Megalakult néhány "zárt körű" klubfórum, ahová kisebb-nagyobb pedálozás után bárki bekerülhet, ha nagyon akar. Csak az értelmét nem látom ennek a kasztosodásnak...
Az ilyen érv nem is feltétlenül személyeskedés. Adott esetben lehet csak eldönteni, ill. kérdés, hogy a felek minek tartják. Nem fekete-fehér a dolog természetesen, de ilyet nem is állítottam.
Ha csak nickeket ismerek, és személyesen nem volt dolgom az illetővel, hogy személyeskedhetem? Csakis az leírt információkra tudok reagálni, arra meg az illető ad alapot. Mért kéne fésülgetnem a kiváltott reakciómat, ha az információja szabadon áramolhatott felém?
Hogy lehet személyeskedéssel konflikturűst kerülni? Én most épp csak olyanra tudok gondolni, hogy a személyeskedést pont a konfliktushelyzetbe való begyalogolásra használja valaki. Ha érv helyett személyeskedik valaki, akkor szerintem az épp nem konfliktuskerülés.
Érdekes, amit írsz. Én ugyanis sokszor láttam, amikor pont konfliktuskerülés gyanánt (hogy értsd: érv helyett/híján) ment át személyeskedésbe valaki... Ez elég nyomós ok, hogy önmagában a személyeskedést elítéljem. Mert a személyeskedés inkluzíve azt jelenti, hogy ahol megtörténik, ott az alaptéma nem személy, ezért mindenképp rossz szerintem. Ugyanezért aligha igazán természetes. Konfliktushoz szerintem nem kell személyeskedni, sőt.
Ne haragudj, de ezt tőlem kérdezed biztosan? Sosem voltam bolti eladó, nem tudom. Amúgy ez meg egy belső monológ kihangosítva? Nem tudom, miért címezted nekem.
"Nem bántani akarlak, isten ments, ellenkezőleg, hajadat dicsérem, hogy otthagyta gonosz koponyádat." Eztet nem én mondom, hanem Diogenész.
Nálam a személyeskedés azt jelenti, amikor valaki érvei fogytával a másik személyében keres olyasvalamit, amibe még belekapaszkodhat, de akár támadhatja is azt. Valami ilyesmi:
-Szerintem a baloldal a jobb. -Szerintem a jobb. -A bal, ezért meg ezért.
-A jobb, ezért meg ezért.
-... -... -Te jobbos vagy és azért büdös a szád, mert egész nap éljeneztél a gyűlésen. -Te balos vagy és azért rohad a lábad, mert egész nap doboltál vele a gyűlésen.
Nálam ilyen a személyeskedés. Amikor már bántani akarom a másikat, csak azért, hogy akkor is nekem legyen igazam. (Mint itt is, sokan.)
Mire voltál kíváncsi? Az én kérdésem pusztán elméleti volt. :)
És mi van akkor, amikor az érv a másik személyének (személyiségének) egy jellemző pontjához kapcsolódik? Vessünk el egy érvet, csak mert személyeskedés?
Azért nem hittem, hogy ilyen szinten nem értesz valamit. Személyeskedés alatt én most azt értem, amikor egy eszmecserében érv helyett (vagy híján) a másik személyével foglalkozik valaki. Magyarán ha nem az zavar téged, amit mondtam, hanem hogy én mondtam.
Dehogynem rossz. Például a természetes dolgok (mint a személyeskedés) elnyomása vagy helytelenítése önmagában csak azért, mert személyeskedés. Persze ha nyomós ok van rá, akkor oké. De a személyeskedés önmagában csak a kóros konfliktuskerülőknek mumus. Pedig a konfliktusok visznek tovább, azoktól fejlődsz.
Na nehogy újrakezdjük :-) Nincs szükség rá. Már tart a vita. Csak fel kell venni a fonalat, amit elvesztettünk. Persze ennyi hozzászólás közt könnyű elveszteni...
Mitagadás... szerintem általában nekem igazam van. Egyébként ha tagadsz, akkor eleve gyanús vagy. Mert mit tagadsz? Nomeg ha a fejedet csóválod és közben kétszer is helyeselsz, akkor inkongruens is lehetsz. Jabizony. Aha, peeeeersze...
De inkább csináljunk egy klubot és veszekedjünk ott. Igazam van.
Egye fene, kiemelem a lényegi kérdést, igazán egyszerű (bár szerintem eddig is az volt, még ha kicsit körítettem is): [Önmagában] a személyeskedés rossz?
Groteszkül hangzik az ön irónikus megjegyzése, mi arra utal, ha nyíltan nem is, de, elismeri igazam nagyobb és jobb voltát. Tagadás tagadása nem tagadás hogy az én igazam állítása.