A kék nilonharisnya is jó ám egy-két dolgora, példáúl megszűrni a permetezőszert. Eccő emlékszem, a Horvát Pesta is a zasszony harisnyájával szűrte meg a decist, de osztámmeg nemszót semmise neki errű, csak kitette száradni a többi haresnya meg zoknyi közé a kertbe. No osztán a zasszony meg fővette a haresnyát, osztáncsak aszt vette észre, hogy csupa kijütés a lába szára mindenfele, de ez vót még a kisebbik gond. Merhogy a mecsodájába is ojan kórokozóölést végezett a vetycer, hogy egy hétig üvőtött, amikó a Pesta rájamászott, úgy kivót csípve. Osztámmeg aszt tudni kő, hogy a Pesta nagytermészezű embör vót, szóval óbégatott a Teca rendessen.
Lássa-e télleg nem mond hülyeséget!
Alighanem ez vót az osztályharc első állomása. A mútkor is vót valami újság a kredencen, valami fődalatti mozgalumró vót benne szó.
De a kék nejlonharisnyát meg télleg megvetette velem a zasszony. Mer ha még zokni lenne, akkor csak-csak használhatnánk, mer ilenkor csúszós fődviszonyoknál az ember felhúzza a mamuszra, oszt akar futhat is benne, nem csúszik el.
Szomorúan hallom, hogy ijen háborúság dúl magoknál ohiki uram, hogy tűzfal van a kultúrba meg az asszonyok is mán ijen vérmes némberekké váltak. Aszt mög osztám mán vékképp nem értem, minek bántották magát a zasszonyok, amikó a mútkó ippeg maga vett a mozgalom kedviér a kínajibótba kék zoknyit a felelséginek. Émmondom magának, ha hazaér, a kékzoknyit meg tüzejje el a sparhetbe tüstént.
De hát mán nem jó a vasbúl való villanyel! Hát az mán minő csúfság. Meg nehéz is, oszt ha elakarom hajintani hát minkét kezem szükségeltetik hozzája. Oszt akkor mivel fogom a sörösüveget. Meg attúl hogy elereped a nyeli, még jó az sokmindenre. Példának okájért többeköszt a tehenet jó vele idomítani, meg terelgetni a kocát hogy ne mennyék a kiskertbe a bazsarózsa közé.
Tennap mettartotta a pógármester a Gyula a kösségi nőnapot. Elhítt minden olyat aki nőnek vallotta magát a legutolsó népszámláláson! Hát vót mit nézni. Minket nem engettek be a műsorra, hát odakint az előtérbe a büfénél vártuk a zasszonyokat. Csak időnként kijabáltunk be nekik mindenféle vicces dógot. osztan addig viccelőttünk, mígy eccer csak kigyött a Mákos Ilony, oszt leakasztott egy nagypofont a kösségi inszeminátor Sanyinak. oszt a Sanyi a lendülettül belefordult az aloavera kaktuszba, amit az iskolábú hosztak át ide a kultúrhászba, mer kinőtte a véce előtti kisbeugrót, oszt a gyerekek is csak libasorban tuttak tűle osonni a szünetben mikó mentek budira.
Na oszt erre felbátorodott a férfinépség, oszt visszalökték az Ilonyt a nagyterembe, de a lengőajtót nem nyitották ki előtte úriasan, hanem az ilony a hordóhasával lökte aszt szét, de még az egyik szárnybú az üveg is kiesett, oszt cserempelve széjjelszállt, mint a varjak a Szabó Beni háza előtti fasorbúl, mikor elsült a Beni konyhájában a serétespuska tisztitás közben. Na hogy az anyós hogy került a lővonalba aszt senki nem meri vitatni azóta se, de tény hogy 23 szem sörétet szettek ki a nyanya hasábúl, oszt azóta mindenki csak Szita Irénnek híjja a nyanyát. Bár a Beni szerint nem csak azóta levedzik a nyanya, hanem már előtte is csinálta, de ha ojan drága az orvosi betét.
Na oszt kitódult a sok némber nagy szájjalva, oszt az ajtóban az első ember a Zsalu Pesta vót, oszt ő aszt vallotta hogy önvédelembűl mert megijedt a zasszony áradattú, de a lényeg az hogy képen törülte az első nőt aki sajnos a Magos Piri vót. Oszta Pirit csak tolták a hátulsó nők, neki semmi szerepe nem lett vóna a verekedésbe. De ez a két áldozat úgy felmérgelte a zasszonyokat, hogy lerohantak minket, mint a szovjetek 43-ban Sepetovkánál a mijeinket. Oszt ollan irgalmatos verekedés kerekedett, hogy szétdobáltunk védekezésül mindent, oszt csoportosan szalattunk mi férfijak ki az intézménybű. Oszt minden férfi egy kicsinyt harcolt még a becsületéért, de asztán a túlerő letaposott minket. Oszt hogy mitörtént a többijekkel asztat elképzelni sem merem, de Engem a Sárga Jóskával egyetemben beszorítottak az ártézikút bódéja mellé, oszt ott hegyeskettek nekünk vagy nyócan. Oszt én lestem hogy gyön-e megmentésemre a zasszony, de ő pont a Kocsis Benit húszta a lábánál fogva, az a szerencsétlen meg visított, oszt mind a tíz körmivel próbált mekkapaszkodnyi az aszfaltban. Oszt ekkora már elmarták mellülem a Jóskát is, oszt elvitték hogy jólagyonverjék. Oszt én a huzentrógeremre kötöttem egy sörösüveget, oszt aszt forgattam, úgy védekesztem. Oszt belátták hogy nem érnek el, mer már kéccer eltanátam a Lőcsös Margitot vele. Oszt ekkor hátulrúl támattak, úgy hogy rámdöntötték a bodegát, én meg alatta marattam. De ez még nem vót elég, hanem felmásztak a romokra oszt ottan ugráltak rajtam,nagy visítva.
Na ennyi vót a nőnapi buli. De Még aszt megérteném hogy minket embereket megvertek, de aszt a szerencsétlen pógármestert minek cibálták ki a cserepkályha mellül, aszt már nem értem.
Hát úgy látom ohiki gazda, hogy magokná a telehászba valamijen tekknikaji ördög búhatott a számíttógépegbe, mer aszt a szíp kípet csak nem haggya nyilvánosságra hoznyi, hogy tanúnánk belűlle meg művelődnénk. Node ha mekfogad egy jótanáccsot, akkó a városba ne fábú való vellanyelet vegyék, mer az manapság mán ojan selejtes, hogy tüzifának sem való, hanem vegyék kend jófajta saválló acéból valót, azaz igazi, csak arra kő vigyázni, kint ne haggya nyárba a napon, mer a Markos Tóni így tett eccő a lapáttal, oszt mind megégett a tenyerin a bőr. Még avvót a szerencséje, hogy dógos gyerök, oszt a sok kaszálástú már vastag vót a tenyeri bőre, így egy kis kenőccsel megúszta a dógot. Csahogy ahogy mekfogta, oszt éreszte, hogy süti a tenyerit, ijettibe egybűl elis hajította a lapátot, ammeg pont úgy esett, hogy képen tanáta a zasszont. A Markos Tóni felesíge meg igen rusnya teremtés vót mindég, asztán meg hogy megégett, főleg a lett vóna. Gondótuk is, hogy pízér mutogassuk majd a zidejövő túistáknak meg ripótereknek, hogy ijen torzarcú alak van a faluba, mijen jó lessz. Igenám, de bevitték a kórházba, ottan meg valami híres sebész, aki egenyest Pasztikábul gyütt, kezelésbe vette, hogy mos meg ojan szép a zorcája, mint a Madonnának a szent képen, alig ösmerni rája.
Na most hogy mekkaptam az instrukcijókat, mingyá könnyebben magyarázok. Minálunk két csősz van, az Ede meg az Ervin. Ezek valamilyen rokonságba vannak egymással, de nem falubelijek, így csak eképzeléseink vannak, hogy apja fija, vagy tesvérek. De nem igazán kedvejjük őket, mer mindenbe beleugatnak, hogy nem jóhejen menek a traktorral, meg hogy mér van velem kint a mackó kutya mikó kaszálok, meg hogy hogy kerül a sok dinnye a warburg csomagtartóba. Oszt nemgyőzőm hajigálni feléjik a vellámat, kész ráfizetés a zavargálásuk, mer minden hónapba mehetek a városba villanyelet vennei, amikor valami keményet tanálok el vele, elreped. Oszt manapság mán csak a ladanívából pofáznak felém oszt gyorsan fordulnak és már mennek is el. Eccer ráfaraktak, mer a Csipa Sanyi kiment bálát lopnyi a malacok alá, oszt mán az üldözés fázisnál jártak, oszt a Sanyi mikó átzúgott a vasútitőtésen, a platórúl a körbála a maga 3 mázsájával áthuppant a níva tetjire, oszt benyomta aszt a kaszniba. Oszt a két csősz meg odabent lebújva ottan pislogott mint a vett malac a csomagtartóban, oszt szólni meg nem mertek, csak halkan az arrajáró Vánkos Terike néninek hogy -Csókolom híjjon mán egy lakatost mer mán nagyon melegünk van oszt kimennénk innét ha kivágna valaki. Oszt az öregsszony meg elfelejtett, csak az maratt meg benne hogy baj van, oszt a papot riasztotta, ammeg biciglizett ki a szemaforthoz a vasútiátjáróba, mer aszitte hogy megint gázolás van. [image1][image1][image1]
Az mán szentigaz, eccő én is jártam úgy. Émmongyuk a póstárul híttam a fel a zállatorvost, aki szintén valami sipszót emlegetett, hogy utánna beszíjjek. Hátén montam neki mindent, hogy a tehen csak fekszik, oszt nem akaródzzik ennije neki, mi történhetett véle doktorúr, csak nem napszúrást kapott a legellőn, mer a vadkörtefát, ahun le szokott dűlni kérőcni, tavaly a Rác Lajos, a Laci gyerök apja kivágta tüzellőnek. Kérdtem én, hogy micsinyájjak mán vele, meg mikó gyün ki a doktorúr megnézni, mer nagyon nem szeretném, ha a Bimbónak valami baja esnék, ojan teje van annak, hogy tiszta tejszin a zegész. De a doktor csak nem akart válaszolni, úgyhogy én is elkűttem a büdös picsába. Az a zájtatos póstáskisasszony, a Szedres Irén, megvan mán vagy 55 éves, de még férfival nem vót dóga, na az meg egyből sopánkodni kezdett, hogyha meggyónnya a katólikus plébánosnak vasánap, hogy ijen csúnyát hallott, bisztos mondanija kő vagy 50 mijatyánkot meg dobnija kő a perselybe vagy 500 forintot a misén, penig csak 200-at szokott. Émmeg montam neki, hogy akkó ne gyónnyon, gyüjjék át a református paphoz, anná nem kő gyónni, de oda meg nem akaróccik neki, mer katólikus templomba akar esküdni valami olasz embörrel, a marcali Lópásztor Janival (valahogy így híják), akit én nem ösmerek, de valami csepürágó. Állítóllag mán nem is él, de az Irén asziszi, hogy ő a zigazi, vagy mi a fene. Ez a kép be van rámázva a póstán, hogy az Irén mindég lássa. Láttya mijen nagy hüje aza zolasz, hogy így szokott-e pecászni?
De hijába mondom neki, hogyha a zurom ijen puccos fehér őtönybe menne pecázni, bizon otthagynám-e. Meghát nem is így horgászik mán egy modern embör a mai világba, mijis szeresztünk mán hozzája dinamitot a petárdagyárbul a mútkó. Akkó legalább fog is az embő valamit gyorsan, nem ül ott potyára a tóparton, amíg gyün a halcsősz, oszt jól megbünteti.
Ollan kis ciripelős telifonom nekem is van, kaptam a jányomtól még tavaly. De én spórolok vele, nem szok szavaznyi, amúgy sem tudnék, mer a zasszony bezárta a sublótba. Méghozzá azé, mer kiolvasta belűlle hogy én mindég a hívogattam a cukrászdában a Négus Katit. Pedig csak azé híttam hogy mettudjam hogy gyötte krémes.
De pedig nagyon jó készülék, mer nem köll bemenni a házba ha híni akarom az állatorvost, hanem a disznyóólba bebújva is tudok telifonálni. Igaz néha összeveszek azzal az embörrel aki csak aszt hajcsa hogy majd ha sípol, akkor üzennyek neki.. Nagyon jó megállhatósága van neki, mer én mán annyi csúfságot rákijabáltam oszt csak nem szól vissza, Birka egy türelmi van, ammár bisztosis.
Hátigen, minállunk is van teleház, de mi csak kultúrnak híjuk még mindég, mer ahhoz vagyunk szokva. Hanemhát aza danolóverseny igen jó műsor. Itten minállunk már négy embörnek is van a faluba hordozhatós telefonnya, osztán lehet véle szavazni is, hogy melyik énekes teccett. De még fényképeszkedni is lehet véle, csak aszt nem tudom, minek, ha a kép csak ott hever a telefonba, osztán ojan kicsiny, hogy be se lehet rámázni, hogy a tisztaszoba falára kitegye a zembör.
Elejinte mikó indították az internyetet még a telehászba jártunk. De akárkivót is, jó nevet adott neki, mer télleg tele vót szinte mindég. Ott vót a Kevés Gizi nyóc gyereke, meg a ifikör, meg ottan gyakorolt mindég a zasszonykórus is, meg a színjáccókör.
Oszte eccer valaki letőtött valami vírust, oszt még az áram is ement a faluba, oszt mindenki nagyon ideges vót, merpont akkor vót hogy kinyeri meg dalolóversenyt, az ibolyka vagy az a sürü jány. Oszt csak későőb derült ki hogy nemis a vírus miatt vót setéccség, hanem mert a busz elé kiment az Istvánfiék tarka kutyája, oszt mivel a sofőr az Isvánfiék rokona vót, oszt hogy mekkíméjje az életét, hát lekanyarodott az útrú, oszt fellökte a kőkeresztet a jézussal, meg egyenest belement a trafóházba. Oszt a buszon akkor gyött hazafelé a Sajgó Beni, akinek meg hosszú haja vót, oszt a szikrádzásban meg tejjesen megperkelődött a bőre a haja meg fölált, oszt úgynézett ki mint a dzsimihendrix.
Mijen fejlett magogná a könnytár, hogy ottaz internyett meg a pujákok is odajárnak számítógépelnyi. No minállunk a könnytárba régebben megvót a Leninösszes, de a tanácselnök elkártyázta még hetvenhatba a zegészet. Hanem később újjáélett a kultúráliss mozgallom. Vót itten egy igen óvasott menyecske a faluba, a Hornyák Mariss, minden hónapba bement a városba, oszt vett az újságosná mindenféle tanúságos regényeket, ijen Tifani meg Júlija meg ijen címük vót, osztán szebbnél szebb történetek vótak azokba. Azt azomba sosem értettem, hogy a Románija címübe, miér jáccódott a történet Amerikánijába. Osztán történt, hogy a Hornyák Maris ippeg a zistállóba óvasgatta a fejőszéen a zeggyik ijen történetet, osztán annyira beleélte magát a zeggyik részbe, hogy nemvette észre, hogy a tehen hátat fordított nekije, ő meg a tőgye helyett meghúzta a farkát jól. a meg szerencsétlen tehen úgy fejberúgta, hogy azon minutába kinyuvatt. A sok könnyel meg a zura nemtott mit kezdeni, mer eccerű ember lévén nem tott az óvasni semmit, csak a pízt meg a zultikártyát, így odatta a köszkönnytárnak. Most haza lehet vinni egy hétre a könnyeket, de vigyázni kő velük, a tanácselnök tetetett is rájok egy vinnyettát, hogy tehenfejás közbe az óvasás halált okoszhat.
Borzasztó egy történet amit itten emesélt, a hideg futkároz a lábamszárán az ijedelemtű. Mán a sok kisgyereket ki is kültem innét a könnytár számítástehnikaji hejiségébű. Ne lássák ha el tanálok ájulni, oszt ne nyúkájjanak hozzám míg én alszok.
Szerencsére a mi temetőnkben nincsenek szellemek, csak majnem. Az öreg Grúber Vince amíg aktív temetőgonnok vót, ő vót olyan hogy mikor renceresen berúgott a sajátfőzésű pályinkátúl, kiment a temetőbe hogy ne hajja a zasszon kujrászását, meg hogy ugyi a munkehlye közelében legyen, oszt ha gyönnek valami bizoccságtú, vagy a tanácstú, hát naprakész legyen. Oszt ittasan mindég befekütt valamelyik nagyobbacska sírkő alá az árnyékba. Oszt felpeckelte egy gereblével, a csupasz lába meg kilógott a kő alól. Oszt ha valaki véletlenségbű kereste a Vincét, hát csak fülelnie kellett egy öttíz percet, oszt ahol a vénasszonyok sikoltoztak, hát ott aludt a Vince. Mer azok meg vaksik mán, oszt mikó sétáltak oszt keresték az urukat akik mán kinyúvattak korábban, hát rárá léptek a Vince lábára, ammeg felhorkant hogy-NO MIVAN MÁÁ!!!!!!!! Oszt ilyenkor mindég betojtak a nyanyák.
Nohát ez igen tanúságos történet, biztos a szellem lökte a Jolánt a sírba, mikó a krizamtimot huzigáta. Minállunk is vótak a temetőbe szellemek. Az vót, hogy éjjelente a Siposék kriptája körű mindég vót valami mozgás, valami hosszúszoknyás vagy lepedőbe tekert alak járkát körbe-körbe, akiknek nemvót haja, és valami furcsa nyelven karittyót, hogy harekiri vagy valami ilyesmi. A szomszíd úgy tuggya, hogy japánosúl, mer a Junoszty tévéje akkó még új vót, oszt látta még nyócvanhatba a Sógor című japán filmbe, hogy ott ijen marhaságokot beszének. Még úgy is hítta a falubelijeket, hogy Pistaszar meg Jóskaszar, mer hogy az Japánba valami nagy udvorijasság, de errül gyorsan leszokott, mer a Nagy Ferijék nem szerették, hogy Nagyszarnak híja őköt udvarijasságbúl persze, osztán elkapták a grabancát, és kimosták a száját hipóval, amitűl asztán kórházba kerűt, és 3 hónapig nyomta a zágyat. Mos meg olyan kis mikrofonnya van neki a gigáján, azzal beszél, amikó van benne ellem.
Naszóval eza zalak ott ólálkottak a temetőbe éjjelente a Siposék kriptája körű, és emijatt senki nem mert a temetőbe menni, a temető körnéyki portákon meg folyton fura dógok este. A Kovácsékná például a jánygyerek megesett penig az életire esküdött, hogy nemvót neki senkije, ami igaznak is tünt, mer a zapja bezárva tartotta egész nap. Ez a magyarázat mongyuk a zapját nem hatotta meg, akkora pofont adott neki, hogy átesett a tornácon, amitő a gyerekkérdés is megódódott, mer a Kovács Ica egybű elvetét. De ez a rejtéjes terhesség, hát ez mán csak a szellemalak műve lehetett, gondótuk, oszt féltettük a jányokat, hogy mi lesz ha megesnek, főleg ha valami olyan mozambik puját hoznak a világra, amit maga is említett. Osztán a Veres Jani kinanáta, hogy lehet eszt a kérdést megódani, bementek a pappal együtt a Moszviccsal a városba, hoztak egy generálost, és drótokat huzigátak a temetőn szanaszéjjel, amibe bevezették a 220 vótot. A szellem bele is sétát a derótba, oszt ottan maratt a fődön. Amikó láttuk, akkó rágyöttünk, hogy ez nem szellem, hanem a Kovács-jány györökkori udvarlójára, a Rácz Laci vót, akitű tiltotta az Öregkovács az Icát, mer cigány is vót meg mihaszna is vót. Erre a gyerök elment a városba szerencsét próbálni, elszegődött valami szegedába, ahun nem köllött dógozni, de enni attak neki ingyen, de nem bírta a szegedalétet, oszt alvajáró lett, és éjjelente visszajárt a jányho. Na, eszt az Alfás meg Júlijás szomorú történetet mind megsiratták a zasszonyok, mer ojan vót, monták, hogy ijen szépet még az Eszteraldába se láttak a tévébe, de az Öregkovács mégis úgy elverte az Icát, mikó kiderűt, hogy titokba tanákosztak a Lacival, hogy minden bizonnyal sánta marad egy életre.
Na de a zigazi szellemjárás csak most kezdődött, mer a Rácz-gyerök azóta tényleg visszajár a temetőbe kisérteni, de mos mán nem meri bántani senkise, amijóta bosszútált az Öregkovácson. Az történt ugyanis, hogy az Öregkovácsba, harmadnapra, mijután megverte az Icát, belecsapott a villám a kukuricás közepin, oszt azolta is béna a félódalára. Mos viszont lehet aggodalmaskodni, hogy mi lessz, mer most meg a Csókásijék jánya esett meg a szellemtű, na meg övék a vegyesbót, osztám ottan is vótak lopások, de a zapja nemmeri elverni a jányt, inkább egész nap a korcsmába ül, oszt ojan részeg bánattyába, hogy mán a nevit is elfelejtette.
Hát remélem, magokná a Cakó Jolán nem fog ijen felfordúlást okozni.
Nahát ez igen szíp történet vót, meg is könnyesztem, néztek is a szomszíd gépnél a Vackor Margiték akik meg a pápa hogylétét óvasták a vatikáni pórtálon.
Na de a mútkor meg mán mitörtént, aszittem még a tévében is benne leszünk, ollan eset történt velünk.
Gyütt a faluba valami orvos embör, aki valami pátiás móccerel meggyógyít szinte mindent, kivéve a depresszijót, aszt meg azé nem, mer nemrégen gyógyult ki belűle, oszt fél hogy visszaesik. Eszt abból hámosztuk ki, amit a mise után reklamácijós célbul hablatyolt a falu népinek. Oszt lehetett jelentkezni a kúrára. Mi is összeálltunk, oszt a környékünkrül vagy nyócan meg a zasszonyok, feliratkósztunk csütörtökre. Na mondom ez valami turpisság lesz, mer mán a neve sem vót jó, valami jaroszlavnak hítták a doktort. De még az! Valami gyertyával gyógyított, aszonták a népek. Összefoktam a Zsiga sógorral, oszt kitanátuk hogy minékünk nagyon fáj a fejünk. A fejemnek soha nem vót baja, attúl eltekintve hogy búcsúkor általában beverik, oszt a balesetin mikó meglát a kisdoktornő, már röktön monygya hogy na mán emúlt a junius is, mert megvót a búcsú minálunk.
Na osztan este ementünk a Cakó Szidikéékhe. Na oszt hogy tuggyák hogy mék Szidirűl van szó, ez annak a Cakó Jolánnak a jánya, aki valamék évben, tuggyák mikó vót az a nagy esőzés, szóval kiment a Ködmön Sanyi bácsi temetésire. Oszt korábban ment, mert pletykálkodi akart hogy a Sanyi bácsit abba a sírba teszik, ahun a zanyósa is van, de világ életükbe utálták egymást, így most vajon mi lesz mán!! Na oszt a Jolán kifigyelte hogy a szomszéd parcellában igen szém krizantém van. oszt gondóta hogy temetűbű nem cikk lopnyi, oszt ki akarta húznyi a fődbű a tövet. De a rántáskor igen elszámolta magát, oszt keresztülesett a Selmecijék sírján, oszt egyenest belehandarikázott a kiásott sírba, ami Sanyi bácsit várta. De még a ridiküljét is magával rántotta, oszt nyom nélkül eltünt. Na oszt a zasszonyok mikó kipisálták magukat, mer mind bevette a vízhajtót még indulás előtt hogy jobban tuggyanak majd ríni amikor behánnyák a fődet, szóval akkor értek oda a kiásott sírho. Oszt ottan tárgyalták csoportba a Sanyi bácsi legénykorát, hogy kivel oszt hányszor, oszt a Jolán meg csupa sárosan, meg a ami rúzst a városi jányától kapott, oszt most felkente magára, oszt szétkenődött a ráncos képin, nagy jajgatva elkeszdett kimászni a sírbú.oszt egyenként szólogatta a zasszonyokat. Na oszt lett nagy rijadalom, mer mindaszitte hogy a Sanyibácsi anyósa indult meg kifelé a sírbú, tiltakozásképpen a velyi ellen. Oszt a nyanyát mán vagy 15 éve etették láb alól, oszt mit gondol ilyenkor a nép, hát aszt hogy a nyanya komolyanvette a feliratot oszt feltámatt. Na oszt a nyóc asszony meg széjjelszalatt, oszt a temető különböző pontyain összeestek, Ki itt, ki ott. A Jójárt Bözsi jutott legmesszebb, ő a temetőárokban alélt el. Na oszt a Kakukk Margit nem futott csak el egyenlőre, mer ő vót Lurdesben is, oszt nem vót annyira babonás, meg elszámolnivalója vót a nyanyával, mer jánykorában a a Margitot beárulta az annyának hogy a pályinkafőzdében pákosztoskodik az öreg Imbrével. Na oszt felkapta az egyik ásót amit otthagytak a sírások, oszt leakasztott egyet vele a Jolánnak, akirűl asztat hitte hogy a nyanya aki az idők során mozambik lett. Ez valami élőhalott aki kigyön oszt harapdájja a népeket. Tudom mer a jányom látott illen filmet a moziban.
Oszt még bele is ugrott a sírba, oszt csépelte az ásóval addig a felismerhetetlen Jolánt, amig az be nem fejezte a morgást, meg a nyögést. Na oszt kimászott a dóga végesztével, oszt ement haza, mer elege lett a Margitnak a temetésbűl egy időre.
Oszt nemsokkal ezután meg gyött a gyászmenet, oszt keresték a siratóasszonyokat, de nemtanáták, oszt gyorsan beletették a koporsót a sírba, betemették, oszt siettek a kocsmába, mer megint szemelni kezdett az eső. Oszt a Jolán meg ott vót a Sanyibácsi koporsója, meg az anyósa közé illesztve. De ez mind csak egy héttel később derült ki, amikoe lemerték mondani az asszonyok hogy mi vót a temetésen, meg feltünt hogy hun van a Jolán. Oszt még a rendőrség is kigyütt, oszt Sanyi bácsi örülhetett, mer egy kisidőre kivették a zanyósa mellül, de csak addig míg beazonosították hogy a mozambik az nem más vót, hanem a Cakó Jolány, de már kicsit viseletes vót a fődtű, meg az ásótúl.
Na oszt ennek a jányánál vótunk, de majd máskor mondom el hogy mi vót a gyertyázáskor, az is érdekes, de nem való illen temetős törtyénet utánra.
Nem jól csinálta maga ohiki urom aszt a ziskolát. Minállunk is vót egy tanítóúr, a Miska. Nagy tudású embör vót, éreccségizett a városba, ő tanította a betüvetést meg a számtant. Megis tanította rendessen megkőhagyni. Mán 8-10 éves korunkba zavart minket mértanórán a korcsmába egy-két liter borér meg szódáér, hogy asztán méregessük a zórán a poharába. Megis tanútuk a kisfröcss meg a nagyfröccs arányait helyessen. A visszajárót meg mindíg jól meg kölött számolni mer ha hibádzott, beírta a zeggyest.
Node neki is megvót ám a gyengéje, a református papnak a feleségit szemelte ki a pápaszemivel, az Irmust. És hát az Irmus is kedvire valónak tanáta a Miskát, mer gyakran bejárt a zoskolába napközbe mértanórára. Ottan asztán ojan szépen énekelte a zsótárokat, hogy még a! Mikó mán elénekölt így vagy két-három zsótárt, akkó meg mindenféle filmzenéket énekelgetett, hogy meseótó meg ijenek. No, amikó a leszekamagájéhoz ért, akkó minékünk ki köllötött menni a zudvorra megkapáni a veteményeskertet. Igenám, de mi nem kapáltunk, csak úgy szedegettük le a jófajta szöllőt meg málnát a bokrokrú, közbe meg nésztük, mi töténik benn a zoskolába. Hát a tanítóúr felhajtotta a szoknyáját a papnénak, a többit meg eltuggya képzelni. No, a lényega, hogy a papné meg aszt szörötte nagyon, ha a Miska a nyelvivel birigálta a micsodáját. No, eccő a Veres Jani kitanáta, hogy vanaz ő nagybáttyának egy fényképezőgépje, amit az endékábul hozott, mikó odaát vót szocialista baráccságot ápolni a dajcse pionírokkal. No ezzel a fényképezővel lefotószta a Miskát, ahogy ott nyalta az Irmus micsodáját. Jót nevettünk a képen, mer a Miska úgy nézett ki, mintha kinőtt vóna a szakálla, csak göndörből, meg az Irmus is igen bandzsított mán jódógába a képen. No, a Veres Jani csinát a képbül nekem is egy példányt, osztán, amikó a Miska tanító úr rossz jegyet akart adni, megmutattam nekije, meg megmontam, hogy a református papnak is megmutatom, az meg kiprédikájja a misén, erre egyből ötöst adott mindég. Még a gimnázijumba is felvettek nyócadik végin, de onnat eltanácsótak nagy igasságtalanú. Nem akartam ugyanis elhinni, hogy a Tót Árpi, a kocsmáros tüdővészbe hót meg, ami nem is csoda, mer a saját szememmel láttam, hogy felakasztotta magát a körtefára, mer elhagyta az a kurva felesíge, a föstött szemű MiszRamóna.
Na, csak jól számítottam én hogy maga az a fályin asszonság ottan. Montam is a fijamnak hogy ez aztán a virtus!!
De millen módiasan őtözködnek azok a csigazabálló franciákok. Tuttam én hogy a tengerentúlon más világ van. Csak aszt nem látom hogy mit fog az a kistalpú gyerök a keziben. Vagy az lehet a kisdobos, osztan a dobütőt markolássza ojan hevesen? de az úriembör meg abban a kucsmában vagy cilingerben csak a kisasszony emlejit figyeli igen akkurátusan.. Tiszta tudományos munkatárs leszek itten a nagy kép elemezgetésben, még a fejem is belefájdult a nagy okoskodásba. Na hijába, nem jártam én csak négyet ki a nyócbúl. De aszt meg mind triplán. Az iskolábúl is csak akkor tanácsoltak el, amikor eccer április negyedikén egy filmet nésztünk valami háborúról ami miértünk folyt valahol, osztan az igazgató úr hogy jobban lássa a Kisvékás Ilonka tanárkisasszonyt hát beült a cserepkályha mellé. Osztan odaatta a kezembe a műbőr kalapját, hogy én fogjam, oszt még beletette a farzsebibűl a stilfésűt is, meg a tőtőtollát amiben a nők fel-le őtöztek atól függően hogy miként fordítottuk a tollat. Oszt a kalap igen savanyúszagot árasztott, hát feldobtam a kályha tetejire, oszt a tollat néztük ott a kisebb gyerekekkel. Oszt eccer csak nagy füst lett, meg égettszag. Oszt mindenki keresni kezte hogy mi ég. Oszt én sem tuttam elképzelni hogy mi lángol ojan cefetül a kályha tetejin, hát csudálkoztam erősen amikor leverték a lobogó összeégett kalapot. Na ekkor lett nagy hiszti, mer benne vót a bélésba dugva az igazgató úr dugi dózsás huszforintya, amit arra szánt hogy elcsábíccsa az Ilonka nénit egy jaffára.
Oszt ekkor engem röktön etanácsoltak az oskolábúl. Oszt nagy szomorúságunkban az apámmal este visszamentünk az oskolához, oszt mindbedobáltuk az összes véce ablakot kövekkel.
Dehunnem. Énvótamaz. De hosszu a történyet, amig ide jutottunk. Asz történyt, hogy ott Pestön a városba nem nagyon tuttunk mit kedenyi a lóva. Mera Kese félt a sok ótótú meg kaminyontú, oszt az istennek se lehetett vigyázni rája, folyton haza akart szöknyi. Osztámmán beidegesettem, hogy csak rángat meg ágaskodik folyton, nem bír lenyugodni a nyavajás. Mán aszt is gondóta, eladom virslinek, de megsajnáltam. Asztán tanákosztam egy szörnyen művelt embörrel, a Szamos Janigyerökkel, aki szabócsbú gyütt, és aszonta az ukránoktú tanút ő egy jó megódást. Szörözött egy kanna fehér zománcfestíket valami emberetű, akiknek világlott a ruhájok a setétbe, oszt az uccára föstögettek fehér festékkel mindenféle kriksz-krakszot. Na fokta a festéket, és szép csíkokat föstött vele a Kesére. A farkát mög valamive összeragasztotta, csak a végin hagyott meg valami boltot. Megfogtuk asztán a Kesét, oszt bevittük az állatkertbe, ott attak is érte 500 ezer forintot, ami nemsok, de a Kese okos ló, megszökik, és hazatanál.
A pízt midenesetre bevartam a mackófősőm bélésibe, tuggya abba a susogós fajtájúba, amit a kínajipijacrú hozott nekem a Csurgós Bözsi még az őszön. Igenám, de Szamos Jani nagy lókötő, soztán elárúta a titkot egy-pár cimborájának, aki főtették magokba, hogy megszörzik a pízt. MOnták nekem az eggyik, hogy vegyem le a mackófősőt levetettem, mer abba nem illik tüntetni. mmeg megbísztam benne, mer igen művelt úriember benyomását keltette, még egy könyvet is hozott, oszt mutatta, hogy kő őtöznyi a tüntetéshez. Ez a legujjabb párizsi divat.
Émmeg mán csak asszon vagyok, oszt szeressem a szép ruhákot meg a divatot, úgyhogy levettem a mackófősőt. Na ezeka zsiványok meg csak erre vártak, felkapták a mackófősőt, oszt elkesztek szaladni véle. én utánnok iramottam, de csak kettőt értem utol, azokat fejbevágtam, meg utánna a csunyájokra is suhintottam vagy kettőt, hogy odahaza a zasszonytú is mekkapják a magokét.
Na akko biztos láttam magát is, mer a lekkisebb fijamék a menyasszonyával vótak fenn pesten, mer a nászuram is ottan vót, ement a vadiúj zetorával hogy bejárassa, mer a kereskedő asztat monta hogy még a vetés előtt köll járatnyi vagy 500 kilómétert de aszfalton, oszt a Gazsi kiszámolta hogy ez pont a Kosút tér odavissza a kapujukho. Oszt ement ő is. Oszt a fijam vitte a szmena nyócas fényképezőgépit, oszt vagy két pakli képet csinát a gépekrű, mer gyűjtő. Oszt az eggyiken egy fályin menyecske éppeg kerget valami nyóc tíz városi embört egy gardántengely véggel, hogy alighanem beverje a fejüket. Csak nem maga vót az? Ollan kis rékli is vót magán, nem?
Oszt a fijam is említette hogy igaz ami igaz az emúlt időben igencsak felszaporottak a kutyák ott a fővárosban, mer mindenhun tanát kisebb nagyobb kutyaszarokat. Elkelne mán egy ollan embör ottan is mint a mi falunkban a Seregi Vendel. Aki mikor berúgik akkor becserkészi valamelyik szomszéd kutyát, osztan megfőzi magának. Oszt azóta a Vöröshaccsereg utcában alig látnyi kutyát. Akinek meg még megvan az bezárja éccakára a sufnyiba vagy a garázsba. De a fiam meg képzejje mán, visszafelé a vasútálomásho, annyira nészte a bótok ablakait, hogy belesett egy gödörbe, osz mind lement a képiről a plezúr. Ki vagyok tejjesen segítve evvel a gübbett családdal rendesen. Mán a tejet is én hordom a csarnokba, mijóta a zasszonyt rendberakták ottan a klinyikán. Amíg én kirándultam a zasszony résztvett valami okításon, oszt a vonaton visszafele csak aszt hallgattam hogy kiköll nekik törni a zelnyomásbú, meg hogy én valami zsarnok vagyok, meg semmibe nem nézem a zasszonyokat, meg hogy majd ő leveri az igát, erre én meg leakasztottam neki két nagy pofont, hogy mán az igához meg ne nyújjon, mer ahho semmi köze, foglalkozzék a konyhával meg a mosással, az istállóbeli dolgokat meg haggya meg nekem. és örűjjék hogy nem lököm ki a vonatbú még az állomás előtt, a Manci hídnál, ahun tavaly kiesett a Véges Sanyi részegen agusztus huszadikán. Erre aszonta zasszony hogy -jóvan, na, csak viccöltem az igával! Erre én meg aszontam hogy különben meg hallgasson, mer még vettünk visszafele a kínai bótban három zacskó kék harisnyanadrágot is, a mozgalom végett, úgyhogy egy szava nem lehet, haggyon engem nyugottan olvasni a Szabadfődet.
Na mán tiszta ideg vagyok, érzem is a gyomromba a szorítást. Menek eszek egy kis aluttejet hogy mennyugodjak.
Hátasztat jól tette kigyelmed, hogy bedurrantott, mert nemszeressem énse ezeket a zesztétákat. Engem is majnem csúffá tött a zeggyik. Mikó vótunk a parlament előtt a traktorral meg a szekerrel, oda is odagyütt egy jó kéttucatnyi macskajancsi szemtelenkedni, le akartak fényképeznyi engömet, de én nemhagytam magomat. Kissé meghűltem, mer vaneza infulenza, asztán ottan a városba még rendes fokhagymáccse kapni a pijacon meg erősspaprikát, amivel kikúrálnám magamot. Osztamikó az orromat fújtam ippeg a szoknyám sarkába, jól kiláccot a bugyogóm. Nemmondom, igen szép a bugyogóm, nincs a városba olyan egyse. A hideg ellen jól megvéd, térgy alája ér, hogy be tudom húzni a gumicsizsmába, és egy csíkos romántürülközővel van kibélelve elöl-hátul, magam vartam, meg még tiszta is vót, alig egy hete vettem fel. Hátaz eggyik macskajancsi le akart fotózni, mint valami színésznőt a pléh bolyt magazinba, de én jól pofánrúgtama gumicsizsmával. Osztán jól megemlegeti az hétccencség, mer abba bides várodba többa kutyaszar a zuccán, mint nállunk a tyúkszar a zudvorba, émmeg beleléptem valami fosos palotapincsijébe, oszt aszt mind széjjelkentem a pofáján. Még köpködöttis utánna, mer a szájába is jutott. A zurom meg amikó látta, hogy mitörtént, fel is pofoszta tisztességgel, hogy kiköpte a fogát is.
Kivánok-e!
Izé-he, a zasszony szaga tejjesen elpárolgott mire visszaértem a klinikára, igaz útközben leszáltam a Tulipánt nevezetű zenés szórakozó helyen, gondótam még ennyi belefér a kirándulásba. Igazándibú nem nagyon szeretek kirándulgatni mióta belekeverettem egy forradalomba egy illen alkalombú kifolyólag, de errű mán beszámoltam régebben itt is.
Na oszt ott megösmerkettem a Csukás Ignác nevezetű embörrel, akivel igen mély baráccságba kerültem. Ő egy igen komoly üzletember, még a spórkocsijába is beülhettem. Valódi csoda vót aza ótó, egy az egyben a nájtrájderrű mintázta. Egy dácsia vót az alap, a többit képzejjék el. Ollan fénylő piros vót, hogy majdsírva fakattam a gyönyörűségtű, meg mán igen kellett vizelnem is, oszt Ignác memutatta hogy hogyan csinájják ott feléjük a fályin embörök. Elkellett mennem egy cipőbót mögé, letóni a gatyámat, oszt előrre hajolni. Oszt így maradni amíg nem szól, oszt mán untam magam illen pozícijóban, oszt hátranésztem a lábam között, oszt látom hogy a telifónját felém tartya. Na én evvel beis fejesztem a májerkodást, oszt egy kicsi verekedés után emagyarászta hogy illenkor ő nem fényképez, hát hogyis gondolhattam én illet, mer minő barát az aki stikában lefotografájja a baráttya hátsófelit. Igaz a magyarászkodás elejire nem nagyon emlékszem, mer én ájultam el előbb a dulakodás folyamatában, oszt miko magamhoeszméltem, a gatyám már megint csak lecsúszott a bokámho. Gondolom kilazult a húzentrógerem a pofoszkodásban. Na a vége allett, hogy mennyugodtam mer kifizette a pályinkámat a barátom, oszt még a klinikáho is elvitt. Oszt mikó kiszáltam, elmonta Ignác hogy ő egy esztéta, aki az eshól, nevű színes magazinba szok cikket írni csupán hobbibúl. Majd kapok eggyet én is. Asztán visszaattam az utazás során letört visszapillantótükröt, amivel zsaroltam az Ignácot idefele jövet, hogy mongya el az igasságot, mér kellett nekem csúfoskodnom ott a bót mögött, mer csak bántott a dolog. na! De azé még végezetűl vicbű csak bedurrantottam a kocsiba, mer reggelire hagymáskőrözöttes kenyeret ettem, karamellás tejjel, oszt ettűl igen kigömbölyödöm szinte mindég. Na oszt príma anyag lehetett, mer mikó mentem fel a grádicson a zasszonyho, oszt kinéztem az ablakon, az Ignác még mindég az ótó mellett állt, oszt ríva magyarázott a taxisoknak valamit, azok meg falkában mentek hurkasütő mögá hányni, miután benéztek a dácsijába.
Na most egyellőre ennyi!
Na! kivánok-e!!
Tűllünk is mentek a Mackósék tüntetnyi, de mán vagy egy hete senki nem tud rúllúk a faluban semmit. Eltűntek mint a harangozó libái a ködben. Na nem is az a fontos, mer mink itten nem politikázunk, asztat meghaggyuk a városi őtönyös uraknak.
Hanem a múthéten vótunk Debrecenybe a klinikán, mer a zasszonynak a hóna alá nőtt valami furunkulus, oszt hogy nehogy efertőzőggyék, hát nem mosdott a husom! Oszt most mán annyira zavart engemet a jelenlétivel hogy inkább evittem a doktorurakhó, hogy valamit kezgyenek vele, mer cefetül szaglott, oszt még csak a kanyarban támaszkodott a kerékpárján, de mán éresztük hogy hazefele tart a tejcsarnokbú. Oszt amíg őtet kezelték, én gondótam körülnézek egy kicsinyt, mer még valamikó katonakoromba vótam ehhez hasonló nagyvárosban, oszt az mán igen régóta vót, még valamikor az Abba idejében. Erre azér emlékszek illen bisztosan, mer a törzsörmester egy abbás kártyanaptárért engedett ki minket minden éccaka a városba ösmerkedni az ottani hölgyekkel. Onnét gondolom hogy hölgyek vótak, mer nem ingyér hagyták magukat fogdosni, hanem pészt kértek érte, meg másér is, de errűl most ezen a fórumon nem akarok tárgyalni.
Na oszt Debrecenben tanátam egy villanyost, de nem ollan sárgát mint Pesten, áá, csudát! Ollan kék, meg rózsaszínt, mint a zasszony jánykori kombinéttya. Na oszt mondom a sofőrnek hogy irány a vásártér! Ammeg csak lesett rám nagy bambán, hogy mi van paraszt? Na mondom ezek aztán az úri népek, de nem akartam verekedést provokálni, hát kussoltam. Na oszt eccer mongya egy beteg kisasszonyka hogy bácsi, ez itt a pláza. Azér tudom bisztosan, mert leirattam vele egy cetlire mikó leszáltunk, hogy el ne felejcsem ha majd beszámolok itten maguknak róla. Aszt meg hogy beteg vót a kisjány, csakonnét veszem, mer igen soványka vót szegény, Még a foga is vacogott úgy fázott, na montam is neki hogy gyűjjék el hozzánk oszt kap tűlem vagy kétpár kóbászt kezdésnek, avval már elindulhat a javulás uttyán. De aszonta hogy ez most nagyon trendi hogy ő illen egyszálbelű. Eszt is leirattam vele, mer magamtú ki nem tanálnám soha, ammár besztos.
Na oszt ottan a plázában tanátam a fődcinten egy bótot, valami interspájz nevűt. Fent a palláson nem nésztem szét, mer a lépcsű magátúl ment, én meg nem tuttam hun kell kikapcsolnyi, így nem is idegesítettem magam a felső traktus végett.
Na oszt ez egy ollan tiszta bót vót, akár a patika. Minden ragyogot, magok aszt el sem tuggyák képzelni. A bótosok mind fehér kötényt viseltek, de bisztos aznap vették mindet, mer ollan fehér vót. Na, hát mán nem piszkolom össze, hát levettem az ajtóban a gumicsimmámat, oszt oda tettem a bejárat mellé. De még az ajtó is magától nyílt, hijába kerestem a gombnyomogató embört, sehun nem láttam, jól elbújtatták az már biza.
Oszt egy kocsit foktam magam elé, oszt úgy tologattam meg leskelőttem a bótban. Vót ott minden. Ha nekünk illen bót lenne az ábécé hejin, hát soha senki nem tenne egy lépést sem ki a falubú, az már bisztosis. Oszt vettem magamnak derbi borotvahabot, ha mán itt vagyok, megengedek magamnak ennyi lukszust nem? Meg a zasszonynak vettem ollan tejfelt, amiben barack darabok vótak, valami jugurt a neve, de magok bisztos nem láttak még illent, maj ha elfogy a cimkéjit bemutatom itten.Még van az ajján egy kicsi, mer még a pap nem kóstolta, oszt addig nem mossuk el a dobozát. Meg a gyerekeknek vettem egy zacskó savanyúcukrot. Oszt képzejjék ezér mind fizettem vagy több mint öccáz forintot. Kész katasztrófa vót, majd a főd alá sűjjedtem szégyenembe hogy iilen pészkidobás a lukszusért. Nem is csoda hogy a városiak mindég háborognak.
Oszt a pésztárosok is igen műveltek, mer nem keresik a cimkét amire ráírják hogy nyócvanöt forint, hanem egy sor vonalat lesnek erősen, oszt kitanájják hogy mennyiért aggyák.
Na oszt már majdnem kiértem, mikó látom hogy nincsen meg a kapcám, elhagytam a nagy csudálkozásomban. Igen elkeseredtem, mer mán régóta viseltem, oszt jó puha vót, meg mán megösmertem a szagárú is. Na oszt nekiálltam keresni. De nem lett meg. Oszt akkor látom hogy valami őtönyös bizoccság, ottan tanácskozik a bejáratnál. Na mondom odamenek, mer illenkor szokják ellopni a csímmát mikó nagy a forgatag. Kifizettem a drága holmikat, oszt menek oda, hát látom minden úriembőr a csimmámat vizsgájja. Na odaálltam hogy párdon, az az én portékám, tágujjanak onnét, oszt mán vettem is elő a bicskámat, mer mindég hirtelen haragú leszek, ha a portékáim körül legyeskednek idegenek.
Oszt egy kis dulakodással sikerült kicsavarnom a kezikből, de a rendőrt mán nem vártam meg velük, mer úgysem tunnék mit mondani hogy mért gurult bele a bevásárlókocsim a vitrinbe. Oszt a nagy kapkodásban egérutat nyertem oszt iszkiri vissza a klinikára. Na minő kalanban vót részem, he?
Hogy vannak egykomájim? Mentek-e Pestre a traktorral tüntetni? MI mostan itten vagyunk a felvonulási téren vagy hun, az uram elitta a gázolaj árát, úgyhogy a Deressel húzattuk fel a traktort Nyékládháza mellűl, no de végre megérkesztünk. Kicsit elmarattunk a többijetű, mer bementünk megnézni az álatkertet, mer én még ijen csudát nem hallottam, hogy álatkert, csak növénykertet. Gondótam, kirtanulom, mijen az, hogy a fődbe elvetik az álat magját, aztán kikel. Gondoltam jó vóna az, mer akkor nem kéne tehen a kisborjúhoz, elég vóna a bika. Node mikó megláttam, mijen állat kelki a fődbő, egybő meggondótam magam. A csíkos ló még csak-csak megjárja, de annak a hosszúnyakúnak kija fasz bír olyan istállót építeni, hogy beférjen, meg lelegelné a zösszes levelet az almásban.
Ritka az, hogy ennyi gazda összegyűjjék. Most a többség kint vannak a kosúttéren, de tegnap este ojan jó kis pájinkázást csaptunk egypáran, hogy elis nyertem ezt a szépséget ultin.
na errűl csak az jut eszömbe, hogy a minap a szamosferi is a nagy hideg áldozattya lett. merho szokás szerint beosont a vájlingseggű jolihoz azt amíg a férje, akit egyébként vérnyomással százalékoltak le, a dárídót nézte a tévibe, ezek ketten az uccafelöli szobába henteregtek igencsak. nem is lettvóna semmi baj, ha a lekrám alatt nem gondolt volna az ura eggyet, hogy enne abból a jókis hagymás vérből, ami tegnapról maratt a hűtőbe. nameg hozzá egy kis nohabor.
hanem ezek aztán a zajra úmegijedtök, hogy a feri az ablakon kiugorott, de a jégen akkorát esett, mint az ólajtó. pedig montam már annyiszor neki, hogy húzzon zoknit a gumicsizmára, mer akkor még futni is tud, mint én szoktam a kutyák elől a kocsmából gyüvet, de beszélhet annak az ember. hátmost vagy megtanulta.
szóval vigyázzanak, mer még marad a zimankó, énis bizton begyújtom estére az endéká kályhát, az csak úgy oncsa a meleget a tojásbrikettől.
a mamut, hát azt meg a fejemre szórom
Hideg vót mostanság, úgybiza, mijis leöltünk vagy három disznót, és a meleg vérben vótunk kénytelen kissé megmelengetni a kezünket, hogy nehogy összetörjék benne a pájinkáspohár
jólmongya, biza! csínnyán köll bánni ezekkel a városi gengszterekkel. néköm azóta a homsoppingos história miatt nincs bizodalmam senkibe! még magambase! ha kecsegős hirdetést kézbesít a póstás, csak felmék a pallásra egy pillantást vetni a harminc bomberdzsekire amit annak idejjén vettem, oszt megy is a reklám a sparheldbe!
hanem állíttatott a tanácselnök egy hatalmas reklámloszlopott a falu főterire, ottaztán mindenfélit lehet kapni. és azok asztán nemám gagyi dolgok, nembeszélve hogy nem kölletik abba a flancos dickontba zarándokulni. igaz, hogy a busz nem tud megfordúni tülle, a sofőrök meg oly cifrán káromkodnak, hogy még a grécsi professzor is tanulmányútra látogatott ide, de a fő, hogy fejlőggyön a falu.
ha adhatok egy tanácsot, az a lézertintasugaras jó vétel lehet, amióta én is egy ollyanra raktam a tévét, sokkal jobban begyün a zadás.
hanem az 1200-es zsiguli motort ne keressék. megvettem, mer az fogja hajtani a kisunokám pedálos moszkvicsát.
a történet ugyan kurta, de csattanós. Mer nemtom magikfele millen idő járja mostanság, nállunk a Komádi szomszíd megállott fürjenteni a kocsma megett, oszt csak törni tuttaja sugárját. Akkor aza sok hus ottan igen fris állapotba láhet, nem?
Minállonk meg ojan utakot szervesznek, hogy nyócszáz forint az egész, gyün a busz, oszt elvisz mindenféle szép hellyre kirándúni, adnak enni is csibelevest meg rántotthúst délbe iborkasalátával. Útközibe meg mindenfíle csodálatos portékát lehet venni. Példáúl ojan ágyterittőt, hogy elmulasztya a csúzt meg a derekfájást, és 37 ezerbe kerűl. Így kerűt mihozzánk Petőfi Sándor serpenyője is. A Veres Jolán a hétvégin jól megjárta, vett egy telefonos palacsinytasüttőt 18 ezerért, gondóta jól jár majd, mer az ura, a Bandi igen szereti a palcsinytát, de féltékeny természet, nem engedi a Jolánt telefonozni, meg jó erőbe is van, idegességiben eccő úgyelszált a keze, hogy a Jolán azóta is sántít a jobb lábára. Naszóval megvette a Jolán a palacsinytasüttőt, szakasztott ojant, mint ami teszkóba van, csak ott persze ócsóbb, 2299-ér aggyák, hanemhát valami rossz portéka vóta, mer telefonozni meg nem lehetett rajt, meg a zománca is pattogott lefelé, meg a füle is legyütt legott, amikó alágyújtott a sparhelton. A Jolán nagyon megvót ijedve, hogy miccól majd az ura a vételhez. A végin ráírta alkoholosfilccel a lábos ajjára, hogy Petőfi, asztán aszt hazutta az urának, hogy egy antikvárostúl vette, és azér vót ijen drága a palacsinytasüttő, mer maga Petőfi Sándoré vót, vagyis az annyáé vót, abban sütötte az anyámtikja tojásait. A Bandi meg nagy tisztelője Petőfi Sándornak meg az aljegyző is, mind a kettő kívűről tuggya a Talpra magyart, osztán most ki van állítva a kultúrba a vitrin mögött a palacsinytasüttő.
A falu meg két pártra van szakadva, a fele elhiszi, hogy Petőfijé vót a serpenyő, a másik feli meg nem hiszi el. De a Bandi mán puhíttya a hitetleneket ököllel meg pájinkával, úgyhogy egyre többen elhiszik. Kiváncsi vagyok, mi lessz a hétvégin, mejik fél pártyára áll a nagymisén a plébános.
