Budapest ősidők óta lakott település, már a neandervölgyieknek is megtetszett e hely. A leletek tanúsága szeint azóta is folyamatosan lakott. A prehisztorikus világ számtalan kultúrái után letelepültek itt a szkíták, várost alapítottak a kelták, felépítették Aquincumot és a környező erődöket a rómaiak, ide tették székhelyüket a hunok, gepidák, longobárdok, avarok. Nem meglepő, hogy Magyarországnak is kezdetektől az egyik, majd később a kizárólagos központi városa. Sajnos fontosnak tartották a "városnézést" a mongolok és a törökök is. Végül, a XIX. és XX. század fordukóján, sok áldozattal, erőfeszítéssel és veszteséggel felépült a modern Budapest. Az idő természetesen nem állt meg, azóta is sokat válatozott a város. Azt csak remélni lehet, hogy a jövőben is sokat fog változni, előnyére:)
Egyébként a törökbálinti HÉV az egyik legutolsóként nyílt meg, alig egy hónappal az első nagy világégés kirobbanása előtt:
"Az újabb bővítés Albertfalvától nyugati irányban, Budaörs és Törökbálint felé történt, ehhez 1910-ben végezték el a szükséges hatósági bejárásokat, a vonalat pedig 1914. június 23-án adták át három állomással és nyolc megállóhellyel. A 13 km új, végig kétvágányú vonalon sokkal nagyobb megállótávolságok voltak, mint a budafoki fővonalon, így ezen a részen már valóban HÉV-jelleggel jártak a vonatok. Ezt erősítette a használt 1000 V-os vontatási feszültség is, amit az új budafoki áramfejlesztő telep biztosított. "
1880-ban hozták meg az első ún. HÉV-törvényt, ezt később újabb HÉV-törvények követték.
Ezek lehetővé tették, hogy a nagyvasutakhoz képest igénytelenebb, olcsóbb műszaki kivitelben, kevésbé szigorú hatósági előírások mellett épülhessenek vasúti mellékvonalak, ún. helyiérdekű vasutak.
Az első HÉV-vonalak az 1880-as évek második felében jelentek meg, az 1890-es évektől az I. vh. kitöréség pedig valóságos HÉV-építési láz uralkodott az országban.
A HÉV-ek nagy részét később üzemeltetésre a MÁV vette át, de néhány Budapest környéki HÉV-vonal a budapesti városi közlekedést üzemeltető vállalatok működtettek.
Az egykori HÉV-vonalak nagy része ma közönséges vasúti mellékvonal - ha még nem zárták be- , míg néhány HÉV-vonal a budapesti városi közlekedés része, bár 2 éve formailag ezek is a MÁV-hoz kerültek.
" a legjobban a Törökbálinti HÉV-et sajnálom, milyen jó lenne kimenni oda HÉV-el."
Mondjuk vonattal kimehetsz, a Déli pályaudvarról bármelyik oroszlányi, komáromi vagy győri személyvonat jó. :-)
A törökbálinti HÉV történetéről is írok majd néhány sort, bár hozzáteszem, hogy nem volt egy sikertörténet, mert viszonylag kevés utasa volt a hosszú menetidő és a viszonylag magas viteldíj miatt.
Már a két vh. közötti időszakban is sokkal gyorsabban és olcsóbban ki lehetett jutni Törökbálintra MÁV-vonattal, mint a HÉV-vel.
Persze lehet, hogy meg lehetett volna őrizni és valami funkciót találni neki.
Én (budaiként) inkább a legendás 63-as villamosra emlékszem mely a János Kórház - Moszkva tér - Szabadság híd -Üllői út - Nagyvárad térig járt. Szuper hosszú út. Gyerekként sokat utaztam rajta.
"Jó hát ebből a szempontból a 1867 utáni időszak még érdekesebb volt, amikor egyszerre volt a kuruc és Kossuth kultusz és állami tisztelet Ferenc József iránt, tiszta skizofrénia :)"
Mégis micsoda nosztalgiával gondolunk vissza a Monarchia időszakára. :-)
Talán azért, mert ebben az időszakban hatalmas társadalmi-gazdasági és kulturális fejlődésen ment át az ország és a 20 sz. elejére sok szempontból megközelítettük a világ élvonalát.
Attól még volt egy Habsburg ellenes éle, nyilván nem volt véletlen hogy ő került a kártyára , ahogy a Bánk bánnak is, úgy látszik elég liberálisok voltak az akkori cenzorok :) Jó hát ebből a szempontból a 1867 utáni időszak még érdekesebb volt, amikor egyszerre volt a kuruc és Kossuth kultusz és állami tisztelet Ferenc József iránt, tiszta skizofrénia :)
Gyermek- és kamaszkoromban, amikor még nem volt számítógép és elektronikus kütyük, hosszú téli estéken micsoda kártyapartikat játszottunk a kályha mellé húzódva.:-)
Később a legnépszerűbb kártyagyár a bécsi Piatnik cégé volt.
Névadója és alapítója Ferdinand Piatnik osztrák kártyafestő (1819 - 1885).
Neki szintén van magyar vonatkozása, mert Budán született. Édesapja Piatnik Ignác a Nádasdy-grófok számvevője volt.
Ferdinand Piatnik a Johann Gravatz nevű játékkártya-készítőnél tanulta ki a kártyafestő mesterséget, majd Pozsonyban és Bécsben kezdett dolgozni. 1843-ban megvette Anton Moser húsz éve működő bécsi üzemét, és a világ egyik legsikeresebb játékgyártó cégévé tette. Később elvette Anton Moser özvegyét. Miután a három fia belépett a cégbe, a nevet megváltoztatták Piatnik & Söhnéra.
Tell Vilmos (Wilhelm Tell) svájci szabadsághős ábrázolása a makk felső kártyalapon egy 1864. évi Piatnik-kártyán.:
A Magyarországon közismert 32 lapos ún. magyar kártya vagy más néven német kártya mai formájában hosszú-hosszú történelmi fejlődés eredményeképpen valamikor a reformkor elejére alakultak ki, bár a pontos dátum ismeretlen.
Az egyik elmélet szerint a ma ismert figurák akkor jelentek meg, amikor 1836 körül a kártya ász lapjaira Schneider József és Chwalowsky Ödön pesti kártyafestők az évszakok allegorikus figuráit festették föl.
További újítás volt Schneider József részéről az ún. tükörképesség, vagyis hogy a kártyalapot vízszintesen kettéosztotta és a lap két felén egymás tükörképeként ábrázolta a figurát.
Schneider kártyarajzainak tükörképessége miatt hamarosan népszerű lett Közép-Európában és minden kártyagyár felhasználta a kiadványaihoz.
Ász lapok a Trefl 32 lapos magyar kártya csomagja és a Piatnik magyar kártya 33 lap No. 1813 sz. tipusa alapján. :
