Mindennek lehet kultúrája: A viselkedésnek, az állattartásnak, a nevelésnek, az írásnak, az olvasásnak, a vitának, a szexnek az evésnek az ivásnak stb. stb. Ezért ebben a topikban semmi nem off. Írhatsz bármiről, az sem baj, ha nem mindig kulturáltan.?;)) Reményeim szerint kialakul majd párbeszéd, vita, de szívesen látom a magányos farkasokat is.
Akkor az én másik nicknevem meg Restasszony lenne. Valamelyik nagynéném hívta a galuskát rest asszony tésztájának, és ez nagyon megmaradt bennem. A másfél évvel ezelőtti színházjegyet is azért vettem, mert éppen a könyvtárban voltam, amikor árusították.
Ha egy másik nicknevet kellene választanom, a lusta dög lenne az, mert ez jellemez engem leginkább :) ... Ezt a jegyet is a kolleganőm szerezte,de nem bántam meg....
A leírásod alapján azt hiszem, megnézésre érdemes darab lehet! Én viszont egy lusta disznó vagyok, és nehezen indulok el hazulról. Viszont december elején szintén a Csepel művelődési házban játsszák Beumarchais-tól Figaró házasságát, erősen gondolkodom, hogy meg kellene néznem.
Én is színházzal jövök, tegnap láttam a Pesti Színházban A mikve című darabot. Nagyjából annyit tudtam róla,hogy egy zsidó női rituális fürdőben játszódik egy ortodox közegben. Nem is nagyon akartam előre olvasni kritikákat,beszámolókat, de azért belefutottam egy-egybe és nem írtak rosszakat. A színházi szórólap - ha jól emlékszem - vígjátékként írta,de ebben nem vagyok biztos. Én sokat mosolyogtam a darab nézése közben, mert volt min,de nem volt ez annyira vidám történet, a korlátok elleni lázadásról, tradíciókról,női szerepekről szól, a vége kifejezetten drámai. Jó alakításokat láttam. (Igó Éva, Hegyi Barbara,Pap Vera, Börcsök Enikő, Kovács Patricia, Stefanovics Angéla, Tornyi Ildikó) A végén a meghajlásoknál a színésznők arcáról még nagyon jól leolvasható volt az átélt dráma, nem volt könnyű visszazökkenniük a valóságba. Ajánlom megnézésre, lehet, nekem is meg kellene még egyszer néznem.
Más.
Ma délután olvastam egy kiállításról, ami mostanában nyílt,nyílik a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban, Görgey Artúrnak a szabadságharc során szerzett életveszélyes fejsebével kapcsolatosan az akkori orvoslás lehetőségeiről. Érintőlegesen orvoslással kapcsolatos területen dolgozom, érdekelnek az ilyen jellegű dolgok, biztos megnézem ezt a kiállítást. Még úgyse voltam soha az Orvostörténeti Múzeumban.
Miután ezt leírtam, rájöttem,hogy szépen kapcsolódom Görgey Gáborhoz,mégha áttételesen is:)
Tegnap megnéztem Görgey Gábor: Komámasszony, hol a stukker? c. színdarabját. Nagyon tetszett, az előadás pergő, jó ritmusú, minden színész megkapja a lehetőséget, hogy a szerep kínálta helyzettel éljen. Bár az is igaz, hogy a szerző is igen érdekes szituációklat és jellemeket írt meg. Nagyot és sokat nevettem, de a végén keserű szájízzel távoztam. Csak most gondoltam végig, hogy a legjobban az értelmiségivel bánt el, talán ő volt a legrosszabb, mert ő hatalomhoz ideológiát is gyártott. Egyszóval - megérte megnézni! Annak idején láttam egy televíziós közvetítésen, de nem nagyon emlékeztem rá, most újdonságként hatott rám.
Elsőre nem ment át, most újra írom. Igen, a Sziklakórház igen érdekes hely, végén alig tudtam megállni, hogy ne vásárolja egy hatvanas évekből való injekciós fecskendőt. A telefonközponton meg teljesen elandalodtam, azt hiszem, 1967-ben dolgoztam egy ilyenen. Bár nem volt azonos, de nagyon hasonló. Egyébként házon belüli központ volt, nagy ürümmel dugdostam a kért hívásokat.
Tényleg,a sziklakórház is nagyon érdekes ! Vagy 2 éve voltam ott nyáron, a hely érdekessége mellett még az is jó volt,hogy kint 35 fok volt, a sziklakórházban meg kellemesen lehetett borzongani!
Szerdán voltam a sziklakórházban. A belépőjegy nem éppen kedvezményes, a hely viszont nagyon érdekes! Nincs klausztrofóbiám, de azért nem bántam, hogy kikerülök a napfényre! Utána a valóban szép őszi napfényben még vagy két órát sétáltam és gyönyörködtem a Várban.
Tegnap tökéletes októberi nap (gyönyörű napfény, őszi meleg) volt ahhoz, hogy megint megnézzem a gödöllői kastélyt. Pár évente elmegyek, legutóbb 2003-ban voltam és ahhoz képest megint sok minden szépült. Most láttam először a barokk színházat és most van - januárig - herendi kiállítás is. Mondanom sem kell, hogy ez utóbbi is gyönyörű. Ez évben valahogy porcelános évem:) van, mert nyáron Hollóházán voltam és az is olyan szívfájdítóan szép a kiállítás, hogy csak na.... Aztán a kastély parkja - tényleg kezd méltóvá válni ehhez a gyönyörű épülethez. Gyepesítik, újjépítettek egy kerti pavilont és olyan szerencsém volt,hogy egy iskoláscsoporttal együtt beslisszolhattam megnézni az idegenvezető hölgy jóindulatából; a magyar királyok arcképcsarnokia falfestményeken valamint középen egy kör alakú párnázott ülőpad, Sisi kedvenc ibolyaszínével kárpitozva.
Nagyon ajánlom félnapos programként ! A kastélybeli kiállításon igazán kedves teremőr hölgyek vannak, akik szívesen osztanak meg apróságokat, pl. hogy a nagy koronázási festményt milyen szögből kell ahhoz nézni, hogy meglássuk, a festő is odafestette magát mintegy szellemarcként.
De, igazad van. Én nem vagyok könyvtári tag már jó néhány éve, mert még boldogult iskolás koromban kihoztam egyszerre 5-6 könyvet és azt 4 hét alatt el is olvastam, volt, hogy előbb, de most dolgozás mellett nem tudok 5-6 könyvet kihozni a könyvtárból, mert nem végzek velük 4 hét alatt és ezért inkább nem frusztrálom magam:)
Ha nagyon akarok valamit könyvtárból, akkor a másodunokatesómat szoktam megkérni, hogy hozza ki nekem. (Igy olvastam el McCarthy:Véres délkörök és Nem vénnek való vidék c. könyvét, és nagyon jól tettem, hogy nem áldoztam rájuk pénzt, mert annyira nem tetszettek.)
Köszi szépen,még soha nem hallottam róla. Utánanéztem a buklájnon, 53-as, 56-os és 72-es kiadások vannak mindkét címmel, de most könyvekre stop van, téli nadrágot kell vennem :)
Igen, vannak ilyen filmek, amelyeket többször - sokszor - is meg lehet nézni, magyar filmek közül számomra ilyen a Liliomfi, vagy a Tizedes meg a többiek, ha valahol "beleakadok", mindig ott ragadok.
De pl. 16 éves koromban láttam a Ballada a katonáról c. szovjet filmet, ami talán a 60-as években készült,fekete-fehér volt és pl. a fiatal Bodrogi Gyula volt az egyik szinkronhang. Ez a film annyira tetszett, kicsit meg is sirattam és azóta se láttam, egyszerűen félnék megnézni, nem akarom elrontani a döbbenetesen jó élményt....
Aztán meg vannak olyan filmek is, amelyek minden újranézésnél tudnak még újat mondani. Ilyen a Magnólia - van egy ismerősöm, több, mint tízszer látta, és egész elképesztő dolgokat fedez fel még mindig benne. Vagy a Harcosok Klubja - tökéletesen megszerkesztett múvi, nincs benne hiba. Na és ilyen a Harry Potter sorozat - egyszerűen nem találni rajta fogást, pedig már vagy 5x olvastam. És mind az ötször elképesztően élveztem.
Gyűlölöm a trehányságot, így végtelenül tisztelem azokat az írókat vagy rendezőket, akik minden apró részletre ügyelnek. Ez az újranézhetőség/olvashatóság egyik titka. A slendriánságok derülnek ki legelőször az ismétlés során.
Szerintem egy igazán jó film akárhányszor újranézhető. Engem pl. nagyon idegesítenek az olyan filmek, amik csak egyszernézhetők. Pl. az olyan thrillerek, melyek egyes jelenetei újranézve értelmetlenek, vagy csak azt a célt szolgálják, hogy elhiggy valamit, ami távolabb visz a megoldástól. Én szeretek újranénzi filmeket - sőt, ez az igazi teszt. Ami ezen átmegy, marad. :)
Voynich - A bögöly (Van olyan kiadás is, amiben Vihar Itália felett a címe.)Némileg emlékeztet a Monte Cristo grófjára, de annál rövidebb. Minden romantikus, és szerelmes alkatú fiatal nőnek jó szívvel ajánlom. Pasinak nem merném :-))
Nekem pl. nagyon jókor látott film a HA...
Nem is tudom melyik a nagyobb baj. Ha túl korán, vagy ha túl későn látsz egy filmet, olvasol egy könyvet...
Én filmekkel is vagyok így, pl. a Született július 4-én c. filmet egyszer láttam, nagyon megrázó és nagyon tetszett,de nem akarom még egyszer megnézni, félek,hogy elveszik az élmény.
Aranykoporsóba 3-szor kezdtem bele,mire túljutottam az első pár oldalon,de onnantól nagy kedvenc, sorokat húztam alá benne, stb.
Viszont van amit vétek később újraolvasni...Ott van pl. a Bögöly. Szerintem azt csakis fiatalon szabad olvasni :-)) És az Aranykoporsó sem tenne rám most olyan fantasztikus hatást mint tizennégy évesen...
Nekem mindkettő nagy-nagy kedvencem volt, de a kötelező olvasmányok ellen most már nagyon berzenkedem. Nem biztos, hjogy egy gyerek pont akkor jut el az adott műhöz. Van aki már korábban, de sokaknak még biztos nagyon korai egy-egy mű...
