Megint eljutottunk a tipikus magyar viszonyokhoz: az önkormányzat csak arra nem fordít elegendő pénzt, amire tényleg kellene. Csak egy példa: a havonta megjelenő ingyenes kisvárosi lapban, az ún. Önkormányzati Híradóban minden év elején (most pl. februárban) az Önkormányzat pályázatot hirdet meg a közutak kátyúzására. Cirka júniusban elkezdik a kátyúzást, őszre befejezik, télen szétfagy az út, következő év elején pedig ismét pályázatot írnak majd ki, mint idáig minden évben.
A "zebrahelyzet" már csak a jéghegy csúcsa.
Tűzijáték viszont háromszor biztos van egy évben önkormányzati pénzből. Érdekes a preferenciasorrend...
Nem akarok nagyon politizálni, de az is furcsa, hogy a városunk parlamenti képviselője immáron 13. éve Kuncze Gábor, de semmi javulást nem tapasztaltam az elmúlt évtizedben. Talán ő is tehetne valamit a térségért, de legalább csak a polgárok biztonságáért, ha már egyszer a szerencsétlenek megválasztották.
Tavaly a Hortobágyon jártunk autóval. Azon a tájon pár száz kilométeren keresztül gyönyörű minőségű utakon haladhattunk. (Nem köptem ki a belem a rázós utakon. Az is furcsa volt, hogy szinte 'hangtalanul' suhant az autó.) Azt hittem, hogy az a térség elmaradottabb a pest megyeinél. Ill. lehet, hogy az, csak ott megnézik, hogy mire kell pénzt fordítani elsődlegesen. Értelmes dolgokra.
Az ilyen helyeken vélhetőleg valami teljesen át kellene szabni az utakat, a nyomvonalát (kanyarokat bele), külön biztonsági elemeket betenni, mittudoménmégmi. Ahol zúzni tudnak, ott hiába a felfestett zebra, sajnos. Ja, és statáriális jelleggel kellene büntetni az ilyeneket. Nem holmi pontozás, csesszék meg. Pontokat rajzolhasson a cella falára...
Néha arra gondolok, ezeket ott a helyszínen kellene felkoncolni és közszemlére ott hagyni, talán a többinek eszébe jutna a KRESZ, amikor zebrához közelít.
A mi kisvárosunk zebráin rendre padlógázzal robognak át a gépjárművek függetlenül attól, hogy épp van-e ott gyalogos vagy sem. Ma majdnem elgázolt egy 6-7 év körüli kislányt a zebrán egy nagy sebességgel haladó kamionos. Az öröm az volt az ürömben, hogy hál' Istennek a kicsinek jók a reflexei, így egyet hátraugrott. Döbbenten álltam a zebra szélén (én a túloldalon várakoztam, hogy a barom autósok elengedjenek), végigfutott a hátamon a hideg, míg azt figyeltem, hogy a kicsi rémülten pihegve ácsorog a nagy sulitáskával a hátán az út szélén.
Írtam egy érdeklődő e-mailt a Városházánkra, az ügyben, hogy mikor szándékoznak felújítani a zebrák felfestését, mivel az ominózus zebra helyén is csak itt-ott lehet felfedezni holmi szürke foltokat. :-(((
Magyarország, XXI. század. Sajnos, ettől a 45 éves mátramindszenti fehérjehalmaztól (nem írok nőt, embert, de még állatot se) sem fogják örökre elvenni a jogosítványt. :-(
Súlyos sérülést szenvedett az a fiú, akit zebrán gázolt el egy asszony Salgótarjánban. A baleset hétfőn délután történt, a Füleki út és Acélgyári út kereszteződésében. A 45 éves mátramindszenti nő autójával Hatvan felé haladt. A kereszteződésben azonban nem állt meg a kijelölt gyalogos-átkelőhely előtt, és elütötte az úttestre lépő 10 éves salgótarjáni kisfiút. A rendőrség vizsgálja a baleset körülményeit.
Üdvözlök Mindenkit!
Ezek az történetek mindig nagyon megrázóak.Sajnos felelőtlen emberek mindig lesznek. Nekünk kell megtanítanunk a gyerekeinket, hogy vigyázzanak magukra, és másokra is. A felelősségérzetet tőlünk tanulják, ha tapasztalják!
Én az ilyen vezetőket a büntetés mellett kényszermunkára is ítélném. Gondozzanak olyan családokat, akik gépjármű balesetben vesztettek el valakit, vagy súlyosan megsérültek.
Biztosan másképpen gondolkodnának, ha nap mint nap szembesülnének olyan életekkel, aminek saját maguk is okozói lettek.
És komolyabban venném a jogosítvány megadását is.
Aki kocsiba ül, felelős másokért. Biztosan lehetne valahogy tesztelni ezt a tulajdonságot is!
És örülök, hogy Barnus olyan családba született, ahol nagyon sok szeretet adnak egymásnak. Adjon ez erőt mindnyájuknak, egész életükben!
Egy nyolcéves kislány életét vesztette és hat másik személy - köztük gyermekek - sérültek meg abban a közlekedési balesetben, amely vasárnap este következett be a fővárosból Nagykovácsiba vezető úton.
Molnár Péter, a Fővárosi Tűzoltóság szóvivője szerint egy terepjáró és egy személygépkocsi frontálisan ütközött az említett útszakaszon, a 13-as és a 14-es kilométer szelvény között.
A szóvivő elmondta: a személygépkocsiba szorult két személyt különleges feszítő-vágó eszközzel kellett kiszabadítaniuk. A balesetben megsérült nyolc éves kislány a helyszínen életét vesztette, egy másik gyermek pedig súlyos koponyasérülést szenvedett. Két gyermek sérüléseit a helyszínen látták el a mentősök.
Az ütközés következtében egy felnőtt korú személy súlyos, életveszélyes, két másik személy pedig súlyos sérüléseket szenvedett.
Soha nem értem meg miért kell a drága gyermekeinknek meghalni a felnőttek hibája, felelőtlensége miatt. Drága istenem, vigyázz minden kicsi emberre!
"Egy magyar férfi és 14 éves kislánya életét vesztette a szombatra virradó éjszaka Stájerországban, Murau közelében, miután a férfi vezette kisbusz a valószínűleg jeges úton megcsúszott és felfordult.
2003.01.04 13:59 MTI
A rendőrség tájékoztatása szerint a kisbusz nekiment az utat szegélyező rézsűnek, majd felborult. A férfit és lányát a baleset lendülete kirepítette a kocsiból: a kislány a helyszínen meghalt, a férfit súlyos sérülésekkel a friesachi kórházba vitték, ahol azonban az éjszaka folyamán elhunyt.
A szintén a kisbuszban utazó 12 éves kisfiú sértetlen maradt - közölte a rendőrség."
Ne haragudjatok, hogy beidézem ezt ide, de nekem is csak egy hír volt a többi között addig, amíg meg nem tudtam, hogy ez a család régi, jó ismerősünk. Sokat voltunk együtt síelni, a gyerekeket születésük óta ismertem. A férfi apját is régóta ismerem, ő egyébként a második gyerekét vesztette el... Iszonyatosan fájdalmas, észbontó tragédia, még így nekem is ismerősként. És ott az édesanya aki egy pillanat alatt elvesztette férjét és gyönyörű kislányát, de ugyanakkor - talán lehet mondani - visszakapta a halál torkából a kisfiát. Nem tudom, hogy lehet elviselni, mit lehet tenni, de tovább kell menni, folytani kell hiszen ott a fiú. Más történet ugyan, de a lényeg talán hasonló. Csak remélni merem, hogy lesz bennük annyi, csodálatra méltó erő, hit, akarat és türelem a sorssal szemben, ami az itt megismert házaspárban megvolt/megvan...
"Azon szoktam gondolkodni, hogy élték meg a régi világban (néhány évtizede csupán) az anyák, hogy 8 gyerekből jó ha 5 felnőtt egészségben."
Talan nem eppen ebben a topicban kellene megtargyalni :-) de nagyon jo kerdes, rengeteg mindent lehetne beszelni rola. Itt es most csak annyit, hogy a kozfelfogas mindig a statisztikahoz alakul.
na mégiscsak hülyén fogalmaztam; természetesen nem úgy értettem, hogy bármit is bizonyítani kellene
arra utaltam csak, hogy az ember minden gyermekét ugyanúgy szereti, persze ez máshogy mutatkozik meg egy 12 éves, és máshogy egy 26 éves esetében - de a gyökere ugyanaz
Judit, engem 3 gyerek vár otthon, minden nap attól rettegek, hogy történik velük valami. Ezért teljesen megértelek. Nem tudom, én mennyire volnék erős, és nem is szeretném megtudni. Mégis hiszem, hogy fel lehet állni, csak nem merek ilyeneket írni, mert gondolom ezt már hallottad elégszer...ez inkább csak hangos gondolkodás a részemről, jó? Távol áll tőlem, hogy bárkinek beleszóljak az életébe, de vannak gondolataim...
Például erre a topikra nagyon sokat gondolok, újraolvasom...milyen más a vége, mint az eleje...az egésznek van valami üzenete: van, ami adhat erőt. A szeretet. Gáboréknak kezdetben nem volt ilyen kapaszkodó, de most ott van Barna. Na és persze ők egymásnak. És ez látható, milyen erőt adott. Neked ott vannak a gyerekeid, akik kimennek/kimentek Amerikába, de nem maradnak ott örökre (nem tudom, előtte milyen volt a kapcsolatotok, de gondolom jó).
Ők is voltak 12,5 évesek, irántuk érzett szereteted a bizonyítéka Laura iránti érzelmeidnek. Szerintem szükségetek lesz egymásra. Talán nem most. Ők így menekülnek egyelőre. Neked a legnehezebb, azt tudom.
Azon szoktam gondolkodni, hogy élték meg a régi világban (néhány évtizede csupán) az anyák, hogy 8 gyerekből jó ha 5 felnőtt egészségben.
...nem, nem off, mert egy metnalitást mutat: vannak különbek, mint ez a bankár volt, mint ezek a "népszerű" emberek... nem hozták nyilvánosságra, hogy a roncsolódásból milyen sebességre következtettek Pálffy esetében...
Jucóka, kérlek, ne döntsd ezt el előre! A kislányodat sajnos senki nem adhatja vissza, de biztos, hogy neked is lesz szivárvány az égen. Tartsd nyitva a szemed - és persze a szívedet!
Az előbb lemaradt, hogy írtam a gázolónak egy karácsonyi képeslapot a Laura fényképével, amiben "legalább olyan kellemes karácsonyt és boldog újévet kívánok neki, mint nekünk van". Természetesen erre sem reagált, mint ahogy a baleset óta sem keresett meg még egy levéllel vagy egy telefonnal sem. Tudom, hogy ezzel nem jön vissza Laura, és nem oldottam meg semmit, de talán egy picit jól esett a lelkemnek.
Én már elég régen voltam ezen a fórumon (gépprobléma, lelki okok, stb), de most megint sikerült szerencsére. Majd mindenkinek válaszolok, aki írt nekem, de most nagyon kevés az időm, így csak egy-két válasz fér bele.
Ezúton is gratulálok a kis Barna megszületéséhez, én is néztem a Fókuszt Karácsonykor, s nagyon jó volt látni az új "kis embert".
Sajnos én már nem láthatom többet a 12 éves kislányomat, a 2001. december 10-i balesete óta. Nagyon jót írt Laya73, hogy a balesetet okozóknak bele kellene bújniuk az áldozat hozzátartozóinak a bőrébe. Senkinek sem kívánom, amit én is átéltem ebben a hónapban, december 10-e volt a baleset napjának az első évfordulója, (pont a névnapom volt, hát szépen megkaptam az "ajándékot" rá. Másnap, 11-én a halála napja, utána jött a Karácsony, Szilveszter. Nálunk sem volt még tárgyalás, de nem is vártam mást.
Ha belegondolok, kaptam az élettől egy ajándékot (véletlen, nem betervezett gyermek volt 35 éves koromban, de visszavették tőlem. Azóta sem éjjelem, sem nappalom, állandóan ő jár a fejemben. Minden este elalvás előtt azt kérem, hogy hadj álmodjam vele, de sajnos ez elég ritkán fordul elő, összesen négy alkalommal az egy év alatt. De annál többször álmodom kórházzal, temetőbe járással.
Vidry azt írta, hogy "eső után mindig van szivárvány" Hát, nekem már nem lesz szivárvány...
Annyiban egyáltalán nem OFF a stohlbuci balesete, hogy épp arról van szó, mit lehetne/kellene tenni az ilyen tragédiák, a felelőtlen, potenciális gyilkosok megfékezésére. És, sajnos, van itt egy olyan jelenség, miszerint vannak, akik egyenlőbbek, akikből még nagyobb "sztárt" faragnak egy ilyen eset után, és ez bizony nagyon komolyan ellene dolgozik a nevelésnek, hiszen lám-lám, a stohlbuci is ezt csinálja és mekkora májer.
kedves elnyomott, eddig csak olvasom ezt a fórumot, eddig még nem szóltam hozzá. Úgy látom ezzel a Stohl balesettel kicsit off lett a fórum, de mindegy (vagy talán nem). Pálfy és Stohl karambolja között annyi a különbség, hogy egyik ittasan vezetett, a másik meg csak vezetési hibát vétett....aminek az úthiba is oka volt. Szerintem a két esetet nem szabad egy napon említeni. Természetesen én is elítélem a Stohl körüli felhajtást, neki nem így kellett volna visszatérnie a köztudatba - de ez egy másik fórum témája (lehet)
