két hozzászólás között kell elteljen a 10 egységnyi olvasás
Ez se rossz, de nem így értettem. Ellenben legalább heti/havi szinten igaznak kellene lennie, hogy valaki jelentősen többet olvas és informálódik egy adott témáról, mint amennyi időben az igét terjeszti. A tudományos életben is így van: az a kutató, aki többet ad elő, mint amennyit kutat... hát egy idő után már előadó lesz, nem pedig kutató. Ami nem feltétlenül baj persze, csak érdemes tudni, hogy mi hova vezet (nagy valószínűséggel).
Még egy apróság: Elhangzott itt a topikban egy nagyon fontos mutató: "kb.: 10 egység olvasás után kéne 1 egységnyit hozzászólni" Ezen én sokat törtem a fejem, azóta, hogy előjött. Bennem felmerült a kérdés: hogy két hozzászólás között kell elteljen a 10 egységnyi olvasás, mégpedig átlagosan és "kötelező" jelleggel, avagy beleszámíthat az internet meg pikolaj korszak elötti olvasás is a végelszámolásba.
>>>>>>>>>> Rövidre zárlak a Fődruidával. Olvasd el tőle a "The specialization trap" c. blogbejegyzését és belátod. http://thearchdruidreport.blogspot.com/2008/04/specialization-trap.html >>>>>>>>>>
Ha már ennyit veséztük az indukált stresszt, akkor talán megérdemel még egy kört a dolog, két menetben:
I. Amikor felmerül egy téma két ember között, akkor ez alapvetően vagy az egyiknek fontosabb, vagy a másiknak (az egyszerűség kedvéért ignoráljuk az egyforma fontosságokat!)
Ha a fenti téma az _én_ szempontomból kellene fontos legyen: azt már megválaszoltam több menetben: - nem prioritásom a felfutó exponenciális görbét lekövetni :o) - nem prioritásom mindent elolvasni és teljesen képben lenni - nem prioritásom minden magyar anyag után minden angol anyagot elolvasni - nem prioritásom megfelelni felém támasztott követelményeknek, ha azokkal nem értek egyet. - nekem nem kölcsönöz tekintélyt, ha valami angol -> egy cikk önmagában legyen jó és univerzális. - lassú vagyok és ezzel együttélek - ha topikolok és időt szánok rá, akkor jól akarom érezni magam. Bocs ezért mindenkitől (most viccen kívül /is/) stb.
Ha fenti téma kapcsán esetleg a _másik_ (jelen konkrét esetben az netán az enyém) véleménye a fontos -> találok-e benne valami újat, lyukat, stb. Akkor erre az én filozófiám szerint nem a b@sztatás a legmegfelelőbb forma serkentésileg. Ha ez eddig nem jött volna le a hozzászólásaimból, akkor most mondom. :o) Ad absurdum símán elképzelhető, hogy finom inspiráció után én/bárki beleássuk magunkat egy (angol) cikkbe is akár, amit amúgy eszünk ágába sem lenne elolvasni.
II. Én folyamatosan védem a munkamegosztás és specializáció fontosságát itt a topikban mondhatni árral szemben. :o)
Ennek kapcsán én azt gondolom, hogy módszertanilag nem az az üdvözítő, hogy mindenki vissza megy a zöld kályhához (az angol szöveg miért is zöld kályha egyébként, pláne _definició_ szerint?). Az összes lehetséges kisebb-nagyobb konverziós hibát elköveti mindenki a fordítás révén, amit csak lehet: majd utána jól elbeszélünk egymás mellett adott esetben.
Én jobban szeretem és támogatom, amikor nem fordításokat vetünk össze, és azon rágjuk egymás idegét, hogy egy szó A vagy B-ként fordítandó, hanem magasabb szinten eszenciákat, lecsapódásokat, _magyar_ eszen és szíven meg valóságon átszűrt tapasztalatokat ütköztetünk. (Nem kell velem egyetérteni!)
Csak ennyit szerettem volna mondani, nem vitaindítóként, inkább csak magyarázatként. :o)
Engem nem érdekel, hogy Gusztos mit gondol rólam, mert az sem érdekel, hogy Gusztos másról mit gondol. Ugyanis évekkel (sok-sok évvel) ezelőtt jutottam el oda, hogy semmi sem érdekel, amit Gusztos mond/gondol. Továbbra sem világos, hogy szerinted miért fontos az, hogy mit gondol rólam (akárki/akármi másról) valaki, aki mindkettőnk szerint egy fasz.
Nem teljesen mindegy, hogy mit gondol Gusztos? Hallgassa, akinek gusztosa van.
Toleranciám addig terjed, hogy felőlem aztán bárki lehet náci a neten. Ha nagyon zavar, majd max. nem beszélek vele. Élőben kicsit más a helyzet, bár a szavak szintjét sokáig tolerálom élőben is. (Nem mindent, de sok mindent.)
Fogalmam sincs, minek foglalkozol annyit Gusztos Péter (általam jobbára ismeretlen) nézeteivel, ha egyszer nem tetszenek neked. Miért akarod magad olyasmihez képest meghatározni, amivel nem értesz egyet?
Látod, ha pl. ismernél személyesen, akkor most ezt a kérdést nem kellett volna feltenned, mert megmondanám (már megmondtam volna), hogy hol lehet ilyeneket megtanulni. Magyarországon.
A netre viszont nem fogom beírni, mert nem ide való, neked pedig nem is mondom el, mert nem jó kezekbe kerülne az információ. Legalábbis a neten ez a véleményem alakult ki arról, amit te a neten csinálsz.
Ezért (is) van értelme az élő találkozásnak.
A neten nem tudsz semmiféle önvédelmi dolgot sem megtanulni, sem átadni. Nem ez a tere(pe) neki. Sőt, még azt sem tudod meg, hogy kik azok, akik olyasmit (is) megtanítanak, amiről nem fogják a neten leírni, hogy megtanítják. Ellenben egyáltalán nem is biztos, hogy látatlanban ki akarnak képezni téged. Nem véletlenül.
Tudom, hogy adott esetben harcolni kell. Azt is tudom, hogy azt nem a neten fogsz megtanulni, akármennyit is írsz késekről meg kardokról. És igen, ebben speciel eléggé biztos vagyok.
Te magad mondád pár napja, hogy ha a töbség náci, akkor bizony nácinak lenni helyes, hiszen azt mondja a többség. erre én az tmondtam, hogy ugyan a többség tényleg azt mond(hat)ja, ám ettől még a többség téved(het).
Nekem pedig éppúgy jogomban áll ide beírni a véleményemet, mint neked vagy akárki másnak. Akkor is, ha a véleményem nem éppen hízelgő. Adott esetben bátran leszarhatod, én magam szoktam bátorítani rá az embereket, hogy szarják le, amit mondok. Nem igazán lényeges az, amit a neten mond valaki.
Az viszont elég természetes dolog, hogy azzal a nézettel értesz egyet, ami a te véleményed. Ha nem értenél egyet a saját véleményeddel, ha nem tartanád helyesnek amit gondolsz... nos, akkor rögtön mást gondolnál, más is lenne a véleményed. Úgyhogy ja: egyet szoktam érteni a saját véleményemmel, és azért képviselek egy álláspontot, mert meg vagyok győződve róla, hogy azt gondolom, amit leírok. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy úgy is van, de arról igen, hogy tényleg azt gondolom.
Jól van. Szerintem ez duma, ami leginkább arra utal, hogy nem tudod, milyen élőben próbálni. Nem a topikba kell beírni, hogy milyen stukkered van / lenne, meg nem a neten kell arról beszélni, hogy milyen markolata van a kardodnak, amivel természetesen kiválóan tudNÁD kaszabolni az ellent. Ezek harmatos, és enyhén nevetséges dolgok.
Élőben derülnek ki ezek. Nem itt.
Nem véletlen, hogy fontosnak tartom az élő találkozást. Kevésbé beszélnek el egymás mellett az emberek utána. Az sem szokott véletlen lenni, hogy kik azok, akik valamilyen okból nem szeretnek élőben mutatkozni. Nyugodtan leszarhatod a véleményem, mert nem azon múlik a dolog, hogy te mit gondolsz arról, amit én gondolok. Ha működik a módszered -- more power to you.
Pont ellenkezőjét kell tenni annak ami ide vezetet.
Mi is vezetett ide?
Elsősorban a hazudozás, ahogy ezt má I. Böszme is megmondta.
Csak azt nem mondta el, hogy hol kezdődik a hazugság.
A templomban, az iskolában,a bankban, a tőzsdén, az orvosnál, az az asztalnál, az ágyban, stb...
Ebben a világban alapvetően semmi nem igaz.
Önámitás, lehúzás, átbaszás az egész, minden szinten.
Mindent átszőtt a profitcentrikusság (hivatalosan gazdaságosságnak nevezik), minden lépésünk rövidlátó, csak a pillanatnyi előny a lényeg. Azt az egész még nyakönöntve pár vezető pozicióban lévő pszichopata hatalommániás, impotens, szenilis barommal...Az összes dolgunk ezekből fakad, és ezért alapvetően el van qrva.
Tehát sima ügy:
Vagy megtanulunk valódi világban , valódi értékek alapján élni, vagy majd halomra lőjjük egymást, és talán lesz egy maréknyi túlélő aki tényleg belátja, hogy a művilág nem élhető...
De kicsit sem hiszek benne, az ember korcs, beteges elméjű, agressziv, önző faj.
Mind megfogunk dögleni.
Hamarosan.
Lehet tán öt év, de max 30-40.
Ez nem a Titanic és a jéghegy, azt van pár mentőcsónak , hanem egy nagy repülő, aminek sorra állnak le a hajtóművei, azt nincs ejtőernyő.
Fogtam a rámeső részt és 90%-ban igazat is adok neked.
10%-ban csak annyit vetnék ellen: inkább csak magyarázatként és nem érvként, hogy azért a topikolásnak más célja is lehet, mint a 'megfelelés': én ezt például úgy érzem 'lazábban' látom, mint te. Nyílván, ha melóról van szó én is el fogom olvasni, amit el kell.
milyen pikolaj-topikot tudnál megálmodni magadnak?
Olyat, ahol az aktív tagok többsége jelentősen több időt tölt el olvasással, mint írással. Olyat, ahol nem szokás arra hivatkozni, hogy nincs xy-nak ideje valamit elolvasni, amikor láthatóan napi sok órája van olyasmiről írni, amit nincs ideje elolvasni. Olyat, amiben tiszteletben vannak tartva az adatok, a vélemény pedig annak van kezelve, ami: interpretációnak.
Az érdemi mondanivaló (tetzsőleges) topikbeli definíciója viszont ez: olyan mondanivaló, ami a többséget érdekli. Adott esetben az én mondanivalóm nem érdemi, mert a többséget nem érdekli. Ez még akkor is így van, ha a többség szerintem téved. A többség szerint meg én tévedek, és ameddig a dolog ezen az elméleti szinten marad, érvényesül a demokrácia, aztán le vagyok én szarva, a véleményemmel együtt.
A valóságban mindenesetre más minősül érdeminek, mint ide beírva. Ebben biztos vagyok.
Ez is olyan dolog, hogy ki kell próbálni élőben, öregem. Már felajánlottam, megismétlem a felajánlást. Ki kell próbálni, aztán meglátjuk, melyik dolog hogyan működik a gyakorlatban.
Bizonyos dolgokról nem beszélni kell, mert az nem sokat ér. Ez többnyire az első adandó alkalommal ki is derül élesben, amikor is többnyire rég késő.
A 'píkolajozás' nem valami elméleti faszverés, illetve annak szerintem elég haszontalan. Ha már vered, leglább spricceljen is. Hiába akarsz mindent három begépelt sorra tömöríteni, mert a dolgok egy részére a 3 sor nagyon kevés, egy másik részükre meg 3 szó is sok.
Mindenesetre azt neked kell tudnod / eldöntened, hogy hogyan is állsz a dolgaiddal. Nekem alapvetően mindegy, hogy te hogyan állsz velük. Semmiképpen sem azon múlik, melyikünk mit ír le róla. Ha a szükség úgy hozza, élőben kiderül. Az számít is valamit, a többi nem nagyon.
Egyébként hogy definiálod az "érdemi mondanivaló"-t egy pörgő pikolaj topikban? Te például milyen pikolaj-topikot tudnál megálmodni magadnak?
Kezdem én, csakhogy nehezítsem a saját helyzetemet. :o)
Van egy közös -"politika- tehát megosztás-mentes" - szál, a pikolaj, aminek fontosságát, nehézségét, sőt paradigmaváltást kikényszerítő erejét minden topikolvasó és -hozzászóló látja, ez összeköti őket (ahogy én képzelem). Ez viszont nagyon kemény téma, ahhoz, hogy ne legyen lehetőség, hogy asszociációk mentén, de azért lehetőleg minél jobban keretek között maradva, egymást egyre jobban megismerve, körbejárjunk aspektusokat.
Engem például leginkább a "haláltánc" meg egyéb jelek/jelzések izgatnak, mert én ezeket információknak élem meg. /->Ennek volt köszönhető, hogy én reagáltam leggyorsabban itt a topikban a miskolci rendőrkapitányra, vagy a sarkadi Tesco-bezárással kapcsolatban, kvázi egyidejüleg./ Van akinek a fizikai önvédelemmel voltak/vannak égető ki- meg megbeszélnivalói.
Nekem speciel mindez így jó: nem hiszek abban, hogy jobb topikolással, relevánsan több információim lennének. Nekem kvázi minden hozzászólás érdemi mondanivaló, megfelelő olvasási technika alkalmazásával. És persze a való életnek van olyan része, ami nem tükrözödik itt a topikban /még pikolaj aspektusilag is/... ;)
Maximum csak egyet hiányolok azt is csak álom szinten: egy aggregált, naprakész nagy hozzászólást/FAQ-ot, amit phpnuke szerű fórumokban - az itteni indexesekkel szemben - könnyen lehet abszolválni => aholis lényeges infók egybe vannak tömörítve.
Én ezt így gondolom, és el tudom képzelni, hogy akár egyedül is lehetek a véleményemmel. :o))
Egy kicsit emlékeztet ez a hozzászólásod arra, amikor a döntés vs cselekvésről beszélgettünk (nem tudom rémlik-e neked is). Akkor sem jutott a dolog nyugvópontra (az én emlékeim szerint), most is azt tudom mondani tiszteletben tartom a véleményedet.
Volt, am irád utalt, volt ami nem. De ismétlem: nem az a kérdés, hogy én mit gondolok. Elég érdektelen, hogy mit gondolok akár rólad, akár másról, akár a dolgokról. Azt gondolok, amit akarok, nem vagyok lényeges tényező az életedben.
Az a fontos, amit te csinálsz.
Nem az, amit mások gondolnak arról, amit te talán gondolsz, hogy estleg mások csinálják gondolatban, teoretice, asszociatíve -- vélem én.
Aki ide ír (és most már gyakorlatilag egypólusú lett a topik, mára már szinte én vagyok a 'másik pólusa', az anti-armageddonista [ez önmagában is tanulmányba illik...]), szóval aki ide ír, aki ezt olvassa, az mind-mind tudja elméletben, hogy milyen dolgokat 'kéne tennie'. Nem a világjjobbításért, hanem csupán önmagáért és a hozzá közelállókért.
Így aztán azt tartom fontosnak, hogy a sok szócséplés mellett vajon hány embernek van fél évre elegendő tartós élelmiszere, vajon hány ember foglalkozott érdemben a lakás- / házkérdéssel, vajon hány ember birtokol még mindig részvényeket (vagy tervezi azok vásáslását) vajon hány ember ügyel a fizikai állapotára, vajon hány ember akad, aki nem kések és kardok vásárlásán töri a fejét, hanem képessé is akar válni legalább a végtagjainak a célszerű használatára vészhelyzetben, satöbbi.
A tapasztalatom (személyes tapasztalat, nem pusztán virtuális) arra utal, hogy sokal könnyebb beszélni ezekről a dolgokról, mint elkezdeni tenni valamit. Sőt, magamon is ezt tapasztaltam. Márpedig szerintem az embernek előbb-utóbb rá kell ébrednie, hogy bár a gondolat valóságformáló ereje nagy, nem helyettesíti a cselekvést. Attól, hogy beszélünk egy problémáról, az még nincsen megoldva. A pusta beszéd nem is visz közelebb minket semmiféle megoldáshoz. Nem csak világ-, hanem egyéni szinten sem. Ez szerintem fontos felismerés (lenne).
Ehhez képest az, hogy én mit gondolok arról, amit te gondolsz arról, amit én gondolok... Hát tudod... tudom, hogy tudod, hogy tudom.
>>>>>>>> Aki határozott kijelentést tesz a jövőre nézve, tévedni (is) fog. Sokszor mégis jobb határozott kijelentést tenni és nem maszatolni, mert legalább kiderül, tudunk-e valamit vagy sem. >>>>>>>>
Ezzel én amúgy nem (teljesen) értek egyet, feltéve, hogy jól értem. Szerintem... - állításokat kell tenni, megfelelő kontextusban és azt meg kell tudni védeni. Lehetőleg konzisztensen és minél hosszabban időben: úgy hogy ne dőljön be. - tippeket meg lehet tenni, világosan elválasztva a műfajt az előbbitől. Amikben lehet bukni, de egyúttal tapasztalatokat is lehet szerezni általa.
Én akkor vagyok szomorú, ha inkonzisztencia mutatható ki a gondolkodásomban, illetve, ha elbukom egy állításomat az idők folyamán (és egyenes arányos a szomorúság, annak erősségével, ahogy védtem korábban ezen állításomat)
fokozatos lepusztulás van. Legalábbis nekem a Jelek ezt mutatják. (és nem keresem őket, ők találnak meg)
hétfő: bemegyek a konkordhoz zárni a maradék mínuszos pozikat (és fedezni néhány pénzzel :( ), abban a pillanatban, ahogy leülök az ügyintéző elé, áramszünet...
péntek: meló és a tervezett píkolaj sörözés között (amire nem jöttetek el :( ) vesztend. Mivel sugárzik rólam a jólét :), ahogy bambulok cél nélkül, megtalál egy citibankos öregasszony. (komoly következtetéseket fogok ezek után levonni egy cég életpályája és a nyugdíjasok túlreprezentált alkalmazása között, lásd egy időben mekdonaldsz). Mivel a plázás bambulás gazdaságpolitikai informálódásom része, ezért széles mosollyal hallgatom. Nem túl meggyőzően nyomja a betanult szöveget, mintha maga sem hinné. Mondom, tudtommal a citi eléggé csődközelben van. Persze nem tud róla. Éjjel meg ránézve a hírekre a tf-n olvasom, hogy már két dollár alatt van egy citi részvény :)
ja, és a "kúrmányzati negyed" mellett szoktam parkolni a járdán. Múltkor (egy hónapja) még nem volt kidőlve a kerítés...
