Shaped Like a Pig
The exhibition at the Allard Pierson Museum, which has a light and playful tone, starts off with infancy. The items on display include earthenware pebble rattles dating back 2,500 years. One takes the shape of a child's cot with a naked baby inside. Other rattles from Cyprus take the form of a pig and a rooster. Remarkably modern in appearance are the clay breastpumps from the fifth century BC. All a mother had to do was fill the pump with her milk, remove it from the breast, turn it round, et voila: a ready-to-use baby's bottle.
www.rnw.nl/culture/assets/ images/dansen.jpg
eine außergewöhnliche und selten zu hörende Verbindung.
Kann dies überhaupt als musikalische "Paarung" funktionieren? Immerhin handelt es sich dabei um extrem unterschiedliche, ja geradezu gegensätzliche Instrumente. Eines allerdings verbindet sie: ihr musikgeschichtliches Alter. Ihre historischen Vorläufer gehören zu den ältesten vom Menschen gebauten und gespielten Instrumenten überhaupt. Das belegen u.a. uralte Bildzeugnisse aus der antiken Welt der Mythologie.
Interactief Klarinetspelen (Real Audio)
Klik op een van de toongaten en luister naar een muziekfragment
Wanneer het downloaden mislukt probeer dan het volgende: rechtsklik op de link en kies Save link as of koppeling opslaan als
De klarinet is gemaakt van Mpingo-hout, een keiharde tropische houtsoort die nauwelijks vlam wil vatten. Boven op de klarinet zit het mondstuk, waarop een enkel riet bevestigd is. Door tussen het riet en het mondstuk door te blazen gaat het riet trillen en ontstaat er een toon. Verschillende tonen kunnen worden gemaakt door met de vingers de toongaten open en dicht te doen. Waar de vingers niet bij kunnen worden kleppen als verlengstuk gebruikt.
Vanuit de chalumeau, een eenvoudig volksinstrument, ontwikkelde rond 1700 Johann Denner uit Neurenberg de klarinet. De eerste klarinet had nog maar twee kleppen, maar moderne instrumenten hebben er wel zeventien.
Er zijn verschillende klarinetten. Naast
de meest voorkomende klarinet in Bes,
zijn er:
ˇ de klarinet in Es
ˇ de alt-klarinet (Eb)
ˇ de basklarinet (Bb)
ˇ de contrabas-klarinet (Bb)
Toen Mozart de klarinet voor het eerst hoorde, was hij zeer onder de indruk van de prachtige expressieve toon en de virtuositeit van het toen nog nieuwe instrument. Mozart schreef vele composities voor klarinet, waaronder het klarinetconcert KV 622 in 1791. Hierin maakte hij optimaal gebruik van de mogelijkheden van het instrument; zangerige melodieën worden afgewisseld met parelende technische hoogstandjes.
Vanaf die tijd is de klarinet zowel in het symfonieorkest als in de kamermuziek niet meer weg te denken. Klassieke componisten als von Weber, Brahms en Berio schreven prachtige solowerken. Klarinettisten als Benny Goodman en Eric Dolphy (basklarinet) zorgden voor nieuwe ontwikkelingen in de jazz. En in de volksmuziek, en dan vooral in muziek uit de Balkanlanden en de klezmermuziek (joodse volksmuziek), is de klarinet één van de belangrijkste melodie-instrumenten.
The Greek Aulos and his Roman equivalent Tibia consisted out of two wind instruments. The musician held one in both hands. The instrument has a lot in common with the clarinet because in the evolution of this instruments it also gets lids. It was made out of reed, bone, ivor or (for the pro) metal. The main problem was the the weight could not be high, because one had to use two of it. The tuning was strict. If the player wanted to play in another tune, he had to take another aulos or use an extension. Pronomos from Thebe invented another system. He graved more holes into the tube which he could close with strips. Later on these became lids like on the clarinet.
Picture: private collection
Picture: private collection
Picture: Museum Valkhof Nijmegen
Why in the world did they play on two flutes at the same time ? Because, assuming that the Greek did not know unison music, two melodies at the same were not interesting. One assumes now that on the one flute, the basictone was played, on the other one the melody. But this conflicts with the images: the position of the hands are always the same. The explanation then can be found if we compare both flutes. The holes of both flutes were not at the same hight. The differences were so little that you could not make a hole on 1 tube. Conclusion: the player could chose, while playing his melodie, which note to take. This is because the Greek used quarter tones, and so on.. which lie very close to eachother and not so audible for a not-trained ear, but for a musicians, it DOES make a difference !
Picture: Private collection
You had five different auloi. One made a difference on the size and the register: parthenioi (girlstype), paidikoi (boystype), kitharistoerioi (kitharaplayer type), teleioi (grown-up type) and huperteleioi (more than grown-up type). You can compare this with our modern arrangment of soprana-, alt-, tenor- and basflutes. The latter register was introduced by the Romans, where it had a massive status. Ovidius tells us that at every occasion, an aulos was used: temples, plays, ritus, marriages, diners and so on. The players had a big status and were united in a guild: 'collegium tibicinum romanorum'. Once, when they lost their privilege of eatin in temples, they striked. The senate was afraid that the next day, they wouldn't play at the cermonys. They filled the players with booze and transported them unconscious to Rome. Sinds then, Rome gave them permission to have a procession each year in the city. This was the origin of the mid-june-festival Quinquatros minores.
An important accessory for blowing on the auloi is the 'phorbeia'. This is a band around the head with two holes in it in which the flutes could be attached. They used this band because when the had to blow hard on it, they couldn't afford to loose their instruments. This is not so aesthetic, but the consequence was very important. Especially during plays or in battle, where they had to blow very hard, this was very handy.
Picture: Allard Pierson Museum Amsterdam
A variant of the Greek Aulos is the Phrygian Aulos (elymos). In the Roman period, it appeared also a lot. The tubes didn't have the same length and the left tube also looked like a horn. The Romans perfected this instrument by fixing rings and lids on it. It is associated a lot with Dionysios, Rhea and escecially Kybele.
Underneath, you can see a bronze statue of a centaur holding a Phrygian aulos. The centaur dates from 3-1st century BC. The tale and the instrument are add-ons by the artist Raoul Allaman.
(magy. pásztorsíp, franc, hautbois), fa fúvóhangszer, mely már a mult század elején fontos szerepet játszott ugy a fejlődő zenekarokban, mint önálló solo-hangszer is. Hangteste leginkább kemény fából (puszpáng-, ében- s vadkörtefából) készült. Rendesen négy darabból van egybeállítva, a hangcső hosszusága átlagosan 20 hüvelyk, mely az alsó részben tölcséralakban végződik. a legfelső rész kettős nádfuvókával van ellátva. Hangja bizonyos lágy s fátyolozott szinezetü. Zöngeterjedelme körülbelül két és fél nyocad, a kis h-tól a háromvonásos f-g-ig. A katonai zenekaroknál mélyebb terjedelmü s élesebb hangu O.-k is használtatnak mint dallamvezetők.
A klarinét (nádsíp) a 17. században volt közkedvelt hangszer Németországban. Magyarországon a parasztság körében főleg a 19. században vált közismertté. A feljegyzések szerint főleg a pásztorok kedvelték. Népdalokat, táncdallamokat játszottak a nádsípokon és bőrdudákon. A klarinét nádsípja tulajdonképpen egyszerű nyelvsíp, melyet libatollból, bodzafából vagy nádból készítettek. Hangolása különféle lehet. A népzenében általában A, B, és Esz hangolású hangszereket alkalmaznak. Gyakran hallhatjuk tekerőlant mellett azért, hogy erősítse a tekerő prímhúrjának a hangját.
Mintegy 70-80 cm. hosszu, rendesen puszpáng- v. ébenfából készült hangszer 10-10 cm. vastagságban, mely az alsó végén tölcséralakban kiszélesedik s hangfogóul szolgál. Rendesen 13 hangnyilással van ellátva, melyek közül nyolcat a játszó az ujjaival fed be, mig a többit billentyük segítségével nyit ki v. fed el. A hang kihozatala nem kettős, csak egy fuvóka segítségével történik, melyen át a csőbe való befuvás történik. Három, u. m. felső, középső és alsó részből van összetéve s azért szétszedhető hangszer. A felső a hangszer-csőrrel áll összefüggésben, a legalsó pedig ugyszólván csak a tölcsért alkotja; a középső rész a tulajdonképeni hangtest, mely a legtöbb zárkát is magában foglalja. A K. hangjelzése violin-kulcsban történik s zöngterjelme különböző a szerint, amint ez vagy amaz alaphangra van hangolva. Vannak aztán többféle elnevezésü K.-ok. A leginkább használni szokott C-, B-, A-K.-ek zöngterjedelme rendesen négy regiszterre oszlik, u. m. mély, ugynevezett havaskürti, közép- és magas regiszterre. Az első a kis nyolcad é-jétől az egyvonásos é-ig; a második az egyvonásos f-től az egyvonásos b-ig, a harmadik az egyvonásos h-tól a háromvonásos c-ig s a negyedik ettől kezdve a legmagasabb hangokig terjed. A K. különösen lényeges s kiegészítő részét képezi a cigányzenekaroknak.
A klarinét leggyakrabban fából készül. A levegő egy fúvókán keresztül jut a hangszerbe. Szemben az oboával, ez a fúvóka egy nádlemezből áll. A nád rezgése adja meg a klarinét hangjának alaptónusát. A hangszer megfújása viszonylag könnyű, de a hangszer szerkezete, billentyűrendszere rendkívül bonyolult. A fogások megtalálása hosszas gyakorlást igényel, de az összetett mechanika igen fürge, mozgékony játékra ad lehetőséget. Gyorsasága megközelíti a fuvoláét. A hangerő különböző árnyalatai tekintetében a klarinét a leggazdagabb fúvós hangszer. Hangterjedelme igen nagy. Képes kísérő feladatok ellátására és nagyívű melódiák megszólaltatására. Mozart például szívesen élt ezzel a lehetőséggel. Két klarinétot foglalkoztató hangszereléseiben az egyik kísért, míg a másik a fő dallamot játszotta. A klarinétnak is van kisebb változata - kis klarinét -, melynek hangja magasabb; és van mélyebb, a több mint egy méter hosszúságú, ezért meghajlított, óriás pipára emlékeztető basszusklarinét. Ritkán használt klarinétszerű hangszer a basszetkürt, mely a basszusklarinét és hagyományos klarinét között helyezkedik el. Mozart ezt a hangszert is nagyon kedvelte. A nagyobb szimfonikus zenekarokban két klarinétos és egy basszusklarinétos szokott helyet foglalni.
http://www.filharmonikusok.hu/content_zenetudos.asp?mode=instr&instrID=29
Az angolbol ujgorogre fordito 'opes"-rol, lyukakrol beszel. A konyv biraloi tobbszor is felhivtak a figyelmet, hogy a gordulekeny, tulnyomo reszben korrekt forditas gyakran szarvas hibakat tartalmaz, a fordito jol tud angolul, de ugy latszik a szoveget nem nezte at szakerto. Szerencsere nekunk van egy Argusz szemu Petyusunk.:)
Ez bizony nem forditas, hanem ferdites. Elnezest erte Kedves Petyus. A szoveg angolbol kerult at ujgorogre, en meg ujgorogbol probalom magyarra attenni. Kicsit faraszto, es estere mar bizony kicsit fasultan, automatikusan gepelek, neha elsikkad az ertelem. Magam sem fordito, sem hangszer szakerto nem vagyok, menet kozben tanulgatom. Koszonom a pontositast, kerlek eztan is figyelmeztes minket, ha valami nem stimmel.
>Mas kutatok szerint a megkulonboztetes alapja az aulosoknal a lyukak formaja kell hogy legyen, igy van konikus lyuku, melyek a befuvo resztol a hangszer vegeig egyre megnyujtottabbak, es a korkoros lyuku aulosok, melyeknel a lyukak atmeroje azonos.
Ez vajon milyen nyelvből lett lefordítva?
Nagyon leiterjakab-szerű.
Nem a lyukakról van szó, hanem a cső belső furatáról, ami lehet kúpos vagy hengeres.
Nagy hiba, ha az aulost 'flauto'-nak nevezzuk, ezt mar a bevezetonkben is elutasitottuk. De akkor hogy nevezzuk? A furulya kategoria sem megfelelo, a "kettos furulya nadnyelvvel" is felrevezeto, es a nyelv nem feletlen nad. A kerdes, hogy a kettos 'diplo' szo a nadnyelvre, vagy az aulosra utal. Mert az 'elokek' (episztomio) ket kategoriaba tartoznak, az 'egyszeru' es a 'dupla' nadnyelv fajtaba. Az egyszeru nyelven egy bevagas van egy nad oldalan vagy egy kis nad testen, melynek vege eltomitett. Igy egy vekony lemez, nyelv keletkezik, mely rezeg a befuvasra. A masik kategoria ket nyelvecskes, melyek egymasra rezegnek. Az okorban biztosan igy keszult. Mind a ket tipusu rezgosip egeszeben a zenesz szajaban rezeg.
A Hornbostel-Sachs rendszerben igy osztjak fel az aulos fajtakat, az elsot a klarinet, a masodikat az oboafelekhez sorolva. Mas kutatok szerint a megkulonboztetes alapja az aulosoknal a lyukak formaja kell hogy legyen, igy van konikus lyuku, melyek a befuvo resztol a hangszer vegeig egyre megnyujtottabbak, es a korkoros lyuku aulosok, melyeknel a lyukak atmeroje azonos.8 A mai klarinet korkoros lyuku, az oboa konikus. Az akusztikus kulonbseg szamottevo, mert az eros befuvasra egy konikus aulos a phtongust egy oktavval emeli, a korkoros aulos egy oktavval es egy pemtivel.
A sok rank maradt aulos toredek mind korkoros.11 A valtozatnak valoszinuleg nem volt jelentosege, mert a tuzottan eros befuvas nem volt szokasos technika. Nemely hangszerek csontbol keszultek.
A rezgo nadnyelv sipoknal ismert volt az egyszeru es a dupla. A klasszikus korbol a tanusagok a dupla nylv hasznalatarol szolnak. De sajnos a hangszerek ezen resze mind tonkrement, igy nincs semmifele bizonysagunk rola. Az abrazolasok sajnos nem segitenek a rekonstrukcioban, mert az eloket elrejti a zenesz szaja. Neha azonban az egesz hangszer lathato, ekkor a veg elvekonyodik, egy trigonikus format veve fel, mely hasonlit a legyezore. 12. Ezek dupla rezgosipok kellenek hogy legyenek. Ez a forma az egyiptomi hangszerekere emlekeztet Ptolemaios idejebol.13 Makor ugy tunik, mintha maskepp lenne, de nem latszik vilagosan a hangszer vege. Biztos peldaval nagyon nehez talalkozni az egyszeru 'glosszida'-ra a gorog abrazolo muveszetben.
A philologiai utalasok is hasonloak. Theophrasztosz korulirja egy aulos 'glosszida' elkesziteset, jobban mondva elokesziteset a megvagashoz.[Erre meg visszaterunk. S.] A rezgo nadsipot 'glossa'-nak, nyelvnek, vagy 'zeugos'-nak mondja, mely nev egy paros, ket reszes tagyra utal. Nem a kulon elokekre a ketagu auloson, hanem a nadsip vekony dupla rezgo lemezere utal. Emliti a nyelv szajat (stoma), ez az a pont, ahol a nyelv toven volt a kettos vagas, valamint a maradek, melynek a szerepe az volt, hogy zarni lehessen a szajat. A nyelv elegge hajlekony, hogy korbe csavarulhasson. Mindez akkor nyer ertelmet, ha kettos nyevrol van szo. Mas szerzok az elosipra nyomast gyakorlo, ajkakkal valo preselo technikarol szolnak, a fogakkal valo szoritasrol, igy befolyasolva a phtongusok magassagat. 15. Egy anekdota szerint egyszer eltort az nyelv es a zenesz szajpadlasahoz ragadt. 16 A kettos nyelv egy nagyobb jatekskalat ad a zenesznek az egyszeu glosszida-nal.
8)j.MacGillivary, Music Libraries and Instruments (Cambridge, 1959.
Becker, 31-4
Rimmer,35
11.Paquette, 41 A12, 47 A 24, 15, 185 B23.abra.
Howard, 3. 22
Reinach, Tibia, 303, Becker, 49.
12.Paquette, 24, 3,43 A13, 47 A28 A30 53 A40-1,55 A45, A47-8,57 A 49-51, 59 A55.
Wegner, Musokleben, 11.kep.
Bilder,47
Pquette 11, Ib.
Baines, Woodwind,193, 41.abr. Conservatoire Museum. Egy vekony cerna hurkot tettek valoszinuleg a fiatal noveny hajtasra es az igy novekedett.[Ez erdekes, nemdebar, Kedves Petyus!]
14.Teophrasztosz, Fit.hist.(Novenytan)4.11.1-7. A fejezet Barker altal ragyogoan elemzett.
Barker, GMW I. 186-9, II.103.
Becker,51-62
Pind. Pyth. 12.26, 44a, 70. toredek.
Eur. 100. toredek, Austin jegyzet
Eur.. oresetes. 147
Strabon 12.8.15.578.
ps-Aristot. Peri akouston 801b 37, 804 a 12,
Hesiod.98.
Pind. Pyth.
17 Baines, Woodwind, 199
Sachs, HMI 91
NG VI.71.
Becker, 59 8. abra.
Az aulos gorogul alapjaban csovet, vezeteket jelent. A zenei aulos egy lyukakkal ellatott (opes) hangszer, melyet az ujjak nyitottak, zartak, vagy elosippal (ramphos=csor ?) vagy rezgo nad nyelvvel ellatott. A zenesz majd mindig ket aulossal jatszik egyidoben, egy-egy kezzzel tartva.2
A paros aulosokkal valo jatek a kozel-keleti nepektol ered. Egy par ezust aulosunk van Ourabol,Kilikia nyugati felebol, i.e. 26000-bol, Philadelphiaban orzik. Kettos aulosokat latunk meg Mezopotamiaban es Egyiptomban. Egy szobrocska Kerosz szigeterol a haramadik evezredre datalt, egy fefi zenesszel. A minoikus kulturaban is hasznalatos hangszer, egy szarkofagon lathato az aulos.(Agias Triadas)3
Nincs kikristalyosodott velemeny arrol, mikor honosodott meg pontosan Gorogorszagban. Mukenei abrazolasok nem maradtak rank. A legregibb tanusag a 8.sz. vegerol valo.4 A homeroszi koltemenyeben az aulos csupan ketszer szerepel: egyszer a trojai tabor tuzeinel, maskor egy lakodalmas menet leirasanal.5 Eleg kulonos, hogy Homerosz nem emliti az aulost, mivel a kesobbiekben szeles korben latjuk a hasznalatat: 'paianes', siratok, aldozatok, katonadalok,evezos enekek, unnepi tancok. Homeroz huzodozasa tan azzal magyarazhato, hogy meglehet, az aulost a korabeli arisztokracia nem tartotta az elokelokhoz illo hangszernek.6 Az aulosok valoszinuleg kis-azsiai uton kerultek Gorogorszagba Szirian keresztul.7
2)A gorog irastudok sosem hasznaltka az aulo szo tipust, miutan az attikai dialektusban valaki azt varna, hogy paros hangszert nevezzeenek meg.
3)Sachs,HMI 72, 91, 98-100, 119
Rimer, 34-6, XII-XIII. kep
Aign,34, 47
NG VI, 71-4,XII, 197-200
Paquette, 23
Wegner, Musik und Tanz, 21.
Iliada K 13, 18. 495. Achylleus pajzsa, S 606. Pberol.97774.
6)H.Huchzermeyer, Aulos und Kithara in der greichischen Musik bis zum Ausgang der klassischen Zeit (Emsdetten, 1931), 32-4.
7)BM 134975
Rimmer, 28, VIII C, lasd szarv aulos
Aign,64 rez edeny, teleturgia
Aign,175, dombormu, Kara Tepe
NG I.389.
NG VI.314 szobrocska Szardiniarol
Vannak az ajaksípok,
ezen belül peremráfúvós, perembevágásos, és dugós furulyafélék, illetve az oldal-befúvónyílásos fuvolafélék. (Ezek idáig nyitott sípok.)
A peremráfúvós fedett síp a pánsíp, illetve a dugós sípoknak is vannak fedett változatai, pl. némelyfajta orgonasípok, illetve az Amerikában divatos dugattyús síp.
Vannak rezgőnyelves sípok,
ezen belül:
dupla nádnyelvű sípok az oboafélék (töröksíp, schalmei, bizonyos dudafélék)
szimpla nádnyelvű, ezen belül:
idioglott síp az egy darab nádból készült nádsíp
heteroglott sípok a cserélhető nádnyelvű klarinétfélék
rácsapó fém nyelvű sípok pl. az orgona nyelvsípjai
átcsapó fém nyelvű sípok pl. a harmonium vagy a harmonika sípjai.
Vannak tölcséres fúvókájú hangszerek, mint a rézfúvók, tülkök, cinkek.
Harom dolgot kell figyelembe venni az aulos fele hangszereknel. Lehetseges harant fujni a levegot a hangszer csovebe, vagy a vegen, vagy egy oldal nyilason at. Ez az alapja a 'flauto'-nak.1 Lehet csukott szajjal is fujni, a levego ekkor athaladva az ajkakon, atadja a rezgest a csonek, ez az alapja a 'korno'-nak. Lehetseges meg egy eloke, egy fuvoka, melyben egy rezgo nyelv talalhato, mint a klarinet es oboa feleknel.
Mindharom tipus ismert volt a gorogoknel, de a harmadik fajta volt a legjelentosebb.
1) A flauto 'ramfos'-szal (recorder) es a 'surauli' (tin-whistle) a nad rezgo nyelves (flipple) mintaju hangszereknel a zenesznek az a hamis kepzete tamad, hogy az aulosba fuj, mindazonaltal a valosagban a specialisan kialakitott elosip eltereli a levegot a fo aulos csatorna melle.
[Kedves Petyus, megkoszonnem ha segitenel a helyes magyar elnevezest, szakszot megtalalni.]
"Lapos", 'epipeda' sokhuru hangszerek a "tziter" csaladbol (psaltiriou)
Polydeukes katalogusaban emliti a 'simikón'-t, ket mas keziratban 'simíkon', harmincot hurral. Az 'epigonion' negyven hurral rendelkezett. Ez meghaladja a megszokott gorog harfak hur szamat. Sachs szerint ezek a hangszerek fabol keszult tziterek, tehat a hurok horizontalisan futottak, hosszaban, a hanglada felszinevel parhuzamosan. Azt a theoriat, hogy az epigonion kezdetben viszintes helyzetben jatszott, Juba kiegesziti azzal, hogy fuggoleges helyzetu psaltirionna valva, megtartotta eredeti nevet. Harom kesobbi kori romai szarkofag dombormuven lathato egy viszonylag kis fuggoleges tziter hat-12 hurral. 138
A kezdeti epigonion es simikon meglehet hogy nem zenelesre keszult, hanem akademikus tanulmanyokra, a diasztemak, a skalak osztasanak vizsgalatara. Az eigonio Epigoni, egy Sikion beli zeneszrol kapta nevet (talan) a 6. sz. i.e., aki egy iskolat alapitott a harmonia theoria vizsgalatara. 139 Hiradasunk van egy Simos nevu theoretikusrol is az 5. sz. i. e., meglehet innen a simikon neve. 140. Arisztoxenos kiritizalja oket, a diapaszon 24 reszre osztasaval, 1/4 tonusokkal (tetarta tou tonou) kapcsolatban, mely soran megprobaltak kozos alapot talalni a kulonbozo skalaknak. Lehetseges, hogy az eoigonion es a simikon fa tziter volt (sanduria, kanonakia), melyet a kiserletezes celjara talaltak ki, a theoretikus teteleik bizonyitasara, mikor is nem hangoltak a harmoniak, a tropusok szerint , hanem a lehetseges legkisebb diasztemak sorat allitva fel, mint egymast koveto hurparokat. A diapason es egy hozzavett tetarti, 1/4 tonusokra osztva 35 phtongust adott, a simikou hur szamanak megfeleloen. Mikor nehany evszazaddal kesobb a tziter megjelent a hangversenyeken, az epigonion nevet vette at. 141
138)Polyd. 4. 59, Juba, FGrH 245 F 84
Baron, Sat.Men.352
Sachhs, HMI 137, VIIIB kep.
Athen.456.d
Hamaileon 42
Giordano kezirat, 'epitonion'. A psaltirio altalaban harfat jelent, de ugyanigy lehet mindenfele pengetett hangszer is. Kesobb a tziter a psalterium nevet kapta.
139)Aristox. Harm.1.3. 225.
Gevaert, II. 247
140)Douris, FGrH 76 F 23.
141)Rimmer, 26. VIIb. kep. Fuggoleges tziter lathato egy rez edenyen del Iranbol, a masodik evezred elejerol.
Arisztoxenos katalogusaban az idegen eredetu hangszerek kozt a trigonon es panduridon mellett megemliti a 'klepsijambo'-t, amit Polydeukes is besorol a huros hangszerek koze. De annal tobbet, mint hogy Apollodorosz idejen hasznaltak a 2. evszazadban i.e., nem tudunk errol a hanszerszamrol.132
Ugyanabban a fejezetben Arisztoxenos megemlekezik egy 'enneachordon' nevu zeneszerszamrol, melyet Apollodorosz idejeben divatjamultnak tartottak. Valoszinuleg trigono harfa volt, de nehez megmagyarazni, mert kulonitettek el a tobbi harfatol.133
A nablas vagy nabla egy foniciai eredetu harfafele, mely a 4. sz. vegen i.e. erkezik Gorogorszagba. A hangjat "rekedtnek' jellemzik, pliktronnal jatszottak rajta es a mulatsagok hangadoja.134
A heptagonont Arisztotelesz emliti 135 mint a testi oromok felcsigazasara alkalmas harfafelet, hasonloan a jambiki es trigononhoz. Hiradasa nyoman megengedheto a harfak soraba tevese, de ugyanakkor nehez elkepzelni egy ilyen hetszogu zeneszerszamot.
Vegul, hogy teljes legyen a kep, megemlitjuk az indikit, mely kesoi kor szarmazeka, egy elegge 'gondatlan' katalogus szol rola, latin es gorog forrasra hivatkozva. Vagy harfa, vagy lyra volt.136 Egy alapra tamasztottak, maskor meg oly testes, hogy a foldig er, es ket zenesz jatszik egy idoben rajta. 137
132 Aristox. 97. tor.
Phyllis [Ath.636b]
Polyd.4.59
Apollodorosz, FGrH 244 F 219
PMG 161 d
Ath.183c
Epiharmo 109.tor.(parijambos mint hangszer, valoszinu felreertes)
133 Arisztox, Phyllis, Apollodorosz mint fent.
134 Philimon 45. tor.
Szophartosz 10.tor. 16. Kaibel
Euphorion [Ath.182e]
Sztrab.10.3.17
Ovid.Ars.Arm.3327
Klim.Strom.1.16.74
Manethon 4.185
Hesiod. nimel (Arx.7.306)
Sachs, HMI 115-17
E.Masson,Recherches sur les plus anciens semitiques en grec, Parzs,1967. 67-9.
A.Sendrey, Music in Ancient Israel, london, 1969. 278-89.
Eupoilos a 'jambikit' es a 'trigonon'-t a legalkalmasabb hangszernek talalja a bujalkodasra, "mikor a csabito az ejben elcsavarja a nok fejet". A sambiki es trigonon gyakran szerepel egyutt.127 Nehany esetben osszekeverednek ezen fogalmak.128 Mindazonaltal a sambiki megmaradt mint az alantasabb osztonokhoz illo, az erzekiseghez kedves hangszer nev. A harfaslanyok 'sambikai', 'sambikistriai', i. e. 300 korul emlegetik oket, mint fizetett es a rafinaltabb elvezetek oromlanyait.129
A 2.sz.i.e. a harfaslanyok "megszalltak" Romat az erenyes polgarok nagy megbotrankozasara. A hangszer a kesobbiekben mar mint divatjamult, elfeledett zeneszerszam kerul emlitesre, bar Alexandriaban meg feltunik a 2. szazadban. 131
Ha valaki egy pillantast vet a Petyus segitsegevel itt is alantabb lathatova tett hangszerre, vagy ha keznel van, es feluti a The New Growe, XII. kotet 196-197. oldalat, lathatja, hogy a summer (3400-2400 i.e.), a VI.75.old. egyiptomi (1567-1300 i.e), a VIII. 191. old., indiai (320-500 i.e.) a 192., 213. old., a mai afrikai es a III., 481-2 . old. , birmanaiai hasonlo harfak mert kaptak kozos nevet egy hajoval, mely olyan mintha egy letrat hordozna. Emlitettuk mar a hason forma romai hadigepet is. Ez a sema csekely valtoztatassal 5000 eve allando. A romai es a gorog muveszet csak futo tekintetet vet ra. Mindazonaltal egy atheni vazan lathatjuk a masodik harmadaban az 5. szazadnak i.e.124
Masik tanusagunk egy roma fresko Straviesbol, mely ma a Neapolisi Muzeumban talalhato. A gorog valtozat hangladaja hasonlo a teknos lyrahoz, egy "rejtett" hurlabbal. 125 Ot hurt szamolhatunk meg rajta.125. Van egy hurlaba (magas) a hangladan, a lyrahoz hasonloan, de ez valoszinuleg a vazafesto tevedese, mely egy olyan hangszert fest, mely mar nem ismeros, nem talalhato a kornyezeteben. Latszik elbizonytalanodasa a hurok kotesenek abrazolasanal. A zeneszno a valosagban nem jatszik,egy baratneja zenel mellette auloson, pliktont, pengetot hasznalva a jobb kezevel. A romai sambiki a falfestmenyek alapjan fabol keszult es korulbelul het hurja van. 126
124 Likythos, Brusszel A 1020.
Paquette, 194
R.A. Higgins, R.P.Winnington-Ingram, JHS 85 (1965)67.34 sz.
Maas,Snyder, 95,110., 23 abra. Hibasan lyranak tartva. Pedig felrerhetetlenul egy nyaka van es nem ket karja!
125 NG VIII.214. ugandai harfa.
126 Athen. 633
So far as our records go all of the people who lived long, long ago before the time of the birth of Christ showed a love for music. We are told that even among the savages of today there is always found some attempt to sing or to make some manner of musical sounds. Music seems to be a part of man's nature, by which he expresses thoughts he would be unable to express through words, gestures or by means of writing, and the arts of painting, sculpture, etc. The Chinese claim that music commenced in their country 3000 years before the birth of Christ. Unfortunately many records of the music of the older nations in the Far East have been lost, and out knowledge comes, for the most part, from carvings on monuments, which show that in India, Arabia, Babylonia, Assyria, Egypt, Persia and among the Hebrews both instrumental and vocal music was known. These carvings show wonderful pictures of the first musical instruments, which are particularly remarkable because our modern instruments of the harp, violin, guitar and drum families are much the same in principle. Here are pictures of some of the instruments used. Note how they resemble modern instruments:
Ancient Greek Forms of the Harp, Drum, Flute and Castanets
Some very old forms of the Harp of Ancient Egypt
Performing on the Harp, from a carving on the tomb of an Egyptian King
An old form of the drum, Ancient Hebrew Zither
Very old form of the Egyptian Harp, resembling our modern violin
The first music of a nation or people was probably vocal music and then the natural desire to tap time regularly (rhythm) led to the making of instruments of wood, stone, metal, skin, or clay for that purpose. Then, in order to have a system, scales were discovered, and from these foundations the musical systems of all nations have sprung. The scales differed greatly. The Chinese, for instance, had a scale known to us as the "pent-a-tonic", or five-toned scale, which sounded very much like this:
To each of these notes they gave an odd name, thus: "emperor", "prime minister", "subject people", "state affairs", and "picture of the universe". Very strangely the five-toned scale was used by the olden time musicians of Ireland and Scotland.
The Hindus divided the octave into very small parts, and had, it is said, 36 scales, although in their writings they speak of as many as 1600 scales. What if one had to practice as many scales as that instead of the 24 of which our own musical system is composed?
It was, however, among the wonderful Greeks, who lived before the birth of Christ, that the foundations of our own kind of music were really laid. With them poetry, art and culture were looked upon as real necessities, and then union of poetry with music made the study of the art of music one of great importance. At the performance of the famous Greek dramas, which were given in enormous open air theatres, and attended by thousands, music was continually used and thus the people became familiar with it. One famous philosopher, Ter-pan-der (born about B.C. 676) is said to have added three strings to the "lyre" or Grecian harp, and another philosopher, Pyth-a-go-ras (born about B.C. 582) is said to have added the eighth string.
The Greek Lyre
Pyth-a-go-ras also invented a system of four tones known as the tet-ra-chord (or series of four notes), which led to the first scale of one octave. The following are tet-ra-chords:
You will readily see how, when two tet-ra-chords are arranded thus, an octave scale results.
They also had a chromatic scale, which was similar to our chromatic scale, and in time they built up a system of scales which was similar in many respects to a form of our modern minor scales, called the "normal" or the "pure". The Greek system as a whole was very hard to understand, but an idea of one part of it may be gained from the following:
Note that the normal minor scale is the same as the major scale of the same name, with the third, sixth and seventh steps of the scale lowered one half tone, both going up and coming down the scale. The Greeks gave their scales odd names, such as "dorian", "phrygian", etc., as shown in the following:
I. Dorian scale, resembling the scale of D minor
II. Phrygian scale, resembling the scale of E minor
III. Lydian scale, resembling the scale of F sharp minor
IV. Mixo-lydian scale, resembling the G minor scale
V. Hypo-dorian scale, resembling the A minor scale
VI. Hypo-phrygian scale, resembling the B minor scale
VII. Hypo-lydian scale, resembling the C sharp minor scale
The Greek's scales were also called "modes".
You may see from the foregoing how important scales were considered thousands of years ago. It is not known that Greeks practiced harmony, or the art of combining sounds and chords to produce beautiful effects. We must, however, be grateful to them for many of the terms used in modern music, as in modern medicine.
During the next ten hundred years very little advance was made in musical art, except for the part played by the famous music workers of the early Roman Catholic Church, and for the invention of a system of musical notation, without which future musical developments would not have been possible.
Sappho Singing to Phaon
Showing the manner in which the Great Lyre was played.
Megesik neha, hogy a vazafesto ket bal kezet rajzol a zenesznek, fejtorest okozva, panikba kergetve a kepek tudos olvasoit, hogy hibarol, vagy valami tudatosrol, szemleletrol, "uzenetrol" van-e szo. A "kepolvasas" nagy tudomany...:)
Itt van egy ilyen rajz, ami szerintem kissé hibásan van megrajzolva. Én úgy értem ebből, hogy a hárfa a fickó arcának jobb oldala mögött folytatódik, de a rajz ezt nem fejezi ki elég érthetően. Gyanítom, hogy valami kopott relief alapján rajzolták át.
