De például az általam gyűlölt-megvetett "Nem-e..." szórend olyan gyakran merül fel romániai (értelmiségi!) magyarok között, hogy néha nekem is becsúszik.
Az ilyen megfogalmazásól szoktam azt gondolni, hogy a "kevesebb több" lenne, még akkor is, ha tudom élvezni a rejtett kis csavarokat benne. Összességében viszont fárasztó. Ettől függetlenül, a mondanivalója bejön nekem ;)
Ja, pl. a -től-lel való hasonlítás ("kissebb tőle") régen nagyon zavart engem, mert az én nyelvhasználatomban a viszonyítás alapját -nál-lal fejezzük ki, a -től az okát, okozóját.
Partnerem -től-lel használja. És már nem zavar annyira. De, és ez meglepett, már kaptam magam azon, hogy én is hasonlítottam -től-lel.
> Aztán egyszer egy fórumvitában jól megérdemelten beégtem vele istenesen,
Persze, mert nem használtad a megfelelő érveket, pl:
1. amit egy magyar anyanyelvű személy rendszerszerűen (tehát nem egyedi elvétésként) használ, az definíció szerint nem lehet hibás
2. az a normális, ha az írás követi a kiejtést, semmi esetre sem az ellenkezője... végül is, beszéd több-tízezer éve van, írás pár ezer éve (magyar írás kevesebb mint ezer éve), helyesírás meg csak párszáz éve...
Azért nem mindenki mondja az egyenlőrét. Bevallom, régebben nekem is be-be csúszott, szóban és írásban is sajnos. Aztán egyszer egy fórumvitában jól megérdemelten beégtem vele istenesen, azóta még véletlenül sem vétem el. A ban-ben n-jének elhagyása nem elnyelés, hanem megint csak fogalmi zavart eredményező igénytelenség. Ahogy idegennyelven is megértik a külföldiek a hungarizmusos szerkezeteket, de jókat mulatnak rajta.
Dunántúliként én is "magyar magyar"-t beszéltem, de a környezet tényleg hatással tud lenni az emberre. Sajnos az én beszédem is megváltozott, méghozzá az alföldi élet hatására és sajnos nagyon rossz irányt vett. Nem kell felvenni, anélkül is többször azon kapom magam, hogy pongyolán beszélek. A "már" néha má', illetve a Vlt szekvencia sokszor Vt lesz, pl "egyá'talán", vó't. Illetve régebben volt egy olyan rossz szokásom, hogy íráskép szerint ejtettem mindent, amit csak tudtam, kerültem a hasonulásokat ("az?tán"-t ejtettem az "asztán" helyett). Sőt, nem tudatosan, de még a képzés helye szerinti sem hasonlítottam a hangokat (bank, ing, kincs, rongy szavakban is közönséges n-t ejtettem, mint a nap szóban). Mindez nagyon szépen érthető beszéded eredményezett és a helyesírásom is javult tőle, de fonetikai és beszédkorrekciós publikációkban olvastam, hogy ez bizony vaskos beszédhiba, így leszoktam róla. A fogalmazásomra pedig a német, majd az angol germanizmus, végül pedig a hivatali és szaknyelvezet sivársága nyomta rá a bélyegét. Még most gyakran írok magyartalan mondatokat, illetve fogalmazok szárazan, körülményesen.
Legyen szó akármelyik nyelvről, az anyanyelviek nagy része bizony beszédhibás, legalább egy gyenge fokban. Erre rájön még a tájszólás is. Nem véletlen, hogy a bemondókat, színészeket, szónokokat külön nyelvi képzésnek vetik alá és mindenkinél akad javítani való probléma.
Egy kérdés a végére: a stb.-re végződő mondat végén egy pont van?
Akit rászoktattak az iskolában az [eggyelőre] kiejtésre,
Hadd cáfoljalak, legalábbis saját példámon. Én "magyarországi magyarul" beszéltem 33 évig, mikor is elvettem egy romániai (nem erdélyi, partiumi) magyar lánykát.
Korábban mindig úgy mondtam, ahogy Demjén Rózsi: El kell hogy engedj. Ma (tíz év után) már így mondom: El kell engedj.
Tehát a környezeted hatására megváltozik a nyelvhasználatot, hiába "vernek beléd" egy bizonyos alakot az iskolában. Már vitatkoztunk arról, hogy ki nyeli el a -ban -ben rag végén az n-t és ki nem. Szerintem egyszer fel kéne venni a te beszédedet is, amikor nem figyelsz, hátha becsúszik egy "egyenlőre". Merthogy (szerintem) mindenki így mondja, nem véletlen, hogy szótári utalás is van már erre.
Fogalomzavart nem okoz, de bármennyire elterjedt, én is hibásnak érzem. Akit rászoktattak az iskolában az [eggyelőre] kiejtésre, az írásban sem használja helyette az egyenlőrét. (Most megnéztem, az Éksz is jelzi a kiejtést.)
További példa: egyesek a hiperkorrekció jegyében [hejiség]-et mondanak, amikor a 'helység' szót 'szoba' értelemben használják... Ennél talán már csak a legendás [útján] volt rosszabb, amit az [úttyán] helyett hangoztatott a 'felfelé' igazodni próbáló beszélő...
Igen, azt erredményez. Legfeljebb nyelvtani hibának minősíthető. Nem véletlen, hogy a helyesírás-ellenőrzők sem kifogásolják. Más a jelentése, még szóban is. Helyesírási hiba akkor lenne szerintem, ha úgy lenne leírva, hogy nem létező szót eredményezne, akár szóban vagy írásban, azaz jelentés vagy forma tekintetésben (kis- vagy nagybetű, rövid vagy hosszú magánhangzó, felesleges betűkettőzés vagy rövidítés, hasonulás téves jelölése, stb.). Manapság a neten elég népszerű a *mindíg. Ilyen szóban sem létezik, még ha sokan ejtik is így, a szabályzat még az alapelvet is megadja: mind + ig. *Muszály sem létezik szóban, még régen sem ejtették ly hanggal, bár ez ma már csak alaki hiba.
Tényleg fogalomzavart eredményez? Mert szerintem nem. Szerintem semmilyen megértési problémát nem okoz, viszont attól, hogy van ilyen szó (trivia), attól még helyesírási hiba.
Nem vagyok nyelvész, de szerintem is. Hiába tájnyelvi szó, de ha egyszer szóban van ilyen, akkor le is lehet így írni. Semmilyen helyesírási szabály vagy elv nincs, ami tiltaná, vagy ellentmondana ennek. Az megint más, hogy szakszövegekben nem szeretik, jogi és hivatalos nyelvezetben helytelennek tartják, de tévesen, mert önjelölt nyelvészt játszanak, képzettség és háttérismeretek nélkül.
Azt szólom, hogy utálom ezt a kivételt, de a hagyomány olyan erős a törzsnevek kérdésében, hogy nem lehet mást tenni velük, mint nagybetűvel írni. (A családneves kimagyarázásod szép lelemény!)
Jövök az újabb problémámmal: nekem szegezték a kérdést, miképpen írjuk a törzsneveket (speckó a honfoglaló magyar törzsekéről van szó), és hogy az a kevés nyom, ami van, miért mutat nagybetűt. (Az OH.-ban mintha egyedül a Kürtgyarmat szerepelne.) Azt feleltem hirtelen, hogy szerintem ezek nem a népnévi analógiára működnek (ahogy a felháborodott tömegek követelték), hanem a családnévekhez inkább (Buzágh család > Kürtgyarmat törzs). Mit szóltok?
