Keresés

Részletes keresés

grandmaestro Creative Commons License 2005.11.14 0 0 253

Még az Egely-kérdéshez :-)) avagy mitől hatna a desztvíz?

 

esetleg:

AV Tschulakow, Y Yan and W Klimek: A new approach to the memory of water /

Homeopathy, Oct 2005 94(4):241-247.

LR Milgrom: The memory of water regained? / 

Homeopathy, Oct 2003 92(4):223-224.

 

Előzmény: Callie (252)
Callie Creative Commons License 2005.11.14 0 0 252

Most csak néhány mondatot, de persze egy homeopátiáról szóló topikban mebeszélhetjük. 

 

De most komolyan: mitől hatna a desztvíz?

 

Módszertanilag - tudományosan - rossz ez a kérdés; persze,nyilván tréfásnak szántad.

A legtöbb dolog,aminek hatását látjuk,mérjük,olyan,hogy először nem tudjuk,miért teszi,milyem mechanizmus lehet mögötte. Ilyen alapon Newtonig mindenki kinevethette volna a csillagászokat vagy az alma-szüretelőket.

Másrészt, a desztillált víz nem szükségszerű része a homeopatikus szereknek,mint nyilván tudod.

 

Ha egy mondatban kéne megfogalmazni, mint mondanának a hozzáértők (nem én): ezek a szerek az immunrendszert késztetik erőteljesebb működésre, méghozzá a betegségről szóló információnak a szervezetbe való bevitelével. Az információ hordozói nem a szokásos kémiai vegyületek.


Előzmény: Gnudist (249)
Gnudist Creative Commons License 2005.11.14 0 0 251
Én tisztában vagyok vele, hogy mi az a kettős vakpróba:)
Előzmény: NevemTeve (250)
NevemTeve Creative Commons License 2005.11.14 0 0 250
De most komolyan: mitől hatna a desztvíz?
Fordítva kell nézni: a vizsgálandó kérés csakis az, hogy hat-e. Ha igen, akkor kontrollkísérletet kell végezni egy másik desztvízzel, amit nem "potenciáltak"... lehet hogy az is hat (placebó)
Előzmény: Gnudist (249)
Gnudist Creative Commons License 2005.11.14 0 0 249
> Másrészt, hogy jön ide pl. a homeopátia? Egy csomó ember használja a homeopatikus szereket nap mint
> nap,gyógyul tőlük; teljesen bevett orvos-homeopata rendelések,kezelések folynak. Miért jó,ha ezeket nem támogatja
> az állam?

Az, hogy egyes orvosok ezt alkalmazzák, még nem bizonyít tudományosan semmit. Olyan orvosokat is ismerek, akik rendszeresen olvasnak horrorszkópot. Sajnos van némi rálátásom az orvosi egyetemi természettudományos oktatásra, meg a diákok hozzáállására...
De most komolyan: mitől hatna a desztvíz?
Előzmény: Callie (246)
grandmaestro Creative Commons License 2005.11.14 0 0 248

A Trends Pharmacol Sci novemberi számában megjelent egy cikk-páros, szerintem jól összefoglalja a mellette-ellene érveket, ajánlom az érdeklődők figyelmébe...

Emellett pl. http://www.biomedcentral.com/1471-2458/5/115 egy friss tanulmány, meg egy arról, hogy azért van/lehet mellékhatás is: http://www.ncbi.nlm.nih.gov/entrez/query.fcgi?cmd=Retrieve&db=pubmed&dopt=Abstract&list_uids=16226201&query_hl=6

[akit a nem-ingyeneseknél a full-text megoldás érdekel, szívesen átküldöm]

---de persze mindez nem Egely tudományos áttörése---

Előzmény: JFEry (247)
JFEry Creative Commons License 2005.11.14 0 0 247
A homeopátia eléggé kétséges dolog. Nem jobb a gyógyulási aránya, mint a kontrol placebó csoportnak. Legalább nincs mellékhatása(valós).
Előzmény: Callie (246)
Callie Creative Commons License 2005.11.14 0 0 246

A Tudomány maga

 

A beírásodból engem meglepett ez a rész:

 

 

Ettol meg az asztrologia, fold sugarzas, homeopatia stb.
nepszerusege nem fog valtozni. Az emberek vagynak a misztikumra.
Ha elerjuk, hogy a koltsegvetes nem fordit erre nagy
osszegeket, az jo.

 

Egyrészt ez nagyon könnyű sikerélményt jelenthet azoknak,akik így gondolják, hiszen a "költségvetés nem fordít erre nagy összegeket", vagy te máshogy tudod?

 

Másrészt, hogy jön ide pl. a homeopátia? Egy csomó ember használja a homeopatikus szereket nap mint nap,gyógyul tőlük; teljesen bevett orvos-homeopata rendelések,kezelések folynak. Miért jó,ha ezeket nem támogatja az állam?

 

Lehet, hogy kicsit off; de az eredeti témát már eléggé cincálták itt.

 

 

 

Előzmény: A Tudomány maga (140)
Törölt nick Creative Commons License 2005.11.09 0 0 245
...ne sértegesd a parasztokat, nekik köszönhető a kenyér...
Előzmény: Törölt nick (243)
Törölt nick Creative Commons License 2005.11.09 0 0 244
NO EFFECT.
és ezért próbáljon az ember tárgyszerű lenni...
Előzmény: Törölt nick (238)
Gnudist Creative Commons License 2005.11.09 0 0 242
Mármint az Elletéstudomány című agrár-szaklapot? ;)
Előzmény: Simply Red (241)
Simply Red Creative Commons License 2005.11.09 0 0 241
És abból mi árad szerinted, hogy az Elet és Tudományt "halál és butaság" -nak nevezed?
Előzmény: TEACHER (240)
TEACHER Creative Commons License 2005.11.09 0 0 240

Hát a halál és butaság valamint a természet világa lapozgatásához rettenetes sok gondolkodás szükséges. :-)

 

Nem tudom mondtam-e már, most mondom:

Ha lehet vegyél le a levelező listádról. Úgy is mint CC és a másik nickedről (A tudomány maga-minő szerénység!) sem várok megjegyzéseket. A hozzászólásaid semmilyen operatív információt nem tartalmaznak és csak úgy árad belőlük a gyülölet.

 

Cserébe megigérem én sem szólok hozzád.

 

(Ezúttal se várok "szerencsétlen, tökfej" stb jelzőket, mitöbb reakciót sem. Ezeket kérlek tartsd meg magadnak. )

Előzmény: Törölt nick (236)
Törölt nick Creative Commons License 2005.11.09 0 0 239
"Hogy állsz az UFO magazinok, vagy akár az Új ember "ismeretterjesztéséhez"?"
"Nem vagyok vevő egyikre sem. Szerintem kapitális baromságokat képesek leközölni."

Hajjaj!
Egyik ismerősömnek "sok pénze van", és viccből szokta vásárolni.
Na egyszer én is rászántam magam, kíváncsiságból.

Borzalom. Szerintem csak árt az egész ügynek.
Talán ha 1 cikket végigolvastam..
Előzmény: TEACHER (233)
Törölt nick Creative Commons License 2005.11.09 0 0 238
A következő szöveget mi fordítottuk le közvetlenül orosz nyelvből (nem a Tuvok-féle fordítás), Viktor Sztyepanovics Grbennyikov: "Az én világom" c. könyvéből.
Nem teljes, csak az 5. fejezet 1. szakaszának 80%-a. Elég furcsa és nehéz nyelvezete van az öregnek, próbáltam magyarizálni a hangulatképeit, amennyire lehetett. Némelyik rész hiányos, mondhatni alfa verzió a fordítás. :)
Ha már ennyit vesződtünk vele, és nem nyithattam másik topicot neki, idemásolom..
Nem fűzök hozzá semmit.
--
Csöndes sztyeppei este. A rézvörös napkorong már megérintette a távoli, ködös horizontot. Hazaindulni már késő van - feltartóztattam itt én, rovaros dolgaimmal; alváshoz készülődöm; szerencsére a flaskában maradt még víz, van szúnyogriasztó "deta" is, amelyre itt nagy szükség van, mert a sóstó meredek partján rengeteg van ezekből az idegesítő vérszívókból. A cselekmény a sztyeppén a kamislovi völgyben folyik - az Irtis valaha erős mellékfolyójának maradékában, amely a sztyeppék felszánátása, és az erdőirtás miatt mély és széles !!LOG lánccal sós tavacskákká változott.

Szélcsend van - még egy fűszál sem rezdül. Az esti tó fölött kacsarajok tűnnek tova, szalonka füttyögése hallatszik. A magas égbolt drágakőszínűen terül szét az elcsendesedő sztyeppei világ fölött. Milyen jó itt, a végeláthatatlan sztyeppés térségben!

Közvetlenül a meredély szélén telepszem le; a füves tisztáson szétterítem kabátomat, fejem alá helyezem hátizsákomat. Mielőtt lefeküdnék, összeszedek néhány száraz marhalepényt, magam mellé rakom, és meggyújtom őket - ennek a kék füstöcskének a romantikus, felejthetelen illata lassan szétterül a szunnyadozó szyteppén. Lefekszem egyszerű nyoszojámra, élvezettel nyújtom ki a nap alatt elfáradt tagjaimat, előre élvezve az előttem álló - nekem ritkán megadatott - csodálatos sztyeppei éjszakát.

A kék füstöcske lágyan elvisz engem a mesék birodalmába, és az álom hirtelen jön: hol icipicivé válok - hangyányivá, hol óriásivá - mint az egész ég, és pillanatokon belül elalszom. De ma - valamiért- testem eme látszólag "bajkeverő változásai" valahogy szokatlanok, nagyon erősek; hozzájuk adódott valami új: zuhanás-érzet, mintha hirtelen elvették volna alólam ezt a magas partot, és én belezuhanok az ismeretlen, szörnyű mélységbe!

Hirtelen felvillannak valamiféle fénycsobbanások. Kinyitom a szemem, de a csobbanások nem tűnnek el - táncolnak a drágaköves-ezüstös éjszaka egén, a tavon, a füvön.
A számban erős fémíz jelenik meg, mintha a nyelvemhez érintettem volna egy erős elem érintkezőit. Zúg a fülem, és kivehetően hallom a saját szívem kettős dobbanásait. Hogyan is tudnék így elaludni!?

Felülök, és próbálom elűzni ezeket a kellemetlen érzéseket, de nem sikerül, csupán a fénycsobbanások a szemeim előtt, szélesből és életlenből átváltoztak keskennyé és élessé - talán szikrákká, vagy talán láncokká - és zavarnak a késői szemlélődésben.
Ekkor eszembe jutott, hogy pár évvel ezelőtt már átéltem hasonlót, az erdőcskében, méghozzá az elvarázsolt ligetben!

Fel kellett kelnem és járkálnom egy kicsit a parton, hogy mindenhol ilyen-e ez az érzés?
Itt, kb. egyméternyire a szakadéktól egyértelmű valaminek a hatása. Elmegyek mélyebbre a sztyeppébe, pár tíz méterre, és ez a valami, az amott nagyon egyértelmű, most eltűnik.

Kissé félelmetessé válik egyedül a néptelen szyteppében, az elvarázsolt tónál... gyorsan összeszedni magam, és el innen!
A kíváncsiság azonban ez alkalommal fölém kerekedik: Mégis, mi ez? Talán az illattól van, vagy a tótól és a csendtől? Leereszkedem a szakadék alá, leülök a víznél, egy nagy agyaghalomra. A !!SZAPROPEL erős, édeskés illata - a túl rothadt moszatoké, algáké - bevon engem, úgy, mint a gyógyiszapfürdőben. Ülök öt percet, tízet - semmi kellemetlen sincs, ideje lenne valahol errefelé leheveredni aludni... de itt lenn túl nedves minden.

Felkászálódom a meredély tetejére - folytatódik az előző történet! Forog a fejem, újra galvanikusan savasodik a szám, és mintha változna a súlyom - hol hihetetlenül könnyű vagyok, hol fordítva: nagyon nehéz. A szemeim előtt megint sokszínűen hullámzik...

Érthetetlen. Ha ez egy valóban "döglött hely" lenne, valamilyen anomália - nem nőne itt fent oly dúsan a fű, és nem fészkelnének azok a nagy testű méhek, melyeknek fészkeivel tele van a meredély hirtelen leomló, agyagos fala - pedig én pont az ő földalatti "méhváros"-uk fölött rendeztem be éjszakai hálóhelyem, melynek gyomrában természetesen óriási számú folyosó - kamra, élő, egészséges báb és lárva van.

Az alkalommal nem értettem meg semmit, hanem kialvatlanul, nehéz fejjel, nyári kora reggelen - még fel sem jött a nap - elindultam az út felé, hogy stoppal Iszilkulba menjek.

Azon a nyáron még négyszer voltam az elvarázsolt tavon különböző napszakokban, és különböző időjárási viszonyok között. A nyár végére a méheim hihetetlen mennyiségben repdestek. Valahonnan élénksárga virágport szállítottak odvaikba - egyszóval csodásan érezték magukat. Amit nem mondhatunk el rólam - egy méterre a szakadéktól az ő fészkeik fölött - egyértelmű a kellemetlen érzések komplexusa, de alig öt méterre onnan... semmi hatás.

Megint az értetlenség: miért pont itt érzik jól magukat a növények és ezek a méhek, melyek oly nagy mennyiségben fészkelnek itt, hogy a szakadék úgy néz ki mint egy túlontúl lyukacsos sajt, sőt, helyenként mint egy mosogatószivacs?

A megfejtés sok évvel később talált rám, amikor a méhváros a kamislovi völgyben elpusztult: a szántóföld elérte a szakadékot, amely emiatt leszakadt, és most nemhogy odú, fű, de csak elkeserítő földhányás maradt. Csupán egy maréknyi régi agyaggolyó maradt meg nekem, azoknak a fészkeknek a töredékei - megszámlálhatatlan sejttel és kamrácskákkal. A sejtek fala összeért, apró gyűszűkre emlékeztetve, vagy inkább fokozatosan szűkülő torkú korsókra. Már tudtam, hogy ezek a méhek a négycsíkos GALIGT-hoz tartoztak - hosszúkás potrohukon található világos gyűrűk száma szerint.

Az eszközökkel, hangya-, szöcskeketrecekkel, kémcsövekkel, reakciós anyagokkal, és mindenfélékkel telerakott dolgozóasztalomon volt egy széles edénytartó, amely meg volt töltve ezekkel a sejtes agyagdarabokkal. Valamit meg kellett fognom, és elhúztam a kezem ezek fölött a lyukacsos töredékek fölött... és csoda történt! Fölöttük hirtelen meleget éreztem... Megérintettem a rögöcskéket: hidegek. Fölöttük azonban egyértelmű melegérzés, és hozzá még az ujjaimban ezeddig ismeretlen lökések, rángások és bökdösések jelentek meg.

Mikor odébbtettem a fészkekkel teli tálat az asztal szélére, és fölé hajtottam az arcom, ugyanazt éreztem, amit annak idején a tónál: mintha a fejem könnyű és nagyon nagy lenne, a testem valahová lefelé zuhan, a szemeimben szikraszerű lobbanások vannak, a számban elemérzés, és könnyed hányinger.

Az arcom és és fészkek közé helyeztem egy kartonlapot - az érzések ugyanazok. Lábasfödőt - mintha ott se volna. Ez a valami áthat ezen az akadályon is.

Sürgősen ki kellett vizsgálni a jelenséget. De mit tehettem volna én otthon, minden fizikai mérőműszer nélkül? A fészkek megvizsgálásában VASZHNIL városka több intézetének dolgozói segítettek, de sajna a mérőeszközök nem reagáltak rájuk sehogy sem. Sem a legpontosabb hőmérők, sem az ultrahangmérők, sem a voltmérők, sem a magnetométerek. Lefolytattuk ennek az agyagnak a legpontosabb kémiai elemzését - semmi különös. A sugárzásmérő is hallgatott (A VASZHNIL a volt Szovjetunióban - A Országos Földművelésügyi Tudományos Akadémia és Lenin nevét viseli. VASZHNIL városának mint a mai napig Kraszoobszkot hívják, Novoszibirszk alatt fekszik, és a szibériai agrártudósok települése).

Viszont a kezek, az egyszerű emberi kezek - és nem csak az enyéim - egyértelműen érezték a fészkek fölött azt a meleget, azokat a hideg áramlatokat, azt a libabőröztető érzést, azokat a rángásokat és "sűrűbb közeget"; egyeseknek "elnehezült", másoknak mintha felfelé taszítaná a kezét valami; megint másoknak mintha elgémberednének az ujjai, görcs rántja össze a kar izmait, forog velük a világ, szédülnek, és bőséges nyáltermelést tapasztalnak.

Hasonlóképpen viselkedett egy köteg papírcsövecske, amelyeket levélvágó méhek építettek. Minden alagútban egy sor többrétegű, levélnyesedékekből készített poharacska helyezkedett el, amelyeket homorú, kerek - szintén levelekből készült - fedőcske zárt le; a poharacskák belsejében - ovális selyemgubókban lárvák és bábok voltak. Olyan személyeket kértem meg arra hogy tartsák tenyerüket vagy arcukat a levélvágók fészke fölé, akik semmit se tudtak az én "találmány"-ról. Mindent részletesen dokumentáltam.
Eme szokatlan kísérleteim eredményeit a "Porzóméhek fészkeinek fizika-biológiai tulajdonságairól" című a Szibériai Agrártudományi Hírnök 1984-es, harmadik számában megjelent cikkemben találhatják meg. Ugyanott írtam le a jelenség képletét - ennek az érdekes jelenségnek a rövid fizikai magyarázatát.

A méhfészkekből kiindulva készítettem néhány tucat mesterséges tákolmányt műanyagból, papírból, fémből, fából, és kiderült hogy ezeknek a szokatlan érzéseknek az oka nem valamiféle "biomező", hanem méret, forma, mennyiség, az üregek elrendezése, amelyeket bármilyen kemény testekből alkotunk. És még mindig: a szervezet érezte, az mérőeszközök pedig "hallgattak".

Ezek után a "találmányt" elneveztem az "üregi struktúrák effektusának" (a továbbiakban "EPS"). Még energikusabban folytattam és kiszélesítettem a kísérleteket, mire a Természet egyre-másra tárta fel előttem a rejtett titkait - egyiket a másik után.

Kiderült, hogy az EPS működési területén észrevehetően elnyomódik a ???szaprofit talajbaktériumok fejlődése, az élesztő és más gombák, a gabonamagok fejlődése, megváltozik a mikroszkópikus, mozgékony hlaminomonad moszat viselkedése, megjelenik a levélvágó méhek lárváinak fénykibocsátása, a felnőtt méhek pedig ebben a mezőben aktívabban viselkednek és a növények beporzását két héttel korábban befejezik.(a szaprofit organizmusok - elahalt növények maradványaival táplálkoznak.)

Kiderült hogy az EPS semmivel se mutatható ki, mint ahogy a gravitáció sem, mégis hat minden élőre - falakon, vastag fémen és egyéb akadályokon keresztül is.

Kiderült, hogy ha az üreges tárgyat áthelyezzük másik helyre, akkor az ember az EPS-t nem érzi meg rögtön, hanem csak másodpercekkel - percekkel később, az előző helyen pedig marad egy "nyom" - vagy ahogy én megérezvén, elneveztem "fantom"-nak - amit kézzel több tízperccel, néha akár hónapokkal később is érzékelni lehet.

Kiderült hogy az EPS mező az építményektől nem egyenletesen csökken, hanem láthatatlan, de néha nagyon élesen érzékelhető "burkok" rendszerével van körbevéve.

Kiderült hogy az élőlények (fehéregerek) és az emberek még erős EPS zónába kerülvén is bizonyos idő elteltével megszokják azt, adaptálódnak. Másképp nem is lehetne, hiszen minket mindenhol kisebb-nagyobb üregek, rácsok, - élő és elhalt növények sejtjei (persze a saját sejtjeink is), mindenféle porolon, műanyag-, és betonhab buborékok, épületek, folyosók, termek, otthonok, maguk a szobák, bútorok, pultok, eszközök, gépek, fák vesznek körül.

Kiderült, hogy az EPS "oszlopa" vagy "sugara" erősebben hat azt élőlényre akkor, amikor Nappal ellentétes irányba, vagy a Föld közepe felé irányul.

Kiderült, hogy erős EPS mezőben időnként "hazudni" kezdenek a mechnaikus és elektromos órák. ???

Kiderült, hogy ez mind a matéria hullámainak megnyilvánulása, az örökké mozgékony, örökké változó, örökké létező és hogy ezeknek a hullámoknak a felfedezéséért Lui de Bröill fizikus a 20-as években Nobel-díjat kapott, és ezeket a hullámokat használjuk az elektronmikroszkópokban is.

Kiderült... bizony sok minden kiderült. De ezek a kemény test fizikájába vezetnének minket, a kvantummechanikába, a részecskefizikába, ami messze van a mi elbeszélésünk főhőseitől, a rovaroktól.

Nekem mégis sikerült készteni az EPS objektív regisztrációjához szükséges eszközöket, amelyek tökéletesen reagáltak a bogárfészkek közelségére. Íme ők, a rajzokon. Ezek hermetikusan zárt edények, melyekben pókfonálon - ferdén felfüggeszett megégetett gallyak - rajz szenek, szalmaszálak vannak; az alján egy kevés víz van, hogy ki lehessen az elektrosztatikus hatást zárni, ami zavarhatná a kísérletet száraz levegőnél. Az indikátor felső végére ráhelyezünk egy darázsfészket, méhkast, egy marék kalászt - és az indikátor "nyelve" lassan, több tucat fokra kitér...
Csoda itt sincs: a pislákoló elektronok energiája, mindkét sok üregű testből a térben alkot szummáris hullámrendszert, a hullám pedig energia, mely képes munkát végezni ezeknek a tárgyaknak az ellökésében - még akadályokon keresztül is - mint pl.: egy vastagfalú acélkapszulához hasonlón keresztül (a fotón). Nehéz elképzelni, hogy a páncélzaton keresztül átjutnak az apró, könnyű darázsfészek(melyet a fotón láthatunk) hullámai, és az indikátor ennek a nehéz, süket kapszulának a belsejében elfordul a rég lakatlan darázsfészektől, időnként fél fordulatnyira - de bizony így van. A kételkedőket arra kérem, látogassanak el Novoszibirszk alá, az agroekológiai múzeumba, ahol mindezt saját szemükkel is megnézhetik.

Szintén ott, a múzeumban áll egy működő, gyógyító méhsejttekercs; mindenki, aki leül erre a székre pár percre, az alá a tartó alá, (amelyben néhány keret található, a méztermelő méh üres, de hibátlan sejtjeivel (méhészeti szakkifejezéssel "SZUS!!!")), minden bizonnyal, érezni fog valamit (hogy pontosan mit, kérem írják meg nekem, nagyon hálás leszek érte). Akinek pedig fáj a feje, néhány percen belül - néhány órára biztosan - elbúcsúzhat fájdalmától. Az én fájdalomcsillapítóimat sikeresen használják országunk különböző részein - nem csináltam titkot felfedezésemből. A sugárzás kézzel is könnyen érzékelhető, ha tenyérrel fölfelé alulról megközelítjük a keretekkel telt tartót, amely lehet karton, préselt fa, de még jobb a bádog, aminek áthatolhatatlanul hegesztve vannak a szélei.

Íme a rovarok még egy ajándéka...

Az elején így gondolkodtam: a mézgyűjtő méhhel az embereknek évezredek óta kapcsolata van, és még senki sem panaszkodott semmi kellemetlenre, kivéve persze azokat az eseteket, mikor a méhek csíptek. Egy kicsit tartottam a keretet a fejem fölött - működik! Megálltam egy hat darabos készletnél. Íme a nem túl bonyolult története ennek a felfedezésnek.

Teljesen másképpen működik a régi darázsfészek, annak ellenére hogy a mérete és a formája a sejteknek nagyon hasonlít a méhekéhez. De itt van a lényeges különbség is: a sejtek anyaga - a viasz sejtektől különbözően - sokkal mikropórusosabb, omlósabb, lazább - papír (mellesleg a papírt elsőként a darazsak, nem pedig az emberek találták fel: felaprítják a fa rostjait, és összekeverik ragasztós nyálukkal), a sejtek fala sokkal vékonyabb mint a méhsejteké, az elhelyezés, a méret szintén más, na és persze a külső burok szintén többrétegű papírból van, résekkel köztük. Tudomásomra jutott néhány padláson felépült darázsfészek negatív hatása. A többsejtes építmények és objektumok többsége, melyek erős EPS-szel rendelkeznek, már az első percekben vagy órákban az emberekre messzemenően kellemetlenül hatnak - a mézgyűjtő méhek sejtrendszere egy a nem túl sok kivételből.

A 60-as években az Iszilkuli lakásunkban többször is megfigyeltem dongókat(posztméh?). Egy ifjú dongó végigjutván a hosszú csövecskén a kasból, a kisablak keretén keresztül először hagyván el a házat, nem túl lelkiismeretesen jegyezte meg otthona helyét. Hazatértekor sokáig bolyongott az ablakoknál, és nem csak a mieinknél, hanem a szomszédokénál is, amelynek hasonlítottak a mi ablakainkhoz. Este pedig elfáradva és "legyintvén" a nem túl erős látóemlékezetére, felült a téglafalra, pont a fészekkel szemben, és megpróbált magának "utat törni" egyenesen a fészek felé. Honnan tudhatta ez a rovar, hogy pontosan itt, négy méterre a fészkétől és másfél méterrel lentebb a vastag fél méteres fal mögött van a szülőfészke? Akkoriban elvesztem a találgatásokban. Most viszont már tudom, miről van szó; csodás felfedezés, nemde?

És most jusson eszünkbe Pompilov város Pitomnyikban, amikor a darazsak, méghozzá a vadászó darazsak nem csak az adott térség bizonyos pontjára repültek, hanem egy egészen más pontra is, ahová átvitték a fészküket tartalmazó földdarabot: ott is minden bizonnyal a fészkük üregei által alkotott hullám világítótornyuk dolgozott.

És még egy titkot felfedtek nekem rovar barátaim a növények virágaival kapcsolatban. Kiderült hogy a színen, szagon és nektáron kívül a virágok, hogy odacsalogassák szárnyas beporzóikat, rendelkeznek egy hasonló hullám-világítótoronnyal, amely igen erős, és szintén semmi sem árnyékolja le. Felfedeztem, hogy nagy, harang alakú virágokkal (tulipán, liliomok, amariliszok, tökvirág, stb.) körözve a detektorom előtt, már messziről érződött ennek a sugárzásnak a hatása. Később a virágot a sötét szobában már 1-2 méter távolságról megtaláltam amellett a feltétel mellett, hogy nem helyezték át, mert a régi helyen bizonyos ideig "hamis cél" maradt - a számunkra már ismerős "maradék fantom". Én nem vagyok médium: ez a mutatvány bárkinek sikerül egy kis gyakorlás után. A szenecske helyett lehet használni egy sárga fajtájú cirokseprű tízcentis darabját vagy pedig egy rövid ceruzácskát, melynek tompa fele kell hogy a virág felé nézzen. Egyeseknél a tenyér, a nyelv, vagy még arc is érzékeli a virágtól jövő "meleget", "hideget", "bizsergést". A nagyszámú kísérletek azt bizonyították, hogy a gyerekek és a tinédzserek érzékenyebbek az anyag "Virág" sugárzására.
Helem Creative Commons License 2005.11.09 0 0 237

Talán felfedeztem a másodfajú perpetuum mobilét. Ide tettem fel:

http://www.helemf.freeweb.hu/perpetuum.htm

Erősítsétek meg vagy cáfoljátok meg.

JFEry Creative Commons License 2005.11.09 0 0 235
Jól teszed. Kösz a választ!
Előzmény: TEACHER (230)
Gézoo Creative Commons License 2005.11.09 0 0 234

 

Szia!

 

  Távol álljon tőlem, az említett folyóiratok minősítése. Mind e mellett, nem ilyesmire

gondoltam.

  Úgy hallottam, hogy Egely hatására születtek felfedezések, de ezek gazdasági

megfontolások miatt erősen titkosak.

  Kevésbé titkos az a generátor tipus, amit szintén Egely hatására gyártanak.

Ebből a tipusból itt hazánkban is több működik, de európaszerte is négy, valamint

kettő a közel-keleten. Kétlem, hogy a sok milliós beruházásokat olyan ketyeréért

bárki is kifizetné, ami haszontalan. Na jó, az elsőt, de a másodikat???

 

Előzmény: Gnudist (219)
TEACHER Creative Commons License 2005.11.09 0 0 233

Hello nyomott,

 

Tekicikized az Élet és Tudományt, mégis milyen alapon?

 

Nem állt szándékomban cikizni, de nekem ilyen a stílusom. Sajnos mind a halál és butaság mind a természet világa meglehetősen gyenge kiadvány (főleg az utóbbi).

Régebben lefordították a scientific americant és elő lehetett fizetni, de sajnos ez már a múlt. Egy ideig járattam az angolt. Manapság - nem kevés hibája ellenére is - a 3. évezred a legjobb (vagy inkább legérdekesebb) ebben a kategóriában)

 

Hogy állsz az UFO magazinok, vagy akár az Új ember "ismeretterjesztéséhez"?

 

Nem vagyok vevő egyikre sem. Szerintem kapitális baromságokat képesek leközölni.

Előzmény: Törölt nick (232)
Törölt nick Creative Commons License 2005.11.09 0 0 232

Ez pont elég:

http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/jozan/html/kerek.htm

Tekicikized az Élet és Tudományt, mégis milyen alapon?

Hogy állsz az UFO magazinok, vagy akár az Új ember "ismeretterjesztéséhez"?

 

Előzmény: TEACHER (230)
Törölt nick Creative Commons License 2005.11.09 0 0 231
...nem tűnt el, csak átalakult...
Előzmény: JFEry (229)
TEACHER Creative Commons License 2005.11.09 0 0 230

Csak, hogy lehetőséget adjak a nyitotságod megvillantására, úgye jól tudom, hogy pl ebben a "bioenergia" témakörben nem vagytok teljesen közös nevezőn?

 

Jó hajnalt !

 

Van nekem is egy Egely-kerekem és korábban családon belül többször kisérleteztünk vele. Az biztos, hogy egy ízben majdnem végkitérésig sikerült "kipörgetnem" a műszert és volt olyan ismerősöm akinél kiakadt a számláló. (Persze ez nagyon-nagyon ritka) Az is tény, hogy ha letakarjuk valamilyen búrával a ketyerét akkor már nem mozdul az istennek se.

Ugyanakkor a Halál és Butaság ( néhányan Élet és Tudomány-nak ismerik) c. újságban leközölt cikkben leírtak alapján csak 1-2 fokozatig sikerült megmozdítani testmeleg műkezekkel a kereket ami töredéke annak amit néhány ember képes produkálni. (Ezt valahogy elfelejtették kihangsúlyozni, egyébként igyekeztek tudományosan megközelíteni a dolgot)

Paulinyi Tamás nagyon sok kisérletet végzett és végeztetett és vannak olyan emberek akik viszonylag távolról és meglehetősen nagy fordulattal tudják forgatni a kereket.

Ezzel együtt én nem szívesen involválodnék egy a kerékkel kapcsolatos vitába.

Egyrészt mert erre született már egy külön topik másrészt engem az elektrodinamika jobban érdekel. A kerékkel történő mérések mivel egyénhez kötöttek nehezen reprodukálhatók és engem kevésbé hoznak lázba.

Azt nem mondanám, hogy nem vagyunk  közös nevezőn Gyurival és egy pillanatig se félnék konfrontálódni, ha az egészet hülyeségnek érezném, de mint említettem ebben a témában igen nehéz pontos méréseket végezni ezért ezt inkább csak csöndes külső szemlélőként figyelem és a továbbiakban sem kívánok hozzászólni az ezzel kapcsolatos vitához.

Előzmény: JFEry (228)
JFEry Creative Commons License 2005.11.09 0 0 229
Ez jó! Hogy eltűnt.
Előzmény: NevemTeve (226)
JFEry Creative Commons License 2005.11.09 0 0 228
Csak, hogy lehetőséget adjak a nyitotságod megvillantására, úgye jól tudom, hogy pl ebben a "bioenergia" témakörben nem vagytok teljesen közös nevezőn?
Előzmény: TEACHER (218)
NevemTeve Creative Commons License 2005.11.08 0 0 226
Egy konkrétum mindenesetre van: Iván Gábor felfedezett egy garázst, ami Vassy szerint nem létezik... hogy ez mennyiben Egely érdeme, azt nem tudom...
Callie Creative Commons License 2005.11.08 0 0 225

Én nem tudom összegezni, akkor találkoztam a dologgal, amikor még javában folytak a kutatásai.

Egész kis labort rendezett be ennek érdekében, számítógépes méréskiértékeléssel.

Ha van valakinek érdemi információja az eredményekről, jó lenne, ha beírná.

Előzmény: Törölt nick (223)
Gnudist Creative Commons License 2005.11.08 0 0 224
Vassy Zoltán: Parajfalók az Egely-kerékről (Élet és Tudomány, 1998./16., április 17.)
http://www.mek.iif.hu/porta/szint/human/ezoterik/jozan/html/kerek.htm
Előzmény: Törölt nick (221)
Törölt nick Creative Commons License 2005.11.08 0 0 223
és tömören elmondhatóan, mire jutott?
Előzmény: Callie (222)
Callie Creative Commons License 2005.11.08 0 0 222
Paulinyi Tamás valóban korrekt és alapos módszerekkel igyekezett feltérképezni azt a hatást, amit az Egely-kerékkel mérni lehet.
Előzmény: TEACHER (218)
Törölt nick Creative Commons License 2005.11.08 0 0 221
Na ezekre én is kéjváncsi vagyok.
..Linkek?
Előzmény: Gnudist (219)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!