Hát tényleg nem sokat segítettél, mert ez az a lehetőség,amit csak a legvégső esetben veszünk számításba. Egyelőre találtam a kutyanevelős topicban egy iskolát, ahol a klikkeres módszerrel tanítható a kutya úgy, hogy a gazdája a kiképző.Ez persz a pocakom miattem én leszek hanem a férjem, de bízom benne, hog mindig ott tudok lenni én is. Egyébként a férjem első szavára szót fogad, még ha néha vissza morog is, de azért teszi, amit mond. Bízom benne, hogy sikeres lesz ez az iskola.
Mi 6 hetente visszük kozmetikushoz, nyáron 4-5 hetente. Kétféle fésűt használunk: a zászlókra és a hasára "bontófésűt" ( ez úgy néz ki, mint egy emberi fésű, fém kicsit éles fogakkal.A másik műanyag, domború téglalap alakú kis görbe fémfogakkal ( olyan vékonyak, mit egy gombostű,és nagyon sűrű).
Ez a simifésű a hátára, és ha nem túl kócos, akkor a fülére is jó. Nagyon szép sima lesz tőle a szőre.
Kozmetikus: attól függ, hogy milyen színű Lola. A feketéknek jóval sűrűbb a bundája, gyorsabban is nő, ezért őket sűrűbben kell vinni.
Emlékszem a mellettünk lévő lépcsőházban lakott Ámor (ő fekete volt) testvére (ő arany színű volt) és Ámor már kétszer is járt kozmetikusnál, mire a testvérét is el kellett vinni..
Igen, a spani nagyon szereti a vizet (persze, ha a gazdái el nem rontják). Ámor, az első spanim januárban is éppúgy imádott fürdeni a Rákos-patakban, a Dunában, kinn a telkünk mellett lévő félig befagyott patakban, hogy a szívverésem is elállt:))
Tál: külön spánieleknek (és egyéb lógó fülü fajtáknak) lehet kapni felfelé keskenyedő tálat. Nagyon praktikus, mert csak a pofája fér bele, a nagy lebbencs fülei nem:))) Mi is próbálkoztunk harisnyából "fülfogó" készíteni, de ez a tál jobb ötlet:))
És milyen sűn viszitek kozmetikushoz?
Még a fésülés témában nem vagyok jártas. Azt sem tudom milyen lenne neki jó.
Láttam fém fésűket, de azt durvának találtam. A kesztyűs fésűk meg úgy hallottam nem sokat érnek.
Ti milyet használtok?
Nem tudom, hogy a " magasabb tál " mit jelent, de kapható speckó spánieles etetőtál, ami kúp alakú. Amíg nem volt, addig mi sima bársonnyal bevont női hajgumival fogtuk össze a fülét. Nagyon jópofa, de utcára nem igazán nyerő mert zavarja a levegőmozgás a fülét, tehát etetés előtt kell ráadni, aztán le.
Kozmetikushoz mi 9 hónaposan vittük először, mert amíg nem kell trimmelni, addig otthon is lehet fürdetni 6-7 hetente.
Sziasztok!
Újra itt vagyok, vége van a szabimnak.
Pontosan 8 napja van velem Lola, és kijelenthetem, hogy a kis drága nem hagy unatkozni. Rengeteget sétáltunk, és háromszor voltunk a Tiszán is. Olyan aranyos volt! Képzeljétek életében először látott vizet, és úgy belerohant, hogy nekem még időm sem volt fürdőruhára vetkőznöm.Egyszerűen meg van őrülve a Tiszáért!Ennek nagyon örülök, mert szabadidőm nagy részét ott töltöm, és azt hittem, hogy majd úgy kell megbarátkoztatni a vízzel, de Lola olyan mintha vízben született volna.:) Szakkönyvekben olvastam, hogy a spániel szereti a vizet, de hogy ennyire?! :)
Voltunk orvosnál is, gondoltam nem baj ha megnézi, van e valami baja esetleg, de semmi.Még a szurit sem vette észre, pedig nem lehetett jó érzés.
A barátnőmék pulija is teljesen összehaverkodott vele, és úgy viselkedik mintha Lola a kicsinye lenne. Így nyugott szívvel fogom ott hagyni Lolát, ha nekem dolgoznom kell.
Édesanyámon akadtam ki a legjobban.Ő ugyanis mindig inkább macskapárti volt, most meg tisztára úgy kezeli Lolát mintha az unokája lenne! :) Rá kellett szólnom, mert mindent megenged Lolának.
Ágy témában vannak gondok. Én is elkövettem azt a hibát, hogy felengedtem az ágyra, pedig nem is nagyon sírt (nagyon nyugodt kutya), és az volt neki az első, hogy elkezdte tépni a hajamat.Azóta próbálom leszoktatni az ágyról, kisebb nagyobb sikerekkel.
A spániel tényleg isteníti a gazdiját, ezt mostmár én is kijelenthetem. :) Volt régebben egy magyar vizslám, de az soha nem ragaszkodott ennyire mint Lola! Pedig őt is nagyon szerettem. És az az érdekes, hogy Lola könnyen szót fogad, nem kell vele sokat bajlódnom. A vizslának sokkal többször kellett elmagyaráznom mindent. Lolával inkább az a probléma, hogy túl közel van a lábomhoz séta közben, és egyszerűen mindig azt kell figyelnem, hogy szegénybe bele ne rugjak.
Pórázra nincs szükségünk, csak akkor kószál el ha megállok, különben mindig mellettem van.
Van két kérdésem:
Lola ha eszik, vagy iszik, mindig tiszta olyan lesz a füle.Most még úgy oldom meg, hogy mindig megtörlöm a fülét. Van más megoldás? Próbáltam magasabb tálból etetni, de az meg nem tetszik neki. Hallottam, hogy harisnyát húznak a fejére, ami jó a toklászok ellen is séta közben, de ezt nem akarom elfogadni. Még kajálásnál ok,de hogy néz ki, ha harisnyával a fején megyünk sétálni?:(
Van valami ötletetek, hogy mit csináljak?
A másik:
Mikor kell először elvinni kutyakozmetikushoz?
Köszi, sziasztok
Szilvi
Nem akarlak elkeseríteni, de ha 4 év alatt nem sikerült a kutyust megbarátkoztatni a gyermekeddel, és visszanyerned a bizalmát, elérned, hogy attól őt még ugyanúgy szereted, akkor ez már nem is fog menni szerintem. Én elég szigorú vagyok az olyan dolgokkal kapcsolatban, hogy ha engem megharapna a kutyám, nem lenne maradása, az biztos. Nem veheti át az uralmat feletted, megfeledkezik arról, hogy ki gondoskodik róla. Csak félő, hogy (amint olvastam, megint babát vársz) ha újabb jövevény jön a családba, akire nagyobb figyelmet kell fordítani, féltékenységében mit fog tenni. Szerintem a spániel (fajtájából adódóan is: isteníti a gazdáját) nem bírja feldolgozni, ha nem ő marad az első gazdája szemében. Hallottam olyat is, hogy egy spániel tulaj éjszaka, amikor ment haza a munkából a kutya megharapta a bokáját, ők el is altatták. Nem egészséges dolog, ha a kutya a gazdájára támad.
Nem könnyű a döntés, gondolom, de szerintem az a legjobb a kutyusnak, ha egy olyan gazdihoz kerül, aki csak ővele foglalkozik.
Tudom, hogy nem segítettem sokat, de remélem legjobb belátásod szerint döntesz, és megkönnyíted a kutyus dolgát is.
Úgy látom, nagy szakértők cserélnek itt véleményt, úgyhogy tanácsot kérnék Tőletek.
Van egy 8 éves cocker-ünk. Sajnos, amikor az első gyerekünk 4 éve megszületett, eléggé elutáltam magamtól a kutyát, és ezt nem sikerült helyrehozni. Mostmár ott tartunk, hogy ha nem guggolok le hozzá és nyúlok felé, akkor támadóállásban morog, sőt, a múltkor meg is harapott. Most újra terhes vagyok, és nagyon szeretném, ha a szülésig tudnék a helyzeten javítani, mert egyrészt féltem a picit, másrészt már nem vagyok a gyerek miatt olyan gyogyi.
Szóba került, hogy elajándékozzuk a kutyát, de félek, hogy nem élné túl.
Szóval van-e valakinek jótanácsa, hogy milyen módon lehetne a kutya bizalmát visszaállítani.
( Fizikailag soha nem bántottuk, most mégis szó szerint félek tőle.)
Sziasztok Spani-rajongók!
A mi Pedránk is ágykutya- pedig ő is úgy indult, hogy még a szobába sem jöhetett be az elején. Már kialakult rendje van a dolognak, amikor itt a lefekvés ideje, ő elsőként bepattan a franciaágy kellős közepébe, és nagyon bután néz. Amikor azt mondjuk neki, hogy másszál odébb azt nem érti... de közben mintha vigyorogna. És mikor mi,a gazdik is megérkezünk, hajlandó a lábunkhoz telepedni, és elégedetten szusszant egy nagyot, és minden rendben van. Persze véletlenül néha jól fejberúgjuk szegényt akkor odébb vonul.És ez így megy minden este már vagy öt éve, és mindenki nagyon elégedett a helyzettel... : ))) Nem nagyon iparkodunk leszoktani őkelmét.
Jenny is, pedig ő akkor másfél éves volt már. Viszont az előző gazdája, aki egy olasz sztriptizes volt (csaj), az felvitte az ágyba, meg magával vitte a klubbokba ilyesmi, szóval Jenny minden pizzériába, peep-show feliratú bárba bement, felugrott anyuék közé éjjel az ágyba és minden barnább bőrű pasasról azt hitte, hogy olasz fiú és a hátára feküdt eléjük, hogy simogassák a hasát. Nagy néha most is bemegy szegény kutyám egy-egy night club-ba :)))
Jókat nevetnek ilyenkor a bárban, de aztán megsimogatják, hogy milyen édes :)))
Arra figyelj hogy ne engedd meg,hogy felmenjen az ágyra,mert később nehéz lesz leszoktatni róla.
Ez már több embertől is hallottam,nekünk hálistennek sikerült.Mikor haza vittük este ugye felvettük magunk mellé,hogy ne érezze magát egyedűl,stb,később meg már szinte követelte az ágyat. :)
Szia!
A terv ki van dolgozva.
Váltott műszakban vagyok, egyszer 4 órát egyszer 8 órát dolgozom. Úgy gondolom, hogy a 4 órás távollétet ( 8-12-ig) kibírja nélkülem, viszont ha 8 órát dolgozom, akkor elviszem anyumhoz (egy nagy kertes ház), vagy egy barátnőmhöz (ott is egy nagy kertes ház van egy aranyos pulival együtt),és munka után megyek érte. Mindkét helyen szivesen látják, és foglalkoznak vele. Szerintem ez nem rossz. Semmi képpen nem fogom hagyni, hogy egyedül legyen. :)) Nagyon szeretnék ennek a pici kutyinak mindent megadni, és nem akarom, hogy egy kicsit is rosszul érezze magát!Így nem fog egyedül a lakásban tölteni 4 óránál többet. Meg úgy gondolom, hogy a rengeteg séta az erdőben, meg a fürdőzés a Tiszában talán kárpótólni fogja azt a 4 órát. Szeretem az extrém sportokat, és szerencsére elég sokat kirándulok is, és természetesen Lolát is vinni akarom minden hova,úgyhogy nem lesz igazán "bérházi" kutya.Szerintem ez kibírható.Vagy szerinted nem?
Üdvözöllek a spánielesek táborában:)))
Sok sikert a picihez:))
Kérdés: azon kívül, hogy a picivel az első héten együtt vagy, mennyi időt fog egyedül eltölteni naponta? Mármint mettől meddig dolgozol?
Mert ha (főleg az elején) sokat van a pici egyedül, akkor nagyon nehéz lesz szobatisztaságra tanítani, ráadásul szét fogja szedni a lakást unalmában.
Sziasztok!
Mindenkit üdvözlök. És nagyon boldog vagyok, hogy mostmár én is a spánielesek közé tartozhatom, ugyanis szombaton megyek a kis drágámért! Ő egy 7 hetes aranyszinű kislány, akit valószinűleg Lolának fognak hívni. Igazán ezt a névválasztós dolgot még nem véglegesítettem, mert majd Ő eldönti, hogy tetszik e, és szeretne-e ezzel a névvel a társam lenni.
Sajnos egyedül élek egy lakásban, így Lolának nem lesz kertje ahol egész nap tudna szaladgálni, de rengeteg sétával igyekszem ezt a hiányosságot pótolni.
Sok szaklapot olvastam, de ha a személyesen átélt tapasztalatokat megosztják velem annak mindig örülök.Ha tudtok az első pár héten történtekről tapasztalataitok alpján írni, szivesen fogadom segítségeiteket. Bár szerintem nem lesz gond, mert Lola érkezése miatt kivettem másfél hét szabit, hogy összebarátkozzunk, és főleg, hogy egy percre se legyen egyedül.
Évek óta vágyom egy kutyira, és most el sem hiszitek mennyire boldog vagyok, hogy végre teljesül álmom és életemet kivirágozza egy pici kutyi.
Fényképet igyekszem minnél hamarabb küldeni Loláról.
Előre is köszönöm segítségeiteket.
Üdv:Szilvi
Hát a gallér nem tartott soká, mert szétrágódott. Nem tudom elképzelni hogy a fenébe csinálta, de darabokra rágta, amig nem voltunk otthon. Szerencsére Lilike sebe nagyon szépen gyógyul, a varratokat kiszedték, és már a bőr is kezd megkeményedni a tappancsán. Most már ki merem majd vinni, eddig attól féltem, hogy ha rájön az 5 perc és elkezd vágtázni, akkor szétszakad a sebe. Nagyon nem hiányzott volna még egy varrás + altatás.
A toklászas spanciknak jobbulást kívánok!
Jenny-ben is volt már toklász, de belőle ki tudták úgy szedni, hogy nem maradt se nyoma és altatni sem kellett.
Jobbulást a többi kutyusnak!
Kriszti 21: a metróban, a mozgólépcsőnél már volt, hogy az én lábamat is bekapta a cucc. Sok kretén mind a kijáratnál nyomul és nem engedik félreállni az embert :(((
Remélem Lilike szépen gyógyul! Mennyi idős is most?
Jobbulást a kutyusoknak!
Nekünk is többször volt gallérunk, mi is "űrkutyának" hívtuk a blökit! Ha eléri a lábát még így is, akkor túl kicsi az "adóvevő", vagyis a gallér átmérője, kérjetek nagyobbat!
Piroska
A toklász sajnos ismerős téma.. Az előző spancinkkal mi is "bérletszerűen" jártunk az állatorvoshoz..
Volt olyan, hogy már a dobhártyájából szedték ki:((( és annyira fájt neki, hogy hiába volt elaltatva, még úgy is sírt:(((
És semmi nem használt ellene - se a fülkinyírás, se a harisnya a fülön - egy dolog működött volna, ha nem visszük le az utcára...
Dicki túlesett a műtétjén, ő is kapott egy helyes műanyag gallért, de nem igazán lett eltalálva..
Még így, hogy ilyen kis kába, még így is simán eléri a sebet és nyalogatja.. Félek, hogy később esetleg megpróbálja majd meg is dolgozni:((
Nagyon vigyázzatok a toklászra !
Mi öt hete hordjuk az állatorvoshoz a kutyusunkat, és talán most sikerült teljesen kiszedni a lábából. Most utoljára elaltatták, és a csuklója fölött vágott nyíláson keresztül sikerült megtalálni . Odáig felment az első lábában ( a lábujjak között ment be ) A hátsóban is volt, azt három darabban ( három alkalommal ) sikrült kiszedni. Mindig bíztunk , hogy megvan, de látszott, hogy mégse, mert amíg bent van a toklász, addig nem gyógyul a seb, hanem váladékozik, és ha a nyílás beheged is, a váladék miatt felfakad.
Az altatás nélüli kezelések elég borzalmasak, és fájdalmasak . Be kellett kötni a száját, hogy ne harapjon , és én is -férfi létemre - majdnem rosszul voltam amikor mosatták át a járatot, és kotorásztak a bőre alatt a toklász után kutatva...
Kriszti21!
Nekünk is volt gallérunk, mi csak UFO-nak hívtuk, mert tisztára úgy nézett ki benne. Nem tűri meg a kötést a lábán , és mindig nagyon szerette volna lenyalogatni a kenőcsöt. Ezt nagyon szerette -valami jódos kenőcs - és nagyon finom lehetett számára, mert mindig nagy örömmel jött kötözésre.
Hiába magyaráztuk neki, hogy oda van írva " külsőleg " :))
Nekem van a Lilike spánielem Tomi13-mal. Látom, hogy nem mesélte nektek, mi történt az én kicsi drágámmal. Nos, mozgólépcsőztünk múlt hét előtti szombaton. Az egyik körmét elvesztette, lehet, hogy kinő, lehet nem, a az egyik tappancsa szétszakadt, úgyhogy rohantunk az orvoshoz. Összevarrták neki, ez a kis lüke meg azóta állandóan lerágja magáról a kötéseket. Naponta 2-szer kell átkötnöm, pedig még zokni is van rajta. Lehet, hogy melege van a lábának, de már ott tartunk, hogy a husikáját is kóstolgatja. Holnap megyünk az orvoshoz kontrollra, szerintem gallért fog kapni. Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire fogom szeretni ezt a kis dilót, lelkiismeretfurdalásom is volt a mozgólépcső miatt, dehát a fene gondolta volna, hogy ez fog történni. Mindenesetre számomra is lelkileg megterhelő volt ez a drámai eset. Borzasztó volt, amikor a kezemben esett össze az altatástól, kitört belőlem a zokogás. Szerintem az ember csak ilyenkor érzi igazán, mennyire szereti a kisállatát. Ma azon gondolkodtam, hogy annyira szeretem ezt a kis nyuszifülüt, (ahogy rám tud nézni a gyönyörű szemeivel) hogy nem is tudom, mit kezdenék, ha nem lenne. Mintha a saját gyerekem lenne, úgy imádom. Bár még nagyon fiatal, de remélem, hogy sok-sok évig fogja kitölteni az életem egy részét.
Kérlek szurkoljatok nekünk! Dickit holnap műtik - sajnos elveszti a férfiasságát:((( mivel az egyik golyója nem ment le a helyére és az orvos szerint ezt nem szabad sokáig így hagyni, mert eldaganatosodhat..:((
Sziasztok!
Igen, Alfréd is egy kicsit gömböc, de csak egy picit. Nálunk ez azért van, mert a fiatalabb kutyusunk nem nagy evő, és Alfika megeszi, amit a pici meghagy...
Mi este 6 körül adunk nekik kaját, reggel csak jutit kapnak, amikor elmegyünk dolgozni. Főleg szárazat esznek,, de bekeverem májkrémmel vagy konzervvel, mert a kicsi egyébként képes nem enni..Heti 1x van tészta vagy risz, meg tojásrántotta. Adok nekik jutiként sajtot és túrórudit is.
Megfigyeltük, hogy amikor többet kirándulunk, Alfi visszanyeri a helyes kis formáját, de ez nem tart ám sokáig...
A kutyus, aki hanyattvágja magát. Alfi 5 éves, de ha nagyon boldog, akkor ő is ezt csinálja. Általában akkor van, amikor bíztatok valakit, hogy "kérjél pacsit tőle, olyan ügyes", mire Alfi lefekszik (várja, hogy simogassák a hasát). Ilyenkor esküszöm röhög, mert a hangja is egészen megváltozik. Szerintem próbáld meg jutival a dolgot, mintha előröl kezdenéd az oktatást, és határozott "nem"-mel jelezd, hogy nem jó, ha eldobja magát.
Egyébként nálunk is az ágyban alszanak (habár először kikötöttük, hogy még a hálószobába sem jöhetnek be), imádjuk őket, ennyi fotó egyikőnkről sem volt mint róluk.
Már említettem, hogy nagyon szeretnénk pároztatni Alfit, mert szeretnénk Tőle egy kiskutyát, mert annyira aranyos és szép! Úgyhogy várjuk a megfelelő kislányt. A papirjai és a vérvonala tökéletes (habár mi nem ezért szeretjük). Akit érdekel, tudok fotót küldeni, mert ide nem sikerült feltennem).
Piroska
Szia "FD77" (???) !
Hát, az általad a "DE" után írtak "természetesen" mindhárom kutyámra érvényesek :o))))
DE: nem adok nekik csokit, meg ilyen dolgokat, szeretném, hogy hosszú életűek legyenek... Persze mindig van itthon 5-6 féle kutyás (meg macskás :o))) falatka.
És nevelem is őket, egyrészt, mert 3 kutya meglehetősen kezelhetetlen lenne különben, és nem akarok idegrohamot kapni. Másrészt a fajtát sem akarom égetni neveletlen kutyákkal. Sajnos még nagyon sokszor hallani, hogy a spánielek "idegbetegek" és ez nem véletlen, hanem a tulajok műve. Azért ma már kifejezetten idegbeteg vonal sokkal kevesebb van mint pl. 15-20 éve, de amit egy tulaj művelni képes, az sokszor felháborító, és a fajta egészének árt...
Szóval érdemes erre is gondolni, amikor "megjelenünk" az ebeinkkel....
IStván
Etetés témában:
Kajti kutyám mindent kap. Általában reggel eszik, tehát naponta egyszer, akkor tápot. (Reggel relativ: általában velem kel, és ha délig alszom, akkor ő is...)
Ezen kívül minden mást kap: ami a kajából megmarad, és amit mi eszünk. Sajnos ennek a drága epekedő tekintetű kutyabumunak képtelen vagyok ellenállni: ha eszem, az első falatot ő kapja...Teljes elkényeztetés. Tehát naponta reggeli fix (nem úgy, mint a kutya vacsorája ugye..), aztán ami jön...
Kedvencei: Nussknacker mogyorós csoki minden mennyiségben, csakis kizárólag csokis fagyi, mindenféle édesség, a szotyit nagyon szereti, és persze a húsokat...:)
Solymárra reagálva:
Az lenne a furcsa, ha nem imádnád!
Én is imádom Kajti kutyabumbut. IMÁDOM. El is van kapatva, mindent szabad neki, ami rám mint gazdira nézve szégyenletes. Ágyban alszik, az ölembe kéredzkedik, felugrál kajáért (csak akinél tudja, hogy kap),neveletlen, húzza apórázt, mint egy megveszekedett stb. Sorolhatnám.
DE:
- imádjuk egymást
- okos és nyugodt kutya
- nem balhézik más kutyákkal
- ugyesen utazik buszon, vonaton stb
- nem ugatós
- kirándulni vele maga a csoda
- ártatlan
- őszinte
- hűséges
- tökéletes
Kajti maga a megtestesült csoda. Kit érdekel, ha néha becsúszik egy-egy málőr?
Sziasztok!
Hát, az etetés érdekes téma.
Épp idén húsz éve van spánielem, most három tarka. A súly mindig problematikus volt náluk, főleg, hogy pláne régebben rengeteg kiállításra jártunk, ott meg pikk-pakk megjegyzik, hogy "túlkondícionált" :o))), meg hát az egészségük sem utolsó.
Én azt tapasztaltam, hogy a szukák sokkal könnyebben híznak, mint a kanok. A táppal etetés szerintem rengeteget segít, bár csodát a fogyi-tápoktól sem kell várni. Nálam most Frida küzd súlyproblémákkal (=NAGYON kövér), ő is fogyi tápot kap, nagyon keveset, de mivel nem mozoghat, nem fogy. De legalább nem is hízik, pár éve beállt egy súlyra azt tartja, és ez is valami egy 8 éves szukánál!
Ottó és egyelőre Dice is beállt, esznek, amennyit kedvük van, és tartják a normális súlyukat. Ők aprószemű normál felnőttt tápot esznek. Naponta kétszer etetek, este van főétkezés, reggele gy kevés, főleg, amit este hagynak.
Üdv minden régi és új spánielesnek!
IStván
Fotók az ebekről:
www.brentwoodhotel.ini.hu
Néhány hozzászólásból ráismertem leányom spánielére, Fridolinra, a most hét és fél hónapos, 14 kilós fekete-rőt legényre, aki nem tudom, hogy fajtája tipusos példánya-e, ám, hogy lenyűgöző szerzet, az fix.
Viszonylag későn, négy hónapos korában került hozzánk a tenyésztőtől. Az első két-három hétben gondok voltak a szobatisztasággal, val'szeg azért, mert a költözéssel egyetemben a bioritmusa is megváltozott. Fridolin (VaVa) már az első percektől kezdve nagyon illedelmes fiúként viselkedett - az eddigi kárlista mindössze fél pár papucs. Nem ugatós fajta, illetve megmorogja a kertben sünöket, majd a minap a szántódi Jégcsillag ABC előtti villamos mozgatású, százassal működő hátasszamarat sasszézta feltünő vehemenciával körül - és közben ugatott, naná, hogy dőltünk a nevetéstől.
Ellenben Fridolin is makacs. Én, mint szigorú és falkavezérnek elfogadott kisegítő gazda időnként elérem, hogy ne húzzon ezerrel arra, amerre ő akarja, de Dorottya Lúcia néha csak úgy lebeg utána.
A minap volt afférunk is, de nem hibáztatom érte: ahogy a topic néhány példabeszédében is olvasható, amit egyszer a fejébe, továbbá a szájába vesz, abból nem enged (azt nem engedi - el). Földváron fogott egy, a partra kisodródott, félholt angolnát. Méter hal jobbra, másik méter hal balra lógott ki a pofájából, így vágtázta végig büszkén és felszegett fejjel a vitorláskikötőt. Kétszáz méter loholás után értük utol. Ha tudott volna beszélni, biztosan eldicsekedett volna a zsákmányával (csak úgy csillogott a szeme a nagy izgalomtól), nem is vált volna meg az angolnától a világ minden kincséért sem. Erőszakkal kellett elvennem tőle, amit rettenetesen zokon vett. Morgott, zihált, húzott, a hal a markomban csúszott (egy nejlonzacskót húztam a kezemre, úgy fogtam meg), de hiába arénázott, vesztett. Meggyőződésem azonban, hogy jóllehet, vérben forgott a szeme, nem harapott volna meg.
Fridolin vonzó külseje, felmenőinek pedigrés előélete, viszonylag körültekintő neveltetése, példás étkeztetése és jól szituált körülményei dacára kukázik. Elnézést, de nem finomkodnék: minden szart megeszik. A pesthidegkúti repülőtéren a birkákét, a szántódi Parti Villasoron az üdülők szemetét, madártetemet és a macska - ő Murci (szívós, erős, és amióta a kutya megvan, folyton a nyakunkon lóg, holott korábban két napig haza sem nézett, biztos beizgult, hogy egy jövevény elfoglalta a territóriumát), és elveri Fridolint, még jég a határt - kedvenc eledelét, a csirkenyakat. Utóbbin egyébként nem csodálkozom.
Érzem, Fridolin a "lábhoz!" vezényszóra nem fog soha németjuhászként mellém kushadni. Ellenben biztos vagyok abban, hogy mindig izomból kell majd letolnom az ágyról, ha a gyermekeim anyja a konyhából meglátja, ott terpeszkedik tévézés közben a fejünkön. (Tőlem nyugodtan maradhatna...) Ja, és az ébredésem elképzelhetetlen egy kitörésszerű boldogságroham nélkül. Ennek tetőfokán Fridolin sűrű amplitúdójú nyelvcsapásokkal összenyálaz, így jelezve, eljött az idő, mehetünk az udvarra, dologra.
