Szakvéleményt kérnék szépen. Lovon van egy dudor. A kiálló csontnál, ami azt hiszem a medencecsont lehet, tudjátok, ott a horpasza mögött, fölött. (Hja, hát jóltáplált lónál nem annyira kiálló, de mindegy.) A dudor mondjuk olyan öt forintos átmérőjű, keménynek tűnik és mozog a bőr alatt. Valamennyire. Csak az egyik oldalon van és nem csípés, mert már ott van egy ideje. Fájni nem fáj neki, akkor se szólt, mikor nyomogattam. Ötlet?
Kettes számú probléma: még mindig a patarothadás. :( Segítség... Nem lesz ettől így hosszútávon valami maradandó baja??
Na igen, ilyenkor be sem merem vallani, h mikor ültem utoljára lovon... De hát mire hazaérünk este, hiába pörgünk ezerrel egyszerűen alig jut idő arra, h ey picit kimenjünk lovagolgatni. De majd megint úgy lesz talán mint tavaly előtt...lovon szilveszterezünk :)))
Bevallom kicsit furcsa, de érdekes olvasni arról hogy az általam mindennapokban megélt életformáról írtok!
Bizony nem csak a romantika van benne, de én sem cserélném fel semmiért!!!!Annak ellenére, hogy olykor élő hullaként krülgetjük egymást a kimerültségtől!
Ezt meg kell osszam Veletek! Olvasom Vavyan Fable Mesemaraton - Emlékfutam című könyvét, és látszik, hogy az írónőnek közeli kapcsolata van a lovakkal, (kezdő) lovasokkal.:)
"...Sietve kifordult az utcára, elcsípett egy taxit, s a hová kérdésre ezt nyilatkozta: azonnal vigyen el a lovasakadémiára, mivel ma megtanulok lovagolni! {Hehe - tőlem.:)} Nem sokkal később csüggedten baktatott hazafelé. Több lovardában is megfordult, mindegyikben előjegyzésbe vették a jövő hónapra. Addig is ellátták az első órára beszerzendő apróságok listájával. Ezek: fejvédő sisak, gerinctöréstől óvó páncél, belső varrás nélküli nadrág, kesztyű, pálca, ülepvédő, csizma és csizmahúzó, mázlimedál. {Nyerítés - tőlem.:))} És sürgősen nézzen utána, rendesen fizeti-e az egészségbiztosítását, nehogy később probléma legyen a traumatológián. Ugyanis, magyarázta egy sebhelyes arcú edző, a lovaglás a legveszélyesebb sportok egyike, ha nem a legvészterhesebb! S a patkó alakban horpadt homlokú pasas hozzáfűzte még, hogy a terepmotorozáshoz elegendő a biciklistudás, ám a tereplovagláshoz jóval több kell, mert az már harcművészet!..." {Na neee! - tőlem.}
És ez mégjobb!:)))
"...Allegra felküzdötte magát a nyeregbe. Odafenn ráébredt, hogy ő voltaképpen tér-, magasság-, mélység- és sebességiszonyos, méghozzá nem is ok nélkül! Rémületében menten kimerevedett, mint egy olvadó filmkocka. Ekkor a ló megmozdult: egyik lábáról a másikra állt. Ezáltal a halálosan ingatagnak érzett egyensúlyi helyzet jóval labilisabbá vált. Ráadásul a menetirány is roppant nyomasztónak tűnt. A lány szemfényvesztő gyorsan megpördült a nyeregben. Hasmánt elterült a lovon, és végtagjaival annak hátához-oldalához tapadt. Arcát szorosan a patás farához préselte. A sötétpej színű paripa megrökönyödötten hátrabámult, majd Braydenre meredt magyarázatért. A férfi sóhajtva széttárta karjait. - Hogy hívják ezt az állatot? - suttogta a nyereg- és lóformát felvett lány. - Tajgetosznak. {Percekig tartó nevetőgörcs.} A halálfélő teremtmény minden izma megfeszült. Brayden sietve megpaskolta a tapadókorongosnak tetsző női kezet. {Újabb nevetőgörcs.} - Csak vicceltem - szólt lágy, higgadt, agyfürkész hangszínen. - Baron a neve. Ne féljen tőle..."
Vasárnap reggel, félálomban olvasni ezt annyi, mint nevetőgörcsre ébredni. Nem egy rossz dolog.;)))
Én is így jártam az egy hét alatt! Elterveztem, hogy na akkor majd ennyit - annyit, így-úgy fogok Szamival foglalkozni. Hát nem igen. :-) Mikor hazajöttek a barátaink, a lányaik kérdezték, hogy na és sokat lovagoltatok? Mire mondtam, hogy áááááá, nem volt rá annyi időnk! :-) persze belefért a lovaglás is, de volt, mikor csak egy legelésre mentünk ki. Na nem, mintha Szamóca nagyon bánatos lett volna ettől. :-)
Hát igen, nem csak kaland, hanem bizony kőkemény munka is. Télen, sárban, fagyban, hóban, betegen, satöbbi. Mindig nézni, hogy melyik állathoz kell állatorvost hívni, melyik sánta, melyiket kell körmölni, patkolni, satöbbi, satöbbi. És akkor még nem említettük, hogy mostanság a kaját is kemény forintokért adják, és beszerezni sem egyszerű. De, ha lenne lehetőségem, én bizony bevállalnám, hogy tanyám legyen, szeretettel csinálnám.
Én, aki amúgy vergődöm a felkelésnél, most reggel 6-kor úgy ugrottam ki az ágyból, mint a nyúl! És már egy laza tejeskávé után szaladtam cicát etetni, aztán lovakat felhajtani, hogy egyenek, szénát elrendezni, míg ettek a lovak, vizet tölteni, lovakat elengedni, ha ettek, legelőt kinyitni, tyúkokat elereszteni, kutyákat összeszedni, kecskét kiengedni, s a többi. Na jó, nem egyedül tettem persze, a párom és a barátnőm is segítettek. És láthattam ennek a kis kirándulásnak kapcsán több szép napfelkeltét, párában úszó mezővel, vörös napsütéssel, gőzölgő trágyával! Ha jó lett volna a gépem, bizony megörökítettem volna, olyan szép trágyahalom volt, ahogy megcsillant rajta a felkelő nap fénye... Kis műremek! Persze, amikor a csikós kancát kellett kiganézni az már kevésbé volt ilyen benyomással rám. :-))))
Nem, cica maradt, mikor láttam, milyen örömmel rohangál megint a kertben a szobafogság után, rájöttem, hogy neki már ott a helye. :-) Viszont megismer és szalad hozzám, ez jó érzés! :-) A mi cicánk (Panka) nem lakott kertben, ő kiskorától megszokta a lakást, ezért nem "sajnálom" ott tartani. Mondjuk fáj a szívem Szőrcica után... De bele kell törődnöm.
Hát igen, szép dolog reggel fél hatkor arra kelni, h a leghisztisebb kanca szétrúgja az istállót mert ő úgy döntött h éhes és ő felkelt és akkor senki ne aludjon :D Amúgy én sem adnám semmi pénzért sem ezt az életet :)
Jéé ő pont úgy néz ki mint az a kanca akit Tündi előtt nagyon tetszett, de nem volt nála a hírdetésen kiírva hogy mennyibe kerül és én meg mérgemben nem hívtam fel. Mindig is bosszantottak az olyan hírdetések ahol nincs ár írva, Miért pazaroljam a telcsiszámlámat esetleg olyan hívásra ahol lényegesen többet kérnek az állatért mint amennyit én rá tudok szánni. Viszont Kyra gyönyörű. Tetszenek az ilyen színű lovak. :-)
Jó az oldal, tetszik. Ami bennem kérdésként felmerült és nem találtam meg, hogy akkor hol is van ez a lovarda, ez direkt, véletlen, vagy én vagyok a béna? :) Esetleg még a lovak korát is fel lehetne tüntetni, ha tudod. Ennyi jutott eszembe elsőre.
Én is elképzeltem már.Kimész az istállóba,s a lovak feléd nyújtják kecses fejüket!És persze nem ébresztőórára,hanem kakaszóra,és nyerítésre ébredsz!Istenii lenne! :-)
És akkor lovagolhatnál,amikor csak akarnál!Akkor lenne az élet igazi habostorta.De csak lenne.Sajnos nem nagyon hiszek benne,hogy megtörténik! :-( De viszont én falun élek,és egy csomószor láttam két deres pacit hintó elé fogva.Versenyekre is járnak.Nagyon szép lovak. :-)
nekem sem ártana egy kis tanya élet... midnen vágyam, nem csak egy hétig ott élni :) bár ez csak a város miatt van. nem bírom a sok embert, azaz bírom, ha nem önzőek. na mindegy, ezt most nem fogom kifejteni... :) szóval, most csak azért írok, hogy nézzétek meg a honlapom (persze lovas) de sajnos még nincs teljesen kész. kritikát is várok, sőt elvárom a kritikát, mert csak úgy lesz jobb az oldal. azt hiszem még nem ajánlottam, vagyis remélem, mivel most érett meg arra, hogy akár külső személyek is megtekintsék. szóval, csak hajrá!!! köszi
Bizony, nincs jobb élet, mint egy tanyán! Nekem is ez a vágyam.:) Melós, de sosem unatkozik az ember, mindig történik valami érdekes, és olyan jó elnézni az állatokat.
Feltétlenül megnézem! Köszi, hogy szóltál!:) Izgamas lehet bekötött szemmel lovagolni.:) Már teliholdkor éjszaka a karámban is érdekes volt, de azért nagyon jó érzés.
Köszönöm, Anikó, a beszámolót!:) Nem vonz annyira a paci.hu-s vita. Épp az ilyesmiből szeretek kimaradni, mert csak felhúzom magam feleslegesen.:/ Sajnos az egész ország állapotát tükrözik ezek: fejetlenség, rosszindulat és hozzá nem értők okoskodása.
Nem ismerem Fekete Balázst. Jól gondolom, hogy a hódmezővásárhelyi Aranyági Ménesről van szó?
Hát.... ma volt az utolsó nap :((((((((((((( Reggel nosztalgiáztam ezen, de azért hazamenni sem lesz rossz. . Jó kirándulás volt, megtudhattam, hogy bizony betegen is kell az állatokkal foglalkozni. Érdekes, de nem volt pofám bent maradni, míg két másik tanyatárs dolgozik. Na meg az elején cica pótmama is voltam, az azért kiugrasztott az ágyból. De mára jobban vagyok, szóval túléltem. :) Nagyon klassz volt belepillantani a tanyaéletbe, minden napra jutott izgalom.
A kutyák végül meglettek, szééép sárosan jöttek haza. AZóta megkötve leledzenek, a gazdik kérésére. Persze néha elengedtük őket, hadd fussanak, pisiljenek egyet. Jó helyük van: a szénabálák között van fészkük.
Nem fotóztam. :-( Párom és az én gépem egyszerre ment tönkre (élt 3 évet... Mindkettő!). De jövő héten új fotógéppel indítok. Veszek klasszat, vízálló 10 méterig(!), ütésálló valamennyire, és jó.
Estére befűtöttünk. A kandallóban duruzsol a tűz, összegömbölyödve alszik 1 db cica és 2 db kutya. Tegnap még mi is... Szóval klassz volt, azt hiszem jövőre is elküldjük a családot!
Úgy terveztem, Szamival sokat fogok dolgozni. Hát nem jutottam túl messzire, de azért sikerült páromat tanítgatni, és utána Szamit is gyötörni kicsit. Nagyon klasszul ment az utsó két napon, így hamar megúszta az abriktolást. )
Hát ennyi... Kicsit szomorú vagyok... Imádok cicák, kutyák, lovak közt lenni. Most aztán kuksolhatok az irodában... Behh!
Engem azért bizonyos szintekig vonz a military, sőt szeretem. Persze csak megfelelően felkészített lóval és lovassal. De ha jól belegondolzok egy jó hobbilónak mindent tudni kell, amit egy alapfokon kiképzett militarylónak, és természetesen a jó hobbilovasnak is...
Az országos tenyészszemle eléggé regionális jellegűre sikeredett, sőt még a környékből sem nagy számban képviseltették magukat lovasok..., ennek okait mi ketten tudjuk a többieket nem fárasztanám vele. Az egyesület vezetésének természetesen kapóra jön magyarázatként az idei nehéz takarmányhelyzet...stb.
Az egész szemlével és ezzel kapcsolatban a kipróbálással kapcsolatban parázs viták alakultak ki a paci.hun a furiosos topikba, kukkants be itt nem merülnék bele ezen kérdésekbe, mert ott egy-két ember korlátolt, összefüggésekket nem kereső gondolkodámódja, eléggé lefárasztott! Talán máshol tartana a mai lótenyésztés, ha elődeinkhez hasonlóan tudnánk összefüggésekben gondolkodni!
A szemlén a kevés jelenlévő közül mind küllemben, mind teljesítményben kiemelkedtek Fekete Balázs lovai. Elért teljesítményeik vitathatatlanok, de bennem felmerül a kérdés, hogy ha 200 ló lett volna jelen, akkor is ennyire kiemelkedőek lettek volna e a mezőnyből????
Ettől függetlenül maximálisan fejet hajtok Fekete Balázs elért sikerei előtt, hiszen én még csak álmodozni sem merek róla, hogy az általam tenyésztett lovak valaha ilyen magasságokba jussanak, mint az övéi.
A többiek kedvéért leírom, hogy pl. eddig minden Toyota Kupa a Magyar Lóért versenyen a Fekete Balázs által tenyésztett furioso-north star fajtájú lovak lettek az összes tradicionális magyar fajta közül a legjobb eredményeket elérők, a magyar fajták közül az elsők: pl. Aranyági Kisaranyos, idén: Aranyági Fruska...Fruska az összes magyar tenyésztésű ló között (tehát a külföldi divatos ősőkkel rendelkező, de magyar tenyésztésű sportlovak között is) a 9. helyezést érte el ami szép teljesítmény a nagyszámú mezőnyben!
Idén rendeztek előszőr kihelyezett ménvizsgát is. Ez a jövőben a helyi tenyésztőknek jó is lehet, hiszen nem kell a lovat pl. Nagycenkig vontatni.
Sajnos a gépünk rossz volt így nem tudok képeket mutatni.
Märtha Louise norvég hercegnő nemzetközi díjugratóként szoros kapcsolatba került a lovakkal. (Ebben a dokumentumfilmben ő lesz a házigazda.) Azt kutatja, hogy milyen mély társas viszony alakulhat ki ló és ember között. Felkeresi Monty Robertst, a "Suttogó"-t, aki "beszél" a lovak nyelvén, a lovak doktorát Kelly Marksot, a Paralimpián díjlovaglásban többszörös aranyérmes brit Lee Pearsont. A vak lovas Anne Cecilie Ore pedig ráveszi a hercegnőt arra, hogy lovagoljon bekötött szemmel.
SPEKTRUM:
szeptember 23. Vasárnap, 6:00 szeptember 24. Hétfő, 13:25
