Keresés

busongok árván

szívem, mint a jégmárwány

s lelkem már elvágy'

àrvácskavirág
kecses szárán ólomsúly
minden harmatcsepp

mogyoróvirág

csak lóg és leng mattsárgán

mint én itt árwán

tavaszra nyár jön,

őszre tél, virág lehull:

magról újra él

semmiből létbe

lépve újra létező

leszel,..ez vagy Te

a lét megszűnik

vele a tudatunk is

nem lesz már semmi

ős önáltatás

s egyre mélyebbre áshatsz

...semmit nem találsz

az álom még az

elme, annak nincs kegyelme,

....önvaló? Te vagy!

illanj Pillanat

távozz keserű pohár

jöjj Angyalom

álmodom szépet

ébredek a valóra

én is így vagyok

egyszer majd talán

szépet fogok álmodni

és nem ébredek

szerencsés ember

akinek megadatik

szépen távozni

Off

Szia CsCs!

Én nem tudom még azt se, mi az önvaló. Volt jó ideig visszatérő álmom,ill. jézuskás képeim, mikor kinyúvadtam. De én arra gondolok, hogy ezek inkább lecsapódások. Mi ez a paradox álom, amit írsz?

Álomnapló, 2.

Időskoromra

kiteljesedést ígér

csalfa önvalóm...

Vajon öncsalás,

ha Önvalóm küld abszurd,

paradox álmot...?

(Csak a történelmi hűség kedvéért, erről lemaradt a cím: Álomnapló, 1.

Valszeg azért, mert ritkán írok címet.)

ősi népektől

ősi igazakat: ne

csaljam magamat

kopasz fák nyögnek

a déli szélben, egér

rág a padláson

mondom hogy tu macs

Hümér vok a zigazi

ki mást mond szopacs

hűűű de egy sótájm

jajj menny innen mesterem

sok itt a csótány

látom sok féreg

túl élte az időt kell

még ide méreg

lent jégsziporka,

fent a holdnak sarja, pár

csillag hunyorog

hóban mindenütt

vadak nyoma nagy mozgás

volt az éjszaka

Tescoba tart a 

Tóni, olcsóbb a Tawny

Kosárba vele

kovácsolt vasból

készült csoda eltűnik

a hó belepi

a drótkerítés

szépséges lesz fonatán

gyönyörű minta

cinkék rebbennek

fagyott szalonnadarab

lóg egy madzagon

Pár perc tavaszszag.

Felhőrózsák, madárzaj:

életillanás...

Ahogy lélegzek,

mintha folyton tágulna

belső térfogatom...

Ahhoz képest, hogy off-ba írtad, nekem nagyon bejön...

-o-

Tanítom magam

arra, amit nem tudok.

Három leckével járok

önmagam előtt.

rám hajol és mély
álmot ígér, fojtogat
vérízű csókja

hópihe villan

pillanat illan, hóban

fűrdik egy kutya

tűz pattogása

meleggel tölti fagyott

szívem dallamát