A barlangot nem tervezetük, de igazából még mást se, csak megyünk, és nézelődünk. Akkor ezt a két út-dolgot majd megszemléljük, hogy mi a valóság.
Cseszneket nem is tudnánk kihagyni, a kocsmában kell pecsételni. :) A várban már sokszor voltam (meg a környékén is mindenfelé), ez elég gyakori túracélpontom.
Nem tudom, tervezitek-e a Törkő-lik barlang felkeresését (ÖBB mozgalom kódja a barlangnál), de ha nem, akkor is a környéken van egy kis gubanc, mely az útvonal közelében "adódott".
Két S+ jelzésű út is van a TUHU térképén, az egyik hibás.
Íme a térkép-részlet.
Az MTSZ nyilvántartás szerint vezet jelzett út a pilóta emlékműhöz, ezt is jó lenne ellenőrizni.
A Milicre fel is kellene hordani ezt a töméntelen anyagot. Csak egyszer jártam ott, de mintha oda nem vinne fel olyan út, amin teherautók tudnak közlekedni. Itt a Bakonyban csak oda tettek kilátót, ahová a betonkeverős meg az átadásra valamelyik főfideszes autóval is fel tud menni... :/
A Dornyayt pont most szombat-vasárnap-hétfő délelőtt csináljuk meg egy móri cimborával. Első nap Porván alszunk, másodikon meg a Ráktanyán. Azért ilyen lassan megyünk, mert főleg fotózás lesz a téma.
Friss információk: a Csóványoson október 9-én lesz a kilátó avatás, míg a Pilis-tetőn október 18-án. A Galya-tető elhúzódott átadását még ezévre ígérik, míg az ottani Turisztikai Központ átadása a jövő év elejére van prognosztizálva.
"Remélem, ezek a dunántúli kilátóépítések nem az OKT projektpénzekből mennek..."
Pedig ezek abból épülnek!
Csak áttételesen.
A projekt ui. igen ravaszul van meghatározva, Kék kör és környezete.
Ebbe minden belefér.
Bicikliutak, és kilátók.
Sajnos a kéktúrázók nem sokat kapnak.
Kékestető és Sirok között pl. néhány farakás a lehetőség, nedves időben ez különösen kegyetlen 21 kilométer.
A szint adott, de nem ártana egy kis "szolgáltatás".
Volt pad HHH környékén, amikor az oszlopot állították, de mára már nyoma sincs.
Van "építmény" Szederjes-tetőn, de eléggé rozoga.
Egy kicsit sokat kivett belőlem a vasárnapi túra, de ha összeszedem magam, megpróbálom "bemutatni", milyen az, amikor nem süt a Nap, esik némi eső, csúsznak a kövek, nem lehet pihenni, na és tartani kell a "menetrendet", a busz ui. nem vár.
Hét óra volt a tervezett idő, ennyi lett a tényleges is, igaz, a végén kellett némi segítség, a buszmegállóig ui. nem jutottunk el Sirokon.
Szerencsére a kecskeméti buszsofőr megállt az elágazásban (ezúton is nyilvános köszönet az emberségéért), minek következtében eljutottunk Mátraházara, ahol várt bennünket az autó.
Nem volt könnyű megközelíteni a parkolót, ahogy mondani szokták, jártányi erőm maradt.
Szerencsére volt biztos támaszom, na és az autó kényelmes ülésén kicsit lazíthattam.
Még 1 kilátó Veszprém megyében, ha az eddigieket kevésnek találtad volna.
Nem tudom, odafentről, 6,15m magasból mennyivel jobb a kilátás, mint a talapzattól.
Úgy látszik, elfogytak a szabad hegytetők, hogy már a domboldalra is kilátókat építenek.
Felmerül, hogy akkor pl. a Nagy-Milicre miért nem tudnak egy magas kilátót építeni, ahhoz sem kellene sokkal több faanyag, és ráadásul onnan tényleg különleges kilátás lehet. A ráfordítás biztos nem éri meg, legalábbis ha az anyagiakat nézzük, de ez vonatkozik az összes kilátóra.
Remélem, ezek a dunántúli kilátóépítések nem az OKT projektpénzekből mennek...
Valóban jó kis ismertető került fel a Várak topikba. Jó, hogy szóltál.
A várrekonstrukciót egyébként előzetes régészeti kutatás előzte meg, melynek során több értékes lelet került elő. Ezek Miskolcon a Herman Ottó Múzeumban Mlakár Viktor régész összeállításában voltak az év elején bemutatva. A vár faszerkezetű kútfelvonója is előkerült, konzerválva, összeállítva szintén a Múzeumban látható.
Ami a büfét illeti, jogos igény. Korábban a vár "üzemeltetése" félig-meddig magánkézben volt, így erre akkor nem gondoltak.
Az egyik erdészünk gyerekkori jó barátja a füzéri polgármester, rendszeresen összejárnak. Ő mesélte, hogy lesz fent is büfé, mert állítólag a legtöbb panasz a vár ellen az, hogy aki felmászik, az éhes/szomjas lesz, és milyen kár, hogy csak lent van büfé a parkolóban...
Kéktúrázók, ha valakit érdekel a Füzéri vár jelene és jövője akkor most érdemes benézni a VÁRAK VÁRROMOK nevezetű topikba, mert a hétvégi kis beszámolóm után egy teljes körű,részletes tájékoztatást írt róla egy kedves (bennfentes) topiktárs:
Városlőd-Bakonybél szakaszon jártunk ma. A vasút után balra letérve elértük a villanypásztorral elkerített rést,nem gondoltuk,hogy ilyen nagy bazi rész van elkerítve,így jobbra mentünk(volt arra egy ösvény).Jó pár kilométer után,nagyon rossz körülmények közt,egyszer mindnyájunk megb@szott a vill.pásztor. egy kápolnához értünk,ahonnan Csehbányára mentünk le. Legalább valami alternatív jelet tett volna ki a trerület gazdája.
Innét a Szénpajtáig a P+ on haladtunk.
Egyszerűbb a Hölgykő várától való visszatérés után a műúton bemenni Csehbányára és onnan a K+ vagy P+ jelzésen folytatni a túrát,így ér a legkevesebb időveszteség.
Köszönöm a gratulációt neked is, és mindenki másnak!
Igen, az obeliszk mindig ki van pingálva, legalább is eddig kétszer láttam, mindkétszer más-más mester keze nyomát csodálhattam meg!
Ezúttal szolidan adták elő, mindössze a kettős kereszt alatti kék színű hármas halom lett zöld, de ezzel még egyet is tudok érteni, csúnyán lenyúlt jelképeinkért néha illik legalább jelképesen revansot venni!
A Nagy-Magyarország piktogramm meg már szinte megszokott...
Az útjelző tábláik viszont időtállóak, ezt már 4 éve is láttam, és most is nagyon jó állapotban van. Ráadásul a kéktúrát is jelzi, pedig szlovák. Ezek szerint ez is egy gesztus. Dicséretes.
A kilátó (Árpád-kilátó) építéséről egy erdészeti táblán olvastam valahol a Csata-rét környékén, kár hogy nem lesz belőle semmi.
Igazad van egyébként, a Dunántúlon már-már minden vakondtúráson van egy kilátó, ezzel szemben az Északi-középhegységben sokkal szebb panorámát nyújtani képes kilencszázas hegyeken vagy küzdeni kell a kilátó megmaradásáért, (Bálvány) vagy meg sem épül. :-((
(kivétel talán Galyatető)
1. A tájékoztató tábla a Csata-réten megemlíti az egykori kilátót és a kéktúrát is.
"...az ott elhelyezett messzelátó segítségével néztük a Tátra, Fátra Mátra csúcsait..."
Hát kérdem én mikor van ilyen kilátás a Papodról??? :-))
2. És ilyen? (a Hegyköz és a Zempléni hegyek a kb 820 méteren lévő természetes kilátópontról, előtérben a Füzéri vár)
"Azzal, hogy a túrázók visszajelzéseket küldhetnek a rendszeren keresztül – mondjuk egy esetleges károkozásról, kidőlt fáról, vagy ha a víz elmosta a túraútvonal egy részét – lerövidül a reakcióidő, és az illetékes hatóságok hamarabb megtehetik a szükséges lépéseket."
Alig várom. Előtte jó lenne tisztázni, hogyha a víz elmosta a túraútvonal egy részét, akkor ki az illetékes hatóság...
Még jobb lenne ha nem lenne hatóság (nem hatóság lenne az illetékes)...
Én is gratulálok, az időjárással nehezített mászás dupla pontot ér.
A környezetszennyezéshez nincs mit hozzá tennem, ez van. Az ott lévő obeliszk is gyakori célpontja az önjelölt "festőművészeknek", bár ebben a magyar oldaliak is jeleskednek.
A Nagy-Milic a szlovákoknak gyakori célpontja. Minden év áprilisában ott van egy nemzetközi túratalálkozónk a kassai turistákkal. Jövőre lesz a jubileumi, tizedik ilyen. Ugyanakkor nekik ez már a 37. túrájuk lesz ide.
Ez magyarázza a sárga jel fonódását is a határsávban a mi jeleinkkel. Az hogy a sáv É-i, vagy D-i fáira kerül, talán bocsánatos bűn itt, a lényeg, hogy a jelek együtt vannak. Ezzel itt legalább megvalósult a határon átnyúló turistaút léte is, ami annakidején az ÉZ kapcsán csak terv és ígéret maradt a szlovák fél részéről.
Ami az oda építendő kilátóra szóló megjegyzésedet illeti, ki kell ábrándítsalak. A tervezett kilátó építése elmarad. Indok, olyan magas kilátót kellene építeni a környező bükkfák miatt, ami már nem éri meg a ráfordítást.
Inkább építünk helyette kettőt a Dunántúlra, hogy ott füstjelekkel is kényelmesen üzengethessünk egymásnak. :-((
Szombaton kispapival Városlőd vmh. – Nagyvázsony szakaszt terveztük lejárni. A menetrenden kívül azt is figyelembe kellett venni, hogy az úrkúti pecsételőhely délben bezár, ezért lett ez az irány. Az ottani pizzát és melegszendót nagyon ajánlják a túrafórumon, ezt muszáj volt kipróbálni.
Hétvégén felénk vágányzár volt, ezért végülis kocsival mentünk a Kelenföldi pályaudvarig. Így legalább nem kellett „visztulai” indulási idővel számolni. A vonat pontos volt, így 8.50-kor leszállhattunk a városlődi megállóban, és úgy 150 méterrel odébb már a Kéket tapostuk. Elég vegyes képet mutat a falu, egyfelől szépen felújított házak, díjnyertes iskola, emlékművek, másrészt düledező házak is vannak, cigánysor is a falu szélén. Már itt túrázók jöttek szembe, ők talán Városlőd-Kislőd vasútállomás és bélyegzőhelyen szálltak le a vonatról. Napközben is sok turistával találkoztunk, köztük kékezőkkel is.
Güszi pihenőnél mi is megpihentünk, szerelésigazítás, kamáslifelvétel stb. Már a Csalános-völgy jópár helyen elmosott útján látszódott, hogy komoly sárral számolhatunk a továbbiakban. Szerencsére azért nem lett annyira vészes.
Az Úrkút előtti szakasztól kicsit tartottam, emlékeztem rá, hogy itt volt valami terelés, szerencsére megfelelően jelzett az út, néhány új műanyaglap-jelzés illetve (szigetelő)szalagozás is megjelent. Azért az lesz az igazi, ha végre megtörténik a jelzésfelújítás.
Úrkútra – miután körülnéztünk az őskarsztnál is, kihagyhatatlan! - n12 körül érkeztünk, pecsét rendben, a melegszendvicset is sikerült kikönyörögni az elég mufurc pultos hölgytől. Délben már ismét úton voltunk. Kabhegyig szinte észre sem lehet venni a sok emelkedést, pedig mégiscsak egy hatszázas hegy. Meglepő és meglehetősen tájidegen a „vadászház” (vagy valamilyen más titkos ojjektum) kerítése. Máshol ennyiből (kis túlzással) egy lakóparkot építhetnek. Épp a pecsételőhelynél van vége, a sarkon viszont be lehet lesni, sőt, be is lehetne mászni, mert a többszáz méter hosszú csodakerítés csak az „utcafronton” van megépítve. Nem nagyon értem.
Kabhegyi adó magassága impozáns, én még lentről is szédültem tőle. :-)
Ilyen veszély nem fenyegetett viszont az új kilátóból, ez ugyanis nem túl magas. Mondjuk nem is szükséges, hogy magasabb legyen, fantasztikus róla a kilátás, legfőképpen tiszta időben lehet az. Visszatértünk a Kékre, amely először nagyon meredeken indul lefelé, de aztán szép lankásan ereszkedik az út egészen Nagyvázsonyig. A jelzettség közepes, az erdőből kiérve gyenge, nincs mire festeni, de szerencsére eltévedni sem lehet. A falu előtt egy jó kilométert a főút melletti keskeny padkán kell gyalogolni.
Kedves MTSZ, nem értem, hogy ha máskor az a cél, hogy minél inkább vigyük le az aszfaltról a Kéket, akkor ez itt, ahol egyértelműen veszélyes az országút mellett gyalogolni, ráadásul simán le lehetne terelni a Kéket akár a mostani K+ helyére, vagy akár egy a 77-es úttal párhuzamos földútra az aszfaltúttól északra, miért nem merül fel??!
Kinizsi várnál sörnyitó-bélyegző és váras bélyegző is rendben, innen még kigyalogoltunk a főút kereszteződéséhez. Negyed óra múlva már jött is a pesti busz, mely két és fél óra múlva letett minket a Sasadi útnál.
Bár a nap csak időnként bukkant ki, ideális volt az idő, nem túl megerőltető a táv (bár GPS szerint összejött a 30-as) és a szint, így egy rendkívül kellemes kirándulás sikeredett.
Én is végére értem ma egy újabb mozgalomnak, idei alighanem utolsó túrámon, sikerült egy barátommal befejeznünk a Bükk900-ast. Két hétvége alatt, 4-8-3-5 napi darabelosztásban jártuk be végül a 20 csúcsot.
Visszaemlékezve, a csúcsok nagyjából felének tetején elgondolkoztam, kellett-e nekem ebbe belevágni, de szerencsére mindannyiszor igen volt a válasz és folytattam, bár néha nem hittem benne :)
E hétvégén odafent a fennsíkon mindkét nap órákon át szemerkélő, majd rázendítő eső kísérte utunkat, szombaton olyannyira, hogy az esőkabát, a kamásli és a bakancs is átázott, így a tervezett 8 helyett 3 után az Istállós-kőről lefelé visszavonulót fújtunk, így talán elkerülve egy alaposabb megfázást.
A vasárnap is kitartó zord idő ellenére sok túrázó volt a frekventáltabb helyeken, Tar-kőn, Három-kőn is hátizsákosok jártak, utóbbin két nagyzsákos ukrán lány éppen sátrazni is készült, Bánkútról már nem is beszélve, ahol tele volt a parkoló. De a legmeglepőbb élmény az utolsó előttinek meghódított, "normál" túrázók szemében alighanem felkeresésre sosem szánt (bekerített, gazos-dzsindzsás) Nagy-kőháton fogadott, ahol a szitáló esőben egy fiatal pár pecsételt éppen odaérkezésünkkor a csúcsoszlopnál, s mint kiderült, nekik is már csak két csúcs volt hátra a 20-ból, azaz ma alighanem legalább néggyel nőtt a teljesítők száma.:)
Az utolsó csúcsról, a Kis-kőháti toronytól a szállásig jócskán volt idő gondolkozni, és arra jutottam, minden tiszteletem azoké, akik ezt a mozgalmat az évente megrendezett teljesítménytúra keretében egyhuzamban, a 12 órás szintidőn belül megcsinálják... az a nem semmi...
Meg kell említsem ennek kapcsán, hogy a szokásos bánkúti szállásokon túl jó szívvel ajánlok még egy helyet, ahol mindkét alkalommal aludtunk, nevezetesen a szilvásváradi erdészet által működtetett Csurgói erdészházat, közvetlenül a sárga sáv mentén és alig 3-400 méterre Bánkúttól. Önellátó szállás, tökéletesen felszerelt tiszta szobák és konyha, fürdővel, ágyneművel, cserépkályhával, az udvaron szalonnasütővel és parkolási lehetőséggel. Csillagtúra jellegű csatangolásokra, mint amilyen a mienk is volt, nagyon megfelel.
Ipolytarnóc után láttam magyar zöld jelet a szlovák oldalon, kuncogtam, aztán szlovák kék bicikli jelet magyar oldalon, még jobban kuncogtam hogy lám, egyenlítettek
nekem különben nem fáj, de azt olvastam hogy anno az északi zöld festésénél erre extrém módon kellett ügyelni, hogy csak magyar oldalra jelezhet a festő
ha azon az oldalon nem volt fa csak a másikon, akkor vagy nem jelzett vagy oszlopot kellett felcipelni
szerintem hivatalosan még mindig kb itt tartunk (ne legyen igazam)
A túra számomra egyik legizgalmasabb része a logisztika megszervezése - bár tudom, ez így elég hülyén hangzik.
A családi kirándulás még nehezebb feladat, mint egy szimpla kékezés: érdekes legyen, lehetőleg a család minél több tagjának tetszen, szép helyen legyen, és ne menjen rá ingem-gatyám. Szóval már-már lehetetlenség összehozni. :-)
Múlt hét végén a Tisza-tavi ökocentrumban jártunk, ez kifejezetten jól sikerült program volt, bár az utolsó kritériumnak nem igazán sikerült megfelelni.
Viszont kértem pecsétet a 10/100 füzetbe a Tisza-tóhoz. Csak hogy ON legyek.
Füzér felé itt tér le a kék, a zöld megy tovább a határsávban. Járhatónak néz ki
Lászlótanya (Hollóháza) felé indulva fonódik egy szlovák sárgával is a két magyar jelzés (régi kék a zöld alatt! :-) )