Tulajdonképpen én is tartok tőle, hogy ez a helyzet, de nehéz elfogadni, hogy egyetlen lehetőségünk, hogy passzívan kivárjuk a katasztrófát, és pusztán arra törekedhetünk, hogy egy bekövetkező kataklizma előtt túlélési esélyeinket tudjuk kissé tuningolni.
Ami nem kollektív társadalmi megoldás, az csak más egyének, vagy közösségek kárára lehetséges.
Szóval hogy az emberi ráció egyszerűen kicsorbul a fennálló rend tehetetlenségén.
Paradigmaváltás irányába nem tudsz elmozdulni: a paradigmaváltásba belekényszerülsz. Olyan ez mint a laktózérzékenység, az ember az egyetlen emlős, amelyik le tudja bontani a tejcukrot felnőtt korában is, és a "normális" állapotot, hogy valaki nem tudja betegségek kezeli (a laktózlebontó enzim termelése mutáció). 10-20-30 ezer évvel ezelőtt volt egy paradigma: "a normális az, hogy a tej nem iható", erre nem volt mit enni, és némely ember nem halt bele a tejivásba, ezek utódai vagyunk mi és ma azt mondjuk "az a normális, hogy a tej iható". Ez egy klasszikus paradigmaválátás és ezt nem lehet "tudatosan" levezényelni, mert pontosan bizonyos gondolkodásai alapsémák változnak gyökeresen és ez csak akkor következik be amikor a korábbi paradigmán belül minen lehetséges megoldás kudarcot vall, azaz nincs megoldás. Ha van megoldás: pl. működnek a bailout-ok, vagy takarékoskodással fentatrjuk a jelenlegi rendszert, akkor nincs paradigmaváltás. Ezt csak azért mondom, mert komoly emberek dobáloznak olyan fogalmakkal, amikről fogalmuk nincsen. ha paradigmaváltást akarunk, akkor elég csúnya dolgokra kell készülni...
A rendzser csúcsai közelében lévő emberek, az ún. döntéshozók már a legritkább esetben elkötelezett hívei annak, amiről beszélünk.
Azt el kell ismerni, hogy nagyon nehéz lehet elindulni egy paradigmaváltás irányába, ezt csak valami világszintű összehangoltsággal lehetne, ha egy ország vezetése Don Quijote-ként nekimenne a változásoknak, bizonyára pillanatok alatt fejreállna, mielőtt eredményeket érne el. A jelen világgazdaságban rögtön becsődölne, meg is fojtanák azok, akiknek érdekeit sértené a változás.
Rövid távon valószínűleg a tömegek is azt éreznék, hogy elveszik tőlük álmaikat, amelyek igaz, már amúgy sem teljesülhetnének, de ők ezt nem tudják, nem hiszik. Szóval nem sok támogatásra számíthatnának azoktól a tömegektől, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy mi fenyegeti őket, ha nem történik változás.
Ebből a szempontból érthető a döntéshozók passzivitása.
A folyamatot világszinten valahol a csúcson kellene elkezdeni, különben esélytelen a dolog...
"Marad az afrikai meg a kazah-orosz, az utóbbi az pont olyan, mint a kazah-orosz földgáz."
Nem, nem pont olyan. pont ez a lényeg. Füöldgázból nem tudunk betárazni ínséges időkre, mert nagy mennyiségben drága és nincs hol tárolni. Uránból igen.
"Ami a negawattokat illeti: igaz lehet, hogy az EU adottságai jók (jól lehet takarékoskodni), de az is igaz, hogy ki kell találni közben vagy egy másik gazdasági paradigmát és a hozzá való pénzrendszert, vagy azt, hogy mivel fogjuk fenntartnai a GDP-t, azaz mit adunk el a világnak, amit az hajlandó is (drágán) megvenni, hogy mi cserébe árut tudjunk vásárolni."
Ha az egész EU-ban kötelezően megdupláznák az üzemanyagok minimális jövedéki adóját és köteleznék a kormányokat, hogy az így nyert bevételt energiatakarékossági (pl. fűtés-korszerűsítési, szigetelési, stb. ) projektekre fordítsák, akkor tíz százalékokban mérhető csökkenés jönne egy.két éven belül. Ettől még nem omlana össze a növekedés sehol, nem kellene a kapitalizmusból átmenni a kommunizmusba.
Én magam is komoly vitába keverednék egy politikussal, aki azt gondolja, hogy 3 éven belül vége lesz a modern civilizációnak. A globalizációs folyamatok visszájára fordulása vagy a fogyasztói társadalom mai formájának vége nem jelenti a modern civilizáció megszűnését. Annyit jelent, hogy nem működik a BAU-szemlélet. Mást kell csinálni, drasztikusan mást.
Ugyanakkor azzal a politikussal is komoly vitába keverednék, aki azt képzeli, hogy a gazdaság határoza meg a természeti erőforrásokat és nem fordítva... magyarul aki azt képzeli, hogy a természeti erőforrás a gazdaság valós részhalmaza, holott ez fordítva van.
Ha negawattokban, atomenergiában és megújulókban gondolkodunk, akkor az EU energiaínséges adottságai inkább előnyt jelentenek.
Az atomenergia jelenegi formájára ez biztosan nem igaz, Európában ugyanis nincs urán. A kanadai uránt elfelejthetjük, az az USA-ba fog menni. Ausztrália... hát ha Kína meg nem veszi mindet, versenyezhetünk érte. Marad az afrikai meg a kazah-orosz, az utóbbi az pont olyan, mint a kazah-orosz földgáz.
Ami a negawattokat illeti: igaz lehet, hogy az EU adottságai jók (jól lehet takarékoskodni), de az is igaz, hogy ki kell találni közben vagy egy másik gazdasági paradigmát és a hozzá való pénzrendszert, vagy azt, hogy mivel fogjuk fenntartnai a GDP-t, azaz mit adunk el a világnak, amit az hajlandó is (drágán) megvenni, hogy mi cserébe árut tudjunk vásárolni.
A pénzügyi szolgáltatások és az ISO9001 tanúsítványok adásvételének kora erősen lejáróban van. Az nem nagyon fog tovább menni, hogy eladunk ISO9001-et Indiába, hogy aztán a pénzen amit az indiaiak adnak, megvásároljuk azt, amit a kínaiak gyártanak. Jó ötlet volt és egy darabig működött is... de ennek alighanem vége.
Először is nem Magyarországról beszélek, hanem a világról, vagy minimum az EU-ról.
Másodszor pedig olyan nincs, hogy egy politikus ne gondoljon semmit egy olyan kéedésről, hogy vége lesz-e a modern civilizációnak három éven belül, vagy sem. Erről nem lehet "semmit" gondolni, ehhez csak különböző valószínűségeket lehet társítani, akkor is, ha az ember nobel díjas tudós, vagy félanalfabéta kocsmatöltelék.
"A probléma az, hogy az erőforrásválságot az EU nem tudja megoldani ,mivel maga is erőforrásszűkében van."
Feltéve, ha azon a paradigmán belül gondolkodunk, hogy az erőforrás-válságot további fosszilis energiahordozók bevonásával akarjuk megoldani (ami egyébként nyilvánvaló képtelenség). Ha negawattokban, atomenergiában és megújulókban gondolkodunk, akkor az EU energiaínséges adottságai inkább előnyt jelentenek.
a politikai elit ismeri az armageddonista nézeteket, de nem osztja őket, mert abban a (téves vagy valós) hiszemben van, hogy tévedtek.
Ez igaz is meg nem is. Igaz, mert ismerik ezeket a nézeteket, és igaz, mert valóban nem osztják őket (illetve csak kevesen). Ugyanakkor az is igaz, hogy nem azért nem osztják őket, mert valami mást gondolnak, hanem azért nem, mert egyáltalán nem gondolnak semmit. A jól bejáratott utat követik, ami jelenleg Magyarországon nagyjából az, hogy 'majd az EU megoldja helyettünk'.
A probléma az, hogy az erőforrásválságot az EU nem tudja megoldani ,mivel maga is erőforrásszűkében van.
Különben simán létezik olyan helyzet, amikor mindenki tud mindent, de mégis úgy tesz, mintha nem tudná. A leghétköznapibb házasságok döntő többsége ilyen. Néha persze felrobban egy ilyen bili, de nagyon sokáig lehet úgy élni benne, hogy kívülről épnek látszik az, amiről a benne élők pontosan tudják, hogy belülről rohad. Mégsem tesznek semmit, még annyit se, hogy egymás között őszintén beszéljenek róla. Hasonló helyzet szokott lenni az, amikor nagybeteg van a családban. Megy a mellébeszélés mindenki részéről ezerrel. Legalábbis egy darabig.
Sokféle elképzelés van... csakhogy a jelenleg regnáló világméretű birodalom összehasonlíthatatlanul erősebb egyelőre, mint bármilyen árnyékkormány lehet(ne). Pusztán teoretikus alapon megközelítve egyfajta energiamerkantilizmus valószínűnek látszik. Ezt erőforrás-nacionalizmusnak is hívják, és a gyakorlatban az Export Land Model írja le a kezdeti fázisait.
Vannak olyan elképzelések, hogy a fizetőeszközt kellene energiaalapra átállítani, ilyen pl. Odumb emergy elmélete. Létezik ennek közgazdasági változata is, a steady-state economy, ami az élettanból ismert homeosztázist próbálná meg egy egyensúlyi (tehát nem növekedési paradigmára épülő) rendszer formájában leképezni a gazdaságra.
Átmenet biztos lesz, és nem is lesz rövid. Könnyű sem, mert az a tény, hogy a társadalom számára elérhető energia mennyisége csökken, nem jelenti azt, hogy nem lesz. Márpedig nagy háborúkat a mai energia töredékén is meg lehet vívni. A jelenleg uralkodó nézetek és társadalmi berendezkedési formák jóval erősebbek annál, hogy kívülről és alulról jőve bármi meg tudná őket ingatni. Valószínűleg belső ellenállás kell hozzá, ahhoz pedig az, hogy a középosztályok életszínvonala jelentősen csökkenjen. (Forradalmat nem a legszegényebb, végképp kiábrándult néprétegek szoktak csinálni, hanem éppen az a középosztály, amelyik felismeri, hogy téves volt az a korábbi elképzelése, hogy egyszer majd 'ő is felemelkedik'.)
Szerintem nincs igazatok. ha a politikai döntéshozók is osztanák titokban az armageddonisták jövőképét, akkor a lelkiismeretesebb kisebbség legalább felvetések szintjén elindulna a hatások csillapítása irányába, a lelkiismeretlen többség meg elkezdene vidékre költözni, fegyvereket, olajat, aranyat, elálló élelmiszert felhalmozni. Nem hiszek az olyan összeesküvésbe, amikor mindenki tud mindent, de mindenki úgy él tovább, mintha nem tudná...
Ennél sokkal valószínűbb, hogy a politikai elit ismeri az armageddonista nézeteket, de nem osztja őket, mert abban a (téves vagy valós) hiszemben van, hogy tévedtek.
Igen, igen, ez az elmúlt pár hét alatt, mióta ezt a topikot követem, bennem is megfogalmazódott, és azt hiszem, helyesen látod a dolgokat. Ha a kormányzatok felsőbb szinten a médiában ezzel a felismeréssel előállnának, úgy, hogy csak a diagnózis jelenne meg terápia nélkül, akkor joggal számíthatnak egyfajta pánikra, ami csak rontana a helyzeten. Így eljátszák azt, hogy nem is tudnak róla, és ez meg is látszik majdnem minden hivatali távlati elképzelésükön. Pl. a jelenlegi válságkezelő programok mögött az látszik kidomborodni, hogy a végcél nem más, mint a gazdaság újbóli növekedési pályára állítása. Ez pedig ezen topik íróinak többsége szerint többé már nem lehetséges tartósan ezen a világon. Új eszmerendszer kellene, és ebben az értelemben thétának is igazat adok, mert ez már nem műszaki-gazdasági kérdés, hanem társadalmi probléma. Hol és ki adott már valami elképzelést arra nézve, hogy mi lesz a fogyasztói társadalom után várható társadalmi berendezkedésünk, ha egyáltalán életben maradunk? Mondogatják, hogy nyugaton vannak már civil szerveződések, amelyek ezzel foglalkoznak, tudtok erre valami internetes hírforrást? Milyen kulcsszóval keressek a guglin?
A személyes tapasztalatom az, hogy a kormányzat középszintű vezetői között akad olyan, aki akár ebbe a topikba is írhatna (és armageddonistának lenne kikiáltva). Találkoztam több olyan minisztériumi szakemberrel, akik kb. osztályvezetői szinten vannak, és pontosan ugyanazokat a problémákat látják, sőt: ugyanazt a szakirodalmat olvassák, mint pl. én. A probléma ott kezdődik, hogy ismerem az illetők főnökeit is... no comment. Ahogy mondani szokták: fejétől bűzlik a hal. A rendzser csúcsai közelében lévő emberek, az ún. döntéshozók már a legritkább esetben elkötelezett hívei annak, amiről beszélünk.
Ám ennek sem az az oka, hogy ne 'tudhatnának' róla. Tudhatnak róla, mert bekérnek anyagokat (amelyeket vagy elolvasnak vagy sem). Az a helyzet, hogy nem egy, hanem huszonegy helyről kérnek be anyagot, és a huszonegy hely huszonegyféle problémát lát és 10-szer anyi megoldást javasol. Ha ezekből csoportokat képezünk, akkor is több olyan nagy csomag keletkezik, amelyek intézkdései szembe mennek egymással, sőt, ki is oltják egymást.
Minthogy a 'vezetőinknek' fogalmuk sincs a problémák mibenlétéről, nem képesek értelmes döntéseket hozni és azok mellett ki is tartani. Általában azt csinálják, amit legutoljára/leghangosabban mondtak nekik. Azt is csak rövid időre, ameddig egy másik lobbi érdekérvényesítő képessége meg nem nő.
Például nyilvánvaló az, hogy nem nagyon lehet egyszerre takarékoskodást is propagálni és fogyasztásélénkítésről is beszélni. Ha kevesebbet fogyasztunk, akkor nem fogunk egyszerre többet is fogyasztani. Vagy az egyiket vagy a másikat támogatom -- ehhez teljesen eltérő intézkedések kellenek. Mindehez társul a lakosság részéről két, egymásnak szintén ellentmondü attitűd: az egyik az, hogy 'majd az okosak úgyis kitalálnak valamit', a másik meg az, hogy 'mindent szabotáljunk amit csak érünk, mert úgyse csinálnak azok semmit'.
Nem akarom elhinni, hogy a kormányzatok, akik az információkhoz való hozzájutásban nálunk sokkal jobb helyzetben vannak, valamint tömegével rendelkeznek olyan szellemi kapacitású emberekkel, akik legalább olyan világosan fel kell hogy ismerjék a jövőben várható veszélyeket, ne lennének tudatában, mi előtt állunk.
Attól tartok, nincsenek ötletek rá, hogyan lehetne a társadalmat a jelenlegi sinekről levenni, és egy fenntarthatóra áttenni a totális káosz elkerülése mellett.
Ha pedig nincs hit a megoldásban, akkor marad az megjátszott bizalom mögé rejtett kétségbeesett várakozás, vagy a sanda rájátszás arra, hogy ha a rendszert nem lehet átalakítani, majd omlani fog, a dolgunk pedig az, hogy addig a jelenlegi rendszerben rejlő maradék potenciálokat tudatosan arra használjuk, hogy a végjátékban az erős fiúk csapatához tartozzunk.
Kifelé pedig nem kommunikáljuk a helyzetet, majd a végén mindenki úgyis rájön, minél később, nekem annál jobb.
Persze ha ez így lenne, akkor ne nézzünk senkit hülyének, eddig minden ország vezetése eljut(ott), és az egész egy kollektív színjátékká válik, ahol mindenki eljátsza a maga szerepét, mert nem lát alternatívát ehhez képest.
És hitegetik a világot, hogy nem olyan rossz a helyzet, meg majd az alternatív megújuló energiák...
Tudom, ez egy nagyon pesszimista látomás, de valaki tegyen le valami jobbat a várható fejleményekre aminek realitása is van...
Annyit azért mondok róla, hogy nézetem szerint a legnagyobb probléma az, hogy nem nagyon léteznek komolyan vett, társadalmi szinten elfogadott célok, mint korábban.
Én is úgy látom, hogy kínlódás van az innováció terén, optimalizálás a végletekig (a pillanatnyi helyzethez, hónapok-napok-és most már órák szintjén), de társadalmi szinten a hozadék nagyon minimális, nincs igazán értelmes cél, irány. Ahogy a PO-al szembesültem, egyik első gondolatom volt, hogy 'igen, ez lehet az'. Mármint az energia-hatékonyság és alt. energia.
Még szerencse, hogy az olyan fontos dolgokra, mint a Győzike-show meg a letölthető mobilcsengőhang mindig elegendő energia van. :-)
Egyébként tévedés amit mondasz. A 80-as közepétől és a 90-es években bőven elég olaj volt mindenhez, nem véletlenül lehetett annyira olcsón kapni. Inkább az a baj, hogy ezt az olcsó energiát olyan marhaságokra kúrtuk el, mint az áruszállítás totális globalizációja, meg a termelés kitelepítése a világ végére.
A fejlődés legfőbb korlátjának egyébként a totális értékválságot látom, bár nem akarok ebbe nagyon mélyen belemenni. Annyit azért mondok róla, hogy nézetem szerint a legnagyobb probléma az, hogy nem nagyon léteznek komolyan vet, társadalmi szinten elfogadott célok, mint korábban. Lehet, hogy a problémát nem oldanánk meg, de legalább megpróbálhatnánk... de ennek előfeltétele, hogy elkezdjük. Csakhogy ilyen eszünk ágában sincs tenni, mert van az a mantránk, hogy 'a szabad piac mindent megold'. Ennek a jegyében lefokoztuk az állampolgárt fogyasztóvá, a közösségi döntésekre pedig azt mondtuk: ne is létezzenek, mert úgyis mindent a pénz határoz meg, majd a piack meg a profit rendelkeznek róla, hogy mindig jó legyen.
Aztán ennek a jegyében lett sok energa a Győzike-showra meg a mobilcsengőhanga, és valahogy kevés jutott a vasót elektrifikálására.
"Bár a társadalom szempontjából 'elegendő' mennyiség szerintem már 3-4 év múlva sem lesz meg"
Ez a hetvenes évek óta nincs meg. Addig a fejlődés korlátja az innováció sebessége volt, azóta az, hogy nincs pénz egy csomó dologra, amit amúgy simán ki tudnánk fejleszteni, mert műszakilag lehetséges lenne. Ezt pedig az erőforrások (konkrétan: az olaj) szűkössége okozza.
Ha kevés van valamiből, akkor két módon lehet a fogyasztást csökkenteni, és mind a kettőnél a korlátozás (rationing) a lényeg. A piacgazdaság azt mondja, hogy emeljük az árat, az majd csökkenti a keresletet. Ez a price-rationing. Ez nagyjából addig működik, ameddig azért nem 'vészesen drága' valamilyen létfontosságú árucikk, azaz nem törnek ki zavargások amiat, hogy akinek pénzből hiánya van, annak az adott árucikkből is hiánya van. Ha a kínálat szintje még jobban esik, akkor az árak elérik azt a szintet, amikor az egyszeri halandók jelentős része nem képes fizetni. Ilyenkor a jegyrendszer jön. Azzal meg a feketepiac szokott jönni, kapásból. Aztán a feketepiacon kialakulnak azok az árak, amik a piacgazdaságban is lennének. A módszer hátránya, hogy ha van feketepiac, akkor van ahhoz társuló bűnözés is, az előnye viszont az, hogy elvileg mindenki hozzájutatna *valamennyi* árucikkhez (ha nem adná el a jegyét a feketepiacon azért, mert a pénzt valami másra fordítja inkább).
A jegyrendszer bevezetése alighanem szükségessé válik, a kérdés csak az, hogy mikor. Az olaj esetében én 10-15 évet mondanék rá. Bár a társadalom szempontjából 'elegendő' mennyiség szerintem már 3-4 év múlva sem lesz meg, egy darabig az áremelkedések révén megvalósuló keresletcsökkentés (demand destruction) talán még nem éri el azt a mértéket, hogy be kelljen vezetni a jegyrendszert. 2020 után... ciki lesz a helyzet.
Bár ez még sokára van, legalábbis ahhoz képest, hogy a fogyasztói társadalom mai formájának és az áruáramlás globalizációjának szerintem már 2012-re harangoztak. (Az információ globalizációjának nem feltétlenül.)
Persze nem az számít, hogy van-e olaj, hanem az, hogy mennyiért.
Nem.
Nem az számít, hogy mennyiért, hanem az, hogy időegység alatt mennyi termelhető ki. Fura, hogy ez a flow rate dolog ilyen nehezen megy át még olyanok fejébe is, akik sok éve olvasgatnak itt.
A kérdés az, hogy mennyi a társadalom számára felhasználható energia. Az teljesen mindegy, hogy a földben mennyi van, az meg nagyjából mindegy, hogy mennyibe kerül. Ha nincs elég, akkor úgyis sokba fog kerülni -- ameddig nem vezetik be a jegyrendszert. Az ár a mennyiség következménye, a mennyiség meg leginkább a geológiai realitás következménye. A technológia segít, de csodát nem tesz -- ha csodát tenne, akkor az USA vagy az Északi-tenger olajtermelése nem csökkenne 40 illetve 10 éve, hanem szinten maradna vagy nőne. Nem teszi, mégpedig azért nem, mert ami nincs ott, azt semmilyen technoógiával és semmilyen árszint mellett nem lehetséges kitermelni.
Szögezzünk le valamit. Te eddig életedben nagyjából 5 órát töltöttél el azzal, hogy utánaolvass a témának. Itt néhányan párezerszer többet, szerény becslésem szerint én valahol 10 ezer óra befektetett munka környékén járok.
Ehhez képest azt szeretnéd elérni, hogy (többek között én) "olvassak utána" valaminek, amiről te lószart nem tudsz.
Ez teljesen értelmetlen. Felőlem akármilyen okos lehetsz ebben a topikban, engem végső soron nem zavar, ha te olyasmiket hiszel, hogy 2100-ig 'elegendő' a fosszilis energia, vagy hogy a makói földgáz 100 évre lenne elég nekünk. Higgyél ilyeneket, és oszd a bölcsességet ennek alapján.
A kettő miért is zárná ki egymást? Az se nyereséges eljárás, amikor földgázt elégetve áramot csinálunk, azzal elemet töltünk, az elemmel meg világít a zseblámpánk. Mégis tonnaszámra csináljuk világszinten.
"Ilyen optimista becsles miszerint 2050-ig van eleg olaj, nem is letezik a tieden kivul.
Az iraki olajtartalek 115 milliard hordo (valoszinuleg ez is tulbecsles), ami a teljes keszlet 9,3%-a. Ez, az egesz Vilag szamara a jelenlegi fogyasztasi utem mellett 1337 NAPRA elegendo."
Ha a tejes készlet 9,3%-a 1337 napra elég, akkor a teljes készlet 39,3 évre, vagyis 2048 nyaráig. Igazad volt, a 2050 valóban túl optimista becslés. :-))
Persze nem az számít, hogy van-e olaj, hanem az, hogy mennyiért.
"Ezt mondom én is geddonkának, hogy a neofeudalizmusban a jobbágyok nem feltétlenül földművesek, a lényeges szerintem az, hogy elfogadja a helyzetét, nem törekedik rajta változtatni, a társadalom nem erre sarkalja."
A jobbágy nem attól jobbágy, hogy "beletörődik a helyzetébe", hanem attól, hogy védelmi pénzt fizet valakiknek, akik biztosítják számára a munkakörülményeket, ahol az állam nem tudja. Mára ez visszaszorult, mert az államok kissé kiterjesztették hatáskörüket az elmúlt öt-hatszáz évben. Ahol ez nem ment, ott a dolog fennmaradt, maffiának hívják.
"Nem volt feudális dolog pl. a bauvaisi katedrális. Egy hatalmas belterű kupola akart lenni, de soha nem készült el, pedig minden technológia megvolt már hozzá, csak épen az a társadalom nem tudhatott akkora erőt koncentrálni. Az a fránya termelőerők és temelési viszonyok kötelező összhangja."
A beuvaisi katedrális nem "kupola" lett volna, mert a gótika nem tudott kupolát építeni. Valóban azért nem készült el, mert túl nagyra tervezték, de a kegyelemdöfést az adta, hogy mire elkészültek volna vele, jött a reneszánsz és rájöttek, hogy sokkal olcsóbban, sokkal kevesebb munkával hogyan lehet akár nagyobb tereket lefedni.
Vagyis ha analógiát keresel a beuvaisi katedrálishoz, akkor az egy olyan gigantikus szélkerék vagy árapály-erőmű, amit elkezdenek építeni, de a kivitelezés közepén valaki feltalálja a hideg-fúziót.
"Ha az olaj folyamatosan keletkezik nem szerves eredetü alapanyagokbol,akkor hogy magyarázható az a gyakorlati megfigyelés mely szerint nem gázolunk derékig olajba a föld felszinén?"
Gyakorlati megfigyelés? Én azt hittem, ez csak egy elmélet. :-))
