Friss infók: a (régi) letenyei határon a kutyát nem érdekelte a honlapos regisztráció, csak ID (személyi) és covid teszt izgatta a horvát határőrt, az sem hogy hová, mi célból megyünk... covidos-cuccunk az eeszt mobil app volt mindenkinek, azt megnézte a telonkról egyenként kb 5mp alatt /db és ennyi, viszlát... mindezt manuálisan. a személyit is csak a (kereszt)nevek miatt, és úgy kérte a covidos igazolásokat sorba, 20mp összvissz. viszont sok autó jött át, kedd (azaz ma) ~11 óra, 25-30p tilitoli. ja, és a tengernél (mindig) süt a nap! ;)
Bölcsesség? Az az,hogy az egész hozzászólásodban arról volt szó neked mi a jó és a szüleid nem jártak a tengernél. Hol van ebben a többi ember:) Egyrészt ez is több sebből vérzik másrészt meg azt már hallottad valahol,hogy mindenkinek egy élete van?
Szuper! Mi ugyan hajózni járunk, szóval aktívan töltjük a hetet, elvileg egy hét alatt több helyen megfordulunk. Kerüljük a zsúfolt kikötőket, főleg nyugodt öblök mélyen keresünk helyet. És onnan fedezzük fel a környéket. Elmondható, hogy csak a sajat csaladunkkal vagy a velünk lévő barátokkal erintkezünk. Emiatt a covid sem érdekel. A program, a mozgalmassag rajtunk múlik. Időjárás függő az egész, így az egy hét tud nagyon kimerito is lenni. Máskor nagyon laza. Egyszerre egy hét pont kielégítő kikapcsolódás nekem
Én most punnyadtam júliusban Baska Vodán, de csak mert nem tudtam kiállni a parkolóból, elég hülyén volt megoldva a parkolás. Még jövő héten megyek Sztara Novaljára 6 napra, ott kicsit körül szeretnék nézni. Pár nap után már azon filózok, hogy mi van a munkahelyen, elég hülye dolog, de sajnos ilyen vagyok.
Én elvileg el tudnék. De egyszerre egy hét nekem pont elég, pedig nem punnyadásról szól a tengerpart. Sokkal jobban szeretek többször, egy-egy hétre menni.
Én sem tudok elmenni egy hétnél többre, mondjuk én 9 km-re élek a határról. Sajnos nem olyan a munkám, hogy megengedhetem magamnak. De majd elmegyek több kicsire, az is jó. :) Van aki el tud menni egész évszakokra, de azt én el sem tudnám képzelni.
Ez szimplán csak a te gondolkodásmódod, egy a 7,8 milliárdból! :-) Szerintem meg nem kell eldönteni mások helyett, hogy neki mi jó, mi nem, mi költséghatékony, mi nem, minek van értelme, minek nem. Nekem van olyan kollégám, aki minden évben lemegy, de 4-5 napnál nem többre, pedig bőven megtehetné. Sokszor kérdeztem tőle, miért? Neki elég ennyi, aztán már ,,sok" neki. Mégse próbálom meggyőzni, hogy milyen fasza lenne neki ott két hétig. Azt meg erősen kétlem, hogy a többség (bár biztos van ilyen is) azért menne, hogy egy tizenpárezrezres úttal vágjon fel a szomszédok előtt, még ha csinál is egy facebook fotót. Mondjuk, mintha a SZÉP kártyámon lévő összeggel próbálnám felszedni a város legjobb csajait! :-)
Persze, simán le tudsz csorogni országúton. Csak figyelj, mert nem sokkal a határ után a körforgalomba behajtva, olyan mintha dupla lenne, de nem, mert a jobb oldali sáv, már visz is fel a pályára. Nem tragédia, csak gondoltam szólok. Mi csak Novigradig mentünk le, mert Porecban már többször voltunk. Amit melegen ajánlok, az Groznjan és Motovun, Isztria belsejében karnyújtásnyira. Régóta szemeztem vele és most jutottunk el. Nekem jobban tetszett, mint Umag vagy Novigrad. Piran-Portoroz megér egy kirándulást,főleg Piran óvárosa, de nekem azok a városi plázsok nem valók. A vasárnapi hazajövetellel kapcsolatban talán tud valaki konkrét infót, mikor érdemes elindulni, mikor van dugó a helyi erők hazautazása miatt stb.
Tényleg, régebben egyszer azt hiszem mi is mentünk-jöttünk pálya nélkül, talán Pula környékéről, szép környéken keresztül. De múltkor beütöttem GPS-be, és a pályás 4,5 óra helyett 8 órát hozott, minimális távolságbeli különbséggel, azért az nem mindegy, főleg, ha siet valaki.
Sajnos nem vagyunk beljebb. Amit te arroganciának vélsz, az csak bölcsesség. Pl. én 27 évesen vettem az első autómat. Volt már előtte is elég pénzem, de nem kellett. De ha már vettem, mindjárt egy dögös sportautót vettem (szándékosan nem írok márkát, típust, de elég az, hogy amikor a cég vezérigazgatója, ahol akkor dolgoztam, meglátta, majdnem hanyatt esett). Persze sehol nem voltam nyugodt vele, mindig rettegtem, hogy ellopják, megrongálják. És persze a karma be is jött, meg is törték többször is. Rájöttem, hogy nem nekem, nem az én anyagi körülményeimhez való. Az az autó olyannak való, akinek nem számít a pénz, el is adtam hamar. (azóta céges autóm van, hehe)
Mindenkinek vannak elérhetetlen, vagy nehezen elérhető vágyai. Van, aki belátja, hogy az nem neki való, valaki meg mindenáron be akarja bizonyítani, hogy márpedig de. Ezt a pszichotikus folyamatot a társadalmi nyomás táplálja. Apai nagyszüleim soha nem jártak a tengernél. Boldog életük volt. Én meg nem vagyok fent sem a facebookon, se az instagramon, se a LinkedInen. Senkinek nem mutogatok semmit. Ezt is azért tudod rólam, hogy van apartmanom, mert itt úgy sem ismersz, nyugodtan elmondhatom, nem tudsz beazonosítani.
Szloveniaban is lehet és akkor megmarad 15€. Hidd el nagyon klassz tájakon mennél el an 2naponta megyek és volt hogy a kis úton jöttem mert untam már az autopalyat.
Bár nem nekem szegezted a kérdést, meg már meg is válaszolták(tuk) itt többen, de én vagyok olyan rendes, hogy még egyszer elmagyarázzam. Azért kedves The_Rible --most meglepőt fogok Neked mondani-- mert veled ellentétben, nincs minden honfitársadnak nyaralója a horvát szigeteken, hogy évente több hetet (hónapot?) ott töltsön. És képzeld el, vannak emberek, tudod,olyan fehérek, keresztények, heteroszexuálisak, akik azt az egy napot is élményként élik meg, hogy láthatták a tengert, vagy megmártózhattak benne. Az első a Te szerencséd és magánügyed, a második meg az ővék. Na ezért...Remélem tudtam segíteni! :-)
Nos tudod, hogy általában egyet szoktam érteni veled, de most kicsinyt ellentmondanék. Ez nem magyar jelenség és nem is új. Magam inkább Európában utazgatok, de a fiam és öcsém bejárta a világot mindenféle magamutogatás nélkül. A fiam Európa országain kívül megfordult Tokióban, Floridában, Tashkentben, Tiranában, Dubajban, Thaiföldön és még a jó isten tudja, hány országban-városban, amely utazásoknak a Covid vetett véget. Mindezt munkaügyileg, ahol is utóljára Zágrábban járt. BENCE Az öcsém pedig a magyar futsal válogatott 144- szeres, a strandfoci válogatott 36-szoros válogatott kapusaként, akit háromszoros világ legjobb futsalkapusaként és háromszoros Európa legkobb futsalkapukasként tartanak számon a világ összes országát bejárta.ZOLI Szóval itt senki nem akar többnek látszani, mint az ami. Velük beutazhatom a fél világot, de szarok a világra. A világlátás nem egy nagy dolog. Csak pénz és utazás kérdése.
Ez most hülyén jött ki: "Az ilyen helyeken lehet megtapasztalni, hogy Horváto. nem csak a Jadran és szigetei." Arra gondoltam, hogy nem csak a tengerparti tömegstrandokból áll az ország, hanem nagyon sok más értéket is fel lehet fedezni.
Az ilyen helyeken lehet megtapasztalni, hogy Horváto. nem csak a Jadran és szigetei. Mi konkrétan a Klesarska kola kollégiumában laktunk (a pécsi horvát gimnázium testvériskolai kapcsolatának köszönhetően), ami inkább egy 3-4 csillagos szállodának felel meg, és szintén a helyi márványból épült. Természetesen bemutatták a tanműhelyt is, ahol a leendő szobrászok gyakorlati képzése folyt. A kőbánya látogatását a csapat leszavazta a hőség miatt, csak a hajóról néztük meg.:-)
Nem szoktunk szinte soha visszamenni ugyanarra a helyre egyik országban sem, (a vonatok végállomása miatt persze vannak kivételek pl. Split vagy Prága), mert szeretünk felfedezni, de a horvát útjaink közül mindketten úgy ítéljük meg, hogy ez volt a legjobb. Pont azért, mert nem egy turistamágnes hely volt, teljesen otthon éreztük magunkat, és az ottani élmények hatására kezdtem ismét szerb-horvátul tanulni.
"Elnézést, hogy nem arról írtam, hogy mennyibe kerül egy rossz sör, meg hol lehet nyerni két fityinget a kuna váltásnál."
Ne érezd magad feszélyezve, ez az "Utazás Horvátországba - merre???" topik, bármiről írhatsz, ami - arra!!! van.:-)
Az 1 napos nyaralás sztem sem jó semmire. DE ha valaki ezt akarja akkor megteheti. Éppen ez a jó a mai világban,hogy miért ne!!
Nem is értem miért fura ha az ember 3-4-5 napra akar menni. Lehet annyi ideje van éppen mert ezer más dolgot csinál és neki pont elég a annyi semmittevés.
Miért tartunk még ma is ott,hogy mi az ami elfogadott. Mindenkinek az az elfogadott amit ő gondol. És lehet rájön,hogy kevés volt és jövőre többre megy.
Manapság a mai autókkal mai utakon 4-600km pont semmiség. Akkor miért menjen a balatonhoz vagy egyéb helyre ha vágyik a tenger illatára vagy az ottani hangokra hangulatra.
Most itt nem a kivételekről beszélünk gondolom. A gyerekek általában nem helyhez kötöttek. Én a sajátjaimmal (3) bejártuk az egész világot (volt, amikor egészen kicsi két év alattival mentünk tengeren túlra, két év alatt legalább nem kell fizetni repjegyet), sátraztunk, csavarogtunk, ha úgy volt student hostelekben szálltunk meg, minden kényelmetlenséget bevállaltunk. És imádták. Ha azt mondanám most, hogy megyünk, már csomagolnának is.
Szerintem félreértetted ezt itt. Nem a balesetről volt szó. Arról, hogy mi a fenének kell egy napra elmenni a tengerre.
Baleset megtörténhet egy hónapos, vagy egy napos nyaralás után is. Nincs a kettőnek köze egymáshoz. A tragédia szörnyű így is, úgy is, akár műszaki hiba volt, akár emberi.
Olvasom es sajnálom ezt a vitát, ami már társadalmi problémát mutat, pedig baromi egyszerű az egész.
Rettenetes, sajnálatos baleset, ha muszaki okból, ha emberi hibából pl elalvásból v bármiból keletkezett.
Nem tudjuk az okokat még. Vagy soha se fogjuk pontosan tudni.
Aki olvasott már itt tőlem, az tudja, aki nem, kérem, annak mondom, 15-20 közötti Adriai utam volt már, 2-3 gyerekkel és egyéb felállásokban, Horváto. a legtöbb alkalommal, de voltak további görög utak is. A nyugatiakat nem sorolom ide. Szóval csak hogy hitelesebb legyen a mondandóm: van tapasztalat.
Sőt van idei oda-vissza is 1000-1000 km kerekítve, ahogy lehetett menni, mentünk:-)
Szóval ha az ember fia-lánya ismeri a képességeit és felkészült, kipihent és van kellő rutinja siman teljesíthet Bp-Korcula utat pl. de kb. bármit. A feltétel az önkontroll, jó ha más is tud és hajlandó vezetni, akár éjjel is és nincs ezzel probléma. Nem számít, hogy ki miért indul, mi a cél, milyen társadalmi v anyagi helyzetben van, egyetlen dolog számít a személyes felkészülés. A vezetési tapasztalat. Ismerni kell magunkat és koncentrálni, ill felismerni a korlátainkat, hősködés nélkül... ha kell kiállni és aludni egyet, v átadni időben a volánt a társaink közül annak, aki jobb állapotban van és vállalja. Önfegyelem. Ha csak 1 napos út, akkor arra is vonatkozó, nyilván nem mennék 1 napra, de más meg igen.
A baleset akar személyes okból, fáradtság, rosszullét, figyelem-kiesés, majd kiderül, ha kiderül v ugye lehet műszaki ok is esetleg. Végtelen tragédia, nagyon sajnálatos és rettenetes. Na alázzuk, aki ha csak egy napra is látni akarta az Adriát... mély meghajlás az emléküknek.
