Az MTA kommunikációs igazgatója blogot nyitott az MTA-ról megjelent cikkek megvitatásáról. Az első topik azonnal kicsúszott az irányítása alól. A hozzászólók a fiatal kutatói generáció kivándorlásának okairól akart beszélni, ami magában foglalta az MTA intézményrendszerének és kommunikációjának korszerűtlenségét. A filozófia tudomány kandidátusa ekkor a 156.-ik bejegyzés után zárolta az egész vitát (http://mtamediakomment.blog.hu/2008/02/08/a_maganyos_domino_esete_a_tenyekkel). Fábri György (FGy_SciCom) emlékezetes bejegyzéseinek egyike így szól: „Úgy látom azonban, ezt a realitást realitásként fogadta el a kutatói közvélemény, hiszen ebben él, nincs olyan feszítő erő, ami előrevivő konfliktusokat eredményezne. Mégpedig azért nincs, mert kialakult egy (vélhetőleg nagyon törékeny s egyben nagyon destruktív) egyensúly, amiben még mindig elég sokaknak biztosít a rendszer alternatívákat (külföldi megbízások, időszaki kint létek, munkahelyi követelmények lazasága, segédmunkák) így még mindig megéri sokaknak belemenni ebbe a kiegyezésbe. Hangsúlyozom, ezt rossznak és kártékonynak tartom, de ideig-óráig mintha működne – immár másfél évtizede.” Valóban elfogadja az új kutatói generáció ezt a demoralizálóan megalkuvó álláspontot, vagy éppen most int búcsút az egyre inkább leszakadó magyarországi kutatásnak?
onetime: Egy másik mesekönyvben úgy olvastam, hogy a császár szerette volna az elején még a Vitézt, és lehet, hogy az állás névre szabottan lett kiírva, csak aztán az irigy manó és a gonosz boszorka beijesztette a császárt, aki visszakozott. Ki tudja. Az ilyen mesék többféle változatban terjednek a néphagyomány útján.
Nem arról van elsősorban szó itt, hogy "romlott-e a színvonal" vagy sem az utóbbi x évben. Lehet, hogy ezt direktben nem is lehet mérni, épp az IF és hasonló mértékek megbízhatóságának kérdése miatt. De ez ebben a kontextusban nem is annyira érdekes. A tehetséges friss PhD-sek vagy akár doktoranduszok nem azért mennek el, mert "romlott a színvonal" in abstracto, hanem mert valahogy nem érzik jól magukat ebben a környezetben in concreto. Sokkal fontosabb itt az, amit például Varga György írt az ÉS-ben a "K+F-paradoxon" című írásban:
Ismereteim szerint tudományos életünk kiválóságai az általuk teremtett új tudás hasznosításának terepeként inkább választják a külföldet, mint Magyarországot. Ennek nem annyira vagy nem kizárólag a hazai piac felvevőképességének a korlátozottsága vagy hiánya az oka; sokkal inkább az alkotómunkára alkalmasabb kulturális tényezők, egyebek között az erőteljesebben motiváló tudományos közélet.
Namármost, ezt a tényezőt ugyan még kevésbé lehet "mérni", mint a minőségromlást, de ha benne vagy, te is érzed, tudod, hogy miről beszél itt a szerző. Ha ez a véleménye sok embernek, és ezek közül sokan ténylegesen lépnek is emiatt, akkor ez az ok létező. Emellett van egy rakás további ilyen hatású tényező, ha végigfutod a fórumot, egy csomót tudsz azonosítani közülük.
akkor mivel lehet érvelni? Hogy mi bizony úgy érezzük, hogy romlik a színvonal? Nem túl meggyőző..
Az érvelés ideje lehet, hogy már régebben elmúlt. Ezt a vészharangot sokan megkongatták már, és legtöbbükből gúnyt űztek, nem tekintették partnernek őket. Erre elhallgattak vagy visszamentek oda, ahonnan jöttek. A kutatási légkör himán tényezői, morális szintje, etc. nem olyan dolgok, amiket "meg lehetne érvelni". Ettől persze még az egyének döntéseit alapvető módon befolyásoló erőként működnek.
Jaj, hát nagyon kezdők, ha a pályázatra "bárki" jelentkezhetett. A jó pályázat személyre szabott, éppen csak a nevet nem írják oda. Mint pl. itt: http://www.mta.hu/index.php?id=3033&backPid=3031&tt_news=7999&cHash=f037206f6f
Bár valamit összekeverhettek, mert a segédmunkatársihoz PhD-t kértek, míg a munkatársihoz nem. http://www.mta.hu/index.php?id=3033&backPid=3031&tt_news=7976&cHash=33682e4008 Kiváncsi lennék, hogy bújtak ki a szabályozás alól.
Magyarországról külföldre kivándorolni könnyű a magyar diákoknak, kutatóknak. Az ellenkező irányú vándorlás még a magyaroknak sem triviális. Az összes jelentősebb külföldi kutatóhely, egyetem elsőrangú vendégmunkásokkal dolgozik. A vendégmunkások biztosítják a minőséget. A magyaroszági kutatóhelyeken ez nem tűnik jellemzőnek. A gazdasági feltételek külföldön jelentősen jobbak és ráadásul egyértelmű a minőség megbecsülése.
Ebből a helyzetből indulunk. Vagy legyenek jó vendégmunkások, vagy itthoniakkal kell megoldani a kutatás minőségének biztosítását. A jó vendégmunkások olyan helyre mennek, ahol beszélnek olyan nyelvet amit ők és ami kellően ismert (ki akarja elásni magát egy nevenincs helyen, ahol még a nyelvet sem érti)?
Magyarokkal megoldani a kutatás minőségének biztosítását abban a helyzetben, amikor elhagyni az országot könnyű, visszamenni nehéz (mind gazdasági, mind tudomány-közéleti szempontból) némi extra erőfeszítést igényelne azok részéről, akik abban a helyzetben vannak, hogy el tudnak érni változtatást.
Jó volna egyébként tisztán látni, hogy mennyire rossz a helyzet és jó volna arra is valami jóslatot látni, hogy mi várható. Tud valaki ilyen tanulmányról? Ostorozzuk a színvonalat (magam is ezt teszem hétköznapjaimban, saját közvetlen tapasztalataim alapján), de vajon általános-e a gyenge színvonval? Romlott-e valóban a színvonal? Mielőtt még valaki a torkomnak ugrana, le kell szögezzem, hogy csak a tudományos alaposság igénye vezérel. Azt remélem, hogy valakinek vannak terhelő bizonyítékai.
Persze adatok biztosan vannak az MTA-nál, de nem hiszem, hogy azokkal sokra jutnánk. A mi intézetünkben például az megy, hogy az emberek nevenincs konferenciákra és újságokba publikálnak. A publikációk száma így legalább biztosan megvan. Minőség? Háát.. Viszont az utóbbi pár évben, ha a mutatókat nézem, nem látszik a romlás. Már elértünk a mélypontra? Nekem néha van ilyen érzésem.
Nagyon sok szakmában lehet tudni, hogy mi a vezető lapok, konferenciák. A többi publikáció (ha SCIs, ha nem) nem igazán számít. Csak ezeket kellene számolni (vagy megfelelően súlyozni -- ezek a súlyok nem feltétlenül állnak egyenes arányban az impakt faktorral, mert az pl. esetleg inflálódik). Gondolom újat mondok azoknak, akik a publikációkat számoltatják, úgyhogy nem számítok rá, hogy lesznek megfelelő adatok. Az viszont baj. Mert akkor mivel lehet érvelni? Hogy mi bizony úgy érezzük, hogy romlik a színvonal? Nem túl meggyőző..
Mellesleg ha a publikációs listák megvannak, akkor nem lenne túl nehéz utólag csinálni egy statisztikát a fentiek fényében. Nem nagy projekt. És akkor legalább lennének számok. (Az impakt faktornál is lehetne nézni, hogy melyik évben megjelent publikációkra melyik következő években hányan hivatkoznak. Persze zajos lesz meg minden, de mégis jobb, mint elmosni mindent egy nagy átlaggal.)
A meglévő adatokkal, összehasonlításokkal kapcsolatban gyakran érzem azt, hogy azok nem az átlag teljesítményt mérik -- ha van egy két kiugró teljesítmény, attól mindjárt úgy néz ki, mintha az átlag is jó lenne. (Vagy volt múltbeli ilyen teljesítmény.) Azaz szükség van a teljes eloszlás jellemzésére. Hogy képzelem ezt? Példa: Jellemezzük az egyes kutatók teljesítményét valamilyen számmal. Mi a valószínűsége, hogy ha véletlenül kiválasztunk egy magyar és mondjuk egy német kutatót, akkor a magyar mérőszáma lesz jobb? Így sokkal pontosabb képet kaphatunk, mintha mondjuk egy átlagot számolunk.
Sokat közeledtünk egymáshoz. Én nem vagyok igazán PoliDilis. Tudok úgy viselkedni, de untat. Viszont nyuszó-muszó (kirázott a hideg) sem vagyok. Itt a karmaim vissza vannak húzva. Tetszik, amit leírtál.
Ez a tervezet igen fényes a negatív tartományban.
Irányító Tanács, milyen reformosan hangzik. Én bírtam a (Központi) Bizottság nevű zenekart is. Emlékezetem szerint Laca is valami olyasmit látott, mint most én. Az operatív (szép, hatvanas évekbeli szóhasználat) Irányító Tanács fele az MTA legfelső vezetői közül kerülnek ki, a másik fele 3 intézetigazgató és 3 választott gazdasági vezető. Ha ez utóbbiak ellenkeznének (aligha lesznek úgy válogatva), akkor is az elnök szava szerint a legfőbb tisztségviselőknél az ippon. Ők mindet megtehetnek majd: eladhatnak, megvehetnek és csereberélhetnek. Az elvi irányítóvá lefokozott Közgyűlésnek joga lesz elfogadni, amit eléjük tesznek. Nagyszerűen zsarolhatók lesznek a tiszteletdíjjal, ami alatt reng a talaj. (Vigyázzatok, ezek a vagyonkánkat akarják – integetett KD az ezüstfejű botocskájával. Vajon mire és kire gondolhatott?)
Hoppárézimi, a három intézeti vazallusnak lenne vétójoga, ha összefognak (matematikus kerestetik valószínűségének kiszámítására), mert akkor kénytelenek lennének a döntéshez az erősen leépített AKT tanácsait is igénybe venni. Kikérni a véleményét és aztán dönteni, hogy a nyár meg sem hőköljön belé. Köztestületi tagok képviseleti rendszerének a nyomát sem látom, illetve ők bizonyosan majd a Közgyűlésben ülnek egyenes derékkal és Emeséért izgulnak, már arra a számlagyújtó görkorcsolyásra méltóztatok gondolni, mert ez talán már az ő műfaja.
(Ez a demokratúra.)
Először is: kellemesen csalódtam a válaszodban. Azt vártam polidilisebb lesz. Helyettük normális kérdések. Amikre azonban sajnos nincsenek kész válaszaim. Mivel a kompetenciaszintemtől elég távol esnek. Ezért amikor ilyen helyzetekkel találkozom, akkor inkább alkalmazkodni szoktam, mint megmondani a tutit. Az én esélyem az, hogy ki tudom-e hozni az adott helyzetből a maximumot. Amik során azonban csak kialakult bennem a problémamenedzselésnek egyfajta stratégiája. Hát megpróbálom ezeket alkalmazni a kérdéseidre.
Milyen elvek érvényesülnének a pénzosztásnál? Hát a kezdetben a kialakult peck order szerint. Viszont konkretizálnánk megegyezéssel a pénzért elvárt tudományos outputokat. A továbbiakban az outputok teljesítése már befolyásolná a következő osztást. A követelmények és a juttatások nyilvánosságot kapnának.
A Kutató Egyetemek milyen állapotban vannak? A szokásosban. Egyszer csak hirtelen beolvasztják a kutatóintézeteket az egyetemekbe, és onnantól az lesz a retorika hogy az egyetemeink már korszerű kutató egyetemek. A bürokrácia és a rektorok 1-2 évig megélnek belőle. Egyébként nem lenne rossz ötlet, de ha én csinálnám, akkor első lépésben arra törekednék, hogy minél szorosabb kutatási szimbiózis alakuljon ki az intézetek és az egyetemek között. Aztán összenőne ami összetartozik.
Kutatási lobbi egy van: MTA Közgyűlésnek hívják. Szerintem meg sok. Csak azok informálisak. A befolyásuk nagyságrendekkel nagyobb, mint az MTA Közgyűlésének. Számolni kell velük, és átláthatóbbá tenni a működésüket. Ha ez utóbbit megpróbálnám, már pedig elengedhetetlennek tartanám, akkor valszeg rövid úton kicsinálnának. Tehát nehéz ügy ez. De megkerülhetetlen.
Az evolúció fölöttébb összetett eseménysor. Így igaz. A kiugró tehetségek "elzavarása" következmény. Annak a következménye, hogy a magyarországi körülményekben nagyon gyenge az eredményességtől függő visszacsatolás. Az pedig törvényszerűen a dagonyához vezet. Tehát ezen kéne változtatni. Abban nem igen hiszek, hogy a kiugró tehetségeknek tudnánk-e a elszeparált rezervátumokat biztosítani, amelyek nem iszaposodnának el rövid úton szintén.
Kedves vagy, de nekem nincs efféle ambícióm, (mármint hogy szelektáló ágens legyél) Pedig az megkerülhetetlen, hogy ki-ki a saját posztján hozzájáruljon a tisztább viszonyokhoz. Ha békés nyuszi-muszi módjára viselkedsz, akkor ne csodálkozz, ha a farkasoké lesz a terep. Persze tudom, hogy nem könnyű. Mert végül is nem az cél, hogy fejjel menj a falnak. Meg kell találni a még elfogadható kompromisszumokat. Tehát nem felforgatni akarni mindent, hanem megkötni a még elfogadható kompromisszumokat. Ez a megoldás kulcsa. Szerintem.
A baj későbben keletkezik, akkor amikor nem jön vissza és nem válik a következő generációk tanítójává. így van. Ez nagy baj. Tehát olyan körülményeket kell teremteni, hogy szívesen jöjjön vissza. Hogy hogyan? Ha rajtam múlna, ahogy fentebb írtam.
Ismét a bardoban bolyongunk, ez talán a dordzse szempa. Tibetben minden bizonnyal adekvát. De mi itt vagyunk. Ezért summa summarum, nem látok más lehetőséget a felemelkedéshez, mint az eredményességi visszacsatolás javítását. Úgy, ahogy lehet. Akár kis lépésekben is. De folyamatosan.
Mi ebben a REFORM???? Vagy arrol mar teljesen elfelejtkeztek idokozben, hogy azt is megigertek 2 eve? Azota nem hogy komoly valtozas nem tortent, hanem ami valtozas van (lesz) is, az is visszafele mutat. Gratulalok mindenkinek, akinek ehhez az iromanyhoz barmilyen koze volt.
Szemelvények a „Tervezet 2008 évi ? törvény a Magyar Tudományos Akadémiáról” (2008. március 29.-ei változat)
[…]
9. § (1) Az Akadémia közgyűlése a köztestület legfőbb elvi döntést hozó testülete, amely
a)véleményt nyilvánít a hazai tudomány, a társadalom alapvető fontosságú kérdéseiben;
b)megvitatja és elfogadja az Országgyűlés számára készülő tájékoztatót;
c)meghatározza az Akadémia működésével kapcsolatos távlati elképzeléseket;
d) az Irányító Tanács javaslata alapján elfogadja az előző évi akadémiai költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolót, és jóváhagyja a következő évi akadémiai költségvetés koncepcióját;
e) az Akadémia szervezetéről és működéséről szabályzatot (a továbbiakban: Alapszabály) alkot;
f)megválasztja az elnököt, az alelnököket, a főtitkárt és a főtitkárhelyettest, valamint az Alapszabályban meghatározott más tisztségviselőket;
g) visszahívhatja tisztségéből az elnököt, az alelnököket, a főtitkárt, valamint a főtitkárhelyettest, amennyiben tisztségéből eredő kötelezettségeit szándékosan vagy súlyos gondatlansággal megszegi, illetve az Irányító Testület legkevesebb 9 tagjának javaslatára. A közgyűlés elnököt visszahívó határozatát – tudomásul vételre – meg kell küldeni a köztársasági elnöknek.
h) létrehozza az Irányító Tanácsot;
i) megválasztja az Akadémia Doktori Tanácsának és a Tudományetikai Bizottságának tagjait;
j) elfogadja a vagyongazdálkodási irányelveket;
k) az Irányító Tanács előterjesztése alapján elfogadja az éves vagyongazdálkodásról szóló beszámolót.
[…]
11. § (1) Az Irányító Tanács az Akadémia operatív működését irányító, választott testület.
(2) Az Irányító Tanács tizenkét tagból áll, amelynek elnöke az Akadémia elnöke, tagjai az Akadémia alelnökei, főtitkára, főtitkárhelyettese, a közgyűlése által a három tudományterületről választott kutatóintézeti igazgató, továbbá az Irányító Tanács tagjai által megválasztott három külső gazdasági szakember.
(3) Az Irányító Tanács akkor határozatképes, ha az ülésén a szavazásra jogosultak több mint kétharmada jelen van.
(4) Az Irányító Tanács hatáskörébe tartozik:
a) az előző évi akadémiai költségvetésről szóló beszámoló, és a következő évi akadémiai költségvetés koncepciója tervezetének jóváhagyásra előkészítése a közgyűlés számára;
b) az Akadémia Országgyűlés által jóváhagyott költségvetésének intézményekre és feladatokra történő megállapítása;
c) a vagyongazdálkodás irányelveinek és az ezzel kapcsolatos éves tevékenységről szóló beszámolónak a Közgyűlés számára történő előterjesztése;
d) az Akadémia vagyona tekintetében a vagyongazdálkodási szabályzat jóváhagyása és egyes konkrét döntések meghozatala;
e) a kutatóhálózat tevékenységének az elfogadott irányelvek szerinti komplex értékelése;
f) az Akadémia irányítása, illetve fenntartása alá tartozó, költségvetési gazdálkodási rend szerint működő szervezetek alapítása, átszervezése és megszüntetése;
g) az Akadémia részvételével működő gazdasági társaságok alapítása, már működő vagy más által létrehozott gazdasági társaságban való részvételről döntés.
(5) az Irányító Tanács a hatáskörébe tartozó kérdésekről szavazással dönt. Szavazategyenlőség esetén az elnök szavazata dönt. Az Irányító Tanács a (4) bekezdés c) és d) pontjában foglaltakról a döntést a jelenlévő szavazásra jogosultak legalább kétharmadának szavazatával hozza meg.
(6) az Irányító Tanács ügyrendjét maga állapítja meg.
(7) az Irányító Tanács a tevékenységéről tájékoztatja a közgyűlést.
[…]
Az akadémikusok
14. § (3) A hazai akadémikusok száma nem haladhatja meg a 365 főt.
14. § (4) A hazai akadémikusok tudományos teljesítményét az Akadémia havi tiszteletdíj folyósításával is elismeri. A tiszteletdíj a hazai akadémikust élete végéig megilleti, elhalálozása esetén annak meghatározott mértékét hozzátartozói ellátásként (özvegyi és árvaellátásként) kell folyósítani.
[…]
Az akadémiai kutatóhálózat
19. § Az Akadémia kutatóhálózata kutatóközpontokból, kutatási centrumokból, kutatóintézetekből és támogatott kutatóhelyekből áll.
20. § A kutatóközpontokat, a kutatási centrumokat és a kutatóintézeteket az Irányító Tanács véleménye alapján az Akadémia elnöke hozza létre, dönt átszervezéséről, illetve megszüntetéséről. Amennyiben az Irányító Tanács a véleményét a három tudományterületről választott kutatóintézeti igazgató álláspontjával ellentétesen alakította ki, az elnök az Akadémiai Kutatóhálózat Tanácsa (a továbbiakban: AKT) véleményét is kikéri.
21. § A támogatott kutatóhelyek létrehozásáról és megszüntetéséről az Akadémia elnöke a pályázati eljárás Alapszabályban rögzített előírásai szerint dönt.
22. § (1) Az akadémiai kutatóhálózat irányítását a kutatóközpontok és a kutatási centrumok főigazgatóiból, a kutatóintézeti igazgatókból és a támogatott kutatóhelyek vezetőiből álló, legfeljebb 12 tagú testület, az AKT látja el.
(2) Az AKT elnöke az Akadémia főtitkára, tagja a Támogatott Kutatóhelyek Irodájának (a továbbiakban: TKI) vezetője, valamint az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa (a továbbiakban: AKVT) által, a tagjai közül választott vezetők.
"...a bizonyítottan kiemelkedően tehetséges fiatal kutatók..."
Nézetem szerint a helyes eljárás az lett volna (és lenne minden hasonló esetben), hogy a nevek mellett ismertetnék azokat a tényeket is ami alapján az illetőt "bizonyítottan kiemelkedően tehetséges"-nek nyilvánították. Átláthatóság, nyilvánosság, összemérhetőség.
"a magas színvonalon teljesítő fiatal kutatók további alkalmazását tette lehetővé az erre szolgáló határozott idejű létszámkeret bevezetése"
Amit erről találtam, az egy 2006-os eseményről szóló képes beszámoló, itt: http://www.mta.hu/index.php?id=634&backPid=390&tt_news=2812&cHash=f2af4b1047
Nem, mert azt ez fedi le: "a bázisfinanszírozástól függetlenül kaphattak támogatást az arra méltó kutatóhelyek".
A "strukturális és történeti..." kezdetű szöveg értelmetlen blabla. Azt is írhatták volna, hogy "a megfelelő emberek helyzete tovább javult az intézethálózatban", ennek pontosan ugyanannyi értelmezhető tartalma lenne.
A zavar az Erőben azt jelenti, hogy ellentétes töltés jelenik meg és átrendezi a mágneses teret. Már a Csillagok háborúja után szabadon. Ilyesmik miatt van a tudománypolitika a béka ülepe alatt. Jobbra integetünk és balra bólogatunk. Meghirdetjük csöndesen odakint is, de vigyázva, hogy ne nagyon széles körben. Aztán zavarba jövünk, és arra gondolunk tudjanak magyarul is (Rigó utcai felsőfok?). Nem ez az egyetlen ellentmondás, a java ezután következik. A készülő és emailen keringő akadémiai törvényváltozat sok ponton ellentmond a jelenlegi irányításnak. Jelentősen koncentrálná a hatalmat az elnök körül, miközben már valódi vagyon felett rendelkezik.
De némelyik teljes jóindulat mellett is értelmezhetetlen, pl. "a strukturális és történeti eredetű aránytalanságok helyzete tovább javult az intézetekben".
2007. április 10-én ismét összeült a Reformbizottság, a munkabizottságok által kidolgozott állásfoglalások megvitatása és a reform eddig megvalósított, valamint a tervezett lépések kialakítása érdekében.
Az eddigi munkák eredményeképp megállapíthatjuk, hogy az MTA vezetése végrehajtotta a saját hatáskörében megtehető minőségelvű változtatásokat:
* az intézetigazgatói pályázatokat nemzetközi körben hirdette meg, * a támogatott kutatócsoportok hálózatának forrásait versenypályázati formában osztotta szét, * a bázisfinanszírozástól függetlenül kaphattak támogatást az arra méltó kutatóhelyek, * a kutatóhálózatot jobban kiszolgáló struktúra alakult ki, * nemzetközi részvételű zsűrik jöttek létre, * a magas színvonalon teljesítő fiatal kutatók további alkalmazását tette lehetővé az erre szolgáló határozott idejű létszámkeret bevezetése, * a strukturális és történeti eredetű aránytalanságok helyzete tovább javult az intézetekben.
http://www.mta.hu/index.php?id=2816
Ezzel áthúzták az első pontot. ("Kinn is vagyok, benn is vagyok"?) Lássuk a többit.
Ez igazán érdekes. Akkor hogy is van ez? Volt ezek szerint egy korábbi kiírás 2007-ben ahol nem volt követelmény a magyar nyelv ismerete? Ezért pályázhatott Andrea Pieroni és Pajand Nejad? Ugye 2007-es igazgatóválasztásról ír SciCom! És IGEN!!! Akadémiai Értesítő 2007. január 19. Feltöltve ide: http://rapidshare.com/files/103281764/Volume56_January_2007.pdf.html Ebben szerepel többek között az MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete igazgatói munkakörére kiírt pályázat is. A pályázókkal szembeni követelmények között NEM szerepel a magyar nyelv ismerete!!!!! (megjegyzendő hogy ez vonatkozik a többi pályázatra is). Szemben a korábban hivatkozott Akadémiai Értesítővel (2008. január 18-i szám) ahol már igen!!! Elképesztő!!! Kiírási feltételek kényre-kedvre. "Az MTA kiválasztási eljárása során nem született döntés." Vajh miért nem??? Hogy nem sikerült az 5 pályázó közül kiválasztani egyet??? Csak nem azért, mert zavaró volt a külföldiek érdeklődése?? Az új, 2008-as kiírás szerint már csak magyarok pályázhatnak. Hacsak addig Andrea Pieroni és Pajand Nejad meg nem tanultak magyarul. Hová lett a nemzetközi szelekció igénye?? Kevesebb így a lehetséges pályázók száma!! Így nehéz ám megtalálni a szakmailag legalkalmasabbat. Vagy nem is ez a cél?? Megbukott a reformvívmány?? Ajjj, de sötét ügy ez. A "http://www.obki.hu/nyito/mts.shtml" nem elérhető.
MTA Ökológiai és Botanikai Kutatóintézete 2007-es igazgatóválasztásának pályázói:
Andrea Pieroni – PhD Univ. Bonn (szül.: 1967, Lucca, Olaszország); kettős állampolgárságú: olasz és német; munkahely: University of Bradford, UK; beszélt nyelvek: olasz, német, angol (IF: ?, cit.: ? – http://www.andreapieroni.eu/)
Kis Keve Tihamér – DSc (szül.: 1943, Sepsiszentgyörgy); munkahely: MTA ÖBKI Magyar Dunakutató Állomás; beszélt nyelvek: magyar, angol, francia (IF: 38, cit.: 838 – http://www.doktori.hu/index.php?menuid=192&sz_ID=4851)
„Ha már választhatok, a pénzt javaslom.”
Feltételezem, hogy nem osztanád csak úgy. Milyen elvek alapján próbálkoznál?
„Akkor meghal páciens. És tök mindegy, hogy a műtétbe, vagy csak úgy magától. Aztán kezdődik minden előlről.”
Az MTA kutatóhálózatának megszüntetése végleges döntés lehet csupán. Kutatóegyetemeken kezdődhet el újra a dolog, de szerinted azok milyen állapotban vannak most?
„Hát amik vannak. Például ti is lehettek egy lobbi.”
Kutatási lobbi egy van: MTA Közgyűlésnek hívják. Többségét akadémikusok alkotják. Akihez szólniuk kellene (képviselők), azok nem veszik őket komolyan. A Közgyűlés nem képvisel potenciálisan fontos választóréteget és a gyakorlatot elért kutatói teljesítmény jó ideje nem látszik. Az Átkosban elkerülő szabadalmakkal oldotta meg a vasfüggönyön inneni termelés bajait, ezért fordítottak rá európai színvonalon. Az MTA érdekérvényesítési kudarca miatt megalakult, a jobboldali egyetemi tanárokat összegyűjtő lobbi szervezet a PBK (Professzorok Batthyány Köre). A félkarú csodafegyver. (Hm.) Mi ezen a fórumon sokfélét gondolhatunk magunkról, de aligha vagyunk közösség, még kevésbé lobbi.
„A biológiában mégis így működik. Úgy hívják evolució. És manapság már a társadalomtudósok is inkább a reformokban látják a fejlődés motorját, mint a forradalmakban.”
Az evolúció fölöttébb összetett eseménysor. „Reformjainak” fókuszában egyedi mutációk állnak, akiket a környezet visszaigazol, mint hatékonyabb alkalmazkodási formákat. Visszatérve az akadémiára. A kiemelkedő képességű emberek elzavarásával a régen várt kiugró pozitív mutációkat intézzük el. Az evolúció nem ontja a lehetőségeit, ha más nemzetek élnek a lehetőségeikkel (a tehetség megjelenésére mindenhol van esély), akkor Magyarország lassan poros és álmos perifériává válik. Csikós, gulyás, Piroschka, itt van nektek Aranka. (A rigmus semmiképpen sem a jó humorérzékű Aranka the Second-ról szól.)
„Legyél mondjuk te. Ha megszerzed hozzá a támogatást.”
Kedves vagy, de nekem nincs efféle ambícióm. Én – mint a guruk, lámák és rinpocsék (hinnye de rosszul hangzik) általában – békés növényevő vagyok. A bardo inkább foglalkoztat.
„Ez miért baj? Miért játsszon egy Dzsudzsák a Debrecenben, amikor játszhat az Eindhovenban.”
Nem baj. Nem is lesz kutató, aki nem tölt hosszabb időt vezető laboratóriumokban. A baj későbben keletkezik, akkor amikor nem jön vissza és nem válik a következő generációk tanítójává. (Nem neki, hanem nekünk baj.) Érzékelni kell a mércét ahhoz, hogy a meghaladására törekedhessünk.
„Csak erről? Én azt hittem, hogy a magyar tudomány jövőjéről.”
A topik a kutatók kivándorlásáról szól, arról hogy tényleg elindult-e és mik a mozgató rugói. Természetesen a tudomány jövőjét érintjük, hiszen ha nem jönnek vissza, akkor az Európa Kiadó ópusza a himnuszunkká válhat: „Választani túl késő,/ Már semmire nincs idő/ A jövő előttünk romokban hever,/És ha nem akarjuk, nem jön el,/ Van aki félig és van aki végig,/ Jól tudom, ez nem álom,/ Van aki félig és van aki végig,/ Annyi életem van, ahány halálom...” Ismét a bardoban bolyongunk, ez talán a dordzse szempa.
Eléggé rosszul érthető, amit írsz, - Restellem. Ennyire futotta.
Úgy érted, hogy a kutatók és oktatók változzanak meg? - Nem emlékszem, hogy mondtam volna valami ilyesmit. De miért ne? Változzanak.
De minek a hatására? Pénzt vagy kancsukát javasolsz? - Ha már választhatok, a pénzt javaslom.
A nem radikális kezelési javaslatod érthető, de a betegség már progresszív fázisban van. - Akkor meghal páciens. És tök mindegy, hogy a műtétbe, vagy csak úgy magától. Aztán kezdődik minden előlről.
Milyen lobbikra hagynád a változtatásokat? - Hát amik vannak. Például ti is lehettek egy lobbi.
Én elég bizonytalan vagyok abban, hogy mi a fejlődés titka, de amit olvasok nálad, az aligha lehet. - A biológiában mégis így működik. Úgy hívják evolució. És manapság már a társadalomtudósok is inkább a reformokban látják a fejlődés motorját, mint a forradalmakban.
Mi/ki legyen a szelektáló ágens/ügynök? - Legyél mondjuk te. Ha megszerzed hozzá a támogatást.
Tudománypolitika van, de úgyszintén a béka ülepe alatt keresendő. - Ezt mondtam én is.
Az utánpótlás nevelés az még megy. (Hogy az se menjen, ahhoz még tíz ugyanilyen langyos esztendő kell.) - Van rá esély, hogy így legyen.
Láthatod, friss PhD-ésok sorban nyernek ösztöndíjakat és hagyják el az országot. - Ez miért baj? Miért játsszon egy Dzsudzsák a Debrecenben, amikor játszhat az Eindhovenban.
Erről szól ez a topik (már mint hogy a friss PhD-ésok sorban nyernek ösztöndíjakat és hagyják el az országot) - Csak erről? Én azt hittem, hogy a magyar tudomány jövőjéről.
Azt hiszem, ha itt vegigkerdeznenek mindenkit errol a temarol, akkor valami olyasmi lenne a vegeredmeny, hogy "igen, en is hallottam egy ilyen professzorrol, de csak geologiaban", "csak kemiaban", "csak mikorbiologiaban", stb. aszerint, hogy hol jaratos az illeto.
Én eddig csak orvosi területen hallottam hasonlót és Magyarországon.
Nevek nem kellenek, azt gondolom az nem túlságosan etikus a dolog.
Szabó Csaba névvel való tárgyalása sem nagyon tetszik (próbáltam is az elején erről elterelni a beszélgetést), de itt konkrét megjelent adatok hangzanak el róla és úgy gondolom inkább elismerőleg és őt tisztázandó, mint a kárára.
