Balog Zoltán miniszter ma (2017. március 29-én) este benyújtott egy törvényjavaslatot, miszerint az EU-n kívüli, harmadik országokban székhellyel rendelkező egyetemek csak kétoldalú kormányközi megállapodás alapján működhetnének Magyarországon.
Liu Hsziao-po Nobel-békedíjas kínai jogvédő és „másként gondolkodó” („disszidens”, „ellenzéki”) elhunyt. Csak közvetlenül a halála előtt engedték ki a börtönből. Hamvasztásán néhány családtagja lehetett ott, más nem. A hivatalos kínai sajtó „paranoiásnak, arrogánsnak és naivnak” nevezte a „központi” nekrológban. (Érdemes a jellegzetesen rossz angolságú „eredetit” is elolvasni – a szokásos késősztálinista duma a kínai törvények és a kínai alkotmányos rend megsértéséről és arról, hogy az emberi jogok védelme a nyugati befolyás kiszolgálása, meg arról, hogy az önálló vélemény kifejtése hazafiatlanság.)
Hát ezt ismerjük.
Ezt hallottuk már Andrej Szaharovról és Jurij Orlovról (aki 1973-ban az oroszországi Amnesty International és 1976-ban a Moszkvai Helsinki Csoport megalapítója volt, igazi hős és nagyszerű ember), ezt hallottuk egész ifjúkorunkban a szovjet típusú rendszerekben – és persze ugyanezt hallottuk a görögországi és latin-amerikai fasisztoid katonai junták közleményeiből is, csak ott nem „nyugati”, hanem „keleti” befolyásról vartyogtak.
És ma mit hallunk Magyarországon az olyan csoportokról, mint az Amnesty International és a Magyar Helsinki Bizottság? Ugyanazt, amit a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság szokott volt mondani – illetve ez utóbbi szokott ma is – azokról, akik szeretik a szabadságot, ellenzik az ártatlanok üldözését és bizonyos emberek hátrányos megkülönböztetését.
Köszönjük, hogy harminckettedszerre is beraktad ugyanazt a baromságot. Most lehetne valamit arról, hogy Soros meg akarta ölni az anyját? Rég volt, már hiányzik.
Az ifjú Orbánnal kapcsolatban Sorosnak egyébként nem sok emléke van. Mint az idézett interjúban fogalmazott: a támogatói tevékenységének az is az egyik szépsége, hogy a részletekről ő, az alapító szinte semmit sem tud. Hogyan lettem alapítvány? címmel 1991-ben a 2000 című folyóiratban megjelent cikkében ezt azzal hozta összefüggésbe, hogy „a jótékonykodás egyik paradoxona, hogy a kedvezményezettet személytelen tárggyá változtatja”, ezért ő a kezdetektől igyekezett a háttérben maradni. S mivel az állampárt eleve tiltotta az alapítvány tevékenységének reklámozását, Soros neve – amiről sokáig azt sem lehetett tudni, hogy személyt takar – ezáltal még legendásabbá vált.
Míg idehaza Soros György kritizálása miatt erőltetik az antiszemita kártyát a toleranciabajnokok, addig az Egyesült Királyságban egekig szökött a konkrét antiszemita bűncselekmények száma.
A Mozgalom az Antiszemitizmus Ellen (CAA) nevezetű önkéntes szervezet kimutatásai sötét képet festenek a brit zsidóság helyzetéről. A jelentésükből kiderül, hogy 2016-ban 1078 zsidók elleni támadás történt az országban. 2015-ben ez a szám 938, egy évvel korábban pedig 746 volt. Ez 44 százalékos emelkedést jelent.
Ennél is elszomorítóbb azonban az a tény, hogy a rendőrség mindössze 89 esetben kezdeményezett eljárást annak ellenére, hogy korábban vehemensen ígérgették a zsidóság védelmét.
2016 volt a legszörnyűbb év a brit zsidóság számára. A hatóságok mindössze 15 esetet vittek bíróságra, nem védelmezik rendesen a zsidókat. Kudarcot vallottak. Pedig a megoldás egyszerű, de csak ígérgetnek, ahelyett, hogy tennének is valamit"
– mondta Gideon Falter, a CAA elnöke.
Az elnök szerint ha az Egyesült Királyság nem lép semmit a kérdésben, azzal azt érik el, hogy a zsidóság kénytelen lesz elmenekülni a szigetországból.
