Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Bár már elég régen űztem ezt az ipart, de úgy emlékszem, hogy mindkét szektor elejei és végi jeladó valami határozott jelenséget indított. Az egyik biztosan az indikátor kitérítés indítása és leállítása. A másikra nem emlékszem. Ez a fordulatszám szabályozás dolog nem jött be. Egy egyszerű aszinkron motor, ha állandó a táp frekvenciája (márpedig állandó volt, azért ült a kezelő állandóan az RKU-ban), állandó a terhelése (márpedig az is állandó volt, hiszen mindig ugyanazt a gyorsforgáspontot hajtotta) nagyon szépen tudta tartani a fordulatszámát. Amennyi ingadozása mégis lehetett, az meg elhanyagolható volt. Az orosz (bocs, szovjet) technikára nem volt jellemző, hogy annyira érzékeny lett volna az ilyen apró nüanyzokra.
Itt viszont a jeladókat nagyon pontosan kellett elhelyezni. Még állítani is lehetett egy kicsit, ugyanis egy íves furatban mozgatható volt az egész vacak. Igaz, a hét év alatt, míg ott ültem alatta, egyszer sem kellett hozzányúlni. Tán csak akkor, amikor középjavításkor kicserélték.
Na, ez hiányzott; így már érthető a működés. A két-két jel a szektor végein meg valószínűleg a fordulatszám-szabályozás miatt kellett. Hogy a Neva_07 rajzán levő szinkronjelek jó helyre jöjjenek, ahhoz a primer sugárzó fordulatszámát pontosan tartani kell. Az egyetemen az egyik tanáromnál láttam egy fordulatszámmérő kereket, az is hasonlóan több helyen elhelyezett "jeladókkal" dolgozott. A tag elmondása szerint ez az elrendezés érzéketlen a jeladók esetleges hibás elhelyezésére (hogy miért az már nem ragadt meg..). Szóval Iván a 42. sz. Mezőgazdasági Gépgyárban nem tudott nagyot hibázni az összeszerelésnél, akár ivott műszak előtt szto grammot, akár nem. :))
Ez az ulitka nekem nem ismerős. Nekem az ugrik be, hogy a széles letapogató rendszernél a primer sugárzó belevilágít egy 20 fokos szögű kúpra felcsavart tükörbe. Emiatt volt a 20 fokos szélesnyalábú letapogatás. Viszont csigára sem emlékszem.
Viszont a széles letapogató rendszert még mindig le tudnám rajzolni, bár elég régen tettem meg utoljára.
/itt az UV-11-esek primér sugárzóival kapcsolatban az istenért sem jut az eszembe az "ulitka" kifejezés magyar megfelelője, valamiféle csigaházszerű...., ha jól emlékszem még Te is írtad a Volhov antennafelépítésével kapcsolatban, de már kihagy az agyam :-))/
Nem is a primer sugárzó volt a szögjeladó, hanem az a néhány tekercs, ami különféle helyeken el volt helyezve a letapogató rendszerben. A primer sugárzón mindössze volt egy kis mágnes darab, ami elhaladva a tekercsek előtt ugyebár azt csinált, amit csinált.
Az SZ-75M2 PV kabinján letapogató rendszerenként (síkonként) öt darab jeladó volt. (Ha jól emlékszem.) A középső volt a szektorközép (célirányzó vonal), ezek kívül a szektor elején is kettő meg a végén is kettő.
Na most kérdezd meg, hogy miért kettő, de azt már ne tőlem, mert már nem emlékszem rá.
Valahol nagyon félreértettél, valószínű, hogy a rajzom értelmezése egy kicsit nehéz. Sehol sem írtam, hogy a szinkrójelek közvetlenül az "antennába" kerülnének. A sugárzóból - "szögjeladóból" - vett jeleknek a szögszinkronizátorban képzett jelekre kellett támaszkodnia (ha csak a szögekről F1, F2 beszélünk!). A rajzomba megpróbáltam belerajzolni, hogy hogyan is kell értelmezni a minden egyes visszaverődő impulzus alapján a távolsági infót valamihez (pl.: egy szinkrojelhez) képest.
A "szemléltető ábrám" alsó rajzát mondjuk képzeld el már valahol a koordinátarendszer tekervényeiben! A szinkronizátorban képzett jónéhány jelnek (nézd vissza pl. a Volhov szinkronizátor leírásomat) - mégha azoknak közvetlenül magához az antennához semmi közük - a komplexum irányítórendszerének megfelelő működéséhez nagyon is köze volt (megj.: az irányítórendszert ebben az esetben próbáld kicsit tágabban értelmezni, ne csak a mechanikus antennarendszert nézd, ahhoz, hogy azok az elvárások szerint működjenek nagyon sok más rendszernek kellett megfelelően - jól szinkronizáltan! - együttműködnie).
A szögjeladót ezért tettem idézőjelbe = "szögjeladó". Nem értettem, hogy miért annak nevezted, nem akartalak kijavítani, mert hozzászólásaidból ítélve éreztem, hogy érted (nem kell belemennem a rádiólokáció alapjaiba, meg persze nem is nagyon tudok én már abba belemenni :-((().
A Nyevánál a "két antenna" (UV-11: F1-F2) alkotott egy vevőantenna rendszert, amihez egy közös primér sugárzó kapcsolódott, mondjuk úgy hogy két bemenettel és egy kimenettel. Ennél az antennarendszer felépítésnél az általad "klasszikus" értelemben vett szögjeladónak nem sok értelme lett volna. Az UV-11-es antennarendszer csak- és kizárólag vevőantennaként funkcionált (az UV-10 adó-vevő, az UV-12 csak adó, de már ezeket is számtalanszor leírtuk).
Így már megfelelő, vagy még mindig nagyon bonyolult vagyok? :-)))
Hpasp olvtárs idézett itt nemrég valami amerikait, aki eleresztette a véleményét ezekről az "öreg analóg vasakról". Igaz, az idézet konkrétan az SZ-75 nevű vasról szól, de az SZ-125 nem is olyan "öreg".
Rögtön a két első vágókép kétféle utat mutat. Mikor először voltam kint, akkor a vasúttól még olyan úton lehetett kimenni a "laktanyába?" "táborba?" mint ami a második képen látszik. És azon a szar két betoncsíkon száguldoztak az orosz sofőrök, mint az állat. (1979.)
Mikor az utolsó lövészetemen voltam kint (1987.) akkor az első vágóképen mutatott út egy része már készen volt a tábor felé. Azon még jobban száguldoztak az állatok.
A szinkronjelek honnan és hogyan kerültek az antennába?
Egyébként én nem nevezném szögjeladónak a primer sugárzót. Ennél az elektromechanikusan mozgatott nyalábnál tulajdonképp nincs is szögjeladó, ezt a funkciót ahogy nézem maga a primer sugárzó és az abba bejuttatott szinkronimpulzusok látják el. A hagyományos szögjeladó a mechanikusan mozgatott antennákon szokott lenni. Kb. olyan szerkezetet kell elképzelni, mint a régi görgős egerekben: egy keréken végott lyukak mozognak egy fényforrás/fotocella kombó között.
Megtaláltam egy korábbi rajzomat (a lagalsó rajzon berajzoltam a távolsági és szöginformációt hordozó jeleket!), amit ide kapcsolódóan csatolok, valamint egy képet (a youtubos videónkról), ahol látszik a "szögjeladó" is.
Nem emlékszem olyanra, hogy az üzemeltetés során valamikor is ezekhez a jeladókhoz hozzá kellett volna nyúlni, az osztálynál tehát biztosan nem nyúltunk bele, de szerintem még a közepes- és nagyjavítások során sem nagyon piszkálgatták a jeladókat.
A fizikailag különálló 2db UV-11 egy vevőfejbe dolgozott (F1 letapogatás kezdete-vége-áttérés F2-re-F2 letapogatás kezdete vége-visszatérés F1 szögbe -- és ez így ment körbe-körbe).
A rajzon nem rajzoltam be az F1-F2 szektor letapogatás közepét. Szinte biztos, hogy a letapogatások középpontjáról is jelet kellett venni. A rajzokon az r-betűvel jelölt jelek a szinkronizátorjelek.
Kis kiegészítésként annyit, hogy a szögmérés pontosságát nagyban befolyásolja még a szögjeadó, ami az antennán van. Ha az pontatlan, akkor utána hiába minden elektronika, nem lesz jó a végeredmény.
A pontosságértékekhez pedig meg kell jegyezni, hogy ezek statisztikai adatok (vélhetően szórásnégyzetek). Az 5-10 m és 2-4 perc egyébként tiszteletre méltó eredmény egy "öreg" analóg vastól.
Kicsit belelapoztam a lassan már sárguló, lapjait hullajtó feljegyzéseimbe :-)):
A felbontóképesség ferde távban ezeknél a lokátoroknál a kisugárzott impulzus hossza határozza meg, a szögekben pedig a nyalábszélesség - ahogyan azt nagyon helyesen és pontosan Te is leírtad.
A komlexum(ok)on belül, magában a koordinátarendszerben, a koordinátamérés pontosságát az alap kiértékelő egység, az ún. idődiszkriminátor tulajdonságai, egész pontosan annak meredeksége határozza meg. Nagyon fontos és hasznos segítséget nyújtott a koordinátamérés pontosságához az ARU (automatikus erősítésszabályozó) rendszer. Az ARU gyakorlatilag "kisimította" a belépő, feldolgozásra kerülő jelet, nagymértékben eltávolította annak fluktuációját (pulzálását, céljel fluktuáció=az effektív visszaverő felület véletlenszerű váltakozásai - nagyvonalakban :-))), ami mint nem kívánt jelenség jelent meg a koordináták (főleg szögkoordináták) kiértékelésénél. A koordinátarendszer pontossága ± néhány méter távolságban (5-10) és ± néhány szögperc szögben (2-4).
(azt ugye nem kell mondanom, mert szerintem már mindenki tudja, hogy a célról visszaverődő minden egyes impulzus hordozta a távolsági információt, a visszaverődő impulzuscsoport /"pácska", ahogy mi neveztük/ közepe pedig a szöginformációt)
Azt lehet tudni, hány méter hosszú az ALE-50 kábele? Arra gondoltam, hogy a korábbi rendszerek rakétái, amik még 100+ kg-os harci részt hordoztak, hatékonyabbak lehetnek.
Nemtudom hányan ismerik itt az F/A-18 szimulátort (Jane's, 2000), abban is van ALE-50, de kissé behatárolja a repülőgép teljesítményét, asszem volt neki egy sebességkorlátja, amit ha túllépett az ember, leszakadt. Persze ez nem biztos, hogy így van a valóságban is, de ki tudja. Erről a szimulátorról azt kell tudni, hogy kizárólag egy géppel lehet benne menni (F/A-18E Super Hornet) és egy csomó rendszert kell kezelni egyszerre, vagyis nem az a leegyszeűsített, komolytalan "arcade" kategória, mint pl a Lock-on.
Parancsközlő rávezetéssel dolgozó rendszerek (SA-2, SA-3, SA-4, Nike), zavarását aktív zajjal meg lehet oldani.
Félaktív rávezetéssel dolgozó rendszereknél (SA-5, SA-6, Hawk), a rakéta dönti el, melyik célt választja a rávezetés végén. A nagyobb radar keresztmetszetű cél ez esetben az ALE-50.
TVM rávezetési rendszernél (SA-10, Patriot), a komplexum a rakéta által mért célra vezeti azt rá. Itt is gondot jelent, hogy a rakéta az ALE-50-et választja a cél helyett.
Mivel a hordozó több ALE-50-et visz, több rakétából álló sorozat is hatástalan. A rakéta robban, a cél tovább repül, esetleg a rávti találatot lát, és jelent...
A 7. ponthoz talán még annyit ( ha jól emlékszem) , hogy akkor jelez, ha adott csatornánán már előbb felkészített (kész ) rakéta.
A rendszer az adott rakéta csatornán azt a rakétát engedi indítani, amelyik hamarabb lett felkészítve, és az indításnak nincs egyéb akadálya ( valamilyen hiba, tiltott zóna stb).
Egyszer már biztosan leírtam, de még egyszer (csak magyarul):
1. Gyártmány állványon (gyártmány felismerés) 2. Gyorsított felkészítésű rakéta van az állványon, az készül föl 3. Felkészítés alatt ( 2 perc v. 30 másodperc, gyártmánytól függően) 4. piropatronok és rádiógyújtó áramkörei működnek 5. Indítóállvány szinkronizál ( PV kabinnal) 6. Adott indítóállvány tiltott zónában 7. gyártmány nem készül fel (hiba) 8. gyártmány indításra kész 9. gyártmány felkészítési ideje lejár (2 perc múlva, a csatorna másik gyártmányát azonnal felkészítésre kapcsolva 2 perc múlva kész) 10. gyártmány felkészítési ideje lejár (30 másodperc múlva, másik gyártmány felkészítésre kapcsolása folyamatos felkészítés esetén biztosítja, hogy mindig legyen felkészített rakéta csatornánként.
Köszönöm az értékes kiegészítést! Az alapparaméterekkel természetesen egyetértek veled. Ami nálad felbontás, azt én felbontóképességnek neveztem. Mivel már jónéhány éve nem vagyok a szakmában ezért az emlékeim is kopnak, de azt szinte biztosra veszem, hogy nagyon laikusan kifejezve a méterben megadott távolsági felbontóképesség azt jelenti, hogy mennyi az a távolság, amin kívül még a lokátor két céljelet egyértelműen két célként azonosít ls jelenít meg. A felbontóképességgel a szögekben egyetértek veled. Az még csak véletlenül sem ugrik be, hogy pl. a Nyeva szög felbontóképessége mennyi lehet. A lokátor paramétereiből biztosan ki lehet számolni.
A dipólköteg szórást persze én sem tartom feleslegesnek. A szerencsétlen védekezzen, ahogy csak tud :-)) (és ez fordítva is igaz :-)). Ha a gépet dipólköteg szórásra kényszerítjük, az nagy valószínűséggel kitérő manőverbe is kezd, amivel bizonyos szinten mi már előnyösebb helyzetbe kerülünk, ugyanis sikerült (mégha esetleg nem is véglegesen) a feladatvégrehajtásban megzavarni. Egy amolyan igazi nagy viharfelhő, no az képes volt az indikátort olyan szinten telíteni, hogy szinte csak "tejet" láttál. De a mozgócélok még abban a tejben is jó szemmel kivehetőek voltak :-))).
