Szép termés, de ezeket hogyan "tartósítod"? Ennyit rövid időn belül nem használsz el főzéshez és héj nélkül nem áll el. Esetleg teszel el lecsót, vagy fölkockázva a mélyhűtőbe, vagy mi történik vele?
Ma délelőtt egy óvatlan pillanatban sikerült megtekintenem a szürke légykapók fészkét. Négy darab aprócska tojás van benne, takarosan elrendezve. A továbbiakban nem háborgatom a szülőpárt, az erkélyre is csak annyit megyek ki, amennyi okvetlen szükséges.Sok sikert, jövendő fiókák és reménybeli szülők!
Ma délelőtt is kellemes meglepetés ért. A kedvenc kaktuszom, ami kinézetre olyan, mint két gombóc fagyi a pohárban, virágzik, méghozzá mindkét "gombócon" egy-egy csodaszép, törtfehér virág. Tudom, hogy gyorsan elnyílik, ezért aztán lefényképeztem, hogy legalább emlékem legyen róla.
Ma reggel kimentem az erkélyre, hogy néhány virágot meglocsoljak, erre egy madárka azonnal csirregni kezdett, és masszív sértéseket vágott a fejemhez. Sőt, felém is repült. Értettem a szóból, gyorsan visszavonultam. Nem mertem megnézni, van-e tojás a fészekben, de a két légykapó elég sűrűn látogat oda. Nem értem a dolgot, mert ilyenkorra már be szokott fejeződni a költés, de ők tudják.
Tegnap este akkora dörgésvillámlás volt, hogy azt hittem, szakadni fog az eső, de nem volt egy csöpp sem. Ma viszont nincsen hanghatás, viszont esik. Nem is bánom.
Nekem a csíkos cukkini a kedvencem, de ezt is szeretem, Igaz, színtől függetlenül minden fajtáját.
Legfőbb ideje lenne, hogy leszedjem a meggyet, mert már kezd potyogni. Cigánymeggy, ezért aztán a fele szár és mag. Máris sajnálom magamat, hogy ezt elő kell készítenem a lekvárfőzésre, márpedig holnap mindkettő meglesz. Kissé vigasztal, hogy vettem egy csinos, söröskorsót formáló befőttesüveget, ezzel fogom felszentelni.
Úgy látom, a légykapók nagyon serénykednek a volt fészkük körül, sokszor mindkettőt egyszerre látom. Nem tudom, mit akarnak vele, hiszen ilyenkorra már ki is repültek a fiókák, legalábbis jó pár esetben. Csak nem másodköltést terveznek? Akárhogy is, örülök nekik.
Ha holnap is ilyen meleg lesz - és alighanem az lesz - akkor az egész napi programom ülés, olvasás, és főleg a maflán magam elé bámulás lesz. Mindegyik remekül megy nekem, de főleg az utóbbi.
Estefelé a telekre ballagtam, és nem akartam hinni a fülemnek, mert mintha bégetést hallottam volna. Bekukkantottam, és azt vettem észre, hogy a tulajdonos három önjáró fűnyíró és trágyázógépet, azaz három birkát alkalmazott. Ők viszont roppant szégyenlősek, mert alighogy megláttak, már el is menekültek. Holott igazán nem voltak barátságtalan szándékaim irántuk.
Kiegészítésül még hozzáfűzöm, hogy délután a tonkinéz macskáról volt előadás. Eddig is tudtam, hogy az élet merő zord igazságtalanság, na de hogy ennyire!
A mai délelőtt jó része egy állatbemutatón telt el. Véletlenül tudtam meg, hogy lesz ilyen, de ha már megtudtam, akkor meg is nézem! Nem bizonyult rossz ötletnek. Érdekes módon most a Lurdy ház parkolójában is volt bemutató, viszont belátom, hogy egy mégoly kicsi pónilovat is bajos lenne felvinni az emeletre. A kiállításon volt néhány szebbnél-szebb macska, még birman fajta is, pár Maine Coon, de csonkafarkú is, bengáli, és ha jól láttam, egy toyger is.
Kint a parkolóban négy póniló vette a hátára a vállalkozó szellemű srácokat. Én beértem azzal, hogy szép óvatosan megsimogattam azt, ami a legközelebb állt hozzám.
Ha már simogatásról esett szó, volt ott egy láma is. Elég nehezen, de becirkáltam, és őt is megsimiztem. Csodás volt, ilyen finom, puha bundás élőlénnyel még nem találkoztam. Ő viszont nem kedvelte, ha túl sokat bizalmaskodnak vele, gyorsan otthagyott, de így is kellemes emléket hagyott maga után.
Miután kezdett melegem lenni, visszamentem az épületbe, ott jó hűvös volt. Éppen olyan témáról beszélek, ami érdekelt volna, de nem mertem maradni. Ugyanis ha én egy kinti, meleg hely után egy kellemes, hűvös és félhomályos szobában leülök, csak egy dolog történhet: rögvest elszundítok. Ezt nem kockáztattam, inkább továbbálltam.
A galambok újra megleptek. Az rendben, hogy idejárnak inni, na de hogy legelni is?
Egy edényben búzát ültettem, amit a csincsillának szántam, mármint akkor, amikor már ujjnyi lett. Kitettem ez erkélyre, hogy kapjon egy kis esővizet. Fél óra múlva mintha szárnycsapkodást láttam-hallottam volna, de nem sokat törődtem vele. Fél óra múlva kimentem, a cserép feldűlve, a kicsírázott búza szinte az utolsó szálig eltakarítva, a föld tetemes hányada kiszórva. Elismerően bólintottam, gyorsan feltakarítottam, új búzát ültettem, de ezt nem fogom kivinni az erkélyre.
Sajnálatos módon azt vettem észre, hogy üres a légykapók fészke, üres és elhanyagolt. Egy darabig idelátogatott a madárpár, de aztán úgy dönthettek, ez már nem jó. Remélem, olyan helyet találtak, ami jobban megfelel. Bevallom, hiányzik, hogy ha kimegyek az erkélyre, senki nem néz rám gyanakodva, illetve a fiókák kikelése után senki nem vág vaskos sértéseket a fejemhez.
Úgy látom, a kaktuszaim valami titkos startjelzést kaptak mert a múlt szombaton vásárolt papsapka kaktuszom mára szép fehér virágot nyitott. Az a fajta, mait már több éve nevelek, csak a nevét nem tudom, féltenyérnyi újpiros virággal kedveskedett, és a húsvéti kaktuszaimon is jól fejlett bimbók vannak. Igaz, kissé elnézte a naptárat, de annyi baj legyen.
Ma délelőtt takarítottam a kisházban, és felfigyeltem egy mulasztásomra. Két hete vettem néhány paradicsompalántát., és az egyikük a gyökér fölött eltörött, amikor el akartam ültetni. Először majdnem kidobtam, de aztán gondoltam egyet, és a letört részt egy nagy üveg vízbe dugtam, aztán elfeledkeztem az egészről. ma újra észrevettem, és meghökkenve tapasztaltam, hogy nem csak bolyhos gyökereket eresztett, de már virágzik is. Gyorsan elültettem, nagyon megdicsértem, és ha lett volna válla, rögtön megveregetem. Úgy látszik, a paradicsomnak egy csomó rejtett jó tulajdonsága van. Azt persze nem mondom, hogy a jövőben szándékosan kezelem így a palántákat.
Sajna, mostanában nem láttam a szürke légykapókat, pedig jó darabig buzgón rendezték a fészküket. Remélem, csak annyi történt, hogy jobb helyet találtak.
Pár perccel ezelőtt győződtem meg arról, hogy a "szereti, mint galamb a tiszta búzát" kitétel csöppet sem megalapozatlan. Egy lapos dobozkába búzát ültettem, mert ha kissé megnőtt, abból szoktam adni a csincsillának. Kinézek az ablakon, és azt látom, hogy két balkángerle javában szedegeti a frissen csírázott magokat. Tulajdonképpen nem sajnálom tőlük, csak az a baj, hogy nem csak csőrük van, hanem egy másik végük is. Ezért aztán gyorsan behoztam a tálcát. Bezzeg a légykapók erkélytiszták!
