Én Tóth Zsuzsitól hallottam, hogy legjobb, ha a fogantyú fölött fogsz rá a fékre. Épp annyira fent fogod, mintha a fékfogantyúba dugnád a kezed, mégis azonnal el tudod engedni, ha dobni kell a mentőernyőt. Több, mint két éve így repülök. Teljesen bevált.
Első blikkre laikusként nekem olyan érzésem volt vele kapcsolatban, mintha neki ütközött volna valaminek a kupola. Látszik több ernyős a képen, náluk nem látszik hogy gondjuk lenne a széllel. De egy zsinór is elpattanhatott, vagy az ernyő adta meg magát valahol.
Ami számomra még kérdéses hogy volt-e ideje metőernyőt dobni, vagy a kupolával tompított?
Őszintén szólva én még azt se fogtam fel, hogy már nem fölötte van a kupola, hanem alatta és már bele is esett. Szóval annyira gyorsan történt minden és annyira semmi érdemlegeset sem láttam, hogy én passzolnám a törvényszéki patológus pszichológiai eszmefuttatásának szociológiai következtetéseit, a divergencia jegyében. Ámen.. :-D
Én ennyit tudok, másodkézből: "Free Air...,,Gál Sándor,38 éves kezdő,a tó felett végrehajtott feladat közben az alákerült siklóernyőjébe beleesett,,,és tehetetlenül, a vízbezuhant.. Meghalt.." Nyugodjék békében!
Az a baj, hogy a siklóernyőzésről a laikusokban őrült zűrzavar van. Pl. épp most olvastam egy hozzászólást, miszerint a siklóernyőzés luxussport. Hát oké, nem egy olcsó sport, de egy íjászattal foglalkozó ismerősöm is képes volt százezres nagyságrendű összeget elkölteni a megfelelő versenyíjra, meg a nyílvesszők darabja is 1-5ezer Ft -körül alakul, ebből pedig edzésen simán ellődöznek 10-30db-ot belőle.. Vagy az utcai motorosok, crossmotorosok is elköltenek milliós összeget kedvenc mocijukra. Ehhez képes a siklóernyőzés fene ócsó.. De a hegyikerékpárosok némelyike is otthagy fél millát az egyedi bicócsodáért... Vagy a fényképészettel foglakozók is egy jobb gépre elköltenek simán 2-400ezeret... Szóval luxussport mi???
No dehát az újságírók tudják, mivel kell indulatot gerjeszteni, olvasottságot kreálni... Engem meg kora reggel felhív a nővérem, hogy hallotta a hírekben mi történt Egerben, ugye nem én voltam?? "Csalánba nem üt a ménkű!" -válaszoltam türelmesen. Aztán reggel a munkatársakat is megnyugtattam a megjelenésemmel, hogy lám csak, ha ilyen lazán megyek melózni, akkor csak nem én baleseteztem.. De unalmas, hogy évek óta a melóhelyen is ezzel foglalkoznak minden tavasszal.. Téboly!
Ma reggel a klassz fm is bemondta a hírt. A tájékozatlan hírfalónak ugye egyértelmű, hogy mi rögzül: valaki pl 300m magasból lezuhant, és neki most annyi. És így próbáljon mindenki siklóernyőzni....
A valóság amit most tudtam meg egy egri illetékes pilótától:
egy hosszabb ideje nem repült pilóta próbált elstartolni az Eged DNY-ról, beakadt a szárny széle a gallyakba, visszatette az oldalas szél, és szerencsétlenül esett el, bokatörés lett belőle. Az oldalas szél miatt állítólag több ernyő is volt a környező bokrokra, fákra terítve, a DNY starthely az ilyen.
Ha mondjuk egy montainbike-ossal fordult volna elő, hogy elesett és kitörte a bokáját, biztos, hogy nem számíthatott volna országos ismertségre...
A balesetet szenvedett pilótának meg gyógyulást kívánok!
Fb.n beszélgettünk róla.Sok minden együtt járult hozzá a fiatalember balesetéhez.Képzetlenség, időjárás nem ismerete (lásd a videóján a felhőket és a befújásokat amikor is megállt az ernyő), oktató jelenlétének hiánya, aktív repülés hiánya.Ha megnézed a videót, kapaszkodik a hevederekben, és nem irányítja az ernyőt.Aztán az erős talaj menti turbulencia hatására kap egy ordas már-már 2/3-os csukást majd mikor az ernyő elfordulva vissza nyílik és éppen sebességet gyűjtve előre lő, a növendék bele áll a földbe.
A legjobb tanács talán az lett volna, hogy ilyen időben csak üljön a domb tetején, és nézze a felhőket.Az ernyőt pedig hagyja otthon.Sajnos nem így tett, ez lett az ára a meggondolatlanságának.
Őszintén sajnálom, mert ez egy nagyon szerencsétlen eset.Ugyanakkor szerencse a szerencsétlenségben, hogy újjá tudta építeni az életét, és tud önállóan létezni az akaraterejének köszönhetően.
ezt a combhevederes mókát egyszer én is eljátszottam startnál, hátimotorral a mezőn, a hónom alatt előre nyúló távtartó rudakon lógva (a hónaljaimnál fogva). A landolás szóba sem jöhetett, mert az ernyőt lassítani nem tudtam, hatalmasat estem volna a teletankolt, tűzforró motorral a hátamon. De nem is volt előttem hely, emelkednem kellett kerítések és fák miatt.
Lett pár ősz hajszálam az alatt a fél perc alatt, amíg kitaláltam, hogyan lehet a semmiben kalimpáló altesttel, a hónaljaimmal a rudakat szorítva valahogy magam alá húzni a beülő lapját.
Utána megdöbbenve néztük, ahogy küzdött gyakorlatilag az életéért. És eközben még emelése is volt sajnos. Bokorra szálltak és szerencsére megúszták komolyabb baj nélkül."
Az elmúlt évnek az egyik igen jó napján, Kalocsán csörlődtünk.Volt némi tumultus, de alapvetően most nem volt tolakodás, vagy egymás elé terítés.Éppen én jöttem volna, mikor előttem egy fiatalember kupolázva még is csak beterített elém, Pityke akkor felhúzol? szavakkal megspékelve.Egy UP Kantegával.Pityke rám nézett, én pedig mondtam, hogy menjen csak, mert a nagytutiről már lemaradtam, annyira nem sietek.Így a fiatalember kapta a kötelet.
Elindult a csörlés, a pálya É-t végéről startolva. Az ernyő feljött, majd a terhelés ráadásával nem indut el előre, hanem átsodródott a pálya másik oldalára, a következő pillanatban pedig elcsukott a jobb oldala.
A fiatalember bele esett a csukott oldalba földig húzott fékkel, megakadályozva ezzel, hogy az ernyő esetleg vissza tudjon töltődni.Pityke ebben a pillanatban kötelet vágott, mert látta, hogy baj van.
Ekkor az ernyő továbbra is olyan 6-8m magasan elfordult 180 fokot, és egy inga alján éppen picit vissza nyilva, letette emberünket protektorra.Passzív biztonságból jeles!
Különösebb sérülés nem történt, talán a csuklóját horzsolta meg.Mivel videózták a dolgot, azonnal vissza lett nézve, hogy mi történt.A hozzáértők arra a követketetésre jutottak, hogy porördög csinálta a ribilliót, mert a startnál minden szabályosan zajlott.Fel lett ajánlva, hogy azonnal induljon neki mégegyszer de emberünk nem ment bele.Megilyedt, érthető okoból.Élete első csörlése volt, de a mozdulatain látszott, hogy szokott repülni.A termik éppen akkor szakadt el, mikor a csörlős autó elindult, és mivel relatív élénk szél volt, a helyébe töltődő levegő porördögöt generált, ebbe az állapotba startolt bele.
Nyilván picit minden hozzám hasonló kezdő megilyedt, de utána ugyanúgy ment tovább a startoltatás.
Én ezt úgy fogtam fel, hogy a mindig velem lévő őrangyalom küldte oda a pilótatársat.Ha akkor én startolok bele, a régebbi konstrukciójú ernyőmmel biztos, hogy durván oda vertem volna magam.
Azóta igyekszem elkerülni az ilyen meleg, élénk szeles napokon a csöléses startot, mert ilyenkor nem magától szakad el a termik, hanem a szél szakítja fel.Nem elég, hogy az ilyen termik tapasztalatom szerint pici és dobál, de a helyébe beáramló levegő porördögöt generál.
Leszállásnál is tud némi riadalmat okozni, mikor éppen készül az ember kilebegtetni, erre az ernyő elkezd táncolni, mad megáll, jön az emelkedés, aztán a kupola picit előre lőve (itt kell már rögtön óvatosan fékezni) megindul előre.
Ha az ember nincs észnél, könnyen hasraszállás lehet a vége.Saját tapasztalat, mert szálltam hasra! :D De ez csak a "barátsásgos" porördög esetén működik.A nagyobbakat jobb elkerülni.
Azért hoztam ide ezt az írást, mert hátha akad az itt olvasók (persze főleg az újoncok) között, akik még nem tudják, miről van szó. Tanúja voltam a 3-4 évvel ezelőtti porördögös esetnek (amit véletlenül sikerült is felvenni a Fedémesen évente 2-3 alkalommal történő hasonló eset közül, /lásd: Youtube/Fedémes/Porördög/), amikor a csak beülővel terhelt ernyő elszállt, hogy a kezdők mennyire meglepődtek tőle. Elméletben már tudtak róla, de mégis nagyon lenyűgözte őket a felismerés, hogy: "Jééé, tényleg van ilyen?!" Konkrét példák nélkül nemigen akarják elhinni a tanulók, hogy oka van a nyári, napsütéses napokon a déltől (gyakran már 10-11-től, az oktatói megérzések és meglátások alapján) este 5-ig a gyakorlás leállításának.
Amerika száraz sivatagos vidékein gyakran találkozunk egy speciális termikjelenséggel, a dust devil-lel, amelyet magyarra szó szerint porördögnek fordítunk.
A ’94-es női sárkányrepülő világbajnokság helyszínén a washington állam beli Chelan-ban a starthelyen állunk, a lányok sárkányaikat szerelik, készülnek az edzőnapra. A siklóernyők már a levegőben, fölöttünk kerengenek, mutatják, hogy már van emelés, csak gyenge. A szél alig fúj, határozatlan iránya miatt nem is tudjuk, melyik irányba startoljunk. Hirtelen kiabálásra leszünk figyelmesek. „Dust devil! Dust devil!” hangzik egyre többfelől. Mindenki a gépéhez rohan, míg én az ácsorgó csapatvezetők felé nézek. Ők egy irányba tekintenek, a hegygerincen egy kis negyven centis átmérőjű portölcsér halad felénk. Felkúszik a hegyoldalon, és elporoszkál a lábaink között. A lányok kétségbeesetten markolják gépeiket.
Ettől rettegtünk? Ez a kis forgószél-makett a pánik oka? Megmosolyogtam a megrémült arcokat, és átnéztem a kilométerekkel előttünk húzódó sivatag felé. Érdekes. Ott meg több száz méterre magasodó portölcsérek ácsorogtak felhők nélkül. Milyen jó, itt festett termikek várnak a távrepülőkre.
Másnap egy versenyfeladat során, követve lányainkat épp e sivatagon kellett keresztül mennünk. Módom lett közelről megtapasztalni egy felnőtt porördögöt. Tízméteres átmérővel közeledett felénk a forgó kavarodás, amely húsz méterrel feljebb már a talajon látott átmérő többszörösére hízott. Úgy kétszáz méteren az egyik japán kislány beleforgatta sárkányát, és jó 70 fokos döntésű fordulókkal felesett az égbe. Szájtátva bámultuk. A természet erejét és a japán bátorságot.
Egy hónappal később a franciaországi EB-n találkoztam ismét e jelenséggel. „Dust devil! Dust devil!” hangzott egyre többfelől. Áááá… Ezt már ismerem. És valóban elsétált mellettem pörögve a jól ismert 40 centis kismacska. Aranyos porcica. Azután hihetetlen dolog történt. Mellettem tíz méterrel a gépe orrát erősen markoló pilóta hirtelen felemelkedett, a sárkány egy orsó perdülettel a hátára fordult és árbócát leszúrva két gyors fordulatot perdült a földön, a gép orrát markoló embert körbe-körbe vonszolva a sziklás talajon. Hoppá! A kismacska megvadult. Ekkora energiára azonban nem számítottunk, a porördög most igazán sátáni elemében volt.
Az utóbbi évek nyarai egyre szárazabbak, olyan sivatagos lett a Kárpát medence időjárása. Mostanában egyre gyakrabban hallunk híreket a hazai porördögök bestiális tetteiről. Az, hogy szinte szélcsendes viszonyok között, vagy az uralkodó szélirányt megcáfolva hátulról érkezik és sárkányokat borogat, még belefér. De idén már több komoly baleset származott abból, hogy váratlanul támadt és kivédhetetlenül felkapva a siklóernyő kupoláját odavágta a mit sem sejtő pilótát a földhöz.
Honnan sejthetjük, hogy érkezik a gonosz?
Ez is csak termik, mint a testvérei, csak a körülmények miatt kevésbé számítunk jöttére, földön látható kis mérete ellenére nagyon energikus, és váratlan veszélyeket rejt. Már egy méterrel magasabban is jelentős kiterjedésű, erőteljes mozgású, örvénylése nem a klasszikus termikmetszetet követi, forgó mozgása erőteljesebb, a buborék örvénylési határai markánsabbak. Az emelése hirtelen, szinte átmenet nélkül felkap, majd öt, tíz húsz méteren kidob és merülése földhöz vág. A kupolának ideje sincs bármiféle mozgást felvenni, de ha igen, az várhatóan pörgés lesz, s mire csukódna már a földön is vagy. A hirtelen lengések miatt nem biztos, hogy biztonságos földet érési pozíciót tudsz felvenni, lehet, hogy épp a becsapódás előtt ránt meg a kupolánál fogva, és elkaszál.
Ha az idő száraz, ha a gradiens a talaj közelében nagyobb, mint feljebb, akár kék termikes napunk is lehet, ha a besugárzás erős, ha a levegő nem mozog és nem szállítja el a megmelegedett közeget, a talaj közelében jól nyissuk ki a szemünket. Figyeljük meg a korábban mozdulatlan lombok váratlan remegéseit, a portölcsérek képződésének helyeit és mozgásuk irányait. Ha a termikforgók mozgási iránya nem meghatározható, vagy hol kicsit erről, hol kicsit arról közelednek, azaz az áramlási irány nem határozott, akkor legyünk résen. 50 méter felett még profi ernyőkezeléssel el is tekerhetünk belőle. De közelebb a talajhoz már nem szabad kockáztatni. Egy csukás, és nem lesz idő az újranyitásra, vagy a mentőernyőre. Leszállva, a váltások elkerülése, az egységes felület közepére törekvés biztonságot nyújthat. A talajon állva azonban nem mindig látható a meginduló mozgás, egy hegyi starthelyen pedig lehet, hogy nem látunk rá a domborulattól a hegyoldalon meginduló forgóra. A porördög többnyire nem a meredek szélfelőli oldalakról támad. A lapos felületekről egy darabig nem szakad el, és lábunkig kúszhat. A hátoldali rotorok pedig kifejezetten segíthetik hátulról támadásukat, vagy elszakításukat. Ezért veszélyesebb ilyen időben a visszaszállás, vagy a hátrasodródás.
Egyetlen orvosság a befújások és kihagyások ciklikusságának méregetése, és annak megítélése, hogy a körülmények miatt jöhet-e, jön-e porördög. És ha valaki meglátja, kiabáljon amerikai mintára, mert a porördög érkezése nem magánügy. Van amikor egyedül nem tudunk elbánni vele. Különösen, ha nincs elég gyakorlatunk. Ilyenkor kérjünk segítséget, feküdjünk rá a kupolánkra, ha sárkányt kell megfogni, lépjünk át a kormányrúdon és fogjuk keményen a gépet az orránál. Ragadjuk meg egymás zsinórjait, vagy sodronyait! Vigyázat! A társ lefogása nem megoldás, hiszen vele együtt könnyedén felkaphat.
Ha elment egy porördög, tíz húsz perc, és jöhet a következő. Ha számítunk rá, elkerülhető.
A legutóbbi repülésemen az üzemanyag ellenőrző tükröm, ami egy kihúzható síbérlettartón van, beakadt a hálóba. Eszembe jutott az ausztrál srác balesete. Egy ideig próbáltam kiszedni, sikertelenül, majd, mivel nem tudta behúzni a légcsavar és elég messze volt tőle, így repültem végig a távot.
"25 méter magasból zuhant le egy hatvanéves magyar siklóernyős csütörtökön Ausztriában - írja az oe24.at hírportál. Súlyos sérüléseket szenvedett.
A rendőrség tájékoztatása szerint az Ausztriában nyaraló magyar siklóernyős Embergeralm-ban (Spittal) nem sokkal a felszállás után mintegy 25 méter magasból zuhant le és lábtörést szenvedett.
A sérültet mentőhelikopterrel emelték ki a színhelyről és szállították kórházba a kelet-tiroli Lienzbe."
Az ausztrál ppg világrekorder, Chris Atkinson halála:
(a szakadozott hálót korábban leszedte a keretről, azon keresztül a légcsavar behúzta és feltekerte a jobb fékzsinórt, ez földig tartó spirálba rántotta a siklóernyőt. Mentőernyőt dobni nem volt ideje).
Accident/Death resulted in right brake toggle being caught by the propellor, causing a severe right hand spiral dive into the ground. The contributing factor was that the safety netting (which had deteriorated slowly on Chris's PPG over a period of time) was removed by Chris and not replaced on the day of the accident.
Reserve had not been thrown, possibly meaning the catastrophic event happened at low altitude. Reserve was a overhead reserve.
Measurements of brake line lengths were standard on his Hadron and so were not extended as some have wrongly reported.
Low hang-point paramotors when a Pilot leans forward, the cage can move closer towards risers and with Chris removing the safety netting prior to his tragic flight, resulted in the brake toggle being caught by the propellor, with Right hand toggle entangling onto cage frame, which was impossible for the Pilot to release. Brake line was still attached to PPG frame behind pilots head when witnesses came to Pilots aid..Pilot impacted face down at high speed resulting in his death.
Velem is megcsináltatta a reporvos, csak szék nélkül kellett forogni (biztos nem volt forgószéke). Aztán lazán megálltam a lábamon, szétterpesztett lábakkal. Erre rávágta a doki, hogy ez csalás és újracsináltatta, majd zárt lábakkal kellett megállni, kinyújtott kézzel, csukott szemmel.. Ekkor már eldőltem, ezért újracsináltatta és rájöttem, hogy zárt lábbal és roggyantott térdekkel -kígyózó mozdulatok kíséretében- talpon lehet maradni..
Ennyiben maradtunk, a többi vizsgálat simán ment.
A vicces a szevizsgálat volt, ahol azt javasolta, hogy azokat az apró betűket lassan olvassam fel, nem kell sietnem. Nekem jó szemem van ezért lazán végigdaráltam az egészet, erre közölte, hogy rontottam! Nem hittem el! Aztán kiderült, hogy azt a 2mm-es "K" betűt "X" -nek néztem. De ezt is csak úgy láttam meg, hogy a lapot jó közelről megnéztem. Az a ku*va "K" betű a gagyi karakterkészlet miatt közelről is nagyon hasonlított "X" -re!
Ez az, köszi! Már rég olvastam erről az úriemberről, ezért nem tudtam pontosan.
Akkor a félszemű pilóta legendája is másik történet, de lehet hogy csak az egyik ismerősömre gondoltam, aki szintén félszemű pilóta, mégis fenemód jól repül...
A forgószék egy igen érdekes jószág. Anno a nyolcvanas években, az volt a szokás, hogy lehajtott fejjel kellett a forgatás alatt ülni, majd felegyenesedve előre kellett nyújtani a két karunkat. Jól lehetett korrigálni a falon lévő díszcsík alapján. Az egyik orvosin azután megláthattam a módszer értelmét, amikor az egyik előttem lévő srác a forgatás után eldőlt a székben, mint a rongybaba. Képtelen volt korrigálni.
