A világűr nem üres kutatási adatok szerint 1 köbcm, világűr átlag öt részecskét tartalmaz, ezt 1köbmm-es cső formájú tér gyanánt vizsgálva 1m. hosszú térrészben öt részecskét találunk. Vizsgáljunk most részecske átmérőjű világűr teret fényévnyi hosszban, tegyük fel, ha ebbe egy részecske esik, (most nem akarok nagy számokkal bíbelődni) akkor 12 milliárd fényévnyi hosszú térrészbe a valószínűség szabályai szerint 12 részecskét találunk. Ennyi részecskén küzdi át magát az a foton amelyik ilyen messziről érkezik hozzánk. A felkelő és a lenyugvó napból szemünkbe érkező fény valószínűleg ugyan ennyi részecskén verekedte át magát, mivel a sűrű légrétegen ferdén jutott el hozzánk.
Azt nem tudom megítélni, hogy kettőtök közül ki a képzettebb. Így hát rátok bízom ennek eldöntését. Győzzön meg engem a jobbik. (de ne a Vona félék!!!) :))
Nincs ott elbújtatva semmi körkörös. Csak szabiku sokkal kevesebbet ért belőle, mint amennyire képzeli magáról. És virít vele egy közegben, ahol az olvasóknak leesik az álla a sok képlettől. Vagy inkább csak ő, hogy leesik az álluk.
Ez így nagyon sommás. Mert egész más, ha egyik felhasznált axióma csak a rövid tárgyalás miatt nincs megemlítve, de azt egy részletesebb tárgyalásban külön kimondjuk, és semmi esetre se a levezetés végeredményéből akarjuk bizonyítani. És más ha a bizonyításnál hibásan (tudat alatt vagy tudatosan elrejtve) áttételesen felhasználjuk a bizonyítandót is. Az ilyen körkörös bizonyítások semmit se érnek.
Ezt biztosan nem matematikailag iskolázott ember írta. A
"a felhasznált érvényesítő logikai kulcs rejtett (szétválasztott) körkörös jellege"
fordulat egy katyvasz. Megvilágítás helyett egybemossa a fent írt két nagyon különböző dolgot.
Aki valóban foglalkozott valaha a bizonyítások logikájával nem használ ilyen határozatlan értelmű kifejezéseket, mint hogy "szétválasztott", meg "logikai kulcs".
No épp egy ilyen szöveg alkalmas a laikusok megtévesztésére, összezavarására.
" Ez azt is jelenti, hogy valahol minden mese igaz . . ."
Azért ne feledd, hogy ehhez a gondolathoz csak a legvégső tanácstalanságukban menekülnek egyes fundamentális elméleti fizikával foglalkozók, miután minden erőfeszítés dacára se tudtak jelentősen továbblépni a nagy egyesítés, vagyis az utolsó húrelméleti forradalom után. Azóta eltelt húsz év, és még mindig nem látszik, hogy a legalább 10500 lehetséges különböző feltekeredett topológia közül mi választhatná ki a miénket.
Nem. Ez a Te feltételezésed. Egy másik fórumon, nálam jóval képzettebb ember írta az alábbiakat.
„Még amit érdemes megemlíteni, hogy az okok igazi feltárásánál mindig nagyon körültekintőnek kell lenni, különösen egy ilyen bonyolult témakörnél, mint a relativitáselmélet. Ugyanis olykor a tankönyvek is, mikor egy témánál valamilyen kiindulásból kis számolás után állítják B-t, pl. felhasználják hozzá alapként vagy igazolásként A-t. A témát ott persze szépen egyszerűen és frappánsan jónak tűnően ezzel rövidre is fogják.. Egy egészen másik helyen, meg mondjuk A-t vagy azzal egyenértékűt állítanak valamilyen kiindulásból kis számolás után, de pl. felhasználják hozzá alapként vagy igazolásként B-t, vagy azzal egyenértékű dolgot. És ott is minden szépnek tűnik. Az embernek sokszor fel sem tűnik a felhasznált érvényesítő logikai kulcs rejtett (szétválasztott) körkörös jellege, pedig ez így hamis állításokra is vezethet, ha a kiindulással baj van. Valamint gátolja a valódi egyenes okfejtést, és az igazi megértést.”
„Szóval lehet, hogy igazából a fizikusok nem is tudnak tévedni. :o)”
Ezzel most kimondtad a frankót! Akik a magas páholyból szemlélik az előadást mást értenek a színjáték mondanivalóján, mint a földszinten ülő nézők. A szünetben meg azzal érvelnek a földszinteseknek, hogy ők a magasból még a kulisszák mögé isbelátnak. Ha egy kételkedő felmegy a magasba a következő felvonást megnézni, a rá következő szünetben meg azzal érvelnek, hogy már átrendezték a díszletet, vagy megváltozott a szereposztás.:o)
"mintha egy rendező kissé túlkomplikálta volna a darabot"
Lehet. De még netűnik, m értünk a darab végére. Amikor - legalábbis a nézők egy része számára - minden a helyére kerül. Ráadásul ez egy olyan darab, ami lehet, hogy mondjuk a földszinti nézők számára másképpen kerül helyre, mint a páholyban levők számára. Nekem úgy hogy multiverzum létezik, ami különféle dimenziószámú univerzumok nagyszámú, talán végtelen halmaza. Ez azt is jelenti, hogy valahol minden mese igaz - ebben az esetben van olyan világ, amiben igenis van éter és abszolút mozgás és c=∞, persze ott nincs iránytű, higanyos hőmérő és relativista - vagy ha van, áltudósnak nyilváníttatik. Az ottani fórumok egyike "A nagy bummot mellőző világ-keletkezés cáfolata" címet viseli és bizony, ott kívül van a mainstreamen. Az ötdimenziós világok egy részében meg igaz a Kaluza-elmélet. Szóval lehet, hogy igazából a fizikusok nem is tudnak tévedni. :o)
Jól van én 73 éves elmúltam már akár hülye is lehetek, de a forgatókönyv a kissé túlkomplikált világkeletkezés ügyében, még azért úgy vélem változhat, egyszerűsödhet a "forgatókönyv".
Túl sok olyan fordulat van a tudományosan "megdönthetetlenül" bizonyított folyamatokban, amelyek kissé színpadiasnak tűnnek, mintha egy rendező kissé túlkomplikálta volna a darabot.
Pillanatnyilag nincs időm az összes világ-komplikáció elmélyült tanulmányozására Tavasszal egy tiz méter hosszú, mintegy 1,5 magas támfalat építettem, most meg sok a dolgom a kertben, majd a tél folyamán jobban ráérek, akkor talán több időm lesz és megértem a velem kapcsolatos problémáitokat, illetőleg a Nagy Bumm igen sok fordulattal színezett esemény-láncolatát.
Ez az ún. elhülyülés paradoxon. Az illető maga nem veszi észre - hiszen akkor okos lenne, mások meg tapintatból nem figyelmeztetik. Aki esetleg mégis figyelmezteti, az per definitionem tapintatlan, de akkor viszont meg sem várja a pillanatot, tehát az ő szavára sem lehet adni.
Bevallom neked, hogy azért kérdezgetlek, hogy megértsem elképzelésed. Most bizonytalan lettem, hogy meg akarod-e egyáltalán értetni elképzelésed. Nem (csak) te vagy a "határeset", hanem - egy bizonyos helyről, időből - az egész galaxis előzménye van a horizonton - feltételezem, ezt értetted "határeset" alatt. Ha nem, akkor pillanatnyilag rajtad kívül senki nem tudja, hogy mit.
Áruld már el nekem, miből táplálkozik a te lenyűgöző rendíthetetlen magabiztosságod!
Szeretnék egyszer én is ilyen fensőbbségesen nyilatkozni valami olyasmiről, amiről semmit se tudok. Mondjuk a molekuláris genetikáról, a szanszkrit nyelvtanról, vagy esetleg az emelt alapú négy szűk szeptimről.
Hogy azok szerencsétlenek mennyire egzotikus fordulatokat vesznek!
Miközben én továbbra is azon töröm a fejem, miként láthatnék rá inkább magára a valóságra.
Annyira irigylem ezt a tiszta romlatlan együgyűséget.
Bizonyára azt gondolod, hogy szellemeskedtem, pedig nem. A vizsgált objektum a mi galaxisunk. Vannak - legalábbis elvileg vannak - olyan észlelők, akik még csak a 13,8 milliárd éves múltunkat látják, azt a sugárzást, melyet az azóta atomokba kötött töltések bocsátottak ki. Akkor most milyen "dinamizmusra" kell gondolni? Itt, de nem most, hanem 13,8 milliárd éve. Bár felőlem lehet akár most is.
Nézd, annyi egzotikus fordulatot tesz ez a szerencsétlen Nagy Bumm-os világunk (elmélete), csak, hogy a létét - naagy bummos létét - igazolja, hogy ez már nekem kicsit soknak tűnik.
Én továbbra is töröm a fejemet, hogy mivel lehetne egy való-világra rátalálni.
Ez egy elég tipikus cikk. A laikus elolvas egy népszerűsítő cikket, és kb olyannak látja, mint egy népmesét, amiben sárkány meg királyfi helyett kvantum meg kvark szerepel. Aztán úgy gondolja, hogy ő jobb sztorit is tud ezekkel a szereplőkkel, és megírja.
Már az első két mondat elvette a kedvemet a továbbolvasástól. Nagyon rosszul van leírva a határozatlansági reláció. Elég pontosan meghatározható egyszerre az impulzus, és a pozíció. A lényeg: a kettő szórásának szorzata mindig nagyobb a redukált Plank állandó felénél. Ez pedig egy nagyon pici érték, bár egyetlen részecske esetén már jelentős lehet, és elvi korlátot állít a pontos meghatározhatóság elé. Szó nincs arról, hogy egyszerre csak az egyik mérhető. Mérhetők, de nem pontosan.
Hát való igaz, a bumm elmélet igazolásához sok komoly fordulat lezajlásának elfogatása szükséges, én meg a józan egyszerű változat bizonyításán töprengek.
Eddig a felvetéseim erős ellenszenvet váltottak ki a kissé túlkomplikált teóriákat jól ismerők, azokat igazoltnak elfogadók részéről.
Én türelmes vagyok, ha minden felvetésemet egy egy már rég és jól kidolgozott teória cáfolja is, engem nem nem térít el a további önálló gondolkodástól. Lehet, hogy nem tudom hitelt érdemlően megcáfolni a mostani Tudomány nagyra becsült téziseit, de attól azért azok nekem kétségesek.
Ennek ellenére köszönöm a közreműködésedet, és az összes hozzászóló e rovaton kifejtett véleményét, a kulturált párbeszéd mindig hasznosabb mint az egymás pocskondiázása.
