Bár Vámos és Klivinyi is a vártnál gyengébben játszottak támadásban, de nagy meglepetés azért nem volt válogatott szempontból. Ahogy várható volt Vámos, Szemerey, Klivinyi, Tóvizi és Bordás a posztjukon húzóemberek. Planéta támadásban mutatott helyenként biztató jeleket, de a védekezése és az erőnléte miatt nekem továbbra is kérdőjel, hogy érdemes-e vele számolni. Mindenesetre sztem védekező specialistaként semmiképpen.
És Albek az, aki viszont támadásban sztem nem válogatott szint, de védekezésben szerintem fejlődik, legalábbis az elmúlt időszak alapján.
Kuczora meg ha nem hármasban, hanem kettesben védekezhet, meg nem ötven perceket kellene pályán lennie, akkor talán egy megfelelő kiegészítő ember lehetne, persze inkább átlövőben, mint irányítóban. Főleg ha a fitness termet nem csak heti/kétheti egyszer találná meg. Pláne ha lenne valaki, aki kirugdosná a komfort zónájából, mert elképesztő tehetséget pazarol el.
A két legkellemesebb meglepetés Papp Niki és Pásztor Noémi. Ami szembetűnő mindkettőnél, hogy Papp szinte folyamatosan egész meccseket bírt végig, de Pásztor is volt, hogy majdnem végig pályán volt (pld Fradi ellen). És mindketten hármasban védekeztek, nem sűrűn látni ilyen terhelést magyar játékosoknál.
Pásztor sztem idén a legjobb formában lévő beállónk. És most már nem lehet mondani rá, hogy csak itthon villog, 18 gól, 82% lövéshatékonyság és 14! kiharcolt hetes az EL csoportkörben, ráadásul még a Buzau elleni két meccsen is kiemelkedően játszott. Hármasban messze nem lett Edwige, de magához képest fejlődött védekezésben is.
Papp meg simán jobban védekezett, mint Hornyák tavaly vagy Planéta bármikor, de messze jobb volt, mint francia párja hármasban Siófokon. És még támadásban is mutatott kellemes dolgokat (mondjuk nem a Dortmund ellen), bár ettől még mindig Klujberen fog állni a jobbátlövő poszt sikeressége.
Fiatalok közül Kajdon és Tóth Niki bemutatkozása sztem biztatóan sikerült, Niki egyre jobban játszott, a végén már szinte kulcsjátékos volt a klubjában. Kajdonról támadásban már majdnem azt mondanám egy válogatott meghívó sem lenne meglepő, persze az lenne jó, ha védekezés nélkül senki nem lenne válogatott. Mert ami negatív, hogy Kajdon keveset van fenn kettesben, akkor meg nem védekezik jól, Tóth Niki sokat van ugyan fenn hátul, de egyelőre nem valami acélos ott. Illetve még megemlíteném Faragó harcias védekezését, belőle még lehet valaki.
A Siófok bár egysoros, mégis sokat lendít a csapaton, hogy rutinos játékosok alkotják. Az edző kézben tartja csapatát. Nem is jellemző az egyénieskedés, azt nála a padon szokták kipihenni.
Ennek issza a levét a Debrecen. Az Eb óta mintha Szilágyi önigazolásként csakis Kácsort építené. De hány játékos formahanyatlása kell még, hogy rájöjjön ő és a mentoráltjhogy a kézilabda csapatjáték. Bárcsak ez lenne a lejtmenet vége...
A Loki védekezése szünet után sem javult és a visszarendeződés is egyre gyengébben működött. Valószínű volt h előbb-utóbb vérszemet kap a Podravka és rájön h lehet itt neki még valami keresni valója.
....és ez meg is történt. Alig telt el hét perc, már csak két gól maradt az előnyből és Szilágyi Zoltán időt is kért (22-20 37. perc). Átálltunk nyitott védekezésre, Szabó Ninával zavaróban. Ez okozott is némi problémát a másik oldalon, legalábbis kezdetben. Sikerült visszajönni négy gólos előnyre, de az is igaz h Nina zavaró védekezése nem elég proaktív, túl statikus. ráadásul amikor mögötte van már a támadó játékos hajlamos őt hátulról faultolni (ezért most is kiállították kétszer...) És persze elöl is voltak hibák, gyenge lövések, eladott labdák amelyekből a Podravka indulhatott és könnyű gólokat lőhetett - ilyen esetekben a nyitott védekezés nem állt fel, persze (Ninát elöl cseréltük Kácsorra).
Elöl Planéta tartotta a frontot meg persze Kácsor. Vámos Petra szünet után négy lövéssel próbálkozott, betörésekből vagy hét méterről, ezekből lett összesen egy gól (nem tudom mi van Petrával de elöl már egy ideje nem megy neki a játék). Koni is összehozott hetest, lőtt gólokat amikor a tizenötödik perc körül beállt Szimó helyett. De így is csak hárommal mentünk az 50. percben (27-24) a Podravkát nem sikerült leszakítani.
Szilágyi öt percre pályára küldte Cserit is irányítani. Összehozott egy hetest, előtte látványosan nagyot esett de aztán kiderült azért mert nem akart a térdére esni és inkább kigurult balra h az oldalára érkezzen. De a hetest befújták, a horvátok meg iszonyúan méltatlankodtak. Nem sokkal később Cseri középre szánt passzát Szabó Nina nem tudta elkapni,a labda az ellenfélhez került, visszaindultak, gólt lőttek (30-28 56. perc)
Így aztán a végjátékra ismét csak két gól volt az előnyünk. Cseri helyett VP állt be az utolsó öt percre irányítani. Támadtunk, de még helyzetbe sem kerültünk, Kácsor kezéből kiesett a labda, a horvátok ebből indultak és gólt lőttek (30-29 57. perc) Utána Planéta átlövését védte a kapus, megint ők támadtak és passzívnál lövéskényszerben Pandza középen kilenc méterről talpról a vele ütköző Szabó Nina válla fölött betalált (30-30 59. perc)
Ezzel a Podravka egyenlített. A Loki ultrák a lelátóról elégedetlenségüknek adtak hangot, meglehetősen egyértelműen fogalmaztak..... A pályán Planéta próbálta bejátszani a labdát a középre hat méterre befutó Vámos Petrának, ez az alacsony passz nem volt pontos, egy horvát játékos bele tudott ütni, a labda kigurult jobbra az oldalvonal irányába. Besen, a Podravka kapusa ért oda először, a padlón csúszva megállította a labdát de akkor már látta ő is hogy az túlment az oldalvonalon. A jv befújta az oldaldobást de a kapus nem adta oda a labdát Vámos Petrának.
Besent kiállították, a Loki támadhatott emberelőnyben, ráadásul a horvát kapuban egy teljesen zöldfülű cserekapussal, aki be sem tudott melegíteni. Kétszer támadtunk még, mindkétszer jobbszélre - ahogy emberelőnyben kell - játszottuk ki a labdát, Costa mindkétszer betalált. Most már ment minden akár a karikacsapás mondhatnánk, de még ez sem igaz, mert közben Pandza lőtt középről még egy gólt (most Bordásról) és ezzel újra egyenlített (31-31 60. perc) csak éppen túl hamar.....maradt még huszonöt másodperc ami aztán pont elég volt a győztes Loki-gólhoz (Planéta itt kiváló asszisztot adott Costának j2 leforgásból).
A Podravka saját kapusa tapasztalatlanságának köszönheti az elvesztett pontot, mert ha nem állítják ki a kapust és nem 6-az-5 ellen védekeznek akkor ilyen könnyen aligha került volna helyzetbe Costa. A meccs után a debreceni B-közép csendben maradt, szórványos taps hallatszott csak, halotti hangulat uralkodott a csarnokban. A szurkolók csalódása érthető, de a mai játékra is van azért mentség: ilyen lelombozott hangulatban többre nem igazán lehetett számítani. Győzelemre igen és azért az megvan. Ha kínkeservvel is.....
Persze, elfáradtak az első félidőben, vagy még mielőtt pályára léptek volna... látni is kellene, nem csak a semmitmondó mantrát ismételgetni. Az edzések időtartamát illetően a hazai klubcsapatoknak nincs semmiféle lemaradása, de vajon ki fog bele minőséget varázsolni?
Kicsit belenéztem a móvári sajtájba, Gyurka udvarias volt, mint szokott, és Helle Thomsen is. A végén HT ment oda TG-hez kezet nyújtva, utóbbi már távozóban volt.
Vác: a hozzáállásuk Kácsor távozásával és néhány lelkes fiatalnak és Marincsáknak köszönhetően egyértelműen javult, meg Herberten is látszik, hogy nem rajta múlik. Így is volt három meccsük, ahol csak az ellenfélen múlt mennyivel kapnak ki, de három jó meccset is játszottak. Csak nehéz úgy helytállni, ha a kulcsjátékosaik ugyanolyan gyengén védekeznek, mint a nullkilométeres újoncaik, nem véletlen, hogy -29-es gólkülönbséggel zártak. És sajnos az sem véletlen, hogy a három leggyengébb teljesítményt védekezésben az össze magyar értékelhető EL játékos közül Helembai, Kuczora és a Vácon nevelkedett Kácsor hozta.
Debrecen: nekem nem tetszik a játékuk. Kácsor, Planéta és Hámori is túl lassú, ha így marad, a sztem kiváló Vámos is egyre jobban bele fog szürkülni. A világ megy a kevés távoli átlövés, gyors játék, helyzetig kijátszás felé, a Debrecen játéka meg két olyan játékoson múlik, akik lassúak és egyetlen igazi erősségük a távoli átlövések. Kapusposzton meg ezért nem érdemes légiósokat tartani. Lehet szépítgetni, de a leggyengébb csoportból nem tudtak továbbjutni.
Siófok: lehet utálni Bregart, de ez a Siófok nagyon össze lett rakva. Klivinyi új szerepkörben egy hasznos játékos lett, Papp Nikit a szerencsének (Janjusevics távozása) és Bregarnak köszönhetjük és Kajdon meglepően sokat fejlődött. És még Such és Sirián is hozott egy korrekt teljesítményt. Papp szereplése persze mutatja Bregar gyengeségét a játékos politikában, mert amíg a szerb átlövő ott volt, addig Niki csak kényszermegoldás volt nála, azóta viszont őt hajtja csapágyasra (de eddig Papp ezt bírta).
Van egy idegesítő stílusuk, fix figurák, kevés váratlan dolog, nem is valami gyors játék, de mindenki tudja a helyét és pld. nagyon fegyelmezetten zárnak vissza.
Amit még hiányolok, hogy Kajdon vagy Klivinyi védekezhetne Milosavljevic helyett, válogatott szempontból ez kulcsfontosságú lehetne.
Azt sejtem, hogy Siófokon megint lesznek változások jövőre, abban sem vagyok biztos, hogy Bregar marad, pedig most végre tesznek is a magyar válogatott szempontjából, aki meg tud élni Bregar stílusa mellett, az jobb eséllyel el fogja viselni a válogatott stresszt és terhelést is.
MKC: Gyurkának van egy víziója, gyors játék, sok cserével. Néha még nagyon nem működik, de korszerű játékot próbálnak és egyre többször sikerül is. Védelmük sajnos még messze nem az igazi, ami nem könnyű, mert állandóan mások vannak fenn, emellett kapusposzton sem voltak most igazán jók, illetve egy ennyire bombaerős csoportban ennél nagyobb bravúrokra lett volna szükség.
Vannak játékosaik, akiknél látszanak korlátok (Tóth Eszter, Ivancok) de Tóth Niki egyértelműen fejlődött náluk, Lancz egyre jobb, Pásztor pedig kiugró évet megy eddig. Tóth Gabi lesz náluk még nagy kérdés, hogyan tudja Gyurka kezelni a három irányítójukat egy ilyen domináns játékos mellett.
Az is jellemző a magyar kézilabdára, hogy védekezés-támadást együtt nézve a rutinos Tóth Eszter az egyik leggyengébb játékosuk volt, belső poszton Lancz és Tóth Niki is jobb volt nála, de sajnos a rutinosabb légiósaik sem tudtak kulcsemberek lenni.
Ami még nagy fejlődési lehetőség a szélsőjáték, Csire bíztatóan mozgott (bár nem sok lehetőséget kapott), a többiek elég bizonytalanok még a szélső helyzeteknél, sokszor már be sem vállalták.
A Podravka a múlt héten kb. 40 percig bírta a tempót a Solával. A végére úgy estek össze, mint Mrs. Lipton felfújtja csütörtökön. Némi homlokráncolásra ad okot, hogy a DVSC-vel végig. (Tippelem én a második félidőben történtek pontos ismerete nélkül, a múlt vasárnapi kaproncai meccsből meg a második félidő első felét látva.)
Egy majdnem tíz perces debreceni rohammal indult a meccs, Kácsor Gréta, Planéta és Costagólokkal. Kácsor Gréta három gólt is lőtt, az ellenfél egyet sem, így aztán öt góllal mentünk rögtön (5-0 9. perc) Az első Podravka-gólt csak ezután született meg, jobbszélről lőtte Zadravec.
A tizenegyedik percben Vámos Petra is betalált, indulásból (7-2) Utána védekezésben kicsit - majd később nagyon - visszavettünk, a Podravka vissza tudott jönni három-négy gólra (10-7 17. perc)
Azóta az egész meccs nem több mint egy edzőmeccs, védekezés nincs, gólokat lövünk, nyerni fogunk, az ellenfél gyenge, a színvonal sem túl jó.
