A numizmatika éremgyűjtés beszélgető fórum azzal a céllal nyílt meg, hogy a régi és új pénzérmék, bankjegyek gyűjtői tudjanak itt eszmét cserélni.
Az alaptéma a gyűjtés, rendszerezés, egyes darabok azonosítása, és egy kis pénztörténeti csevej.
Itt lehet bemutatni egyes kérdéses darabokat, kérni a hozzáértők segítségét a beazonosításban, esetleg hozzávetőleges értékelésben.
Miután a reklámozási tevékenység fizetős az index alatt arra legyünk különös figyelemmel.
A fentiektől eltérő, az egymást ingerlő hozzászólások topic rombolásnak minősülnek az ilyenekért tiltás jár.
A Numizmatika címszó alatt pénzekkel, pénztörténettel foglalkozó történeti segédtudományt értünk legfőképp ehhez tartsuk magunkat.
A kép elkészültének, vagy legalább is a nagyapó életkorának ismerete (tól-ig) valamit segítene. A kétsoros zakó első ránézésre segítségnek tűnt, aztán nagy méla csend.
Ugyanis teljesen hasonlót viseltek 1919-ben meg 1945 környékén is a magyar honvédek!!!
Átnéztem - igaz gyorsan - párszáz fotót a Magyarország Hadtörténete 1-2 c. (Zrinyi Kiadó 1985) igen vaskos müben, de a kor meghatározásban így sem jutottam előrébb.
A 3 csillag sem = százados, ugyanis létezik a szakaszvezető fogalom, aki akkoriban elég nagyocska hatalommal bírt, a szoc. időszak krumplivirágos szakszijához képest! :-))
Van még 3 csillagos, az ezredes is, de annak fene cifra a rangjelzése.
A képek tanusága szerint a tiszti paroli (galléron lévő rangjelzés) valami elkülönítő keretben volt, míg a tiszthelyettesi simán a galléron. Fegyvernemenként más-más szinű volt ez az alap.
A kéttsoros zsebnélküli zakó változat a magyar királyi rendőrségre, csendőrségre is jellemző volt.
Vezérkari, központi állománynál a kabát kézelőjén plusz minta volt, olyan magyaros-csavaros fajta, ami itt nem látszik.
Ha javasolhatom el kellene beszélgetni a rokonság idősebb tagjaival, hátha valaki emlékszik a kisöregre és tud okosat mondani.
Tehát a nagyapó lehetett százados, szakszi, rendőr vagy honvéd, netán csendőr!!
Ma tettek fel az ebay.de árverési oldalra egy III. Zsigmond 3 garasost 1 euro kikiáltási árral. Már valaki licitált is rá , de még 6 napig fenn van.Lejáratkor kell megnézni hogy mennyiért kelt el. Ha az oldalt elteszed a Kedvencek (Bookmark v. Favorites) közé, egy hónapig megnézhető az eredmény.
Gondolom már vártál :) Utánanéztem egy kicsit az érmédnek:
Ez tényleg III. (Vasa) Zsigmond regnálása alatt készült Lengyelországban, méghozzá 1697-ben. A verdehelyet nem tudom pontosan megmondani, de abban 99%-if biztos vagyok, hogy az érme kivitelezése bizonyos Jan Firlej nevéhez fűződik. A feliratból és az érmeképből ítélve garas. Sajnos nem egy ritka darab.
A másik érme már megizzasztott, és az az igazság, hogy csak sejtésem van arról, hogy ki verethette. Erre a bizonyos Ernst Ludovicusra rákeresve nem lehet semmit találni a neten, de ha megnézzük németül (mivel az érme a német-római birodalomból származik) kiderül, hogy ebben az időben csak egy Ernst Ludwig uralkodott, méghozzá Szászországban és Meiningenben. Ez csak koncepció, kérlek így kezeld!
A képről nem lehet túl sokat megállpítani, annyit tudok mondani, hogy a három csillag századosi rangot jelent, és valószínüleg a huszároknál lehetett a dédapó. Sajnos nem túl jó a kép, és sapka sincs rajta, mert abból egyértelműen meg lehetne határozni.
Szia luyo57
Külömböző verdehelyü III zsigmond 3 garasosokat találsz árakkal a következő oldalon 257-kb 270 tételig. www.wcn.pl/aukcje/30/text/0257.htm
A verdehelyek azonositásához szükséges oldal:
www.moneta.daho.biz/moneta/modules.php?name=news&file=article&sid=11
Sajnos nem tudok lengyelül.
ne haragudj a zaklatásért, csak annyira megörültem, hogy végre találtam egy olyan helyet, ahol éremgyűjtők "laknak",és voltál szíves oly gyorsan válaszolni, csak ezért nyaggattalak :-)
Az érme már elhunyt nagybátyám ajándéka, kb. 40 éve kaptam tőle, hogy ő honnan szerezte, nem tudom, gyermekkorában a felszabadulás után a budai Várban lakott, és zsáknyi, többnyire magyar, monarchiabeli aprópénze volt, amit az akkoriban még több helyről megközelíthető várbarlangból, a lerombolt Palota romjai között, a feltúrt Vérmezőn stb. kotort ki elmondása szerint. Lehet, hogy ez az érme is így került hozzá, nem tudom. Volt jópár (olyan száz-kétszáz körül lehetett) igen nagy becsben tartott pénze, nagyritkán hajlandó volt előszedni azokat is, de a "zsáknyi" pénzt annak idején szívesen kotorásztam, arra nem fordított különösebb gondot, hogy azokat helyesen tárolja. Halála után ha jól tudom özvegye eladta az egészet, és igen tekintélyes összeget kapott érte, lakásnyira valót.
Nem untatlak tovább családi történetekkel, ha esetleg tudsz olyan külföldi fórumot, ahol esetleg nagyobb eséllyel mutathatnám be, annak igen örülnék, bár a nyelvtudásom több mint erősen hiányos :-)
Az az igazság, hogy én inkább a magyar érmékben vagyok otthon. Ezek közül egyiksem az. A szarvasosról fogalmam sincs. Most van egy kis időm, megpróbálok a körirat alapján utánanézni a dolognak. A másik biztos III. Zsigmond lengyel érme, de ahogy mondtam van itt egy fórumozó társunk(lengyelermek), aki a lengyelérmékben otthon van, szerintem ő majd megmondja neked.
A szarvasos érménél sokat segítene, ha elmondanád honnan van!
és az előző? A szarvasos? Amit ki tudtam olvasni róla az annyi, hogy "ERNST LVDOVICH CHRISTIA" , de sehol nem találtam Ernst Ludwig nevű uralkodót a történelemkönyvekben. Sejtésem szerint német területen uralkodó gróf, herceg (mittomén :-) ) lehetett, azt nem tudom, hogy ilyen kisebb uraknak volt-e joguk ilyen aránylag nagy (33 mm átmérőjű), és színét, csengését nézve-hallva jó minőségű ezüstpénzt?
Nem mintha meg kívánnék válni tőle, de mennyit érhet a látvány alapján?
Azért annyira nem nehéz szerintem. Nagyító feltétlenül kell, de egy agyonkarcolt, és egy egynletesen(profin) megreszelt felület között óriási a külömbség.
Az pedig valószínüleg kizárható, hogy bárki is jusztírozási nyomokat hamisítson mondjuk egy kopott érmére, hogy elfedje a kopást. Hisz a reszeleőnyomok együtt kopnak az érmével, így ha friss reszelővonások alat kopott az érme, az elég hülyén nézhet ki:-)
Egyébként teljes mértékben egyetértek veled! Azért elég nehéz észrevenni a különbséget! Legalább is nem árt egy jó nagyító és egy pár év tapasztalat...
Szerintem ha egy amúgy nagy értékű pénzt tudsz olcsóbban megszerezni kissebb jusztírozási nyomokkal, még belefér egy gyűjteménybe, amúgy én sem vennék ilyet.
Bár akár érdekességnek is felfogható valamilyen szinten, hisz végülis nem a használat során keletkeztek rajta ezek a nyomok, hanem még a verdében.
"Tehát a LAPKÁT jusztírozták és NEM a kész érmet!!!!!! Káplár László, Ismerjük meg a numizmatikát c. könyvében szóról szóra szerepel amit Preis bemásolt, kiegészítve a következővel:
A nagyobb értékű ezüstpénzeket darabonként kellősítették, a súlyosabb darabokból a súlyfölösleget szabályzó üllőn, reszeléssel távolították el, míg a könnyebb lapkák visszakerültek beolvasztásra. A súlyegyeztetés reszelőnyomait a kivert pénzeken is meg lehet találni. Magyar ezüstpénzeken V. Ferdinánd koráig gyakran láthatunk az elő- vagy hátlap szélén sugár irányú reszelőnyomokat(Vigyázat! Na tévesszük ezt össze azzal a reszelésnyommal, amit a valódiság megállapítása, ellenőrzése céljából követett el egy ismeretlen "szakértő", s ezzel az érmét numizmatikailag értéktelenné tette!) Természetesen ez a módszer költséges, és időrabló volt, és megdrágította a nagyobb ezüstpénzek előállítását. Ha egy lapkából túl sokat kellett lereszelni, a lapka verésre alkalmatlanná lett. A hengeres és pofás verőgépekkel készült érméket mindíg a verés után kellősítették, ezért a reszelővonásokgyakran az éremképet isrongálták
Tehát a Lipót talléron látható nyomok bizonyosan jusztírozás, és talán azért került pont arra az oldalra, ahol az urlkodó képe látható, mert a hengerelt érmekre jellemző enyhe görbület miatt csak ezen az oldalon lehetett lereszelni belőle.
1. mérést meggyorsító osztályozó gép (Seiss-féle) A Seiss-féle osztélyozó gépben közös tengelyen tíz mérleg dolgozott egymás mellett, s a mérlegek mindegyike percenként 3-4 lapkát tudott osztályozni, tehát a gép 30-40lapka/perc, vagyis 1800-2400 lapka óránkénti össz- teljesítménnyel dolgozott. Kiszolgálásához egy munkás kellett, aki a lapkákat az adagolótölcsérbe berakta. Az arany 10 koronás lapkkat csupán reszeléssel kellősítették, mert vékonyságuk miatt nem lehetett gyalulni azokat.
2.gyalulógép (wurm-klosz)
A 20 koronás lapkákat ezen jusztírozták. A gép percenként 60-70 lapka kellősítését vélgezte el. Egy munkás a lapkák beadagolását végezte el és időnként lemérte a kész darabokat az ellenőrző mérlegen.
A gyalulásnál és a reszelésnél keletkező hulladékot gondosan összegyűjtötték, belőle a vasrészecskéket mágnessel eltávolították, majd a tiszta aranyhulladékot újra beolvasztották.
megj.: érdemes megvenni ezt a könyvet, nagyon sok jó dolog van benne!!!
Káplár László: Pénz, érme, érem - Bevezetés a numizmatikba
Hát, nemtom Lipót mennyire lehetett hiú. Anyira azért talán mégse, mert a portréin a lefittyedő szája elég egyértelműen látszik:-)) Mindenesetre amit a felségsértéssel kapcsolatban írsz nekem is eszembe jutott.
Akkor maradjunk annyiban, hogy a Madonnás krajczáron lévő nyom biztosan jusztírozás, a Lipóton meg talán:-)
