Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Azért irigyellek,hogy először láttad,mert az egy olyan jó érzés, először találkozni valamivel (könyvvel, színdarabbal,akármivel) és érezni,hogy ez neked jó és azt érezni kicsit kétkedően-boldogan: hogy tudtál enélkül élni eddig:)
Igen,ha jól tudom,pécsi vagy, Pécs az egyik szívemcsücske város,valamiért úgy érzem,közöm van hozzá - a másik ilyen város Győr.
Kiváncsi leszek, kérlek számolj be az unokád első színházi élményéről. Én még nem láttam a Dzsungel könyvét,pedig az is sok éve megy a Pesti Színházban,de mivel valahogy nekem a könyv gyermekkoromban nem igazán "jött be", a musicalt se sietek megnézni. Lehet,hogy a könyvet is el kellene újra kezdeni.
Igen, először láttam. (tudod, én nem pesti vagyok, a mi színházunkban meg most kezdték játszani. Pesten, ha jól tudom, már vagy tizensok éve megy szinte folyamatosan.)
Jövő héten meg A dzsungel könyvére megyünk, a 7 éves unokámnak ez lesz az első színház-látogatása. Remélem tetszeni fog neki - ez is jó darab lehet, mert már évek óta megy itt nálunk.
Én olyan szerencsés voltam,hogy kétszer is láttam, mindkétszer Kaszás Attilával! És előbb kazettán majd CD-n is megvettem; nagyon szeretem. Fantasztikus darab,mert gyerekek is élvezhetik a mese-részét,de érettebb életkorban (hű de finoman fogalmaztam...) is nagyon szíven tud ütni a daloknak egy-egy sora.... Nemhiába,Dusán....
Friss színházi élmény: A padlás. Nem véletlen, hogy nem lehet rá jegyet kapni :-))) A színészek legalább annyira élvezték az előadást, mint a nézők :-)))
Nagyon tetszett, és az is, hogy sok gyerek volt a nézőtéren, akik hatalmas ovációt rendeztek a darab végén. Gondolom, sokukból lesz majd rendszeres színházlátogató.
Tegnap megnéztem egy színdarabot, amit egy bizonyos Topolcsányi Laura írt, Szellem a spájzban címmel. Nagyon jól felépített, és a szó mindkét értelmében szellemes vígjátékot láttam. Számomra egyértelmű, hogy Pásztor Erzsi, a főszereplő számára ez jutalomjátéknak számít, szinte lubickolt a szrepében. Igaz, ő kapta a legjobb szövegeket, bár azért kinek-kinek elég lehetősége volt. Csak most jöttem rá, amikor újra megnéztem a szereposztást,hogy az egyik szerepet a szerzőnő alakította. Nagyon tetszettek a szellemes párbeszédek, némi finom irónia, és egy diszkrét kis fricska a túlzásba vitt ezotériának. Ebben a kategóriában az auratisztító talpbetét volt a kedvencem..
A darab kezdete előtt megnéztem egy fényképkiállítást, találtam egy nagyon jót: Kubában készült, és a képen egy kb. nyolcvan év körüli, hintaszékben ülő nő volt, amint szemmel látható élvezettel gyújt rá egy óriási szivarra.
Elismerem, hogy ha Mezey Máriának megfelewlt, nekem sem lehet sok kifogásom ellene. Egyébként az épületet az önkormányzat tartja fenn, előzetes bejelentkezés után fogadnak. Mint kiderült, a ház, ha nem is eladó, de kibérelhető, viszont meg kell őrizni a múzeum jelleget, rendbe kell hozni, és látogatókat is kell(ene) fogadni. Nem csodálom, hogy nincs ilyen elszánt jelentkező.
Kb. két éve voltam a Lotz teremben, tetszeni tetszett, mármint maga a hely, de kicsit eltúlzottnak találtam az aranyozást. Lehet, hogy csak azért, mert előtte az Aranymúzeumban voltunk, és ez így együtt az ami sok, az sok kategóriába tartozott.
Akkor megnéztem a könyvesboltot is, és nagyokat sóhajtottam. Rájöttem, mi is az abszolót túlerő. Egy szerencse, hogy azért nem kell mindent elolvasni! No meg nem is lehet.
Rákerestem a gugliban, külső képet láttam Mezey Mária házáról,hát így elég csúnyácskának tűnik, de természetesen attól lehet érdekes,aki valaha benne lakott.
Nekem pedig egy nagyon klassz péntek délutánom volt: kedves kolleganőmmel a Párisi Nagyáruház Lotz Termében ittam meg a cappuccinomat - a terem természetesen gyönyörű, az ital meg nagyon finom volt. Előtte megnézegettük a hatalmas könyvesboltot, erősen a táskámon tartva a kezemet, nehogy elővegyem a pénztárcámat.... És a Lotz Terem felett még van egy Párisi Galéria, ahol most zsolnai porcelánok, üvegáruk, magyar festmények, és talán 20-30-as évekből származó szép bútorok voltak kiállítva. Innen is néhány darabot szívesen magammal hoztam volna... :)
Ma délelőtt a Mezey Mária emlékházban jártunk. Az első alkalom, hogy nem tetszett, amit láttam. Magát a házat szűknek, ügyetlen beosztásúnak találtam, a kicsike szobák ormótlanul nagy bútorokkal voltak telezsúfolva. Ami tetszett, az a cserépkályha volt, no meg egy-két apróság. A ház vályogból épült, ezért aztán üdítően hüvös volt. A kert viszont tetszett, kicsike, de nagy lehetőségekkel. Volt benne egy cseresznye és egy meggyfa. ezeket sosem metszették vagy permetezték, ennek ellenére -- vagy éppen ezért - csodás, ízletes, nagyszemű gyümölcsök érnek rajta.
Azért nem bánom, hogy megnéztem, legalább tudom milyen.
Gombor József kortárs festőművész kiállítás ajánló plakátját a közönség szavaiból asszociálva festette meg a BKM alkotócsoportja!
Megszületett az első asszociációs plakát!!!
AHA érzés, Az élet maga, Lenyűgöző, Magával ragadó, Álomvilág, Misztikum, Emlékkép, Fokozatosan elmúlik, Túl élénk, Harsány, Szürreális, Markáns színek, Meseszerű, Félelmetesen torz, Hegyes-sarkos, Szörnyek, Nincs teljes arc, Kedvesség, Vidámság, Mélység, Csend, Játékos, Szeretet...
Rájöttem, hogy hasonlót én is láttam egy buszmegállóban. Radnótit nagyon szeretem, ezért én is megörültem neki.
Ami Petőfit illeti, a Helység kalapácsáért akkora letolást kapott a széplelkű kritikusoktól, hogy csak kapkodta a fejét. Még szerencse, hogy nem nagyon zavartatta magát, inkább egy verssel vágott vissza.
Tegnap délután meg ahogy jöttem haza, itt a Sparunk előtt van egy kis területen kisebb-nagyobb iskolások csoportja mondott verseket :-))) Nagyon helyesek voltak, ezúton is gratulálok a tanárnőnek:-))
Nekem is mosolyogni támadt kedvem tegnap:) Az Örsön várakoztam a buszomra,amikor a megálló táblájára ráragasztott fehér papír tűnt fel. Közelebb léptem, elolvastam és kicsit megmelegedett a lelkem: A költészet napja alkalmából valaki Radnóti Miklós Hetedik eklogájának egy versszakát másolta rá.... Jól esett egy ilyen egyszerű, emberi gesztus.
A helység kalapácsa nekem is kedves költemény, Gobbi Hildát nagyon kedvelem és ezt a feldolgozást is láttam már. Petőfi több hasonlót is írhatott volna.
A költészet napján olvastam valahol,hogy másként kellene tanítani a verseket az iskolában, a kortárs irodalomtól visszafelé haladva inkább és akkor talán jobban értenék-megértenék pl. az ókori verselőket is. Ehhez a felvetéshez nem tudok érdemben hozzászólni, mindenesetre érdekes ötlet.
Tegnap nagy örömmel fedeztem fel a tévéműsorban a Helység kalapácsát. Ezt általában minden év január elsején szoktam újra elolvasni, Petőfi születésnapjára való tekintettel. Többször láttam már ezt a feldolgozást, de mindig is tetszett. Annyira jól sikerült, alig hagytak ki valamit az eredeti "hőseposzból", az elhangzó dalok is Petőfi verseiből készültek. A szereposztás óriási, és a színészek jól érezhető örömmel és kedvteléssel alakítanak. Gobbi Hildát újr és újra megbámulom: hogy tudott a harmincadik, általa játszott boszorkányból is egyéniséget formálni. Legjobban viszont Major Tamás teszett, olyan csodás intrikus!
Akkor nincs más hátra, ha még egyszer vetítik valahol, csak a végét nézem meg.
Sajna, nagyon régen nem jártam Egerben, talán ideje lenne pótolni. Arra viszont nem elég egy nap, legalább három kellene, az meg némi szevezést igényl nálam, de megpróbálom megoldani.
Szégyellem magam,mert láttam a filmet és láttam a Pesti Színházban Eszenyi Enikő és Kamarás Iván (Liz Taylor és Paul Newman) főszereplésével a darabot - és nagyon tetszett mindkét feldolgozás, de nem emlékszem a végére ..... (öregszem...) Csak az a benyomás maradt meg bennem a történettel kapcsolatban, hogy micsoda hazug idillt próbál a Big Mammy összetartani...
Viszont húsvét hétvégéjén Egerben jártam, sok szépet láttam (a természet jól meg is locsolt). Többek között voltam a Gárdonyi-házban és városi sétám során egyszer csak egy szép régi, de felújított házon a Butler-ház feliratot láttam! :-) Egyből eszembe jutott Mikszáth Különös házassága; persze nem csak erről, hanem Pyrker érsek kapcsán is. El fogom újra olvasni.
Pár napja a Macska a forró bádogtetőn c. színdarab filmes változatát láttam, ha nem is a végéig. Egy idő után szörnyen idegesített minden szereplő. A sznészek viszont nagyon is jók voltak, lásd Elisabeth Taylor és Paul Newman. Most már bánom egy kicsit,hogy átkapcsoltam, hiszen mindenki kibökte, ami a bögyében volt, de Big Mammy (nem éppen kellemes elnevezés) idáig semmi titkot nem árult el. Gyanúm szerint neki azt kellett volna közölnie súlyos beteg férjével, hogy a dédelgetett második fiú nem is tőle való. Ezt a véleményt alátámasztja, hogy sem az apjához, sem az anyjához, sem a bátyjához nem hasonlít egy csöppet sem. A két férfi sötét szemű, sötét hajú, nagydarab, ő meg szőke, kék szemű, szép görög profillal. EGyszóval, nem tudom, így végződött-e, de ha nem, akkor így kellett volna lennie. Ha valaki ismeri, árulja el, hogyan fejeződött be.
Ha már tévénézésről esik szó, belekukkantottam a Ludas Matyi rajzfilmváltozatába, pont a kedvenc részemnél, amikor megjelenik a megvert Döbrögi orvoslására Biri néni, a vajákos boszorkány. Gobbi Hilda volt a szinkronhangja, és jól lehetett érezni, mennyi tetszik neki ez a szerep. Ami pedig a rigmusait illeti, elgondolkodtam, hogy vajon Romhányi József nem segített-e, legalább egy kicsit.
Nemrégiben az egyik tévécsatornán a Molnár Ferenc által írt Egy, kettő, három egy kissé korszerűsített filmváltozatával találkoztam. Egy darabig néztem, aztán teljesen elfogott a nosztalgia, ugyanis jó néhány olyan részlet volt, ami a kortársaimnak ismerős lehet. A történet annyiban mödosult, hogy egy Nyugat-Németországban lévő diplomata lát vendégül egy amerikai milliomoscsemetét, aki beleszeret egy keletnémet párttagba. A fiúnak az a leghőbb vágya, hogy a Szovjetúnióban éljen. Nos, ebből a srácból kell pár óra alatt tekintélyes és jómódú embert csinálni. Az alapötlet azonos, de mint mondottam, a részletek tetszettek nagyon. Ilyan volt pl. az, amikor a keleti zónában az egyik orosz képviselő a cipőjévek verte az asztalt. Állítólag ezt Hruscsov tette az ENSZ-ben annak idején, utána közölte, hogy nem vagyok én frakkos legény!
Másik ilyen, hogy a nagy veregetés után leesik a falról Hruscsov képe, és előtűnik alóla Sztáliné...
Egyszóval, jópofa feldolgozás volt, elég jól lehetett rajta szórakozni.
Én sem tudtam róla, de nagyon jó túravezetőnk van. Egyébként az V. Honvéd utca 4 (esetleg 7) címen van, és hétfőtől-szombatig 10 és 17 óra küzött van nyitva. Miután magánmúzeum, vagy valami ilyesféle, ezért a hetven éven felülieknek is fizetni kell, de ezt senki nem bánta a csoportból.
Még egy érdekesség jutott eszembe: egy nyakkendőtű, ezüst lovaglókorbáccsal, és gránátokkal kirakott patkó alakzattal. Feltételezem, a tulajdonos a Zsoké klub oszlopos tagja és a lóversenyek lelkes látogatója lehetett.
Ezzel a beírással különösen nagy örömet szereztél nekem! :) Nem tudtam erről a Magyar Szecesszió Házáról, pedig a stílust nagyon szeretem. Ide el fogok jutni mindenképpen, köszönöm! :-)
A mai napon látogatást tettünk a Magyar Szecesszió Házában. A szecesszió itt nem magára az épületre vonatkozik, hanem a kiállított bútorokra és dísztárgyakra. Nagyon sok szép dolgot láttam, de mint legtöbbször, az érdekes vagy furcsa tárgyak ragadtak meg a legjobban. A kedvencem egy porcelán teáscsésze volt, bajuszvédővel. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a teáscsésze peremétől nem messze volt egy felsőajak formájú sáv, annyi hellyel, hogy a folyadék még a szájhoz férjen. Jó, hogy kiírták, mi is ez, mert soha rá nem jöttem volna. Mellette egy miniatűr kefécske, védőtokban. Rájöttem, hogy ez alighanem olyan kefe, ami a fentebbi férfiúi díszt hivatott karbantartani, és akár mellényzsebben is elfér. (Mennyire tetszett volna Hercule Poirot-nak!) Mindezt kiegészíti egy bajszos férfi képe, mindjárt könnyebb volt a dolgot elképzelni. Remek, faragott tokos álló és faliórák is voltak, sajna, egyikük sem járt.
Voltak csodaszép ezüst ékszerek, olyan stílusban, ami most újra nagyon divatos, sok nemes fából készült bútor, továbbá jó néhány porcelán mosdótál, a hozzáillő kancsóval, Teáskészlet, no meg ételhordó, ami egészen olyan volt, mint alumínium vagy műanyag utódai, csak éppen porcelánból.
A kiállított képek eléggé átlagosak voltak, de a tárgyak csodásak. Mindjárt a bejáratnál volt valami dobozféle, megkérdeztem, mi az, kiderült, hogy pénztárgép. Az életben rá nem jöttem volna! Azt hittem, valami zenedoboz-féle.
Van továbbá ajándékbolt, csodás ezüst ékszerekkel, illetve egy gyógyszerdoboznak hirdetett, körömnyi kis valamivel. Szerintem ebbe legföljebb öt rizsszem fér el, az is az élére állítva. Viszont szépnek szép! Ha valaki ízléses és egyedi ajándékot keres nőnemű hozzátartozójának, itt megtalálja. Egyszóval: nagyon megérte megnézni, a múzeumi alkalmazottak is udvariasak és szívesen elbeszélgetnek a látogatókkal.
Irodalomtörténészek egybehangzó véleménye (no meg a sajátom) szerint a trilógia (Nemo kapitány, A rejtelmes sziget, Grant kapitány gyermekei) a legjobb Verne művek.
Igen, eléggé idealista volt, de amikor ő élt, az egy optimista, a technika győzelmében bízó kor volt. Igaz, a franciák kaptak egy hatalmas pofont a porosz győzelem után, de ettől még joggal érezhették úgy, hogy egy dinamikus, előrehaladó korban élnek.
A tévéműsor előtt két héttel hallgattam egy előadást Verne utópiáiról, nagyon érdekesnek találtam.
Gyerekkoromban célirányosan jártam a könyvtár ama polcához, ahol a Verne-könyvek voltak, mindegyik nagyon tetszett, legjobban talán a Rejtelmes sziget. Aztán felnőtt fejjel - amikor egy újság ismét kiadta pár évben sorozatként a műveit - néhányat újraolvastam és rájöttem, hogy számomra már nagyon idealista (vagy a fordítások nem voltak olyan jók).
Még egy kellemes meglepetés ért az elmúlt napokban: a Jane Austen könyvklub c. film. Méltó tisztelgés az írónő emléke előtt. Öt nő és egy férfi beszélget Austen könyveiről. Boldogan állapítottam meg, hogy a Lady Susan kimaradt a szórásból. Azt is, hogy ha résztveszek rajta, tömérdek mondanivalóm lett volna. Azon meg jót derültem, hogy a társaság egyetlen férfi tagja inkább a sci-fiért rajong, és váltig ajánlgatja, de az a nő, aki tetszik neki, erről egyszerűen nem vesz tudomást. Csekélységem mindkét műfajt kedveli, ezért pl. Clarke-t nem kellett bemutatni .
A történet végén ki-ki megtalálja a párját, még akkor is, ha a legidősebb szereplő már hetedszer megy férjhez. Hiába no, mit nem tesz a gyakorlat.
Február 8-án volt Verne Gyula (juszt sem Jules Verne) 185-ik születésnapja. Az egyik ismeretterjesztő csatornán beszéltek róla. Számomra érdekes volt megfigyelni, hogy csillagász, barlangkutató és mélytengeri búvár egyaránt az ő művei alapján kapot kedvet a szakmájához, illetve hobbijához. Még érdekesebb volt, hogy a lelkes (és alighanem mérnök foglalkozású) rajongói modellezték a Gőzházban szereplő elefántot, és azzal látogatak el az író szülővárosába, Nantes-be. Jó sokan álltak az utcákon, és lelkesen ünnepelték a felvonulást.
Isten tartsa meg soká a jó emlékedet, Monsieur Verne!
Ma délelőtt egy társasággal együtt megnéztem az Iparművészeti Múzeumban a halasi csipke történetét bemutató kiállítást. A látogatók jelentős többsége nő volt, sóhajtozva ácsorogtak a kiállított csipkék előtt. Legjobban két gallér, és két keresztelői csecsemőruha tetszett mindenkinek, az előtt álltak a legtöbben és legtöbbet. Persze, hogy nekem is tetszettek, de ezek mellett még két dolgot figyeltem meg. Az egyik a gyár alapítója, a millenium korához illően öltözködve, pörge bajusszal, és nagyon szép magyar fejformával. A másik az egyik csipkevarrónő volt, az arcát nem fotózták le, csak a kezét. Öreg kéz volt, és látszott rajta, hogy nemcsak tűt vagy fakanalat forgatott, de biztos, hogy kapát is. Ennek ellenére csodálatos dolgok kerültek ki a keze alól.
Január 5-én Tolkien napot tartottak a Corvin moziban. Ennek keretében a Hobbit szinkronszínészeivel beszélgettek. Több egyéb rendezvény mellett. Nagyon érdekes volt, amit Láng Balázs (Gollam alakítója) elmondott. Szerinte nagyon nehéz volt egy jót sziszegni, nem is beszélve arról, hogy az angol hangsúlyok nem esnek egybe a magyarral. Úgyám, drágaszágom!
Aztán láttam a Király beszéde c. filmet, nagyon tetszett. Viszont kénytelen voltam megállapítani, hogy dadogni sem lehetett könnyű. Nemcsak az eredeti, hanem a szinkrinszínésznek sem.
At újraolvsással én is így vagyok, nagyon aktuális lenne. Tizenéves koromban olvstam, és mély benyomást gyakorolt rám, de be kell vallanom, az elmélkedő részeket csak átlapoztam. Talán ideje lenne változtatnom ezen.
Olyan sok könyvet kellene újraolvasnom, köztük pl. a Nyomorultakat is,mert ilyen mélységig nem emlékszem, csak nagyvonalakban a történetre. Közben meg bennem van a vágy,hogy újabb és újabb (esetleg régi,csak számomra nem ismert) írásokat olvassak.
Elfelejtettem egy harmadik kedvenc filmemet említeni, a Nagy balhét. Szellemes alapötlet, jó kivitelezés, kitűnő színészgárda, érdemes újranézni.
Tegnap meg egy Fehér Klára vígjáték végét láttam, a Nem vagyunk angyalok-at. Itt is fontos a téma (mármint a nagymamák helyzete) de itt nem hiszem a boldog véget! Viszont a szereplőgárda itt is figyelemreméltó.
