Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Tegnap délután csak úgy kapcsolgattam a tévéadók között és belefutottam a Dunán egy Pécsről szóló 2003-as filmbe, és nagyon élveztem, mert volt benne szó a dzsámikról, a székesegyházról és legfőképp az ókeresztény sírkamrákról.Ez utóbbi annyira érdekes volt, hogy csak na! :-)
Ha legközelebb Pécsre megyek - ami reményeim szerint idén lesz - feltétlenül megnézem még egyszer a sírkamrákat és a Zsolnay-negyed is tervbe van véve természetesen.
A negyed ugyanott van, ahol a mauzóleum? (Bocs,ha hülyeséget kérdezek...)
Ma, úgy érzem, szó szerint kul-túráztam egyet :-))) Megnéztük ugyanis a városukban szerencsére jó hosszú ideig "tartózkodó" Zsolnay-gyűjteményt.
Túra azért volt benne, mert a Zsolnay-negyed, ahol a kiállítás található, még igencsak átalakuló-félben van, jelenleg inkább építési-, mint kiállító terület. Kíváncsian várom, milyen lesz, ha kész lesz. Én egész jót bírok kinézni belőle.
A kiállítás meg nagyon szép volt, egy-két vázát, ezt-azt elfogadnék közülük :-)))
Az ötlet jó, csak legtöbbször későn kapcsolok! Már javában nézem a tévét, mire észbekapok, hogy ez a műsor milyen jó. Be kell vallanom, sokszor meg se nagyon nézem a tévéújságot, de igyekszem ezen változtatni.
Én is elolvastam most így utólag, mivel említetted,ennek a filmnek a tartalmát és tényleg jó lehetett! Nem lehetne, hogy időnként előre:) ajánljuk itten tévéből dolgokat egymásnak? :-)
A filmet én sem tudtam megnézni, az ismertetésben látott kb. három perc bőven elég volt belőle. Igen valószínű, hogy mindez a sok szörnyűség nem vagy nem csak Csibével történt meg, jó néhány mástól hallott történetet is elmondhatott sajátjaként.
Igen, egy árvának nem volt könnyű sorsa, ezt elismerem. Viszont Csibe érdekessé akarta tenni magát Zsiga bácsi előtt, és ez sikerült is neki.
Na, az Árvácskát soha nem tudtam megnézni filmként,mert az a néhány jelenet,amit mégis láttam, egyszerűen elvette a kedvemet, illetve nem volt hozzá megfelelően erős lelkem. Valami rémlik,hogy Nagy Anna valami gonosz mostohát játszhat benne (?) tökéletesen, nem is tudok igazán ettől a szerepétől nagyon elvonatkoztatni. Az lehet, hogy Csibe nem teljesen mondott igazat,de ettől eltekintve igen elképzelhetőnek tartom abban a korszakban (is), hogy vidéken az árva gyerekeknek nem volt túl könnyű sorsuk....
Tegnap ment a Duna tévén a Goldoniról szóló film, és nagyon tetszett! Elsősorban ott is a környezet és a jelmezek szépsége és hitelessége tűnt fel, de a szellemessége is tetszett. Nem akármilyen szereplői voltak: pl. Vivaldi. Az roppant humorosan hatott, amikor a nagy konkurrenst, egy bizonyos Johann Sebastian Bachot szidta, hogy divatjelenség, húsz év múlva senki nem emlékszik rá.
A filmnek volt egy krimiszála is, eléggé logikus és szellemes befejezéssel. Egyszóval, érdemes volt fennmaradnom érte.
A Légy jó-t én is csak nagyon nehezen olvastam végig, az elején nagyon zavart a diáknyelv, illetve az általam nem ismert kifejezések. (Lutri, reskonto, pakk, ilyenek). Viszont az Árvácska megrendítő, de nagy élményem volt. Szerencsére csak sokkal később tudtam meg, hogy a mű modellje (Csibe) milyen jókat hazudott Móricznak. Ez viszont irodalmilag igen gyümölcsöző ámítás volt.
Furcsa módon Jókainál nem zavartak a régies szavak vagy a latin mondatok, csak a nyelvújítás fura szavai (savany, éleny). Később rájöttem, hogy egy csomó latin mondat magyar jelentését tudom, legföljebb azt nem, melyik szó mit jelent benne.
Csatlakozom, mert a Kincskereső-t (és egyáltalán Mórát) nagyon szeretem.
Az, hogy kötelező jegyzetelni egy könyvhöz, nem fordult elő velem, olvasónaplót írni meg nem volt szokásos az iskolában, vagy csak nagyon kevéssé. Engem el se lehetett volna tiltani az olvasástól, de az iskolai kötelezőket rendszerint azelőtt olvastam, mielőtt még feladták őket. Nem vonatkozik ez a Goriot apóra, mert azt nem tudtam végirágni. Lehet, hogy pótolni kellene?
Egy kis last minute programm ajánló: aki eddig még nem tette meg, az még január 23.-áig bepótolhatja a Szépművészeti Múzeum időszaki tárlatainak megtekintését. Például a Klimt vagy Botero kiállítást. Január végétől ugyanis erre már csak a bécsi szomszédolások alkalmával tudunk sort keríteni.
Ebben az ügyben igen, de Móricz Zsigmond tekintetében nem:), az egyik kötelező volt a kettőből, amit nyögvenyelősen olvastam el és nem is ragadt meg bennem túlsok belőle és sajnos semmilyen formájában nem szeretem a Légy jó...-t. Azt hiszem, Móricz nekem túl darabosan ír, nem tudok jobb kifejezést rá, bár a Rokonok c. Szabó István-film után elolvastam a regényt és meglepően tetszett az is:), valamint még az iskolában tanult novellái közül is néhány megragadott. Pl. az, amelyikben az I. világháborúból jön haza a katona, kirabol egy tanyát, megöli a gyerekeket is,de a legkisebbet, a csecsemőt nem bántja, vagy azt, amikor a szegényember elhatározza, hogy a gazdag ember lányának a lakodalmán annyit eszik,hogy kieszi a vagyonából és a vége a szegény ember halála... Ezek sem szívderítőek,de érteni vélem, miért is írt ilyesmiket Móricz. És a hét krajcár..... Voltunk hasonló élethelyzetben családilag, na nem a koldus adta az utolsó fillérjét oda,de hóvégén egy időszakban nagyon össze kellett számolni a pénzt...
Mórához még annyit,hogy szerintem ezeknek a műveknek a megértéséhez - még talán Móriczéhoz is - bizonyos érzelmi intelligencia vagy empátia szükséges,ami nem biztos,hogy megvan egy alsó tagozatos gyermekben - vagy megvan,de nem kerül felszínre.
Szia! Örülök, hogy ebben az ügyben ugyanazon az oldalon tartózkodunk. Én is nagy Kincskereső rajongó vagyok, már alig várom, hogy a kicsimnek (5,5 éves fiú) is olvashassam :-)) A nagy nem szerette annyira, főleg azt nem hogy sokat sírtam közben :-))
A Daninak talán azért volt rossz élmény, merthogy jegyzetelni kellett :-(( Én azért úsztam meg ezeket a rossz élményeket, mert minden kötelező olvasmányt már korábban elolvastam és megszerettem. Az olvasónapló készítés, és hasonló gyötrelmek, már nem tudták megváltoztatni az alapélményt.
Néhány gondolat így kora reggel, nem akarok vitát gerjeszteni, csak elindult bennem egy gondolatsor...
Olvasok egy interjút Rátai Dániellel, a fiatal feltalálóval (3D) és rákérdezve az olvasásra, azt válaszolja, hogy 2.-os korában elétették a Kincskereső Kisködmönt és minden nap 1 oldalt kellett belőle elolvasni, kijegyzetelni és ez nagyon rossz élmény volt, inkább azóta olvas rendszeresen, amióta elvégezte a középiskolát.
Szóval én meg ezt nem értem,hogy a Kincskereső Kisködmön miért olyan borzasztó rossz élmény, illetve azt értem,hogy talán nem 2.-os gyerekekkel kellene elolvastatni, de szegény gyerekek most is vannak a világon és az országban is. Én a magam idejében elolvastam, és azóta is ha beleakad a kezem a könyvespolcon, leveszem, beleolvasgatok és egyre jobban tetszik. Azt hiszem inkább érzelmileg ragadott meg, hogy a tisztes szegénység mellett, a tragédiák (kishúg halála) ellenére aránylag milyen vidám és boldog (nem tudok jobb szavakat) gyerekkor volt az, javarészt a szerető szülőknek köszönhetően.
Azt is fel szokták hozni ellene,hogy már nincs ilyen élethelyzet,de erre azt tudom mondani,hogy mélyszegénység most is van, ha a nagyvárosokban lakó gyerekek és szüleik esetleg el sem tudják képzelni.
Oda jutottam a gondolataimban, hogy valószínűleg úgy vagyok én ezzel a Kincskeresővel,mint ellenkező előjellel A Mester és Margaritával, előbbit nem tudom megérteni,hogy miért nem szeretik az emberek, utóbbit pedig szintén nem tudom megérteni,hogy miért szeretik. :-)
Ez a Hálózat tévé volt, tegnap meg a Csongor és Tündét közvetítették. Nem mondom, kissé rendhagyó előadás volt, de legalább nem unalmas! Vörösmarty szövege gyönyörű, de nem árt odafigyelni. A közvetítés előtt beszélgettek a szereplőkkel, a Tündét játszó színésznőnek igen érdekes (és találó) megjeyzése volt: Csongor és Tünde alig-alig szerepelnek együtt, az előadás nagy részében csak keresik a párjukat. Szerencsére, a végén meg is találják!
Óóóó, ez melyik tévécsatorna volt... és én méééér nem láttam???.... Pedig annyira próbálom figyelni a színházi közvetítéseket.
Most pl. lesz majd a Sok hűhó semmiért (M1, 23.00, jan.2.) és az Egy csók és más semmi (dec.31 M1), mindkettő a Víg előadása. Az elsőt 2-szer is láttam, először Kaszás Attilával, utána Kamarás Ivánnal és a Kenneth Branagh filmje is nagy kedvencem !
A múlt héten valamikor véletlenül kapcsoltam az egyik tévécsatornára, és mit látok? Színházi közvetítést, éspedig Molnár Ferenctől az Olympiát. Be kell vallanom, erről a csatornáról nem is feltételeztem volna, hogy ilyesmit ad, és szidtam a buta fejemet, hogy nem néztem meg jobban a műsort. Sajna, nem ismertem a szereplőket, magát a darabot viszont kb. 20 éve láttam, és igen szép emlékeket őrzök róla. Ezért aztán minden nehézség nélkül követtem a cselekményt. Újra megbámultam Molnár Ferenc szerkeszteni tudását, és azt, hogy minden szereplőnek van legalább egy olyan jelenete, ami az övé. Sajna, nem ismertem a szereplőket, de maga az előadás igen jó volt. Főleg a női szereplők tetszettek, Olympia és az anyja elegáns és szellemes volt, Lina félelmetesen kiváncsi, és a jólneveltség határain belül indiszkrét és firtatózó.
Viszont Kovács kapitány némi csalódást okozott, legalábbis nekem. Elismerem, egy huszárkapitány is lehet kopaszodó, és kissé jelentéktelen kinézetű, de én valahogy nem ilyennek képzeltem. Igaz, annak idején, amikor láttam, Oszter Sándor játszotta, és ez alighanem behatárolta a fantáziámat. Érdekes módon nem emlékszem rá, hogy ki játszotta a címszerepet, de a kedves mamát Vass Éva, éspedig bravúrosan. Ezzel együtt örültem, hogy a mostani előadásból legalább ennyit láttam.
De jó, hogy eszembe juttattad! Kb. két éve terveztem, hogy megnézzem a százhalombattai kiállítást, de folyton elmaradt, aztán elfeledkeztem róla. Most újra elővettem az ötletet, csak kivárom, amíg kirándulóidő lesz.
A sziklakórház nekem eszembe se jutott,pedig voltam ott és a kolleganőmmel csak mi voltunk ott magyarok,a többiek külföldiek voltak.
Még valamit viszont eszembe juttatott a Skanzen. Nem tudom, ismeritek-e Százhalombattán a Régészeti Parkot. 3 évvel ezelőtt voltam ott és előszörre nem tünt túl érdekesnek, csak sétálgattunk a felépített bronzkori,vaskori házak között, de aztán került valahonnan idegenvezető fiatal hölgy és akkor lett igazán jó a kirándulás,csomó érdekes dolgot elmesélt az akkori életről és bementünk egy olyan halomsírba is,amiről a település a nevét kapta, szóval tudom ajánlani. Ez nekünk nyári program volt, hajóval mentünk oda-vissza Százhalombattára, a Régészeti Park után ücsörögtünk lábáztatva és beszélgetve a Duna-parton, aztán valahol a városban találtunk egy kis cukrászdaszerűséget finom fagyikelyhekkel,egyszóval nagyon kellemes nap volt.
Amennyiben egy kicsivel több időtök van a városnézésre, egy Budapest közeli néznivalót ajánlok: a szentendrei Néprajzi Múzeumot "magyarul" a Skanzent. Én órák hosszat tudok ott nézegetni, de más is! Ráadásul az ott dolgozók is nagyon kedvesek, ha látják, hogy csak nézegetni akarsz, békén hagynak, de tavaly készítettek nekem egy csinos kis rongybabát, azóta is gyönyörködöm benne. Valahogy még az állatok is kedvesek: a magyar szürkemarha tehén rohan a kerítéshez, dugja a fejét, hogy vakargassam meg a homlokát, mely invitálásnak készséggel tettem eleget. Egyszóval: aki teheti, nézze meg, érdemes.
Én a német kollégákat kétféle Budapest-túrára szoktam elvinni.
1. "A klasszik": Budai vár, Halászbástya, Mátyás-templom, Hősök tere
2. "Downtown": Kiskörút - a régi városfal mentén; indulás a Bazilikától, végig a Nagycsarnokig (közben meg lehet nézni a Zsinagógát is, de legalábbis elkanyarodni arra), aztán ott ki a Dunapartra, esetleg útbaejteni a Váci utcát... és a Vörösmartyn keresztül vissza a Deákra. Gyönyörű túra, és úgy mondjuk megaérdekes is, hogy az idegenvezető hugim mesél végig. :)
Ami viszont nagyon szép még, elindulni a Szabadság tértől, az interaktív szokőkúttól, és elsátálni egészen a Kálvin térig. Ezt az utat gyönyörűen felújították, de ez inkább nyári program.
A Nemzeti Múzeum is érdemes a látogatásra, most is van valami nagyon érdekes kiállítás, de a történeti tárlat és a palást+jogar mindig megtekinthető. Érdemes megintcsak kérni egy idegenvezetőt!
A Parlament is látogatható, talán érdemes bejelentkezni előtte.
De! az Operaházban is van naponta többször is vezetés, állítlag szintén érdekes.
Amit pedig sokan dicsérnek mostanság: a barlangkórház a Vár alatt.
Nosztaliatúra lehet: Városliget és Planetárium. :) Én imádom.
Nem volt ingerenciám a könyv után semmilyen más formában megtekinteni, mert mondhatni maradandóan rossz élmény volt.... Annyira nincs semmi emlékem a műről, hogy a Jézusra tett utalásotokat sem tudom hova tenni, egy katyvasz volt számomra az egész könyv.... (bocsánat)
Igen, adj még egy lehetőséget a Műnek! Színházban, filmen láttad? Ott sem tetszett?
Én a kaposvári előadást láttam, biztos írtam már. Jordán Tamás volt a Mester, és azóta is őt látom magam előtt, és az ő hangján hallom Jézust beszélni.
Lehet, hogy nem hiteles a könyv Jézus képe, de annyira emberközeli, nekem ez volt asszem az első lépés Jézus felé, bár még sajna most sem sikerült egészen a közelébe jutni :-((
Bevallom, én sem rajongok a Mester és Margaritáért. Érdekes volt a jeruzsálemi rész, de ezt a Jézus figurát nem érzem hitelesnek. Igen, nagyon figyelemreméltó az ábrázolás, de nem érzem mögötte sem a szeretetet, sem az erőt.Pedig Jézus nem a gyávaságról vagy a bátorságról beszélt, hanem a szeretetről és a boldogságról.
Igaz, van amikor ennek a kettőnek a kinyilvánításához kell a bátorság.
Honnan tudod, hogy rajongok érte?? :-)) A hozzászólásomból végtére is csak az derült ki, hogy a Kaszás Gergőért rajongok...
Na de hagyjuk a szőrszálhasogatást, bevallom, valóban imádom a Mester és Margaritát! Minimum benne van a top tízemben, de talán az első háromban is.
Nem tudom megmagyarázni a miértjét. Legjobban a jeruzsálemi részeket szeretem, és azon belül is azt, amikor Jézus Pilátus előtt áll, és azt mondja: a legnagyobb bűn a gyávaság.
Nagyon szórakoztató, és mégis súlyos, egyszerűen egy igazi Remekmű!
Én most nagyon gyerekszemmel nézem Budapestet...Ha nélkülük mennék, leginkább a színházak, koncerttermek, múzeumok hoznának lázba...
Magyarázd már meg lécci, hogy miért rajonganak olyan sokan (pl. te is, ha jól olvasom:) a Mester és Margaritáért? Teljesen komolyan kérdezem. Elolvastam én is a könyvet,mert egy nagyon kedves ember ajánlotta úgy,hogy neki ez kedvence és sok érdekes olvasnivalót kaptam már addig is tőle,de csak azért szenvedtem végig,mert ő adta. Azóta is mindenféle fórumokon azt olvasom,hogy sokak kedvence és nem értem, miért... Biztos bennem a hiba...
Ja és ajánlatok már pesti látnivalókat légyszíves,ami érdekes lehet egy itt még soha nem járt angol embernek valamint évek óta ilyen szemmel itthon nem járt magyar lánynak, 40-esek. Kiváncsi lennék, kinek mi jut eszébe.... Köszi
Én is arról próbálom meggyőzni a nagyfiamat, hogy jövőre Pesten nyaraljunk...
Pár napja hallottam a rádióban, hogy valamelyik vidéki színházban (bocsi de elfelejtettem melyikben) előadják a Mester és Margaritát, és Kaszás Gergő lesz a Mester. Annyira örültem, hogy végre hallok róla! :-)) Egy időben, amikor a Rimbaud lemeze is megjelent, nagyon szerettem Őt, és már olyan régóta nem tudtam Róla...
