Az sem feltétlen életbiztosítás, de valóban, ki a vezetőállásról, mert ott biztosan szűk lesz a hely. Kisebb sebességnél, vagy olyankor, ha áll a jármű, és láthatóan neki fog ütközni valami, célszerű elhagyni a gépet, és minél messzebre, lehetőleg fedezékbe húzódni, hiszen röpködni fog ott minden szanaszéjjel.
Lehet elméleteket gyártani, adott esetben úgyis a lélekjelenlét, és a szerencse dönt. A komáromi csattnál a kollégát azon a területen tartózkodva érte az ütközés pillanata, ahol volt esélye. Ha hátrébb jut, beszorul az egyenirányító szekrény alá, ha még hátrébb, akkor ki tudja, de a kompresszor a gép oldalfalán át távozott, a mozdony további felépítménye pedig megszűnt létezni.
Mint azt már Zrínyi is megmondta, "...jó szerencse, semmi más...".
Abroncsszakadás, sínsérülés, elszabadult jármű, vasútidegen fél, adott esetben egy feledékeny vasutas, és még sorolhatnám, mennyi esetben tisztán és egyszerűen a Jóisten kezében vagy. Sanszod sincs. Nulla. Semmi. És nem a GSM-R-ből, vagy az önműködő térközös fullextrás biztberből kell kiindulni, az a hálózat elenyésző része.
Győrszabadhegyről egy zölddel kiballagott az üres bauxitvonat. Aztán a környék egyetlen kanyarjában szembejött egy rakott. Mit segített volna az ügyön, ha azon a gépen más ül? Semmit. És ez csak egy a vétlenül balesetet szenvedett, az ügyben semmilyen befolyást nem rémélhető mozdonyvezetők történetei közül.
Ha szerinted csak szerencse kell, meg Vágó úr telefonos segítsége-- ám legyen.
Miért kell elbeszélnünk egymás mellett? Hagyjuk ezt Csehov papa szereplőire, nekik jól áll!
Dehogy is! Teljesen félreértessz! Felkészületlenül, bizonytalanul nem lehet a "kormányhoz" ülni. Nagyon fontosnak tartom az előretekintő, defenzív járművezetést, az átgondolt munkavégzést, a felkészülést a nagyobb kockázatú szakaszokra, tevékenységekre, sőt még arra is, hogy adott szolgálati helyen épp ki tevékenykedik, és mennyire bízhatunk meg benne.
De ugye nem kell levezetni, hány, a jármű vezetőjétől független tényező játszik szerepet a közlekedés biztonságának alakításában? Csak néhány: - a gépek, vontatott járművek sokszor tragikus műszaki állapota, gépátvételkor, váltáskor felderíthetetlen, vagy menet közben súlyosbodó, kritikussá váló hibák - a forgalomban részt vevő dolgozók - a pálya - a biztosítóberendezés - vasútidegen közlekedők - szándékos rongálók, károkozók stb.stb.
Ha az összes, adott vonat közlekedésére hatást gyakorló, vagy ennek lehetőségével megáldott tényezőt figyelembe veszünk, akkor a masiniszta felkészültségének, hozzáállásának befolyásoló hatása már százalékokban sem lesz mérhető adott esetben.
A 10/90 (vagy a még rosszab 5/95) arány nagyfokú pesszimizmust tükröz. Nem fogadom el, hogy a baleset elkerülésének lehetősége legfőképp a véletlennek lenne köszönhető.
Kérlek ne így nézd ezt! Mozdonyt vezetni, és mozdonyvezetőként próbálni boldogulni nem ugyanaz! Nem akartam személyeskedni, nem induljunk el ebbe az irányba.
Sokszor nagy baj az is, hogy az oktatás - számonkérés, ellenőrzés, az esetleges felelősségre vonás során túl vannak lihegve lényegtelen, de bizonyos személyek számára valamiért fontos dolgok, miközben nagyon lényegesek bújnak a fű alatt, sikkadnak el. Erre mind a trakció, mind a forgalom esetében rengeteg napi példát tudok citálni, persze nem egy fórumon. Valahol tőből van elb...va az egész, csak erre szerettem volna rámutatni. És a munkáltatói nyomásra, mely tükrében viccesen (inkább tragikomikusan) hangzik a "...mindenkor tartsátok- és tartassátok be az utasítást!" zengedelem.
Még annyit hozzá kell tennem minden tiszteletem mellett, hogy virít ezekről a hozzászólásokról, hogy elméleti szakemberek vagytok, és nem ér benneteket az a fajta nyomás, mely a végrehajtó szolgálatot terheli. Nem lehet úgy dolgozni, hogy mindig egy nagyon kis valószínűséggel bekövetkező eseménytől, annak következményeitől rettegsz, így pokollá téve saját, és munkatársaid szolgálati idejét. Erre a legtöbb ember idegei, egészsége, mindene rámenne, nagyon hamar.
Félre ne érts, vannak dolgok, amiket valóban nagyon komolyan kell venni, de ennek a kaotikus, betarthatatlan szabályrendszrnek a betű szerinti követése, betartatása nem egyéb, mint szabotázs (a létrehozása volt a legnagyobb mértékű ilyen akció). Amíg a szabályalkotók működéséről, annak produktumáról süt, hogy tevékenységük másról sem szól, mint önnön személyük (nem posztjuk!) nélkülözhetetlenségük domborításáról, illetve arról, hogy töredékét sem hajlanók vállalni annak a felelősségnek, melyet utasításaikkal pl. egy kisállomás váltókezelőjére hárítanak, addig ez a vita meddő, értelmetlen, de legfőképp teoretikus. Sajnos aki ma Magyarországon a vasúti végrehajtószolgálat dolgozója, és szeretné szolgálatait a maradéktalan jogkövetés szellemében tölteni, annak nincs esélye.
Nem személyednek szól, de hányingerem van attól, mikor egy vasúti vezető ártatlanul kerekedő szemekkel csodálkozik rá arra, hogy ezt, vagy azt a pontot miért hágják meg a dolgozók rendszeresen, pedig a paragrafusban az áll, hogy... Persze ha a vonat nem megy, máshogy szól a dörgedelem ugyanő szájából. Skizofrén gusztustalanságok ezek.
Ha ezt komolyan gondolod, akkor jaj. Sajnos egyre többen gondolják, sőt hiszik ezt.
Lehetsz te maga Vendégsín is, ha nincs szerencséd, nem segít a tudás. A dolog magyarázata egyszerűen az, hogy a közlekedésben több résztvevő, illetve jelentős eszközpark is szerepel, azaz a biztonság csak egy részben múlik rajtad, így hiába ideálisan felkészült, kipihent, gyakorlott valaki, szerencse nélkül hamar a tepsiben, vagy Baracskán lehet végezni. Azaz az egyéni felkészültség csökkenti a kockázatot, de az minden esetben jelentős mértékű marad, pont a többi tényező miatt.
Szerintem ez nem keménykedés amikor az utasítást betartja és betartatja a mozdonyvezető.
Elméletileg. Gyakorlatilag ezzel a magatartással nem amaradsz sokáig mozdonyvezető.
Nem a M.v.-t kellett volna...
Változtat ez valamin? Így történt, és így is fog történni. Vagy van befolyásod hasonló számonkérések alakulására? Ez esetben tessék nekem egy mobilszámot küldeni, bár úgy gondolom, ha valóban van erre nézve nyomásgyakorlási lehetőséged, akkor téged valószínűleg a "Miatyánk" kezdetű szózattal lehet elérni. (Elnézést kérek, senkit nem akarok esetleges vallásos érzületében megbántani, pusztán olvtársunk borzasztó naivítására reagáltam.)
Azt hiszem hasonló eset csak kis szerencsével lett elkerülve Kimlénél. Igaz már régen nem tevékenykedek a szakmába,de abban az időben előirás volt,ha ismeretlen okból nyiltvonalon a kétvágányú pályán a vonat megáll akkor térközstop-ot kellett az eset tisztázásáig alkalmazni.
Szerintem ez nem keménykedés amikor az utasítást betartja és betartatja a mozdonyvezető. Nem a M.v.-t kellett volna rendkívüli forg.vizsgára behivatni,hanem az olyan szolgálattevőt aki egyirásbeli rendelkezést sem tud egyértelmúen megirni. Tudni illik a szó elszáll,de az irás megmarad,még a bíróság elött is.
a téma lezárásához annyit,én nem azt irtam amivel én egyetértek,hanem a szomoru napi gyakorlatot.aki ebben nap nap után benne van az ezt érti de el nem fogadjuk.olyan ez mint a széllel szembeni pisilés.lehet de nem érdemes.a mozdonyvezetés 10%tudásbol 90%szerencséből áll.itt jegyzem meg ,ismerek olyan kollegát aki pár éve állomástávu kőzlekedésnél a rosszul fogalmazott irásbeli miatt a két áll.közben 15-el ment lévén fő a biztonság.a vonat +20 percet kapott emiatt.öt másnap hivatták hogy a forgalmi főosztályra kell menie rendkivüli forgalmi vizsgára.alig tudták az oktatok ettől megmenteni.pedig ő mindent szabályosan csinált.csakhogy a késés miatt egy rakás pénz ugrott a cégtől,egy mozdonyvezetö keménykedése miatt.ez pedig nem engethető meg.....?!
Pár éve, Pécel - Isaszeg között épp a vágányokról kászálódott le a két jómunkásember a megrakott exhumaládával, néhány rendőr és a mi kíséretünkben, amikor elcsörtetett 90-nel ott az irányító önállóságnak köszönhetően engedélyünk és tudtunk nélkül az esedékes vonat.
A halottszállítok megvígasztalása után volt is egy félórás ordítozás az illetékessel.
Az összes halott és sebesült a busz utasai közül került ki. Öt utas a helyszínen, az autóbusz vezetője negyed órával a kórházba szállítása után halt bele sérüléseibe. A két vonat mozdonyvezetője és a gyorsvonat utasai nem sérültek meg.
1992.01.07. Hort-Csány : V43 1024 gyv. V43 1055 tv.
14,10-kor az Atkár-Csány közötti úton, a vasút 825. sz. szelvényében lévő átjáróban az 50171 sz. répavonat elgázolta a Volán - Gyöngyösre tartó - BV 26-96 forgalmi rendszámú autóbuszát és kisiklott. 14,11-kor a tehervonat mozdonyvezetője mozdonyrádión jelentette a balesetet a miskolci irányítónak. 14,15-kor a Sopron – Miskolc között közlekedő 594 sz. gyorsvonat beleszaladt a tehervonat keresztbe fordult, űrszelvénybe érő első kocsijába. A mozdony a szerelvényről leszakadva elhagyta a pályát, hossztengelyén átfordulva visszacsapódott az önállóan haladó személykocsikba alaposan összeroncsolva azok oldalfolyosóját, majd a pálya mellett az oldalára borult. A szerelvény tíz kocsijából hét kisiklott. 14,16-kor a gyorsvonat sérült mozdonyvezetője a roncsok közül kimászva pályatelefonon jelentette az esetet. 5 ember a helyszínen a 6.- az autóbusz vezetője – röviddel a hatvani kórházba szállítása után halt meg. 3 fő súlyos, 8 könnyebb sérülést szenvedett.
V43 1024 selejtezve 1992.06.19. A V43 1055 psz. gépet Ms VF. helyreállította.
