Teljesen igazad van, hogy a macskák azt tudják amire szükségük van! Gyakorlatilag én sem állítottam mást!
A világ dolgai alatt nyugodtan lehet MINDENT érteni, nem csak a természethez való viszonyt! Egyetértek, hogy az ember még nem tudja hozzáhangolni a természethez intellektuális fejlődését, de szerintem ez csak idő kérdése. (Bár ez nagyon off!)
Igazad van, hogy az ember nagyon szerencsétlen lenne a természetben, viszont ne feledkezz meg arról, hogy egyáltalán nem feladata egyénileg helytállni!!!
Az egyénnek egy közösségben kell helytállnia (többek között erre jó ez az agytérfogat) közösségben, pedig máris sokkal több az esélye a helyes helytállásra.
Szerintem egy macskabarát sem várja el kedvencétől, hogy repüljön, így ne várjuk el az embertől sem, hogy pl. 40%-kal jobban lásson a sötétben!!! (Ahogy azt a macskák teszik ugyebár...)
Már korábban is mondtam, hogy egyáltalán nem lényeges egy állat gondolkodásmódjában, hogy milyen fejlett érzékrendszerekkel bír! A macska még a sötétben (nem tök!) is képes látni a betűket, mégsem képes feldolgozni, az általuk szolgáltatott információtömeget!!!
Az érzékszervek felhasználása távol áll az inteligenciától! Maga az inteligencia problémamegoldó készséget jelent! Az, hogy én hallok egy idegen nyelvet, még messze nem jelenti azt, hogy értem is azt.
Mindemellett a táplálékszerzés, és az ehhez hasonlatos folyamatok, genetikai programokon alapuló tanulás (játék) segítségével fejlődnek, de egy egér elkapásának bonyolultsága azért messze elmarad, akár csak egyetlen FOGALOM értelmezésétől!!!
Érzelmekről szerintem hiba beszélni az állatok esetében, de vannak olyan reakcióik amelyek tökéletesen egyeznek, az emberi érzelmek kiváltotta reakciókkal!!!
Az állatokról (és generálisan mindenről) rengeteget tudunk!
Erről szól az etológia!!!
Jelentem, én értem el némi haladást macskanevelésben és -kommunikációban. Természetesen ők többet neveltek engem, mint én őket, de a végeredmény kölcsönös haladás a világbéke felé.
További érdeklődés esetén beszámolókkal szolgálok.
Engedtessék meg, hogy itt közbeszóljak egy picit.
Nem olvastam ugyan végig a hozzászólásokat, de ez a mondat válaszra késztet: :-)
"Dehát az emberi inteligenciához, világképhez és az emberiség viszonyításalap-rendszeréhez képes fogalmuk sincsen, hogy mivan!!!"
Az ember, mint viszonyítási alap...inkább fontossági alapot mondanék helyette, az közelebb jár az igazsághoz.
Hát akkor nézzünk kicsit a részletekbe. Meggyőződésem, hogy a világ dolgairól, amire szüksége van, azt nagyonis tudja egy macska (és más állat is) méghozzá sokkal jobban, mint az ember.
A világ dolgai alatt pedig nem az ember dolgait, hanem a természethez való viszonyt értem. Abban bizony jócskán alulmaradnánk velük szemben. Ugyanis az ember adta lehetőségek nélkül (amit még véletlenül sem becsülök alá) az egyén nagyon szerencsétlen lenne egymaga a természetben.
Nemúgy a macska! (Vagy más állat) Az általad felsorolt tudásanyagon kívül még nagyon sokmindennel rendelkezhet, amiről nem is lehet fogalmunk. Látásmódja, szaglása, ráérzése a másik fajtársra, az emberek ismerete (persze amire neki van ebből szükség) a táplálék megszerzésének képessége (mi "csak"bemegyünk érte a boltba). Mindezek alkalmazása pedig nagyonis feltételezi az intelligenciát.
A "csajozáson" kívül jócskán széles érzelemvilág: kölykei szeretete, mások iránti útálata, saját nyelvezete, ami tesbeszédben nyilvánul meg.
Ö ismer néhány emberi szót - kevés ?- mi vajon hány "macskaszót" ismerünk? Csak a sajátunkét, ezért érzem kevésnek az embert mint viszonyítási alapot hasonlítani az állathoz.
Meg aztán az egyéniségről még nem is esett szó. Hiszen ahány egyed, annyiféle reagálás érzelmileg, értelmileg, képességileg.
Nem akarom emberiesíteni én a macskát (sem), de a "csak" állat azért meglehetősen kevés ismeretre enged következtetni.
Hiszen nagyon sokat nem tudunk még róluk igazán. Mintahogy önmagunkról sem. :-)
Teljesen odavagyok értük! Leginkább azokért akiket személyesen is ismerek!
Mindemellett tisztában vagyok képességeikkel!
Én nem lehordom az állatokat, csak rávilágítok: ne felejtsük el, hogy azok csak állatok!
Azok is élőlények ezért rettentő sok tisztelnivalót találhat bennük bárki.
Dehát az emberi inteligenciához, világképhez és az emberiség viszonyításalap-rendszeréhez képes fogalmuk sincsen, hogy mivan!!!
Mondták már, hogy nem tartunk ott, hogy átérezzük egy állat "világképét". Ez igaz.
Ellenben kérek mindenkit gondolja végig, mennyit láthat egy állat a világból!
Főleg egy macska:
Otthon ül. Esetleg eljár csajozni. Az emberi beszédből csak pár szót ért. Esetleg eljárnak hozzá csajozni. A betűket sem igazán tudja használni. Vadászgat. Stb.
De mivel agya azt már tudja, hogy ami jó az jó, ha "jó kedvében" van szétfolyik a kezeim között!!! ;-)
Viszont 1.) Te állítottál valamit az én agyammal kapcslatban is. 2.) alkalom adtán azt is megérvelhetnéd, miért állítod a macskák agyáról azt amit állítasz!
Úgy fest óriási mértkékben eltér a véleményünk ebben a kérdésben!!!
Szerintem állatira nem számít, hogy egy állat milyen mennyiségű információhoz jut hozzá!!!
Pl.: Ott vannak a macskák!
Magyarázhatsz nekik naphosszat, de még a leginteligensebbek sem hiszem, hogy pár szónál többet "megértenének" abból az információtömegből amelyhez a beszéded által jutnak!!!
Ők is (ha jól tudom) hallják azt a hangtartományt amiben Te megszólalsz, sőt meg egy jópár másikat is, de mégsem képesek felfogni, hogy MIVAN!
Egy állatot figyelve le lehet olvasni "gondolataikat".
Ki lehet elemezni, mire miért úgy reagálnak ahhogy!
Azt pedig viszonylag könnyen le lehet tesztelni, mikre reagál egy állat mikre nem, nem?
A bálnák és delfinek valóban megszívták, mert iszonyú méretű agytérfogatuk ellenére szerencsétleneknek alig van viszonyítási alajpuk.
Viszont attól tartok a polipok nem rendelkeznek akkora aggyal!
Ha a mérete még nagy is (nem vagyok polipológus), biztos óriási funkcióbéle különbségeket lehet találni, egy lábasfejű és egy emlős agya között!!!
Konkretizáljam az állatok minket meghaladó képességeit??? Ahhoz bele kéne, hogy tudjam magam élni egy állatba, ami sajnos pillanatnyilag sci-fi. De elég, ha csak arra gondolsz, hogy a külvilág ingereiből bizonyos állatok sokkal többet felfognak, mint mi. És a tudósok egyelőre azt sem tudják elképzelni, hogy a delfinek, bálnák, vagy a polipok mire használják hatalmas agyukat...
Ha konkrétabb tudnék lenni, nagyon okos lennék.
Finomabban bánnék azokkal a részleteivel az elgondolásodnak, melyek konklúziója az, hogy egy állat egy-egy szót megfogalmaz!!! ("utállak", "miez")
Az állatok nem képesek erre. Még az "értéssel" is óriási gondjaik vannak.
Az, hogy nem akar elmenni onnan ahol neki jó, teljesen érthető, és szerintem egyszerűen "genetikailag ez a dolga"! Ő (is) "igyekszik" élvezni az életet! (Persze nem tudatosan.)
A kajára adott reakcióba pedig teljesen felesleges beleszőni holmi érzelmi elfogultságot, ugyanis az, hogy nem tetszik neki a kaja, nem azt jelenti, hogy épp a gazdájának kíván "szépeket", hanem egyszerűen, csak nem tetszik neki a kaja.
Pofátlanság lenne viszont, ha felháborodna a "kibaszásra", mert azt azért Ő is tudja, hogy akár jót akár rosszat, de csak Tőled várhat valamit...
Azt már mondtam, hogy nem becsülöm alá az állatokat!
Az általad leírt képességek azért még nem olyan fantasztikusak! (Ehhez hasolnlókkal találkozhatunk sokszor.)
A kutyával kapcsolatban csak annyit, hogy egy állat sem hagyja, hogy rossz legyen neki, ha azt el tudja kerülni. Ez tény! Miért tenné? A kérdés az, hogy rossz e neki? Mármint lehet az ebed épp élvezte a hűsítő esőt. (Vagy nem volt hova mennie.)
A mienk ezt a kajatemat annyival tetezi, hogy elkezd a talcan kaparni ha nem szimpi a kaja, ugyanugy "bekaparja" mint amikor a macskaalmot kaparja be...:)
Hát persze, hogy tudnak haragudni! Hogy lehet ilyet kérdezni egyáltalán macskatulajok? Marci macska félig ridegtartáson volt, mikor nem voltunk otthon, illetve mikor elmentünk aludni le kellett mennie a garázsba. (nyugi a garázs-ajtón volt macskaajtó ha nem is Newton féle, úgyhogy ez nem jelentett rabságot) DE!!! Minden este legalább 5 perces veszekedés volt, hogy ki küldje le a macskát! A dög először süketnek tetette magát. Ha kicsit lökdösted azt már nyugtázta valami rettenetes morgással. Kb. 6-7 lökés után feltápászkodott és elindult a pincelejárat felé, de naggggyon lassú mozgással, közben a fejét jobbra balra mozgatta, és rettenetesen fújt morgott, UTÁLLAK!!! egyértelműen ez járt a fejében.
A sértődésre remek példa még, mikor olyan kaját teszel a tányérjára ami SZERINTE nem ehető!!! Azt a sértődött nézést! Először megszagolja: MIEZ? Hogy nem kaja az biztos, pedig ez a tányérom!!! Aztán rádnéz: Marha jó tréfa mi???? Te egy ilyen böhöm ember kibaszol valem szegény sokkal kissebb macskával! Hát tudd meg, hogy egyáltalán nem vagy viccess!!! Aztán nem akarja elhinni. Utána átmegy önsajnálatba: hát ezek éheztetnek!!! Engem szegény macskát!!!! Hát ez tarthatatlan!!! Aztán ha sokáig nem adsz neki mást azért megeszi.
Hát persze, bizonyos tekintetben nem sokat fognak fel az életből, ha pl. megkérdeznéd egy macskától , hogy szerinte melyik úton érdemes Földvár felé indulni, akkor lehet, hogy unalmasan lebiggyeszti a száját…
De valóban igaza van terrigenának, hogy nem kell lebecsülni a képességeiket. Ami engem illet, már elmondtam, hogy az én macskám nagyon figyelmes velem, észreveszik, ha valami bánt, fürkészően bámulnak (még a fejét is szokta ide-oda inogatni, ahogy ilyenkor szokás). Emellett nagyon jók a reflexeik, mindig tudják mi a jó (lásd a legmegfelelőbb hely kiválasztása sziesztázásra nyáron, quasi szélmentes, lehetőleg eldugott hely, könnyű megközelíthetőséggel, ahonnan ő mindent belát, de ő csak nehezen vehető észre). Ellenben néhány kutya, mondjuk a miénk, gyakran elfelejtkezik arról, hogy esik az eső és képes mártir módjára az esőben szobrozni… Most nem azt mondom, hogy a kutyák butábbak, de az biztos, hogy egy macska fineszes és tudja mi a jó.
