Tacitus Germania c. művéhez fűzött kommentárjaiban1 Robert Gordon Latham a turcilingeket türköknek gondolja, a velük legalább politikailag egységben élő szkírekről pedig megállapítja, hogy elnevezésük nemcsak a mai bajor határnál fekvő tiroli Scharnitz nevében őrződött meg, hanem feltehetően Stíria, Stájerország nevében is. Azonkívül rámutat, hogy Werner von Schiern bajor gróf neve, melyet akkoriban még /szkiern/-nek ejthettek, Viterbói Gottfriednál a 955. év során „comes de Stiria” alakban jön elő. S ami talán a legérdekesebb, megtudhatjuk tőle, hogy az Ottachar (Odoaker) nevet gyakran viselték a kora középkori stájer grófok!
„There were Sciri as far east as Bavaria; since a Bavarian legend mentions Eticho and Welf in connection with the Scherezêne Wald = nemus Scirorum = the present Scharnitz (a Slavonic name) on the Iser ... The name can be connected with Steyer-mark = Styria = the March of the Styri (= Sciri). Not only is the change from sc- to st- (and vice versâ) common (especially in Slavonic names, of which it is, perhaps, primâ facie evidence), but a Bavarian count called Wernher von Schiern in one place, is called Comes de Stiria in Bavaria, in Godfrey of Viterbo, ad an. 955. Add to this, that, amongst the names of the Counts of Steyermark Ottachar (Odoacer) is a common one … But the Sciri and Turcilingi were closely united – politically at least; and, as already stated, the Turc-ilingi have the root Turk, as part of their evidently derivative name.”
1The Germania of Tacitus, with ethnological dissertations and notes; Taylor–Walton–Maberly, London, 1851, XCVIII. o.
Robert L. Reynolds (University of Wisconsin)–Robert S. Lopez (Yale University):
„Thelan resembles the name borne by the khagan of the eastern Turks, Tulan, who reigned from 587 to 600 A.D. Oklan resembles closely the Turkish-Tatar word oghlan…”
A vetélkedés azután tört ki, hogy 1246-ban II. (Harcias) Frigyest IV. Béla katonái megölték, s vele kihalt a korábbi nyugati var-khun területeket uraló Babenberg-ház. Megjegyzendő, IV. László nem akarta ténylegesen megkaparintani ezeket az egykori országrészeket, csupán el szerette volna kerülni, hogy rátegye azokra a kezét a római császári címre pályázó Ottokár. Ezt a törekvését siker koronázta. Más kérdés, hogy a hun nemzetiséget támogató, kun ágyasokkal háló, hun eredettörténetet feljegyeztető uralkodónk a Morvamezőn, Dürnkrutnál aratott győzelmével megnyitotta az addig jelentéktelen Habsburg-ház előtt a felemelkedés útját, és ezzel hosszú távon a saját nemzetének ártott. A jövőbe ennyire senki nem lát…
Odoaker az Attila szolgálatában állt Edekonnak és egy törzsbéli szkír nőnek a fia. Edekon származása vitatott, egyesek szerint a rugiaiak törzsének tagja volt. A Welfek családfája szerint bátyja, Welf (Hunwulf) 488 körül a szkírek, rugiaiak és türingek fejedelme volt. Odoaker Attila hun fejedelem udvarában nőtt fel. Fiatal korában a hagyomány szerint találkozott Szent Severinusszal, aki nagy jövőt jósolt neki.
Valószínű, hogy a var-khun utódállamok királyai még sokáig igényt tartottak meg-megújuló jelleggel Tullnra és környékére, illetve általában a X. század végén a bajuwaroknak átengedett nyugati var-khun földekre a mai Ausztria területén. 1252-ben például IV. László hadai prédálták a város körzetét, a másik oldalról pedig az ősi varkhonita birtokokra a nagyra törő cseh II. Otakár (vö. Odoaker!) tartott igényt. Ők ketten többször meg is mérkőztek egymással, végül 1278-ban László (Vladiszlav) hun könnyűíjászai fellazították a cseh sereg sorait, nehézpáncélos lovagjai pedig az északnyugati szomszéd armadáját eltiporták.
A szkír, szagartosz, *szabartosz, szabír, ugor, avar népnévről
Issachar = Assakar (Sagartoi - in Iran and Scythia), Sagaruce (Scythia), Sakauraka (Scythia), Scirri (Galatians), Skirri (Gothic group)
Minden jel arra vall – Jordanesnél is láttuk –, hogy már a 453-mal véget érő nagy hun vándorlással érkeztek szabírok (avarok), sőt hunogurok a Kárpát-medencébe, akik Atilla halála után részben visszahúzódtak a Fekete-tengerhez. Edekon és fia, a Bizáncban magister militum címet szerzett Hunwulf szkírjeiben így is talán szabírokat kell látnunk, akiknek uralmát Pannóniában és Illíriában az osztrák Herbert Mitscha-Märheim pl. bőségesen dokumentálja (Die Herkunft der Baiern; in: Mitteilungen der Anthropologischen Gesellschaft in Wien, LXXX, 1–2, Horn–Wien, 1950; Dunkler Jahrhunderte goldene Spuren– Die Völkerwanderungszeit in Österreich; Wollzeilen, Wien, 1963). Ezek a szkírek voltak az egyetlen – nem mellékesen Kelet-Róma által is elismert – hatalmi tényező errefelé. 488 után – amikor a keleti-gót Theodorik elvágta az itáliai király Odoaker és fivére, Hunwulf között az összeköttetést – szadag, szarmata, szvéb (sváb), illetve herul alattvalóik társaságában az Enns, Isar és a Lech folyók mellékére vándoroltak. Hangsúlyozom, nem bizonyított, hogy a szkír népnév azonos lenne az ugorral, illetve a szabírral, de több oldalról valószínűsítik, hogy a Hunwulf által északnyugatra vezetett népesség alkotta a későbbi bajuwar-bajor etnikum magvát.
Az ugor, ogur, avar, szabír stb. népneveket ráadásul lehetetlen elválasztani a bolgárok nevétől. Ez azért fontos, mert – ahogy Mitscha-Märheim is megjegyzi – az onogurokat, a bolgárokat sorozatosan a hunok leszármazottainak tekintik az egykorú kútfők. A hunogurok vagy protobolgárok már a IV–V. században a hun szövetség tagjai voltak, és a későbbi Baján-féle avarok közt is nagy onogur-bolgár kontingensekről tudósítanak a leírások. A pannóniai bolgárok és a magyarság kialakulása c. tanulmányában (Csavdar Dobrev, Juhász Péter, Petar Mijatev szerk.: Tanulmányok a bolgár–magyar kapcsolatok köréből – A bolgár állam megalapításának 1300. évfordulójára; Akadémiai, Bp., 1981) Simonyi Dezső többonogur betelepedésihullámot különít el hazánk területén. A475 körülibetelepülés talán éppen Hunwulf kezdeményezésére történt. Ezt követte az 568-as, Baján vezette bevándorlás, ami nagyszámú bolgárt sodort magával, sőt rajtuk kívül tízezer kutrigur-bolgár Dalmáciában is letelepült. Nem sokkal később, 597-ben újabb hunogur vagy várkony hullám érkezett: a tarniákoké, a kotzagereké és a zebendereké. Az utóbbiakban Götz szabírokat lát, de az avar népnév toldalékolása – magához a bolgárhoz hasonlóan – a kotzagereknél is nyilvánvaló. Végül, bár ezt Simonyi nem ismeri el, a régészeti leletek alapján 670 táján egy újabb onogur nép igen nagy tömegű betelepedése regisztrálható a Kárpátok koszorúin belül, ezek lennének a László Gyula révén ismertté vált griffes-indások.
Odoakernek nemcsak a fivére (Bóna szerint az öccse), de a fia, Oklan Telan is rejtélyes történelmi szereplő. Fehér Mátyás Jenő szerint az ő nevének a második fele egyszerűen csak fiút jelent: az oszmánok és más, türk nyelvet beszélő népek, valamint a mongolok ma is fiút értenek az oglán alatt. Itt érdemes megjegyezni, hogy Odoaker fivére, Hunwulf egyúttal a turcilingek királya is volt. Fehér egy Tulna alakban előforduló altáji nevet említ, Sebestyén László pedig Odoaker fiának tulajdonítja Tulne, a későbbi Tulln város alapítását (vö. Tolna).
Ugyanazok a szablyák, tarsolylemezek, arany és ezüst tárgyak tűnnek fel a Dnyeper-parti városban, amelyek a Kárpát-medencében is megjelennek majd a IX. század végével. A PVL-ben említett "Olmin dvor" egyesek szerint Álmos udvarát jelenti, s az talán az Ugorszkaja-hegyen keresendő.
"Emlékművet avattak 1997. december 13-án szombaton Kijevben, a Magyar-dombnak nevezett helyen annak emlékére, hogy a Nesztor-krónika szerint a Kijevi Rusz területén békével átvonuló [sic!!!] későbbi honfoglaló magyar törzsek a IX. században egy rövid időre [sic!!!] megtelepedtek ezen a helyen. A kijevi óváros ligetes, Dnyeper-parti részén fekvő Magyar-dombon, az Aszkold síremléke fölé emelt görög katolikus Szent Miklós-templom közelében állították fel a két, ember nagyságú vörösesbarna gránittömbből álló emlékjelet. Az emlékmű elhelyezését a Magyarok Kijevi Egyesülete (MKE) és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) kezdeményezte. A szobor felállításának költségeit az Illyés Gyula Közalapítvány, magyar cégek és ukrán–magyar közös vállalatok fedezték. Az emlékjelet Vígh János építész, az MKE elnöke és Jurij Bahalika szobrász tervezte. Az eseményen beszédet mondott Olekszandr Omelcsenko kijevi polgármester, aki Vígh Jánossal együtt leplezte le a szobrot. Budapestrő Kijevbe érkezett Törzsök Erika, a HTMH elnöke is, aki köszönetet mondott az emlékjel felállításáért ..."
Például olyan lovas harcosok sírjait tárták fel a kijevi Boldogasszony (Tized)-templom alatti temetőben, akiket a IX. századi honfoglalóink közül valóknak tart a régészeti kutatás. Magyar, var-khun vagy kazár jelenlétre a város környékén egyébként is számos helynév utal.
Kevin Alan Brook: „The great capital city of modern Ukraine, Kiev, was founded by Khazars or Hungarians. Kiev is a Turkic place name (Küi = riverbank + ev = settlement).”
In some South Slavic languages, the word krajina refers primarily to border or borderland of a country, with established military defence, and secondarily to a region, area, or landscape. The word kraj means end or extremity. Archaically, it could mean "army" or "war". The term is equal to German Mark and French marche.
In other Slavic languages, the term could have other meanings.
Geographical regions
Bosnia and Herzegovina
Bosanska Krajina, around Banja Luka and encompassing a larger area, also on older maps called Turkish Croatia; westwards from Vrbas river, on the NW from Završje (on older maps, Završje is a part of Croazia Turca, Türkisch Kroatien, Török Horvátország [3])
Cazinska Krajina, borderland of Bosnia towards Croatia around the city of Cazin. Some call it Turska Krajina (Turkish Krajina) since the majority of the population in this area are Muslims.
In older maps, both areas were called Croazia Turca/Croatia Turcica/Török Horvátország/Türkish Kroatien, Turkish Croatia (in narrow sense)
Croatia
Cetinska krajina, area along the valley of river Cetina in the southern Croatia, in Zagora, to the east from Herzegovina (Bosnia and Herzegovina), mostly containing Sinjsko polje
Drniška krajina, area around the city of Drniš in southern Croatia, in Zagora, to west from Cetinska krajina
Imotska krajina, area around the city of Imotski, in southern Croatia, in Zagora mostly containing Imotsko polje, to east from Cetinska and Omiška krajina, to west from Vrgoračka krajina; also the name of the soccer club from Imotski
Kninska Krajina, region around Knin in southern Croatia, to north from Drniška krajina and northeast from Cetinska krajina
Omiška krajina, region in hinterland of city of Omiš, in Croatian south, in Zagora; to east from Cetinska krajina, to west from Cetinska krajina
municipality of Krajina, a municipality in Croatia, existed from 1912-1945
Sinjska krajina, area in Zagora, in southern Croatia, around the city of Sinj, west from Livanjski kraj, southeast from Vrlička krajina (sometimes considered as part of Cetinska krajina)
Vrgoračka krajina, area in Zagora, in southern Croatia, around the city of Vrgorac, southwest from Herzegovina and west from Neretva valley, to east from Imotska krajina
Vrlička krajina, area in Zagora, in southern Croatia, around the city of Vrlika, west from Livanjski kraj, northwest from Cetinska krajina (sometimes considered as part of Cetinska krajina)
Krajina is also a Croat surname
a part of peri-littoral area near Makarska in Croatia is called Krajina (see reference)
Montenegro
Krajina, region in Montenegro that is towards the north from Bar and Ulcinj, across the mountain. It borders Skadar Lake on its northern edge.
Poland
Krajna, on the border of provinces Greater Poland and Pomerania
Serbia
Timočka Krajina, borderland of Serbia towards Bulgaria around Timok River
Negotinska Krajina, a part of Timočka Krajina around the city of Negotin
Koča's krajina, an area liberated during eighth Austrian-Turkish war
Slovenia
Bela krajina, borderland of Slovenia towards Croatia
Political regions
Austria-Hungary
Military Krajina (Military Frontier, Militärgrenze), borderland of Austria against the Ottoman Empire. It was divided into:
Banat Krajina (on the Serbian-Romanian border)
Croatian Krajina (on the border of western Croatia and Bosnia)
Slavonian Krajina (on the border of Serbia and eastern Croatia towards Bosnia)
Political units formed during the war in Croatia in the 1990s:
Republic of Serbian Krajina
SAO Krajina
SAO Kninska Krajina, Kninska Krajina since the Yugoslav wars is used by some to signify two regions Knin and its surroundings, and to a larger extend Krajina proper (referring to main portion of Republic of Serb Krajina).
SAO Eastern Slavonia, Baranja and Western Srem, sometimes called Podunavska Krajina
Political unit formed during the war in Bosnia and Herzegovina in the 1990s:
SAO Bosanska Krajina
Where the term "Serbian Krajina" or "Krajina" alone is used, it probably refers to either the Military Krajina or the former Republic of Serbian Krajina.
Country, state or province
(versions: Pokrajina, Kraina, Krajina, Kraj, Krai, Wkrajina) i.e.
Ukraine. Krajina (країна), country, land in Ukrainian. Ukrajina is Ukrainian ethnonym for Ukraine. 'See also Name of Ukraine.
De ismeretes még egy Krajna nevű tájegység: it is the forest region in Poland – part of Greater Poland and Kuyavian-Pomeranian region. Name of Krajna is derived from the Slavic word for borderland (between Greater Poland and Pomerania), cf. Krajina.
Oroszország, Ukrajna, Rusz c. egységes egyetemi jegyzetében (JPTE, Pécs, 1995) Font Márta emlékeim szerint közli, hogy a kijevi uralkodók még a XI–XII. században is kagánnak címezték magukat. A 1015-ig hatalmon levő I. (Szent) Vlagyimirt például "a mi kagánunk" megszólítással illették. Érdemes megjegyezni, hogy Ukrajnának a nevét Berenik Anna az ugorsággal hozza kapcsolatba (Ugoraina), ami a hasonló Krajna elnevezést tekintve is megfontolandó.
"Az egész ókori Keleten, Mezopotámiától Egyiptomig, de különösen Szíria–Kanaánban az egykorú szövegek – okmányok, hivatalos levelek stb. – emberek meghatározott csoportját habiru néven tartják számon. A habiruk csapatokban vagy bandákban mozogtak, megrohanták és megsarcolták a városokat, kirabolták az utazó kereskedőket, hatalmukba kerítik egyik vagy másik várost, elűzve akár az egyiptomi helyőrséget. Az elnevezés eredeti értelme bizonytalan, és magyarázata körül több mint egy évszázad óta sem nyugszanak el a viták. A sumerogramma, amellyel a szót írni szokták, betű szerint ezt jelenti: ‘fejbe csapó’ (sza-gaz, a SZAG, ‘fej’ jellel), azaz ‘rabló’, más akkád olvasatai: saggásu vagy habbátu, ‘gyilkos’ / ‘rabló’, illetve tágabb értelemben ‘kóborló’ / ‘hontalan’. Ezeket a kifejezéseket azonban mint a tehetetlen hatóságok és a magukat fenyegetve, létükben vagy birtokukban érző városlakók szóhasználatát kell értékelnünk. A habiru vagy habíru szó, a sumerogramma akkád olvasata, nyugati sémi eredetű lehet, eredeti jelentése, az CBR, ‘átmegy’ gyökből, ‘vándor’, ‘kóbor’. Egyiptomban inkább ezt mondták rájuk: ‘poros’ (CPR / apiru), ti. az úttól, amelyen járnak. Kései származéka, a szír afir szó, ‘poros’, pejorativ, megvető értelemben használatos: ‘kitaszított’, ‘hontalan’. A legkorábbi adatok Mezopotámiában bukkannak fel róluk, rablók, zsoldoskatonák, vendégmunkások olyan munkákra, amelyeket mások nem vállalnak, sokszor említik őket a Kanaánból és a tengerparti városokból a fáraóhoz intézett Tell Amárna-levelek: védelmet kérnek ellenük. A habiru gyűjtőnév, csoportjaik ide-oda vándorló hontalanok lehettek, és ahogyan ez lenni szokott, mindenféle menekült, szökevény, állását vesztett karaván-kísérő stb. akadt közöttük. Akinek menekülnie kellett lakóhelyéről, az többnyire, mint Idrimi is, valamelyik habiru csoporthoz csapódott.
Kitaszítottakból, menekültekből összeálló alkalmi csapatokat, amelyek aztán szerves társadalommá válnak, ismerünk máshonnan, más korokból is, ilyenek voltak a párthus Babylóniában, az i. sz. 1. század első felében Anilaiosz rablóbandája (Josephus Flavius, A zsidók története, XVIII, 9), a középkori Közel-Keleten az Abbászida dinasztia ellen harcoló aszaszinok (iszmáiliták), Angliában a legendás Robin Hood, helyenként a vándorcigányok, Magyarországon vagy a Balkánon a hajdúk, Kara Musztafa török nagyvezir szolgálatában gr. Thököly kurucai (1683) stb. Ha a városi biztonságból nézik őket: valóban a társadalomból kihullott vagy kirekesztett emberek (angol social outcast). Hol zsoldosként álltak szolgálatba, hol pásztornak szegődtek el, hol pedig egyszerűen rabolni kényszerültek. A habiru elnevezés nem egységes csoportot jelez: “kóbor népség”. Semmiképpen nem “nép” voltak: a minősítésnek nincs ethnikai tartalma.Az i. e. 2. évezred közepén egy ékírásos jegyzék, Szíriából, bizonyos Tunip-Tesub király közel 450 habiru munkásának névsorát adja: sémi, hurri, mindenféle bizonytalan nyelvi eredetű nevek egyaránt vannak közöttük.
Az itt vagy ott megjelenő habiruk eredetének közös eleme csupán a társadalmi kirekesztettség volt, és nem más. Ha azonban valaki megszervezte és vezette őket, egy ilyen bármire vállalkozó és mindenre elszánt csapat komoly erőt jelentett, ezért is fogadták fel őket szívesen zsoldosoknak. A népesség alacsonyabb rétegeinek helyzete a Közel-Keleten, de mint a tapasztalat mutatja, másutt is, mindkét irányban nyitott volt: könnyen ki lehetett kerülni a társadalom szervezetéből, de a fennálló rend hasadékai, sőt, kapui sem voltak áthatolhatatlanul lezárva. Aki pásztorként helyet talált magának, az előtt már további lehetőségek is megnyíltak: már beilleszkedett az egyébként zárt társadalomba. A Biblia patriarcha-történeteiben több példát találunk erre: Ábrahám mint zsoldoscsapat vezetője legyőzi a kanaáni városokra támadó keleti királyokat (Gen. 14), Jákob mint pásztor él a Hamor sekemi fejedelemtől vásárolt földön (Gen. 34). Ábrahámot hol “kóbor / vándorló (obéd) arámi”-nak nevezik (Deut. 26,5), hol “héber”-nek (ibri) (Gen. 14,13), ez a két terminus más-más oldalát ragadja meg külső identitásának, az első a nyelvi–ethnikait, a második a szociális helyzetbelit. Az obéd jelentése leggyakrabban: ‘elveszett’; juhokról szólva: ‘kóbor’. A héber elnevezés a Biblia több régi történetében láthatóan társadalmi helyzetet jelöl (I. Sám. 14,21; 39,3 stb.). Dávidot a filiszteus vezérek éppen Ákhis király szolgálatában nevezik héber-nek (I. Sám. 29,3). Asszír feliratok (Szín-ahhé-eriba) írják a térségben mozgó arámiakról: “szökevény (halqu), menekült (munnabtu)”. Jiftah vagy Dávid történeteiben nem nehéz felismerni a habiru létforma sajátosságait."
In: Állam-történetek: Az ókori Kelet és a Biblia világából; Élet és Irodalom XLVI/51–52 (2002. dec. 20.), 16–17.
A habirut a 'por' jelentésű sémi cpr szóból eredeztetik, olyan összefüggésben, hogy aki utazik, az poros lesz, port ver fel, magára veszi az út porát.
Akkád ebéru 'vándorolni'
Héber cábar 'ua.'
A habiruk a hupšukhoz hasonlóan olyan félszabadnak mondható elemek voltak, akik idegenbe kerülve egyfajta korlátozott polgárjogot szerezni csak úgy tudtak, ha elszegődtek egy ottani közösség szolgálatába (ez a jogviszony azonban felbontható volt). Vö. Józsué 9. Szívesen alkalmazták őket a hettita, ugariti, alalakhi stb. királyi gazdaságokban.
Komoróczy szerint a Genesis 13: 16 és 28: 14 költői formában már a zsidóság gyarapodására utal, amikor Jahve szájába ezeket a szavakat adja: "Magodat olyanná teszem, mint a föld pora (capar): ha valaki meg tudná számolni a föld porát, az megszámolja a te magodat is." Ekkorra ugyanis a foglalkozást, ill. társadalmi státust jelölő héber kifejezés mára zsidó népnév szinonimájává vált (ugyanúgy, ahogyan a magyar népnév is azonosult valamikor a XI--XII. századra a tőle eredetileg független hungarus népnévvel).
A habiru tehát eredetileg nem népnév volt, mert – ahogy Komoróczy is írja – "kimutathatóan a legkülönbözőbb etnikumokhoz tartozó személyeket jelöl".
Lásd: Ábrahám Mezopotámiában és Kanaánban; in: Világosság 1966/7–8, 412–21.
A zsidók története topikban írtam a habiru és a héber elnevezésről:
Mindkettőt a kóborlással, ill. ha jól emlékszem, egyesek a por főnévvel hozzák kapcsolatba, de eredetileg ez nem volt népnév. Az egyiptomiak a "sétáló láb" hieroglifa alkalmazásával írták le a szót, így teljesen egyértelmű a jelentése.
Komoróczy ebbéli nézeteit pedig mások is osztják, pl.:
Carol Redmount who wrote 'Bitter Lives: Israel in and out of Egypt' in The Oxford History of the Biblical World (Oxford University Press, 1999, p. 98.) concluded that the term "Habiru" had no common ethnic affiliations, that they spoke no common language, and that they normally led a marginal and sometimes lawless existence on the fringes of settled society. She defines the various Apiru/Habiru as "a loosely defined, inferior social class composed of shifting and shifty population elements without secure ties to settled communities" who are referred to "as outlaws, mercenaries, and slaves" in ancient texts. In that vein, some modern scholars consider the Habiru to be more of a social designation than an ethnic or a tribal one.
The name "Hebrew" may have been derived from the word "Habiru" - the term for nomadic peoples in the ancient Middle East. (The word "Jew" is derived from the name of "Judah". Judah was one of Jacob's sons and thus one of the twelve tribes of Israel.)
The name "Hebrew" means either 'descendent of Eber' or it comes from the root word "Habiru" which means 'wanderer, nomad, or one who crosses over'.
Héberek: A héb. ÓSz-ben csak bizonyos esetekben van szó ~ről. Így József és Mózes tört-ében az egyiptomiak nevezik ~nek Izr. fiait (Ter 39,14.17; 41,12; Kiv 1,16; 2,6) v. elvétve a szentíró is (Ter 43,32; Kiv 1,15; 1,11.13). Amikor Izr. fiai egyiptomiakkal beszélnek, szintén ~nek nevezik magukat (Ter 40,15; Kiv 1,19; 2,7; 3,18; 5,3; 7,16; 9,1.13). A filiszteusokkal folytatott háborúk leírásában ismét úgy szerepelnek Izr. fiai mint ~ (1Sám 4,6.9; 13,3.19; 14,11; 29,3), sőt egy-két alkalommal maga a szerző is ~nek mondja őket (13,3; 14,21). A törv-ben külön rendelkezés vonatkozik a héb. rabszolgákra (Kiv 21,2-6; MTörv 15,12; Jer 34,9). A Ter 14,13: Ábrahám a héber. Jónás próf. a hajósoknak így felelt: Héber vagyok (Jón 1,9). Figyelmet érdemel, hogy az ÓSz-ben (Sir Előszó 22 kivételével) nem szerepel a →héber nyelv, csak Kánaán nyelve (Iz 19,18) v. Júda nyelve, a zsidó nyelv (2Kir 18,26; Neh 13,24). - A LXX-ban és a rabbinista irod-ban a “~” megtisztelő megnevezésnek tekinthető, csak ünnepélyes alkalommal használatos (Jud 10,12; 12,11; 14,18; 2Mak 7,31; 11,13; 15,37). - Az ÚSz-ben a Palesztinában élő zsidó szülőktől származó zsidók szerepelnek ~ként, szemben a szórványban születettekkel, az ún. →hellénistákkal (ApCsel 6,1; 2Kor 11,22; Fil 3,5). - A Biblia egy bizonyos Ébertől/Hébertől származtatja a ~et (Ter 11,14-26), aki Szem leszármazottja volt (10,21). Héber és Ábrahám közé 5 nemzedék esett. Ez a származástan arra enged következtetni, hogy a ~ elnevezés nem pusztán a választott néphez való tartozásra utal, hanem annál többet jelent. Ezért a hettita és akkád szövegekben szereplő hapirukkal akarták őket azonosítani, amely az egyiptomi szövegekből ismert apirukkal és az ugariti szövegekben található prm-mel azonos. Ezek az apiruk Mezopotámia D-i részétől Egyiptomig fordulnak elő, de a hely, amelyet elfoglalnak, nagyon különböző, és úgy látszik attól függ, hogy az adott vidéken milyen erős a hatalom. Először egy olyan szövegben bukkannak fel, amely a 3. Ur-i dinasztia korából való (Kr. e. 2000). Kr. e. a 18. sz: Larsza kir-ainak, Varad-Szinnek és Rim-Szinnek a zsoldosai. Hammurápinak is voltak hapiruk a szolgálatában. A mari szövegek szerint ugyanabban az időben Mezopotámia É-i részén ellenséges hordaként fenyegették a városokat. Az →amarnai levelek és I. Szeti besani kis sztéléje szerint a Kr. e. 14. sz: a hapiruk Szíria és Palesztina számára állandó veszedelmet jelentettek, egyfelől betöréseikkel, másfelől azzal, hogy támogatták a városállamok fejedelmeit a törv-es hatalommal szemben, ill. a szomszédos államokkal folytatott harcokban. II. Amenophisz egy sztéléje alapján feltehető, hogy a Kr. e. 15. sz: is hasonló lehetett a helyzet: II. Amenophisz egy palesztinai portyáról 3600 apirut hozott zsákmányként magával. Egy II. Ramszesz korából fennmaradt papiruszban, amely Joppe bevételéről tudósít, szintén szerepelnek a portyázást, rablást kedvelő apiruk. A Tigristől K-re eső Nuziban talált, ugyanabból a sz-ból való agyagtáblákon az áll az apirukról, hogy szívesen eladták magukat rabszolgának. A nuzi agyagtáblákon szereplő személyek közül sokaknak van ugyan szemita nevük, de a többféleképpen megadott származási helyek, valamint a szintén gyakori hurrita, akkád és amorita nevek alapján különféle népekhez való tartozásra lehet következtetni. A Kr. e. 15. sz. végén Alalah kir-ának fia, Idrimi hazája elhagyására kényszerülve a hapiruknál keresett menedéket Palesztina É-i részén. Egy Ugaritból való, földr. neveket tartalmazó listán szerepel egy város, amely a hapirukról kapta a nevét. Kisázsiában már a Kr. e. 19. sz: előfordulnak hadifogolyként. I. Hattusili (Kr. e. 1660) v. I. Mursili (Kr. e. 1560) szövetséget kötött velük. Kr. e. 14. és 15. sz. hettita szövegekben szerepelnek hapiru csoportok, amelyek feltehetően zsoldosokként szolgáltak; békekötések alkalmával a szerződések tanúsága szerint más istenek mellett a hapiruk isteneit is szólították. Nevük helyesírásából kikövetkeztethetően Egyiptomban a Kr. e. 15-12. sz: idegenként éltek hapiruk, s csoportokban, felügyelőnek alárendelve kellett dolgozniuk; a II. Ramszesz idejéből való 2 leideni papirusz szerint követ hordtak; az ún. Harris-papiruszban az áll, hogy III. Ramszesz a héliopoliszi tp-nak ajándékozott egy hapirut; egy III. Tuthmószisz korából való thébai sírkamra falán egy hapiru szőlőt présel; azon a listán, amely azoknak a munkásoknak a nevét tartalmazza, akiket IV. Ramszesz uralkodása 3. évében a hammanati kőbányába útnak indítottak, 800 hapiru is található. Az asszír és újasszír szövegekben viszont nem szerepelnek a hapiruk. A ~ és a hapiruk közt tehát megállapíthatók bizonyos érintkezési pontok: 1. Mindenütt, ahol a Bibliában ~ szerepelnek, a profán forrásokban hapiruk fordulnak elő. Igaz, hapirukkal sokkal nagyobb területen és sokkal hosszabb ideig lehet találkozni, de az összhangban áll a Ter 11,14-26-tal. - 2. A ~, miként a hapiruk is, idegenek azon a területen, ahol felbukkannak. - 3. Jóllehet a pátr-k tört-e az amarnai levelek stb. hapirukról szóló tudósításaival szemben békés magatartásról tanúskodik, a portyázástól a ~ sem idegenkedtek (14,13.34). - 4. Miként a hapiruk, a ~ is készséggel szolgáltak idegen urakat (1Sám 14,21; 29,2). - 5. A ~ egyiptomi helyzete sok tekintetben hasonlított a hapirukéhoz (Kiv 1,11.14; 2,11); mind a ~, mind a hapiruk Alsó-Egyiptomban éltek.
A ~ nevének hangalakja, ill. írásmódja nem tér el annyira a hapirukétól (= habiru/apiru/prm), hogy fel ne lehetne tenni: Ábrahám és utódai a hapiruk közé tartoztak. Ez nem jelenti azt, hogy pl. az amarnai levelekben szereplő apiruk azonosíthatók az izr-kkal; a ~ csak egy csoportja lehettek az apiruknak. - Mivel Ábrahám az Eufráteszen túlról vándorolt Palesztinába, bizonyosra vehető, hogy a zsidók a héber nevet összefüggésbe hozták az abar ‘átvonulni, átköltözni’ tővel, és ‘túlról való’-nak értelmezték; erre vall a Ter 14,13 gör. fordítása is: paratész, ‘a másik oldalról való’. De ha a ~ azonosak is a hapirukkal, etimológiai vonatkozásban eltérnek a vélemények: a ‘köt’ értelmű hbr tőből való eredeztetés, amely szerint a ~ ‘szövetségesek’-nek tekinthetők, nem állta meg a helyét; az eredeti alak pr v. br lehetett (tehát h nélkül). R. de Langhe a ‘homok, por’ jelentésű hafar szóval hozta kapcsolatba az apiru nevet, s a ~et olyan embereknek tekintette, akik a pusztából, a sivatagból érkeztek. Azzal is lehet számolni, hogy a szó nem szemita (pl. hurrita) eredetű. - Csaknem általánosan elfogadott az a nézet, hogy az apiru név nem gentilicum, hanem appellativum. Egy babilóniai forrás a SA.GAZ-t (= apiru gyakran előforduló ideografikus írásmódja) egyszerűen ‘rablóbandá’-nak (habatu) mondja, de ez nem tekinthető a név fordításának, inkább utalás a hapiruk viselkedésére. A. Alt és G. von Rad szerint az apiru szó jogi fogalmat jelöl, és azokra vonatkozik, akik magukat valamilyen okból eladták rabszolgának. B. Landsberger és J. de Koning ‘hontalan’-ként értelmezik a nevet, de M. Noth jogosan hivatkozik arra, hogy már akkor ~ voltak, mielőtt rabszolgák v. zsoldosok lettek, ő tehát az apirukat nomádoknak tekinti, akik behatoltak már letelepedett népek/népcsoportok területére, és ott is maradtak egy ideig anélkül, hogy saját birtokuk lett volna. W. F. Albright a Kr. e. 19. sz: Mezopotámiából a Sinai-fszg., ill. Egyiptom felé tartó szamárkaravánok hajtóit, ill. tulajdonosait látja az apirukban, de minthogy a név az egyiptomi, kánaáni, ugariti, hettita és akkád szövegekben csaknem azonos alakban szerepel, ez a feltevés nem valószínűsíthető (az efféle minősítő megnevezések gyakran változnak). Másfelől: annak a területnek a nagysága, ahol hapiruk éltek, valamint a konkrét tényként számba vehető személynevek nem teszik lehetővé, hogy egyetlen népnek tekintsük őket. Így nem marad más hátra, mint hogy az apirut népnévnek tekintsük, amely eredetileg csak egy népcsoportra vonatkozott, de később az életmód hasonlósága alapján más népcsoportokra is átment, függetlenül ezek hovatartozásától, ahogy a szaracénok esetében is történt.
Ha pedig egyszer Anatóliában már a Kr. e. XIX. században feltűnik ez az elnevezés, akkor valóban jogosan lehet számolni azzal, hogy az nem szemita eredetű.
Fennáll a lehetősége tehát annak -- mint a Katolikus lexikon szócikkéből is láttuk --, hogy a habiru eredetileg valóban népnév volt, de csak életmódbeli hasonlóság okán alkalmazták olyan széles körben, hogy a forrásokban Egyiptomtól Mezopotámiáig és Kis-Ázsiáig megtaláljuk. Eszerint a habiru nép nevét idővel más népekre is alkalmazták volna.
A magunk részéről mégis azon kutatókkal értünk egyet, akik ebben a szóban eredetileg foglalkozási, életmódbeli terminust, ill. jogi kategóriát látnak, mivel az előbbi teória névátvitelét csak egy, az említett területeken végbement átfogó katonai-politikai hódítás eredményeképpen tudnánk legfeljebb elképzelni. Habiruk által véghez vitt ilyen nagyarányú hódításról azonban nem tudunk (Mezopotámiát pl. a hükszószok sem foglalták el, bár annak északi régióiban a hurri elemek aránya, azoké, akikkel a hükszószok között elsősorban számolni lehet, valóban igen magas szintet ért el).
A zsidó származású litván Juliusz Davidovics (Judah Loeb) Bruckusz szerint a varégok/barangoszok neve is, amelly a bizánci zsoldba fogadott normannokra vonatkozott, a 'barangol, csavarog, vándorol, bolyong' jelentésű kazár barmak igéből eredeztethető.
Horvát Istvánnak van egy ifjúkori kis tanulmánya a naplójában, amely a magyar por szónak az említett kifejezésekkel fennálló esetleges összefüggéseit vizsgálja
-----------------------------------
Komoróczy Géza:
"Az egész ókori Keleten, Mezopotámiától Egyiptomig, de különösen Szíria–Kanaánban az egykorú szövegek – okmányok, hivatalos levelek stb. – emberek meghatározott csoportját habiru néven tartják számon. A habiruk csapatokban vagy bandákban mozogtak, megrohanták és megsarcolták a városokat, kirabolták az utazó kereskedőket, hatalmukba kerítik egyik vagy másik várost, elűzve akár az egyiptomi helyőrséget. Az elnevezés eredeti értelme bizonytalan, és magyarázata körül több mint egy évszázad óta sem nyugszanak el a viták. A sumerogramma, amellyel a szót írni szokták, betű szerint ezt jelenti: ‘fejbe csapó’ (sza-gaz, a SZAG, ‘fej’ jellel), azaz ‘rabló’, más akkád olvasatai: saggásu vagy habbátu, ‘gyilkos’ / ‘rabló’, illetve tágabb értelemben ‘kóborló’ / ‘hontalan’. Ezeket a kifejezéseket azonban mint a tehetetlen hatóságok és a magukat fenyegetve, létükben vagy birtokukban érző városlakók szóhasználatát kell értékelnünk. A habiru vagy habíru szó, a sumerogramma akkád olvasata, nyugati sémi eredetű lehet, eredeti jelentése, az CBR, ‘átmegy’ gyökből, ‘vándor’, ‘kóbor’. Egyiptomban inkább ezt mondták rájuk: ‘poros’ (CPR / apiru), ti. az úttól, amelyen járnak. Kései származéka, a szír afir szó, ‘poros’, pejorativ, megvető értelemben használatos: ‘kitaszított’, ‘hontalan’. A legkorábbi adatok Mezopotámiában bukkannak fel róluk, rablók, zsoldoskatonák, vendégmunkások olyan munkákra, amelyeket mások nem vállalnak, sokszor említik őket a Kanaánból és a tengerparti városokból a fáraóhoz intézett Tell Amárna-levelek: védelmet kérnek ellenük. A habiru gyűjtőnév, csoportjaik ide-oda vándorló hontalanok lehettek, és ahogyan ez lenni szokott, mindenféle menekült, szökevény, állását vesztett karaván-kísérő stb. akadt közöttük. Akinek menekülnie kellett lakóhelyéről, az többnyire, mint Idrimi is, valamelyik habiru csoporthoz csapódott.
Kitaszítottakból, menekültekből összeálló alkalmi csapatokat, amelyek aztán szerves társadalommá válnak, ismerünk máshonnan, más korokból is, ilyenek voltak a párthus Babylóniában, az i. sz. 1. század első felében Anilaiosz rablóbandája (Josephus Flavius, A zsidók története, XVIII, 9), a középkori Közel-Keleten az Abbászida dinasztia ellen harcoló aszaszinok (iszmáiliták), Angliában a legendás Robin Hood, helyenként a vándorcigányok, Magyarországon vagy a Balkánon a hajdúk, Kara Musztafa török nagyvezir szolgálatában gr. Thököly kurucai (1683) stb. Ha a városi biztonságból nézik őket: valóban a társadalomból kihullott vagy kirekesztett emberek (angol social outcast). Hol zsoldosként álltak szolgálatba, hol pásztornak szegődtek el, hol pedig egyszerűen rabolni kényszerültek. A habiru elnevezés nem egységes csoportot jelez: “kóbor népség”. Semmiképpen nem “nép” voltak: a minősítésnek nincs ethnikai tartalma.Az i. e. 2. évezred közepén egy ékírásos jegyzék, Szíriából, bizonyos Tunip-Tesub király közel 450 habiru munkásának névsorát adja: sémi, hurri, mindenféle bizonytalan nyelvi eredetű nevek egyaránt vannak közöttük.
A habirut a 'por' jelentésű sémi cpr szóból eredeztetik, olyan összefüggésben, hogy aki utazik, az poros lesz, port ver fel, magára veszi az út porát.
Akkád ebéru 'vándorolni'
Héber cábar 'ua.'
A habiruk a hupšukhoz hasonlóan olyan félszabadnak mondható elemek voltak, akik idegenbe kerülve egyfajta korlátozott polgárjogot szerezni csak úgy tudtak, ha elszegődtek egy ottani közösség szolgálatába (ez a jogviszony azonban felbontható volt). Vö. Józsué 9. Szívesen alkalmazták őket a hettita, ugariti, alalakhi stb. királyi gazdaságokban.
Komoróczy szerint a Genesis 13: 16 és 28: 14 költői formában már a zsidóság gyarapodására utal, amikor Jahve szájába ezeket a szavakat adja: "Magodat olyanná teszem, mint a föld pora (capar): ha valaki meg tudná számolni a föld porát, az megszámolja a te magodat is." Ekkorra ugyanis a foglalkozást, ill. társadalmi státust jelölő héber kifejezés mára zsidó népnév szinonimájává vált (ugyanúgy, ahogyan a magyar népnév is azonosult valamikor a XI--XII. századra a tőle eredetileg független hungarus népnévvel).
A habiru tehát eredetileg nem népnév volt, mert – ahogy Komoróczy is írja – "kimutathatóan a legkülönbözőbb etnikumokhoz tartozó személyeket jelöl".
Lásd: Ábrahám Mezopotámiában és Kanaánban; in: Világosság 1966/7–8, 412–21.
Németh Gyula ... szerint a szabírok akkoriban tűnnek el a forrásokban, amikor 558 körül ugyanott, a Kaukázusban, ill. annak északi előterében feltűnnek a kazárok. Németh kiemeli, hogy Maszúdi nem tévedett, amikor azt állította, hogy a szabírokat csak a perzsák nyomán hívták kazároknak, ugyanis perzsául a kazár ugyanannyit tesz, mint a szabír törökül, mindegyik szó jelentése egyaránt: ’eltévedt, bolyongó’ (A honfoglaló magyarság kialakulása; MTA, Bp., 1930).
Iustinus (XLI, 1) írja a parthusokról:
Parthi, penes quos velut divisione orbis cum Romanis facta nunc Orientis imperium est, Scytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo manifestatur, nam Scythico sermone exules "parthi" dicuntur.
„A parthusok, akik kezében most – miután szinte megosztoztak a földkerekségen a rómaiakkal – a Kelet fölötti uralom van, a szkíták száműzöttei voltak. Ezt a nevük is nyilvánvalóvá teszi, mert scytha nyelven a száműzötteket »parthus«-oknak mondják.” (Horváth János ford.)
Itt is vándorlásról, költözködésről, kivándorlásról van szó...
Emlékeztetőül:
"...a zsidók a héber nevet összefüggésbe hozták az abar ‘átvonulni, átköltözni’ tővel, és ‘túlról való’-nak értelmezték; erre vall a Ter 14,13 gör. fordítása is: paratész, ‘a másik oldalról való’."
Ligeti Lajos: The Khazarian Letter from Kiev and its Attestation in Runiform Script; in: Acta Linguistica Academiae Scientiarum Hungaricae XXXI (1981), 5–18.
Ligeti Lajos: A kazár írás és a magyar rovásirás; in: Magyar Nyelv XXIII (1927), 473–476.
Kevin Alan Brook: „The great capital city of modern Ukraine, Kiev, was founded by Khazars or Hungarians. Kiev is a Turkic place name (Küi = riverbank + ev = settlement). A community of Jewish Khazars lived in Kiev. Other towns of the Khazars, many of which also had important Jewish communities, included Kerch (Bospor), Feodosia, Tamatarkha (Tmutorokan), Chufut-Kale, Sudak, and Sarkel. The local governor of Samandar was Jewish, and it may be assumed that many of the governors of these other localities were also Jewish. A major brick fortress was built in 834 in Sarkel, along the Don River. It was a cooperative Byzantine–Khazar venture, and Petronas Kamateros, a Greek, served as chief engineer during the construction.”
Kevin Alan Brook: "The Rus princes even borrowed the title kagan. Archaeologists recovered a variety of Khazar or Khazar-style objects (including clothing and pottery) from Viking gravesites in Chernigov, Gnezdovo, Kiev, and even Birka (Sweden). The residents of Kievan Rus patterned their legal procedures after the Khazars. In addition, some Khazar words became part of the old East Slavic language: for example, bogatyr 'brave knight' apparently derives from the Khazar word baghatur."
Tacitus Germania c. művéhez fűzött kommentárjaiban1 Robert Gordon Latham a turcilingeket türköknek gondolja, a velük legalább politikailag egységben élő szkírekről pedig megállapítja, hogy elnevezésük nemcsak a mai bajor határnál fekvő tiroli Scharnitz nevében őrződött meg, hanem feltehetően Stíria, Stájerország nevében is. Azonkívül rámutat, hogy Werner von Schiern bajor gróf neve, melyet akkoriban még /szkiern/-nek ejthettek, Viterbói Gottfriednál a 955. év során „comes de Stiria” alakban jön elő. S ami talán a legérdekesebb, megtudhatjuk tőle, hogy az Ottachar (Odoaker) nevet gyakran viselték a kora középkori stájer grófok! 
A sarkeli feltárások az 1949 és '51 közötti időből
Sarkeli kazár leletek az Ermitázsban
Kazár üst és jelképekkel díszített cserépedények
Sarkelnél kiásott bronz ékszerek és díszítmények
Különféle kazár eszközök Sarkelből
Egy Sarkelnél kiásott, harcost ábrázoló töredékes bronzfigura
A sarkeli (= fehér hely) erőd alaprajza