"Lehet, hogy rosszul tudom, mert parasztságban annyira nem vagyok otthon, de ez nem úgy működött, hogy a föld a földesúré volt, "megtűrte" ott a jobbágyokat, akik cserébe dolgoztak neki. Aztán amikor úgy jött ki a lépés, egyszerűen kidobta őket a "saját" földjükről."
Nagyon rosszul tudod!
A földesúr (a habsburg -pierleoni patkánykurzus előtt) úgy jutott az uradalomhoz, hogy nagy hőstetteket hajtott végre, s a kiráy vagy más egykori törzsfő, nemzettségfő, nagycsalád feje juttatta birtokhoz.
A nemességnek a birtok fejében katonai szolgálattal, hűséggel kellett szolgálnia a hűbérurát, királyát, amikor az hadba hívta (véres kard, gyűlés) . Hullottak is rendesen az igazi, vérrel vívott főrendek az évszázadok során, a török kiűzéséig! Ezek valóban nemes emberek voltak, s nem kímélték az életüket a harcokban. A XIX. századra alig maradt vérrel szerzett nemesi család az országban. Lettek helyette más vérén , árulással, vásárlással szerzett idegenből teleportált nemesi családok (károlyi félék).
A jobbágyokat a földesúr, kapta portával együtt, a jobbágy porta a jobbágyé volt, a család örökölhette, mivel az akkori termelési viszonyok miatt a megműveléséhez sok ember kellett, nagyok voltak a családok, s az öröklés során a földbirtokok osztódtak, aprózódtak. Ezért lett egyre több olyan telek, amiből már nem tudott megélni a jobbágy család, nincstelenné, zsellérré vált.
A teljes jobbágytelek kb 16 hold volt. A telek mellett jártak szolgáltatások a falunak voltak közlegelői, tavai, folyó, patak, erdő, ahonnan minden jobbágytelek megegyezés alapján fát vághatott (építőanyag, tüzelő) , legeltethetett, itathatott, halászhatott. Az idő során sokszor ezeket a közvagyonokat nyúlta le egy-egy a néphez finoman szólva nem kötődő kegyúr, gazdag polgár. Nem kell ecsetelnem melyik korban, kik éltek vissza ezekkel a lehetőségekkel.
A jobbágynak , a nemessel ellentétben csak művelési kötelezettsége volt. Azaz fegyverrel csak önkéntesen szolgálta az urát, királyát. ha kitüntette magát a harcokban, akkor akár nemességet is kaphatott!
Ez kitörési lehetőség volt az aprózódó jobbágytelkeken gazdálkodók, zsellérek számára.
Ergó a jobbágyság alapjában véve a kialakulásakor egy kiváló rendszer volt. Ami magában hordozta azt, hogy a népesség növekedésével, a telkek aprózódásával megszünteti önmagát.
A napoleoni háborúk, a búzatermelés, a hadi gazdálkodás kapzsisága adta meg a kegyelem döfést ennek a rendszernek. A féktelen kizsákmányolás, a vadkapitalizmus útjában állt az öntudatos, önellátó jobbágyság. Illetve a nincstelen tömeg , akiből prolit lehetett a gyári nagyipar számára gyártani tette lehetővé , hogy felszámolják ezt a természet és ember közeli gazdálkodási formát!
Akinek illúziói vannak a vadkapitalizmusról annak ajánlom Andrzej Wajda egyik legjobb filmjét Az ígéret földje címűt! Vagy Charles Dickens műveit, film adaptációit!
"A híres jobbágy felszabadítás 1948. ban óriási vívmány volt, mert felszabadították , -azaz elvették a jobbágy telkét"
Lehet, hogy rosszul tudom, mert parasztságban annyira nem vagyok otthon, de ez nem úgy működött, hogy a föld a földesúré volt, "megtűrte" ott a jobbágyokat, akik cserébe dolgoztak neki. Aztán amikor úgy jött ki a lépés, egyszerűen kidobta őket a "saját" földjükről.
Az 1949. augusztus 18-án elfogadott, 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotott Alkotmánya hivatalossá tette a „megye” megnevezést, és ettől kezdve csak történeti megjelölésekben fordul elő a „vármegye” szó.
A nemesi rangok és címek viselésének végleges megszüntetéséről és magyarországi használatuk megtiltásáról a jelenleg is hatályos 1947. évi IV. törvény rendelkezik.
A Wessex grófja (angolul: Earl of Wessex) brit nemesi cím, amely Wessex grófságról kapta nevét. A címet összesen kétszer hozták létre a történelem során: első alkalommal a normann hódítást megelőzően az angliai angolszász nemesség részére. Wessex grófság (a "nyugati szászok" lakhelye) egyike volt az Angliában létrejött angolszász királyságoknak, amelyek a 10. században egyesültek és létrehozták az Angol Királyságot.
A York hercege (angolul: Duke of York) brit nemesi cím, amelyet Yorkról neveztek el és a brit királyi család tagjai viselnek. A 15. századtól kezdve, a címet általában az angol vagy brit uralkodó második fia kapta.
Azaz a vármegye rendszer, és az ispán elnevezés ép eszű embert nem zavar, mert csak egy nemzeti jogfolytonosságot állít helyre. A libernyákok pedig nyugodtan toporzékolhatnak, a lőtéri kutyát nem érdekli. :)
Tudod libernyák a feudalizmus a maga idejében nem volt ám rossz dolog!
Különösen ha lehántod róla azt a tömérdek hazugságot amit a bolsevikok aggattak rá.
A jobbágynak volt ám jobbágy telke. Ha jól emlékszem 16 hold volt egy jobbágy telek, amiből egy 6-8 fős család zisztességesen megélt. Annál is inkább mert voltak közlegelők, faizási jog és egyebek. Igaz cserében járt a földes úrnak (aki megfelelő érdemek, hadi cselekmények, hőstettek fejében szerzett földbirtokot, egészen a habsburg pierleoni patkánydúlásig, amikor nemzet árulásért osztogatták az idegeneknek, vagy vásárolhatták a címeket, s onnantól tartozik oldalra köthették a díszkardot..) némi "kommunista szombat", azaz ingyen munka.
A híres jobbágy felszabadítás 1948. ban óriási vívmány volt, mert felszabadították , -azaz elvették a jobbágy telkét - azt a két jobbágyot akinek ekkor még volt földje valahol, valamelyik vármegyében. :)
Mindez azért volt nagy haladár tett, mert így megteremtették a föld nélküli zsellért, az agrár proli tömegeket, aki az üzemekbe, bányákba mehetett bérrabszolgának, igaz kicsit vissza süllyedt egy telkes paraszt, önellátó szintről egy nincstelen bérrabszolga szintre.
Ezt a hatalmas haladárságot fokozták végtelenségig a retkes komcsik a tehetős parasztság kulákká minősítésével, vagyontól megfosztással, padlássöpréssel.
Elérve azt, hogy az önálló, önfenntartásra képes, a földhöz az élete árán is ragaszkodó nemzetmegtartó parasztságot teljesen megszüntették. Pedig a parasztság volt a nemzet gerince évezredek óta.
Ezt a deklasszált paraszt tömeget seperték be a szocialista városokba, s lettek a gyermekeik hőbörgő gyökértelen prolik, a mai álbaloldal szavazó bázisa.
Azaz a vármegye rendszer, és az ispán elnevezés ép eszű embert nem zavar, mert csak egy nemzeti jogfolytonosságot állít helyre. A libernyákok pedig nyugodtan toporzékolhatnak, a lőtéri kutyát nem érdekli. :)
Tehát az a munkaképes adófizető, aki el MERÉSZEL menni ebből a földi paradicsomból, amit Magyarországnak hívnak, az szemét mocskos libsibolsi sorosista nemzetáruló. De ez csak a jobbágyokra vonatkozik, az őfőméltóságú miniszterelnök tekintetes kegyelmes úr kiccsaládjára nem.
Ott van a wikin, hogy használták ezt is, azt is, de 1949-ig a vármegye volt a hivatalos megjelölés.
Egyébként az, hogy a XX. század elején már hivatalos iratokban, törvényekben is előfordult a mai megnevezés, épp azt mutatja, hogy hülyeség visszahozni a régit, magától is elkezdett lekopni a vár előtag.
A vármegye (latinul comitatus) vagy megye a magyar közigazgatás alapvető területi egysége volt 1000–1949 között.
A második világháború végéig a hivatalos elnevezés a vármegye volt, de ennek szinonimájaként széles körben használták a megye szót is, sőt, ez törvények[1] és egyéb jogszabályok szövegében is előfordult. Az 1949. augusztus 18-án elfogadott, 1949. évi XX. törvény, azaz a Magyar Népköztársaság új, szovjet mintára megalkotottAlkotmánya hivatalossá tette a „megye” megnevezést, és ettől kezdve csak történeti megjelölésekben fordul elő a „vármegye” szó.
