Jó, jó, hát a kajára/szállásra én is nagyon kényes vagyok, van egy pár tuti helyünk, és úgy kanyarítjuk, hogy akkor ott legyen alvás és/vagy kaja (Gere Villányban, Anyukám mondta, Szegeden az új szálló aljában az étterem, Balcsi környék: Kistücsök stb.)
De nekünk könnyű, mert gyerekkel már nem megyünk.
De az igaz, amit az időtöltésről/látnivalóról írsz. Ugyan szerettem pl. a Főtér c. adást, de világosan kiderült belőle, hogy a legtöbb helyen tényleg nincs csak egy-egy látnivaló (haha, jófej vagyok: idegenvezetői vizsgám is van, magamtól is tudhattam volna, de itt képileg is meggyőztek :-D Na, most ennyiért egy ekkora országban tényleg nem fogsz ott tölteni hat éjszakát....
Erre ugye mostanság mégis csak ráfejlesztették azt a kurva sok szállodát.... mennek is tönkre szépen, a legtöbbet már a hitelt folyosító bank üzemelteti, mert elvette a fizetésképtelen tulajtól, eladni másnak viszont nem tudja (szép példa a tarcali Andrássy Hotel.... öt csillag, meg szuperior meg minden, de mivel csak muszájból üzemelteti a bank, hát valami mindig odacsapott annak az öt csillagnak: pl. vm Michele csillagos étterem volt sous chefje a konyhafőnök, ellenben ha délután innál egy kávét, akkor azt valami szar tartóstejjel öntik fel és fagyott (nem vicc!) sütit ehetsz hozzá... vagy ha lemégy wellnesselni, ami amúgy ténylleg gyönyörű, akkor nincs a wellnessben wc, nem tudsz inni (szauna után az orvos is így tanácsolja) stb.
Mi Szentgotthárdon voltunk egy hetet, és elkövettük azt a hibát, hogy egy egynapos túrára átmentünk Ausztriába.
Vendégszerető köszöntésként a határtól kb. 500 méterre az osztrák csendőrök állítgatták le a magyar autókat (igen CSAK a magyar rendszámú autókat), és valamiért 150 eurót fizettetek velünk. Feleségem elég jól beszél németül, de az neki sem volt teljesen tiszta, hogy Hansi csendőr mit halandzsázott. Persze semmi csekk, ott helyben kellett fizetni.
Amikor megkérdeztük, hogy mi van, ha nincs ennyi eurónk, valami lefoglalásról kvartyogtak (a feleségem sem értette mit akarnak lefoglalni, valószínűleg az autót), meg hogy ha nincs euró, fizethetünk forintban is.
A panziós utólag mondta, hogy azt a részt a helyi népnyelv csak "magyarkoppasztónak" hívja....:))
Na utána bementünk egy kisvárosba, ami valóban szép, rendezett, de ott is feltűnt egy érdekesség. Mindenhol minden ki volt írva 3-4 nyelven, a német mellett angolul, franciául, olaszul, de volt ahol még héberül is. És milyen nyelven nem volt kiírva semmi a magyar határtól 10 kilométerre? Természetesen magyarul....
(Szentgotthárdon szinte minden ki van írva németül is.)
Amikor meséltük a panziósnak, a lazán lerendezte a kérdést azzal, hogy "ó, hát ezek a magyarokat szar csóró senkiknek tekintik, akik nem érnek annyit, hogy a nyelvükön kiírjanak bármit is, maximum, hogy ne lopj magyar!"....
Úgyhogy én baromira nem kaptam kedvet ahhoz, hogy Ausztriában hosszabb időt töltsek, de ezt a sok jót olvasva, amit írtok, biztos mi voltunk rossz időben, rossz helyen.
Nem tudom, ma már nem vagyok szakértő. Régen igen sok Pepsit itttam, aztán egyszerűen leromlott a minősége, íze. Számomra ihatatlanná vált. Aztán jött a Coca, majd az is. Nekem mindegyik túlságosan édes.
De az is lehet, hogy az én szervezetem / ízlésem változott az évek során.
Mindenesetre határozott különbséget fedeztünk fel a kinti és az itthoni kóla között.
Nem lehet, hogy kólánál az is bekavar, hogy más a cukor és a fruktóz aránya? Mert az eléggé meg tudja változtatni az ízért. Pl. ahogy ebben a cikkben is írják. Bár azt nem tudom, hogy ez országonként változik, vagy van-e valamilyen uniós előírás, ami ezt szabályozza...
Ritkán iszunk pl. kólát (Pepsi, Coca). Ezért fel sem tűnt, amíg egy hónapig kint nem laktunk Passauban, hogy még az ilyen világmárkák íze között is van különbség. A hipermarketek gyümölcskínálatáról nem is beszélve.
Az osztrák határtól 10 km-re nőttem fel, úgyhogy elég jól ismerem a helyzetet, még abból az időből is, amikor volt határ :)
Az osztrák Spar vs. magyar Spar azért vicces, mert egyszer kipróbáltam, hogy van-e különbség a saját márkás csokik között. Direkt a Spar Budget, zöld-fehér csomagolásút választottam, mert ugye az a legtrébb, kakaóbevonós rettenet, amelyet semmi pénzért nem vagyok hajlandó megenni. Legalábbis Magyarországon. Az osztrák változat, hiába ugyanolyan a csomagolás és ugyanannyiba kerül, teljesen rendben volt, normális tejcsokiból volt és jóízűen megettem.
Nem véletlen, hogy újra virágzik a bevásárló-turizmus. Meg hát annyi különbséget fel lehetne sorolni a közterületek rendezettségétől kezdve addig, hogy ott hogyan javítják az utakat, hogy igazából nem érdemes belekezdeni sem. És ez a különbség már jól látszik Burgenlandban is, pedig az Ausztria legszegényebb tartománya (ha jól emlékszem), viszont Vas meg GY-M-S megye sem mondható lepukkant vidéknek...
Érdekes, amit mondasz, mert akárhol is voltam eddig a Balatonon vagy a Velencei tó partján, akár szabad akár fizetős strand volt mindenhol jó sok kajásbódé, de amúgy ugyanez van pl. Horvátországban is a tengerparton és mindegyik előtt hosszú sor, ez mindig megvan. Nem tudom mi rá a tudományos magyarázat, de igaz állítás, hogy az emberek ha vízpart közelébe érnek rögtön éhen és szomjan akarnak halni, vagyis min. hekk a Balcsin vagy hamburger, hot-dog, lángos, vagy virsli és persze sör. Sokszor a sör és a virsli azonos hőfokot ér el, mire megkapod. :)
Étteremnél meg azt a szabályt szoktuk követni, hogy ott állunk meg, ahol sok autó van a parkolóban, ott biztos jól főznek, eddig még mindig bevált.
Taki és Lenke néni is csak úgy tudott elmenni egy pár napra pihenni egy szállodába, ha János és Alma befizette őket, ne már ,hogy két nyugdíj+keresetből, nem lehet összespórolni erre egy év alatt. Pláne, hogy amúgy még két kereső ember lakik ott náluk, ennyifelé dobva meg a rezsi sem lehet olyan sok, a lakbért meg nem fizetnek, hiszen övék a lakás. De ha el is mennek Lenke néni nem akar szégyenszemre szatyorral elvonulni az úúúúri porta előtt a kisboltban vett sörrel párizsival.
Nem, mi nem annyira szívesen jövünk-megyünk kis hazánkban. Három egymást követő kirándulásunk rövid összefoglalója:
Tiszacsege: regionális hírű halászcsárda, zsúfolásig tömve (tehát van vendég). Ehhez képest kapok egy olyan harcsapaprikást, amitől három napig fosok. Cserébe viszont amint kiléptünk a két gyerekkel az étterem kapuján, semmi, de tényleg semmi tenni-, vagy látnivaló a környéken. Ott a Tisza, a Tisza partja. A "sétány" kb. 20 méter hosszú, a többi le van zárva, magánterület. Odatelepül egy csárda, de egy kibaszott mini-játszótérbe nem hajlandó befeccölni. A falunak annyi esze nincs, hogy a folyó partra kibiggyesszen négy-öt padot, hogy elüldögéljen az ember 10-15 percet. Szerencsétlen kölykökkel végül átkompoztunk a másik partra, meg vissza. Ők ennyire emlékeznek az egészből. Pedig még elgurultunk Hortobágyra is, igaz, ott már ki sem szálltunk az autóból...
Másik hétvége: Bodogkőváralja. Tényleg nagyon királyul felújított vár, érdemes elmenni, megnézni, csak jót mondhatok. De: éhesek vagyunk. A vár alatt van egy pinceétterem. Előtte egy placc, faasztalokkal, padokkal. Belépünk. Dög meleg van, meg füst. Az egyik gyerek a sötét miatt is kínlódik, így gyors közös tanakodás eredménye, hogy mi kint szeretnénk elkölteni az ebédet. Pincér: ááá azt nem lehet. Akkor köszönjük, illedelmesen búcsúzunk, látom, hogy megy a pofavágás. Hát a kurva anyjukat! Olyat kértünk, ami teljesíthetetlen?
Ugyanaz a falu, másik étterem. Gyanús, nagyon gyanús: hatalmas teraszhelyiség, szerintem 300 fős lagzit simán bevállalnak, teljesen üres. Mondom a nejemnek, hogy baj lesz. Jó, de éhesek vagyunk. Próbáljuk ki. Encs messze, ki tudja, van-e hely az Anyukám mondtában, stb. Az én kajám rendben van, meg is lepődök. Feleségem kér egy gulyáslevest. Komolyan mondom, mint a mosogatólé - szerencsétlen kihalássza belőle a három szem krumplit, majd otthagyja. A pincér képes egyetlen szó nélkül számlázni, majd visszavinni a teli, nyilván 3-4 napja gondosan őrzőtt löttyöt.
Bükkszék. Vadonatúj strand, gyönyörű környezet. Ha nem is 2000, de 600-700 méteres hegyek tövében. A strand népének egyik fele éhes, másik fele azon bosszankodik, hogy 1,5 (!!!) órát áll sorban a büfénél. Merthogy a szezont úgy nyitják meg, hogy egyetlen büfét adott át az ÁNTSZ. Az élelmesebbek Egerből (!!!) rendelnek pizzát. Az is 1,5 óra, csak legalább nem sorban állva töltik, a tűző napon a várakozási időt. Mindenesetre szép látvány, amikor a kapu rácsán keresztül szerencsétlenkedve bonyolítják az üzletet. Arról nem beszélve, hogy se a kocsiban, se a medence mellett nem mered hagyni az értékeid.
Mindhárom hétvége belekerült simán 10-15 ezerbe (30-40 euró). És mi maradt meg emléknek? A mucsa.
Ki akartam már írni magamból, de most pont a magyar mentalitás a téma...
elmondom hát, miért voltam én Kerei a múltkor..
Festékbolt, vidék. venni akartam egy keverőszárat festékhez.
Nézem, ki van akasztva, 490 Ft és 650Ft árcédula is van rajta egyszerre (kisbolt, tehát közvetlen az árcédula van rajta, nem vonalkód)
éltem USAban egy darabig, ott ilyenkor TERMÉSZETESEN az olcsóbb áron adná oda, és még a s.ggem is kinyalná a kellemetlenség miatt..
Na, mondom magamban, ez már előre jó lesz k. élet hogy a drágábban fogja adni.
Így is lett, hátraszólt, hogy: Marika, mennyi ez pontosan? 650 forint!
Mondom: OKÉ, de tudja ugye, hogy a törvény szerint ha két ár van az alacsonyabb áron kell hogy adja? Válasz: pofavágás.
Mondom: kifizetem a drágábbat, nem gond, csak ugye tudja, hogy ez törvénysértő?
Akartam, hogy mondja ki :)) (amúgy meg menjen a p.csába hogy 150 forinton szórakozik) (persze én is ennyin szórakozom de ha már mindkettőnknek mindegy az a pénz, akkor legyen már a vevőnek egy jó emléke)
Aztán odab.szta elém, hogy jó akkor vegye az olcsóbban. Kifizettem a drágábbat és ott hagytam, kenje a hajára.
(pedig isten bizi, hogy most fogok 5 vödör festéket és pár zsák gipszet venni, de nem ott emiatt) - és ez a gond, hogy még ha a tulajnak szólok is, még ő is leb.szna :-DD
kihozza a pincér, és hús van benne (az étlapon is írták, de az ismerős elnézte)
Mondja a pincérnek, hogy hú én vega vagyok, ebben hús van?
Válasz: igen, rajta van az étlapon is, de SEMMI GOND, SORRY, ingyen válasszon egy másikat, és kihozzuk, és mosoly mosoly.
(és szerintem bele sem köptek, mert abszolút ők ajánlották fel)
Annyira utálom a magyar kicsinyességet :( és erre a Napirajzos nem régi sztori jut eszembe, ahol a 300 forintos virágot nem adja 290ért, hanem inkább 5ezresből visszaadással küzd..)
Az igazat megvallva akár külföldre is mehetnék nyaralni, mindezt úgy, hogy nem dolgoztam, főleg nem volt három állásom egyszerre. (khm, ösztöndíj...csak én félre teszem, másra gyűjtök, ja tényleg Julcsibe kapott ilyesmit? Dehogy...ösztöndíj is csak a újgazdagoknak jár lefogadom, ez akár egy jó jelenet is lehetne, csak jelztem!!!!) Ez hogy lehet? A Szomsza-lakólknak csak beutalóval meg Etus segítséggel valamint plusz munkával telik belföldi kis útra,nekem telne segítség nélkül, munka nélkül nagyobbra és még csak gazdag se vagyok egyáltalán.
Na látod én meg szinte minden évben belföldön nyaralok, tavaly Balatonnál (Balatongyörök, onnan Szigliget, Keszthely, Tapolca stb.) Előtte Hegykő )igaz onnan Bécsbe is kimentünk egy nap vonattal), de Pécsen Tatán is voltam már nyaralni. Igaz idén egy erdélyi túrán voltam, az már Szomszas szerint is külföldnek számítana, biztos rohadt nagy burzsuj, kőgazdag ezért elítélendő, aki be tud fizetni egy 40 ezres útra, és még van némi pénzmagja, amiből tud lejt venni és azt is elkölti.
Én meg azért utálom a Mester álláspontját, mert tök szívesen jövünk-megyünk Magyarországon is .
Tegnap pl. megint elnézegettem Tokaj környékét, hogy az milyen gyönyörű, és simán elmenne toszkán v. provanszi tájnak is... ehhez képest milyen ott az élet: mennyire szegények az emberek, szarok az utak (de legalább tele vannak kamionokkal), alig van normális szállás, étterem (nyilván, mert éves szinten nem éri meg ilyet nyitni*)
Szóval nekem a magyarországi kirándulásokhoz képest a külföld nem versenytárs, hanem egyszerűen más.
*ezen aztán a két közgazdász szépen el is diskutált egy ideig, hogy mitől lehet az, hogy a már emlegetett, senki által nem ismert Gröbmingben vígan megél jó pár étterem, cuki, van egy elég jól kinéző szálloda, két nyaralófalu meg egy rakat panzió), Tokajban meg, ami ugye a nemzeti kincs, aminek a nevét a borról tényleg az egész világ ismeri, még nyáron is teljes kihalás van este hat után....
Ezek után megebédeltünk Encsen, az Anyukám mondtában, ahol elmesélte a tulaj, hogy esze ágában sincs Pestre jönni, mert itt is tele az étterme, és teljesen jól megél belőle.... és tényleg tele volt az étterem, és velünk együtt nem egy asztalnál pöstiek ültek, sőt, más asztaloknál meg angolok, szlovákok... szóval, a jót mégis megtalálják az emberek.... bár nekem az Anyukám mondta mégis inkább örvendetes rendellenesség, mint optimista csoda :-D
Nem tudom mi a problémád. A magyarok is remek vendéglátók. Főleg ha külföldi vagy. Mert hát a magyar vendéglátó nyelveket nem hajlandó beszélni, ha betér a vendég fintorog, ha még más nyelven is karattyol, elküldi a fenbe. Természetesen ha fizetni kell átveri, lehúzza, vackot ad neki több pénzért, majd ha a kedves vendég nem jön többet, elmegy sírni , hogy a kormány a hibás, miért nem jön több turista.
Oké, ez álltalánosítás, vannak már helyek ma itt is, amik nem ilyenek és külföldi színvonalat is hoznak vendéglátásban, színvonalban, minőségben( persze árban is) de elég rémes némely magyar vendéglátó. De én akkor is csak ilyen helyre mennék, mert mit nekem holmi alpesi falu ha van zónapörkölt kisfröccsel.
Komolyra fordítva a szót, én országon belül még sok helyen nem jártam( Nincs pénz, szomsza módra) sok helyre szívesen elmennék, mert vannak remek és szép helyek, de megértem teljsen megértem aki inkább külföldöt választaná.
Vagyis dehogy értem meg, most tessék ideképzelni egy Szomszás lebaszást, mert aki külfölsre megy= gazdag= sőt újgazdag= meg se érdemli a pénzét sőt lehet hogy= Klraissza az ilettő...szóval azt kell ideképzelni mikor Juli őt osztja ki.
:-D Ugyanez, jelszó Sommercard! (igaz, napi 5 eurót gombolnak le a szállásadóról, tehát voltaképp rólunk, de mekkora fíling már, hogy mindenhová érvényes (és nem, nem úgy, mint a Budapest kártya, hanem a legdrágább szolgáltatások-tehát pl. a 27 EUr-os dachstein-i felvonó is- ingyér vannak, mert cserében ott töltöd az éjszakát, eszel, iszol, mulatsz)
És akkor még nem beszéltem a helyi Spar kínálatáról... pedig itthon is egész jó kis Sparba járok, de kint leesett az állam. Gondolom úgy, mintha 40 évvel ezelőtt akartam volna összehasonlítani egy osztrál boltot egy magyarral... tényleg meglepett, hogy mekkora a különbség a magyar Spar és az osztrák közt...
De persze, nem csak a Spar: minden reggel házhoz hozták a péktől a tejet és a kenyeret (és jót: egy hetes osztrák kenyeret eszünk még ma is, mert vettük haza), nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy kitegyük hajnalra a megrendelőt és a pénzt, a pasi meg otthagyta amit kértünk meg a visszajárót (senki nem lopta el!), meg olyan tejeket, írókat ittunk fent az almhüttékben, hogy ihaj :-D
Ja, és a szállásunknak olyan játszótere volt, ahol vagy hat kis gyerekbringa, motor volt kint, kültéri pinpongasztal, műanyag mászókák (szóval, sok mozdítható játék), és ebből sem tűnt el semmi... annak ellenére, hogy kerítés az speciel nem volt, sőt, közvetlen a játszótér mellett vezetett el a falu bringaútja, ahol az emberek sétáltak, bringáztak, futottak, lovagoltak.
Cserében a falu tényleg úgy nézett ki, és annyi minden volt benne, meg olyan szinten, ami a hatvanezres Érden tán sose lesz :-D Még jó, hogy a nyugat hanyatlik, az Unió meg válságban van....
Előző hsz-om folytatásaként: nem is lesz itt soha egyetlen büdös Gröbming sem.
Mi is ilyen kis faluban nyaraltunk, kaptunk körzeti turistakártyát, azzal ingyen buszozhattunk volna az egész tájon (nem tettük, a kisgyerekek miatt), ingyen felvonókabin vagy 10 hegyre, igen kedvezményes jegy kb. 20 kiállításra, erre-arra, ingyen strand szintén vagy 6-7 helyre. Ezzel elérték, hogy terveinkkel ellentétben hosszú kirándulást csak 3-at tettünk a 10 nap alatt, egyébként végig ott maradtunk helyben. Ami falusi strand címén ott megtapasztalható, az egyszerűen döbbenet. Nálunk kb. Hajdúszoboszló hozza azt a formát, amit ott bármelyik, 1 medencés, alpesi fürdő.
Ez aztán jól kifejezi minden fejezet lénygét, tök röviden :-D
Ferinek meg veres zászlót a kezébe, hogy éljen a cucializmus! Sőt, komenyizmus még jobb lenne, de lehet, az tiltott hatalmi jelképek használatával járna együtt :-D
Mi egy Gröbming nevű kis stájer falucskában voltunk (cca 4000 állandó lakos). Mikor megérkeztünk, épp egy többnapos old timer fesztivál volt (mivel a zuram old timer buzi, el lehet képzelni, mennyi nyála folyt szét az utcákon). A faluban kb. három turista látványosság van (flying fox, egy baromi nagy és jó kalandpark, egy panoráma fürdő és felette a szokásos kétezres hegyecske)
Baromira tetszett az egész, mindez úgy, hogy évek óta a környékre járunk síelni, tavaly a környéken voltunk nyáron is, és mindezalatt fel sem tűnt ez a kis falu az út szélén....
A legjobb meg tényleg az volt, hogy mikor kutyát sétáltattam (mert igen, ők is voltak túrázni ;-), akkor boldog boldogtalan beszélgetni akart velem.... akkor is, mikor mondtam, hogy spec. németül nem beszélek (valamit értek, de beszélni egyszerűen nem tudok). Ilyenkor is jöttek még van öt percet mellettünk és beszéltek hozzám lelkesen :-DHolnap visszamennék. Holnap??? Ma. És haza se jönnék.
Egyébként lehet, hogy túl nagyívű a gondolat ;-), de az utazással/világlátással kapcsolatos mesteri elvek teljesen egybe vágnak azzal, hogy itt a szakmában is szégyen többre vágyni, szégyen bodogulni akarni.... gyakorlatilag mintha az egész sorozat arra tanítana, hogy mindenki elégedjen meg azzal, amije van, amibe beleszületett, ahol van, mert úgysem tud semmin változtatni, a maga szerencséjének nem kovácsa. Eleve elrendelés....(lehet, a Mestit vm református szekta nevelte? ;-))))
Tehát maga nem tehet magáért semmit, szerencsére meg ne is számítson, mert az a jó embert nem éri, a társadalomra meg ne is számítson, a jó munka NEM nyeri el jutalmát, akit a társadalom kiválaszt és felemel, azokat meg utálni kell, mert kivételezettek.
Mondjuk arra még nem jöttem rá, hogy ha úgysincs mozgástere senkinek, minek tanulni, minek alkotni, minek küzdeni nap, mint nap? Lehet, itt meg bejátszik egy kis budhizmus, hogy a karmáját az embernek meg kell élnie, mert ha nem végzem el mostani életemben, amit kell, folyton újra kell tanulnom, míg meg nem tanulom? :-D
A mai jelentről nem volt előzetes, mert a szlovák gazdaság is annyira hasít, hogy be kellett zárnunk az utolsó pozsonyi üzletünket is és ennek annyira örült mindenki, hogy muszáj volt meginni vagy 10 sört, igaz, azt már Pesten.
A holnapi jelenetben viszont egyesekben bizonyos kételyek ébrednek.
Ahogy átkel az úttesten, váratlanul Góliát bukkan fel előtte.
Góliát: Szervusz, kisapám!
Feri: Góliát! A frászt hozod rám! Mit ijesztgeted a becsületes dolgozókat?
G: Akinek tiszta a lelkiismerete, annak nincs oka ijedezni. Góliát apó amúgy sem bánt, ezt mindenki tudja.
F: Na hiszen Lenne mit mesélnem De mondd gyorsan, mit akarsz, mert én ettől a minutumtól kezdve jól megérdemelt szabadságomat töltöm.
G: És akkor mi van? Nem mint nyomdászt kereslek, hanem
F: Hanem?
G: Tudod mit, apafej? Góliát bácsi most meghív egy jó pofa sörre és eléd tárja életed lehetőségét.
Színhelyet váltunk, egy lepattant csehóban vagyunk, Góliát hozza a pulttól a két korsó sört a talponállónál támaszkodó Ferinek.
F: Nem örülök ennek a meghívásnak. A múltkor is csúnya félreértés lett abból, hogy Jutka együtt látott minket. Vagyis nem is minket, hanem engem valaki mással, pedig veled voltam, nem mással.
G: Apuskám, nekem ez magas, mint kukacnak a cseresznyefa. Mi történt?
F: Amikor a múltkor Veronikának segítettünk bútort szállítani, Jutka véletlenül meglátott és azt hitte, hogy én és Veronika szóval érted Két hétig nem szólt hozzám.
G: És miért nem mondtad el annak a drága asszonynak, hogy Veronika, hogy is mondjam, az én érdekeltségem?
F: Mert Na, hagyjuk az én családi életemet, ahhoz neked semmi közöd. Mondd inkább, hogy mit akarsz tőlem, mert délután indulok a család után a táborba!
G: Táborozás, csalogánydal, vízpart, sörike, huncutkodás a sátorban, ezt nevezem! A munkásosztály a paradicsomba megy!
F: Ide figyelj, Góliát! Én pontosan három és fél perc múlva ezt a sört megiszom és itt hagylak a hülye vicceiddel együtt, akár elmondod, miért rabolod a drága időmet, akár nem.
G: De elfoglalt lettél egyszeriben, aranyapám! Legközelebb időpontot kell egyeztetnem veled egy kis haveri csevelyhez?
F: Hát, nem ártana. Három perc
G: Na jó. Ide figyelj! Mint mondtam, Góliát bátyó életed lehetőségét hozta el neked és Góliát bátyó sosem hazudik, ugye?
F: Ezt inkább nem kommentálom.
G: Szóval az a helyzet, hogy megint beszállhatsz a vállalkozásunkba.
F: Amiből egyszer már kiszálltam, mert nem fizettél az adóhatóságnak és én nem akartam bajba kerülni?
G: Ami volt, elmúlt. Ez most igazi lehetőség! Most lenyomhatjuk a konkurenciát egy életre és aztán csak lógatjuk a lábunkat, napozunk a napon, legyeztetjük magunkat a jobbnál jobb csajokkal, meg miazmás.
F: És hogyan akarod te lenyomni a konkurenciát, ami eddig sem sikerült?
G: Az útdíjjal!
F: Neked agyadra ment a hőség, Góliát.
G: Na ide figyelj! Bevezették ezt a majdnem kimondtam, milyen útdíjat. Aki most talpon marad, az megcsinálta az életét, mert egyedül marad a pályán. Most kell lépni, amíg nem késő. És most te is részese lehetsz a Góliát-féle sikersztorinak.
F: Mi a bajod az útdíjjal?
G: Talán, hogy ki kell fizetnem?
F: Ez természetes. Olvastam, hogy egyetlen teherautó akkora terhelést jelent az úthálózatnak, mint négyezer személygépkocsi. Ha használod az utat, akkor fizesd is meg. Mennyi is most egy havi autópályadíj egy személyautóra? Négyezer forint. Örülj, hogy nem négymilliót kell fizetned, pedig az lenne a méltányos.
G: Ezt nem mondod komolyan! Azért mégiscsak nagyobb annak a társadalmi haszna, ha én szállítok egy rakományt, mint ha Kovács úr a családját a Balatonra.
F: Annak a haszna leginkább a te zsebedbe csapódik le. Nem baj az, ha a társadalom is részesül belőle.
G: Igen? És akkor is ezt mondod, ha minden ár az égbe szökik?
F: Engem ez nem érint, Góliát. Én a kisboltban megkapok mindent, nem veszek olyasmit, amit messziről szállítanak.
G: Hülye vagy te apám, csak nem forogsz! Szerinted a tejecskét, búzácskát melyik fővárosi parkban termelik? Számolj csak velem egy kicsit! Egy tonna búza ára ma ötvenezer forint. Egy húsztonnás kamion elszállít egymillió forint ára búzát, erre jön húszezer forint útdíj, az mindjárt húsz százalékos áremelkedés. De nem is ez a fő baj, hanem hogy ezt a fuvarosnak előre meg kell finanszíroznia, miközben a fuvardíjat csak három hónap múlva kapja meg.
F: Akkor majd szállítják vasúton, vagy hajón. Mindig volt valahogy, most is lesz. De mondd meg nekem őszintén: ugye nincs pénzed az útdíjra?
G: (Szemét lesütve) Nincs Ez a helyzet, valóban. Nincs.
F: És egy nyomdásztól kérsz segítséget? Hát milyen vállalkozó vagy te?
G: Eddig azt hittem, megfelelő. De ennek az új világnak már lehet, hogy mégsem felelek meg.
F: És kivel akarsz versenyezni? A nagy cégek úgyis erősebbek nálad.
G: Nem is azokkal akarok, hanem a kicsikkel. Az olyan csórókkal, mint én. (Megint belelendül) De azt mondják, ahol egy ajtó bezárul, egy másik kitárul. Ha ezt túléljük, miénk a piac. Na jó, egy kis darabja. Öreg, én véletlenül tudom, hogy egy nagyobb összeget állampapírokban tartasz. Egy kis részét fektesd be ebbe a vállalkozásba, meglátod, sokkal jobban jársz!
F: Elmesélek neked valamit, csak mert a barátod vagyok. Amikor én gyerek voltam, nem voltak mindenféle fuvarosok, legfeljebb lófogattal. Pár nagy állami fuvarozó vállalat volt. És láss csodát, minden áru eljutott a megfelelő helyre. És nem mindenféle kétes egzisztenciák gazdagodtak rajta, hanem mi, mindannyian. Őszintén szólva nem bánnám, ha ez megint így lenne. Te jó sofőr vagy, elhelyezkedhetsz bármelyik nagy cégnél, még művezető is lehetsz. A pénz pedig nem az enyém, hanem Jutkával közös és biztos vagyok benne, hogy ha nekem megzápulna az agyam, és beszállnék a vállalkozásodba, ő akkor is megvétózná. Sajnálom, ezt el kellett mondanom.
G: Te könnyen beszélsz, neked biztos a megélhetésed. De én most mit csináljak? Soha az életben nem volt főnököm, most legyen, öreg fejemmel?
F: A korral haladni kell. Jobb a biztos fillér, mint a ritka forint. Nekem mindig volt főnököm, volt olyan is, hogy te voltál az. És most nézd meg, melyikünk az elégedettebb?
Sajnos mi a nejemmel abszolút inkompatibilis módon Ausztria-szerelmesek vagyunk. Egyszerűen nem tudunk betelni azzal, hogy lényegében totál lényegtelen kisvárosok, adott esetben falvak is látnivalókban gazdagok, szépek és hihetetlenül rendezettek, az emberek pedig kedvesek. Ehhez valami egészen páratlan a természeti látnivaló is - Burgenland kivételével mindenhol. Mindezt így együtt az általunk ismert egyéb országok ilyen mértékben nem tudják.
A sorozatra térve: különösen nehezen érthető, hogy
- a külföldön született, nyelveket beszélő, anno repülőn dolgozó, majd idegenvezető Alma nemhogy nincs besózva, hanem egyenesen be van gubózva abban a 6 km2-es körzetbe, ahová a Mester elméje bezsúfolta. Nagyapám mozdonyvezető volt - amíg megvolt mindkét lába, mindig ment valahová, mert megszokta. Amikor elveszítette az egyik lábát, meg is szűnt létezni is.
- a nagy művésznő egy kibaszott múzeumot nem óhajt felkeresni pályájának csúcsán.
- az igen elegáns szalon társtulajdonosaként nálánál nagyobb kaliberű vendégek közt forgolódó Juli tökéletesen megelégszik a Velencei tóval.
- a jóléthez szokott, elképesztően művelt tanárnőben fel sem merül, hogy leruccanjon egy vidéki koncertre, netán egy múzeumba.
Svejc? A svejciek már a spejzben vannak? :-DDD Akkor nyilván libériás inas emelte a sorompót a határon :-D
Egyébként a viccet félretéve: az a baj a Mestiben, hogy megint leegyszerűsít és általánosít.
Nyilván sznobság csak azért külföldre menni, mert az menő és trendi (ugye a régi kabarétréfa szerint, voltunk "osztrákba`", "olaszba" stb.), ahol aztán csak a ronygot rázza és emellett még büszkén hirdeti, hogy ami itthon van, az szar és unalmas....
De miért ne lehetne világot látni, ha amúgy itthon is szívesen kirándul az utazó, plusz, ha ahogy írod, a külföldi útnak még egyéb okai is vannak: nekem is számos ismerősöm lép le augusztusban pár hétre itthonról, csak azért, mert itthon -bármit csinál- taknya-nyála egybefolyik a parlagfűtől és mikor a legrosszabb várható itthon, inkább elmegy a tenger mellé. Vagy netán idegen nyelvet gyakorolna, netán kulturálódna és olyan dolgokat nézne meg, ami itthon nincs? (mondjuk él-hal a renenszánsz művészetért, és ezért megy Firenzébe?) Vagy hegyet mászna, síelne, vadvizi evezne stb. (és tényleg van még ezer ok)
Azt tkp. még meg is értem, hogy nem fért az bele, hogy Mágenék akár csak egyszer is eljussanak az Adriára (nota bene, ez még a sokat emlegetett cseh sorozatomba is belefért, pedig akkoriban -ahogy a filmben is mutatták- nem volt egyszerű kijutni "Jugóba", a cseheknek meg még bonyolultabb volt/és itt sem voltak a szereplők gazdagok), mert hogy nincs pénz.... nem hogy külföldi, de magyar nyaralásra sem nagyon.
Azonban, hogy mondjuk Julcsi, aki olaszul tanult miért nem veszhetett meg azért, hogy akár egyszer is eljusson Rómába, és megismerje az olasz kultúrát? Vagy Alma miért is ne akarhatott volna a Harz-hegységben sétálni Jánossal (mert mondjuk ott töltötte gyerekkori nyarait a német nagyiéknál?) Vagy miért kellett volna megvetni Jutkát, ha egyszer is megemlíti, hogy élete élménye volna, ha Veronában láthatná az Aidát? Vagy miért kellett volna Etusnak arcon köpni magát, ha minden vágya az lett volna, hogy megmutathassa Flórának, hol sétált anno a nagypapival Londonban?
Azért ezt a jelenetet is szarrá lehet ám vesézni - nemcsak a mondanivaló miatt:
- ha már ilyen régimódi árisztokrata egy családi ház tulajdonosa, akkor nem nagyon hihető, hogy engedi a csuriba fogott hajat az inasnak
- ha már van inas, akkor nem nagyon hihető, hogy az árisztokrata úrnő az inassal együtt fogadja a trógereket
- nem egészen hihető, hogy az úrnő gyakorlatilag kikéri az inas tanácsát, hogy adjanak-e valamit inni a trógereknek
- nem egészen hihető, hogy utólag közösen vitatják meg a két tróger viselkedését
- elég béna inas az, aki áll ott mint a faszent, miközben az úrnő mutatja a trógereknek az utat, majd az úrnőnek külön utasítania kell az inast, hogy vezesse le a pincébe a trógereket
- pláne hogy az árisztokrata köcsögnek beállított úrnő nem valami csípősebb megjegyzéssel illeti a pökhendinek beállított elutasítást
- számomra egyébként - kivételesen - Feri itt még nem is nagyon volt bunkó (jó, mindig az - de itt nem nagyon). Annyira legalábbis nem, hogy az feltűnjön a pórnéppel egyébként láthatóan foglalkozni nem óhajtó úrnőnek
- nem világos, hogy a két tróger hogy trafált bele, hogy pont fröccsel akarták megkínálni - amikor az úrnő erről tanakodott az inassal, akkor ők még a fasorban sem voltak.
És igen, generálisan jó meglátás, hogy a Mester remek dramaturgiai érzékkel utólag odaállítja a ház elé a bölcsesvégre a szereplőt. Ezt a vissza az eredeti helyszínre megoldást egyébként gyakran alkalmazta - és nem emlékszem, hogy felróttuk volna neki, pedig döbbenetesen ostoba dolog. Megint csak hülyének nézi a nézőket, mivel csak a ház révén tartja elvárhatónak, hogy emlékezzünk a jelenetre. (Mondjuk a színvonal miatt jogos is ez a feltevés...) Megoldhatta volna persze máshogy is - pl. a bölcsesvég pl. a Zuk fülkéjében hangzik el, de ezt nyilván jobbnak találta.
Szerintem még többen gyorsan kapcsoltak volna, ha egyszerűen Feri mögé állítja a csurkás inast, meg a pongyolás úrnőt is.
Nyíregyháza jó hely: négyünk közül két családtagnak fejlett az allergiája, na ők ki sem látnak a fejükből Szabolcsban. És bónuszként ott még nekem is erősen kapar a torkom.
Az Alpokban a trágyaszag az alap. Ez egyértelmű. Léggyel most találkoztam először ekkora mennyiségben - négyéves fiaim versenyt űzve csapkodták őket. Este mi is beszálltunk a játékba. Guszta volt. Eddig csak a Bremsének nevezett csípős valamivel küzdöttünk (bögöly talán?), az is izgalmas játék, amikor a strandon már csak a fejed van kint a vízből, de a Bremse nem tágít.
Viszont voltunk ám Svejcben is! Döbbenet, hogy milyen csalódás Ausztriából oda átmenni.
Bebebe, nekünk volt netünk meg legyünk is.... bónusz tehén- (nem zavart) és trágyaszaggal (ez inkább), mert falu szélén laktunk egy tanyaház közelében :-D A Mester meg dugja fel a külföld fóbiáját :-D
Nem mindenki azért megy oda, mert nem jó neki a hazai. Ma pl. Kelet-Magyarországon turistáskodtunk: meglátogattuk Fruzsit is Nyíregyházán :-D
Akkor a szereplőknek 120 kilóknak kellett volna lenniük :-D Mert ugye semmi láthatót nem vettek, üdülni sem jártak, tehát tényleg csak a kaja maradt :-D
Kikérem magamnak! A Mester itt azt a magyar mentalitást akarta bemutatni, hogy ha van két ember, ahol az egyiknek húsz fillérrel többje van v. egy fél fokkal gondtalanabbul él, azt a másik lenézi, mint gazdag köcsögöt :-D
Lehetett volna persze úgy is bemutatni, hogy libériás inas helyett Erzsike, a bébiszitter segédkezik a szállítóknak, és csak azt tudjuk meg, hogy a "gazdája", a főorvos úr bent alszik, és Feri úgy is elküldhette volna a búsba, de így egyértelműbb volt. Ja, hogy Erzsike, meg az alvó főorvos úr Mágen lett volna? AKkor persze nem. :-DDD
Sziasztok. Megérkeztem én is. Mi egy kicsit tovább utaztunk Olivernél, Hallstatt már uncsi-:)))) Viszont Vorarlberg... A legszebb osztrák tartomány.
Jelentem, abszolút inkompatibilis nyaralásunkkor egyszer sem jutott eszembe a sorozat. (Talán csak az illik a képbe, hogy nem volt net a szállásunkon - annál több légy viszont igen.)
Feriben összpontosult a Szomszédok összes karakterének a kisebbrendűségi komplexusa. Mondjuk Jutka párszor ráripakodott és nem nála nem kezdte el , hogy "állami gondozott voltam" című nótát.
Ez még hagyján, igen Vágási Feri volt a címeres ökör itt is, szerintem életcélja az, hogy örökre csóró maradjon, de aztán ahogy visszamegy később a házhoz megmagyarázni, hogy igaza volt, az már falat kaparós ökörség. Ezt nme is értem a Mester hogy gondolta. Minek menne munka után vissza ezért?
Feri Góliátot is kiosztotta párszor, mikor jött ,hogy hétvégére van egy jól fizető munka gyere és lesz pénz és bár percekkel előtte sírta el a kamerába ,hogy nincs itt pénz semmire még fagyira se a gyereknek elhajtja mint Mariska am agzatot, hogy nem megyek, mert nincs kedvem különben is csak. Meg van mikor Jutka nem engedi dolgozni Ferit, mert csak, aztán persze csodálkoznak ha csak zöldbabos virsli van vacsorára, esetleg ha jobban megy rakott krumpli, de azt meg felzabálja előlük Janka néni.
Lehet, hogy a sok pénzt akkor költötték el, amelyik napon nem forgattak. Mert csak kéthetente csütörtök péntek volt adás nap, Ferkóék meg a nagy örökséget a többi napban jól elköltötték, hétfő-kedden két marékkal ette a kaviáros rostonsült kacsasültet nyárson, csak ezt nem mutatta a Mester soha. Inkább ezt hiszem el, minthogy a Mester hibázott és elfelejtette hogy a szereplői két hete még egy rakás pénzt örököltek.
Most döglök szomjan, de baszd meg a piád te mocsok szemét kapitalista lakájbérenc brrrrrfrrrrkhmmmm......:))
Ez a jelenet engem azokra a 60-as évek-beli szocreál filmekre emlékeztet, amelyekben a 30-as 40-es évek öntudatos földalatti proletár kommenistáinak a harcait mutatták be, a szemét ellenszenves csendőrnyomozókkal, a dínom-dánomozó lakájt tartó urakkal, stb.
De tényleg, az inas gyerek pont olyan alkalmazott (azaz pénzért dolgozó munkás) mint Vágási Öntudatos Ferenc, vele miért is kellett köcsögnek lenni?
És a csaj egyébként mit ártott Vágási Éljenaproletárforradalom Ferencnek?
Rohadt egy szemét aljas népnyúzó kapitalista lotyó volt, hogy meg merte kínálni egy itallal.....
A "keccsölő" munkásosztály és a "fííínom úri réteg" közötti különbség ábrázolása valóban eléggé sztereotip (gondolom, azért, hogy minden egyszerű ember jól megértse, mit akar kifejezni a Mester), no de azért a szobalányt döngető nagyvállalkozó Álbért és unatkozó neje mellett (aki milliomos létére természetesen nem is járhat máshová, mint Juliék lepukkant fodrászatába, ahol a pénzéért nézheti a míszpicsa mosolytalan arcokat és hallgathatja az epés beszólásokat - gondolom ez a perverziója)
megjelenik a magyar nemzeti jófej vállalkozó is az ősz bárd Károly személyében, akit nem kell gyűlölni azért, mert "vanpíz".
Egyébként az alábbi jelenet példaértékű tanulságokat hordoz, azért mert valaki egy kertvárosban lakik egy viszonylag normális, de "semmikülönös" családi házban, már természetesen "Hippolytalakájt" kell tartania, és űberköcsögnek kell lennie. De tulajdonképpen ki is ebben a jelenetben az űberköcsög? (Megjegyzem, anyámék kb. egy hasonló jellegű házban laknak már jó ideje, húztam is már őket, hogy miért nem tartanak inast....)
De az sem érthető, hogy pl. a háztulajdonos miért nem egy menő rendező és színésznő felesége, nekik nem futná inasra? A Mester vajon a fííínom úúúri magyar műűűűvészréteggel miért nem poénkodott soha???
Igen Feri is mindig egy nagy marha volt, még am unkanélküli segélyt sem akarta felvenni mondván nem kell könyöradomány az államtól egy szegény állami gondozottnak. aki megi lyen hülye az meg is érdemli, hogy örök életére csóró maradjon.
De a legjobb az volt mikor hűtőt vittek Góliáttal a Zsíró RT-nek, még ki is javították Góliátot, hogy nem zsidó hanem zsíró R-el mint Rózsi (mégiscsak zsidó? :), és azon sértődött meg, hogy megkínálták őket itallal. Később meg visszamegy a ház elé és ott mondja bele a kamerába, hogy menynire meg van sértve.
Ahogy a házban reklámfilmet forgató rendetlen stáb rendezői asszisztense is ugyanúgy maffiafőnök, csak egy időre beépült a filmiparba? :-D
Ja, és a karakter változások közül az egyik legdurvább ugye Anatómiamiáé: kurvából rendőrfeleség-Julcsi barátnő! Erre a fordulatra még Kutya is elfelejtette, hogy kurva korában hogy meg akarta volna húzni, később már olyan gálánsan évődik csak, mint Julcsival.
Ennek igenis oka volt: a Mester szerint Jankától akkora távolságot kell tartani, hogy az csak egy ilyen nagy lakásban valósítható meg... :-D
A legeslegszürreálisabb viszont az, mikor Drágazsuzsám meghal, és eladják azt a kertes (mert kinek kéne kert, ha gyereke van???), polgári kecót, vesznek maguk mellett egy másik kicsit Matyi nevére, abba beköltöztetik Jankát, de maguknak semmit!
Sőt, ugye nem csak lakást nem vesznek, de szegény Feri még a legújabb vindózt sem veszi meg magának, vagy legalább Matyinak egy kurva túró rudit, csak úgy. (mert ugye Jutka később panaszkodik Lenke néninek a kisboltban, hogy annyira nincs pénzük, hogy csak Matyinak vesznek gyümölcsöt, ők maguk már hónapok óta nem láttak olyan luxusélelmisztert, mint egy alma (kisbetű!), körte, vagy banán.
Ez megint azért szürreális, mert mikor Jutka apja meghalt, akkor Feri az örökség Jutkára eső részét nagyon fialtatta, szó volt ugye letéti jegyekről meg ilyesmiről (természetesen, ezt is Lófasz Dr. tudta a legjobban megszakérteni, hiszen melyik ügyvéd ne tudta volna, mi a legjobb befektetés....)
Ha én szomsza szereplő lennék, ezek után tuti a seggére vernék bármilyen pénznek, ami a kezeim közé kerül: hiszen a Mester bebizonyította, hogy BÁRMILYEN pénzösszeg a szomszédokban seperc alatt elillan, semmivé válik, ha nem költik el. És most ne csak Jutja kétszeri örökségére gondoljunk, hanem Alma örökségére, sőt, egyszer Etusnak még valami bróker haverja (!!!!!!!!) segített pénzt befektetni.... Jó, jó, a Mester azt nem osztotta meg velünk, hogy a Nyüvésznő mekkora összeget forgatott meg a bróker haverral, lehet, hogy a mi Mesterünk -egész kivételesen :-D - itt is el volt tájolva, és azt gondolta, a tőzsdén takarékbélyeg-gyűjtőnyi pénzeket forgatnak, nem milliókat :-DDDD
Az óriási fényűzés lett volna, ha odaköltöznek a nagyobb lakásba! Arról nem is beszélve, hogy Feri arra a lakásra úgy tekintett volna, hogy az Jutka családjáé, és nem az övé, ebből meg ugye több konfliktus volt. De egyébként tényleg ez volt az egyik legirracionálisabb dolog a millió másik közül, hogy Feriék ott nyomorognak a másfél szobában, míg a két öreglány egy min. 3 szoba+hallos lakásban (nappali/szalon, Zsuzsa hálószobája, Janka hálószobája), amely ugye már nem is a Szöllősy-villa volt, mert azt cserélték el egy kisebbre. Még jó, hogy Jutkáéknak nem lett több gyerekük, mert aztán az összeset a szekrényben kellett volna tartani, hogy elférjenek :D
Amúgy a kiutalt lakást utána rögtön eladhatták volna? Nem volt erre esetleg valami szabály vagy korlátozás? Lehet, hogy aztán olyan butaságot kérdezek, mint amilyet Julcsi szokott :)
Nézd csak meg az első részt, ki nem fogy a cigi szájából még Jutkát is úgy viszi át a küszöbön, hogy a cigi a szájában és fújja a füstöt a képébe. A végén meg már ha ilyet látna, hogy valaki bagózik a lépcsőházban akkor mint Gazdagréti Batman nem kérdezne csak lecsapná mint a Taxiórát (stílszerűen Taki ajtaja előtt :).
Sümi azért javult meg, mert Palócz László kérte, hogy had legyen kedvesebb Sümi.
Igen, ezt én se értettem, hiszen lehet ,hogy kiutaltak nekik egy panellakást, de azt eladhatták volna és az árából vesznek egy kerteset valahol az agglomerációban, meg ugye csak ottmaradt a panelben a végén, még Vágásiék sem költöztek el, pedig azért egy másfél szobás lakás már kicsi egy családnak, és ugye örökölték Zsuzsa házát is, ami kertes de nem költöztek oda juszt sem, pedig sima ügy lett volna, hogy ők oda Janka néni meg megy a Gazdagrétre.
Pont ezt mondom, hogy úgy általában nem venném a fáradtságot a beszólásra, de ezt mos az az ember követte el, aki gépjárművezetői jogosítványt, lovagot meg fagylaltot bír mondatni egy 17 éves lánnyal, szóval.... :-D
Szerintem tacsi, ahogy írtam, de persze ez nem zárja ki, hogy törzskönyv nélküli vagy nincs benne egy kis vérfrissítés :-D
És igen, méretileg akkora, hogy mehetne lakásba... de anyniban hadd védjem meg LEnkét, hogy sok, pláne őkorabeli ember meggyőződése, hogy laksába kutyát egyáltalán nem.
Más kérdés, hogy nekem ez olyan, mintha a gyerekemet hagynám ott valahol, mert épp olyanra fordult az életem, hogy útban van kcisit. Persze, a net meg tele van olyan gazdikeresőkkel, akiket meg simán kirak a gazdijuk, mert pl. gyerek született a családba.... (hú, én mit kaptam mindig, mikor a fiammal mentem babakocsival, mellettem a két kutya...!)
Szóval nem is az a felháborító, AMIT Lenke mond, hanem AHOGY mondja. Legalább szenvedne, de csak annyi derül ki, hogy ő nem akar panelbe menni...
De miért kellett nekik panelbe menni? HA kisajátították őket, akkor a kapott pénzen vehetett volna egy ugyanilyen lepukkant, dzsuvás házat, mint amit ott kellett hagynia.... a megrázkódtatáson túl akkor nem kellene ugatnia a távfűtés meg hasonlók miatt.
Persze értem én, hogy ez azért van, mert ez van a forgatókönyvben és kész :-DDD
No jó,a faj-fajta megkülönböztetést 10-ből 8 ember elrontja. Ezt Mesternek is ellehet nézni. Bár mivel az ő szereplői mindig fennköltem és pontosan sőt mi több pompásan fogalmaznak... ej-ej.
Az első szériában még odafigyeltek a szereplők kiírására (pl. Stockingert is áthelyezték Salzburgba, azért nem szerepelt többet), de a másodikban már szartak bele, ahogy írod Brandtner is eltűnt, mint szürke szamár a ködben, de ugyanígy tűnt el Böck is, miden magyarázat nélkül, de szerintem az öreg nyugdíjas nyomozó is csak úgy felszívódott.
12:50-től látszik a kiskutyus, én sajnos nem vagyok egy nagy kutyaszakértő, nem tudom megmondani, milyen fajtájú. Az viszont biztos, hogy pont egy olyan kutyus, amelyet simán el lehetne vinni egy lakótelepi panelbe is, ha az ember nagyon szereti, és nem kellene odaadni a szomszédnak, mint egy levetett kabátot......, no ennyit Lenke néniről....:(
Az lehet a magyarázat, hogy kutyából sem egy volt, hanem több, és még az első rexek emlékeztek volna, a későbbiek viszont tényleg nem fülelték le a jövendő gazdit :-D
Lenke egyébként a kavarás mellett is nagyon rosszul nyitott ezzel a kutya-üggyel: egy randa vén boszorkány volt, nem az a (legalábbis a Mester szándékai szerint) kedves, csupaszív fiatalos hölgy...
(egyébként ebben nem vagyok biztos, de az első részben mintha még a kutyát is látni lehetett volna, és ahhoz képest, hogy Lenke a videó első felében kihangsúlyozza, hogy nem volt egy FAJkutya - én határozottan tacskóra, egy fekete-cser rajzos tacsira emlékszem. Arról meg ne is beszéljünk, hogyugye a keverék is FAJ kutya, mivel kutya a faj, a tacskó, a németjuhász, az agár, a vizsla meg a fajtA... grat a Mestinek, úgy is, mint Molnár unokának :-D... még akkor is, ha ez egy kicsit nyelvtannácizásnak v. kekeckedésnek tűnik.... mert a fene se foglalkozna ezzel, ha nem akarná annyira megemelni a valóságot, meg példát mutatni az embereknek...
Rex felügyelőnél van olyan is, hogy az egyik évadban egy részben még Alex a gazdája, majd a következő résztől meg egy nő, de semmi utalás vagy hír nincs, hogy mi történt Alexel, Mosert ugye lelőtték, mikor kiszállt, de később már ott sem foglalkoztak ezzel, de asszem a Cobra11-ben is változott úgy Semir társa, hogy nem kinyírta valaki csak hirtelen más lett. De pl. a knight Riderben is változik néha a műszerfal alig észrevehető módon egy részen belül is egyszer két tévé van a kocsiban utána egy majd megint kettő.
A Columboban számos neves színész is többször játszott (pl. William Shatner), Peter Falk IRL felesége pedig legalább 5-6 részben is benne volt, különböző karakterekben.
De nekem a legdurvább valóban a Rex felügyelő volt, ahol még Moser felügyelősége idején Gedeon Burghardt egy gyilkost játszott, akit Rex kapott el, majd Moser halála után Burghardt feltűnt, mint az új főfelügyelő....erre mondta azt egy kollégám, hogy a nézőket meg lehet hülyének nézni, mert ők felejtenek, no de egy kutya szimata sosem.....:))
Lenke: (Korholóan) Megmondtam, öreg, hogy ne égesd mindig szénné azt a pirítóst. Rákkeltő.
Taki: Ha szénné lenne égetve, akkor valóban rákkeltő lenne, de ez éppen csak egy kis aranyló színt kapott. Mert én azt szeretem, ha egy pirítós, ha csak egy nagyon picikét is, de meg van pirítva. És meg is van sózva. Mert az adja meg az ízét. A pirítás. Meg a só.
L: Persze, az a nyavalyás só. Attól magas a vérnyomásod!
T: (Angyali türelemmel) Az én vérnyomásom 120/80, éppen tökéletes, mint egy húszévesé.
L: Azt meg honnan tudod?
T: Onnan, hogy amikor legutóbb a jogosítványomat hosszabbíttattam meg, akkor megmérték. Az orvos kérdezte is, mit sportolok?
L: Ugyan! Annak már legalább fél éve. Azóta már bőven felmehetett.
T: De nem ment, mert én edzésben vagyok. Egyszer ugye melletted, aztán a sok séta, a sok friss levegő.
Alma: Imádom, ahogy évődtök. Néha azt gondolom, ez valami reggeli szertartás nálatok.
L: Szertartás a csudát!
T: Pedig nekem az. Innen tudom, hogy minden rendben van. Ha nagyanyád nem évődik, akkor bizonyára beteg, talán felment a vérnyomása, azt pedig nagyon nem szeretném.
L: Mondd csak, mondd, te egészségbajnok! De aztán majd nekem kell ápolnom, ha a szívedre húzódik ez a sok só.
A: Inkább arról beszélj, nagyika, hogyan döntöttél? Mész a trafikba dolgozni?
L: Nem megyek. Dehogy megyek.
T: Ez most bölcs döntés.
L: Az bizony! Sokat törtem rajta a fejem. De már nem nekem való az, nem akarok már új termékeket, új pénztárgépet, új vásárlókat megszokni. És minden eladott termék után gyilkosnak érezném magam, aki megmérgezi azokat, akik megtisztelik a bizalmukkal.
A: Nem csodálom. És ahogy látom, ezek az új boltok nem is egészen biztonságosak.
L: Nem biztonságosak?
T: Persze hogy nem, hiszen nem lehet belátni, senki sem tudja, mi történik odabenn. Gondold csak meg! Bemegy két csibész, az egyik belülről bezárja az ajtót, ha vevő érkezik, legfeljebb azt hiszi, zárva van. A másik meg vígan kirabolja a boltot.
A: És a kamerák, nagyapó?
T: Legfeljebb elviszik azokat is.
L: (A szívéhez kap) Jaj, erre nem is gondoltam! Jaj de megijedtem! Erre Ágikát is figyelmeztetni kell! Szólok is neki, ha arra járok.
A: Nagyika, te mindenkire gondolsz.
L: Igen és rátok is sokat gondolok. Rád és Jánosra. Akármilyen pernahajder, azért mégis a férjed. Nem gondolod, hogy vagy erre, vagy arra, de döntened kellene?
A: Hogy érted azt, hogy vagy erre, vagy arra?
L: Ha meg tudsz neki bocsátani, akkor béküljetek ki, ha pedig nem, akkor talán jobb lenne elválnotok. Mindenki rólatok kérdezget és ez nekem már nagyon kellemetlen. Ne pislogj, öreg, végre elmondom, ami a szívemet nyomja. Én dédunokát szeretnék, nem azt, hogy rajtunk szánakozzon az egész telep, miközben a nagyságos főmérnök úr éli a világát azzal a kis majd megmondtam kivel.
A: (Nagyot nyel) Értem, nagyika. De az én magánéletem csak rám tartozik és én majd megoldom a problémáimat is. (Határozottan feláll) És ha nem haragszotok, most mennem kell dolgozni. (Elindul kifelé)
T: (Utána kiált) Várj, elviszlek!
A: (Visszaszól) Köszönöm nagyapó, nem szükséges. Inkább sétálok kicsit. (Elmegy)
T: (Szemrehányóan) Ezt aztán jól megcsináltad, asszony! Hát elment az eszed?
L: Megcsináltam, mit csináltam meg? Talán nem mondhatom el a véleményemet a saját unokámnak?
T: A véleményedet elmondhatod. Ha kérdezi. Az unokád felnőtt nő, ha nem vetted volna észre. És ilyen tapintatlanul, ajtóstól rontani a házba! Hát szégyellheted magad!
L: (Bűnbánóan) Igazad van, öreg, ezt tényleg elrontottam. De mit csináljak, nem bírom már nézni, ahogy ez a szegény gyerek egyre csak emészti magát. Néha azt gondolom, jobbat is találhatott volna magának, mint ez a szoknyapecér János.
T: Nem ilyen egyszerű ez. János szereti Almát, csak mindkettő büszke természet. Inkább törik, de nem hajlik. Vagy jobban szeretnél egy papucsférjet az unokádnak? L: Miért? Én is milyen jól elboldogulok egyel.
Lsd. eggyel alább: jó, arra talán emlékezett volna, hogy mintha lett volna valami alkalmazott, de mikor újra szóba kerül, már nem nő volt, hanem pasi, nem háztartási, hanem sofőr, és nem Mágenéknél volt, hanem Sümeghyt fuvarozta... (kb.)
És akkor tegyük hozzá azt is, amit már sokszor elmondtunk a karakter újrahasznosításokról: a nagy (amcsi, német) sorozatokban is előfordul. Erre én a Szívek szálodáját szoktam példának hozni, ahol Kirk először egy keccsölőipari szakmunkásként bukkan fel egy esküvőn (és senki nem ismeri Stars Hallowban), később meg ő lesz Kirk, aki már tizenévesen balettot tanult Miss Pattynál a tánciskolában :-D)
Sőt, mikor Rory szerelme/Luke unokaöcse, Jess lelép az apjához Kaliforniába, az apuci élettársa az a nő, aki később Luke egykori barátnőjeként tér vissza, mikor megtudja, hogy van tőle egy lánya :-DDD
Ti meg erre a Derrickkel, a Columbóval meg a Rex felügyelővel szoktatok jönni, de itt már nem emlékszem a konkrét karakterekre.
Lenke memóriája viszont híresen rossz lehet, emlékezzünk csak az első részre a kutyával, ami később úgy jön vissza, hogy nem ő akarta otthagyni a kutyát, hanem a család....
De bőven van olyan, hogy a Mesti úgy nagyjából emlékezett, hogy írt valami olyasmit, ami... csak sajnos kb. annyira olyasmi, mint csapba szarni/szarba csapni dolog.... pl. mikor János NEM csalja meg Almát a szép építésznővel, de mikor már majdnem elválnak, ő is úgy emlékszik, hogy megcsalta...
szerintem egyszerűen amíg 2 hetente ment a sorozat, és évek telhettek el, nem vette észre senki; így meg mi, hogy naponta nézünk több fejezetet, feltűnik.
Emlékeztek a közért privatizációjakor Bandi felment Lenke nénihez, hogy hát sajna ez a helyzet, nem tudjuk mi lesz, stb...
Aztán Lenke pár résszel később azt mondta, hogy Bandi úgy megsértette, hogy nem is tudja, visszamegy e hozzá, amikor Plus lesz a boltból..
A másik eset, mikor teljesen mások lesznek a szereplők, mikor újra felbukkannak. Azért erre lehetett volna figyelni. Bár a Barátok Köztben is voltak ilyen cserék, pl. a Tilda meg a Linda csere egyik jelenetnél az egyik percekkel később már a másik, aki teljesen másképp néz ki, és azért zavaró, hogy azt látni senkinek sem tűnik fel.
Hm...amúgy ja, mert az imdb szerint Julcsi osztályfőnökeként is Péter volt a Péter, és nyomdászként is Péter volt a Péter, és...a való életben is Péter...hát a Pompás névadás ügye.
Komolyan? Ezt direkt így csinálta? Dobok egy hátast így méginkább. De így még nagyobb hülyeség. Középiskolai tanárból miért akarna valaki átmenni nyomdásznak? Ennek semmi értelme. Ezt nem tudom felfogni. Lehet, hogy a Mester a többi esetben sem felejtette el,hogy egy karaktert már felhasznált, csak lusta volt beleírni, hogy eh, Mimike felhagyott az igazgatónői pályafutásával és beállt a Póstához..., hogy vagy csak lusta volt bele írni a Julcsi lovaghoz, hogy hé, én amúgy ózdi vagyok csak felköltöztünk Pestre...hihetetlen és felfoghatatlan. Vagyis Pompás.
Én kekec leszek: szerintem a Mester semmiképpen nem emlékezett volna a néhai háztartási alkalmazottra. Vagy ha igen, akkor is leszarta volna :-D
Egyébként teljesen nyilvánvaló: Flórának kell bevásárolnia és főznie, mert ő úgy is ráér. És csak örülhet, hogy addig sem kell a szekrénybe zárva lennie. Esetleg összeállhat Matyival, és akkor ketten a két családot látják el (akkor már mosogatás, takarítás is)
Ha jól emlékszem, akkor EZT kivételesen nem felejtette el a Mester: Péter egyszer beszélt róla Ferinek, hogy tanár volt, de pályát váltott. Szóval, ez nem az az eset, amikor -szintén- Julcsi osztályfőnökéből (Juli barátnőjéből) hirtelen röggönyorvos lesz, akire Juli még féltékeny is. Vagy mikor Lenke néni ózdi unokaöcsijéből Julcsi barátja, vagy mikor a Mágent kioktató minisztériumi tótumfaktumból (jemeni út), SándOrr joviális nyugdíjas színésze és Alma hódolója (no, meg akkor a másik fele a nyugdíjas színészeknek és hódolóknak: Juli első fönöke a szövetkezetben)
Ismét felfedeztem valamit a Sz6omszédokban. Hát ez beszarás. Lehet van aki már ezt tudta, és csak nekem újdonság...de ez beszarás.
Julcsi osztályfőnöke és
és Feri nyomdász haverja, akit ő hozott össze a feleségével ugyanaz a személy? Hát mi van itt? Feladta a tanári pályát és nyomdásznak állt?
Tudjuk, Ernőbáácsi is volt mindenféle, Góliát is felbukkant legalább 3 szerepben, Mimike igazgatónőből lett póstáskisasszony...de akkor is. A Mester az valami zseniális.
A TV torony továbbra is áll, az IFA is még mindig kék, de Ikarus most nincs, mert újítottunk a főcímen.
Mágenheim lakás.
Kivételesen mindenki otthon van, ráadásul a társaság közepén Etus foglal helyet.
Juli egy csésze kávét kortyolgat, a többiek egy-egy pohár konyakot.
Juli: Leég a bőr a képemről, hogy akkor van normális, meleg vacsora, ha Etus csinál.
Mágen: Jó, majd legközelebb 36 órás szolgálat után a piacra megyek, paradicsomot, paprikát cipekedek, aztán főzök belőle zsíros kenyeret zöldpaprikával. Jó lesz?
J: Hiába vicceskedsz, tényleg ideje lenne, ha végre úgy üzemelnénk, mint egy normális család. Mindenki dolgozik látástól vakulásig, mégis megoldják valahogy. Csak mi állunk itt üres hűtővel napra nap.
Julcsi: Javaslom, hogy csináljunk egy beosztást! Függesszünk ki egy ívet, amire mindenki felvezeti, hogy milyen házimunkát vállal az adott hétre.
Etus: (Kajánul figyeli őket) Aha, és amire senkire sem jelentkezik, azt megcsinálja a jó nagyi, ugyebár?
J: Arról szó sem lehet! Te is éppen eleget dolgozol, mellette még minket is istápolsz, még csak az kéne, hogy ide járj nekem mosogatni.
M: (Vigyorogva) Jó édes anyád mindezt csak viccből mondta. Ugye, Etus? Csippents ilyenkor a szemeddel, mert Juli humorérzéke mint tudjuk, khmmm
J: (Felcsattan) Az én humorérzékemmel semmi baj, csak azt nem szeretem, ha az én rovásomra viccelődnek egyesek! Inkább úgy kellene beosztanunk a pénzt, hogy jusson hetente egy-két alkalommal egy bejárónőre. Amikor Flóra kicsi volt, mennyivel könnyebb volt az élet azzal a kedves hölggyel, aki akkor segített.
M: A nincset nehéz beosztani! De komolyan, én ilyet még nem is láttam! Nem vagyunk képesek bevásárolni magunknak és akkor az a megoldás, hogy felveszünk egy cselédet? Én például nehezen parkolok párhuzamosan, ne vegyünk fel egy sofőrt is? Julcsi meg állandóan félre tapossa a cipőit, vegyünk fel egy susztert.
Julcsi: Méghogy én??? Hát én csámpás vagyok?
E: Ne marjátok egymást, mondom a megoldást.
Julcsi: Halljuk, halljuk!
E: (Julinak) Te ugyebár tulajdonos vagy a stúdióban, és mint ilyen, munkáltató.
J: Igen.
E: Na, hát van ott nektek az a kis manikűrös lányotok, aki mindig csak unatkozik.
J: És?
E: Összeírjátok neki naponta a legszükségesebbeket, tejet, kenyeret, felvágottat, ő meg kiszalad a sarki kisboltba és 10 perc alatt megveszi. Neked csak haza kell hoznod.
Julcsi: Azt én vállalom!
J: (Tétován) Nem vagyok benne biztos, hogy Vica erre hajlandó lenne.
E: És ha nem hajlandó? Ki kell neki adni napi feladatként.
J: Gondolod ?
E: Hát, ha másképp nem megoldható
J: De hát Vica mégsem a rabszolgám.
E: Hiszen fizettek neki!
J: Igen, de nem azért, hogy helyettem elvégezze azt, amit minden háziasszony és minden család képes elvégezni. Szégyellném is magamat.
E: (Kajánul csapja le a labdát) Értem. De egy cselédnek fizetnél azért, hogy ugyanezt megcsinálja. Nem mindegy, hogy a manikűrös, vagy a cseléd nézi le az embert.
J: Úgy útálom, amikor igazad van.
M: Ahhoz képest, hogy Etusnak mindig igaza van
J: Na, ebből nekem elég! Adj nekem is egy kis konyakot! Titeket nem lehet józanul kibírni.
E: Nem csodálom, zöldek vagytok a fáradtságtól. Mikor mentek nyaralni?
Julcsi: Ez még eszünkbe sem jutott.
M: Nekem egyszer már eszembe jutott, azt hiszem május lehetett nem, mégis inkább április volt.
J: És?
M: És aztán elfelejtettem.
E: Egy olyan inast vegyetek fel, mint az a Hippolit a régi filmből, vagy inkább a modern színdarabból, az a naptárt is ismerné helyettetek.
J: Az igazat megvallva, nem is tudom, elszabadulhatok-e a stúdióból. És te a mentőktől?
M: Nem hiszem
Julcsi: Engem nem is kérdez senki?
E: Nem, mert a többieket sem kérdezte senki. Ez nem választás kérdése. Mához két hétre mindenki glédában áll és indul pihenni. Vita nincs, punktum van. Konyak van?
M: Konyak van. De nyaralóhely nincs.
E: Még nincs, de addigra lesz.
J: Honnan?
E: Azt csak bízzátok rám. Utoljára a jó nagyanyó ezt még megoldja, de jövőre vagy vegyetek egy naptárt, vagy vegyetek fel egy Hippolitot, mert nekem sem káptalan a fejem.
Flóra: Etuuuus! Mi az a káptalaaan? (Mindenki hálásan kacag)
Ezt nem láttam, de nyilván a körülmények olyanok voltak, hogy bőven volt ők a mentősök extrém kihívásairól cikkezni máshol is :-D (szerintem Origo v. Index lehetett, mást tegnap nem nagyon csekkoltam)
Ezzel vitatkozom... azaz, ha valaki ANNO nézte végig, akkor esetleg még megőrizhette a józan eszét, ellenben ha az újkori (buborékos) ismétlések közül bármelyiket végignézte (értsd nem csak bele-belenézett vagy háttértévézett vele, hanem napi rendszerességgel, főelfoglaltságként megnézte a 323 fejezet nagy részét....) hát az már valami fura perverzió. Nem mondom, hogy veszélyes, de fura :-D
Gnáci ott hibázik, hogy azt hiszi, aki akár egyszer is végignézte a szomszédokat, még normális lehet. De nem. Aki végignézte, annak már úgy kell a kínszenvedés, mint aszálykor az eső :-D Nekik, nekünk az ilyen lebeszélő olyan, mint lepkének a fény....
Aki meg nem látta a szomszédokat, és valóban megrettenne ettől a lebeszélőtől, az meg miért lebzselne itt?
(csak halkan jegyzem meg: Takinál MINDEN nap az...)
A másik meg valami mentős cikk volt még tegnapról, de már sajnos nem emlékszem pontosan hol láttam. A tegnapi F1-ről és a hőségről volt benne szó.... gondolom, mivel Mágen az egyetlen mentős közel s távol, csakis ő lehetett kint az ügyeletes.... biztos lett volna egy-két okossága, hogy mivel előzhették volna meg a hőgutát, szülésmegindulást a látogatók... :-D
Egy kis kedvelvevőt adnék a holnap induló fejezethez.
Az első jelenet mindjárt nagyon szar lesz, de ez semmi se a másodikhoz képest.
Cserébe viszont aki abban reménykedik, hogy az első két jelenetben feltűnő szereplőkkel ebben a fejezetben többet nem találkozik, az keservesen fog csalódni...
Múzeumba? Ugyan, max. a közeli hipermarketbe a húspulthoz nézegetni a cupákokat. :)
A fagyival meg csak óvatosan, nehogy a semmiből megjelenjen Janka néni és meghivassa magát. :) Na meg ugye fel kell készülni ,hogy a pisztácia kifogyott, csokoládé nem is volt és csak vanília, tutti-frutti, karamell, rumosdió és kávé van :)
Közben meghallgathatnál a rádióban néhány kellemes, szép komolyzenei koncertet, elmehetnél múzeumba megnézni valamilyen érdekes és izgalmas kiállítást, esetleg elolvashatnál egy régi, tanulságos könyvet. (Remélem, jól használtam a dupla jelzőket.)
Én nem megyek nyaralni. Csak itthon leszek, ha jó idő lesz lemegyek a strandra, és eszek egy fagylatot. Ha meg rossz idő lesz, majd nagyokat kirándulok, és este betérek egy kiskocsmába zónapörköltet enni.
Ausztriában nyaralni azért erősen Klarissza-színvonal!!! :D Mekkora párbeszédet tudna nyomni ebből a stúdióban Fruzsi meg a Juli, hogy bezzeg nekik a magyar tájak is ugyanúgy megfelelnének, a magyar fagylalt is ugyanolyan finom, mint az osztrák, és különben se tudnak beszélni németül, akkor meg minek menjenek oda, nem is beszélve az euróárfolyamról. Gábor ekkor belépne a stúdióba és előadná, hogy milyen korlátoltak a munkatársak, Ausztria egyébként sincs messze, tágítani kell a látókört, Klarissza meg bőszen helyeselne. Bár neki nyilván nem ez lenne a fő nyaralás, hanem mielőtt elutaznának a Kajmán-szigetekre, mert Albertnek ott valami fontos üzleti ügye akad, valami offshore, és akkor már ott is maradnak. Bérelnek jachtot stb.
Egyébként, ha jól emlékszem, a Szomszédokban a fagylalt is olyan volt mint a rostos, nem szűkítették le különféle ízekre, max. annyit mondtak, hogy vegyes fagylalt.
Én nem voltam konform, mert Ausztriában nyaraltunk (cserébe nem volt hőség :-D), viszont a Szomsza eszembe juttatta magát, mikor egy helyen vm fantázianéven futó fagyifagylaltkelyhet kértem, mert megtetszett, hogy egy csomó friss eper van benne, de elfelejtettem megnézni, MILYEN fagylalttal hozzák, aztán csalódottan nem ettem meg a fagyi nagy részét, mert olyan ízek voltak, amit utálok, sőt szerintem nem is ment az eperhez... Persze rögtön eszembe jutott, hogy ha egy szomsza-féle presszóba mentem volna, akkor ott nyilván kitalálták volna az ízlésem, így nem lett volna ilyen gondom, mert automatikusan az jött volna, amit én kitaláltam a sok eper mellé (vaníia)...
Azt azért készséggel elismerem, hogy a hülyeség felsőfoka, ha valaki ott ül Hallstadt főterén, békésen fagylaltozik a családdal, és a Szomszédokra gondol :-D
Én ebben is maximálisan Szomsza komfort vagyok:a Velencei-tónál töltöm a szabadságot.Remélem az időjárás is pompás lesz,s bőven futja majd vegyes fagylatra,bár ebben a hőségben a konyakra roppant módon kell majd vigyázni!
Éppen a nyaralásomat töltöm belföldön, de nekem nem futja két hétre, mint a Szomszédok gazdag szereplőinek :( Tegnap egy krimit olvastam, amelyben valaki rosszul lett és hozattak neki egy konyakot. Percekig hangosan nevettem :D
Fagylaltból kizárólag a vegyeset kedvelem,a zsemlét péksüteménynek hívom(emiatt általában kiröhögnek a kollégáim).A hűtőm általában üres,a virslit kedvelem zöldbabbal,de csakis kizárólag üvegesből készítve,Sümeghy módon!
- Szoktál-e nyaralni (ha igen, csakis beföldön, sőt, csakis anyós/ék/ által szponzorálva v. vállalati üdülőben?
- meg úgy általában: a nyarat csakis június végén kezded-e tervezni?
- a sok egyéb pongyola megfogalmazás helyett használod-e a szomsza-beszél-t: lovag, fagylalt, rémes, pompás, televízió, gépjárművezetői engedély stb.
- ha ismerősödet egy presszóban/cukrászdában/étteremben ellenkező nemű partnerrel látod, biztos vagy-e benne, hogy viszonyuk van?
- szoktál-e közeli rokonaidnak megkérdezés nélkül géprjárművet, ülőgarnitúrát venni, esetleg kifesteni v. nagytakarítani a lakást (netán ők szoktak-e Neked venni v. csinálni ilyeneket)
De most már nem folytatom, fáradt vagyok, mert egyáltalán nem szomsza konform módon ma egész nap hegyet másztam a sógoroknál :-D
No de a Mester megmondta, hogy a szerethető példakép karaktereket akart formázni.........azaz: nem ilyen hús-vér embereket, vagy ami még rosszabb: intrikusokat...:))
Ha te írod a sorozatot, netén Vágási Feri sem a kamubegörcsölt (a fuldoklás közben jó nagyokat röhögő) gyerek után ugrik be ruhástól a medencébe, hanem a medence szélén ücsörgő dögös Eszternek ...bocsánat Veronikának próbálja meg valahogy becsempészni a lompost?:)))
Sziasztok!Csatlakozhatom hozzátok? Érveim:Egy suliba jártam Julcsival (ott forgatta Mester a remekművét a gimink közepén),van egy ismerősöm,aki kiköpött Etus(mindezek ellenére nagyon kedvelem)ráadásul láttam a teleregény összes epizódját,s szeretem a konyakot!
Ferinél max. abban tudna megnyilvánulni, hogy nem vesz eredeti Win95-öt hanem lemásolja valahonnan sőt miután beszállt azi nternetbe tonnaszámra tölti le a filmeket meg a játékokat.
Bahh, ez már az új időknek új szele, hogy a Jockey féle karakterek nem, hogy divatba jöttek, de már abszolút címszerepet kapnak egy sorozatban, a Mester még a klasszikus iskolán nőtt fel: a néző hülye, a nézőnek példakép kell. Mint a mesékben.
Pedig érdekes lett volna megismerni azt a Takit, aki át-átvágja az utasait (legjobb meggyőződése ellenére persze), mikor jön a hóvége és még be kell fizetnie a villanyszámlát, de már NINCS PÉNZ. Vagy azt az Etust, aki vizet prédikál és bort iszik, azaz egyszerre szeretője Károly, Virágh, Gyula és Ernő bácsi meg, aki jön, és aki igenis genyán, tapintatlanul megmondja a véleményét a családnak. Akkor is, ha a tyúkszemükre lép. De mivel igaza lenne + még Mágenék is a begyünkben vannak, azt sem bánnánk, hogy ő nem a saját tanácsai szerint él...
Vagy ha Lenke esetében az amúgy is betüremkedett rossz szokások (kémkedik a fiatalok után, kerüli a munkát, de mindig mindent ő tud a legjobban) NYÍLTAK, és jól kifigurázza a Mester, nem csak mi röhögünk rajta a képernyő előtt.
Mágen és Jutka lehetettek volna a nem ilyen esendő, mindennapi emberek, akiknek van egy pár hibájuk, de küzdenek ellene, hanem a full Jockey szintű gonoszok. Kulka a VÁLLALTAN House karakterű faszfej, aki egy kicsit sem küzd önmaga ellen, Jutka meg az Egyszervoltban szerepelt gonosz királynő, aki mindent és mindenkit ellenőrzése alatt (akar) tart(ani)....
Persze ezek a karakterek már korábban is megvoltak. Nem új találmány a gonoszt emberi tulajdonságokkal felruházni. A Dallas Jockey-ja sem volt egy szent, mégsem tudtuk igazán utálni. A Miami Vice nyomozói is kételkedtek párszor rendőri hivatásukban, A szupercsapat tagjai pedig szökött katonák voltak, akik öntörvényű bűnüldözésbe kezdtek. Magyar példát hozva, a Berényi családban sem ismeretlen a bűn fogalma. Patyolat tiszta jófiúnak leginkább csak Jack Bauert tudnánk felhozni vagy a Szomszédokból bárkit. Azt mindenesetre megállapíthatjuk, hogy nem a karakterek rossz tulajdonságainak köszönhető a sokszor elfogult rajongás, mert inkább belső vívódásuk miatt tekintünk úgy rájuk, mint esendő, szerethető emberekre, és nem úgy, mint szörnyetegekre. Különben csak nem izgulnánk ennyi elmeroggyant gyilkosért.
A közlekedési lámpák irányíátásra az Intel 8008-as procit szánták eredetileg, amit az első IBM PC-be szereltek.
A Basic-et meg eredetileg is erre találták ki ,hogy egyszerű legyen a programozás, mert valóban nem kell hozzá sok ész, és igen zavaros meg átgondolatlan programírásra is jó, kezdetnek nem rossz, elekzdi az ember kisiskolásként, van sikerélménye aztán ha komolyabb szintre lép akkor nyilván más nyelven fog dolgozni. Dedós szinten maradva ott a Visual Basic vagy a Foxpro, komolyabb célokra meg a C# vagy a C++ (bár ezt én nem kedveltem meg), c#-nál már nem is lehet nem objektumorientáltan dolgozni, mert mindneképpen létrehozza neked az ojjektumokat legaklábbis egyet biztos.
Basic féle Goto-s ugrálások még anno a DOS 6.22-ben voltak ,ahol már lehetett bootmenüt írni az autoexec.bat-ba, írtuk is becsülettel, sokszor minden játéknak egyedit, mert sok memória keleltt neki és ugye 640kb-ba nehezen fért bele, így pl. votl olyan játék ,ami Cd-ről ment és hangkártyával, de egeret nme használt, így ha az egér drivert nem töltötte be akkor volt elég memória, msáhol meg egér kellett, meg hangkártya, de CD nem, az is Gotoval ment, ide-oda ugrálva, de ugye az igazi programozó nem fél goto-t használni. :)
Nem volt rossz, de alapvetően ott is egy kisebb karaktert játszott. Olyannyira, hogy hiába mondhatom magam Tűzvonalban rajongónak, mikor leírtam, amit leírtam, eszembe sem jutott, hogy ott is volt szerepe. Pedig istók zicsi gondolkodtam mindenkin, milyen szerepe ugrik be. (Frajtnál és Fehér Annánál még be is ugrott pár, de Trokánról tényleg semmi.... :-( Itt a smiley magamnak/ról szól)
A Basic szerintem éppen programozás tanulására alkalmatlan.
Azért terjedt el, mert az első gépekre, Commodorra, Sinclairre Basic interpretert raktak, mert az volt az egyszerű.
Már kérdés, hogy a kicsit is profibbak gépi kódban programoztak, mert úgy lehetett a legtöbbet kihozni a CPU-ból, meg az elég kevés RAM-ból.
És hála a 8 bites processzornak, egy Z80-as könyvből ki is lehetett okoskodni, amit kellett, a mai procik esetében ez mezei halandó számára kilátástalan.
Különben a Z80-at, ha jól tudom, közlekedési lámpák vezérlésére találták ki, de volt pl. dallamcsengő is vele, sokat csináltam, még most is van valahol egy, csak az mára már kissé ciki, pedig akkor őrületes királyság volt:)
De még most is, az egyik barátom kitalálta, hogy DTMF dekóderes gyógyszeradagolót akar csinálni az anyjának, kicsit keresgéltem és a mikrokontrollerben, ami kell hozzá, még mindig Z80 van.
Nekem a Basic nagyjából kimaradt, mert amikor én programozást tanultam, akkor kezdtek az első otthoni gépek bejönni.
A katonaságnál az egyik srácnak volt egy programozható HP számológépe, arra írtunk szánalmas programokat, lövöldözni lehett vele, meg ilyenek, de egy év múlva már volt ZX81, aztán Spektrum, de addigra már mi Pascaloztunk.
Persze, a Pascal már akkor sem számított különösebben korszerű nyelvnek, közel 30 évvel ezelőttről beszélünk, de mégis, ha Basic programot láttam, az olyan volt, mint egy el nem múló viszketés.
Viszolyogtam a GOTO-któl, a GOSUB még elment, de egy hosszabb programot visszafejteni, ami állandóan ide-oda ugrált, az azért embert kívánt.
A Pascal ezzel szemben struktúrált gondolkodásra nevelt.
Ott nincs olyan, hogy 10: izé, 20: valami, aztán beszúrkodok 15-re, meg 12-re újabb sorokat, ha valamit elfelejtettem, ott a programot meg kell tervezni, változókat előre definiálni, satöbbi.
Egy csomó dologra nem is alkalmas, de nem is ez a lényeg, hanem a szemlélet, amit adott.
Olyan, mint a matek.
Egy csomó dologra nyilván már nem emlékszem, de egy hibás számítás valahogy bántja a szemem és ha elkezdem rendesen végiggondolni, általában rá is jövök, hol a baj.
Ma meg a pizzára rá kell írni a kilós árat, mert az emberek a kör területével sincsenek tisztában...
"Ellenben Csűrös Karola, Nemcsák, Ivancsics a tehetségük (és ezt csak inkább az objektivitás miatt írom ide) szerencséjük folytán nem igazán alkottak maradandót MÁSHOL. De ide sorolható szerintem Frajt Edit, Fehér Anna, Trokán...."
amúgy szerintem túllihegitek ezt, szerintem a Szomszédok mémmé válása miatt jegyezték meg epés felhanggal Szabónál ezt a szerepét, még az is lehet, hogy a topiknak is része van benne.
Jó is az mikor gép nélkül kell programozni. Főiskolán mikor Prog3-ból írtunk ZH-t akkor az utánunk következő csoportnál áramszünet volt, nekik ezért papíron kellett megírni a programot és a tanár javította, mondta is többeknek, hogy jól jártak, hogy én vagyok a fordító és nem a gép, mert itt hiányzik egy zárójel, itt egy pontosvessző stb. A szabály meg az volt, hogy ha nem fordul le akkor nulla pont, a sokadik szívás után rájött azért mindenki, hogy ment, fordít, szerkeszt, végrehajt, de ezt soronként kell vagy min. függvényenként, hogy derüljön ki rögtön ha valami elgépelés van vagy egyéb baj, mert egy sok oldalas program begépelése után nehezebb a hibát keresgélni. A problémás részt végső esetben még mindig lehet kommentbe rakni, pl. a hibás függvényt.
Quickshoot joyok voltak főleg, a jobbakon autofire gombbal. Mikrokapcsolók minden irányban azok kattogtak, és egy rugó volt benne, ha az eltört akkor romlott el a joy, de házilag is könnyű volt javítani.
A Basic-et amúgy pont arra találták ki, hogy programozni tanuláshoz legyen valami könnyű nyelv. A neve is ez volt, Beginner's All Symbolic Interpreter Code, vagyis kezdők számára kifejlesztett szimbolikus fordítókód. A Basic előtt a programozás gépi kódban volt csak lehetséges, ami nem egyszerű dolog. Regiszterértékeket tologat az ember, memóriacímekre hivatkozik, 3 betűs utasításokat adogat a procinak (jmp,jna stb.). Basicben meg már egy 6 éves gyerek is tud programozni, persze ezt előbb át kell a fordítónak konvertálnia gépi kóddá ,hogy a gép is értse, emiatt persze lassabb lesz. Amúgy a legsikeresebb home computerhez a Commodore 64-hez elég gyenge Basic fordító került, így komolyabb játékokhoz vagy programokhoz, muszáj volt assembly-ben szólni a géphez, vagy poke kódokkal beadagolni a gépnek az akaratunkat, ehhez már kellett a profizmus, de így lehetett igazán feszegetni a korlátokat, pl. a keretbe szöveget meg animációt rakni, ami elvileg lehetetlen, ill. a maximális 8 spite-os korlátot is túl lehet szárnyalni. Nagyon sok (és elég sok magyar) C64-es demónál bizonyították, hogy mire képes a masina.
A Pascal nyelv kissé fejlettebb, de a Borland féle Turbo Pascal már régesrég elavult, de még nem elveszett gyerek, ott a Freepascal vagy a Delphi, ami már objektumkezelést is tud, ha jól emlékszem, bár már régóta nem foglalkoztam a Pacallal. Főiskolán C/C++-t tanultunk, a Microsoft féle Visual C fejlesztőkörnyezet viszont botrányosan gyenge, a C# már jobban sikerült. Gotozni amúgy itt is lehet, bár egyesek szerint nem szabad használni, én nem osztom ezt a véleményt, indokolatlanul nem elegáns, de sokszor az a legegyszerűbb megoldás és bár megoldható máshogy is (kivételkezeléspl. ) , minek ha egyszer van egyszerűbb megoldás?
gondolom az operátor meg olyan állatfaj volt, mint a mai riport készítőim itt, hogy ha lehagytál egy pontosvesszőt, észrevette, de dafke azért is anélkül írta be, ha már te is úgy csináltad..:(
Persze, Basic-et akartam írni, csak ezek szerint már a nevét is elfelejtettem:)
A Basic amúgy egy átok a rengeteg goto, gosub faszkodással, kár, hogy ennyire elterjedt akkoriban, mert a programozást azzal megtanulni képtelenség.
Nekünk Pascalban kellett programozni, az viszont egy teljesen jó nyelv, struktúrált, alkalmas arra, hogy az egész szemléletét átadja.
Bár persze...
Akkoriban nem volt még PC, ezért a mi szakunkon az ment, hogy TPA gépeken programoztunk, ami ipari, folyamatszabályozásra kitalált gép volt.
Ahhoz, hogy a Pascal fusson rajta 3-szor kellett fordítani, a harmadik, amikor gépi kódra fordított, annyi ideig tartott, hogy közben el lehetett menni a büfébe.
Viszont szépen pörgögtek a háttérben a nagy magnószalagok, mint a filmekben:)
A híradástechnika szakosok meg olyan IBM gépen dolgoztak, ami COCOM listás volt, ezért nem volt szabad hozzáérni.
Voltak űrlapok, azokra kellett a programot beírni, aztán egy operátor bevitte és a kinyomtatott eredményt másnap kapta meg az ember.
Csak hát a Pascal ugyebár eléggé háklis a szintaktikára, úgyhogy ha lemaradt egy pontosvessző, mert az ember lehagyta, vagy az operátor elütötte, akkor egy Révai lexikonnnyi hibalista volt másnap a fakkban és lehetett kezdeni elölről, ami egy házi feladatnál igen macerás tudott lenni.
Mondjuk Trokán a Tűzvonalbanban :) nem volt rossz szerintem.
(bár én a melyik színész játszik jól vagy nem témában nagyon rossz vagyok, nem látok különbséget egy oscar díjas színész és mondjuk Ábel Anita játéka között, komolyan :-DD )
Ezek a jó öreg mikrokapcsolós joystickok okoztak némi fejfájást akkoriban sztem mindenkinek, nekem még van otthon egy a polcon, amit sikerült megmenteni. Nem véletlenül nevezték őket mikorkapcsolósnak egyébként ugye ha úgy gondolta akkor nem reagált.
A programot valami 8 bites gépre írhatta, sorok számozása programozásnál csak a BASIC nyelvben volt szokás, és majdnem minden 8 bites gépnél így kellett programot írni, én cska C64-en programozgattam, ott is így ment, az első programom valami ilyesmi volt C64-re:
10 Print "hulye, aki elolvassa"
20 goto 10
Később bonyolultatabbat is írtam pl. valami 21-ező programot is, csak ugye a gép mindig kérte a lapokat benne ameddig el nem érte a 21-et, és randomozva váltogatta, hogy épp mit ad, és if-else feltétellel ment ha kisebb volt az érték mint 21 mindig kérte a lapot (20-nál is), ha meg nem akkor nem, a játékos viszont dönthetett, hogy kér-e.
Asszem Linda valami olyasmi programot írt, amibe ha begépelték az összes hirdetést az Expresszből akkor valami kereséssel kikereste a legoptimálisabbat. Az más kérdés, hogy ennek mi értelme van, hiszen mire mindent begépelnek addigra el is lehet olvasni meg felhívogatni.
Azért tessen nem elfelejteni, hogy Elek gyerekszereplő volt, igen pufi, meg hasonlít felnőtt önmagára, de akkor is sokat változott. Jó, Ábel Anitára is el lehet ezt mondani, de Elek nem a szomszédok farvizén indította a felnőtt karrierjét, a kozmajocózás akkor jött vele kapcsolatban megint divatba, amikor már felnőtt E.F.-ként tett le valamit az asztalra.
Illetve ÁA és az általad említett felnőtt szereplők is FŐszereplők voltak, míg Kozma Jocó viszonylag hamar kikopott a sorozatból, és addig sem szerepelt sokat.
Erős a gyanúm, hogy bizonyos színészek maguk bátorítják ezt az állandó szomszédokozást, jellemzően azok, akik más igazán nagy (ez érthető idézőjelben is) dolgot nem tudtak letenni az asztalra, nem volt más nagy dobásuk. (gondolok itt Németh Kristófra, akiről elsőnek egészen biztosan Kertész Géza ugrik be szinte mindenkinek, aztán mondjuk fele-fele részben a Csinibabás szerepe és a szomsza :-D
Kulkánál a Mágenheimezés meg akár még a House szinkronja miatt is vissza-visszatérhet... jellemzően persze azoknál, akik csakis tévét néznek, se színházba nem járnak, se moziba (vagy ha igen, nem néznek meg magyar filmet)
Ellenben Csűrös Karola, Nemcsák, Ivancsics a tehetségük (és ezt csak inkább az objektivitás miatt írom ide) szerencséjük folytán nem igazán alkottak maradandót MÁSHOL. De ide sorolható szerintem Frajt Edit, Fehér Anna, Trokán....
Ami végül is nem is olyan rendkívüli egy ilyen szappanoperánál.... azaz, hogy nem nagy sztárokat, meg kiugró tehetségeket szerződtetnek szerepekre. Zenthe, Komlós Juci, Raksányi inkább a kivétel.
Azt persze aláírom, hogy azért a kellemes sorozatsztárság okozhatja azt is, hogy nem elég simán tehetségesen önmagát adva karriert csinálni, hanem itt első lépésként (és akadályként) ki kell radírozni a néző fejéből a megelőző sztereotípiát (Mágenheim doktor vagyok, Julcsi vagyok, Jutka vagyok)
Ehhez meg ugye vagy tehetségesebbnek kell lenni, mint a sima sikeres színésznek és/vagy kitartóbbnak, és nem megalkudni azzal a kellemes-kényelmes helyzettel, hogy akár élete végéig hozhat némi plusz bevételt, hogy Feriként, Etusként, Jánosként jelenik meg valahol. Gondolok itt akár riportokra a néhai sorozatról, akár olyan hirdetesekre, ami az egykori karakterre emlékeztet (Jutka OTP zenetanára, János valamiféle építő (fa???)anyagreklámjára.
Nekem Elek Ferinél nem jön át annyira ez az állandó "Szomszédokozás", talán mert róla manapság azért a legtöbb embernek más jut az eszébe, mint hogy ő volt a kövér kisgyerek a Szomszédokban....
Jó, persze, a vele-róla készült riportok, cikkek többségében nem maradhat el az obligát "Kozmajozócás" (bár olvastam vele olyan riportot is, amelyben megdöbbentő módon nem esett szó a Szomszédokról), de valahogy róla manapság, ha pl. nézem a Munkaügyekben, vagy egy színdarabban, nem az ugrik be rögtön, hogy ő az exszomszédok exsztárja.
Érdekes módon más szereplők is csináltak azóta ezer dolgot, de például Kulkánál, Ivancsicsnál, Nemcsáknál a mai napig is sokkal hangsúlyosabban jelenik meg a Szomsza-múlt.
Ezen mit csodálkozol? Linda univerzális zseni volt, aki mindent fél óra alatt megtanult.
Ennél talán csak az volt durvább, amikor minden különösebb felkészülés nélkül simán beugrott táncolni egy profi balett-társulatba...
Csak azt nem tudom, hogy a sok pancser balett-táncos mi a túrónak gyakorol éveken át napi 10-12 órákat, ha valaki (akinek van ugyan némi előképzettsége, de fényévekre van a profi balett-táncosoktól) öt perc gyakorlás után simán beáll közéjük, és eltáncolja az éppen futó darab egyik főszerepét......
A videó végén, amikor Linda és a Főnök játszik, az a hang egy az egyben a Falcon Patrol nevű, C64-es játékból van. Abban akkor hallatszott, amikor a repülő leszállt tankolni.
És Linda mi a fenét számol zsebszámológéppel, amikor papíron programot ír?
Azt meg soha fel nem fogtam, mi értelme van a lakáscsere hirdetéseket manuálisan bevinni egy számítógépbe?
Nyilvánvalóan egy ez DOS-os program, hiszen Linda programsorokról beszél, az pedig teljesen képtelen adatbázis kezelésre.
Illetve éppenséggel elképzelhető, de akkor először meg kell írni rá a programot és azután lehetne valamiféle mezőket kitölteni.
Persze az is lett, hogy egy szatír jelentkezett Klárika hirdetésére, ami pompás poén, én is hasonlókat szoktam kitalálni:)
De ha ilyen retro számítógépes cuccot látok, akkor mindig a Manic Miner, meg a Raid over Moscow jut eszembe, és hogy mennyire fiatal voltam akkoriban...
Hát ennyi erővel te most már egyértelműen a Szomszédok sztárja vagy! Csak még nem fedeztek fel, de ami késik az nem múlik fú...majd jönnek az autogramm kérők...fú...
Mert aki akár csak egy másodpercre feltűnt benne, az már sztár!
Ha celeb lennék, rólam már írhatnák is, hogy ott voltam 87-ben a Ferihegyi repülőtéren egy Szomszédok forgatáson, mikor János várta Almát (én meg a tesómékat a nászútról, de késett a gépük, és volt időm szemlélődni) Sőt, még az is lehet, hogy valahol a háttérben felfedezhető vagyok, az meg kész szomsza szereplés!!!!:-D
Linda nekem abszolúte kimaradt, ill. egy részt megnéztem szakmai szemmel a Software címűt, ahol az alaptörténet az volt, hogy egy számtech cégnél ,ahol játékokat fejlesztenek, leszúrtak valakit, később kiderült, hogy kiszivárogtak a programok is valahogy. Linda gyorstalpaló gépkezelő tanfolyamra megy, és már másnap játékot ír, meg lakáshirdetést pötyögnek be a gépbe és már másnap jelentkezik rá egy perverz kujon, aki nem lakást akar venni, hanem szexelni. Net nélkül vajon hová rakták ki a hirdetést? BBS-re? Az se nagyon volt 1984 körül. De a telefonvonalon kazettán átküldött programok az akkoriban tényleg high-tech bűnözés volt, de az, hogy a rendőrök egész nap hallgatják magnón az adatkazetták prüntyögését az több mint vicces. Meg mikor Lindának mondta a tanár a tanfolyamon, hogy ad neki egy kézi egységet, amivel otthon is tud dolgozni, erre kap egy ICL billentyűzetet, amit valóban hazavihet csak éppen gép nélkül nem sokat tud kezdeni vele.
De a Hacktion hol van a Szomszédokhoz képest ? Ennél jelentősebb sorozat nincs. És micsoda szerep...pár egész másodpercig is benne volt! Fúúú...
De most ez komoly? Volt pár máspdperces jelenete, Taki bá hazavitte, és ennyi? Máris ki kell írni, hogy Szomsza szereplő?
Der hát akkor mi van a többi Szomsza-sztárral?
-Például az a bőrkabátos arc, aki szemetelt, de a Taki bá arra járt és ki oktatta?
-A rendőr aki a háttérben ténfergett miközben Takit a taxishiénák vegzálták?
-A gyerek akit Feri kimentett a medencéből?
-öreg hölgy, akinek a kabátjára rá fojt a tej a zacskós tejből Madarasi Bandi boltjában, de Lenke segített rajta?
-OTP-s dolgozó amikor Taki valamit ott csinált?
Ezek olyan jelentős szerepek, igazi sztárok, meg kéne keresni őket, és egy oldalas cikkekben méltatni és megemlíteni, persze külön külön egyenként cikkekben, hogy ők a Szomszédok sztárjai.
Épp a napokban daráltam le a Lindát (és kezdtem el újra) és rákerestem , hogy mi van ezzel a tervezett filmmel, de eddig csak azzal a bizonyos 4 perces videóval találkoztam és végre találtam róla új információt. Megmondom őszintén nekem tetszene egy új Linda film , de nem olyan mint ami a 2000-e évek elején volt , mert az finoman szólva nem sikerült.
A szomszédok mindenütt ott van. Új Linda film terv, és mit olvasok benne? Na mit?
,,A Szomszédokban törött lábú kosarasként felbukkanó Szabó Simon szerint a produceri nyomásra kitalátt Linda lánya"-sztoriszál"
Az egy dolog, hogy a Szomszában mindenki szerepelt, de hogy egy emberről az legyen a legfontosabb információ, hogy szerepelt a Szomszédokban ,és Taki bácsi hazavitte...hát tényleg kordokumentum!
Azt el tudom képzelni, h. belengetik ezt az ajánlatot Mágennek meg az Öregnek, akik aztán szörnyülködnek egy jelenetnyit, hogy de hát nekik erre nem futja a fizetésből! És különben is nekik nem pihenés a 4 csillagos szálloda sok emberrel, sokkal inkább a villany és vezetékes víz nélküli vityilló, távol a civilizációtól!
Különben azt tudom vállalni, hogy hétfőn nekilendülhetünk egy nyári fejezetnek.
Azért nem csütörtökön, mert most csütörtökre nem lennék készen, a következő csütörtöki kezdés esetén pedig a vége belelógna egy egyáltalán nem Szomszédok-konform ténykedésembe, ahol ugyan elvileg van egy internet, de ki tudja...
El tudod képzelni, hogy Mágenék egy négycsillagos-superior wellness hotelbe mennek nyaralni? Jó hogy nem mindjárt egy ötcsillagosba, vagy külföldre....:)))
Egy magánklinikán dolgozó menő orvosnak és egy menő maszek kozmetikusnak (mert ugye a szakmájukban ők mindketten menők), hogyan futhatná ilyen fényűzésre?
Max. egy "zimmerferi" kiadó ház valahol Velencefürdő-alsón, ahol a házinéni öt percenként rájuk nyit, vagy egy szakszervezeti beutaló valamelyik SZOT üdülőbe (ahol még a mai napig is ki van rakva Gáspár Sanyi és Kádár Jani bácsi arcképe, és ágyneműt is akkor vettek utoljára amikor Kádár elvtárs ott üdült 2 napig Csauseszku elvtárssal 1972-ben...)..:))
bár ahogy emlékszem, a Kisváros fokozatosan üresedett ki, meg eleve más műfaj. a Família legalább sosem vált kifejezetten kínossá, még tényleg ezek a nyaralós részek voltak a legrosszabbak a megúszós érzetük miatt.
Meg a Kisváros :) Most nézem újra és csodálatos, ahogy beleírták a szövegkönyvbe a támogatókat, lásd az Oriflame, az Eduscho, a Videoton, az ÁB-Aegon különféle termékei
na jó, de olyan mértékben pofátlan reklámozások nem voltak még és valószínűleg nem is lesznek már a magyar média felületén, mint a Família Kft.-ben, és a webkettő is felkötheti a gatyáját :)
A fuldokló gyerek és a többi is körülötte a medencében végig vigyorog mint a vadalma meg csak kamerába néznek. Megaztán jó ha derékig ért a gyereknek is a víz, de mekkora pánikhangulat a parton.
De az amúgy mégicsak Budapesten belül játszódott, és nem is nyaralással kapcsolatos volt. És ott, ha jól emlékszem, végül mindenki összefutott mindenkivel. Az mondjuk már tényleg durva lenne, ha egy nyaraláskor kiderülne, hogy mindenki a Velencei-tóra ment, és véletlenül futnának össze egymással, a közvetlen szomszédokkal egyetemben. Bár ide talán nem süllyedt volna a Maestro.
Ma amúgy útra kelek Hungáriába, egy bő egy hetes hazalátogatásra. Meg kell mondjam, mégiscsak odahaza van a legeredetibb feelingem szomszavideók nézése vagy folytatásepizódok olvasása közben. :)
Esetleg lehetne egy rendhagyó epizód, ahol mindenki nyaral valahol, egy képkocka sem játszódik a gazdagréti panelben (ha jól emlékszem, a Família kft.-nek voltak ilyenjei). Szomszakonformitásképp lehetne annyi, hogy Laci együtt nyaral Almával, Kázmérral és Rezsővel, csak egy példa. :)
A héten voltam a Csíkihegyek utcában . A környék jelentem mostmár tényleg rászolgál a Gazdagrét titulusra . No nem a lakótelep miatt, hanem ami körülötte felépült . Olyan mediterrán hangulatú utcák vannak jobbnál jobb családi jellegű társasházakkal, ízléses kertekkel, stílusos kerítésekkel, hogy csuda .
In memoriam Kezdy György a bulvár stílusban: A ravasz az ágy és a két füstölgő puskacső feledhetetlen narrátora.
Talán ez a probléma is megoldható lenne, ha a mai újságírók legalább annyira tudnának fogalmazni, mint Vérestollú Stefi vagy a nyomdász Vágási Feri, esetleg, mint Nagylaki János....
Ha p. valahogy úgy hangzott volna az infó, hogy "elhunyt Sinkovits Imre..... híres szerepei voltak Tizedes, Ádám, Mózes, de hangját a gyerekek is jól ismerhetik, mivel ő volt Törppapa magyarhangja a népszerű Hupikék törpikék rajzfilmben"
De mondjuk más színész nekroógjában is rendet tenne egy párszavas átvezetés a NAGY szerepek és az ISMERT/NÉPSZERŰ szerepek közt....
De a legeslegelemibb dolog, hogy ne mossák már össze a színész által játszott karaktert a színésszel... még akkor sem, ha a netes sajtóban nyilván mindenki a cím alapján kattint...
Ha valakinek már megvolt, elnézést, én ma reggel olvastam, és azon gondolkodtam, hogy sajnos csak külföldi példákat hoz, holott, ugye tudjuk mi, hogy van egy sajátos szomszás megoldás az egészre:
(viszont tök véletlen, hogy hosszú évek elmaradását behozandó mostanság daráljuk a Maffiózókat, és pont tegnap láttuk azt a részt, amiben Soprano nagyi meghal. Előtte már észrevettem, hogy nagyon lefogyott a színésznő, de nem tudtam, hogy meg is halt)
Frigyesnek hívták a szerepben, és Zsuzsát kezelte (és nemcsak fogászatilag szerette volna, de úgy emlékszem, ez végül nem jött össze). András féltékeny volt, Mikinek ez nagyon tetszett, és azzal húzta Andrást, hogy "Frigyes, kinek a keze ügyes.":-)
Ez nem is csoda , hiszen mind a két színésznek ez volt az egyetlen és legjelentősebb szerepük(Na jó Nemcsák Károly szerepelt pár rész elejéig a BK-ban , de azt szinte semmi)
Ez lett a sorsuk, hiszen legismertebb szerepeik ezek lesznek. Ivancsics Ilona és Nemcsák Károly is örökké Jutka és Feri lesznek, legalábbis ha simán az utca emberét megkérdeznéd honnan ismerős a nevük 99%, hogy azt mondják ,hogy a Szomszédokból.
Szerintem a gyerekek nem is biztos hogy tudták, ki Törppapa magyar hangja, vagy ha tudták is, akkor meg az nem érdekelte őket, ki az a Sinkovits Imre, ők egyszerűen csak egy rajzfilmet néztek.
De nem is lenne ezzel gond, ha pl. egy gyerekeknek szóló műsorban emlékeztek volna így meg Sinkovitsról, de ez a "nekrológ" az egyik vezető kereskedelmi csatorna "főhíradójában" hangzott el, ami azért alapvetően nem gyerekeknek szól.
Egyébként csak azért írtam erről, mert ez pont az a jelenség, mint ahogy Kulka is - számtalan kiemelkedő alakítása ellenére - ha interjút, ad akkor biztos, hogy a felkészült sajtómunkás "Szomszédokozik" vagy "Mágenheimstein"-ezik kicsit.
És ez utóbbi nem elírás, valahol olvastam, hogy egy médiasegédmunkás mindenáron "Szomszédokozni" akart picit (annak van biztos bulvárértéke), csak nem pontosan emlékezett Kulka sorozat-beli nevére. De gondolom az ilyen sajtómunkásoknak az az elve, hogy kicsire nem adunk, a nagy meg nem számít...:))
Szerintem ebből egyébként az ex-szomszédokosoknak van a legjobban elegük, már több volt szereplőtől is hallottam, hogy szép-szép ez a dolog, de jobban örülne, ha most már azért nem csak azért írnának róla, mert húsz éve ő volt a Szomszédok (olva)sztárja.....:))
Akkor ezek szerint több helyen is így emlékeztek meg róla, mert én biztosan nem a Nők lapjában olvastam. (Fodrásznál voltunk, és ott olvasgattam unalmamban valamelyik bulvárt, de a Storyt, a Hot-ot és a Best-et mindíg keverem:)) )
Olvasztó Imre halálával kapcsolatban meg nekem is pont azt tűnt fel, amit a másik hozzászólásodban írsz. Pár napig az összes bulvár címlapja teli volt az Indul a bakterház-ból vett fotókkal, és valóban ez ment, hogy így a Bandegúz, úgy a Bendegúz. Ehhez képest Olvasztó Imre vagy 30 éve a "film" közelében sem volt.
Nekem egyébként a mai napig a legröhejesebb az volt (ha egy haláleset kapcsán lehet ezt a szót használni), amikor Sinkovits Imre meghalt, az egyik kertévé Híradója a legfontosabbnak azt tartotta megemlítani, hogy ő volt Törppapa magyar hangja......de gondolom, ha feltűnt volna annak idején a Szomszédokban, még azt is biztosan megemlítették volna...:)
De számtalan kisebb szerepet játszó színésznél kiemelik valamiért, hogy játszott a Szomszában.... aztán még nekem is törni kell néha rajta a fejem, hogy no, de kit játszott????
Nálam akkor ment fel igazán a pumpa, amikor Olvasztó Imre halálát a következő cím vezette fel:
"Öngyilkos lett Bendegúz"
Még akkor is, ha neki valóban ez volt az egyetlen eljátszott szerepe, csak erről ismerte a közönség.... de akkor sem Bendegúz lett öngyilkos, hanem az őt játszó ember....
Igaz, Komlós Juci halálakor is voltak "elment Lenke néni" címadású hírek....amit idén tavasszal fel is elevenítettek "újra és újra fáj Lenke néni halála" címen.... holott Lenke néni sose halt meg, most is él, elég csak a Racilacit és Gnácit olvasni :-D
(mondjuk, milyen vicces lenne, ha meghalna szegény Tim Allen, és úgy adnának róla hírt, hogy meghalt a Télapó... jó sok kisgyerek kapna sokkot)
A Szomszédokban tényleg felejthető volt és csak pár részben, oppardon, fejezetben szerepelt. Sajnos nem tudom, hogy milyen színházi v. más filmszerepei voltak, de szinkronszínészként biztosan többet tett, mint Vágási Margitként.
Egyik bulvárlapban Hacser Józsáról, mint a Szomszédok sztárjáról írnak.....
Ezek tényleg azt hiszik, hogy néhány elszánt rajongón kívül olyan sokan emlékeznek a Szomszédokra, hogy (ha egyébként nem ismerik) ebből azonosítani tudják?
Bár Józsa tényleg nem volt egy Ruttkai Éva, vagy egy Domján Edit, de tényleg nem volt neki semmi emlékezetes szerepe a Szomszédokon kívül?
És mitől volt szegény sztár a Szomszédokban? Felbukkant Vágási Margitként pár részben, aztán eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
2013. július 10., szerda Utolsó frissítés: 2013. július 10., szerda, 14:02 Szerző: HVG
Több mint egymilliárd forint közpénzt áldoz a kormány a gazdagréti Szent Angyalok-templom befejezésére.
A reménytelen dolgokhoz értek állította magáról a 2009-ben elhunyt Lipp László atya. A nyolcvanas-kilencvenes években a fél ország által jól ismert katolikus papnak aki szerepet vállalt a Szomszédok című televíziós szappanoperában, s azzal is kivívta a média érdeklődését, hogy a pilótajogosítványát felhasználva légi esketést és temetést is vállalt a legnagyobb álma, reménye mégsem vált valóra. Húsz éve befejezetlenül áll a Gazdagrét határába megálmodott Szent Angyalok-templom.
A gigantikus építményt minden autózó jól ismerheti, aki az M1M7 közös bevezető szakaszán a fővárosba jövet egyszer is feltekintett a bal kéz felőli domboldalra: a rakétakilövő állomást idéző torony jellegében, léptékében is kirí az őt körülvevő lakótelepi, illetve családi házas környezetből. És a torony tetejére felállítani tervezett hatalmas rézkompozíció, a harsonát fújó három angyal, még fel sem került a csúcsra.
Anyagi okai vannak elsősorban, hogy az 1994-ben Koppány Imre tervei alapján megkezdett templomépítésnek mindmáig csak a torzója látható. László atya olyan multifunkcionális építményt akart ugyanis létrehozni, amelyben a szakralitás mellett szinte minden megtalálható, amivel a gazdagrétiek becsábíthatók legyenek hívők vagy nem azok, felnőttek vagy gyerekek. A templomot övező épületrészbe egészségügyi és szociális gondozót képzelt el, azzal, hogy az utolsó előtti életfázist szolgáló elcsöndesedés háza után a mára részben elkészült urnatemetőben kínálna végső nyughelyet. Számtalan közösségi terem, köztük a késő éjszakáig nyitva tartó könyvtár, játszóház és kifejezetten a kamaszoknak szánt dühöngő is szerepelt, illetve szerepel a tervekben, amelyekből azonban csak egy, a tükörterem készült el. A bálteremnek aminek László atya a lánynevelés szempontjából nagy jelentőséget tulajdonított úgyszintén se híre, se hamva. A sportpálya céljaira megvásárolt területeket pedig felveri a gaz.
A templomteret 2002-ben felszentelték ugyan, s azóta rendszeresen tartanak is ott miséket, a fűtésre, légkondicionálásra nem futotta. A felülről hatalmas bevilágító ablakkal kitágított templomtérben télen didereghetnek, nyáron izzadhatnak a liturgikus események szemlélői. Akik a szó szoros értelmében inkább nézőknek, semmint résztvevőknek tűnnek ebben a környezetben: a görög színházakra emlékeztető, lejtősre tervezett térbe a padok helyett 800 széket helyeztek el, a falon pedig László atya meglehetősen esetlen festménye is helyet kapott.
Hogy miért pont ezt a templomot szemelte ki a kormány, s érdemesítette 1,1 milliárd forintos támogatásra? Ez szinte érthetetlen. Ekkora összegből egy egész egyházmegye templomait fel lehetne újítani. Hacsak nem arról van szó, hogy az épület alatt kialakítandó médiaközpont megsegítése volt a közvetett cél. A több száz négyzetméteres stúdiót szintén László atya álmodta meg. A helyiségeket mára bekábelezték. Ez a központja a tavaly félmillió forint jegyzett tőkével létrehozott Apostolmédia Kft.-nek, amit az ifjúság vallásos nevelésének elősegítése céljából alakult Szent Péter és Pál Apostol Médiaközpont Közhasznú Alapítvány hozott létre, László atya utódának, Szederkényi Károly gazdagréti plébánosnak a védőszárnyai alatt. (Egyébként neki is vannak médiatapasztalatai: korábban a Mária Rádió lelkiségi igazgatója volt.)
Annak az esélye csekély, hogy valaha is saját lábra álljon, önellátóvá váljon a kormánytámogatást részben a működési kiadásaira fordító komplexum. A legfőbb pénzügyi forrás a temetkezés lehetne, de az urnatemető bevétele is csak részben nyújthat fedezetet egy ekkora épület üzemeltetésére. Az altemplomban kialakított osszáriumban ugyanakkor meglehetősen bizarr módon vehetnek végső búcsút elhunyt szeretteiktől a családtagok, barátok, ismerősök. A hamvakat gyolcsba helyezik, amit szalaggal átkötnek, majd egy nagy csúszdán ami leginkább a nagyobb házak közös, háztartásihulladék-ledobó csöveire emlékeztet leengedik egy 9 méter mély, 7 méter széles föld alatti gyűjtőbe. A temetkezés ezen formája ugyancsak szokatlan módon bármilyen vallás rítusa szerint kérhető.
A gazdagréti templomot a kortárs magyar templomépítészet szakirodalmában gyakran említik az elrettentő példák egyikeként. Többen is megkérdőjelezik, hogy a szent és a profán elemek ilyen mértékű ötvözete egyáltalán megengedhető-e, nem ellenkezik-e a liturgikus szempontokkal. Mások azt mondják, ha a használói jól érzik benne magukat, miért is ne lehetne az evangelizáció egyik új formájának, új kísérletének tekinteni a gazdagrétit. Egy biztos: a vásári hangulat még így, az épületkomplexum torzójában is érzékelhető. Különösen, hogy szombatonként a templom előtt egyházi területen tartják a heti piacot. A legutóbbi diakónusszentelésen magának Erdő Péter bíborosnak is úgy kellett átverekednie magát a vásári forgatagon, hogy a szertartást megkezdhesse.
A múlt heti HVG-ben volt egy cikk a gazdagréti templomról, a közös Bőhm szíve ügyéről. Azt hiszem, van benne néhány olyan releváns infó, amelyet fel lehetne használni az új epizódokhoz :)
(a képminőségért bocsi, nincs szkennerem, fotóznom kellett)
Kérlek, mi mind becsületes, szomsza konform emberek vagyunk, pénzünk nincs, nyaralni nem járunk (hacsak be nem ficcen egy beutaló, vagy az anyós nem bérel házat a Balatonon, esetleg társadalmimunkában gyerekcsőszködünk az iskolai táborban), munkahelyi előléptetést nem fogadunk el, gyereket szekrényben tartunk, fagylaltozunk... szóval hogy is lenne erre pénz?
Nem beszélve arról, hogy még egyetlen topikgyűlés sem volt soha, minden szervezésre való kísérlet hamvába holt.
Természetesen nem arról beszéltem, hogy valójában mennyit ér, hanem, hogy mit kérnek érte az eladók... :-D
Anno (1999) mi milla körül adtuk el a 107nm-es ferencvárosi lakásunkat, pár éve láttam árulni 20 milka felett. Dobtam egy hátast és nem azért, mert ennyit ment fel az ára, hanem, mert picivel húsz felett már tényleg teljesen korrekt családiházak voltak akkoriban (szerintem most is) környéken. És ha Érdnek nincs is jó hírneve, a mi környékünk a két jó hírnevű környék egyike... :-D
Szóval, én tuti nem adnék ennyi pénzt egy 110 éves, régen renovált ferencvárosi házban lévő lakásért (holott az életem első harminc évét ott éltem le és semmi bajom nem volt... de ennyit akkor sem ér....) Vsizont kívácsni lettem, hogy csak velük szállt- e el a ló, és végignéztem a környékbeli hirdetéseket, és tényleg ennyiért árulták a környékbeli lakásokat.
Az érdekes az lenne, mennyiért KELNEK el az ilyen lakások...
Én spec arra gondoltam,h valamelyik jómódubb topictárs megvehetné,s ott lehetne rendezni a topicgyűléseket!A virslis bab elkészítését pl. én vállalom,konyakot hozzon más! :)
Hát nem tudom 11.5 milka egy másfél szobás lyukért nekem sok lenne, az elővárosban ennyiért már családi házat vehetsz, de egy belvárosi 2 szobás lakást is kapsz ennyiért. amiben mi lakunk most, az kereken 10 milkába fájt, Füredi lakótelepen lévő 68 nm-es lakás, 2 szoba + 2 félszoba.
Az elképzelés nettó hülyeség, legalábbis a mai magyar viszonyok és a magyar sztársági paraméterek közt.
Mert olyan persze van, hogy mondjuk elárverezik azt a labdát, amivel a pólóválogatott VB-t nyert, de az jótékonyság, aztán a győztes meg fogja, és kiteszi a cég vitrinébe egy plecsnivel, hogy dejófej az x kft., mert ennyit adott a labdáért, ami a balfüles gyerekek javára ment mind.
De venni egy lakást, ráadásul a sorozat óta a valahanyadik tulajtól (még a Nemcsák fanok sem érzik már a nagyember ódórját sehol, rég lemosták domestossal az azóta ott lakók, meg rég átalakítottak mindent a lakásban.
És ugye a dolog nem is jótékonyság, mert aki egy ilyen, ekkora és itt lévő lakást vesz, az nem múzeumnak, kulthelynek szánja, hanem szvsz lakni akar benne.
Szóval, nem, nem a kulthely volta miatt kérnek ennyit érte.
Viszont én tegnap a comment.com-on olvastam, hogy eladó, ott azt írták, hogy kb. ennyi az ára a gazdagréti lakásoknak.... Gazdagrét amúgy egyike a "sztárolt" lakótelepeknek, ugye a ház is fel lett már újítva, szóval szvsz inkább ez, mint a Szomszédok játszik bele az árba.
Úgy látszik, mégsem olyan szar hely az, mint amiként a Mester bemutatta :-D
A Szomszédok meg Vágásiék inkább csak azért került bele a hirdetésbe, mert így plusz ingyen hírverést kapott, kikerült egy csomó nagyon olvasott weboldalra, körbe futott a neten, ami jobb, mint a legkiemeltebb hirdetés valami ingatlanportálon ;-)
Jó, azt elismerem, hogy esetleg ha még egy pont ugyanilyen lakás van ugyanennyiért, és a vevőjelölt hezitál, mert minden kritériumban egyeznek a lakások, akkor ez a Vágási lakás dolog lehet az a tollpihe, ami efelé mozdítja ki a mérleg karját.
Az a külön felár része, hogy avonta párszor totál random időpontban beállít Janka néni és addig atombombával sem tudod a lakásból kirobbantani, ameddig oda nem adtad a laksában található alkohol és rakott krumpli készletet.
Hehe, valóban, a Dallas kevéssé tűnik odaillőnek, ha már :-D
Ugyanakkor vesszek meg, ha ezek nem ZSUZSA (esetleg Janka?) bútorai.... Vágásiék korában még nem volt így telezsúfolva. Ha már Vágási lakként van hirdetve, igyekezniük kellett volna annak megidézésére a berendezéssel is (lsd. még vaóban azt, mi van a tévében ;-)
A gardrobeszekrényt viszont nem fotózták, meglehet, ha az érdeklődő, reménybei vevő kinyitja, kizuhan rajta Matyi, akit még Vágásiék felejtettek ott :-D
Viszont az tuti, hogy időnként felcsenget Janka néni, aki minden esetben előadja a kis tudatlan, és megvágja az új lakót is egy pofa sörre, egy ezresre, némi vacsorára :-D
Van benne szó a Szomszédokról, meg sok mindenről, de már a nyitás is szomszás. A szóhasználat persze biceg, de a fíling!!!!
Egy KIS, óbudai ÉTTEREMben = kisvendéglőben találkoztak, teraszon, ahol a pincér ismerősként üdvözli, és ahol Kulka töltött káposztát rendelt (marhapörkölt tarhonyával jobb lett volna).
De a kép nem olyan, mintha tényleg láttuk volna vagy itt, vagy az Életképekben? ;-)
Taki bácsi tavaly piacra dobott lakótelepi háromszobása után ( itt bővebben ) eladósorba került a Szomszédok egy kiemelkedően legjobb karakterének egykori rezidenciája is: Vágás Feri és Juli Jutka 38 négyzetméteres kéróját árulja a tulaj. A Blikk szerint a lakást 11,5[...] Bővebben!Tovább »
Azért a Mester IRL nem csinált ekkora hülyét szegény "sós" Takiból....:))
Egyébként őszintén be kell vallanom, hogy amikor az eredeti sugárzáskor néztük a sorozatot nekem fel sem tűnt, hogy ez a "sókérés" a sorozat jubileumaira való utalgatás, csak már amikor ezt a topicot olvasgattam, meg a tube-on néztem az ilyen összefoglalókat.
dehogy sikkad el! ráadásul a hétvégén én is főztem be lekvárt, meg is kóstoltam, úgyhogy biztosan én is híztam néhány kilót. nagyon át tudom érezni Julcsi helyzetét :(
Persze, hogy van szaga a "végterméknek" is, meg a Rigó Jánosnak is, és a szag alapján jól elkülöníthető a kettő. Na de akkor hogyan lenne humoros a jelenet?:))
Egyébként valaki kérdezte a minap, hogy van-e esély leforgatni egy jelenetet néhány még élő színésszel. Szerintem sem sok, de tán Ábel Anitával kezdeném a próbálkozást. Neki humorérzéke is, öniróniája is van. S nem tekint szent tehénként a sorozatra sem.
Kutya: Az én időmben még a téá főzéséhez sem használtunk gépeket. Ma már valami csodamasina mossa el a csészéket is. Csak nehogy a végén meg is igya a gép, amit kifőzött. (Hamiskásan.) A téát még csak-csak hagynám, de a rumot belőle nem adom.
Sümeghy (jól artikulálva, kissé hangosan): Az ajtót mindenkor be kell csukni!
Jutka (fürdőruhában): Hiába a zord iskolavezetők ellenállása, mindenki támogatta, hogy maradjunk még tíz napot. Nyert is az ügyünk.
Feri (egy szál fecskében, vizes hajjal): Ezt nevezik közvetlen demokráciának. Én hiszek benne!
Ádám (fülig lekvárosan): Ilyen jó lekvárt évek óta nem ettem.
Etus (talpig konyhai munkaruhában): Nem a nagyanyád térdekalácsát! Tavaly is ezt mondtad a nagy befőzés végén.
Julcsi: Lehet, hogy ma híztam egy pár kilót, (megvonja a vállát, belekóstol a lekvárba) de cseppet sem bánom.
Juli (szétrobban az idegtől): Nem tudom, mi történhet otthon, de senki nem veszi fel a telefont.
GG: Sszívem egyetlen királynője ma egész nap telefonálgatott. Nem tudom, kit keresett ennyire, de nem ért célt. És én ennek örülök.
János: Ez a bájos újságíróhölgy végképp meggyőzött arról, hogy rossz helyen kerestem a boldogságot. Lépni fogok a korrekció érdekében.
Alma: Remélem, sikerül meglepnem a nagyszüleimet. Mi tagadás, egy-két kellemes meglepetés engem is ért ma.
Romantikus klimpírozással fordulunk az utolsó jelenetbe.
11. jelenet
Takács lakás. Alma épp végzett a bölcsesvégével, nyílik az ajtó. Lenke érkezik. Eléggé meglepődik.
Lenke: Teremtette, mi a csuda az ott a sarokban?
Alma (kedvesen, unokásan): Az ott, nagyikám, akár hiszed, akár nem, a tiéd. Pontosabban a tiétek. Egy mosogatógép.
Lenke: Egy mosogató micsoda? Minek? És miből? Ki vette? És kinek?
Alma (hozzábújik, puszit nyom a homlokára): Én vettem, nektek, a keresetemből. Azért, hogy amikor hazajöttök a nehéz munkából, ne a koszos edények mosogatásával kelljen bíbelődnötök.
Lenke: Még hogy koszos edények! Kikérem magamnak. Idestova (alig kap levegőt), nem mondom meg, hány éve vezetek háztartást, de nálam még egyetlen óráig sem állt mosatlanul egyetlen lábos vagy tányér sem. (Megenyhülve, de keményen.) Nagyon kedves vagy, drága gyermekem, hogy gondoltál ránk, s kicsinke keresetedet mind ránk fordítod, de ez rossz ötlet volt. Nem is fogadhatom el!
Alma: Na de, nagyika
Lenke: Nem, nincs semmi apelláta. Ahonnan hoztad, oda viszed is vissza, (és ez már a bölcsesvég) mert én egy ilyen zörgő (nagyon felfuvalkodottan) robottal nem fog egy fedél alatt hálni.
Megérkezik közben István is. Elképesztő tömegű csomaggal. Cipekedik kegyetlenül.
István: Szervusztok! Meghoztam a betevőt.
Lenke (na most már tényleg kikelve magából): Mit hoztál te meg, vén postakocsis? Mire költötted már el megint azt, ami nincs?
István (megemelt fejjel, vidáman): Sóra. Láttam, hogy akciós az egyik áruházláncnál, gondoltam, bespájzolok. Jó lesz évekig. A só nem romlik meg. A többi még lent van az autóban.
Lenke: Hát itt mindenkinek elment a józan esze? Mennyi sót vettél, te öreg?
István: Három és fél mázsát. (És ez már a bölcsesvég igen megrendült aláklimpírral, kissé könnybe lábadó szemmel.) Vagy mondhatjuk úgy is, hogy kilóban 350-et. Hogy soha ne legyünk híján annak, ami jó.
Amúgy reggel felment bennem a pumpa: már korán nyomatta a tévében a Feri, hogy az mindegy hogy vette lopta a cuccokat, a jó színész nem attól jó színész mert papírja van! (Koltai R. is megerősítette ezt telefonon meg hogy mekkora remek ember) Kvázi a bűncselekmény csíny csupán.
AZtán hogy ezt azért hozta nyilvánosságra hogy felhívja a figyelmet a magyar oktatás hiányossságaira! Azt hittem leszakad az arcom. Szerinte senki nem érett 18 éves korában, és ha 1 hét múlva megkérdezne egy érettségizőt nem tudnák elmondani a tételt. Ezt én, a mi, az érettségizettek nevében kikérem magamnak.
Amivel taccsra tett végleg: lesz még egy coming outja nemsokára - amivel az egészségügy szar helyzetére akarja felhívni a figyelmet!!!! Ilyen nincs.
viszont ez a történet most elgondolkodtatott, hogy vajon Kutyának és Süminek volt mosógépe? bármennyire is próbálom, nem tudom elképzelni, ahogy bekapcsolnak egy mosógépet. még egy Hajdú Energomatot se, nemhogy annál újabbat (persze pénzük se lenne rá)
A két zsörtölődő öregúr (lsd. még a Breki-sorozat, más néven Muppet-show) arról még filozofálgathatott volna kicsit, hogy a Havibér, bocsánat Hóbér mester a saját szerkezetét üzemeli be, netán az Alma kisasszonyért, esetleg egyszerre beüzemelik mind a kettőt.....:))))
Tényleg a pornófilmek egyik alapszituja, hogy megérkezik a kigyúrt, jóképű "mester", aztán a szerelés helyett hamarosan inkább a kiéhezett háziasszonyt döngeti....és itt ugye pont egy ilyen alapszituból indultunk....szerintem jó lenne már abba az Almába egy méretes kukac....:))))
Lépcsőház. A bejárati ajtó mindkét szárnya nyitva, Kutya nagy nehézségek árán, láthatóan nehezen mozogva csukja be. Megérkezik Sümeghy, szintén nehezen mozogva.
Sümeghy: Mi lelt, Kutyá? Tán felcsaptál ajtónállónak?
Kutya (nagyon vidáman): Az ám, dalnokom, újabban a szerény közös képviselői gázsimért még vendégszerepelhetek is.
Sümeghy: Miért nem írod ki, hogy az ajtó másik szárnyát kinyitni tilos?
Kutya (most már túl a munkán, boldog derűvel a jelenet során ott állnak a postaládák előtt): Azért, művészem, mert annak az ajtónak funkciója van.
Sümeghy: Funkciója? Mi fene! Én még sosem használtam, sőt nem is láttam kinyitva, mégis itt vagyok? Ki az, aki nem fér be a könnyen nyílón? Az az átkozott Kerpesi?
Kutya: Befér az, még kisebb lukon is beférne. Csak a szája nagy, meg tán a pof.. no nem mondom, mert olyanja csak a kutyának van, az viszont, bizton mondom neked, nemes élőlény ehhez az adóféreghez képest.
Sümeghy: De még mindig nem árulod el, hogy minek az a másik ajtó?
Kutya (incselkedve a másikkal, kényeskedve is kicsit): Lehet, hogy a te művészetedhez nem ér föl, de megsúgom neked, drága színpadkoptatóm, hogy az a másik szárny akkor lép működésbe, ha valaki nagy pakkal közlekedik. S még mindig jobb, ha szorgosan kinyitja és kitámasztja, mintha a főajtó ablaktábláját ütné ki a csomagjával.
Sümeghy: Pákkál? Kinek van itt ákkora pákkja? Tán itt lakik maga a krőzus?
Kutya: No hát azt nem hiszem. Szardeisz messze van, s hiába tekintgetek körös-körül, Artemisz templomának épültét sem látom errefelé. És képzeld, öreg dobhártyaszaggatóm, van, aki mégis használja azt az ajtót.
Sümeghy: Ne csigázz, Kutyá, mert fültövön háráplak.
Kutya: Jujj, az jó mulatság lenne, összeakaszkodnánk itt mindenki szeme láttára éles fogsorainkkal. Megláthatnánk, ki fogyasztott életében több D-vitamint. De nem idegesítlek tovább, mert látom, majd szétfeszít a kíváncsiság. Ezért elárulom neked, noha nem kenyerem a pletykálkodás, de azért azt nem venném a szívemre, ha nyugtalanul térnél estvéli nyugovódra, hogy
Sümeghy: Kutyá !
Kutya: előbb a Vágási család hagyta el hajlékát. Üdülni mentek mindhárman. Az a behemót költöztető, az a szemtelen modorú munkatársa segített nekik a cipekedésben, aztán meg Taki fuvarozta őket el a nyári táborba. De a Vágási Feri rendes fiatalember, tudjuk jól. Ő a világért sem hagyta volna maga mögött nyitva az ajtót.
Sümeghy: Hát akkor?
Kutya: Hanem ezt követően szállított egy hatalmas mosogatógépet valami munkásember szintén Takácsékhoz.
Sümeghy: Hogy micsodát?
Kutya: Mosogatógépet. (Összeszűkíti a szemét, vigyorogva.) Fogadok, te még nem is hallottál ilyen ketyeréről.
Sümeghy: Megmondom úgy, ahogy van: nem.
Kutya: Nem bizony, mert egy vén 20. századi lókötő vagy. Éppúgy, mint én. De Alma kisasszony felvilágosított, hogy ez a jövő. Biztos nagyot néz majd Taki is, meg Lenke néni is, mert nem tudnak róla, meglepetés lesz. De innentől kezdve a sok mocskos, zsíros edényt bepakolják abba a dobozba, megnyomják a programgombot úgy, ahogy te a televízión, vagy a magnetfonodon , aztán ülnek karba tett kézzel.
Sümeghy: Hogy mik vannak De azt nem mondod, hogy Alma kisasszony volt olyan figyelmetlen, s ő hagyta nyitva az ajtót?
Kutya: Dehogy-dehogy. Ő miután beszámolt erről a kis ajándékról, amit a szeretett nagyszüleinek rendelt, sietett fel, hogy kinyissa a saját ajtajukat. Hanem az a szállítómunkás. Jóképű, kötött izomzatú, amolyan lakótelepi lovagforma alak mintha most lépett volna le a mozivászonról. Na az aztán amint meglátta a Takácsék unokáját, se szó, se beszéd, fogta azt a gépet, s már masírozott is fel. Nem volt már annak az eszében se az ajtó, se a közbiztonság egy dolog forgott csak a fejében. (Sokat sejtetően.) Még most is fent van. Biztosan beüzemeli a szerkezetet.
Csak úgy mondom, hogy mai, piszok nehéz a Tour de France etap előtt visszaemlékeztek egy régi eseményre, amikor egy angol versenyző meghalt. Beteg volt, de hogy bírja a nyomást amfetamint és KONYAKOT fogyasztott.
Pár napon belül kiderül, hogy kamuérettségivel jutott be a színművészetire és a diplomamunkáját is nyúlta, hogy swingerklubban is járt, majd ezek után azonnal feltűnik a Szomszában is?
IRL szerintem ez nem történhetett volna meg, kétlem, hogy ilyen előzmények után a Mester pont őt szerepeltette volna....
Takács lakás. Csak Alma van otthon. Meg egy szerelő közismert, izmos, jóképű színész, izompólóban. Mosogatógépet köt és üzemel be. Alma lezser, otthoni öltözékben. (Aki már látta ilyenben, tudja, mit jelent.) A mosogatógép a nappali étkező részébe, a tálalóablak alá kerül.
Ferenc: Készen vagyunk. Igazán sajnálom, hogy a konyhába nem fért be. Mégiscsak ott lett volna szerencsésebb helyen.
Alma: Semmi baj. Ez a szerkezet a nappalink valóságos éke lesz. És így a közös étkezések után nem is kell a folyosón kivinnünk a sok mosatlan edényt.
Ferenc: Nagy a család?
Alma (kicsit elhúzza a száját): Momentán már nem annyira nagy. De annál meghittebb. A nagyszüleimmel élünk együtt, hármasban.
Ferenc (elkerekedett szemmel): Hogyan? A kisasszony feje nincs bekötve? (Kicsit évődve.) Alig hiszem el
Alma (értve a célzást): Köszönöm, nagyon kedves. De sajnos, jelenleg így áll a helyzet.
Ferenc (sármosan): Ezen változtatni kell. Kezdetnek talán megteszi egy fagylalt valamelyik közeli napon. Ha ön is úgy gondolja, persze
Alma: Meglehetősen rámenősnek tűnik. Gondolom, nem az első ajánlat, amit ma megfogalmazott így, szerelgetés közben.
Ferenc: Akkor meglepetést fogok okozni. Nemcsak hogy ma az első, hanem ebben az évben is. Tudja kegyed, válófélben vagyok. Már régebben külön költöztem a nejemtől, aki többször is megalázott engem, s most úgy tűnik, végleg elválnak az útjaink. És milyen az élet, én is a nagyszüleimhez tervezem a költözést.
Alma: Csakugyan?
Ferenc: Így bizony. A szüleim már nem élnek, korán elvesztettem őket, nem is emlékszem rájuk. A nagyszüleim neveltek, s ezért örök életre hálás vagyok nekik. S most, hogy már nem fiatalok, legalább alkalmam lesz valamit viszonozni abból a sok jóból, amit kaptam tőlük.
Alma (ellágyulva): Ezt tökéletesen megértem.
Ferenc: Tulajdonképpen ezért hagytam fel az eredeti hivatásommal is Idegenvezető voltam, de a sok utazás miatt nem volt elég alkalmam a velük törődésre. Meg igazság szerint a kétkezi munkát mindig is többre becsültem a nagyvárosi bohóckodással szemben.
Alma (teljesen átlényegülten): Azt hiszem, sok a közös vonás bennünk.
Ferenc (sármosan): Azt nagyon remélem. Régen találkoztam olyan vonzó teremtéssel, mint maga.
Alma (kezet nyújt): Alma. Nisky Alma.
Ferenc: Igazán különleges neve van.
Alma: Köszönöm. Német eredetű.
Ferenc: Az enyém pedig Ferenc. Hóbér Ferenc.
Alma: Igazán szép név.
Ferenc: A családom a Havasokból származik, onnan ered ez is. Meg még sok tulajdonságom.
Alma (viccesen): Én a keresztnevére gondoltam. Ferenc. Ritka, szép, erőt és bölcsességet sugárzó név. A nagypapám apukáját is így hívták. (Mélyen egymás szemébe néznek, elindul a lágy klimpír.) Szóval? Fagylalt?
Ferenc: Fagylalt. Ismerek egy helyet, ahol fenyőmagból is készítenek ilyen hideg nyalánkságot. Az a kedvencem, merthogy szenvedélyes erdőjáró is vagyok ám
Alma kissé borúsra váltó arckifejezésére felerősödik a némi zaklatott taktussal gazdagodó lágy klimpír.
Szerencse, hogy nincs kánikula. Mert az agyzsibbadás így is garantált - a hőségben tán a szívetek is megállt volna. Sztárszínészt köszöntünk, néhány perc múlva itt, a Szomszédok topikban.
Csak a galléros pólón gondolkodva, amit mifelénk tenisz pólónak hívnak, jutott eszembe, hogy mennyire jellemző, hogy azért a kisemberek sorozatában, ahol soha senkinek semmire nem volt pénze, bekerült a kettő a legdrágább sportok közül.... Csodálom, hogy senki nem síelt vagy golfozott... (monjduk Feri évente cserélgette volna a golfütőit a legújabbakra?)
De tényleg, mint Wimbledonban a fehér, meg ugyanott a nőknek a szoknya.
Kikötni marinában meg pláne nem lehet fürdőruciban/gatyában. Azaz, ha valaki proli, akkor csak sima pólót vesz a fürdőrucira (meztelen fesőtesttel ISZONYÚ illetlen behajózni :-DDDD), de a galléros póló már sikk :-DDD
Ha most azt állítom, hogy tegnap délután volt egy olyan fotó, ahol Kulka volt közelebb, de Cs.E. is látszott mellette, és ott volt szőrös térd, akkor hülyének nézhettek, mert MOST tényleg nincs ilyen fotó.
Én viszont emlékszem rá.
A rózsaszínnel egy pasin nekem sincs bajom, a piros-rózsaszín kombó nem jön be, és nem azért, mert pasin van, hanem úgy általában.
A Zuram első rózsaszín ingjét Rómában vetettem meg vele, még valamikor 2004 táján, kemény harc volt, hogy az nem pasinak való szín (mondta ő). MOndjuk olyan üvöltő pinket én sem adnék rá, de egy szelídebb árnyalattal semmi baj nem lehet :-D
Egyébként nem hinném, hogy Kulkának mondjuk Griff v. Mari mama varrodája rózsaszín ingje van :-D
Nem akartam már írni (mivel igen szőrös lábúként felsejlett, hogy csak komplexusom van-:)))), hogy én semmilyen szőrzetet nem láttam. Sőt mintha a mellkasa teljesen szőrmentes lenne - nem természetes módon.
Mellesleg épp azt figyelgettem az idén tavasszal külföldön, hogy a., a galléros póló abszolút nem divat; b., a rövid ujjú ing is snassz. Mindezt persze rövid ujjú galléros pólóban állapítottam meg.
Sőt, azért is lehet veszekedni, mert mondjuk a csekkes számok közül már a hatodikat hívják, míg a levelesek közül senkit sem (saját tapasztalat az érdi főpóóóóóóstáról)
De javaslom még a póóóóstabolt miatti kiakadást (monjduk PAttagi leveri a lekváros polcot, ami ráömlik a plüssállatosra), de várhat extrém hosszan azért is, mert valakinek épp hosszútávú befektetést vagy életbiztosítást ad el a póóóóóóstánkisasszony.... Cserében Kutya körbenyalhatja Mimikét, hogy mekkora pénzügyi szakemberréképezte magát, valóságos bróker! Vagy annak negatív felhangja van, ahogy a bankigazagatónak is..... ejej, ebbe belekavarodtam.... :-D
Stúdió. Oli áll, kezében olló, mintha dolgozna, de nincs senki a keze alatt. Juli áll a székénél, kezében ez-az, tesz-vesz, mintha dolgozna, de nincs nála senki. Vica ül tétlenül középen.
Oli (a szokottnál is kényeskedőbben): És tudja Julikám, nagyon felemelő érzés volt. Ahogy a nap sütötte a homlokomat, ahogy az élet átjárta a lábaimat, a testemet, amint hat kilométert sétáltam a barátaimmal, jó hangulatban, vidáman, szabadon. Nagyon jó volt. Annyit mondhatok, nagyon jó. És amikor az előttem lépkedő megsuhintott a hosszú rózsaszín boával, az a fííínom párfümillat. Pompás volt. Pompás Csak ámultam és bámultam. Valósággal egy új világ tárult a szemem elé.
Juli: És nem félt, Oli úr?
Oli: Félni? Én? Egy Karsai Olivér? Tán még sosem féltem. Hát talán egyszer, de az se az volt. Ahogy mondani szokás.
Beviharzik a helyiségbe Fruzsi. Gyorsan átöltözik utcaiból munkaruhába. Közben jelzi a többieknek, hogy maradjanak csendben.
Oli: Hát magával meg mi történt, Fruzsina kedves?
Fruzsi (már ollóval a kezében): Jaj, Oli úr! Mondtam, hogy maradjanak csendben!
Oli: Miért, Fruzsina kisasszony? Azt hiszi, hogy csak így beslisszolhat, s majd élesszemű nagyfejű főnökünk, a mi urunk-mindenhatónk nem veszi észre?
Juli: Tényleg, Fruzsi? Hogy gondolod? Akkor most mégis itt dolgozol?
Fruzsi: Itt. Ha sikerül, s nem húzzátok keresztül a számításaimat.
Juli: És a trafik?
Fruzsi: Fuccs.
Oli: Mégsem maga a polgármester másodunokatestvére.
Fruzsi: De. Az az vagyok. Csak épp a polgármesternek van egy első unokatestvére is. Neki is kellett az üzlet. Így jártam, most meg itt járunk. (Nagyon súgva.) De Gábornak egy szót sem. Majd beadom neki, hogy mennyire megsajnáltam a múltkor, hogy úgy faképnél hagytam.
GG beront, roppant elegánsan.
GG: Egy szót se többet! Mindent hallottam, semmit el nem fogadok. Meg se forduljon a fejedben! És egyébként is, ne tarts fel senkit, itt mindenki serényen dolgozik, az előjegyzési naplónk tele van, ne akadályozz a munkában! Mellesleg pedig a stúdió momentán nem tud még egy éhes szájat etetni.
Juli: Ne vedd komolyan, Fruzsi! Láthatod, a stúdió teljesen üres, senkit nem tartasz fel, ugyanakkor a munkádra nagy szükségünk van.
Oli: Jól monjda. Nagyon jól mondja, Julikám.
GG (közbevág, mielőtt Vica megszólalna): Vicucicucicuvicukám, jobb, ha te meg sem szólalsz. És a többiek is jobban tették volna. (Fennkölten.) Én itt próbálom fenntartani a stúdió hajóját a gazdasági válság kényes tengerén, de úgy nem lehet egyensúlyozni, ha mindenki másfelé forgatja a vitorlát. Mindig azt mondom, egy hajóban ülünk, egyfelé kell eveznünk.
Fruzsi: Erre mondta a nagy politikus, hogy egyfelé, de mindahányan!
Sorszámért nem kell sorakozni? A sorszámosztó gép sosem fog elromlani? Mindig tisztán olvashatóak a sorszámon a karakterek? A hívószámon szereplő pult könnyen megtalálható?
Szerintem egy normális világban ennyi is lenne. Azaz, annyira nyíltan bezsénének róla, hogy fel sem tűnne a szövegkörnyezetben. Ahogy a zsidó gyökerekre (felmenő értelemben) utalás sem.
Ezek tényleg olyan dolgok, mintha én azt nyilatkoznám :-DDDDD valahol, hogy vörös a hajam, meg jobbkezes vagyok. Semmi hírétéke nincs.
Nem tehetek róla, ez van ;-)(szerencsére van, akinek ez tetszik, szóval nem számít, és ha egy pasi szerethet dús keblű vagy inkább fiús lányokat, miért ne lehetne, hogy egy nőnek szőrös vagy kevésbé szőrös pasik tetszenek?)
Jó, kicsit a piros-rózsaszín párosítás is zavart, és nem azért, mert nem férfias rózsaszínt hordani, meg ilyesmi, hanem mert nekem ez a két szín nem megy együtt. (mondjuk a rózsaszín-narancs már merész.... szóval, ki érti ezt?)
Ja, meg a hosszú ujjú ing-bermuda kombó sem jött be.
Meg elálmélkodtam a tegnapi előadásról alkotott pozitív véleményükön is... még akkor is, ha a saját teljesítményük nem zavart. De ez akkor sem jó előadás.
A többi (included politika, másság stb.) nem.
De hát nem kell mindig mindenben egyet érteni.
Egyébként nem tudom, ez volt-e az első, amit én olvastam/hallottam (saját szájból) igen.
coming outból elvileg csak egy van ;) de igen, szerintem eddig ezt így nem mondta ki sosem. mondjuk nyílt titok volt, talán ezért nem is tűnt fel igazából senkinek az interjúban
:D úgy látom, hogy a piros nadrág-rózsaszín ing kombó a real life barna fürdőköpeny: szombaton is ebben volt, a hétfői interjún is... és legalább annyira látszik benne a szőrös mellkasából, mint a fosbarna köpenyben :D
Én is pont ezt jöttem megosztani (mivel Index címlap, gondolom mindenki belebotlik amgától is, de a krónika kedvéért meg kell említeni itt is)... mert azt a szőrös térdet látni kell! :-D
engedély megadva! :D amúgy most futottam bele ebbe a cikkbe és mondtam is magamban, hogy mennyire le vannak maradva, a fórumban már reggel kitárgyaltuk a darabot!
Mimike ismeri Lenke néniz név szerint? Hogy ,,Lenke néni"? Nem rémlik hogy lett volna közös jelenetük, de ez persze nem akadály hogy ismerje, a Mester nem akad fenn semmin. Jövő héten jöhet olyan jelenet is, ahol akkor találkoznak elősször, apróságokra nem adunk!
Híres vagyok a rossz emlékezetemről, ezért soha semmikor nem haragszom a cáfolatért ;-): tényleg ivott Janka bort Feriéknél? Még talán János erdei vadakból Takiéknak készült vacsorájára gyanakodtam, de JAnkára???
Hát, kevesebb ez a pár, mint ami Elek és Csákányi közt van :-D
Viszont, ami köztünk van, az is afelé nyomná Julcsit, hogy sokkal változatosabban alkoholizáljon, hiszen ő már egy szabad országban ihatott azt, amit akart, mi meg azt, ami volt :-D
Erre a jelenetre még az ilyen melegben is KONYAK kell! :-D
Esetleg, ha mégis valami gyümölcsösebbet kívánsz, akkor pálinka.
És jut eszembe: ittak a szomszában a szereplők BORT?
Vágásiéknál csak sör volt.
Mágenéknél ünnepekre pezsgő (vizespohárból)
Etusnál vagy Józsitól házi pálesz.
Mindenkinél mindenre konyak.
De bor?????
Arról ne is beszéljünk, hogy Julcsi and co soha egy koktélt, egy martinit, egy cinzanot nem ivott (fiatalságomat ezekkel mulattuk végig, pedig csak pár évvel vagyok Julcsinál idősebb)
De senki nem ivott vodkát, rumot (kólával sem), a fröccsről meg ne is beszéljek.
Whiskeyt talán egyszer vettek (akartak venni) Lenkénél, de azt sem ivott senki (nyilván úriasabb pia, mint a konyak?)
A likőrök meg gondolom női piának, abból is csak a leggyengébbeknek való, az azért nem volt (tegnap Csákányi egyfolytában tojáslikört vedelt... ami egyébként tejnek nézett ki, meg kanállal rakták a Veue Clicotba a cukrot)
Most mi éppen ebben a cipőben vagyunk - a családom már az új, én még a régi címen leledzem (nem válás, hanem lustaság okán). És bizony cselezni kell - mondjuk az csak a céges dokumentumokkal van így (legalábbis eddig ezt tapasztaltam), de hát a Mestert se érdekelnék a részletek.
Egyébként különösen egy póóóóstás hölgy esetén kell igazán talpon lennünk, a többit nem érdekli annyira. Szóval ebből a szempontból is ferdítés a dolog, Mimi biztosan elintézné két másodperc alatt az átjelentést is.
Vagy az lesz a gond, hogy le van fagyva a rendszer (jó, ez múlt hétfőn volt, ez nem szomsza-konform) és majd jön Feri, aki kifagyasztja :-D
Istenem, mennyi szomsza-téma! Ha menne még a sorozat, a Mesternek még gondolkodnia sem kéne, csak úgy ömlene befelé -még az elefántcsont-tornya ablakán is- a megénekelni való kordokumentum :-D
Jaj nem, csak ugye az teljesen szomsza, pontosabban mester-konform, hogy a színház mindig mindenkor szóba jöhet, a színházról, színészekről, színházi életről merengés része az életnek, még akkor is, ha az ember sehogy nem érti, az adott szituációba hogy jön ez a dolog oda :-D
Posta. Hosszú a sor, Mimike alig bírja a hajtást, de türelmes végtelenül. A sor közepén Pattogi, mögötte kettővel Lenke. Köztük egy hirtelen szőke statiszta, nagyon rövid szoknyában.
Mimi (nagyon kedvesen): Meghatalmazást hozott magával?
Ügyfél: Igen, tessék.
Mimi (elveszi, egy pillantást vet rá): Sajnos, ez így nem szabályos, erre nem tudom kiadni a küldeményt.
Ügyfél: Miért, kérem?
Mimi: Azért, mert a meghatalmazó és az ön lakcíme nem egyezik, tehát nem azonos háztartásban élnek. Ilyenkor pedig egy további formanyomtatvány előzetes kitöltésére van szükség.
Ügyfél (kissé méltatlankodva): Még egy nyomtatványt töltsek ki azért, hogy a beteg élettársam helyett felvegyek egy csomagot?
Mimi: Igen, kérem, ez a szabály. (Bűbájosan.) De ezt a nyomtatványt csupán egyszer kell kitölteni, két tanúval aláíratni, s akkor az érvényes hat hónapig.
Ügyfél: Értem. Csak az a baj, hogy ez a csomag a kedvesem gyógyszereit tartalmazza, s nagyon sürgős lenne átvennem.
Mimi: Végtelenül sajnálom, de nem tehetek kivételt.
Ügyfél: És mit lehetne tenni?
Pattogi (felrobban): Jujjj, mindjárt szétpattan a fejem! Mit tegyen? Álljon ki a sorból! Azt tegye! Menjen haza, töltesse ki, írassa alá, aztán jöjjön el! Ha a postáskisasszony veszi a fáradságot és kiszolgálja azt, akinek minden irata rendben, talán akkorra már nem leszek itt.
Ügyfél (nem értve a helyzetet): Párdon?
Pattogi: Nem pardonozzon itt az én kontómra! Jól hallotta. Fogadja el a szabályokat, azért vannak.
Mimi (az ügyfélnek, úgy, hogy Pattogi is hallja): Kérem, legyen belátással. Hallhatja, itt mindenféle emberek vannak, s muszáj rendet tartanunk a számunkra egyébként szimpatikus és akceptálható esetek dacára is.
Lenke (az ügyfélnek nagyon alázatosan, ingatja a fejét közben): Ha gondolja, az úr, talán segíthetek is a baján. A párom gépkocsit vezet, szólhatunk neki, hogy forduljon önnel, s akkor gyorsan megjárja az utat. (Kicsit viccelődve.) És még tanúnak is tökéletesen alkalmas.
Pattogi (sipítva): Ne itt szervezzék meg az életüket, ha kérhetném. Örülök, hogy maguk ilyen kiválóan ráérnek és tereferélnek, de én sietnék.
Lenke (lesajnálóan): Mégis hová siet, jóember?
Pattogi: Ahhoz magának semmi köze. Vannak, akik ebben a rekkenő hőségben is dolgoznak.
Lenke: Tudtommal ön nem is dolgozik, épp munkát keres.
Pattogi: Na és aztán? Az talán szégyen? Vagy az feljogosít arra bárkit is, hogy velem packázzon? Az időmmel gazdálkodjon?
Lenke (nagyon alázatosan): Nem, erre semmi nem jogosít fel senkit. De hogy minden helyzetben úrként, ha tetszik, lovagként viselkedjen, az alól magát sem mentesíti semmi.
Pattogi (felháborodva): Jól nézünk ki! Még kioktatnak. Nem elég, hogy feltartanak, hogy felzaklatnak, még a beosztásomat is megkapom.
Mimi (végezve még egy ügyféllel, miközben Pattogira kerül a sor, bájosan): Parancsoljon, uram, ön következik. (Átveszi az anyagot.) Sajnálom, de ezt nem tudom elfogadni.
Pattogi: Aztán ezt miért nem? Maguknak semmi sem jó?
Mimi: Sajnos ez az ajánlott küldeményszelvény elavult. Évek óta másikat használunk.
Pattogi: Igen? És erről ki tájékoztatott?
Mimi: Akkoriban hónapokig ki volt függesztve a hivatalos közlemények tábláján.
Pattogi: Képzelje! Nem vizslatom a maguk apróbetűs függesztvényeit. Különben is, nekem nincs annyi postázni valóm, hogy hetente, havonta kövessem a változásokat. Amikor pedig bejöttem a hivatalba, kerestem, de sehol nem találtam egyetlen cetlit sem kitéve. Így azt használtam, amit otthon találtam. Lesz szíves alkalmazkodni ehhez!
Mimi (végtelen nyugalommal): Rendben, elveszem. Majd én átírom az adatokat az új szelvényre, talán az ön mögött állók lesznek olyan türelemmel, hogy (különös hangsúllyal) nyugodtan kivárják.
Pattogi (nyomatékkal): Köszönöm. Ajánlom magamat.
Mimi (miután elékerül Lenke hogy hová tűnik a köztes statiszta, az rejtély): Bocsánat, Lenke néni, a kínos pillanatokért, igazán nem tehetek róla.
Lenke: Tudom, ez az (mórikálva magát) úr a közértben is hallat magáról.
Mimi (mosolyogva): Valószínűleg rosszul lenne, ha nem csinálna maga körül egy kis felhajtást.
Lenke: Hepajt. Így mondta az én áldott emlékű szépapám.
Mimi: Hepaj. Milyen szép, régi szó. Megvan már húsz éve is, hogy nem hallottam használni.
Lenke: Bizony, ebben a rohanó világban mindenki csak nyugtalan, meg türelmetlen. Így pedig elvesznek az igaz értékek.
Úgy látom, rossza az időzítés, s megzavarom-e a kultúrsarkot (olivás színház, meg satöbbi), de hamarosan elkészül az újabb jelenet: nyári idill a póstán.
Hmmm... Így első olvasatra ez egy tipikus Mohácsi-darabnak tűnik, ami ugyan katyvaszos, csak itt-ott hasonlít az eredeti darabra, de attól függetlenül szórakoztató. Viszont a nagy számok törvénye alapján vannak olyan darabok, ahol ez a koncepció nem jön be, és valszeg EZ AZ a darab, mert életemben először nem keltette fel az érdeklődésemet egy Mohácsi-rendezés :DDD
"A nagybetűs LAJOS meg annak szólt, hogy ide némi politikai poénkodás is befért, az urat ugyanis 40%-nak hívják. És Lajos. Valamint minden megrendelést megszerez. És nem lop ő, de ha adnak neki, azt elfogadja." - Mohácsi sztem már képtelen olyan darabot csinálni, amelyben ne lenne valamilyen politikai utalás
Még annyit, hogy én nem haragszom Kulkára, Csákányira, amiért a "nevüket adták" egy ilyen darabhoz... elvégre ők is pénzből élnek.... (sokan ezt kérik a kritikák kommentejeiben számon), de azért tény, hogy ha ők nincsenek, szvsz nem megyünk el a Hypolitra, mert ahogy Racilaci írta, minden ikonikussága ellenére ;-) - nekem sem kedvencem a film.
Bár, ha így belegondolok, lehet, hogy akkor itt én voltam az úrizálni vágyó Schneiderné, aki nyáron is színházba akarna járni, mert az olyan menő és kulturált, ahelyett, hogy itthon ültem volna a budapesti klímánál több fokkal hidegebb teraszomon és iszogattam volna a rólam elnevezett borból készült fröccsömet :-D
Viszont így ettem olivás és gorgonzola-fenyőmag fagyit a Fragolában, ami másképp -mivel nyáron aztán pláne kerülöm a Belvárost- úgy sem történt volna meg.
Szerintem is, csak úgy voltunk vele, hogy miért ne férne bele egy kis nyári baromság, baromkodás, l`art pour l`art jókedv. + Kulka + Csákányi....
Tavaly előtt elég nagy kétkedéssel vettem jegyet a Rainman-re, szintén Kulka ugye, hogy abból aztán tuti nem lehet jó darabot csinálni.... aztán néztem, hogy de. Jó, nem volt olyan mély, mint az Angyalok vagy a Mephisto, de nem kell mindig kaviár, lehet csak úgy szórakozni is. Ezért voltam most bátrabb. Kár volt :-D
Pardon. Jávor. Miért írtam Sárdyt? Talán mert akkor Jávor annyira fiatal volt, hogy még nem volt az a teljesen karót nyelt úriember?
Nekem nincs bajom az átdolgozással, ha érzem, mi miatt dolgozták át, azaz, hogy volt egy cél, ami ezt indokolja.
Itt ilyenre nem akadtam, még úgy sem, hogy próbáltam az ördög ügyvédje is lenni, hogy nyilván más egy film, meg egy színdarab lejátszható dramaturgiája, és pl. egy csomó szürreálisan felgyorsított (ezzel levegőben lógónak tűnő dolog) azért kellett, hogy így legyen, mert itt nem volt idő bemutatni. (ami persze eleve hülyeség: a film mondjuk 2 óra, ennek csak az első felvonása volt vagy 1.15, azaz, közel ugyanolyan hosszúak). Vagy más dramaturgiai ok lehetett, hogy a nem létező színpad technika megkövetelte, hogy az egész eső fevonás a Schneider villában játszódjon.... no de valahogy csak meg lehetett volna oldani, hogy azt is, hogy az eltelt idő érződjék, meg az is, hogy a szereplők ne csak úgy beessenek a színpadra.... (Hypolit pl. egyszerűen, szalaggal átkötve besétál a házba, mondván, hogy a Noszlopyéktól jött, percekkel később, egy félmondatból derül ki, hogy persze Schneider szülinapi ajándéka pluszban a nyakék mellé a feleségének.. de az utána sem derül ki, hogy miért hagyják, hogy hatalmaskodjon rajtuk, mert CSákányi ki is jelenti, hogy neki aztán semmi szüksége inasra, és Elek sem úgy néz ki, mint aki igényt tartana a változásokra, amit a lakáj hoz. Ráadásul a filmben Hypolit ténylleg valamiféle sznob despota, akinek az intézkedései csak az úrhatnám majmolást szolgálják... itt meg Kulka öt perc alatt boldoggá (tényleg boldoggá) teszi terkát és az udvarlóját, Csákányi bátyját (aki az öccse)), az egész családot (elzavarja a szomszéd szemtelen kölyköt, aki eddig terrorizálta őket)... szóval, a kenetteljes modorán kívül tényleg csak értékelhető dolgokat csinál :-D
Ezért mondom, hogy nem tudom, mi értelme az átírásnak: az eredeti értelme ugye az volt, hogy ne akarj olyannak mutatkozni, aki nem vagy, majmoással úgysem leszel az, akinek látszani szeretnél.... de hogy itt mi volt az ún. mondanivaló???? (ha esetleg kiderül a 2. felvonásból, akkor bocsi, de pont most olvastam a Ványa bácsis kritika egyik FB kommentjében, hogy az még rosszabb volt, mint az első :-DDD
Én már csak olyan hülye maradi vagyok, hogy ragaszkodom az "eredetihez" (akár könyv, akár film), és ha készül egy újabb feldolgozás, valahol azt szeretném viszontlátni új köntösbe öltöztetve.
Így nekem például a könyv és a Bánhidi Laci bácsi féle sorozat után nem igazán jött be az "új" Tüskevár sem, de (persze a műfaj kicsit más) Rockenbauer Pál "alapmű" sorozata után hatalmas csalódás volt a Bayer-féle átpolitizált újrafeldolgozás (pedig mindkettőt nagyon vártam, mert két kedvencemről van szó, azt hittem pl. Bayer ugyanúgy végigmegy az ország tájain mint Rockenbauerék, és ragaszkodva az eredeti stílusához bemutatja, hogy mi változott 32 év alatt - hááát, nem igazán ezt kaptam).
Szerintem ez eddigi Hyppolit feldolgozások, amelyeket láttam, ennek megfeleltek, de ez így leírva elég durva.
Csak egy kérdés: nem emlékszem rá, Sárdy játszott az eredeti Hyppolitban? Én úgy emlékszem, hogy Makács Gózon Gyula volt, a fiatal "mérnök úr" pedig Jávor Pál.
Én azt olvastam tőle, hogy havi minimális előadása lesz (már, mint Kulkának), és köszöni, megél ebből is, mert van neki annyi MÁS munkája, hogy nem fog megint annyit játszani, mint a Nemzetiben. (talán ezért vállalta be EZT?)
Ott már kevésbé zavart, és nem csak azért, mert ha tűvel düfködik a talpam, nem érzem, hogy fáj a fejem :-D
Egyrészt Elek kellőképp leharcolt volt vagy erre volt formázva, a húsz évből max. ha 8-10 látszott :-D
A másik, hogy erre az egészre egy poént is építettek: váratlan megérkezik Kulka "unokahúga" (a célozgatás szerint igazából az előző helyéről, ami a Sárdy karakter igazából gróf apukájának- mert ő nem sofőr, hanem gróf, aki kitagadta a szüleit!- kastélya, a szobalány szerelme, de ezt már nem tudom, mert ugye nem vártuk meg a 2. felvonást), aki színésznő lett és most szerelmi bánata van, erre mikor kettesben marad Schneiderrel (aki itt János és nem Mátyás), sürgősen egymásba szeretnek (a nő persze inkább abba, hogy Elek egy gyémánt nyakéket ajándékozott Csákányinak az 50. születésnapjára.. ja és egy újabb szürreál szál), dalra fakadnak (a csajnak ugyan bizonyos sávokban hangja ugyan van, de énekelni nem tud, sajnos ez irl, nem a szerep szerint), Elek meg azt hazudja, hogy Csákányi az anyja, így mikor Csákányi visszatér a kb. -nem túlzok- 10 perces óbégató, ajtó csapkodó sírásából, ami közben hol kiment, hol bejött, a színésznőcske lemamázza a feleséget.
Akit nem kell félteni, mert van neki szerető-jelöltje, egy parlamenti képviselő Makács LAJOS, akivel bár szeretne viszonyt, mégis hozzá fogja adni a lányát.
A nagybetűs LAJOS meg annak szólt, hogy ide némi politikai poénkodás is befért, az urat ugyanis 40%-nak hívják. És Lajos. Valamint minden megrendelést megszerez. És nem lop ő, de ha adnak neki, azt elfogadja.
Ebből látható egyébként, hogy magának a sztorinak sincs túl sok köze az eredetihez, és nem csak azért, mert a nevek nem stimmelnek, meg olyan karakterek vannak, ami az eredetiben egyáltalán nem, hanem az egész cselekmény tök más.... a 2. felvonás tippünk szerint arról szól, hogy akarja ellopni mind a Sáryra hajazó karakter Schneider mama nyakékét (abból szöknének a fiatalok RÓmába) meg a parlamenti képviselő (Schneiderné megbízza, mert vm kifizetetlen váltói vannak egy közös vidámparkozás után), meg a színésznőcske, és hogyan botladoznak majd egymásba a nagyon titkos akciójuk során, míg a család az operában vagy a kaszinóban van.
Mondanám, hogy azért katyvasz, mert én írom rosszul, de nem, ez PONT ILYEN katyvasz volt :-DDDD
Épp a Kulka-Csányi-Elek trió miatt gondolkodtam el, hogy rendezői koncepció volt, hogy az egészet teljesen abszurdra hangszerelték: mert az volt az átdolgozott történet szinte minden jelenete (Terkát és a filmben Sárdy János karakterét úgy szerettetik egymásba, hogy Hypolit szól az egyiknek, hogy az egy nő, mire a pasi bejön, már udvarol a nőnek, erre a pasi megint kimegy, Hypolit szól a nőnek is, hogy a pasi pasi, erre mire a pasi megint bejön, már az ölébe ugrik, csókolóznak és szökést terveznek), hogy komolyan felmerült bennem, hogy abszurdra, sőt, szürreálra hangolták át az egészet, a forma (a manírok, az üvöltés) már csak ehhez volt pár.... de akkor is sok volt. Illetve bocsánat, de volt a társulatnak egy része, akikről nem jött át, hogy direkt színjátszanak egy nagyon lelkes, de nem túl tehetséges műkedvelő szintjén...
Mindegy, amíg van szünet, addig lehet minimalizálni a veszteséget, csak ha valaki tervezte, ne essen csapdába :-D
Báááár, hozzá kell tennem -és ezen nem először csodálkozom magyar színházban mostanság- hogy azért a színház 90 százaléka igenis lelkesen röhögött a tök lapos poénokon, és -legalább is szemre- jól szórakozott. És nem a Fásí mulató közönsége volt, így szemre.... De ahogy apósom szokta mondani: nem vagyunk egyformák.... szerencsére :-D
Lehet, hogy az volt, hogy Kulka és Csákányi akart valamit együtt csinálni, Mohácsiéknál meg az afféle apróságok, hogy ki hány éves, nem nagyon számítanak.
Különben kíváncsi vagyok, meddig bírja Kulka a Katonát.
Bár amikor Haumann odament, akkor is kétkedéssel fogadtam, aztán elég jól rám cáfolt.
Mindenesetre a Katona egyáltalán nem a színészről szól, nem tudom, Kulka hogy fogja ezt bírni.
Legalábbis Zsámbéki idejében ez így volt.
Arra gondoltam, hogy Kulka pontosan az a rezonőri fazon, amit most Máté Gábor hoz.
Lehet, hogy Máté akar kevesebbet játszani, azt viszont sajnálnám.
Kulkát alapvetően jó színésznek tartom, de szerintem nem való oda.
Én a szereposztást nem teljesen értettem, amikor olvastam a darabról.
Elek Feri nekem kicsit fiatalnak tűnik Schneider Mátyás szerepére (nem igazán hiszi el róla az ember, hogy felnőtt, házasulni készülő lánya lenne), de gondoltam, biztos ez a rendezői koncepció, hogy egy fiatalabb pár játssza Schneideréket.
Amikor viszont láttam, hogy Schneidernét az Elek Ferinél IRL több, mint 20 évvel idősebb Csákányi Eszter játssza, akkor már végképp nem értettem. Vagy netén Schneider a darabban anyakomplexusban szenved, ezért vesz el egy anyja-korú nőt?
A klasszikus műben (de a Koltay féle remake-ben is) a súlyával Schneidernét szekálják (egy férfinak nem gond, ha van egy kis "tekintélye" alapon), akkor ebben a feldolgozásban már ezen is változtattak?
Mi terveztük, hogy megnézzük, de nem csigáztál fel....:))
Én azt nem értettem sose, hogy azért a két közhelyes kérdésért, amire általában még semmit mondó válaszokat is kapott, mi a bánatnak érte meg neki elmenni Jánoshoz. Többször is.
Jó, mondanám, hogy a Mesti emígyen ábrázolta, hogy mennyire meg akarja magát kinemondoltatni Jánossal, de szerintem nem, hanem -mint aztán később Nagylaki János meg még inkább Katinka alakjával az Életképekben bizonyította, hogy neki tényleg ennyi az újságírás.
Persze megértem: csak a színház/film körüli szakmák olyanok, amiket csak is magasan képzett szakemberek művelnek, minden más szakma potomság, zsigerből bárki el tudja végezni.... na jó, kivétel még a KÖNYVELŐ, de az csudabogár.
És nem bírom ki, hogy ne szolgáljam a köz javát: ma Kulkát láttam (meg Elek Ferencet), de csak egy felvonást, mert szünetben eljöttünk.... senki ne nézze meg a Hypolitot a nyáron, ha jót akar magának és/vagy nem szereti a teljesen abszurd ripacskodást. Bár Kulka volt a legjobb (akiről elhittem, hogy annak, amit csinál, még célja is van, és direkt ilyen), az tény.
Elek Ferit meg megint a súlyával szekálták, de ennél még Etus is viccesebb volt. A többit képzelhetik az olvtársak.
az hagyján, de a riportot MINDIG összekeverte az interjúval és ezt Julcsi is szépen eltanulta tőle :( eredetiben is ilyen szánalmas kérdéseket tett fel, sajnos nem derült ki sosem, hogy miért volt ő Vérestollú :(
Zseniálisan lefestetted a "sika, kasza, léc" újságírást ("monnyál valamit köcsög a mittoménmiről,mer ha nem mondasz, majd én találom ki mit mondtál"), na de a Stefi már ennyire lezüllött?:)
Egyébként a megboldogult Napkeltében volt olyan megtörtént eset, hogy a felkészült riporter hosszan köszöntötte "Kovács Béla érsebészt", akivel a modern érsebészet vívmányairól fog beszélgetni, majd amikor feltette az első kérdést, a riportalany közölte, hogy tőle beszélgethetnek az érsebészetről is, a gond az, hogy fingja sincs róla, mert ő "Szabó Pista traktoros"....:)))
Ha netán valakiben felmerül a kétely, miszerint erre a szar jelenetre kellett két napot várni, akkor a válaszom annyi, hogy igen.
5. jelenet
Konferenciaterem. János erdészöltönyben beszél a pulpitusról. Igen komoly nagyságú közönség, mégis gyorsan felismerjük a különböző sorokban Stefit és Dénest.
János: biztos vagyok benne, hogy a korábban vázolt módon sikerül egy új nemzeti erdészeti együttműködési rendszer kialakítása, amelyben az épített környezet, az erdőgazdálkodás, a turizmus, továbbá az élővilág érdekei megfelelő arányban válnak érvényesíthetővé. Kollégáim, és azt hiszem, minden jóérzésű erdőjáró ember nevében mondhatom, a következő esztendőkben erre tesszük fel az életünket. Köszönöm. (Hatalmas taps.)
Snitt, a konferencia szünetében vagyunk, ahol az állófogadás díszletei között Stefi találkozik Jánossal.
Stefi: Gratulálok, igazgató úr. Igazán frappáns referátum volt.
János: Köszönöm. Igyekeztem a lényegre koncentrálni.
Stefi: Én is arra próbálok összpontosítani.
János: Nocsak, egy újabb riport?
Stefi (nagyon kihívóan): Valahogy úgy Nevezhetjük annak is.
János: Most értem csak, hogy mire gondolsz.
Stefi: Miként is gondolhatnék másra, miközben azt csicsergik a te erdei énekes rigóid, hogy különváltál a feleségedtől.
János: Nos, ezek szerint az (különös hangsúllyal) én turdus philomelosaim némiképpen tévednek.
Stefi: Azt nem hiszem
János: Pedig jobb lenne, ha elhinnéd.
Stefi: Akkor hallani akarom az igazságot! Legalábbis a te verziód szerinti igazságot.
János: Nos, kétségtelen, hogy néhány hete nem tartjuk Almával a napi kapcsolatot, de válásról szó sincs.
Stefi (sejtelmesen): Értem Vagyis nem értem.
János: Nincs is mit érteni. Kisebb nézetkülönbségek, de mindketten azon dolgozunk, hogy hamar elüljön a vihar.
Stefi: Szóval semmi esélyem?
János (hamiskásan): Attól függ, mire gondolsz
Stefi: Egy interjúra! Mi másra?
János: Arról azért lehet szó. De csak egy gyorsról, mert rengetegen várnak rám.
Stefi (előveszi a diktafont, majd pikírten): Villáminterjú Szelényi János erdészeti mérnökkel, a pilisi parkerdőgazdaság főmérnökével. (Hamiskásan.) Szelényi úr! Mi a véleménye arról, hogy veszélybe került az erdei kisvasutak működtetése?
János (zavarba jön, de gyorsan napirendre tér): Ööö, a kisvasutak működtetése igazán nem az én asztalom, az általam koordinált területen nem is közlekedik ilyen jármű.
Stefi: De azért arról mégiscsak hallott, hogy az erdei kisvasutak többségére ráférne már a pályafelújítás, amire nem mutatkozik forrás
János: Bizonyos vagyok benne, hogy ha másként nem, de Európai Uniós támogatással mindenképpen jut majd pénz kellő időben erre a nemes célra.
Stefi: Ezek szerint nem fenyegeti veszély ezt a páratlan turisztikai attrakciót, mint ahogyan a rajta utazóknak sem kell biztonsági kockázattal számolniuk?
János: Ebben teljesen biztos vagyok. Még unokáink is utazni fognak ezeken a vonatokon.
Stefi (csípősen): Főmérnök úr, köszönöm a válaszokat.
Stefi jelentőségteljesen elviharzik. Dénes rögtön Jánoshoz somfordál, kezében néhány pogácsával, s egy pohár itallal.
Dénes: Úgy látom, igencsak felvágták ennek a tollforgató menyecskének a nyelvét. Alaposan megtréfált a kérdéseivel
János: Valóban. Nem tudom, miért volt velem ilyen ellenséges.
Dénes (bölcsen, egykedvűen): Én meg tudom. Nem tetszik őkelmének, hogy már megint kikosaraztad.
János: Én? Kikosaraztam volna?
Dénes: Te, bizony.
János: Azért érdeklődött volna a házasságomról?
Dénes: Mi másért?
János: Nem hiszem
Dénes: Én meg hiszem. Sőt mi több, fogadok veled. Ha én nyerek, megiszok még egy ilyen pompás itókát, ha meg te nyersz, akkor meghívsz engem egy pohárra.
Júniusban biztos, hiszen voltak évzárók az iskolában (ez ugye alapból júni közepe), az évzáró után meg voltak iskolai táborok (ahol gombaszedéskor a fiúk grántátot találtak, meg mikor Jutka beteg lett, meg mikor Feri majdnem felment Veronikához foci vb-t nézni, mert Jutka táborban volt/nyaralás (Mágenék a Balatonon, Mágenék biciklitúrán, Julcsi biciklitúrán, TAkácsék erdészházban, Takácsék a szállodában, mikor kirabolják a kocsit stb).
Június jellemzően az a hónap volt, amikor az összes főszereplőnek eszébe jutott, hogy az idén is lesz nyár, amikor nyaralni kéne vagy mert tenni kéne a gyereket valahová (Jutka iskolája) vagy, mert a szülők, nagyszülők is fáradtak (Mágenék, Takácsék)
Én a nyári szünetet augusztusra tippelném, azzal, hogy talán abban az évben, amikor a Böhm naplója epizódok voltak, talán nem volt ynári szünet... persze csak a "felkonf"-ot forgatták frissen, ami meg simán lehetett szintén előregyártott anyag is.
És ennek a szitunak a fordítottja Halász Zsuzsa, aki KDNP-s szóvivőből lett közmédiás szerkesztő-műsorvezető. Ami egyébként még nem lenne baj, de a pártosságát nem sikerült levetkőznie. (Mondjuk erre senki nem is kérte, pláne nem a felettesei.)
off
1 évvel ezelőtt az egyik cikkemhez kellett megszólaló a köztévétől. Megkerestem őket, készséggel válaszoltak, nem volt semmi gond. Aztán a cikk tervezett megjelenése előtt 1-2 nappal felhívtak, hogy küldjem át nekik az egész cikket, hogy átnézhessék. Mondtam, hogy helló, ez nem így működik: a rájuk vonatkozó részt már leegyeztettük, a teljes cikket meg majd elolvashatják a megjelenés után. A válasz erre az volt, hogy de ha a cikkben rossz színben akarom feltüntetni a köztévét, akkor ők nem adnak engedélyt a megjelenésre. Először szóhoz se jutottam, majd megint jeleztem nekik, hogy ez nem így működik, a cikk egyébként nem erre lenne kihegyezve, de ha mégis, akkor se lenne hozzá semmi közük. Megjelenés után lehet majd reklamálni, majd letettem a telefont. Azt azért éreztem, hogy valószínűleg vannak olyan sajtótermékek, ahol ez a "leszólunk nekik"-dolog működik, de szerencsére sem az akkori, sem a mostani munkahelyem nem ilyen.
Ez az kétoldali einstandolás is olyan szép kis mítosz. Az átkozott "elmúúútnyóóócév" igen jelentős részében az a Pálffy István vágta a pofákat a köztévé híradójának arcaként minden egyes Gyurcsány-megjelenésre, aki a totális politikai függetlenség jegyében aztán KDNP-s (médiaszakértő) országgyűlési képviselő lett.
És mégcsak nem is pártossága volt a legzavaróbb, hanem a nyilvánvaló alkoholproblémája.
Ez mondjuk jó kérdés, de valószínűleg augusztus 20-ról nem lehetne Etus monológot gyártani október 23 is csak úgy volt emlegetve a Szomszában, hogy évente elő lehetett Etusnak adni a Sixai történetet.
A Pride és a Szomszédok - szerintem azért nem került elő, mert ez annyira érzékeny téma még most is, hogy a mindig biztos talajt választó Mester nem akart kockáztatni. Elég megnézni azt, hogy milyen lett Oli karaktere. Ő volt az abszolút sztereotipikus, feminin tulajdonságokkal bíró
díszbuzi (elnézést a kifejezésért) a pöszeségével, akiről aztán kiderült, hogy valójában nem is meleg, mert elcsábította Vicát, és a melegsége csak álca volt, imidzs, mert a különlegesség vonzza az ügyfeleket. A Szomszédok konzervatív értékrendjébe egy melegfelvonulás még említés szintjén se fért volna bele.
Erről jutott eszembe, bár szerintem már itt is volt téma, hogy augusztus 20-áról sohasem esett szó a sorozatban. Ami azért érdekes, mert ugye nyáron is ment a sorozat, és március 15-öt és október 23-át is rendesen kibeszélték. Pedig 20-áról is lehetett volna 1-2 mondatot mondani, legalább annyit, hogy mennek tűzijátékok nézni, vagy Sümiék felmennek a panel tetejére, mert onnan is látják stb. Mi lehetett ennek az oka?
nem hiszem, hogy helytelenítették volna, inkább valahogy gyorsan elütik a témát semlegesen és szemérmesen. egyébként már bőven volt Pride, amikor még ment a sorozat :)
Tkp igazad van, hiszen ha hihetünk a pletyiknek, Gyula az ócskás, meg Géza bá is a politikai szerepvállalása miatt került ki a sorozatból...
Ami megint csak egy érdekes kordokumentumra való törekvés és tehetséges forgatókönyvírói hozzáállás, mert ugye a politika ugyanúgy része a hétköznapjainknak, mint ahogy a sorozatba bekerült nem lehet margarint vagy nincs autóalkatrész történetek... Nem állítom, hogy bármilyen eszmét/ politikai irányvonalat úgy kellett volna bemutatni, hogy mondjuk az azt képviselő színész gyakorlatilag saját és párttársai elveit, véleményét ismertetik a sorozatban... (nota bene: ezért nem szerencsés összemosni a valóságot és a fikciót, ahogy a Mester oly sokszor tette, pl. GG kiállítása vagy Kézdy György/ Virág doki jótékonyásgi konferansziéja kapcsán)
Persze ebben nagy szerepe van annak, hogy nem csak ez a mostani kormány nem szereti, ha a vele egyet nem értők országos médiában hirdethetik a véleményüket, hanem többé-kevésbé mindegyik einstandolta a közmédiát....
Jó, az is igaz, hogy voltak időszakok, amikor ezek az einstandolás leginkább a hírműsorokra volt jellemző, és nem kaptak volna rohamot attól, hogy egy fikciós sorozat egyik szereplője ellenzéki véleményt fogalmaz meg.
Szóval, a fene se tudja, hogy mennyire öncenzúra vagy külső nyomás.... de tény, hogy szvsz Mágen max. említési szinten, fejet csóválva, helytelenítve emlékezhetett volna meg a Prideról.... ilyet meg csak nem írt volna bele a Mester Kulkának :-D
Sőt, szerintem Kulka nyiltan ellenzéki, millás szerepvállalásai után az sem kizárt, hogy Mágenheim doki mégis elment volna Burundiba kis néger gyerekeket gyógyítgatni...:))
Helyette meg jöhetett volna pl. Eperjes, mint Juli új pasija, aki minden részben elmondhatta volna, hogy pártunk és kormányunk mennyi mindent tesz a magyar egészségügy helyzetének javításáért, azt, hogy nálunk bármi is nem jó csak az európaellenes Európai Unió terjeszti, továbbá, hogy a Szomszédok jobban teljesít, mint 15 éve...:)))
Én nem hiszem, ha IRL menne még a sorozat, Kulka ilyen jellegű szerepvállalásai megjelennének benne. A Mester annál mindíg óvatosabb volt.
Vagy el tudod képzelni a jelenlegi hatalmi viszonyok között, hogy pl. Mágenheim doki a Milla tüntetésen való részvétel fontosságáról beszélt volna, netán otthagyja Julit és összebútorozik Oli úrral?:))
A köztévén abba a pillanatban tiltották volna le a sorozatot, de szerintem most a kereskedelmi tévék is óvatosak, mert ha izmoznak secperc alatt a nyakukba kaphatnak 60-80 milliárd reklámadót...
Az a mozzanat, hogy ha valaki elbeszélget az iskolaigazgatóval és a gazdaságissal, akkor LESZ pénz, annyira MESTERI, hogy na. Mert pénz azért nincsen, mert Hável és Bujáki nem akrják, hogy legyen. Nyilván.
Góliát helyében én meg.... áh, nem is mondom ki :-D (csak nem Takibáé lesz az ingyenfuvar lehetősége?)
Vajon a Mesternél úgy kereszteződne a fikció a valósággal (ami ugye rendszeresen megtörtént), hogy Mágen fehér köpenyben, ügyeletet nyújtó dokiként vonulna?
;-) Az Öregen mellette viszont lehetne egy rózsaszín tollboa, csak a stílben tartás és a hangulat végett :-DDDD
Megihletett a jeleneted, íme az újragondolt verzió (figyelembe véve, hogy - bár a szekrényben töltött évek kevesebbet számítanak - , de azért már csak 20-25 körül lehet azóta Mátyás).
Matyi (néhány foggal és egy füllel kevesebb van neki, mint a múltkor, mert belekötött a helyi banda főnökébe, és elfelejtette, hogy ő nem a gazdagréti Batman, max. Robin) bele a kamerába, kezében egy gumival:
Ezt bepakolhatom?
Jutka (egyenes háttal a túlkoros gyerek felé hajolva, nagyon lassan, tagoltan): Nem, ezt nem visszük, fiatalúr.
Matyi: Na de öreglány! És mi van ha sikerül felszednem egy helyi bigét, akkor hogyan fogunk dugni gumi nélkül?
Jutka: Alkalmad sem lesz rá, mert a strand vize túlságosan hideg, és összemegy a farkad.
Viszont beszélgetsz a strandon a helyi lányokkal Sosztakovics zenéjéről.
Feri (közbevág): persze csak délelőtt 11 óráig, s délután 3-tól. Közte nagyon veszélyesek a napsugarak.
Jutka: Így van. Napközben pedig nézegethetsz szexújságokat is, itt van egy példány apád gyűjteményéből. Úgyhogy a buta szexgumi helyett inkább tegyél be még egy kötelező olvasmányt, itt van egy nagyon jó: Hópopóka és a hét nagyfarkú törpe. (Nagylelkűen.) Valamint néhány pornókazettát is kiválaszthatsz a kollekciómból.
Én is ezeket nézem amióta apádon már a Viagra sem segít.
Feri (immár a gyerek nincs a színen, csak Jutkának): Tulajdonképpen kiderült, hogy hány napig tart a tábor?
Ott megpróbálhatnánk egy kicsit színesebbé tenni a szexuális életünket.
Jutka (kissé gondterhelten): Sajnos nem. Hável és Bujáki valami banánt emleget, ami miatt állítólag mindössze három napig lehetünk együtt. De én abban bízom, hogy majd a helyszínen a kollégákkal és a gyerekekkel összefogva kiharcolhatjuk, hogy legalább egy, de inkább két hétig mégis maradhassunk. Ennyi kikapcsolódás igazán jár nekünk is, meg a nebulóknak is.
Feri: Kéééét hééétig? Én maximum két órára gondoltam. Csak három szem Viagrám van!!!
De persze ha lesz banán ..(elgondolkodva) .. megpróbálhatjuk.
Jutka: (megbotránkozva) Már itt tartasz? Már ennyire nem megy a dolog? Na mindegy, majd valahogy megoldom, hogy azért én is jól érezzem magam.
Feri: Ha tudok, azért én isch szívesen schegítek.
Jutka: Az jó lesz. (Félig tréfálva.) Azért majd én is megpróbálom, hogy a keményfejűbe valahogy életet leheljek.
Valahogy úgy, de amúgy tipikus Vágásis. Megint Matyi sív a hülye szülei miatt. Írtam már ,hogy ma már valszeg 20onéves alkohlistaként fetreng valamelyik aluljáróban a napi drog és piaadagját meg koldulással próbálja fedezni, és mindez a sanyarú gyerekkora miatt van. :)
Vágási lakás. Mindhárman sürögnek-forognak, nagy pakolásban vannak, közben kedélyesek.
Matyi (néhány foggal kevesebb van neki, mint a múltkor, bele a kamerába, kezében egy úszógumival): Ezt bepakolhatom?
Jutka (egyenes háttal a gyerek felé hajolva, nagyon lassan, tagoltan): Nem, ezt nem visszük, fiatalúr.
Matyi: De én még nem tudok úszni.
Jutka: Alkalmad sem lesz rá, mert a strand vize túlságosan hideg, s nem szeretnénk, hogy megfázz. Viszont annyit napfürdőzhetsz, amennyit csak szeretnél
Feri (közbevág): persze csak délelőtt 11 óráig, s délután 3-tól. Közte nagyon veszélyesek a napsugarak.
Jutka: Így van. Napközben pedig olvashatsz, esetleg zenét hallgathatsz. Úgyhogy a buta úszógumi helyett inkább tegyél be még egy kötelező olvasmányt. (Nagylelkűen.) Valamint néhány mágneskazettát is kiválaszhatsz a kollekciómból.
Feri (immár a gyerek nincs a színen, csak Jutkának): Tulajdonképpen kiderült, hogy hány napig tart a tábor?
Jutka (kissé gondterhelten): Sajnos nem. Hável és Bujáki valami költségvetési banánhéjat emleget, ami miatt állítólag mindössze három napig lehetünk együtt. De én abban bízom, hogy majd a helyszínen a kollégákkal és a gyerekekkel összefogva kiharcolhatjuk, hogy legalább egy, de inkább két hétig mégis maradhassunk. Ennyi kikapcsolódás igazán jár nekünk is, meg a nebulóknak is.
Feri: Ha tudok, én isch szívesen schegítek a meggyőzésben.
Jutka: Az jó lesz. (Félig tréfálva.) Minden érvre szükségünk lesz a keményfejű vezetőinkkel szemben.
Csöngetnek. Feri nyit ajtót. Góliát áll a küszöbön.
Góliát (nagy hangon, amint kinyitják az ajtót, operaénekesre véve a figurát): Háháháháháháháhá háháháháhá. Háháháháhá, háháháháhá-háháháháháhá
Feri (megütközve): Téged meg mi lelt?
Góliát (fellengzősen, csúfondárosan): Csak kifejezem valódi érzelmeimet. A valaha élt legeslegbecsületesebb barátom hoppon maradt a kórházban. Hallom, hogy hiába fizeted éjt nappallá téve a különböző adókat, meg egészségügyi, nyugdíj- és egyéb járulékokat, ha odakerül a sor, bizony mégiscsak mélyen a zsebedbe kell nyúlni. Látod, én húsz éve nem fizetek egy kanyit sem, mégis alanyi jogon jár még a szociális támogatás is.
Feri (felszívja magát, igen dühösen): Amint azt pontosan tudod, egy adminisztrációs hiba történt. A TAJ-számom egyik számjegyét elütötte az asszisztens hölgy, ezért tűnt úgy, hogy nem vagyok fizető tagja a rendszernek.
Góliát: Magyarázhatod a bizonyítványodat, de inkább azt csicseregd el egy gyönyörű kismadárka hangján, hogy mibe fájt neked ez a kis kórházi kaland.
Feri: Ha épp tudni akarod 80.500 forintba. De már megírtuk a kérvényeket, csatoltam az összesch igazoláscht, s az ígéretek szerint a jövő héten már vissza isch kapom a pénzt, kamatostul.
Góliát: És te még hiszel a mesékben, királylány? Úgy éljek, meghívlak egy pofa sörre, ha ebből te egy hónapon belül pénzt látsz. Ha viszont nem, hát te fogsz nekem lógni, rendicsek?
Feri: Mondj, amit akarsz, én bízom a hivatali eljárásrendben. Egyébként meg mi szél hozott? De már előre szólok: nyaralni indulunk, nem tudsz olyan munkát kínálni, amit elfogadok.
Jutka: Így van, az én drága férjecském le van tiltva minden munkaügyi egyeztetésről. Különösen az állapotára való tekintettel.
Góliát (mórikálva magát): Hogy oda ne rohanjak De nem is ilyen ügyben ácsorgok itt már egy negyedórája. Hanem igaz barátságból. Hallottam, hogy most indultok a nyaralásba, s gondoltam, meglepem drága kedves ismerőseimet egy ingyenfuvarral. Rendelkezzetek velem belátásotok szerint, a kisteherautó négy személyre szervírozva van, oda fordul, ahova köll.
Feri (még mindig bőszen): Köszönjük, de nem szorulunk a felajánlásodra aminek utólag, gondolom, úgyis megkérnéd az árát. Nem kértük, így nem is vesszük igénybe. Annál isch inkább, mert mi moscht taxival fogunk utazni.
(sőt, ha az Őrsre megy mteróval a HÉ-hez, akkor még ez a kis szösszenés a MÁV-ról sem fért volna bele.... Taki ynilván nem tudott volna mit mesélni a BKK-ról :-D)
Pompás jelenet! Mindenről szó van benne, mégsem történik az égvilágon semmi!!! Egyébként Taki bácsi "Nekem nincs véleményem, mert engem nem érint" véleménye amellett, hogy nagyon vicces, sajnos nagyon igaz és szomorú is :(
Ja, és tegnap én is rányomtam a Kisvárosra a Dunán, mert nem bírtam ki... de aztán mindig rájövök, hogy csak valami nosztalgikus képet kergetek, mert nézni már nem bírtam (az a rész volt, amiben csak azért tudtam, hogy Bíró Eszter(???) kínai csajt játszik, mert anno már láttam ezt a részt, de valami borzalmas magyar akcentust sikerült neki kitalálni, és még sminkkel sem gondolták megtámogatni, hogy legalább egy KICSIT vágottabb, keletiesebb legyen a szeme...
Akkor Racilaci kénytelen lesz gyorsan megírni néhány: "jaj istenem, azt sem tudjuk, látjuk-e még magukat" meg a "csak a jó isten tudja, hol leszünk két hét múlva" jelenetet, amire jön sok ezer nézői levél, az illetékesek meg megfutamodnak.
Vagy nem :-D
Összeseküvés-elmélet: érdekes, hogy a Szomszédok pont akkor szűnt meg, miután sorban jöttek a kormányok (Fletó meg ez a mostani még külön kiemelkedik) + az egyéb történések (gazdasági világválság), amik csodálatos lehetőséget adtak volna a Mesternek, hogy kordokumentumot alkosson, megőrizze az utókornak, hogy látták a világot, akik éppen ott és akkor küzdöttek benne.
De nem.
Ő akkor már olyan sterilre lúgozott sorozatot csinált, mint az Életképek.
A valós problémák elfedik a jelenet fő mondanivalóját, miszerint Wampetich úr Ferihegyről a Keleti pályaudvarra taxizik, hogy utána vonatozhasson Gödöllőre.
Hát igen, nem ilyen mértékű dolog, de a buszon is fizetek pótdíjat az autópályahasználatért, miközben azon a részen ahol utazom egy méter autópálya nincs! Legalábbis mikor legutóbb kinzétem az ablakon Eger és Gyöngyös között nem volt sztráda...de mivel Gyöngyös után a busz felmegy a pályára Pest felé , ezért fizhetek...hiába nem megyek Pestig, és nem veszem igénybe az extra szolgáltatást, azaz hogty buszozhatok a sztrádán( eleve ami a pékf*száért extra hogy busz autópályán megy?) Na de ennyit a napi sirámokról. Rendes ember úgyse utazik, vagy ha mégis Taki bácsi viszi ingyen.
Helyesbítés: az I. osztályú utazás csak akkor vezet még több papírhoz, ha utólag jut eszedbe a magasabb komfort igénybe vétele. Szóval a teljes sor kirakásához azért kell egy kis kreativitás is...
Épp ilyen vonaton ülve jutott eszembe ez a része a jelenetnek.
Már túl lett volna bonyolítva, de valami olyasmi az igazság, hogy egy sima pl. 50 km-es oda-vissza utazáshoz adott esetben 4 jegyet adnak: mivel már nem lehet egy jeggyel mindkét irányt kifizetni, ezért automatikusan kettőt kapsz. Ha az gyorsvonat(i pótlékköteles), akkor oda-vissza kapsz két pótjegyet is. Netán megvan az a fene gusztusod, hogy esetleg nem 30 éves elrohadt, műbőrüléses szaron óhajtasz utazni, hanem I. osztályon, akkor még további két jegyet kapsz. Nyilván ha kedvezménnyel utazol, akkor a kistáskában nem árt helyet tartalékolni a kedvezményre jogosító úti okmánynak-:)))
Röhej, de mindezt megejtheted úgy is, hogy olyan megállóban szállsz fel, ahol nincs jegypénztár. Ebben az esetben a pakli kártyát jegykezelőnél váltható papirosokkal helyettesítik.
És még nem is kértél minderről számlát.
Egyszóval ott tartunk, hogy ekkora baromságot nemhogy a Mester, de Hrabal, Menzel és a Monty Python együttesen sem tudott volna kitalálni.
Már majdnem beírtam tippnek, hogy Takinak az lesz a véleménye a nemzeti dohányárudákról, hogy neki mindegy, mert nem dohányzik, de aztán mondtam magamnak, hogy ez nem csak nekem jut eszembe, és csak lelövöm a gondosan előkészített jelenetedet :-D (a másik tippem Kutyával és a Nemzetivel kapcsolatos :-D
De miért van Wampetics ölében nagy táska? Nincs a csodajárgánynak csomagtartója? Elvileg ez már előírás a Tarlós-taxiknál :-D
Repülőtér. István Lada taxijába a roppant elegáns Wampetich úr száll be. A jelenet az autóban játszódik. Látszólag szűkösen ül a vendég, ölében nagy táskával ezzel együtt mindvégig könnyed, vidám beszélgetés folyik.
István: Isten hozta a mi kis hazánkban.
Wampetich: És magam is igyekeztem, ahogy mondani szokás
István (továbbfűzve a tréfát): Meg amint látom, a repülőgép is kitett magáért.
Wampetich (az út szélén kígyózó kamionsorra mutatva): Az már igaz. De itt meg mi történik? Sztrájk?
István: Sztrájk? Ugyan, kérem, drága uram, mit gondol? Ebben az országban mostanában senkinek sem jut eszébe sztrájkolni. Egyszerű üzemzavar miatt ilyen hosszú a sor.
Wampetich: Üzemzavar? Elromlott a sor elején egy teherszállító jármű?
István: Hja, kérem Attól még a többi nyugodtan grasszálhatna a promenádon! Cifrább dolog történt. Bevezették az elektronikus útdíjfizetési rendszert, de az a központi masina, szoftver vagy kompúter meg befuccsolt. A héten már nem először.
Wampetich: Értem. Az nem kellemes. De hallom, lassan az emberek is sorban állhatnak. Legalábbis, ha szivart szeretnének vásárolni.
István: Úgy is van! Nem lehet majd minden utcasarkon dohányhoz jutni.
Wampetich: De állítólag van olyan hely, ahol egymás tőszomszédságában nyílik két üzlet.
István: Ilyen is előfordul. De tudja, Wampetich úr, én nem foglakozom vele. Még a katonaságnál leszoktam a füstölésről. Rájöttem, hogy jót tesz a tüdőnek. Meg a pénztárcának Azonban minden elismerésem az öné. Igazán tájékozott a helyi ügyekben.
Wampetich: Ó, feltétlenül. Azt is tudom, hogy az unió legszigorúbb földtörvényét fogadta el a Tisztelt Ház.
István: Ezt rebesgetik. Az egyik kollega a droszton épp azon háborgott, hogy kapott valami kis földet még a kárpótláskor, s csak áron alul tudja eladni emiatt. De a többiek mind meggyőzték, hogy a hazát csak nem lehet eladni.
Wampetich: Magának mi a véleménye, Takács úr?
István: Nekem nincs véleményem. Nekem se földem, amit eladhatnék, se pénzem, amin vehetnék. Szerencsére nincsenek ilyen gondjaim. Egyébként hová szállíthatom a kedves utast? Lassan beérünk a városba.
Wampetich: A Keleti pályaudvarhoz legyen szíves. Tudja, tovább utazom az unokahúgomhoz, Gödöllőre.
István: Aztán, ha adhatok egy tanácsot, vigyázzon, jól nézze meg, hogy vált-e pótjegyet a vasútra!
Wampetich: Köszönöm, de nem intercityvel közlekedem. Az első osztályra pedig mindig előrelátóan kérem a helyjegyet.
István: Odáig ez rendben is van, de most már egyes vonatokra gyorsvonati pótlékot is vásárolni kell. Emelt szintű szolgáltatás.
Wampetich (kinyit egy vasúti tájékoztató könyvet, rábök egy járatra): Ezzel fogok utazni, azt írja a dokument, hogy sebesvonat. Az pedig, ha jól értem, nem gyorsvonat.
István (fél szemmel az utat figyelve, másikkal a füzetbe pillantva, kedélyesen): Az lehet, de ott van egy aprócska jelzés, ami mutatja, hogy erre a sebesvonatra mégiscsak kell gyorsvonati pótjegy.
Wampetich: Úgy látom, a furmányos eszüket az elmúlt hónapokban sem vesztették el a magyarok Ilyen kalandokra Malmőben nem is számíthat az ember.
István: Ugye-ugye, mi még a svédcsavart is le tudjuk pipálni.
Kattintgatok ma a távkapcsolóval, és mibe ütközöm? Hát az Életképekbe.....:) Vele párhuzamosan meg a Kisvárosba.....
Csupa friss, vadiúj sorozat a köztévén...:)))
És az Életképek egy nagyon fontos részébe, mert ebben két rejtély is kiderül.....és mégsem derül ki.....:))
Ebben mondja Etus, hogy Judit "szakított" Dezsővel, azaz ezek szerint Dezső dugta Juditot. (Már legalábbis ha úgy veszem, hogy a szakítás szót általában az olyan kapcsolatok megszűnésére szokták használni, amelyekben testi kapcsolat is van.)
Ugyanakkor az mégsem derül ki, hogy honnan ered Judit gerontofil hajlama (apakomplexusa?), azaz, hogy csak nálánál 30-40 évvel idősebb fickókkal tud együtt élni.
Itt derül ki az is, hogy a Tibor a Viola nővérének a gyereke, azaz Vájolet nem az édes mama. Az azonban nem derül ki, hogy ez miért olyan űber nagy titok, hogy a legközelebbi családtagok (pl. Tibor lányai) sem tudhatják.
Ja, meg ebben a részben kezdődik az a rendkívül életszerű baromkodás, hogy az Éva és Mágenheim doktor elkezdik szívatni a családjukat azzal, hogy szakítottak, vagy nem, de mégis, ja mégsem, de de mégis, jajj de jó hecc, hehehehe.....:)
Én azért zömében nem tudok azon csodálkozni, hogy szerencsétlen Julcsiból ilyen kicsavart nőszemély lett.... ilyen felmenőkkel, és az ilyen felmenők által okozott traumákkal csoda, hogy nem lett sorozatgyilkos :-D
Szerintem örülhetünk, hogy vége a sorozatnak, és nem tudtuk meg, hogy Julcsi szerencsétlen gyereke mennyi agybajban szenved...
Tudom, ez már betegség, de mostanában ahányszor látom azt az Aldi reklámot, ahol a nyugdíjas háziasszony azt magyarázza, hogy ő nem olcsót, hanem olcsón vásárol, így egy kis vendéglátás belefér (képileg alatta meg süti a rántotthúst a barátnőknek), mindig a Szomsza jut az eszembe, és már hallom is Lenke nénit magyarázni, hogy de itt annyira NINCS PÉNZ, hogy max. csak olcsót és olcsón tudnak vásárolni, de azt se nagyon. (lehet, hogy ez a múltkori jöttünk húst nézni beszélgetésünk hatása)
Persze érdekes paradoxon, hogy ennek ellenére a Szomszában mindig mindenki ott vásárol, ahol éppen Lenke dolgozik, még olyan termékeket is, ami ott tuti nem tud olcsó lenni: pl. mosópor, alkohol, és amiért (ó borzalom!) minden épeszű ember elmegy -már ha tud- valami hiperbe.
Bár.... az is egy opció, hogy Birdybanditól átigazolna az Aldiba (2 óra alatt megtanulná az egészet, a számgépes rendszert is beleértve), és ő lenne a cég reklámarca :-D
Tényleg: a harisnyás-olasz szótáros jelenetben ki nyitott rá Julcsiékra? Már mondtam volna, hogy Etus, de ugye akkor kéne legyen kulcsa (hogy lebukjon a Julcsa)... szóval, mégis inkább Julinak kellett lennie...
A gondolatodat tovább víve, ha kicsit merészebb lenne a Mester, milyen pompás jelenet lett voln,a ha Julcsi az aktuális lovagjával van a lakásban, mire betoppan a Etus, és...esetleg ott lenne Julcsi egy szál szemöldökben , egy szál lovaggal...áh, de pfúj! Hagyjuk meg a szexualitást a hanyatló nyugat ópiumának!
Még csak annyit, és dugulok, hogy az a tippek, a vége bölcselmekre Juli hazaér, és azon fog dohogni, hogy jó, jó, hogy befőztek, de miért pont az ő ágyában dunsztolták be az üvegeket :-D De nem baj, mert Mágen úgyis megy ügyelni, alhat az oldalán.
Ez csak most így belémvágott ettől a POMPÁS jelenettől, de ha Etus úgyis úgy jár ki-be Mágenék életében, mint a huzat, kéretenül szervezve ezt-azt, akkor mi a bánatnak nem adnak neki egy lakáskulcsot, hogy még azt az utolsó öt métert is teljesen kéretlenül és meglepetésszerűen tehesse meg? Hát miért kell ennek a POMPÁS asszonynak csengetni, meg várni, míg ajtót nyitnak neki? És mi is lenne vele, ha egyszer egy egész disznót cipel el a cekkerjeiben és Mágenék nincsenek otthon?
És valóban, csak úgy repkednek a Mesti-féle humorbonbonok.
És nem meghalgattad régi kérdéseinket, hogy ha itt senkinek nincs pénze, akkor miért nincs (szinte sose) befőzés.
No, de PRIMŐRBŐL befőzni????? No persze, a Mesti ennyit tudna az iparról, nem Neked róvom fel hibaként, de azért a kurva nénikéjét :-)
És gyakorló házitündérként még azt is mondanám, hogy semmit nem utálnék jobban, mikor valaki ÍGY beállítana a befőzni valóval, és elvárná, hogy uccu neki, csapjak bele. Ugyanis épp az utolsó félnapos szeánsz után -pedig az csak eper volt, amit magozni se kell- állapítottam meg, hogy nem is a szigorúen vett befőzés a sok és fárasztó, hanem az elő- és utómunka, úgy mint gyümölcsmosás, válogatás, üvegmosás, dunszt megágyazása, megtöltött üvegek letisztítása)
Én anno, huszonévvel ezelőtt, mikor még nem volt ennyi kutyatáp, meg az volt a hiedelem, hogy a kutyának jobb a házikoszt, kutyakaját főztem belőle, mert olcsó volt. Hogy milyen állaté volt, már nem emlékszem (nem ló), de a cseheknél ezt árulták állatboltban. Mivel épp első trimeszteres terhes is voltam, elég nagy kihívás volt a feldolgozás/főzés. A kész kaját én csak segglyuknak hívtam. És nagyon hamar, pontosabban a hazaköltözéssel egyidőben, mert itthon ezt nem is láttam, áttértünk más húsféleségre, majd mikor kiderült, hogy a tápok sokkal jobbak, akkor arra.
Mert érdekes dolog, hogy amit egy időben teljes "tudományos" támogatással csinálsz, az pár év múlva már lenézendő dolog... pl. -elnézést a merész párhuzamért- de mivel a fiam is ekkoriban született, adja magát, hogy akkoriban mindent úgy csináltam, ahogy a védőnő mondta, nem egyszer olyasmit, amivel nem értettem egyet. Aztán érdekes volt látni, hogy csak pár év múlva erre, amikor a barátnőim szültek, már istenkáromlás, nemtörődömség volt az, amire sokszor kimondottan rákényszerített a védőnő :-D
Változatlan helyszín új szereplőkkel. Csengetnek.
Julcsi: Nicsak, csengetnek.
Ádám (pikírten): Nocsak, van füled.
Julcsi ajtót nyit, Etus libben be, mindkét keze tele hatalmas vödör meggyel.
Julcsi: Etus! Hát te?
Etus: Hát én.
Ádám (Etusnak, Julcsiról): Ilyen magas röptű beszélgetéseket lehet vele folytatni. Biztosan kiszívta az energiáját a jófajta erdei levegő.
Julcsi: Élcelődjetek csak nyugodtan. Amint köztudott, az erdészetnél dolgozom, de sajnos irodai munkát végzek, bent a belvárosban. Mindenesetre elveszem ezt a két nehéz vödröt, még mielőtt leszakadna a karod, jó?
Etus (mélyen Julcsi szemébe, lassan): Jó. A piacról egészen eddig el tudtam hozni, de most menten leszakadna. Úgyhogy te vagy az én megmentőm.
Ádám: Ez csak azért furcsa, mert én dolgozom a mentőknél.
Etus (végigméri a köpenyt): De úgy látom, nem kereshetsz túl jól.
Ádám: Az egy másik kérdés. Mindenesetre keresem a másik köntösömet is, hiába.
Etus: Én mostam ki a minap. Mert lassan már a fehér is barna volt.
Ádám (pikírten): Nagyon hálás vagyok. De halljam, mi ez a sok gyümölcs?
Etus: Itt a befőzés ideje. Tudtam, hogy ti nem is gondoltok rá, úgyhogy hoztam alapanyagot. Primőr gyümölcsöt Gazsitól, cukrot Lenke nénitől, szalicilt a nagy áruházból. Úgyhogy most rajtatok a sor. Fazekat elő, (Ádámra nézve jelentőségteljesen) kötényt felvenni, tűzhelyet bekapcsolni, hadd rotyogjon a lekvár, a szörp, meg a befőzt!
Julcsi (lenyűgözve): Etus! Nem is emlékszem már rá, hogy mikor ettem utoljára házi lekvárt.
Etus (hamiskásan): Pedig a nagyi lekvárjánál nincs finomabb és egészségesebb.
Ádám: Az biztos. Ámen.
Julcsi (kezében fakanállal, ám elkámpicsorodva): Csak egy baj van. Nincs itthon egyetlen üvegfazekunk sem. Mibe fogjuk tölteni a pompás szirupot?
Etus (kivágja a rezet): Erre is gondoltam. (Sejtelmesen.) Kezdjétek el nyugodtan, mire fortyogni fog, az üvegedények is megérkeznek. Legalábbis nagyon remélem.
Gyors klimpírozás a közös vidám munka szellemében. Majd hirtelen csengetnek. Julcsi ajtót nyit. Virág doktor lép be. Széles mosollyal, de azért leterhelten is, mindkét kezében hatalmas szatyorban csörömpölnek az üvegek. Ez a jelenet végéig így is marad, a csörömpölés jó poén a továbbiakra.
Virág: Halihó! Megérkezett a Virág-futár! (Kéretlenül is már a nappaliban van, közben megjelenik Ádám a hófehér köpenyében, nagyon büszke rá, a többiek egy pillanatra megállnak, de aztán szóra sem méltatják.) Jó estét, doktor úr!
Ádám (értve a tréfát): Jó estét, doktor úr!
Virág: Te, Etus. Ezek a cekkerek nehezek.
Etus (bölcsen, immár főzéshez beöltözve ő is): Bizony, Virág doktor, éles megfigyelő vagy. Talán azért nehezek, mert nem papírpoharakat szervíroztál.
Virág: És úgy csörömpölnek, mintha fagylaltárus lennék. Néhány suhanc még utánam is füttyentett.
Etus: Ez aztán a komoly siker, a te korodban.
Virág: Mi az, hogy az én koromban? Én egy jóvágású snájdig lovag vagyok, nemde?
Etus: De. Vagy de nem. Most éppen nincs időm ennek eldöntésére. Tudod, várnak a friss, illatos, zamatos gyümölcsdarabkák.
Ádám: De miért cipekedett főorvos úr? Miért nem jött autóval?
Virág: Hogyisne, hogy aztán meg se kóstolhassam a grandiózus készterméket!
Etus: A jó torokdoktor el van tévedve. Itt nem pálinkafőzés lesz, hanem lekvárkészítés.
Virág (cseppet sem zavartatva magát, szélesen vigyorogva, búgva): De azért valami jófajta konyak csak akad a háznál
Julcsi (felvont szemöldökkel, kezében tálcával, rajta három teletöltött konyakos pohárral): De. Szerencsére annak még nem vagyunk híján.
Ádám: Akkor pedig igyunk áldomást a befőzés sikerére.
Lehetet volna olyan fejezet amikor lógégét vesz valamelyik kisnyugdíjas a csarnokban . Amúgy annyira kíváncsi vagyok hogy mi a fenét lehet azzal kezdeni ?(a hentest sosem mertem megkérdezni mert a látványától hazáig szaladtam.) Valaki gyakorló háziasszony esetleg tudja ?
Igen. Megtaláltam a fejezetet( 47-es) . Egymás után Bhőm bácsi csontot vesz, öreglány zsemlyét lop, másik öreglány visszateszi.
És még árazógép sincs, Bandikám.
És ez a fejezet az, ahol Julcsibe Tv-t akar vagy mifenét gyűjteni a szegény gyerekeknek a kórházba! Béla bá szerint ennyi pénz nincs is a földön! És ez legalább 200 ezer forint. 3 TV. De majd Jutka megkérdezi a Videoton-t ad-e. (bár robbanóst adna... robbantak volna fel)
És felvetődik az ötlet: Ferkóék járőröznének a telepen. És utána még egy párszor eszébe jut ez a Mesternek, csak az nem jut eszébe, hogy ezt már korábban elsütötte...
Nagyapónak autót veszünk...
És...a csúcspont Pattogi vs Etus a gyógyszertárban. És Bem apónak a vércukra megy fel...nem a vérnyomása? Miatököm?
Csak a nyugdíjas sors keresgés miatt végig néztem a fejezetet...hát pompás volt.
Mágen meg úgy köszönhetett volna neki, hogy "Igazgató úr..... Robi!!!", bizonyítva, hogy teljes véletlenről van szó, semmiféle kapcsolat nincs köztük :-DDD
Megy a Vígbe... bár tippjeim szerint László Zsolt és Udvaros nélkül.
Á, nem igazából fanyalgok, csak szvsz akkora hype lett körülette, meg nekem akkorát szólt előző héten az Angyalok, hogy az ezek után egekben lévő elvárásaim nem elégültek ki :-D... mert előadás után még napokig gondolkodtam azon, amit láttam ;-)
Egyébként én is letöltöttem most, hogy megint megnézzem a Nemzetis után... mert emlékszem, hogy anno teljesen kiütött a film, az előadás meg most nem annyira... persze jó volt, de nem taglózott le, mint amennyire a film, meg amennyire az Angyalok)
Késő délutáni kép tévétorony, lakótelep, roncsok a parkolóban, egy rozzant Ikarus fut át a képen, mögötte viszont rögtön feltűnik egy gyönyörű új Mercedes Citaro is, jól látható BKK-emblémával.
Mágenheim-lakás.
Ádám a kisszobában bóbiskol a tévé előtt, jól ismert barna köntösében, kivillanó mellszőrzettel. Julcsi lép be a lakásba.
Julcsi: Jó estét! Megjöttek a dolgozó népek.
Ádám (nem riad fel, inkább csak lustán-álmosan feltápászkodik): Jó estét. Ezek nem dolgozó, hanem ricsajozó népek. Hordák. Vagy inkább bandák.
Julcsi (a régi köpenyre tekintve): A Nagy Fehért meg mi lelte?
Ádám (álmosan): A Nagy Fehér nem lelte a nagy fehér köntösét, ezért elővette a régit. A kopottat, nyúzottat, de a legkedvesebbet.
Julcsi: Értem. Mit mondjak? Gyönyörű.
Ádám: Ne mondj semmit. Tényleg az. De legalább ezt szeretem.
Julcsi: És? Hogy telt a szabadnapod?
Ádám: Jól.
Julcsi: Bővebben?
Ádám: Nem jól.
Julcsi: Haha. Ez nagyon vicces.
Ádám (leül a nappaliban az egyik székbe, a keze ügyébe került csészéből kávét hörpöl): Ráadásul nem is igaz. Végre kialudhattam magam.
Julcsi (mintha valami tiltott dolgon kapta volna a másikat): És még tévéztél is
Ádám (tettetett beismerően): Képzeld, még azt is csináltam. Amíg bele nem aludtam.
Julcsi: És mi jót találtál a megszámlálhatatlan csatornákon?
Ádám: Egy nagy magyar filmet. Szabó István Oscar-díjas művét.
Julcsi: Ne mondd. És az téged érdekel? Úgy tudom, az egy elég ódivatú film, valami régmúltban játszódó, elavult történettel.
Ádám: Tévedsz, lányom. Az egy szép, ízléses, elgondolkodtató alkotás. A témája ugyan valóban nem aktuális, de a színészvezetés, a képi beállítások, a fények, a dialógokban felgyülemlő feszültség bravúros rendezésre utalnak.
Julcsi (meglepődve): Te így értesz ehhez a szakmához?
Ádám: Furcsa, ugye? A te drága jó nemzőatyád még mindig tud meglepetést okozni.
Julcsi: Nem. Csak nem gondoltam, hogy ilyen műértő szemmel figyeled a mozit.
Ádám: Pedig bizony a középiskolában sokáig vacilláltam a pályaválasztás körül. Annál is inkább, mert filmszakkörös voltam, s Ragályi Elemér járt be hozzánk képi mesterséget oktatni. De persze te azt sem tudod, ki is az a Ragályi Elemér.
Julcsi (sértődötten): De képzeld, tudom. (Megenyhülve.) Szóval belőled majdnem színész lett?
Ádám (unottan): Majdnem.
Julcsi: És akkor szerepelnél a tévében?
Ádám: Biztosan. Ahogy mostanában elnézem, a tévében mindenki szerepel, csak épp színész nem.
Julcsi: De mondjuk sorozatokban
Ádám: Na, azt nem. Édes jó leányom, én művésznek készültem, nem csepűrágónak. Se sorozatokat nem vállaltam volna, se pendlit. Éppúgy, mint ahogy orvosként nem fogadok el se paraszolvenciát, s nem szervezek homeopátiás rendelést sem.
Olyan vagyok, mint az utazó ringlispíles a falusi focipályán: egy főért is bekapcsolom a kócerájt.
Szóval hadd szóljon: az előző rész tartalmából.
Ferit és Ádámot megtámadták. Feri kórházba is került, mert verekedés közben megbotlott egy kóbor macskában. A bonyodalmak a kórházban folytatódtak, hisz kiderült, érvénytelen a TAJ-kártyája. Kutya sikeresen túljutott nehéz feladatán, Ernő elbocsátásán, akinek elhelyezéséről Jutka gondoskodott. Etus a rezsicsökkentésnek köszönhetően jótékonyságból vállalhatott nemzeti ereklye készítését, Julcsi pedig kifejezhette neki a büszkeségét. János vágyódott Alma iránt, Alma meg János iránt, de végül az lett belőle, hogy Alma elkéredzkedett és durcásan hazament, hogy egy hosszú estét töltsön a nagyszüleivel. Sümeghy gyanakodni kezdett arra, hogy Lillácska nemcsak a rokon gyerek felügyelete miatt tartózkodik oly sokat Németországban. A stúdióban Fruzsi kilépése és kezdődő dohánytrafikos karrierje kavarta fel az állóvizet - épp a legnagyobb hajtás kellős közepén.
Mentünk ma reggel bevásárolni a piacra, és a hentesnél gyönyörű karajCSONT volt....erre megszólal a feleségem, hogy ma borsólevest akar főzni, vegyünk már bele egy fél kiló CSONTOT....:) Szerintetek mi jutott eszembe??:)
Ne mindegy, kértem csontot (teljesen unszomszakompatibilis módon nem adtam elő a hentesnek sem azt, hogy hóvége van és nem tellik másra, se azt, hogy a levesbe lesz), és teljes megdöbbenésemre a hentes sem kérdezte meg, hogy a kutyának lesz-e....
Úgyhogy mindjárt ebédelünk zöldborsólevest a la Böhöm apó!!!
Fenn a Dombon. (Hm...Toronyház...városi nevezetesség) Hát itt a Dombon, itt a házmes, izé közösképviselő házunkba se lakik, nem dominózik, de még latin közmondásokat se tud idézni. Bár a konyakot lehet ő is szereti , amikor a házban csőtörés volt és ment az intézkedés azt hiszem ittak egy jó kis felest.
Én még a bohémeket is megértem: ki tudja, az ember megéri-e a nyugdíjas éveit... nem arra spórol, hanem a mának élva szerez élményeket :-D
De ez akkor is egy tudatos választás, magyarán, nincs mit elvárni senkitől, ha mégis 88 éves koráig elél, másrészt mennyi ember van, aki ugyan szívesen vallana ilyen filozófiát, de a fizetéséből még az aktív években sem telik a szorosan értelmezett létfenntartásnál kívül egyébre.
Vagy itt is az működik, amit a Szomszánál mondtunk: jobb nekik attól, ha tudják, hogy másnak szar? De míg a Szomszából legalább egy pillanatig átjöhet az, hogy jujj, ma én sem tudtam kifizetni a villanyszámlást, vagy Túró Rudit venni a gyereknek vagy befizetni a tábort, addig a celebek olyan körlmények közül sírnak, ami már eleve millióknak elérhetetlen, és olyan dolgokért sírnak, amiről meg már álmodni se mer a köznép.
Ebben elvileg különbözniük kell a színészek többségétől, akik vagy egy színháznál vagy a filmgyártónál voltak leszerződve (már úgy értem, az ántiidőkben, amikor még nem, hogy divat, de talán még lehetséges sem volt a szabadúszás)
A másik meg érdekes kérdés: nyilván Kordának v. valakinek a környezetében volt annyi esze, hogy annak egy részét, amit keresett félretetesse vele akár megtakarítás akár befektetés formájában, onnan meg a kutya is odaszarik...
Azt elképzelni nem tudom, hogy mit hittek a többiek: bármikor tudott volt, hogy mennyi az átlagnyugdíj, hogy nem egy vezérigazgatói, pártpuncis fizetés. Illetve, látniuk kellett, hogy mennyit fizetnek MAGUK nyugdíjjárulékot... mert az meg ugye kizárt, hogy milliókat vontak e tőlük, aztán mégsem kaptak semmit. Miért élték fel, amit megkerestek? (ez érthető, ha valaki épp annyit keres, hogy épp csak fenn tudja magát tartani, de ugye itt jellemzően nem erről van szó) Szóval vajon mit gondoltak? Hogy a hatalmas teljesítményükért cserébe az állam majd kiemelten gondoskodik róluk? Nos, ez megvan.... néhány kiválasztottnál (Nemzet Színésze), de ugye ezen az alapon a legjobb villamosvezetőket vagy óvónőket is megillethetné valami jó kis kiemelt ellátás, hiszen ők is legalább annyira fontosat tettek le az asztalra (ha nem...), mint Nagy Feró vagy Komár...
Bár persze, ha azt nézem, hogy mi lesz itt 15-20 év múlva nyugdíj ügyben, akkor igazán semmiség a meglepődés, amit művészeink produkálnak most.... :-(
Az is vicces volt, amikor Komár mondta, hogy nem a kocsmába hordta a pénzét.
Ja, mert a napi egy üveg whisky biztos ingyen volt:)
Múltkor volt egy cikk az Indexen, miszerint a milliárdokat kereső sportolók nagy része a visszavonulása után pár évvel csődbe megy.
Mert fenn akarja tartani a megszokott életvitelt, miközben már nincs meg hozzá a bevétele.
Itt meg az lehet, hogy már az aktív korban sincs meg a fedezete a sok Fészekben, meg Balettcipőben eltöltött éjszakának, állandó pénzzavarban lehetnek sokan, amit művészi bohémságnak fordítanak le maguknak.
Éppen ez az, hogy a zenészeknek (a cikkben szó esik szegény Komárról, Bergendyről, de olvastam egyszer Nagy Ferótól is, hogy milyen röhejes a nyugdíja) nem hiszem, hogy lett volna un. főállása, mint ahogy a társulathoz nem tartozó szabadúszó színészeknek sem.
Ők azt keresték, amit a fellépésekből, a lemezkiadásból, a jogdíjakból kaptak. És én úgy tudom, hogy az ilyen szabadúszók, meg szellemi szabadfoglalkozásúak nem a tényleges jövedelmük után fizettek TB-t, hanem egy fix összeget (alapvetően azért, hogy pl. egészségügyi ellátásban részesülhessenek), ami után meg valóban baromi alacsony nyugdíj jár.
- hogy a picsában lehet nyugdíjas Gesztesi 47 évesen? Rendőr volt vagy tűzoltó? Most már akkor sem mehet el ennyi idősen. Beteg? Akkor meg nem is szerepelhet innentől kezdve. Az a szabály, hogy aki munkaképes és a munkát választja, az lemond a nyugdíjról.
- de hát vissza a mesteri éterbe: jól értem, hogy a belinkelt jelenet nem összevágott (valami néző által, hanem az alkotók vágták össze így)? Jól értem, hogy egymás után három kisnyugdíjas is épp úgy verődött össze, hogy csaknem az éhhalál küszöbén találtuk őket? Csoda, hogy a bálák mögé nem kukkantott be a kamera, biztos halomban láthattunk volna végelgyengülésben szenvedő időseket.
Ma amikor a boltban álltam a pénztárnál és figyeltem, ahogy a pénztáros nagy nehezen előkeresi a vaníliás csiga kódját egy A/4-es papírról az előttem álló vevőnek, az jutott eszembe, hogy Lenke néninek biztosan lenne valamilyen forradalmi ötlete arra, hogy ne menjen el ennyi idő a keresgéléssel. Pl. milyen jó lenne erre a célra a Google-szemüveg: azzal oda tudná vetíteni maga elé villámgyorsan a megvásárolt áru kódját és biztosan behozná az árát. És Vágási Feri is tarthatna egy monológot a villámgyorsan fejlődő technikáról.
Itt mondta talán valaki, mikor ez egyszer téma volt (talán pont Zenthe kapcsán), hogy régen -értsd mondjuk 1986/87 az szja bevezetése előtt- másképp működtek a dolgok. Hogy akkoriban nem volt olyan, hogy adózott jövedelem, mert minden jövedelem adózottnak és járulékbefizetettnek volt tekinthető, magyarán a nettó az a bruttó volt. Azt el tudom képzelni, hogy a művészeknek is volt a főállása, amit vezettek és ami alapján kiszámolták a nyugdíjat, de mondjuk a többi, eseti keresményét (hakni, film) már nem vették ide vagy csak valami kis részét....
Én pont az szja bevezetésének évében kezdtem dolgozni, pár hónapot még a régi rendszerben, de sajnos ha megveszek sem emlékszem, hogy hogy volt a bérszalagom. Adó nem volt, az tuti, de hogy eü és nyugdíjjárulékot vontak-e????? Talán igen, mert most, hogy próbálok emlékezni, rémlik egy régésztábor, ahol gyakorlatiag kubikoltunk és kaptunk bért is utána, és arra emlékszem, hogy ott levontak zsét, ami jövedelemadó nem lehetett, lévén 1984-ben v. 85-ben volt.... Persze, ha tuti lenne sem tudnám, hogy mi vonatkozott a nem fő munkaviszonyra (mondjuk a régésztábor nekem sem az volt, hiszen gimibe jártam, és csak egy kéthetes tábor idejére szólt) vagy, hogy nem alkalmaztak-e spéci szabályokat a művészek nem munkaviszonyos keresményeire....
No igen, a művészvilág mind azon nyavajog, hogy kevés a nyugdíja.
Én viszont megkérdezném, hogy vajon minden egyes hakni, fellépés, milliomosszülinapon domborítás, "sika,kasza,léc" falunap után másnap szépen a teljes gázsijuk után leadóztak és befizették a TB-t? Mert ha igen, akkor valóban kevés ez a nyugdíj, de ha nem, akkor nem kéne ez a duma.
Nekem, mint alkalmazottnak bizony a munkáltatóm minden huncut fillér jövedelmem után levon mindent. De van egy előadóművész ismerősöm, ő pl. kurva büszke arra, hogy milyen sokat el tud "zsebbe" rakni a fellépéseken kapott gázsiból, ami után egy huncut kanyi TB-t nem fizet.
Ha viszont valakinek ez megadatik, akkor kuporgasson, tegyen el egy külön "nyugdíjszámlár" magának megtakarítást, oszt ne rinyáljon amikor annyi nyugdíjat kap, ami a ténylegesen befizetett TB-je után jár.
Egyébként nézem néha ezeket a főzőműsorokat, mindegyiknek szereplőnek olyan kéglije meg kocsija van, hogy ihaj (köztük olyanoknak is, akiket hallottam rinyálni a sajtóban a kevés nyugdíjuk miatt, mert a belinkelt cikkben szereplőkön kívül bizony ilyen dumák már másoktól is elhangzottak.)
Tősgyökeres gyöngyösi vagyok. Na igen, városiasodott de azért sok minden nem változott. Ez azért akkor is csak kisváros, bár tudod a vicc az egészben az, hogy a XX. század előtt szinte mondhati fejltebb, életteltelibb, városiasabb város volt mint most.
No de én is lakótelepen lakok, de ez kisvárosi lakótelep. Itt az alagsorban nem dominózgat és rumozgat két öregúr. A szomszéd nem főz levest nekem ha megfázok, nem visznek be ingyen taxival, de még egy valamire való Keszei se lakik erre. Hát szóval ez nem az igazi, nem is hasonlít a ,,valóságra"
Hogy milyen volt, az elég sommás kérdés, ha azt mondom, jó, akkor az jó válasz rá?
Különben tényleg jó hely volt, bár egy gyereknek mindegy, az mindenhol jól érzi magát.
A mai állapotához képest gyakorlatilag falu volt, ahol előjegyzést kellett beadni a Fő téri könyvesboltban a könyvheti könyvekre, ahol a város legjobb cukrászának a fia osztálytársam volt, ahol a téli fő társadalmi esemény a fellocsolt teniszpálya volt, voltak koncertek a főiskolán és bár hülyén hangzik egy 30 ezres városban, de tényleg mindenki ismert mindenkit.
azt nem értem csak, hogy mindig is lehetett tudni, hogy adott fizuhoz képest nagyon kevés lesz a nyugdíj, tehát nem tudom, miért meglepetés ez valakinek. Tessék dolgozni, seftelni, harácsolni, mittudomén mit csinálni, hogy öregkorunkra félre tudjunk tenni, aztán legfeljebb nem sikerül.
De ne lepődjünk már meg, hogy: nézzék meg, ennyi idő után ennyi a nyugdíjam!
Abban igazat mondott a TV2-ős riport, hogy mindenki jobbat/többet szeretne magának (és jellemzően úgy is érzi, jár neki, megdolgozott érte) Csak mi nem állunk ki rinyálni a médiába, hogy éhbért kapunk, mert még annyira sem telik, mint a hasonló beosztásban dolgozó külföldi munkatársainknak. Azt is csak magunk közt szoktuk a férjemmel megbeszélni, és szintén nem hívjuk ki a retek vagy a csigatévé stábját, hogy apósom és anyósom 45 év után, hasonló munkakörből Németországban v. Ausztriában nyugdíjba menvén röhögve fizetnék be magukat két-három hét hévizi pihenésre (amiben benne van mondjuk a fogászati kezelés meg gyógytorna és egyéb egészségügyi ellátás), aminek egy részét a német/osztrák biztosító még vissza is fizetné nekik, és nem tőlünk kapnának egy hetet ugyanide, orvosi ellátás nélkül, és nem tőlünk kérnének kölcsön az anyós fogsorára (beültetett, nem olyan kiesős...annyiba is kerül, de nem hiszem, hogy egy német/osztrák nyugdíjasnak kérdés, hogy ne a beültetettet válassza, mert nem telik rá és a fia nem tud kölcsönadni a jobbikra)
Ez a TV2-ős riport olyan -szomsza nyelvre lefordítva- mintha a Mester nem csak egyszerűen azt a jelenetet forgatta volna le, hogy LEnke megvetően kezeli a nála bélszínt vagy francia konyakot kereső gazdag vevőt (nincs ott arra fizetőképes kereslet), de maga Lenke kérne bocsánatot, hogy nem bélszínt vitt vacsorára a zöldbab mellé, mert borzasztó, hogy pár éve még telt rá, de most már nem. Szóval, igen, a Mester egyik oldalrólsosem látott igazi nyugdíjast és a sorozatban is sok az egymást keresztbe vágó infó (nincs pénzünk, de azért kocsit veszünk/nincs pénzünk, de ha új windows jön, lecseréljük az egész számgépet hozzá), más részről legalább a szereplők a legtöbbször valóban olyasmiért sírnak, ami egy normális világban alapszükséglet, és nem luxus.
Csak az okok objektív feltárása miatt még egy megjegyzés: az alacsony művésznyugdíj természetesen annak is folyománya lehet, hogy valaki aktív pályafutása alatt kakiért-pisiért volt kénytelen fellépni / vagy ritkán tudott fellépni és nem volt lehetősége sem többet fizetni, mint a minimum.
Ugyanakkor nem hiszem, hogy azok körében, akik mostanság rínak a bulvárnak, ez volt a jellemző, mert pl. egyikük sem egy borsodi kis falu szoba-konyhás házikójában fogadja a riportereket, hanem saját, jellemző módon jó környéken lévő házában, ami megint csak jellemzően nem Retz bútorokkal van berendezve... (és akkor nem használtam a villa szót, meg a luxusházat, mert hülyét kapok attól is, mikor a bulvár mondjuk egy 50-60 milliós családi házra már ezeket a szavakat használja)
A minap épp Csala Zsuzsa 37 ezer forintos nyugdíja volt a téma a bulvárban, meg ugye a korábbi sztorikból, mint, hogy ha Zenthe nem lesz a nemzet színésze, akkor éhenhal, én arra tippelnék, hogy a Mester kis mikrouniverzumában, amit ő ismert, és amin túl nem nagyon látott embereket, ez tényleg általános jelenség volt.
Magyarán, még a legtöbbet foglalkoztatott, legismertebb, legnépszerűbb színészek is annyi nyugdíjat kaptak, hogy ha nem dolgoztak mellé, akkor az semmire nem volt elég.
Ugyanakkor erős a meggyőződésem, ez úgy lehetséges, ha korábban, még aktív korukban csak a mindenkori minimum után fizettek járulékot, így a jogviszonyuk megvan, de az összeg is a minimum nyugdíj közelében van.
Korábban tellett ugyan arra, hogy a magyar átlagnál (jelentősen?) jobb körülményeket teremtsenek maguknak, és/vagy bohém módra éljenek, de nem takarékoskodtak, amit megkerestek, azt fel is élték (újabb Szomsza párhuzam: ha van, elverjük, ha nincs, panaszkodunk, hogy nélkülözünk)
Az Általatok felhozott példákban meg az a más, hogy a hétköznapi kisemberek nem így nevelkedtek, nem így éltek: ők zömében még életükben megszokták a beosztást (luxusra még a Kádár-korban sem futotta, meg nem is nagyon lett volna nekik elérhető), de a mindennapi dolgok mellett valamennyit még félre is raktak (az én és a férjem nagyszülei, az ő testvéreik, de anyám és testvéreinek is félre volt téve minimum a saját temetésükre való pénz, nekem akármennyire is morbidnak tűnt ez akkor és most, ők azt tanulták meg pl. a háborúkból, hogy egyszer hopp, másszor kopp: legyen tele minimum a spájz, de még jobb, ha pl. ezen felül is tudtak spórolni, ha vesznek néhány kisebb aranydolgot, ami baj esetén könnyen pénzzé/áruvá tehető).
Szóval, a hétköznapi kisember korábban sem élt nagylábon, sőt spórolt a nehezebb időkre, így amikor nyugdíjas lett, nem volt egy éles életmódváltás, hogy már nem telik nyugati autóra, nyugati nyaralásra, balatoni házra, heti éttermi vacsorákra, mulatásra, most meg kenyérre, reszire sincs pénz.
El tudom képzelni, hogy egy népszerű művésznek, akik nem tudott mondjuk az egészségi állapota miatt annyi fellépést vállalni, mint aktív korában, azaz nem tudott eleget keresni a nyugdíj MELLÉ, annak mekkora sokk lehetett a nyugdíjas élet: egy szerb mondás szerint Isten azzal büntet a legjobban, ha azt veszi el Tőled, amid már megvolt... Ő azt hitte, a nyugdíjas évei kellemesen gondtalanok lesznek, ugyanaz az életszínvonal, mint korábban, de az aktív évek hajtása nélkül.... erre kiderül, hogy fellépni már nem tud annyit, esetleg nem is kell annyira, mint korábban, és még az állami apanázs is kevés...
Na, száz szónak is egy a vége: a Mesti ezt látta, ezt érezte akár a saját bőrén is, ezt írta bele ebbe a kordokumentumba. Ahhoz meg, hogy igazi nyugdíjast legalább lásson, ki kellett volna mozdulni az elefántcsonttoronyból...
Amúgy milyen volt Gyöngyös? Csak mert magam is odavalósi vagyok. És itt egy darab Gazagrét sincs, bár más lakótelep van, hát nem olyan mint a Gazdagrét egyik se.
Pláne, hogy a Szomsza-nyugdíjasai nem szegény nyugdíjasok, Böhm bács könyvelő volt. Könyvelő nyugdíj+közösképviselői díj, és nem telik neki csak csontra? Hát egy könyvelő nem minimálnyugdíjat kapott. Akkor a Mester szerint aki nem könyvelő volt hanem 50 évig csak egy munkás a vasöntödében, az még kevesebb nyugdíjat kap, azzal mi van? Az meg már egyenesen kőlevest eszik?
Aki meg a kádár rendszerben végigdolgozott élet után csak annyi nyugdíjat kap, hogy ha naponta vesz egy-két kiflit és egy joghurtot nem futja ki egy hónapig, az marha keveset dolgozhatott, egy olyan rendszerben, ahol mindenkinek volt munkája és dolgozni is kötelező volt.
Jó kérdés, ráadásul ez még a rendszerváltás előtti késői Kádár korszak, mikor a nyugdíjasoknak még jó dolguk volt.
Azt csak halkan jegyzem meg, hogy ha ennyire csórók laknak csak itt, akkor miért Gazdagrétnek hívják? Vagy ha ez a Gazdagrét mi lehet a csóróréten?
Pár évvel később volt egy jelent mikor Almáék záráskor egy öreg bácsikát találnak a kocsma előtt, aki összeesett az éhségtől ,mert nem telik kajára. Persze rögtön, hoznak neki kaját, meg rögtönzött gyűjtést is szerveznek, majd Laci hazaviszi kocsival.
Míg az USA-ban az a menő, ha valaki jól él, nálunk az, ha valaki rosszul.
Az is panaszkodik, akinek semmi oka rá.
Nyilván az én merítésem sem lehet annyira mély, mint a Mesteré, de két nyugdíjas nagymamával én sem észleltem semmi ehhez hasonlót.
Már eleve a nyugdíjak mélyrepülése 89 után kezdődött és 2003-ra érte el a nyugdíj reálértéke a 89-es szintet.
Az egyik nagyanyám TSZ-nyugdíjas volt, elképzelhető, mekkora nyugdíjjal, de még 92-ben, 28 évesen is tőle kértem kölcsön nyaralásra. És nem csak én, apám kivételével az egész családot ő pénzelte, fantasztikus fazon volt.
De egyébként Gyöngyösre azért költöztünk, mert ő verpeléti volt és nehezen viselte, hogy anyám Oroszlányban, meg Bokodon él és beajánlott egy autót. És kifizette, kessben.
A szüleim is úgy kerültek össze, hogy nagyanyám konkrétan bögrecsárdát üzemeltetett a helyi katonáknak, apámat oda vonultatták be és ő lett a befutó.
De persze soha a büdös életben nem nyavalygott, pedig a kedves nagyapám úgy döntött, hogy inkább otthagyja őt és anyámat a francba és kitántorog Amerikába.
30 éves korától tök egyedül volt egy faluban egy gyerekkel, egy jót sem kefélhetett szerintem, de azért kulák lett a lovával, meg a tehenével, aztán becsapták a téeszcsébe és viselte nem csak hogy méltósággal, hanem fantasztikus találékonysággal.
És sosem volt kérdés, hogy valami van-e, annál inkább, hogy 70 vagy 100 tojást viszünk el kéthetente.
Mi, a kimondottan jól kereső apámmal és anyámmal.
A másik nagyanyám kevésbé volt nagy spíler, bár azért a háború után ő is felkerekedett és elgyalogolt Pécsig, hogy aztán egy zsák kajával térjen haza. Tatabányára.
Mindenesetre neki sem volt soha anyagi gondja, bár nyilván nem élt nagylábon.
Így aztán azt kell mondanom, a Mester a kordokumentumában konkrétan hazudik, de gátlástalanul.
Az meg külön vicc, hogy mit lehet főzni húsos csontból.
Hát levest, vagy alaplét bazd meg, de azt meg csakis abból érdemes, mert abból lesz finom.
Számtalanszor vettem csontot, marhát, disznót, vagy csirke farhátat, de soha egyetlen hentes sem kérdezte meg, hogy a kutyának lesz-e?
Szerintem a Mesternek fogalma sincs arról, miből lesz a leves.
Vazze, már megint találtam egy jelenetet a tube-on, amin felbasztam az agyam. Vajon honnan szedte a Mester azt 1989-ben, hogy a nyugdíjasok (általában "a nyugdíjasok") olyan csórók, hogy kutyának való csontot esznek, meg nem tellik nekik egy zsömlére vagy egy pohár tejfölre? Biztosan volt/van ilyen is, de ez a jelenet teljesen általánosító, mintha minden nyugdíjas így élt volna akkor.
Biztos írtam már, de én a nagyszüleimmel éltem évtizedekig (1989-ben is), és az akkori viszonyok között nagyon jól megvoltunk, kaja meg aztán mindíg volt rogyásig...
Pl. emlékszem, gimi után egy évig gyakornok voltam, és mondták, hogy a teljes fizetésemet tegyem be a takarékba, mert nincs rá szükség, simán megéltünk a nyugdíjukból.
Nagyon találó az egyik tube kommentelő hozzászólása, hogy a jelenet akár egy észak-koreai propagandafilmbe is befért volna, amelyik bemutatja, hogy hogyan élnek a csóró amerikai nyugdíjasok...:)
Vágási Ferivel ilyesmi sose történhet meg, hiszen ő a számtógépet mindig használat után szétszedi és elteszi a szekrénybe. Biztos azt hiszi, ha csak úgy otthagyja összerakva akkor le fog fagyni a hidegben, mert a szekrény mikroklímája az ideális.
Bontókban érdeems lehet szétnézni ott árulnak olcsóbban selejtezett laposokból kimáűtött billentyűzetet. De valóban aranyárban mérik a laptop billentyűzetet. 20e-ért már talán vehetsz egy nem működő ugynaolyan típust is aztán hajrá lehet szétszedni és próbálkozni ak ét rosszból összerakni egy jót. De még ennél is jobb ha veszel egy sima USb-s billentyűzetet és otthon arról használod, kb. 2000 ft egy átlagos.
Pontosítok: a kupak megvan, csak volt hozzá valami rúgófunkciót betöltő biszbasz, azt meg nem találtam meg a porzsákban sem. Viszont egy notebook billentyűzet 15-20e forint (mert ugye EGY betűt minek is javítanának ;-), annyira meg nem fontos. (ott maradt egy kis csonk, amit le tudok ütni, csak ugye nehezebb eltalálni, meg nagyobb erővel is kell ütni, hogy megmoccanjon)
De próbáLok L nélküLi szavakkaL operáLni. Ami nehézkes, mint az előbbi mondat is mutatja :-DDD
Sajnos még mindig hiányzik a L betűmet fedő kis lapka a laptopom billentyűzetéről (SOHA ne porszívózzon senki billentyűzetet, vigye inkább szerelőhöz), így időnként bizony kimarad az l (most vigyáztam, asszem)
Pedig lehetne még gyerekruha-cserebere program is.... :-D
(ja, és újságot Kutyánál is lehet ám olvasni: a ház pénzén fizeti elő, hogy aztán csak az a három ember olvassa, aki lemerészkedik a kutyaólba... vagy az még Böhm volt?)
Ott tuti nincs újság, de majd Lenkének eszébe jut, hogy legyen.
És attól függ aztán, ki jön be olvasni: ha Kutya, mert nincs pénze, akkor okés, ha Kerey akarja megnézni a Magyar Közöny legújabb számát, mert megy ügyfélhez, de nem biztos benne, otthon mit olvasott, el lehet-e számolni a hörcsögeledelt céges költségként... akkor nem.
(azaz, ha Kerei ügyet is csinálna az egészből, Lenke jól meghack-marketingelné az egészet, hogy a hír nyomán százak/ezrek jöjjenek a boltba vásárolni)
(egyébként ez most off félig, de engem riaszt, hogy mostanság mennyire körbe tudja rohanni a médiákokat egy httír, sőt, félhír, mert ugye csak azt tudjuk megint, amit az egyik fél elmondott.... mert gondolom, irl a biztonsági őrt azzal bízták meg, hogy ne legyen olyan, amit szinte minden újságot áruló boltban látni manapság: az emberek ott állva olvassák ki a napi sajtót, aztán jól nem veszik meg, hogy hazavigyék. Értem a boltot és értem azt is, akinek ideje rengeteg, de pénze nincs megvenni az újságot, hát úgy használja az ilyen helyeket, mint a könyvtárak olvasótermét, ahol még várni sem kell az x újság egyetlen példányára. Tanulság nincs, nem tudom, kinek van igaza, csak mondom, riaszt, ahogy a híreknek gondolt dolgok körbe rohanják a világot, aztán szart se tudunk...)
Most ugyan jól kicseszek magammal, hisz enyém a stafétabot, s akár bele is szőhetném a jelenetbe, de nyugodt vagyok, mert mire Lenke nénihez érek, úgyis legalább három akkora ökörséget szül ez a drága, áldott, büszke, okos, bölcs nép (ez a "kurva ország"), hogy lesz miből válogatnom.
Szóval: Bandikám felveti ezt, hogy mittetszikszólnilenkenéniháthallottmárilyet? Mire ő: már hallotta és ki is gondolt valamit. A vén kocsist már szalajtotta is a póóóóstára, hogy szerezzen be néhány rejtvényújságot, az olcsóbb fajtából, s azokat itt, ebben a kisközértben szabadon használhatják a kedves vásárlók sorban állás vagy épp alapanyag-tanakodás közben. Ezzel aztán frappáns, de egyben kedves és hasznos választ adnak (utálkozva) a lenti multi embertelenségére.
Bandikám pedig alig tud magához térni a hatalmas ötlettől.
(Az életrajznak van egy-két szomszás eleme, pl. mikor Szinetár hívja magához, de ő nemet mond, erre Szinetár nem megsértődik, hanem jövőre újra hívja ;-) vagy az erdészeti szakközép -bár ezt már tudtam)
Mindig azt mondom, most fizetjük meg a "könnyebb"(azaz a többi ká-európai országhoz* képest könnyebb) kádári éveket. Mert az az átlagembernek olyan jó volt: gondolkodni nem kellett, ha nem pattogtál a rendszer ellen, akkor nemcsak fíííínom langymeleg gondoskodást kaptál, de még ügyeskedhettél is a magad érdekében egy kicsit.
Könnyebb volt pl. a cseheknek megemészteni a rendszerváltás visszásságait, mikor amit megéltek 40 évig, az olyan rossz volt, hogy össze nem lehet hasonlítani a régi visszásságot az újjal. Nem beszélve arról, hogy mennyivel könnyebb volt legalább megpróbálni felszámolni a régi megszokásokat, mint nálunk. Mert ott ugye cserébe megkapták a szabadságot, nálunk viszont hosszú volt a póráz, sokan nem is érzik, hogy bármi más lenne, azon kívül, hogy mondjuk nincs húszéves autó előjegyzéslista.... Így aztán éppen huszonéve nem mer senki igazán hozzányúlni pl. a szociális ellátórendszerekhez, meg az eü privatizációja az ördögtől valónak tekintendő (ugye most épp a patikák jönnek....)
(*kivétel az oroszok, mert ugye ott előtte nagyon szar volt, de szar most is, tehát ott a kisember csak azt látja, hogy neki nem változott semmi, csak most már nem a párttitkárok, hanem a maffiózók gazdagodnak, csak most már szégyelni se kell a vagyont)
De nem offolok ám! Mert minderre tökéletes példa, tökéletes kordokumentum a Szomszédok rendszerváltás előtt és után: mit ért és mi érdeki a kisembert a politikából? Semmi.
Fontos-e neki, hogy bemehessen csak úgy megvenni egy pözsót, mikor előtte is csak úgy vett egy trabantot (és azért nem vett mást, mert pénze nem volt rá) Fontos dolog-e pl. hogy szabadon utazhatunk, hogy van EU, ha senkinek nincs pénze rá, de még belföldi nyaralásra sem (cserébe sehol egy szakszervezeti üdülő)?
Mire jó a rendszerváltás, ha tényleg csak annyit érez belőle az ember, hogy minden többe kerül, hogy elveszítheti a munkahelyét, vagy hogy a munkahelyén nincsenek már olyan átlátható szabályok, mint régen (pl. az iskola rendszeres "akkor mit tanítsak" beszélgetései)
Miért ne mondhatnák az emberek, hogy szarok én a szabadságomra, akkor sem politizáltam, most sem teszem, akkor sem utaztam, most sem teszem, ha megvan a kis lecsóm meg a söröcském, mit érdekel engem, mit csinálnak a nagyfejűek a parlamentben?
Sajnos ez egy óriási nagy csavar, amit még hosszan fogunk szívni: a rendszer alapvetően jó volt, csak a párttitkárok nem. Sokan, túl sokan gondolkodnak így.
HOgy leglaább kicsit on topikok legyünk, ez most olyan volt, mint CSaba tanárúr kesergett volna :-D
Mert a Mester az igazi életet írta meg! :-D
Jut eszembe, reggel kint volt egy cikk a Zindex főoldalán, hogy a szülőknek kell finanszírozni az iskolák felújítását. NO de, a mi Etusunk már AKKOR tantermet festett!!!! Szóval egyre inkább hajlamos vagyok azt hinni, hogy amit a Mester nem énekelt meg, az nincs is, mert nem is lehetséges, hogy legyen :-DDD
Csak nekem az a fura, hogy mindezt -a közgazdasági folyamatok saját szájízre való átszabását- eljátszottuk már egyszer: cucializmusnak hívták. Mert az árakat lehet az Országos Árhivatalban megszabni, amiknek aztán így köze nincs a világpiaci trendekhez, azok begyűrűzését meg lehet állítani a határon, különösen, mert Magyarország minden szükséges természeti erőforrással rendelkezik, illetve akkora világhatalom*, hogy ha mégsem, elég pár ijesztő morrantás, és máris mindenki igazodik hozzánk.
Magyarán, lehet a kenyér 3,6 vagy a benzin 5 forint, csak max. egyik sem lesz, vagy lesz, de a feketepiacon vagy lesz, de semmi más nem lesz, mert a dotációra elmegy ingünk-gatyánk.
Mert ugye a cucializmus, meg a keleti blokk nem a politikába ment tönkre, hanem egyszerűen elfogyott a pénz, amiből ezt az érdekes gondolati kísérletet finanszírozni lehetett.
Mondjuk, azon mindig csodálkozni tudok, hogy általam valóban nagyra becsült, inteligensnek tartott, művelt idősebb ismerőseim ezek után hogy tudnak tapsolni mondjuk a rezsicsökkentésnek. Mert mondjuk nekem, akinek még a tojáshéj szinte a fenekén volt a rendszerváltáskor, ráadásul a cucializmus rosszabb fajta arcainak mutogatásakor (68, de pláne 56 előtt) még a világon sem voltam, erős a párhuzam, akkor ők, akik tényleg benne éltek, hogy nem látják, hogy mi lesz az ára az ilyesminek?
*én egyébként még azt sem mondom, hogy a klasszikus összeesküvés elméletek baromságok, mert még az amcsi vagy az orosz elnök sem tehet meg mindent, valakik őket is irányítják (nem az ufó-k, hanem a pénz igazi urai)... de hogy akkor miért gondoljuk azt, hogy mi igen? Jó, kicsi pattanás vagyunk a világ fenekén, max. nem is figyelnek ide ránk azok, akik igazán a világot igazgatják.... viszont attól azok, akiket ők befolyásolnak még igen...
Egyáltalán mit és hogy fog egy történelemtanár tanítani? Mert egyrészt amiket hallani, hogy milyen lesz ált-közép iskolákban a tananyag másrész ahogy elnézem a csoporttársaimat ( jó én nem középiskolás tanár akarok lenni) hát én menten kiszaladok a világból ha ők taníthatnak bármit is. Béla bá' ha látná őket nem is tudom mi lenne, egy hétig üvöltene. Belilulna az a ,,adóellenőr" feje . Amikor valaki olyan dolgot nem tud, ami általános iskolás tananyag...sírni kéne.
Igen, anno egy pár évig verték a fejembe bele közgazdaságtan rejtelmeit, -kevés sikerrel-de ezekre emlékszem. Legalább annyi haszna volt , alap dolgok megmaradtak.
Amúgy igen, nem ártna alapszinten ezt is oktatni mielőtt valaki megkapja az érettségit. Meg nem ártana még sok minden mást is, no de ez messzire vezet, bele se megyek, és amúgyis amilyen irányt vett az oktatás...a frász kerülget itt erre felénk mindenkit.
Ami most a gazdaságban zajlik, az évtizedek óta folyik a társadalomtudományokban. Mindenki belepofázik pl. a cigányügy kezelésébe, aztán csodálkozunk, hogy egyre szarabb minden. De ugyanígy említhetném a hajléktalanok, szegények ügyét vagy egyszerűen csak a pedagógiát. Ezek ha nem is annyira szigorú szabályok mentén, mint a fizika, de szintén tudományok, komoly összefüggésekkel, amelyeknek ha egy-egy eleme nem szimpatikus valami megvezethető ökörcsordának, akkor máris nyugodtan jogot formálunk arra, hogy az egészet sutba vágjuk és kísérletezzünk mindenféle olyan ötlettel, amelyeket utoljára 70-80 éve próbáltak ki. Akkor is nagy sikerrel.
Szóval nincs új a Nap alatt, csak eddig nem szoktunk hozzá, hogy egy a húsunkba vágó területen is játszadozzanak. De ha ilyen sikeres lesz a rezsicsökkentési program, akkor gondolom, egy-két év, s mindenki villamosmérnöki szakértői babérokra is tör majd, s egymásnak magyarázzuk, hogy tulajdonképp karbantartás és fejlesztés nélkül is oké az, hogy bedugjuk a konnektroba a hajszárítót, s az működni fog - hisz az áramot elvezeti lényegében bármi.
Az unortodox gazdaságpolitika ha mondjuk unortodox fizika lenne, akkor az lenne a lényege, hogy kijelentenék, hogy gravitáció márpedig nincs, és akkor onnan -a kijelentés hatása- megszűnne a gravitáció... persze csak itt Magyarországon. Ahogy határt lépnénk lebegnénk a légüres térben és röhögnénk a nehézkedő osztrákokon meg szlovákokon.....
Mondják, hogy ez is szeretett vezetőnk hatása, aki nem tartja nagyra a közgazdaságtant mint olyat, mivel nem áll. nem egy ekzakt tudomány, azaz, a 2+2 nem mindig 4... egyszerűen azért mert kicsit több tényező gyűri egymást az egyenletben, közülük meg némelyikre még a kiszámíthatatlan emberi viselkedés/psziché is hat... a fiúk ennél fogva szeretnek mindenbe belepiszkálni kicsit (lsd. még hályogkovács), mert olyan egyszerűnek látszanak dolgok... csak sajna a gazdaságban minden mindennel összefügg. Most pl. kíváncsian várom az útdíj pikkpakk bevezetését és hatását a mindennapi életre.... mert a fuvarozóknak, akik jellemzően nem Mensa Hungarica tagok, már kihullott a hajuk, hogy elmagyarázzák a döntéshozóknak, hogy mennyi minden nem úgy működik az iparágban, ahogy ők az íróasztal mögül elképzelik... de a válasz csak némi mosoly volt, meg az, hogy ne aggódjanak, majd megoldódik a dolog.... csak ők nem tudják, hogy akkor hogy is fognak akkor ők elsejétől szállítani az utakon... a lényeg meg az, hogy nem kell nekünk senki bevált szisztémája, mert pl. az osztrákoké nyilvánvalóan bolsevista trükk (pedig azzal is volt ám gáz az első hetekben!)
Viszont mágen lelkendezve, hogy ismét jönnek új sárga mentőautók meg átadnak sok új mentőállomást az országban, hogy lám lám azért mégis csak jó helyre is megy az adóm.
Arról nem beszélve, hogy a remek rezsicsökkentéssel sikerült úgy letörni az inflációt, hogy jelen pillanatban lényegében defláció felé tartunk, ami elég nagy gond, mert az ember azt tapasztalja, hogy minden egyre olcsóbb, ezért halogatja a vásárlást, beruházást. Addig halogatja, míg a készletre termelő cégek előbb lefújják a beruházásaikat, majd a végén becsődölnek.
"Szerencsére" ez a veszély nem fenyeget, mert az infláció lényegében ettől az egyetlen intézkedéstől lett ilyen alacsony. Viszont az ipari beruházásokat helyre tette rendesen. Az meg majd a munkanélküliségnek ad egy nagy lendületet - igaz, 500 ezren már külföldön keresik kenyerüket, ha ők itt lennének, hát gyönyörű mutatókat kellene még a KSH-nak is publikálnia. A munkanélküliség kihat a gazdasági növekedésre, ami lényegében ma is egy dupla nulla.
Szóval egyszerűen remek ennek a néhány évnek a mérlege. Csóválná is a fejét Kutya, mondván ő ebből semmit sem ért.
Ők 2008 körül csinálták meg azt a hiperinflációt, amit mi a háború után. A hiperinflációnak ugye kutya közönségesen egyszerű oka van. Sok a pénz, de nincs mögötte áru, így a pénz egyre értéktelenebbé válik.
Mi még úgy tanultuk ,hogy van kúszó, galoppozó, vágtató és hiper infláció. A hiperinflációnál pedig már csak a pénzcsere segít, magyar hiperinfláció csúcsán óránként 12%-al romlott a pénz értéke.
Mondjuk igen.... elvileg minden egyetemista tanulja elsőben. Ahhoz képest, hogy szerintem ez tényleg a való élet, amihez sokszor csak gondolkodni kell, sokan utálják, és buknak meg belőle...
Akkor ne legyen pénzügyi ismeret... legyen háztartástan... Az kicsiben maga a közgazdaságtan :-D (mikroekonómia :-DDD
Az infláció önmagában nem ördögtől való dolog (bár, hogy Zimbabwét leköröztük volna, azt nem hiszem, mert 10% körül voltunk, vagyunk talán évek óta, ami nem egy was ist das).
Csak mellette van olyan, hogy mágikus négyszög. Ami úgy képzelendő el, hogy veszel egy adott hosszúságú kötelet, amiből megpróbálsz egy négyszöget kitűzni úgy, hogy a kötélnek mindig feszesnek kell lennie. A négyszög csúcsai jelképezik az árszintet (infláció), a munkanélküliséget, a fizetési mérleget és a gazdasági növekedést. Ha az kitűzött négyszög egyik sarkát felszeded és át akarod helyezni, akkor a többi saroknak is változnia kell.
Mondjuk, ha csökken a munkanélküliség, azaz beljebb tűznéd le azt a csúcsot, akkor nőhet az infláció vagy a GDP (jobban kell dolgozni), vagy nő a fizetési hiány (eladósodik az állam)
A kérdés mindig az, hogy mi a gazdaságpolitika elsődleges célja (már ha van neki, és nem egy katyvasz az egész, mert, hogy valakik fent úgy hiszik, hogy itt nincsenek törvények).... De nálunk ugye most elvileg fizetési mérlegre gyúrunk, gazdasági növekedés meg nincs, tehát lesz infláció és munkanélküliség...
Na igen a nagy magyar infláció, csak az utóbbi pár évben sikerült lekörözni asszem Zimbabwe-ben, ami nem kis teljesítmény. De asszem az a kép mikor az utcán söprik a papírpengőket benne van a negyedikes törikönyvben is.
Béla Bácsi tuti erről is tudna mesélni, mondván ő már akkor is élt és emlékszik mindenre, meg, hogy talicskával hordták a boltba a százmillió b. pengősöket és egy talicskányi pengőért talán kaptak egy kiló kenyeret. És igen, hogy a forint bevezetése után a pengő semmit sem ért, ott söprögették az utcán és összesen nem lett volna annyi, amennyi egy ft-ot ért volna. Béla Bácsiról ugye mindig elhangzik ,hogy sokat megélt és mindenről tud/hallott, tuti még Noé bárkáján is személyesen ott volt. :)
Alapból nem lennék ellene a pénzügyi ismereteknek. De ahogy elolvasom mondjuk Tőled, meg ahogy leírom magam is, már hasít is belém a fájdalom, hogy erre majd ki mindenkiből tudnak verbuválni tanárokat (zavaros tekintetű, saját praxisából megélni képtelen könyvelőfélék), s akkor inkább azt mondom, hogy ne!!!!
Annál is inkább, mert például a devalváció vagy infláció azon kevés történelmi fogalmak közé tartoznak, amelyek egynél többször fordulnak elő a gimnáziumi tananyagban. Sőt olyan extra is társul hozzá, hogy sokáig a magyarországi infláció volt a legnagyobb a világtörténelemben.
Mit tanít mondjuk a nagy gazdasági világválságról a történelemtanár? Mit tanít társadalomismeretből - nagyjából ugyanez a tanár?
Vágásiéknak volt midnig feltett életcéljuk ,hogy adósságokat és hiteleket fizessenek állandóan, és bár jutka apja felajánlotta ,hogy elengedi az adósságot Feri nem fogadta, mert csak, ő az intézetis gyerek, akinek semmije sincs, nem szorul könyöradományra és nem fogad el semmit a módóséktól. Igaz Janka uzsorakamatának semmissé tételébe ugyanakkor belement, kvázi sikerült Janka uzsorakölcsönéből kaamtmentest csinálni Jutka apja felé. Azt sem tudjuk mi lett akkor mikor Jutka apja meghalt, törlesztettek tovább Drágazsuzsámnak? Aki közben legatyásodott csak úgy, pedig mindig arról volt szó, hogy a Szöllősy család milyen gazdag, és valóban egy magánpraxisban rendelő szemész, fogorvos házaspár nem keresett rosszul, de a végén Janka néni házát is eladták, és Drágazsuzsámhoz költözött, és kettejük nyugdíja sem volt nekik elég, mert még mindig Vágásiék adtak nekik pénzt.
Az pedig csak gyenge poén, hogy a Gazdagréten játszódik az egész Szomsza mégis a leggyakrabban elhangzó mondat az volt, 331 részen át, hogy mire nincs éppen pénz. Inkább szegényrétnek kellett volna hívni a lakótelepet, nem?:)
Azt hiszem, Julcsinak való, tágra nyitott szemekkel, éhezve a tudást. Mágen meg egy fintorral kvázi lehülyézi csemetéjét, és minden marad függőben. Szerencsétlen csibe sose tudja meg, hogy mi a helyes válasz.
Én tényleg megvédtem a fiam előtt, hogy miért kell irodalmat, művészettörténetet meg ilyeneket tanulnia 18 éves koráig, amikor tuti biztos volt már, hogy műszaki pályára megy, szóval nem EZEK kárára, de nem ártana némi pénzügyi ismeretet csepegtetni a fiatalok fejébe. Mert az okés, hogy-szintén- a fiam hatévesen azt mondta, hogy ha nincs pénzünk, vegyünk fel az automatából, de azért pár éven belül csak nem ártana megtanulni annak a kölyöknek -ha nem a szülőktől, akkor az iskolában- hogy miért nem jó állandóan többet költeni, mint amennyit megkeresünk, mi is az a kamat, miért kel fizetni, mit csinál a bank...még a legtisztességesebb, legközösségibb mikrohiteleket folyósító is és ennek mi az ára (miért van különbség a betéti és a kölcsönkamatok közt stb)....
Tipikusan az, amit ha olyan olvas, aki tudja, miről van szó, berág, mert semmitmondó, aki viszont úgy olvassa, hogy nem tudja miről van szó, nem tud meg semmit...
Egyszer egy hallgatóm megkérdezte, hogy miért nem lehet bárkinek nyomnia annyi pénzt, amennyi csak kell neki. A kérdés az azóta már tanárrá, tehát értelmiségivé lett fiatalon keresztül mondjuk kiválóan tükrözi az általános pénzügyi kultúrát.
A Nemzeti Bank sem a semmiből bocsátja ki a pénzt. Jó, aranyfedezete ugye már nincs, de a pénzkiadáshoz kell papír!!!! :-D
Illetve, ugye ha tágabban értelmezzük, akkor a plusz pénz kibocsátáshoz vagy gazdasági teljesítmény kell (GDP) vagy beletörődés a leértékelődésbe, azaz infláció lesz. Magyarán, van a mérlegnek másik oldala, nem a "semmi" tartja az egyensúlyt :-D
A fizika törvényei megcáfolódtak, igenis lehet semmiből valamit csinálni. Modern kori alkimisták... azaz, pardon, ott is kellett valami, amihez hozzátették a bölcsek kövét, és úgy lett az arany :-DD
Viszont jó példája ez a divatos retorika hatásainak....
Igen, a bankok sokszor a tisztesség határait feszegetik.... pont, mint minden profit orientált cég, de mondjuk hogy még egy simlis autószerelőnél, vízszerelőnél, boltosnál vagy taxisnál is tisztességtelenebbek lennének?.... :-D
Nem a kamat létéről van szó, az még rendben van, csak a mértéke meg pl. az egyoldalú szerződésmódosítás. A bankot meg nem kell sajnálni, ő tud pénz teremteni a semmiből, ajánlott film: A pénz mint adósság. van még kérdés?
Miért uzsora? Vagy másképp, nekem kell pénz. Adj nekem kölcsönbe, de nem fizetek kamatot, akkor adom meg amikor jól esik, és tudod semmi biztosíték nincs arra hogy egyáltalán megadom, és ha nem adom meg, akkor se tehetsz semmit. Neked így megfelelne?
Természetes, hogy a bank egyrészt biztosítékot akar, másrészt kamatot akar, mert neki nyereség kell, nem jótékonyságból ad pénzt.
A legális uzsorát is büntetni kéne, amit a bankok művelnek az is uzsora, ráadásul ott sokszor módosítják egyoldalúan a szerződést meg kérnek magasabb összeget, mint indokolt lenne.
Vagy még durvább példa az uzsora és az uzsorás büntetése.
Miért bünteti őket az állam, ha minden kölcsönvevő tudja, hogy milyen feltétlekkel kapta azt a kölcsönt, illetve az állam már x -szer tett közzé felhívást, adott le felvilágosító riportokat a médiában, hogy mibe keveredik, aki uzsorakamattal kér kölcsönt?
(Mielőtt: természetesen nem gondolom, hogy nem kéne büntetni az uzsorásokat!!! Ez csak egy példa arra, hogy az állam felelőssége nagyobb, mint pár figyelmeztetés kiadása, és nem kenhető minden az adott esetben valóban tudatlan, felelőtlen emberre, hanem az állambá, mint gondos szülő, a hülye gyerekének a kezét is fogja és segíti őt, nem csak azét, aki felelősen és okosan viselkedik)
Erre (is) mondják, hogy az okos vezetőnek magánál okosabb (a részterületeken mindenképp) beosztottjai vannak, mert tudja, annál jobban mennek a dolgok, minél kompetensebnek a beosztottjai (és neki annál kevesebbet kell melóznia :-D), a butának butábbak, mivel fél, hogy a pozíciójára törnek, hogy helyette aratják le a babért.
Nem lehet egyszerre centralistának lenni és mindent saját kézből irányítani, meg elvárni, hogy viszont ha nincs ott a fej, akkor mernek dönteni.
Mert aki mer, aki kompetens, az nem tűri, hogy előtte százból százszor nem cselekedhet a hatáskörén belül önállóan, hanem rohangálnia kell főnöki jóváhagyásért. Az ilyen helyen csak az marad, akinek jó, ha vezetik.
Plusz ide is vág a kísérletet a majmokkal (bár szerintem nem pontosan írom le, a lényeg meglesz), mikor választaniuk kellett a banán és egy alma közt. Ha valaki az almát választotta, az egész csapatot áramütés érte, tehát megtanulták, hogy csak banánt válaszottak. Majd kicseréltek pár majmot, ők persze nyúltak az alma után is, de a társaik nem hagyták, pedig ekkor már nem járt áramütés az alma választásáért. Majd kicserélték az első körből megmaradt majmokat, tehát már cska olyan majmok voltak bent, akik sose kaptak áramütést, ha az almát választották, mégis megakadályozták, hogy az újak almát válasszanak.
Szóval, ha az az érték egy állami szervezetben, hogy nem gondolkodunk, utasítást hajtunk végre, akkor az még jó sokáig tenyészni fog...
És engem az is riaszt, ami a Homáron szokott bevett trend lenni: az a hibás, aki bajba keveredett és kész. Ha azért vett szart, mert nincs pénze, minek vásárol ha csóró, ha drágát vett, és az szar, akkor minek rinyál ha van pénze. Itt most csak az a hibás, aki kimenet a hóesésbe. Pedig ezen az alapon, akkor csakis a devizahiteles a hibás, hiszen a szerződésben minden le van írva, teccett volna elolvasni és nem belemenni, ha nem tetszettek a feltételek. Ehhez képest ugye...
