Mindenkiről van topic / kazárok,szkiták,vikingek,szarmaták stb... azt hiszem az avarok is megérdemelnek pár szót, ha másért nem a kengyel megismertetéséért, és a sok szép műtárgy
miatt...
amúgy én csak idéztem az eredeti szöveget, abban úgy szerepel hogy a hunok egyik hordája.
Jordanes, Getica, 33.:
" In the land of Scythia...
Farther away and above the Sea of Pontus are the abodes of the Bulgares, well known from the wrongs done to them by reason of our oppression.
From this region the Huns, like a fruitful root of bravest races, sprouted into two hordes of people. Some of these are called Altziagiri, others Sabiri; and they have different dwelling places. The Altziagiri are near Cherson, where the avaricious traders bring in the goods of Asia. In summer they range the plains, their broad domains, wherever the pasturage for their cattle invites them, and betake themselves in winter beyond the Sea of Pontus. Now the Hunuguri are known to us from the fact that they trade in marten skins..."
magyarul kb.:
"Szkítia földjén...
a Pontus tenger felett...
Ebből a régióból, mint a legbátrabb népek termékeny gyökeréből, sarjadtak a hunok két hordára: egyik részüket Altziagir-nak, a másikat Szabírnak hívják, de különböző helyeken laknak. Az Altziagir-ok a Cherson közelében....
Nyáron a síkságokon vándorolnak, széles birtokukon, ahova a jószágaik számára való jó legelő viszi őket. És télen a Pontusz tengeren túlra indulnak.
Manapság a Hunugurok arról ismeretesek előttünk, hogy bőr prémekkel kereskednek..."
rendben, én is elfogadom, hogy bizonyos kérdésekben elfogult lehet.
de én csak a szabírok szempontjából idéztem, akikről írta, a hunok eredeténél, hogy a hunok egyik hordája volt a Szabir és később Hunugur néven lettek ismeretesek.
A szlávokra hamvasztásos temetkezés volt jellemző (ezt irott forrásokból is ismerjük, és a régészetből is).
Az avarok elszlávosodásának a VI.-VIII. század folyamán kellett végbemennie.
Ezzel van némi gond:
A szlávok avarok előtti tömeges megjelenése sem irott forrásokban, sem a régészetben nem igazolható. Tömeges megjelenésüket úgy az irott források, mint a régészeti leletek az Avar Kaganátus bomlásával kezdődően tudják csak igazolni. Az Avar Kaganátus fennálása idejében a szlávok csupán annak peremvidékein vannak jelen, régészeti leletek alapján 0,3-5,2 százalékos arányban az avarokhoz viszonyitva.
A szláv-avar együttélés bizonyitékaként szokták felmutatni a vegyes csontvázas-hamvasztásos temetőket, ahol is a csontvázas siroknak kellene lennie az elszlávosodott avaroknak. Ez igy néz ki a régészeti leletek alapján VI.-IX.századi siroknál (sajnos csak Szlovákia területéről ismerem ezeknek a számát, de mindenesetre érdekes képet fest)
1.Dévényújfalú (Dev.Nová Ves) 902 sir, ebből 875 csontvázas,27 hamvasztásos (a sirok zöme a IX. századból származik!)
Ez arányokban a szláv jelenlét 1,07 százalékát teszi ki az avarok között a mai Szlovákia területén .
Egy időben erős igyekezet volt azon a szlovák szakemberek között (és még ma is fel-fel üti a fejét), hogy a csontvázas temetkezést (többségében lovas temetkezés!!!) már a megkeresztelkedett szlávok sirjai lennének. Ezt azonban cáfolja maga a lovas temetkezés, majd az, hogy a vizsgált temetők többségében VI.-VIII. századiak, a szlávok téritése pedig csak az Avar Kaganátus felbomlása után jóval történt csak meg. A Morva-medencében élő szlávokat, és a Kárpát-medencében élő avarokat csak 796 után kezdik el tériteni. Az aquileai érsek csak 811-ben kezd érdeklődni a Dráva alatt élő szlávok felől, és Ciril és Metód jelenése is csak 830-ban volt.
Mit mondjak? Egy olyan ország, amelyik Habsburg-kutató Intézetre tud pénzt adni, de arra nem, ami a finnugoros és a szlavofil brancsnak nem tetszik, az megérdemli a sorsát!
"... Avares quos modo Ungarios vocamus gentem belli asperrimam.
De Ungariis, qui et Avares dicuntur, Avares autem, ut quidam putant, reliquiae erant Hunorum."
... avarokat, akiket most ungariusoknak (magyaroknak) hívunk, ezt a háborúban igen kemény népet. A magyarok, akiket avarnak is mondanak, az avarok pedig, mint a népek vélik, a hunok maradákai.
Ismerem a Suda Lexikon avarokról, és bolgárokról szóló "szócikkét". A figyelmedbe ajánlanék erről egy cikket (a minőségéért elnézést, ilyen formában kaptam meg):
"Ideje tehát megismerni e fenti vélemények ősforrását, magát a Suda-Iexikont, mit és hogyan is írnak benne. Ebben a 10. század második felében összeállított mú'ben az egyes címszavak, idézetek csokrai, ezért sem ok-okozati összefüggés, sem szigorúan vett kronológiai sorrend nem várható az egyes idézetek között. Ezt láthatjuk alexikonból számunkra érdekes Bulgaroi és Abaris címszavak esetében is. A Bulgaroi alatt a következő olvasható: "Azt mondják, hogy a bulgárok hozzászoktak az avarok ruházatához és átvették viseletüket és mindmáig úgy is öltöznek. Hogy Rinotmétor fia Justinlanos (=ll. Justinianus - 685-695, 705-711) alatt élte virágkorát Terbelis (=Tervel 705 k.), a bulgárok vezére. Hogy ugyanezen Justinianos és Hérakleios fia Konstantinos (= Ill. Konstantinos + 641) az adófizetője volt... Hogy az avarokat teljes erővel és szálig kiirtották ezek a bolgárok. Krem (=Krum - 802-814) pedig megkérdezte az avar hadifoglyokat, mit gon doltok, miért pusztult el a vezéretek és az egész nép? És azt felelték, hogy megsokasodtak náluk az egymás elleni vádaskodások és elpusztították a legbátrabbakat és legokosabbakat, azután az igazságtalanok és a tolvajok a bírák barátai lettek, továbbá a megvesztegetés, és a kereskedés, mind kalmárok lettek ugyanis és becsapták egymást. És a mi pusztulásunk innen jött... Az avarokat pedig mind, mint olvasható, egy szálig kiirtották." 1 Az Abaris címszóban pedig az alábbiak állnak: "Skythés/szkíta, Seuthés fia. Ő írta az ún. szkíta jövendöléseket és a Hebros folyó lakodalmát/házasságát és a Tisztulási áldozatokat és az Istenek születését prózában és Apollón érkezését a hyperboreusokhoz, versben. Az - övé volt a mesebeli nyíl, mely Hellászból elröpült egészen a hyperboreus szkítákig. Ezt pedig Appolón adta neki. Megemlékezik róla Grégorios, a teológus is a napkirálynak írott Epitaphiumában is. Azt mondják, hogy mikor az egész lakott (= görögök számára ismert) világban dög -vész pusztított, azt nyilatkoztatta ki Apollón a jóslatkérő helléneknek és a barbároknak, hogy az athéni népnek kell mindenkiért könyörögnie. Sok nép küldött követeket hozzájuk, s mint mondják, a hyperboreusoktóI Abaris érkezett követként a harmadik olympias idején. (Azt is mondják), hogy az avarokat a bolgárok teljes erővel teljesen kiirtották; hogy ezeket az avarok űzték el a sabinórokat (=szabírokat); azok a népek kényszerítették őket elvándorlásra, akik a tengermelléken laktak, akik azért hagyták el ezt a vidéket, mert a tenger kiöntése miatt ködös lett és nagy számban tűntek fel a griffek...,,2 Mivel tudomásom szerint eddig hozzáférhető magyar fordítás még nem jelent meg a Suda-Iexikon e fontos címszavairól, márcsak a rájuk való hivatkozások ellenőrizhetősége miatt is érdemesnek tartottam a fontosabb részeket szövegkörnyezetükkel együtt idézni. Igen lényeges dolgokra derül ugyanis fény: 1. Mindkét címszóban egyetlen mondat - igaz, háromszor is megismételve - utal egy valamikori bqlgár-avar kontliktusra: az avarokat mind egy szálig kiirtották a bolgárok. 2. Mindhárom esetben a történetektől függetlenül, mintegy szervezetlenül beszúrva szerepel az idézett mondat. fgy tehát semmiféle támpontunk nincs arra, hogy mikor is történhetett ez az esemény, s ki- nek a vezetésével. 3. A Bolgaroi címszó vonatkozó részéből egyértelműen kiderül, hogy nincs közvetlen kapcsolat a nevezetes mondat és a Krum nevéhez kapcsolt elbeszélés között. 4. Krum és az avarok között létező kapcsolat vékony szálát mégis az adja, hogy Krum avar hadifoglyokat hallgatott ki. Kérdés azonban, hogy az eredeti forrásban milyen összefüggésben szerepelt a két fél, valóban hadifoglyok voltak-e, s ha igen, mikor, s milyen formáóan estek fogságba? A fogoly-statusnak ellentmondani látszik, hogy a Kium seregében említett avarok zsoldosként harcoltak (KRISTÓ 1980, 17). 5. A Su da-lexikon Bulgaroi címszavában írottak egy része feltűnően összecseng a Kijevi Évkönyveknek (Povest' vremennyh let) Az oborokr61 írt részletével: "Ebben ~ időben voltak az oborok is, akik Iraklij ( = Herakleios) császár ellen hadakoztak és hadakoztak a slovénekkel és megnyomorították a dulebeket... Az oborok (= avarok) ugyanis magas termetűek és kevély lelkaek voltak. És az Isten elveszíté őket és elhal tak mind és nem maradt egyetlen oborin sem és máig él az oroszoknál a közmondás: elvesztek, mint az oborok, akiknek sem nemzetségük, sem ivadékuk nincsen" (HODINKA 1906, 33-35). 6. Ez az orosz közmondás azonban - mint ahogy erre Váczy Péter a figyelmet felhívta -, nem népi, hanem egyházi, méghozzá bolgár egyházi eredetű. "Erre kell következtetnünk Nikolaos Mystikos konstantinápolyi pátriárka (901-907, 912-925) egyik leveléből, melyet Symeon bolgár cárhoz intézett. A pátriárka a bizánci politika befolyásos irányítói közé tartozott, s csak természetes, hogy a görög műveltségűSymeonhoz fűződő kapcsolatát is annak érdekében kívánta -gyümölcsöztetni. Az idézett levélben azzal akart hatni Symeonra, hogy adatokat sorolt fel: Konstantinápoly erős falait halandó nem veheti be, rajtuk isteni gondviselés őrködik, aki mégis megkísérli ostromukat,halálok halálával lakol. Ez lett végzetük a perzsáknak, nemde, még nevük sem maradt fenn. Az avarok pedig, bárhogy rohamozták a várost, 'elvesztek, s népükből maradék se létezik'. A támadó szaracénok se jártak jobban, mind elpusztultak, csak egynéhányan kerültek élve vissza otthonukba. Azt a mondást tehát, hogy 'elvesztek és nem maradt nemzetségük, se ivadékuk', már Nikolaos Mystikos az avarokra alkalmazta" (V ÁCZY 1974, 1047). Nem tartja tehát valószínűtlennek, hogy az ószláv írásbeli ség kialakításán fáradozó egyháziak is (hajdani Methód-tanítványok, köztük MosaburgjZalaváron csatlakozottak is) tudomást szereztek e le vél tartalmáról és ez hatott azokra az írástudókra, akik a pannoniai dulebek avar hagyományát a bolgár fővárosban, Preslavban öltöztették abba a formába, amelyet a Kijevi Évkönyvek sokszor idézett szövege örökített meg. 7. A fentiekből következően logikusnak látszik, hogy az avarok kipusztulásának, kiírtásának a bolgárokkal való összekapcsolása talán ugyanezen egyháziak, ennek a bizánci - bolgárszláv írástudói körnek a műve volt, a Suda-Iexikonba kerülés ideje legalábbis feltűnően egybeesik e mondás közszájon forgásának idejével. A Suda lexikon adata tehát, ahogy erre már V. Gjuselev felhívta a figyelmet (GJUSELEV 1966, 15-39), mint forrása dat használhatatlan, mivel alapvető információkat nem tartalmaz: így nem tudjuk, mikor történt az esemény, azt sem, hogy kinek a vezetésével, s - tegyük hoz- zá - azt sem, hogy ha meg is történt volna, mi lehetett a bolgárok indítéka, cselekedetük mozgató rugója. Ráadásul, mint a fentiekből talán eléggé meggyőzően kitűnt, meglehetősen toposjellegű a mondat. Ezért tehát minden okunk megvan arra, hogy semmiféle konkrét forrás értéket ne tulajdonítsunk neki, s mindenféle olyan értékelést, mely erre a "forrásra" épül, erős fenntartásokkal fogadjunk. "
(Az idézet innen: Szőke Béla Miklós: A 9. századi Nagy-Alföld lakosságáról. In: Az Alföld a 9. században. 1993. Szeged.)
Nem is kellett rájuk telepedni nagyon, odatettek pár magyar vitéz családot falufőnöknek, oszt jónapot. Mindenki élte tovább az életét, mintha mi sem történt volna. Egyformák lehettek, mint 2 tojás...
