Én megértem a relativisták kétségbeesését. Leélték az egész életüket a relativista vallás bűvöletében. Megtanulták, hogy a dogmákon nem szabad gondolkodni, azokat kételkedés nélkül el kell hinni.
És lám, egyre inkább kiderül, hogy a hitviláguk összeomlóban van. A belső ellentmondások szétfeszítik a relativizmust, a tapasztalat pedig egyre inkább cáfolja. A megmagyarázhatatlan hittételek, mint hátrahagyott csontvázak sorban borulnak ki a szekrényből.
A tévedések és hazugságok egyre nehezebben védhetők. Közeledik az összeomlás, ami maga alá fogja temetni az elvakult hívőket is. És nincs kiút.
Én megértem, hogy a hozzád hasonlóan buta emberek számára sok minden zagyvaságnak tűnik a világban. Nem tudják követni a képességeiket meghaladó gondolatokat és eseményeket , s hamar fel is adják a megértési kísérleteiket, azzal vigasztalva magukat, hogy azok úgyis mind hülyeségek, mások csak eljátsszák a megértést. Így abba a helyzetbe manőverezik magukat, mint az autópálya felhajtón eltévedt fickók, akik a sok szembejövő miatt azt hiszik, hogy mindenki megőrült körülöttük.
A tudásod és a fejed egyre kongóbb ürességeit mutatod itt be!
A diszkrét megoldások éppen a folytonos mezők sajátfüggvényeiként és sajátértékeiként állnak elő. Amelyeket a mezők peremfeltételei választanak ki.
Nagyon hasonló módon, ahogy egy üregrezonátorban a folytonos elektromágneses mezőnek csak azok a diszkrét hullámhosszú rezgései gerjeszthetők, amelyek illeszkednek a rezonátor peremeihez. Vagy ahogy egy sípban, egy húrban is csak azok a kitüntetett hullámhosszú hangok kelthetők, amelyek illeszkednek a síp, a húr határaihoz.
Szóval akkor feltalálták a darabos-folyamatos elméletet.
Gratulálok hozzá.
Azt azért tudni kell, hogy ha manapság valaki nagyotmondóbajnok akar lenni, akkor minden szó elé odabiggyeszti, hogy "kvantum", és akkor mindenki elájul a nagy tudásától.
Ez a kvantummező elmélet számszerűen nagy pontossággal kiadja azoknak a fizikai jelenségeknek a lefolyását, amelyek a gyorsítókban, a magas légkörben, a kozmoszban és a kvantumkémiában, a kvantumoptikában figyeltek meg, és tömegesen alkalmaznak a lézertechnikában, a molekuláris kémiában, a félvezetőgyártásban, a nukleáris iparban. Sok esetben 10 számjegy pontossággal.
Ez az elmélet működik.
Te mit számoltál ki a fényközeged feltételezésével?
A nem létező könyveid kötetszámán, példányszámán, oldalszámán, fejezetcímein, borítólapján kívül.
„Minden részecske egy elemi gerjesztés. Egy elektron például a kvantum-elektrodinamika egyik fundamentális mezejének, az elektron-pozitron mezőnek az egyik gerjesztett rezgési módusa.”
Ezek szerint van egy fundamentális mezője a proton-antiproton párnak is, amiből gerjesztési módussal bukkannak elő. A pozitront már előcsaltuk a mezejéből, de az antiprotont még csak nagyon ritkán sikerül. Mivel az anti-részecskék nagyon jól rejtőznek a Q fundimezőben. A Nagy színpadra lépést (BB) követő Nagy annihilázás után, csak a nem anti részecskékből maradtak „mutatóba”, hogy a színdarabot lejátszhassa magának a Nagy drámaíró. (Alias Jehova Jenő);-)
Minden részecske egy elemi gerjesztés. Egy elektron például a kvantum-elektrodinamika egyik fundamentális mezejének, az elektron-pozitron mezőnek az egyik gerjesztett rezgési módusa.
A modern fizika szerint nem igaz az a kép, amely szerint az elektronok, mint egyedi részecskék keringenek az atommag körül. Inkább úgy kell felfogni, hogy az elektronok mindig mindenütt vannak, de mégsincsenek konkrétan sehol.
Ez persze értelmetlen akkor, ha egyedi részecskének tekintjük az elektront.
De ha nem részecskének tekintik, akkor pedig meg kellene tudni mondani, hogy mi az elektron.
Talán hullám? Minek a hullámzása?
Vagy, ha sem nem részecske, sem nem hullám, akkor micsoda?
Erre sincs válasza a "modern" fizikának, csak a ködösítés megy ezerrel.
"Az elektronnak nincs pillanatnyi tartózkodási helye, vagyis soha nincs sehol."
mondtad ki, hogy baromság.
A saját hülyeségeidért pedig csak magadat okolhatod.
Egy kocsmában nagyobb sikered lenne velük.
Valójában az elektronok mindig és mindenhol vannak. Mégpedig a kvantumfizika állapotfüggvénye által megadott, jól kiszámítható valószínűséggel. Egy atomban kötött elektronokra ez az érték nagyon kicsi a magtól távoli helyekre, a közeliekre nagyobb, de sehol se 1. (Vagyis nincs "pillanatnyi tartózkodási helyük"). A közeli helyeken pedig a kvantumszámoknak megfelelően elég cifrán változik az állapotfüggvény értéke.
Persze azon csak röhögnének, ha egy szenilis vén trotli marhaságokat gagyarászna nekik, a nem forgó Holdról, a robbanó semmiről, meg a lófütyi téridőről. De hát hogyan is beszélhetnél te értelmesebb dolgokról, mikor az efféle kocsmai okoskodásnál magad se tudsz többet.
Legfeljebb hazudni.
A ködkamrákban fénysebességnél gyorsabb elektronokról, a fénykvantumok méteres hosszáról, a villamos mezővel működő részecskegyorsítókról, meg a relativitáselméletet megtagadó mosdatlan Einsteinről.
A diákok nem értik mi az a feketelyuk, a féregjárat, a sötét anyag, a sötét energia. Nem értik, hogy a semmi hogyan robban fel az ősrobbanáskor, hogyan tágult hirtelen óriásira, ha fénysebességnél nincs nagyobb sebesség. Nem értik, hová tágul az univerzum, ha az a világmindenséget jelenti. Nem értik mi a lófütyi az a téridő, és hogyan görbül el. Stb, stb, stb....
Nem értik ezeket a baromságokat, mert ezek értelmetlen dolgok.
Ezeken vihorásznak nagyokat, ahelyett, hogy megtanulnák a fizika történetét, megismernék azokat a koponyákat, akik előrevitték a tudományt.
Elég avítt elképzelés egy százötven éves életrajz gyűjteményből fizikát tanítani.
De hát azzal eddig is tisztában voltunk, hogy magáról a fizikáról te úgyse tudnál semmit se mondani, csak összevissza intrikálgatnál a fizikusokról. Ezen az öreguras módin alighanem jót vihorásznának a diákok.
Ha Czógler Alajos ma élne, egészen biztosan meglátná a párhuzamot, az sötét középkor és a mostani "sötét újkor" között. A jelenlegi értelmetlen kor sötétséghez szoktatott emberei a nyomába sem érnek.
Kiváló koponya volt a saját korában. Nagy kár, hogy fiatalon halt meg.
Egyébként Heller Ágost "A fizika története" c. szintén kétkötetes könyve csak pár évvel később jelent meg, s az sokkal inkább szól magáról a fizikáról, mint Czógler. Aki ehelyett inkább az élettörténeti legendákat ömleszti magasztosan retorikus előadásban.
Nevetséges felfuvalkodottságodban már úgy képzeled, mintha rólad szólnának azok a dicshimnuszok amelyekkel Czógler Alajos áradozott Roger Bacon-ról "A fizika története életrajzokban" c. könyvében.
Erről egy idézet jut az eszembe. Kitalálod-e, hogy ki írta, és kiről?
"...az értelmetlen kor nem volt képes arra, hogy a kiváló férfiú nyomdokaiba lépjen; a fáklya, melyet B**** meggyújtott, sokkal erősebb fényt árasztott, semhogy a sötétséghez szokott szem azt elviselhette volna."
Ti is sötétségben éltek, és képtelenek lennétek elviselni a világosságot.
Ezért az én könyveim már a következő generációknak szólnak.
