Egy gazdag ember megkért egy Zen mestert, hogy írjon le valamit, ami boldogságot és jólétet hoz a családjára a következő években. Valami olyan legyen, aminek a család generációkon keresztül örülhet. Egy nagy darab papírra a mester a következőket írta: "Az apa meghal, a fiú meghal, az unoka meghal."
Talán én a buddhizmushoz kicsit konkrétabban/tárgyiasultabban kötődő képekkel kísérném, de ha számodra egy-egy gondolat néha elvontabb képi asszociációt juttat eszedbe, az belefér a buddhizmus megengedőbb, a nyugati világ felé egyre nyitottabb életszemléletébe. Szerintem.:)
Senki sem tisztul meg attól, hogy tovább hempereg a sárban, és hosszasan kesereg jelenlegi vagy múltbéli gyengeségein. Ez a viselkedés egyrészt önmarcangoló magányhoz vezet, másrészt eltakarja előlünk az „itt és most” nagyszerű lehetőségeit."
Egy nyugati újságíró elhatározta, hogy könyvet ír a zen buddhizmus lényegéről. Hónapokat készült előre, beköltözött egy kolostorba, és megannyi interjút csinált a szerzetesekkel: mesterekkel és tanítványokkal egyaránt. A végeredményt hetekig ollózta, mire sikerült összehoznia valami könyv-szerűséget a dologból. Azonban akárhányszor olvasta újra, nem volt elégedett a művel, s ezért úgy döntött nem adja ki. Azért a kéziratot mégiscsak megmutatta a kolostor vezetőjének, aki miután elolvasta magához hívatta az újságírót.
– Ez egyszerűen zseniális. – lelkendezett az öreg szerzetes. – Tökéletesen összefoglalja a zen leglényegibb tanításait!
– Dehát ez a könyv nem is szól semmiről! – hüledezett értetlenül az újságíró.
Egy gazdag ember megkért egy Zen mestert, hogy írjon le valamit, ami boldogságot és jólétet hoz a családjára a következő években. Valami olyan legyen, aminek a család generációkon keresztül örülhet. Egy nagy darab papírra a mester a következőket írta: "Az apa meghal, a fiú meghal, az unoka meghal."
