Szombaton kispapival Városlőd vmh. Nagyvázsony szakaszt terveztük lejárni. A menetrenden kívül azt is figyelembe kellett venni, hogy az úrkúti pecsételőhely délben bezár, ezért lett ez az irány. Az ottani pizzát és melegszendót nagyon ajánlják a túrafórumon, ezt muszáj volt kipróbálni.
Hétvégén felénk vágányzár volt, ezért végülis kocsival mentünk a Kelenföldi pályaudvarig. Így legalább nem kellett visztulai indulási idővel számolni. A vonat pontos volt, így 8.50-kor leszállhattunk a városlődi megállóban, és úgy 150 méterrel odébb már a Kéket tapostuk. Elég vegyes képet mutat a falu, egyfelől szépen felújított házak, díjnyertes iskola, emlékművek, másrészt düledező házak is vannak, cigánysor is a falu szélén. Már itt túrázók jöttek szembe, ők talán Városlőd-Kislőd vasútállomás és bélyegzőhelyen szálltak le a vonatról. Napközben is sok turistával találkoztunk, köztük kékezőkkel is.
Güszi pihenőnél mi is megpihentünk, szerelésigazítás, kamáslifelvétel stb. Már a Csalános-völgy jópár helyen elmosott útján látszódott, hogy komoly sárral számolhatunk a továbbiakban. Szerencsére azért nem lett annyira vészes.
Az Úrkút előtti szakasztól kicsit tartottam, emlékeztem rá, hogy itt volt valami terelés, szerencsére megfelelően jelzett az út, néhány új műanyaglap-jelzés illetve (szigetelő)szalagozás is megjelent. Azért az lesz az igazi, ha végre megtörténik a jelzésfelújítás.
Úrkútra miután körülnéztünk az őskarsztnál is, kihagyhatatlan! - n12 körül érkeztünk, pecsét rendben, a melegszendvicset is sikerült kikönyörögni az elég mufurc pultos hölgytől. Délben már ismét úton voltunk. Kabhegyig szinte észre sem lehet venni a sok emelkedést, pedig mégiscsak egy hatszázas hegy. Meglepő és meglehetősen tájidegen a vadászház (vagy valamilyen más titkos ojjektum) kerítése. Máshol ennyiből (kis túlzással) egy lakóparkot építhetnek. Épp a pecsételőhelynél van vége, a sarkon viszont be lehet lesni, sőt, be is lehetne mászni, mert a többszáz méter hosszú csodakerítés csak az utcafronton van megépítve. Nem nagyon értem.
Kabhegyi adó magassága impozáns, én még lentről is szédültem tőle. :-)
Ilyen veszély nem fenyegetett viszont az új kilátóból, ez ugyanis nem túl magas. Mondjuk nem is szükséges, hogy magasabb legyen, fantasztikus róla a kilátás, legfőképpen tiszta időben lehet az. Visszatértünk a Kékre, amely először nagyon meredeken indul lefelé, de aztán szép lankásan ereszkedik az út egészen Nagyvázsonyig. A jelzettség közepes, az erdőből kiérve gyenge, nincs mire festeni, de szerencsére eltévedni sem lehet. A falu előtt egy jó kilométert a főút melletti keskeny padkán kell gyalogolni.
Kedves MTSZ, nem értem, hogy ha máskor az a cél, hogy minél inkább vigyük le az aszfaltról a Kéket, akkor ez itt, ahol egyértelműen veszélyes az országút mellett gyalogolni, ráadásul simán le lehetne terelni a Kéket akár a mostani K+ helyére, vagy akár egy a 77-es úttal párhuzamos földútra az aszfaltúttól északra, miért nem merül fel??!
Kinizsi várnál sörnyitó-bélyegző és váras bélyegző is rendben, innen még kigyalogoltunk a főút kereszteződéséhez. Negyed óra múlva már jött is a pesti busz, mely két és fél óra múlva letett minket a Sasadi útnál.
Bár a nap csak időnként bukkant ki, ideális volt az idő, nem túl megerőltető a táv (bár GPS szerint összejött a 30-as) és a szint, így egy rendkívül kellemes kirándulás sikeredett.
Én is végére értem ma egy újabb mozgalomnak, idei alighanem utolsó túrámon, sikerült egy barátommal befejeznünk a Bükk900-ast. Két hétvége alatt, 4-8-3-5 napi darabelosztásban jártuk be végül a 20 csúcsot.
Visszaemlékezve, a csúcsok nagyjából felének tetején elgondolkoztam, kellett-e nekem ebbe belevágni, de szerencsére mindannyiszor igen volt a válasz és folytattam, bár néha nem hittem benne :)
E hétvégén odafent a fennsíkon mindkét nap órákon át szemerkélő, majd rázendítő eső kísérte utunkat, szombaton olyannyira, hogy az esőkabát, a kamásli és a bakancs is átázott, így a tervezett 8 helyett 3 után az Istállós-kőről lefelé visszavonulót fújtunk, így talán elkerülve egy alaposabb megfázást.
A vasárnap is kitartó zord idő ellenére sok túrázó volt a frekventáltabb helyeken, Tar-kőn, Három-kőn is hátizsákosok jártak, utóbbin két nagyzsákos ukrán lány éppen sátrazni is készült, Bánkútról már nem is beszélve, ahol tele volt a parkoló. De a legmeglepőbb élmény az utolsó előttinek meghódított, "normál" túrázók szemében alighanem felkeresésre sosem szánt (bekerített, gazos-dzsindzsás) Nagy-kőháton fogadott, ahol a szitáló esőben egy fiatal pár pecsételt éppen odaérkezésünkkor a csúcsoszlopnál, s mint kiderült, nekik is már csak két csúcs volt hátra a 20-ból, azaz ma alighanem legalább néggyel nőtt a teljesítők száma.:)
Az utolsó csúcsról, a Kis-kőháti toronytól a szállásig jócskán volt idő gondolkozni, és arra jutottam, minden tiszteletem azoké, akik ezt a mozgalmat az évente megrendezett teljesítménytúra keretében egyhuzamban, a 12 órás szintidőn belül megcsinálják... az a nem semmi...
Meg kell említsem ennek kapcsán, hogy a szokásos bánkúti szállásokon túl jó szívvel ajánlok még egy helyet, ahol mindkét alkalommal aludtunk, nevezetesen a szilvásváradi erdészet által működtetett Csurgói erdészházat, közvetlenül a sárga sáv mentén és alig 3-400 méterre Bánkúttól. Önellátó szállás, tökéletesen felszerelt tiszta szobák és konyha, fürdővel, ágyneművel, cserépkályhával, az udvaron szalonnasütővel és parkolási lehetőséggel. Csillagtúra jellegű csatangolásokra, mint amilyen a mienk is volt, nagyon megfelel.
Ipolytarnóc után láttam magyar zöld jelet a szlovák oldalon, kuncogtam, aztán szlovák kék bicikli jelet magyar oldalon, még jobban kuncogtam hogy lám, egyenlítettek
nekem különben nem fáj, de azt olvastam hogy anno az északi zöld festésénél erre extrém módon kellett ügyelni, hogy csak magyar oldalra jelezhet a festő
ha azon az oldalon nem volt fa csak a másikon, akkor vagy nem jelzett vagy oszlopot kellett felcipelni
szerintem hivatalosan még mindig kb itt tartunk (ne legyen igazam)
A túra számomra egyik legizgalmasabb része a logisztika megszervezése - bár tudom, ez így elég hülyén hangzik.
A családi kirándulás még nehezebb feladat, mint egy szimpla kékezés: érdekes legyen, lehetőleg a család minél több tagjának tetszen, szép helyen legyen, és ne menjen rá ingem-gatyám. Szóval már-már lehetetlenség összehozni. :-)
Múlt hét végén a Tisza-tavi ökocentrumban jártunk, ez kifejezetten jól sikerült program volt, bár az utolsó kritériumnak nem igazán sikerült megfelelni.
Viszont kértem pecsétet a 10/100 füzetbe a Tisza-tóhoz. Csak hogy ON legyek.
akkor ha esetleg találkoznánk, majd integessél, nehogy úgy járjak mint Güszivel :-)
mi a hosszú hétvégén családilag fürdőzünk meg állatkertezünk meg tudjistenmitcsinálunk Nyír1-en (ezt oldalborda szervezi, én csak a szállodát fizetem :-) aztán az őszi szünet második felében otthonhagyjuk a csajokat és ötnapos kantúrát teszünk a Cserhát maradék részében
feltéve ha kapunk szállást (talán Sámsonháza a legneccesebb, holnap kiderül)
nekem nagyzsák hogy el ne fújjon a szél, kiscsávónak kiszsák
Kerek-bükköt akkor megpróbáljuk délről bevenni, aztán észak felé a félig fagyott tó felé elmozdulni, Hármashatárhegyről meg ha nem lesz ösvény észak felé akkor max hátra arc
Kisinas még nem is tudja, hogy ő is teljesítője lesz a CS500-nak :-)
Nagy-Milic, persze hogy a Nagy-Milic, na de melyik irányból?? :-))
Igen, köszönöm szépen, eltaláltad! :-)
Az időjárás nem volt igazán kegyes hozzám, de valahogyan mégis sokkal jobban átéltem a Nagy-Milicre mászást mint az első alkalommal. Az is igaz hogy Füzér felől kb 2x olyan nehéz mint Hollóháza felől, talán ezért is lehet hogy sokkal jobban megmaradtak az apró részletek, és élmények.
Lehet hogy a régebbi kék jelek iránti érdeklődésem az oka, de nekem a Nagy-Milic csúcsa előtt és fent a csúcson volt a "na itt van a vége, a Kéktúra keleti végpontja!" érzésem, visszaszámoltam a métereket a csúcs előtti harmadik határkőtől.
1. Lentről már láttam hogy a Milic-csoport felhőben van, de bíztam benne hogy felszáll mire felérek. Nem így történt, így aztán a csúcs előtt nem sokkal így nézett ki a vidék. Az orromig sem nagyon láttam, de az élmény megvolt így is.
Érdekes hogy Hollóházára terveztem a "vége" érzést, de azon vettem észre magam hogy a Milicen jött, magától, spontán.
Talán a nehéz mászás, talán a Rockenbauer-film, talán a régi kék jelek miatt? Nem tudom, de jó volt így!
2. a Nagy-Milic csúcsa a mai napon, Csak azért nem volt picit sem csalódás mert már jártam fent. Van rá esély hogy nemsokára egy kilátót fognak építeni itt, bízzunk benne, és abban is hogy ezután nem itt fogja eldobni minden turista a szemetet... magyar és szlovák egyaránt, ugyanis többségben voltak a szlovák feliratú sörös dobozok és csokis papírok.
Még Szandavár hiányzik a Cs500-ból (ezt levadásszuk a Kék teljesítésével), és a Bézma, utóbbihoz kerestem volna vmi közeli jó programot családi kiránduláshoz, mert a családom hölgytagjai nem nagyon vannak oda a jelentősebb emelkedőkért; ha a tetőn meg nincs is kilátás, az még egy feketepont. :-)
Úgyhogy az volt a terv, hogy fiammal megmásszuk a Bézmát, addig a hölgyek beülnek a Bableves csárdába, és utána csatlakozunk, de kellett volna mellé egy közeli program. A melegvízű forrás meg érdekesnek tűnt, de ez HEV képe alapján egy sima termálkútnak tűnik, nem valami csevicéhez hasonló posztvulkáni maradvány. Ráadásul ott van még a Fejérkő-vára, amihez tanösvényt is létesítettek, gondoltam, összeköthető a kettő (három).
Konkrét időpont még nincs, kicsit szárazabb idő nem ártana. Tán az őszi szünetben.
Múltkor én is jártam arra , de rohadtul féltem annyi tehén között , főleg hogy kisbocik is voltak , át is bújtam a kerítés alatt , és jól meg is rázott , nem örülök ennek a megoldásnak , persze ha épp nem arra lettek volna a tehenek akkor más lett volna mert kiakasztható.
Nem javítalak ki, inkább megkerestem azt a régebbi hsz-t amiben erről írtam, éppen neked válaszolva mikor hazajöttetek az akkori túrátokról. A kék jelzés régebben érintette a Tepke-gerinc összes csúcsát:
(nekem a nyugati irány kellett, így elsősorban azt kerestem, de elég sűrű volt arra is a bozót.: bocs, az én magyarommal ez azt jelenti :) , hogy észak felé volt sűrű a régi kék jelek nyomán, de mivel amúgy nem északra akartam menni, nem kutakodtam alaposabban - de nagyon úgy tűnt, nem érdemes arról sem jönni.)
30-40 fokos emelkedő mit jelent? Nekiálltál iránymenetben (...) Tehát a csúcstól északra tuhun látható ösvény az ösvény? Vagy nincs ott semmi?
Igen, irányban másztam fel, közvetlenül a vadászles után. Az kb ott áll egy tó mellett, ahol a meredek ösvény indul a térkép szerint. Kerestem az ösvényt, de semmi sincs ott. Viszonta régi netes (azt hiszem, mozgásvilágos) leírással ellentétben nem köves a talaj, öregebb erdő van, aljnövényzet nélkül, elég könnyen mászható a meredekségétől eltekintve.
A T-elágazás pontosan ott van nálad is, amire én gondoltam :) A HHH-ról délre vezető, ösvénynek jelölt út viszont teljesen jól járható, legtöbbször jó szemmel még észre is vehető a ó felhagyott szekérút, és komoly szint sincs benne.
Tehát akkor a T elágtól dél felé tartottál (a képen sárgával kijelölt pont ami nem fért ki a Kerek-Bükk kisebbik csúcsa), aztán jobbra (nyugat felé) iránymenetben a csúcsig. Itt volt a nagy bozótos.
Pontosan.
A hegy másik oldala az akkor a nyugati rész, és a mellékelt képen "errol?" jelzésű úthoz értél? Ez az amit ajánlasz?
Majdnem. Egy azzal párhuzamos, térképen nem jelölt útra értem le, ez az, ami a V-alakú útcsonknál jobbra (keletre) indul, ott lent a kéknél. Kb párhuzamos azzal az úttal, amit te kérdezel
A csúcstól északra is bozótos volt, arra nem emlékszel véletlenül?
Igen, arra is próbáltam követni a régi kék jeleket (amelyek érintik is a kódos csúcsot, a kvázi ösvényük a fa előtt halad el), de elakadtam. Bár hozzáteszem, nekem a nyugati irány kellett, így elsősorban azt kerestem, de elég sűrű volt arra is a bozót.
Itt látod a régi és az új útvonalat is Szendehely térségében, ez itt a Naszály felé vezető szakasz de még tovább Ősagárd felé vannak kisebb változások. Húzd el a térképet és látni fogod.
Jesper Olsennel kerestük meg ezt a két csúcsot (valamint még néhányat, köztük a Hármashatár-hegyhez közeli Nyerges-tetőt, Garábról indulva, vegetációs időszakon kívül, márciusban, de fenn még bőven volt hó is.
Előtte neten kutakodtam, és emlékszem, ott erősen ellenezte, hogy valaki a HHH-nak a meredélyen keresztül történő megközelítését válassza, mivel nincs út. Szerintem azóta sincs.
A Kerek-bükk dzsindzsa tekintetében talán a legnagyobb kihívás, tüskés-szúrós növényzet van a környéken, mi a délről ÉK felé induló induló szekérúton mentünk egy darabig (a Kékből ágazik ki, éppen délre a csúcstól), majd letértünk balra az elképzelt csúcs felé, de ezt az utat már teljesen visszavette a természet. Tovább mentünk megint kicsit balra Nyugat felől közelítettük meg a szintvonalakkal párhuzamosan oldalazva (pár méterrel lejjebb a csúcs alatt már nincs ez a sűrű dzsindzsa), majd néhány helyen fel-feltekintgettünk, és végül megláttuk azt a fát (kiemelkedett egy kicsit a környezetéből), amin a kód volt.
Régen szerintem itt ment a Kék (majd Hobo-bobó kijavít, ha nem), ezért lehet, hogy van ösvény, rémlik, a Kerek-bükktől északra mi is ezen mentünk, de egy jó darabig tényleg elég nehezen járható volt, vegetációs időszakban abszolút nem javasolnám.
A HHH és a Nyerges-tető megtalálása már könnyebben ment, a félig befagyott tó ott a hegytető környékén meg egész különleges hangulatot árasztott. De azon a részen már léteznek a tuhura is berajzolt szekérutak, és amúgy is, az egy ritkásabb erdős rész.
Viszont én is érdeklődnék: Sámsonháza melegvizű forrásról tud vki valamit? Érdemes oda elmenni? Nem sok infóm van róla, a tuhu szerint a falutól nyugatra a KM jelzés mellett található.
A turistautak.hu-n is lekérdezhető, hogy ki és mikor rajzolt be valamit a térképre. Amennyiben ösvényről van szó és a rajzolás is régi nagyon valószínű, hogy azt benőtte már a gaz.
Itt láthatod, hogy kérdéses szakasz trackszáma 2-es és 2012.10.24.-én a 14033 ID-jű szerkesztő rajzolta be.
Az É-i oldal csak 1 trackes és sokkal régebbi 2010.12.12. azaz téli túra volt amikor nyilván már nincs vegetáció, de most van. Az adatokat értékelve azt mondanám, hogy ott jelenleg nincs ösvény.
Füzér felé itt tér le a kék, a zöld megy tovább a határsávban. Járhatónak néz ki
Lászlótanya (Hollóháza) felé indulva fonódik egy szlovák sárgával is a két magyar jelzés (régi kék a zöld alatt! :-) )
:-)
