"Itt van Május elseje/Énekszó és tánc köszöntse.."
Hosszú idő után végre valahára elkészültem a szakdolgozatommal, amely nem más mint A Sínek világa című folyóirat repertóriuma 1981-1990.
Meg kell, hogy mondjam nem volt egyszerű dolgom. Pedig elsőre milyen könnyű kis feladatnak igérkezett.. Végül közel egy évnyi munka után végül elkészült, és még jelenleg is folyamatosan készül. Tudom ez első hallásra kicsit ellentmondásosonak hat, így hát megmagyarázom.
Az utóbbi három négy hónapom másból sem állt, csak abból, hogy dolgoztam, majd amikor véletlenül volt egy kis szabadidőm, akkor minden időmet erre a vacakra fordítottam. Írtam, copyztam, készültem, és folyamatosan az idegösszeomlás szélén álltam, mert nagyon úgy nézett ki, hogy ez bizony nem lesz kész határidőre. És nem is lett! Aztán mégis. . Bonyolult.
Az egészet még nyár elején kezdtem. Eredetileg úgy szerettem volna, hogy nyáron megcsinálom legalább a nagy részét, de aztán nem lett belőle semmi. Nyáron aztán tényleg nekiálltam és hajrá!
De nem haladtam vele.
Ebben közrejátszott az is, hogy a témául választott feladathoz rendszeresen Pestre
kellett járnom, mert csak ott volt meg az anyag. Aztán az is, hogy életemben először írtam ilyesmit. Ez nyilvánvalóan nem csak velem fordult elő széles e világban, hanem másokkal is, ami nem is lett volna baj, ha minden kérdésemre határozott válaszokat kapok az eddig elkészült hasonló témájú művekből, szakirodalomból, tanáraimtól. De a válaszok csak még jobban összezavartak mindent, és már teljesen ugy éreztem teljességgel lehetetlen dologra vállalkoztam.
Könyvtár szakosként, aki ráadásul vasúti munkája mellett végzi a főiskolát természetes volt, hogy valami olyasmit választok témaként, ami mindkét területet lefedi. Az "általános" szakdoga témák nem jöttek be, mert kevés volt ezekhez a szakirodalom, ráadásul azok többsége is idegen nyelvű, ami nagy hátrányt jelentett. Végül ezen vasúti folyóirat 10 éves repertóriumának elkészítését vállaltam, mert elsőre nagyon egyszerű feladatnak tünt, amivel könnyedén megbirkózom majd. A fene se gondolta volna akkor, hogy nem is olyan egyszerű ez.
Először is a pályavasuttal kapcsolatban az égegyadta világon semmiféle előképzettségem, ismeretem, szaktudásom nem volt, ezért el kellett elejétől végig olvasnom az összes cikket, miközben folyamatosan forgattam a Vasúti Lexikonokat szótárakat, hogy megértsem miről is van szó. Túl azon, hogy nem mondanám azt, hogy ma már értek is hozzá, de ez a kis átrándulás egy másik szakszolgálat területése nagyon hasznos volt számomra, hiszen szakmai ismereteim, látóköröm jelentősen tágult, és bizony mire a végére értem megtanultam maximálisan tisztelni a pályavasutasokat!
Elkezdtem ugye kidolgozni, majd megakadtam. Megnéztem egy csomó repertóriumot, hogy más hogy oldotta meg, de megdöbbenve vettem tudomásul, hogy ahány repertórium, bizony annyiféle egyedi és különleges kidolgozás. Beszereztem szabványokat, amik viszont az égegyadta mindenről szóltak, csak éppen arról nem amire én kiváncsi voltam. A tanárom sokat segített, de sajnos ritkán tudtam elérni, mert sokat betegeskedett.
A főiskolán mindeközben zajlott az élet, mintha mi sem történt volna. Sőt mivel utolsó évesek vagyunk, kétszer-háromszor annyi házi- házi- meg mittudomén milyen dolgozatot kellett elkészíteni, és egy csomó dologból vizsgázni. Ez meg is akasztott rendesen. Az első félévben is késtem szinte minden doga leadásával, pedig még a szakdoga készítését is feladtam, hogy ezek elkészüljenek. Mindeközben rengeteget gondoltam a félévhalasztásra, (amire már tavaly is sokat gondoltam, mert nagyon ugy érzem kiégtem teljesen)de aztán mégse halasztottam, mert én államilag finanszírozott vagyok, és ha halasztok fizetnem kellene, amit nem tudok vállalni. .
Menetközben jött a kérés, hogy készítsek mindehhez egy e-könyvtárat is, mert ugy lenne tutifrankó. Vállaltam, naná! Mi az nekem? Aztán rájöttem, hogy ez nagy hülyeség volt a részemről.
Decemberben már rájöttem, hogy ez bizony állandó utazgatásokkal nem fog menni. A Nyilt vonal pályavasúti szakszervezeti folyóiratban felhívást jelentettem meg, hogy aki tud segíteni nekem, az segítsen! Elsősorban a lapok közelebbi elérhetőségére volt szükségem.
Ez bejött.
A megjelenés napján többen is telefonáltak, végül egy szegedi gyüjtőtől( Nagy Józseftől) megkaptam a folyóiratokat (két szám kivételével) azzal a meghagyással, hogy a két szememnél is jobban vigyázzak rá! Végre elkezdhettem dolgozni, és csináltam is, de az ezen félévi első konzultációm nagyon lelombozott. Az utolsó félévre, miközben mindenki tudta, hogy el vagyunk foglalva a szakdolgozattal, az összes eddigi félévnél több, házi és egyéb dolgozatot adtak fel. Erre a félévre esett egy csomó általános tantárgy felvétele, és hamarosan a belőlük való vizsgázás. Igaz nem is lett volna ezekre máskor lehetőség, mert nem voltak eddig meghírdetve. .
Úgy döntöttem nem érdekel különösebben, mert most a szakdoga az első, és ha majd az elkészül, akkor meglátjuk mit tehetünk a többiért.
Március 31-e volt a leadási határidő. Mivel rájöttem, hogy szoros az idő, ezért rövidesen nem csak a szabadidőmben foglalkoztam vele, hanem napról-napra kinyomtattam, ami addig elkészült, majd munkába indulás előtt a szendvicsek és az egyenruha mellé ezt is becsomagoltam, és ha munka közben volt egy kis időm (munkaközi szünet, ebédszünet), akkor kéziratilag folytattam.
De hiába foglakoztam már éjjel-nappal ezzel, mégsem akart elkészülni. Sőt ahogy haladtam vele előre egyre rosszabb lett az egész, mert folyamatosan arra jöttem rá, hogy amit eddig csináltam azt rosszul tettem és jobb lenne a legelejéről elkezdeni az egészet. Mindenesetre folyamatosan javítgattam a hibáimat, ami sokkal több időt vett igénybe mint az egész dolgozat megírása.
Mindeközben emberi, baráti és munkatársi kapcsolataim szinte teljesen megszakadtak! Pedig aktív társasági életet élek, vagy inkább éltem. Az INDEX vasutas fórumán rendszeresen hozzászólok az aktuális témákhoz, sok a barátom, naponta 5-6 e-mailt kapok minimum, és sokszor megbíznak ezzel azzal, amit -eddig legalábbis- mindíg teljesítettem a kérésnek megfelelően. De most nem jutott idő ilyesmire. . :-( Három hónapja gyakorlatilag nem válaszoltam egyetlen e-mailre sem.
Talán a legrosszabb az állandó lelkifurdalás volt. Néha-néha nagyon ritkán próbáltam mással is foglalkozni, de kikapcsolódás helyett aztán sokkal rosszabb lett minden. "Nem haladsz vele? Persze, mert tegnap is rejtvényt fejtettél, interneteznél stb. Szar alak vagy! Nem vagy képes azt csinálni ami a feladatod!"
Mindeközben párommal is alig találkoztam. Ha nagyritkán mégis, akkor órákig soroltam bánatomat, amiben nem tudott segíteni, pedig nagyon szeretett volna, de ez nem az ő problémája volt, hanem az enyém! Kis híján ráment a kapcsolatunk. .
Amikor néhány hete megígértem, hogy megyek, de az utolsó utáni pillanatban sajnos le kellett mondanom, mert a szakdoga még nem volt kész, a sírás fojtogatta torkomat.
Végül elkészült az utolsó pillanatban. Gyorsan elküldtem a tanárnak, majd felhívtam, hogy akkor gyorsan viszem kötteni, mert már így is késésben vagyok. Közölte, hogy nem késtem el, sőt! Az igazi leadási határidő Április 20-a, és csak azért mondták a 31-ét, hogy addigra mindeki legyen kész, mert akkor még van idő a hibák kijavítására és egyebekre és hogy "ha áprilist adtuk volna meg határidőnek akkor sokaknak még május elejére sem lett volna kész. . " Épp azelőtt néhány órája mondtam le a párommal való találkozót. Úgy éreztem magam mint akit átvertek, megaláztak, elárultak és palira vettek!
Az ezt követő két hétben ha százszor nem olvastam át a dolgozatomat, akkor egyszer sem! Kijavítgattam mindazokat a hibákat, amiket a tanár vetett fel, és amiket én találtam.
És mégis: most, hogy csináltam a HTML változatát egy csomó dolgot fedeztem fel ami mégis benne maradt! Pont, pont vesszőcske, de ennél sokkal nagyobb hibák is. (azóta ezeket is folyamatosan javítgatom).Ha most kezdenék hozzá mindent egészen másképpen csinálnék, már alapjaitól kezdve! (Az érdekes az, hogy sokak szerint épp ez a felismerés a lényege a szakdolgozatírásnak!?)
Végre leadtam az írásbeli változatot és ekkor hozzákezdtem a HTML változat és az E-könyvtár kidolgozásához. Ez mostanra, a "Munka ünnepére" készült el legalább annyira, hogy most már nektek is el merem árulni a Webcimet:
http://sinek-vilaga.atw.huAz oldalon megtalálhatjátok a szakdolgozatomat .doc és HTML formátumban. Ez utóbbi hamarosan full hipertextes lesz. Már most is tele van ilyesmivel, rengeteg munka árán...
Az érdekesebb az E-könyvtár rész. Itt jelenleg az 1987 évi 1. szám és az 1990 évi 3. szám érhető el teljes egészében, valmint (az 1990/1 ésaz 1990/2 szám kivételével, amik sajna nincsenek meg itthon)az összes szám cim és hátlapjának a képe. Ezenkívül több számnál már ott a teljes tartalomjegyzék is.
Nagyon jó lenne, mihamarabb elérhetővé tenni az összes számot, de sajnos itthoni kisipari módszerekkel ez rettenetesen lassan halad. De ami késik nem múlik! Ha valaki segíteni szeretné a munkámat, az most elsősorban oldalak szkennelésével tudna nagy segítségemre lenni!!
Végül de nem utolsósorban nagyon szeretném megköszönni ezen topik törzsközönségének, valamint a pályavasutasok csapatának állandó segítségét, akik folyamatos szakmai véleményükkel és e-mailjeikkel tartották bennek a lelket. Nagyon jólesett és jólesik! Ilyenkor vagyok büszke arra, hogy ehhez a csapathoz tartozom!
Hamarosan valószínüleg ismét eltűnök egy kis időre, mert 11-én szigorlat és szakdolgozatvédésem, juniusban pedig államvizsgám lesz. De addig még meg kell csinálnom jópár "házi dolgozatot" is...
Addig is örülnék, ha használnátok az eddig elkészült oldalt és véleményt nyilvánítanáok róla itt a fórumon, vagy ott a vendégkönyvben, még akkor is ha ez a vélemény kritikus. Már csak azért is, hogy lássam volt-e értelme ennek a nagy munkának. Ugyanis ha nem derült volna ki, ezt nektek csináltam és csinálom, nem pedig a saját szórakoztatásomra!
