Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Egy kis ízelítő (mikor megláttam, a Szlovák 0619-es oldalszámú Mig-29AS jutott az eszembe, amiről viccesen egy jelenleg is aktív pilóta barátom azt mondta, hogy amikor átküldték a festésmintát a festőkhöz a kép rossz felbontású volt és ahogy kinagyították szétesett, "pixeles" lett, a festők pedig az egész gépet aszerint festették :-)) Mindenesetre érdekes festésminta:
Volt Tüzér úr! Küldtem óriás fájlt, benne amit fel tudtam kutatni neked a Silka belső terének és paneleinek elhelyezkedéséről. Remélem segít összerakni a Puzzle-t.
Figyelmedbe ajánlom ezen a cseh fórumon lévő P kabin képet. Egész jól ki lehet nagyítani, és gondolom, neked is fel fog tűnni az egymás mellett lévő két darab tápvonal átkapcsoló. Én csak arra tudok tippelni, hogy itt a K - SZ átkapcsolót nem a ferrites iránycsillapító és az adás - vétel kapcsoló közé tették, hanem az adás - vétel kapcsoló után, és a kabinon kívülre. Ezáltal elképzelhetőnek tartom, hogy ennél a kabinnál a keskeny antennáról (én csak erre tudok tippelni) lejövő jel is bejutott a vevőbe. Nekem az M2-es Volhovval volt hosszú ideig dolgom. Ott ugye még az adás - vétel kapcsoló előtt kinyomták a keskeny antennákra az adójelet. A tápvonalrendszert megnézve az például kizárt volt, hogy a keskeny antennákról visszavert jel kerülhessen a vevőbe. Az M2-esnél vétel csak a széles antennákon volt lehetséges.
Én tehát a képen az elemeket megnézve arra a következtetésre jutottam, hogy az a szimpla laskaszűrő egy keskeny antenna. Lehetséges, hogy nem volt rajta letapogatás (gondolom, nem is lett volna egyszerű a viszonylag kisméretű reflektorba elhelyezni a két legyező rendszert) akkor viszont az a Volhov alávilágítás, illetve a Nyeva célkövetés üzemmódjához hasonlóan dolgozott.
A kíváló "válka.cz" fórumon szintén csak találgatások vannak a SZNY antenna felett elhelyezett egy darab árva parabolaantennára. A dologról a véleményemet a fordítás után közlöm:
"...Rendszerint úgy tüntetik fel, hogy az RSZNA-75 lokátor első változatainál a két SZNY+RPK antennán kívül elhelyeztek még egy parabolaantennát, amely a komplexum levegőben lévő rakétáira fókuszált. Az egyetlen kép amit arről a rávezetőállomás antennarendszeréről találtam a Kínai HQ-1 (HQ=Hong Qi /olvasd Csung Cshi/ - vörös zászló)..stb..."
/forrás: cseh fórum, buko1/
Ez szerintem csak egy találgatás - nem kizárt, de a rávezetési hurok, valamint az egyes rávezetési üzemmódokban a rakéták által leírt reppályák minden bizonnyal egy pici parabola által besugárzott területen kívülre estek!
Véleményem szerint az egy db parabolaantennával valamiféle kezdetleges alávilágítási üzemmódot próbáltak elérni. Nem tartom valószínűnek, hogy az antenna letapogatott volna, szerintem csak egy pontba sugárzott. A következő lépés a KNY antennák voltak és az általuk ténylegesen is megvalósított alávilágítás üzemmód.
szintén fordítás ugyanonnan:
"...A HQ-1/2 rendszerek nagy sikereként könyvelhető el a Tajvani légierő, valamint a CIA 5db U-2 felderítő reoülőgépének és jónéhány pilóta nélküli felderítő eszközének lelövése a 20. század 60-as éveiben....."
Néhány adat a HQ-1/2 rendszerekről (forrás ugyanaz):
"..A HQ-2 rendszer "tömeggyártása" 1966. márciusában kezdődött. Különböző változatai:
HQ-2: az alapváltozat, a szovjetek által átadott első Dvinák kis módosítása (?).
HQ-2A: a fejlesztése 1973-ban kezdődött, a Vietnámi tapasztalatok alapján a kis
magasságú célok elleni lehetőségek növelése, valamint a zavarvédelem
növelése. 1984. júniusában emelték be a honi lérak rendszerbe.
HQ-2B: a fejlesztése 1978-ban kezdődött, amivel a rendszer mobilitását, a
rakétarávezetés pontosságát és a zavarvédelmet növelték. A fejlesztés
1986-ban zárult ls a '90-es évek elején vállt a honi lérak rendszer szerves
részévé. A legnagyobb változásokat az analóg helyett a digitális technológiák
alkalmazása jelentette.
Ba-6: gyakorló légi cél (Ba=cél)....."
Oszt, hogy honnan vannak ezek az infók és azok mennyire tényszerűek, vagy propagandaszagúak hát nem tudni. Az az igazság, hogy nagyon sok féle fejlesztéssel próbálkoztak a rendszerek első alkalmazásától napjainkig és az azonosítások is zavart gerjesztenek.
Nagyon érdekes volt itt valahol az előzőekben Pétizennyolc barátom felvetése, hogy a SZU-ban hány komplett rendszert gyárthattak le az évek során (ja, Pétizennyolc barátom kaphatnék majd néhány képet a múzeumnyitásról, az októberi Aranysas oldalain nagy meglepetésre viszontláttam magam Volt tüzér barátom oldalán... kellemesen meglepődtem!!). A komplexumok gyári számaiból lehetne kiindulni, de nem tudom, hogy ez mennyire lenne sikeres, ugyanis én emlékszem, hogy nálunk (értsd ezalatt az északi szomszédokat :-))) a Nyeváknál is kétféle gyári számmal lehetett találkozni:
1. volt egy sima négyjegyű, pl.: 7362 (a hetesre az elején emlékszem), a néhai
Bólyain lévő oktatókomplexum UNK kabinban lévő rendszerei pl. a 8310-es gyári
számot kapták..
2. és volt gy ötjegyű gyári számból álló, pl.: 00307 (ez konkrétan az én osztályom
gy. száma) és ez pl. későbbi volt mint a négyjegyű gyári számú rendszerek.
Tehát itt is többféle azonosítószámot (gyári számot alkalmaztak). Ezen belül természetesen minden egyes kabinnak, azon belül minden egyes különálló rendszernek külön-külön gyári azonosítószáma volt. A fene megg aki ebben eligazodik. Azért is mondom az orosz fórumokon kell böngészgetni, hátha beleszalad az ember egy néhai fejlesztőbe, gyártóba :-)))
Abból pedig tényleg nem szabad kiindulni, hogy a szakzsargonban és a dokumentációkban ez egyes kabinok megjelölése különbözött. Csak egy példa: egy sorállományban az osztálynál szolgáló kiskatona, aki az eredeti dokumentációval nem találkozott, nálunk a Nyevánál csak állandóan azt hallotta: "K-kabin, menj a "K"-ba, a "K"-ból hozzd ide a...", ami valójában az UNK kabint takarta. De még mi sem használtuk az "UNV antennarendszer" kifejezést, hanem egyszerűen csak "POSZT"-nak tituláltuk...:-))
Aztán nem csodálom, hogy az egyes "altípusok" közt nem ismerte ki magát a "nyugat", mert még talán a gyárban dolgozóknak sem volt egyértelmű, hogy melyik altípus hova tartozik, milyen azonosítóval, milyen új fejlesztésekkel. Az üzemeltetés, különböző időszakos közepes- és nagyjavítások során a komplexumokba folyamatosan kerültek bele az újonnan kifejlesztett rendszerek (a dokumentációba ezt mindig nagyon precízen fekete tussal belerajzolták!). Természetesen előfordult, hogy a később nagyjavítottakba belekerültek olyan áramkörök, egységek is, ami a fél évvel korábbiakba még nem...... és még nem beszélünk az egyes országokban (tehát nem a gyártó által!) elindított különféle fejlesztésekről (itt sajnálom, hogy az északi szomszédoknál a Nyevákra kfejlesztett és azokba beépített LETVIS rendszerről nem maradt fenn fotó....)
OFF
Charlie barátom, még egyszer nagyon szépen köszönöm a Vándor Karesz könyvét. Igazi kincs ez nekem, főleg így, hogy még dedikálta is :-)
ON
A végére még egy kép (állítólag) a HQ-2-ről (forrás szintén a cseh fórum):
Azt persze sehol nem találtam meg leírva, hogy a keskeny nyaláb üzemmód a vietnami háború miatt alakult ki. Vagyis lehetett az korábban is, csak én esetleg nem tudok róla. (Ami meg nem kifejezetten lehetetlen.)
Egyébként a nagyobb teljesítménysűrűség miatt az eszköz jobban alkalmas a kisméretű célok elleni tevékenységre, mint például manőverező robotrepülőgép, pilóta nélküli felderítő, esetleg lopakodó. Na de hol voltak ezek a vietnami háború idején.
A keskeny nyaláb üzemmód kialakításában - mint minden másban is - gondolom nagy szerepe volt a vietnami háborúnak. Hiszen az orosz feldolgozta az ottani tapasztalatokat, tanította, majd annak megfelelően alakított a harceljárásokon és természetesen a technikán is. A viatnami háború a véleményem szerint komolyan beleszólhatott a keskeny nyaláb kialakításába, hogy geometriailag kissé jobb a zavartűrő képessége a keskeny nyalábnak, mint a szélesnek. Hiszen széles nyaláb üzemmódban 20 x 20 fokos területet tapogatsz le (természetesen erről a területről veszel is) így az onnan érkező összes zavarást beszedi a vevőd. Ám ha a letapogatott tér mindössze 7 x 7 fokos, akkor mindjárt csökken az a terület, ahonnan a zavar bejön, vagyis annak a fránya ellenségnek jobban be kell repülnie a sugárnyalábodba. Vagyis a lokátorod nem szed össze mindent, ami csak arra jár.
És hát ugye rádióelektronikai zavarviszonyok tanulmányozására kiváló alkalom volt a vietnami háború. Aki ott nem tanulta meg ezt a szakmát, annak nem is volt érdemes odamennie. Annak a kezébe mindössze szakállas puska való. Igaz, a vietnamiak mindennel lőttek repülőre, ami a kezük ügyébe került. Nem véletlenül szárad a lelkükön valami 5000 körüli repülőeszköz.
Amit leirtál én azt mind tudom .A kérdésem arra irányult volna, hogy nem a Vietnáni háboruban szerzett tapasztalat kényszeritette ki a keskeny nyaláb bevezetését. Mert,ha igy lenne akkor felesleges a PA antennán keskeny nyalábu tükröt keresni.
Neked volt a PA-n egy 1 x 10 fokos késnyalábod, ami az adó 500 Kw-os teljesítményét figyelembe véve egy meghatározott mértékű fajlagos teljesítményt adott. Ez az adott térrészre kisugárzott fajlagos teljesítmény akkor is annyi volt, ha te közben legyezted a késnyalábodat. Viszont képzeld el azt, hogy az 500 KW-os adóteljesítményedet egy 1,5 fokos tűnyalábon sugárzod ki. Annak a területe kb. 1,7 egység, míg a késnyalábnak 10 egység. Vagyis lényegesen kisebb területre sugárzod ki az adóteljesítményedet, lényegesen növekszik a fajlagos teljesítmény.
Volt persze egy hátulütője, keskeny sugárban csökkent az egyidőben besugárzott térrész, amit egy időben meg tudtál figyelni. Ezért a keskeny nyaláb üzemmód nem volt kifejezetten alkalmas célkutatásra. Még úgy sem, hogy a Volhovnál például volt keskenynyalábú elliptikus kutatás üzemmód.
Ezért általában szélesnyalábú üzemmódban kezdtünk, majd amikor megvolt a cél, akkor áttértünk keskeny nyalábra, majd alávilágítás üzemmódra.
Még alaposabban megnéztem ezt a kabint. Ugyan a kép egy kicsit pixeles lett, de azért a lényeg alighanem látszik, ráadásul egy kicsit össze is firkáltam.
A kabin tetején hátul két olyan tápvonal átkapcsolót fedeztem fel, mint amiből nálunk csak egy volt. A főtápvonal szakasz kijön a kabin hátulján, és belemegy az első tápvonal átkapcsolóba. (1. Piros folytonos vonal) Annak a dobkapcsolónak az elektromágneses átkapcsolója van felette (2. Piros szaggatott vonal) Ebből a dobból jobb felé megy az egyik tápvonal (3. Zöld szaggatott vonal) bal felé a másik (4. Zöld szaggatott vonal) A 4-es irány végén rögtön ott van a másik tápvonal átkapcsoló. A 3-as ág folytatása sajnos nem látszik, de nyakamat rá, hogy valamelyik lassú forgáspontba megy (5. Zöld szaggatott vonal. A 4-es ág folytatásában rögtön ott van a következő tápvonal dob (6. Kék folytonos vonal), felette az elektromágneses kapcsolója (7. Kék szaggatott vonal) Jobbra látszik az ekvivalens antenna is (8. kék pontozott vonal) A második tápvonal dobból egy másik lassú forgáspont felé megy a tápvonal (9. sárga szaggatott vonal).
Véleményem szerint (és megerősödött bennem az előbb leírt keskeny antenna hipotézis.) itt a keskeny - széles átkapcsolót nem bent a kabinban helyezték el a nagyfesz tápegység felett (a ferrites iránycsillapító és az adás - vétel kapcsoló között), hanem az adás - vétel kapcsolókon túl, már a kabinon kívül.
Megnéztem én ezt a kabint alaposabban. Én azt látom rajta, hogy a kabin ugyanaz, mint az öt, majd 3 kabinos Dvina PA kabinja. A hátul látható ekvivalens antenna is ugyanúgy jön ki, mint a PAA kabinnál volt. A ráccsal viszont már baj van. A PA kabin rácsszerkezete hátul folytonos volt, nem volt rajta hiány az ekvivalens antenna felett. Az ekvivalens antennától a tápvonal a lassú forgáspontok felé megy (ezek az oldalszög antenna forgástengelyére vannak illesztve, azok teszik lehetővé a helyszögben való mozgatást). Na innentől érdekes a dolog. Az oldalszög antennán lévő laskaszűrőbe két hasonló méretű tápvonal megy be, csak a csatlakozásnál el van fordítva 90 fokkal. Azt sajnos nem látom, hogy a laskaszűrő másik oldalán miféle letapogató fej (vagy fejek) van, de én arra tippelek, hogy a kínai megcsinálta mindkét sík keskeny antennáját egy reflektorra. Végül is nem hülyeség, hiszen a 90 fokkal elfordított két energia nem zavarja egymást. Na jó, csak egy kicsit.
Az orosz az összeset úgy nevezte, hogy "Кабина П". Érdekes, bár a hivatalos technikai dokumentációban úgy szerepel, ahogy írtad, de a folyó szövegben nem tettek különbséget.
Ma kaptam három levelet a képre vonatkozóan. Mindhárom olyan kolléga, aki a kezdet kezdetén ismerte meg a technikát. Mondjuk közülük egy "parancsnoki szakos" volt a kinti tanfolyamon, és azt mondta, hogy nem emlékszik rá, hogy ott lett volna valami. Persze nem is zárta ki, hiszen olyan régen volt. A másik két kolléga a mérnöki csoportban tanult, mindkettő a kezdettől fogva tanította Börgöndön a Dvinát, és mindkettő határozottan cáfolta, hogy a mi ötkabinosunk lenne a képen. Azon a PA kabinon nem volt plusz laskaszűrő.
Ha érdekel, van egy képem arról a radarról amiről szó volt egy kicsit korábban, de nem magyar, a valka.cz-ről szedtem le. Sokkal nagyobb felbontású mint az előző, így lehet elemezni mi is az az antenna középen.
És hogy hívták valójában azt a "fan-song-C"-t? Sajnos nem tudok eligazodni a NATO kódneveken, (Őszintén: nem is akarok) mindent a szovjet elnevezés alapján ismerek. Könnyebben megjegyzem még a GRAU kódot is, azt legalább át lehet látni.
