Ugyan, Laci, ez egy idegen tollakkal ékeskedő szennycsatorna. Egy kis Hamvas, Weöres meg László András, Mátra, csipetnyi post punk/gothic... aztán proli oltásellenes meg kuruc.infós fröcsögés. Kösz, nem! Kapja be az úriember.
az egyik legmeghatározóbb zenei hangzás, ami azonnal, pillanatok alatt az első ütemtől kezdve megfogott. olyan csodálatosan, precízen, állhatatosan lett felvéve és mily fiatalok voltak, édes Teremtőm, hogy lehet ilyen mesterműveket alkotni 21 évesen? na jó Rob 22 volt.
azért annyira szívesen beszélgetnék Roberttel és Simonnal, a dalszerzési koncepciójukról. hiába, Bochkor anno nem készített egy fényes riportot Robbal 1996 május végén az Earls Court 2. estéje előtt
maga az a lemez egyébként - a doubt kicsit kilog szerintem- csodálatos. van egy spirituális gondolkodó, aki 1 éve a youtubra egy gyönyörű 22 perces elemzést tett fel a lemezről annak 40. megjelenési évfordulója okán.. csak néztem nagyot, hogy mit keres egy The Cure lemez elemzés, de aztán rájöttem, hogy a tematizálása miatt illik bele a csatornához. tisztelem munkásságát, és a Cure elemzése is ugy nagy vonalakban rendben van.
Igen, a Faith-ről nehéz kiemelni, de nekem mégiscsak a Funeral party az abszolút kedvenc, de persze mindehhez kell az azt megelőző All cats are grey. Az a basszus és harmónium (szinti???), ahogy berobban. A végtelenül deprimált letargikus, fájdalmakkal teli siránkozó ének. Hú, ezt szoktam 60-70 % hangerőre felnyomni, amikor a hifin hallgatom.
Akartam is már ezt itt kérdezni, hogy mikor jöttek a vágyak és álmok, hogy ki mit szeretne hallani tőlük a koncerten, akkor a Faith toplistás volt. Az tényleg csúcs dal, de nekem arról a lemezről az All cats are grey visz mindent. Már ha egy top lemez top dalát ki kellene emelnem. Annak a dalnak hihetetlen atmoszférája van, elég kinézni most és passzol a látvány a zenével.
Alone, Pictures of You, Kyoto Song, A Night Like This, Lovesong, And Nothing Is Forever, Cold, Burn, At Night, A Strange Day, Push, Play For Today, A Forest, A Fragile Thing, From the Edge of the Deep Green Sea, Endsong. Encore 1: I Can Never Say Goodbye, Plainsong, Prayers for Rain, Disintegration. Encore 2: Lullaby, The Walk, Friday I'm in Love, Doing the Unstuck, Close to Me, In Between Days, Just Like Heaven, Boys Don't Cry.
Nosztalgiával gondolok vissza a 2016-os turné elejére, ahol kb. tényleg megjósolatatlan volt, hogy mit fognak játszani. Simán előkaptak soha nem játszott B-oldalasakat, meg hasonlókat...
Most mondjuk új album turné van, ilyenkor koncepciózusak szoktak lenni, úgyhogy most kicsit elnézőbb vagyok.
A legrosszabb 3 éve volt, amikor random fesztiválfellépéseken nyomtak szinte teljesen szabályosan ismétlődő setlisteket.
