Egy hat napos, majdnem minden kultúrális igényt kielégítő firenzei utazás megvalósítható terveit szeretnénk bemutatni sok képpel és sok információval.
Később további és egyéb tényekkel gyarapíthatjuk firenzei tudásanyagunkat, de a hat nap maradjon meg művészeti egységként.
Milyen hangulatos ez a kis tér! Nem tudom olvastátok-e a Napsütötte Toszkána című könyvet, abban ír az írónő arról, hogy kezdetben őt sem érintette igazán meg Firenze, de egyszer ezen a téren "találta meg a maga Firenzéjét" és kívánta, hogy minden arrajárónak legyen módja valami meghitt pillanatban megtalálni ezt az érzést.
Ez a kis kép korábban kellett volna, de most is aranyos:-) Úgy látom még a homlokzat tégla, a most látható barokkos, de visszafogott később készülhetett, de valami okból nem lett kidíszítve, gondolom anyagi okokból.
Nekem is volt egy olyan időszak, de tényleg nagyon idegesítő! Bár amit reklámoz, az elég jó, én már nézegettem korábban, hogy átköltöztetem oda a képtáramat, de most eltünhetne innen!
A sokat emlegetett Michelangelós könyvemen olvastam arról, hogy Michelangelo ennek a templomnak a halottasházában végezte bonctani tanulmányait éjszakánként, fejvesztés terhe mellett, hiszen akkoriban ezt nagyon tiltották, de a kolostor apátja hallgatólagosan megengedte neki. Cserébe kapott is tőle a templom egy gyönyörű, fából készült feszületet, ami sajnos valami módon megsemmisült.
Ebben a templomban prédikált Luther Márton, útban Rómába. A kolostor könyvében megörökítették nevét, de a könyvtárat később széthordták. Itt őrizték Boccaccio néhány írását is.
A templom fő ékessége a Brunelleschi által tervezett félkupola, ami egy bár gyönyörűnek mondott, de a környezetbe nem illő barokk baldachinos oltár felett látható.
A templomról amit találtam: az első templom 1292-ben épült. Amikor 1343-ban a várost kerületekre osztották, ez a monostor adta a kerület nevét (Santo Spirito). Hamarosan a templom túl kicsinek bizonyult a növekvő lakossághoz, és 1433-ban egy új templomot kezdenek építeni Filippo Brunelleschi támogatásával. Ő javasolta, hogy a templom homlokzata az Arnora nézzen, előtte nagy térrel, de a Capponi család, akik házai a folyó mentén voltak, kifogást emeltek, ezért a tervet meg kellett változtatni. Amikor Brunelleschi 1446-ban meghalt, az épület még nem volt előrehaladott állapotban.
Egy 1470-ben történt szerencsétlenség szintén hátráltatta az építkezést: Galeazzo Maria Sforza, Milánó hercege abban az évben látogatta meg Lorenzo de' Medicit. Húsvét vasárnap nagy ceremóniát szerveztek a Santo Spiritoba, de egy figyelmetlen építőmunkás miatt tüzet fogott a templom, és teljesen elpusztult. Később az építkezést -amennyire lehetett- Brunelleschi tervei alapján végezték.
Sajnos ezen a képen sem látszik a padlózat, ami vörös tégla, melyet szürke kőcsíkok osztanak négyzetekre. A négyzetek találkozási pontjánál 48 korinthoszi oszlop áll. Ezekhez a négyzetekhez félkör alaprajzú kápolnák csatlakoznak, melyekben számtalan értékesnél értékesebb műalkotás látható.
A Santo Spirito, háttérben a Palazzo Vecchioval.
Tévedtem, mégsincs róla saját felvételem.
tényleg, nekem is van kupolából készített képem:-) de jó, hogy eszembe juttattad!
Ez a kis kép korábban kellett volna, de most is aranyos:-) Úgy látom még a homlokzat tégla, a most látható barokkos, de visszafogott később készülhetett, de valami okból nem lett kidíszítve, gondolom anyagi okokból.
Ez a netről van, de mintha ilyet csináltam volna a kupolából... Mindjárt megnézem.
Az előbb túl kicsi volt ez a kép, talán most jobban látszik.
Egy kép az oltárról.
