Csernus L. Gábor 1990 óta 8X járta végig, átlag 3 évente. Az itt beregisztráltak közt ő járta be legtöbbször az utat.
Nekem is 3 év volt az első és úgy tűnik pontosan 3 év lesz majd a második is. Viszont én már nem tervezek többet! :-) Szép volt, jó volt, elég volt! :-)
Vannak részek amelyekre vissza fogok még menni sokszor mert gyönyörűek (Zemplén, Cserehát, Bükk, Mátra, Cserhát...stb) , de persze olyanok is amelyekre valószínűleg egyszer sem.
Ha valaki Mátraverebély vasúti megállótól a gótikus templom (temető, Mária út) felé menne, és a falu Pásztó felé eső vége felé rövidítene a gps térképeken jelzett gyaloghíd segítségével, ne tegye, mert a híd a valóságban már nem létezik. Egy vihar elvitte, és a helyiek szerint nem is szándékoznak újraépíteni. A Zagyván száraz lábbal nem lehet átkelni, erre egyetlen lehetőség a Vasút utca autós hídja; aztán vagy a 21-es út mentén, vagy az azzal párhuzamos utcán a falu széléig, majd át a templomhoz. Az ösvény jól járható.
A szept.27.-i Mentsük meg a Béndeki Káponát Emléktúra beszámolója.Igaz kicsit off,de a jó cél érdekében talán elmegy,és jövőre még több sporttárs vesz részt rajta,akár innét a fórumról is.
Csapatunk e heti OKT szakasz bejárásának beszámolója a Nagyvázsony -Városlőd szakaszról. A jelzések ezen a szakaszon néhol nagyon jók,néhol pedig kimondottan hagynak kivetni valót maguk után.
A veszprémi országúti szakaszt áttehetnél,mert ez a rész kimondottan veszélyes tud lenni.
Túraútvonalak / Egy lapon megjelenő sorok száma: 500 / Rendezés Tájegység szerint A-Z/ 7. oldal / Ctr + F, Keresés: Bükki kék / Itiner: A megdott útvonal azonosítók nem érvényesek!
2010-ben az első zempléni kéktúráinkat Makkoshotykától Hollóházáig a vágáshutai Koronás Vad Vendégházból csináltuk meg, itt töltöttünk 3 éjszakát, jókat ettünk, ittunk, és a házigazda, Edit volt a taxisunk a túrák kezdő és végpontjába.
Persze beszélgettünk is, és elmondták hogy közel 20 év után települtek haza Ausztriából, a férje Tamás ott volt szakács.
Vágáshután egy üres telken a Nagyparton, (régen itt ment a kék) gyakorlatilag a semmiből felépítették a házukat, és vendégház üzemeltetésébe fogtak, ebben az alig 100 fős, nem is olyan nagyon ismert faluban.
Kulcskérdés lehetett hogy iszonyúan jól főznek, azóta is emlegetjük, csak annyit kérdeztek általában hogy kérünk kaját este (vagy reggel), a többit rájuk bíztuk...
Most ott tartanak hogy január végéig minden hétvége foglalt csütörtöktől vasárnapig, és a maradék hétköznapokon is úgy kell vadászni a szabad szálláshelyeket annak aki ott szeretne pár napot eltölteni! És rengeteg a visszatérő vendégük, tanúsíthatom hogy nem véletlenül.
Nagyon jó ilyen pozitív történeteket hallani, de azért egy szépséghibája van a dolognak: most akkor kereshetek másik szálláshelyet októberben a kéktúra befejezéséhez...:-((
Mindegy, nem szaladnak el, ha lehet akkor egy másik alkalommal majd eljövünk, csak majd a foglalásnál időben kell gondolkoznunk, akár hónapokkal előre.
Őszintén örülök hogy így bejött nekik!
1. kilátás az emeleti szobánkból a Zemplénre (2010)
Még sosem írtam beszámolót (ugyanis gondolkodom egy "kéktúrás" könyvben (a túraélményt erősen fűszerezve ornitológiai élményekkel, fauna, flóra, etológia, továbbá kultúrális, stb. tapasztalásokkal, de ez eléggé gyerekcipőben járó történet - ergo a puskaport tartogatom:-) ), de lehet most teszek majd egy kivételt.
Augusztusra készültünk ezzel a szakasszal, de sajnos haláleset történt a családban, így e szomorú apropó miatt is borult a terv. De múlt hétvégén egy igazán emlékezetes túrahétvégét sikerült összehozni. Most legyen elég annyi, hogy a 10 órásra tervezett túra 11 órásra jött ki és igencsak kipurcantunk.
Szintemelkedés: 2515 / 2318 m (GPS adatokból számolva)
(Mint Láthatod, az egyik GPS adatokból, a másik dobmorzatmodellből számol magassági adatokat. A kb. 900 méteres eltérés azért soknak tűnik. Az is érdekes, hogy az egyiknél 197, a másiknál 75 méter a két végpont (Miskolc, Pereces illetve Eger) közötti magasságkülönbség.)
