Először is: kellemes ünnepeket minden olvasónak! Így utólag :)
Aztán csak rövid hozzászólás két témára:
- Tarzan: nem tudok elmenni mellete szó nélkül (pozitív értelemben). Ákos mesterien megoldotta ezt a (film)zenei feladatot, a magyar dalok _szenzációsak_ lettek (az igazat megvallva, azóta is inkább a kedvesemmel szeretem újra meghallgatni ezeket, vajon miért is?...)
Nem bántam meg hogy megnéztem ezt a rajzfilmet, s egyszer adandó alkalommal újra sort kerítünk rá...
- BS: amikor megtudtam (ráadásul nem is aa médiák által hanem egy telefonhívásból), először nem is akartam elhinni... este vártaam a híreket a TV-ben és ott láttam a megrázó képsorokat. "Kissé" megrendültem akkor... nem is feltétlen amiatt, hogy ott lehetett jókat tombolni Ákos (és B.B.) koncerteken, hanem egyáltalán, -ahogy MarK is írta- annak a helynek 'feeling'-je volt. Egyik újságban másnap úgy is kommentálták hogy "Leégett a magyar sport temploma". De szerintem nem csak a sport "temploma" volt az a hely...
Pl. anno '97-ben Jarre is nagyott alakított ottan bent :)
Most ennyi...
Látom itt véresen komoly anyázás van. Én csak annyit, hogy miután láttuk a moziban, megvettem a páromnak karácsonyra a "Tarzan" filmzenéjét. Aki nem tudná, Ákos énekli rajta az eredetileg Phil Collins által előadott dalokat. Megnéztem és a magyar szövegeket is Ákos írta. Na most SZVSZ annyira borzongatóra sikerültek a magyar dalok, hogy nagyon. Nekem a zene nem vallás és vitaalap, de Ákos ezen a lemezen engem nagyon "megtalál".
Nekem tetszik, amit Ákos csinál, még akkor is, ha csak hülyíti az embereket. Különösen a Beavatás lemezétől borsódzott sokat a hátam (nálam ez a tutiság egyfajta jele). Nem mellékesen elég jó érzéke van a spiritualitáshoz, a viselkedése, a szövegei, megnyilvánulásai mind tipikus útkeresőre vallanak, aki bár jól eltévedt a szellemi materializmus útvesztőiben (nagy az egó hatalma), simán van lehetősége a továbbfejlődésre.
Ha nem így van, akkor bocs (?). De vajon tényleg hazugság-e a hazugság, ha engem, aki hallgatom, a szívem mélyén meg tud érinteni?
"Elfojtott dühömet ne lássa más, csak a falak őrizzék titkomat, mert bennem őrült láng ragyog, én idelenn idegen vagyok..."
- ezzel nagyon tudtam azonosulni én is (vagy csak én :-).
Azért nem kell nagyon siránkozni, a NOB is felajánlott valami összeget a felújításra, meg egy csomó mindenki más is. Lesz még BS, de ez nem az a topic.
Lesz még Ákos koncert is (ez már az a topic).
Olyan, mint a BS nincs több. Nem is lesz. Kérdéses, hogy fel lehet-e újítani, de ha igen, a józan ész szerint nyilván egy modernebb kivitelben készűlne el.
Sajnálom, mert egyedülálló feelingje volt. Pillanatnyilag nem tudok egy nagyszabású Ákos bulit máshol elképzelni. Mindig természetes volt, hogy a BS-be megyünk. Ha Ákos, akkor BS. Ha BS, akkor (na persze nemcsak) Ákos...
Nyugodjék békében.
Kar hogy az a buli jovo novemberbe lett volna nem tavasszal.
Egyebkent tavasszal akos maxi.
Jovo osszel meg uj album. Es az evezred utolso Akos unnepe is akkor kerul megrendzesre.
De hogy hol az nagy kerdes.
Persze, hogy ismerem, még anno a Jéggel lopták be magukat a szívembe, és szerintem is a legjobb magyar dark zkar. Viszont sztem sok rock elem található a zenéjükben, valahol a gitár már szinte metalos. Szinte.:)
A felsorolt zkarokat énse kedvelem, de a Pink Floyd, az azért Pink Flyod.(jómekmontam)
Ismered az Árnyakat??? Végre valaki!!!! :-))))) Nem sorolnám az Árnyakat a klasszikus rock képviselőihez, de tényleg van a zenéjükben valami rock-os. Az Árnyakat a legjobb magyar dark együttesnek tartom. Sokan ezt inkább az F.O.Systemre mondják, nekem az kevésbé jön be, ott már "túl sok a gitár".
Leírom azokat az együtteseket, amelyekre azt mondtam, hogy nálam tabu a zenéjük: Rolling Stones, Iron Maiden, Dire Straits, Megadeth, Pink Floyd, David Bowie, Led Zeppelin, AC/DC.
Tudom, hogy nagyok, mégsem fognak soha megtetszeni, akármennyi időt szánok rá. Talán azért, mert mindenki abból a zenéből indul ki, amit gyerekkorában megismert. 12 éves korom óta szeretem a Depeche Mode-ot, ráadásul egy olyan korszakban szerettem meg, amiben a rock zene teljes ellentéte volt ennek a stílusnak. Hűséges típus vagyok, képtelen lennék a stílusváltásra. Úgyis visszatérnék oda, ahonnan kiindultam.
Ugyanmár:) az a "tavaszi" buli nov.20-án lett volna. De szinte biztos, hogy akkor sem lesz.
Tavasszal "csak" egy maxi és egy videoklip lesz, majd nyáron egy újabb maxi, azután ősszel jön az új "csapásmérő" lemez és valahol egy koncert.
Hát egy ideig nem lesz Ákos koncert a BS-ben.Szegény addig-addig énekelt a dalaiban az oly fontos tűz motívumról(pl:Táncolj a tűzön át),hogy kis hazánk legnagyobb fedett csarnoka ki is gyulladt!A fene enné meg,pedig már alig vártam a tavaszi bulit!
Minden zenének ez az alapja. Sok ember húzza rá a techno és egyéb ilyen elektronikus zenékre, hogy á ezt nem ismerem el, "gépzene", nem is zene, stb.
Hát az a helyzet, hogy ezt is meg kell ismerni, sokat kell hallgatni, mert ha csak azt látod belőle, ami a viván, rádióban, stb. megy, akkor csak a felszines sláger vonalat veszed észre, és ez nem mutatja, hogy miről szól az egész. Ugyanígy van az összes többi műfajjal is. A divat rap ellehetetleníti az igazit, a divat rockbandák lezúzzák az igényeset, stb.
Szóval ne haragudjatok, de több respect-et a technonak, trance-nek, drum'n'bass-nek, breakbeatnek, electro-nak, bigbeat-nek, jungle-nek, triphopnak, és a többi soksok elektronikus zenéknek.
Szerintem az a baj, hogy nem szánsz időt rá. Egy prog. rock-heavy albumban az a poén, hogy sokat kell hallgatni. Így jön "érted" meg a zene szerkezetét stb. Elképesztő élmény.
A divatzenékben ilyen nincs, azoknak a lényege pont a könnyen emészthetőség.
Olyan ez, mint a tanulás. Pl. a relativitás elmélete elképesztő élmény (megérteni), de odaszánás, kitartás kell hozzá.
Alapkérdésekben szerintem egyetértünk, de mivel nekem mindig "tabu" zene volt a rock, ezt a műfajt nem fogom soha szeretni, maximum tudomásul veszem, hogy ilyen is létezik, ilyet is lehet szeretni. Tudom, hogy a hiba bennem van. A rock zenét elismerem, de nem szeretem. Ákost elismerem és szeretem is. A diszkózenét, a technot, a houset nem ismerem el, és nem is szeretem.
"Az egyik azt mondja:
Túl sok a színed
(Túl nagy a híred)
A másik így szól:
Egy kis bíbor
Kéne még
Rád
Ennek túl hangos
Annak meg halk vagy
(És elhagy)
Az egyik mérget adna
A másik meg újabb
Álruhát
Térdelsz vagy érvelsz
Mind ölel és pofoz
(Mind okos és gonosz)
Szebb már nem lesz
A tágas ketrec
Elfajult
A hecc
És egyszerre kilépsz
A remegő fénybe
(És elönt a béke)
A szívnek nincsen más menedéke
Itt egyetlen percre
Szabad lehetsz
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják neked
Jó volna látnod a holnapot
De ma nem akarsz élni
Öngyilkos álmod
Mások
Álmodják neked
Jó volna látnod a holnapot
De te nem akarsz élni"
Sokat irsz arról Endi, hogy a klasszikusok mellé oda tudnál tenni sok prog.rock, heavy zenét.
Hát azért én meg tudnám spékelni egy-két tisztán elektronikus zenével is. Például mit szólok a Jarre-hoz, vagy a Kraftwerk-hez, vagy Mike Oldfield, még sorolhatnám. Szerintem a legtöbb új zenei ötlet manapság az elektronikus zenében van. Például hallgass meg egy Future Sound Of London lemezt, csak ezek nagyon sok ember számára túlságosan "újak", "modernek". Meg azt mondják rá : á, ez csak "gépzene".
Ez baj.
Na abbahagyom, mert ez erősen offtopic.
Nem kéne erről nyitni inkább egy új topicot?
Írod:
"A komolyzenék 80%-a (a hangsúly nem a konkrét számon, hanem a nagyságrenden van) művészi érték, egy megismételhetetlen alkotás, halhatatlan remekművek."
Csakhogy a bökkenő az, hogy ez nem a komolyzene érdeme, hanem a koré, amelyben a remekművek születtek. Akkor ugyanis még nem tombolt annyira a showbiz nevű szörny.
Írod:
"A könnyűzenék 20%-ékban képviselnek igazi zenei értéket, művészi színvonalat. (ide tartozhat a progresszív rock, jazz, blues, stb..) ."
Igen, ez talán igaz. Azonban én igenis a régi klasszikusok mellé tudok tenni sok-sok mai (pl. prog. rock, heavy) zenét!
Írod:
"Ezért mondtam azt, hogy a könnyúzene igénytelen zenei kúltúrával rendelkezik bármilyen szimfónikus művel összehasonlítva."
Nos, hogy egy kicsit ontopic is legyek: Ákosra pl. egy teljesen igaz. Azonban én szeretem a szinfónikus rockot-heavy-t, és nagyon jó albumok vannak ilyenek. Megdöbbentő... Erre ne mondja senki, hogy könnyűzene.
Írod:
"Endi! Szomrúan hallom, hogy a komolyzenét csak lassúsága miatt nem szereted. Azért vagyok szomorú, mert ezek szerint nem hallottál Wagnerről, vagy Orffról. De gyakorlatilag minden klasszikus zeneszerzőnek vannak gyors tételei."
Oh, természetesen vannak gyorsak is, pl. Wagner zenéje elég menő, csak épp a témái nem túl szimpatikusak.
Összefoglalva: a prog. rock és heavy (ami én szeretek :-), simán van olyan színvonalú, mint a klasszikus zene remekművei.
Ákos pedig kommersz könnyűzenész, aki csakis azért tud kiemelkedni (talán) a többi tömegzenéből, mert abból aztán nem nagy eredmény kiemelkedni...
Talán tudna még emelkedni (miért ne?), csakhogy akkor szépen kimászna a showbizből is, mert ügye azt tudjuk, hogy ami igényes, színvonalas, az már nem eladható... (a tömegnek!).
Na tessék, ezt jól megkaptam, pusztán azért, mert siettem, és nem találtam a megfelelő szavakat. Persze teljesen igazad van. Nem vagyok bölcsész, nem tudnék magas szinvonalú összehasonlítást végezni, de azért tisztában vagyok a műnemmel és a műfajjal.
Amit írni akartam, az olyasmi, hogy nincs értelme szerintem összehasonlítani két különböző műfajt pusztán szubjektív (tetszik-ne tetszik) szempontból.
Kétségtelenül sok igazság van abban, amit Jehova Szóda mond. De!
A komolyzenék 80%-a (a hangsúly nem a konkrét számon, hanem a nagyságrenden van) művészi érték, egy megismételhetetlen alkotás, halhatatlan remekművek.
A könnyűzenék 20%-ékban képviselnek igazi zenei értéket, művészi színvonalat. (ide tartozhat a progresszív rock, jazz, blues, stb..) . Ítéletet alkotni, és így általánosÍtani mindig a többségről kell. Ezért mondtam azt, hogy a könnyúzene igénytelen zenei kúltúrával rendelkezik bármilyen szimfónikus művel összehasonlítva. De hogy mindenkinek helyreálljon a lelki békéje, pontosítok: a könnyűzene ÁLTALÁBAN igénytelen.....
Endi! Szomrúan hallom, hogy a komolyzenét csak lassúsága miatt nem szereted. Azért vagyok szomorú, mert ezek szerint nem hallottál Wagnerről, vagy Orffról. De gyakorlatilag minden klasszikus zeneszerzőnek vannak gyors tételei.
Inda! Nem tudom, miért értelmetlen a vígjáték és a dráma összehasonlítása. Mint bizonyára tudod, a dráma nem műfaj, hanem műnem. A drámán, mint műnemen belül létezik a tragédia, és a komédia. A komédiában és a vígjátákban helyzet-, vagy jellemkomikum áll a középpontban, míg a trgédiában a katarzis. (Arisztotelész szerint). Miért ne lehetne egy értelmes összehasonlító elemzést írni a kettő ellentétéről? Azért, mert Te nem tudnál?
"a könnyűzene, legyen az rock, popstb.. silány, igénytelen zenei kultúrával rendelkezik bármilyen szimfónikus művel összehasonlítva"
ez nincs egészen így, nameg általánosítani sem szabad (illetve szabad, csak nem tanácsos)
1.a zene összetettsége szempontjából a szimfónikus zene a könnyűzene felett áll viszont
2.egyéni teljesítmények szempontjából nem feltétlenül: gondoljunk csak a dobosokra, vagy a
jó iparos szintet megütő másodhegedűsökre.
Egy virtuóz gitáros lehet sokkal jobb zenész mint egy egyszerű nagyzenekari tag a hátsó sorban.
3.Apukád is körülnézhetne (ezt nem rosszindulatból mondom) a Jazz és a progresszív rock, háza táján.
4. én nem vagyok oda se a Jazzért se a progr. rockért (elfogulatlan vagyok)
5. de akármelyik könnyűzenei stílusban találni virtuóz zenészeket.
6. Van(!!!) tömegeknek készült, ROSSZ komolyzenei darab
7. Nem érdemes összehasonlítani a 2 zenei stílust
Kedves Useless!
Elismerem, hogy a ún. komolyzene is színvonalas. Legalábbis van olyan része, mert ott is van ugyanolyan igénytelen tömegtermék. Talán most csodálkozol ezen.
Egyébként elárulom neked, hogy a progresszív rock nagyon is közel áll a komolyzene jobbik feléhez, sőt az ezt a stílust művelők általában nagyon is otthon vannak az ún. komolyzenében.
Tudnék pár példát mondani, de valszeg ti nem ismeritek azokat az együtteseket. (Ezt nem leszólásként mondtam, csak azért, mert én keresztény rockzenéket hallgatok, amelyek nem túl ismertek.)
(Komolyzenét egyébként a lassúsága miatt nem hallgatok. Ugyanis sajnos nem tudok "kikapcsolódni" ennek a világnak a rohanásából. Túl sok energiát emésztene fel a ritmusváltás...)
Kedves Lappantyú!
Írod:
"Tudod, endi, nagyon szép az, amit te gondolsz világmegváltás és -okítás gyanánt. De ne feledj el egy dolgot: egyetlen dologban vagyunk mi emberek egyformák: hogy emberek vagyunk és senki sem több ennél."
Te meg azt ne feledd, hogy ezzel semmit sem mondtál. Én igenis meg akarom jobbítani a világot, már amennyire tőlem telik. És ehhez ragaszkodom. És nem nem nyugtatom semmivel a lelkiismeretemet, még azzal se, hogy csak egy kis emberke vagyok. Bár az vagyok, és tudom hol a helyem a világban, tudom, hogy mennyit tehetek. És azt igyekszem meg is tenni.
Lappantyú remekül rávilágított arra, hogy a vita már régen nem Ákosról szól, hanem magáról a könnyűzenéről.
Endi! Tetszik a hasonlatotd, amit a grafikákról és a bekerezett giccsekről írtál. Ha ezt átültetjük a zenére, az én szememben a grafika a komolyzene, és a bekeretezett kép a könnyűzene. Apám szimfónikus zenekarban hivatásos zenész, ha szóba kerül kettőnk között a könnyűzene, mindig igazat adok neki abban, hogy a könnyűzene, legyen az rock, popstb.. silány, igénytelen zenei kultúrával rendelkezik bármilyen szimfónikus művel összehasonlítva. Ha nekünk azt akarod bizonyítani, hogy a rock igényes zene, meg kell kérdeznem, hogy mihez képest? Mert bármilyen hegedűversennyel, vagy fuvolaszólóval összehasonlítva, igencsak silány. Mintahogy a könnyúzene is. Ha igényes zenét akarsz hallgatni, mert látom, nagyon bizonygatod, hogy igényes vagy, hallgass komolyzenét. Nem fogsz csalódni.
Akit érdekel Ákos Pilinszkyvel való összehasonlítása, dobjon meg egy maillel, szívesen levelezek erről a témáról. "Fórum szinten" a témát lezártam.
