Alapinformációk elérhetők a Kinizsi Százas hivatalos honlapjáról: www.kinizsi.org. További információ: bakancsos-szurikata.hu/kinizsi/ - Az eddigi Kinizsik áttekintő táblázata A következő, 42. Kinizsi időpontja 2024. május 25. (szombat).
"Sőt ha jövőre mégis mennék K100-ra akkor gyalogosan 23:59-nél jobb időt tervezve. Ezt már le is tisztáztam magamban, teljesen egyértelmű."
Te sem tudom ám, hogy mit akarsz :))
Eddig arról volt szó, hogy azért nem indulsz a K100-on, mert csak 10 teljesítésig akarsz menni, és az addig még hátralévőket már nem akarod gyalogosokra elpazarolni :))))
Ez a 35 km persze szimpatikusabb szám, és gondolom el is van osztva több részre, de akik jobb időt mentek azoknak a km-számlálójuk ennél csak magasabb lehet. És azért az sem semmi hogy egy majdnem maratoni távú futás mellett van még majdnem 70km gyaloglás is !
Azt persze nem zárhatom ki hogy egyszer majd én is megpróbálkozom a T100-at valamikor a jövőben. (Annak idején szinte csodáltam azokat is akik képesek egy félmaratont lefutni, most már ezen annyira nem csodálkozok, tényleg lehetséges :))
>Én most sem tudom elképzelni magamról hogy ennyit fussak.
Én sem tudtam elképzelni, mi vár 25 km futás fölött - odáig tartottak az edzéseim. Illetve, úgy számoltam a túra előtt, hogy kb. annyit fogok tudni megfutni a 101-ből, tehát talán bírható gyaloglással kombinálva is.
Most összeszámoltam: kb. 35 km-t futottam. Az izmaim ragyogóan bírták, a fáradtság sem volt több/durvább, mint gyalog. (Megj: az előző két teljesítésemben 10-12, esetleg 15 km-re saccolom a futott részt.)
Asciimo pár kilivel többet futhatott, mert a gyalogtempója az enyémnél lassabb, és szinte végig kerülgettük egymást. (Bár lehet, hogy én többet álltam meg.)
Szóval nem olyan ördöngősség, és nagyrészt fejben dől el.
>gyalogosan 23:59-nél jobb időt tervezve. Ezt már le is tisztáztam magamban, teljesen egyértelmű.
A zutóbbi időben eléggé offtopik vagyok, meg offtúra is, sajnos. Így hát most végre megragadom az alkalmat, hogy gratuláljak mindenkinek, legyen az K100, főleg T100...
Asciimo! Örülök és irigylem sikeredet!
Lassan Kinizsi résztáv-specialista leszek. 3:1-re állok, emellett (!) volt 50A (2006), 50B(2005), és most egy 25D(2007) teljesítésem is. Sajnos a G50-en a jó menetidő és egész jó kondi ellenére leamortizálódott a jobb térdem, így már a boxban feladtam a versenyt, de legalább volt lehetőségem egy kellemeset kocogni és a régi szép idők emlékére Vértestolnától hajtani asciimot, aki nagyon szépen teljesített és nem nyafogott.
Külön üzenem a kedves sporttársnak, aki rosszallóan a fejét csóválva ment el az autónk mellett az elágnál, hogy nem csaltam, én ott rajtoltam.
Köszönöm a frissítőpontoknak, hogy outsiderségem ellenére megkínáltak mindenféle jóval, jólesett, sőt, a bakerolls+olajbogyó kombináció új távlatokat nyitott az esti nassolásban... a zasszony szerint úgyis sok lesz már a szalonna meg házi sonka... (nem értem, ő is azt eszik, a gyerek meg kiszopja belőle és jól elvan)
Az a baj, hogy ttúrákra kéne járni edzeni, mert egyedül kezd olyan unalmas lenni (oszt nem is megyek), mint amikor a balaton-átúszásra gyúrtam az uszodában... idő meg szálse...
Kételkedtem ám rendesen, de aztán mégis megcsináltad. Ezen sokat gondolkodtam, szerintem agyilag nagyon felkészült voltál ! Szerintem ez volt az adú a kezedben. Én most sem tudom elképzelni magamról hogy ennyit fussak. Sőt ha jövőre mégis mennék K100-ra akkor gyalogosan 23:59-nél jobb időt tervezve. Ezt már le is tisztáztam magamban, teljesen egyértelmű.
Igen, lehet bottal futni, és ha megszokod, sokat tud segíteni. Csanya most is botozott. A cipőben meg ne a márkát/modellt keresd, hanem a kényelmet. Az említett cipő egyébként elég népszerű a túrafutók körében.
A túlsúlyom elég relatív, én személy szerint nem érzem nagyon se focin (míg el nem kezdődtek a túrék), se túrákon, de a feleségem szerint van mit leadnom :D
Ja, még valami. A lejtőkön futástól azért elsősorban azért félek, hogy a bokám ki ne menjen. Van, aki használ túrabotot futáshoz? A T100-as képeken nem igazán láttam, de pl Csanya a beac maxin botokkal a kezében ment el mellettem... Egy Saucony grid aura tr 5 vagy milyen cipőm van, eléggé szeretem, ennél kell komolyabb?
Elméleti alapozásnak meg tényleg miki oldala ajánlott. A www.futanet.hu-n pedig találsz kedzőknek szóló edzésterveket, amiketlehet a saját igényeidre faragni.
nem kell elnézést kérni, csak igy könnyen láthatod, hogy gyalogosként kezdve, elég sokat készülve meg lehet csinálni. Az elején altvizsla kételkedett, talán jogosan, de aztán sikerült.
A futás részéhez nem értek, viszont most látom, hogy ismerősnek mi jött be a napi rutin kialakítása szintjén. Csak egy ötlet: Találj egy jó útvonalat a munkahelyed és a lakásod között. Akkor nem fáradtan hazaérve kell újra összeszedelőzködnöd és nekiindulnod, hanem a 8-10 óra ücsörgés után lesz levezetés az edzés. Persze ez csak akkor működik, ha meg tudod oldani mind ruházatilag, mind földrajzilag..
Őszre a jubileumi beac maxi van kitűzve, de azon tuti gyalogolni fogok. Ahhoz is jól jön a futás (szerintem tavaly kb ezzel azzal LSD-vel készültem rá, csak nem tudtam tóla), szóval akkor asszem belevágok. Ha nem sikerül valami miatt indulni, a fogyás miatt akkor is megéri :)
Szerintem meg tudod csinálni. A problémát nem az izomzat/kitartás feljavítása ejlenti, hanem, hogy az ízületeid is bírják. A legtöbbet lejtőn fogsz futni, és ez terheli legjobban az ízületeidet.
Vegyél jó minőségű futócipőt. Ha elég pénzed van, vehetsz rögtön egy terepfutócipőt is, de ez az elején nem föltétlenül kell.
Kezdj el kocogni aszfalton. Hetente min. 3 alkalom kezdetben. Nem tudom, futottál-e már ezelőtt is, ha nem akkor egészen rövid távokkal kezd, váltogatva gyaloglással. (Szerintem jó, ha az egy év alatt eljutsz legalább egy félmaraton lefutásáig, de ha futásügyileg nulla közeléből indulsz, ez legalább fél év múlva legyen. Pl. esetleg a november végén lévő Balaton Félmaraton szóba jöhet.). A kocogások sebessége mindegy, fölösleges erőlködni a sebességgel. Később, ha tudsz tenni egy kis szintet a mindennapi futásaidba (egész kevés is elég), az jó, de az elején minél síkabb legyen.
Nézz ki magadnak rövid (mx. 20 km) teljesítménytúrákat, amelyekbe igyekezz minél többet belekocogni. Eleinte inkább csak az enyhe lejtőkön és a síkokon kocogj. Ne üsd ki magad, ne erőlködj. És főleg: ne kockáztass sérülést. Állj, ha fáj.
Azt kell mondjam, "csak" egy K100-am van. Nincsenek óriási idők, megszakadások, sőt, hólyagok se nagyon. Az egésznek más volt a hangulata, mint amit itt olvasgattam tőletek.
Május 19. reggel 6:45. Beállok a sorba. Halkan hangolódunk. Indulás 7:25-kor. Rossz szokásomat, ti. hogy női hátsók mozdulatainak elemző megfigyelésével szórakoztatom magam most is tartom. Az elején a menet közben dohányzókat morcosan előzöm, seggekre nem vagyok kiváncsi.
Kellemes sétának tűnik a Pilis-nyereg, a tervezett 6-os átlag is megvan. Változik a kép és a vélemény Nagy Geti felé. Szerencsére találkozom egy Mátrabércről ismerős formával. Ez meglep, köszöntöm is gazdáját. Csodálkozva, de mosolyogva üdvözöl.
Az ellenőrzőponttól lefelé utólérek egy elképesztőt. El is képedek, ahogy azt kell. Ezek azok a méretek, amiket egyszerűen nem hiszek el. Ilyenek előztek már meg félmaratonin is 18 km után.
Nagy, de a farmer tartja a formát, felette ugyancsak méretes övtáska billeg, miközben ballag. A vízmosásban megelőzöm.
A visszavágás édes pillanatát sokáig élvezném, de lent nem bírok ellenállni a keserű sörnek. Rögtön veszek négy dobozzal, hogy majd a tokodi pincéknél is legyen mit dönteni. A fene! Tokodon ismét előttem a zöld farmer. Kérdésre kiderül, ők bizony nem söröztek. Kellemesen elcsevegünk a semmiről. Lám-lám, ezek is tündérek, lelkem felüdül tőlük.
Tokodon sörözgetve bevárom cimborámat, majd nekivágunk ismét. A szőlők mentén csörtetést hallok a bokorból. Fehérlik egy fenék. Szemérmesen elfordulok, de a hangokra elnevetem magam. - A tokodi víz - jegyzi meg mögöttem egy srác. - Muhahahaaa, ne már annyit ittam belőle! - röhögünk egy sort.
Mogyorósbánya előtt elhagy egy fiatal lány. Az eddigi legcsinosabb. - Nézd, megint itt van a kosaras csaj - szól a mellettem haladó nyurga fiatalember. És tényleg, a cipője arra hajaz! Aztán a nagy zenebonánál előveszem fejlámpámat amivel még megvilágítok egy cicanadrágost, de Bányahegy felé tulajdonképpen dögunalom az egész. Ott fázom egy órát, de a társam nem érkezik meg. Elindulok egyedül. Innen nincs miről írni, egy fiatal sráccal összeállunk és beszélgetve elsétálunk Szárligetig. A utolsó másfelet futom, hogy 22-vel kezdődjék az időm. A kézfogás után csak egy teát iszom, majd eldőlök az iskola előtt. Fáradt vagyok és valamennyire elégedett is.
Életem nője értem jön lányaimmal, és a jövő hölgyei boldogan - talán kicsit büszkén is - ugranak nyakamba. Nincs mese, itt tartanom kellett magam. Na ez volt a kemény!
Szóval 22:55 és sok tapasztalat. A végén nem gondoltam az idén még előttem álló Balaton átúszásra, félmaratonra és maratonra. Egyszerű halandóként úgy gondoltam, elég ennyi. Majd jövőhéttől kezdek el komolyabban úszni, és december végén eldöntöm, van-e esély arra, hogy jövőre 20 óra alá vigyem a K100-as időmet...
