Ez a rovat az Írástörténeti Kutatóintézet baráti körének a szélesebb nyilvánosság felé történő megnyitása kíván lenni. Be akarunk számolni az itt végzett munkáról, meg akarunk vitatni nyitott kérdéseket az előrelépés érdekében.
A székely rovásírás eredetét kutatva ugyanis sok új felismerésre jutottunk a kutatótársakkal, amelyeket érdemes megbeszélni. Azt is tapasztaltuk, hogy nagyon sok segítséget kaphatunk a nyilvánosságtól.
Így jutottunk például egy hun tárgyhoz, amelyiken székely betűs, magyar nyelvű rovásfelirat van. Így kaptuk a most bemutatandó honfoglaláskori keresztet is, amelyiken szintén van egy magyar nyelvű rovásfelirat. Az akadémikus "tudomány" mindezekről még - tudtunkkal - semmit sem tud, vagy nem foglalkozik vele.
Így találtunk egymásra és újabb segítőtársakra is, akik fordításokkal, nyomdai előkészítéssel és millió más módon segítettek nekünk, meg a tudományos kutatásnak. Illik valamit közreadni ezekből az eredményekből és érdemes a nyilvánosságnak ezt a formáját is kihasználni a továbblépés érdekében.
A rovat címében megfogalmazott állítást is megvitathatjuk (a google-ba beütött "Az Éden írása" keresőszövegre megjelenik a tanulmány), de van ezer más írástörténeti tárgyú megbeszélnivalónk is.
A rovatot rovó nyitja, de ezen a fedőnéven több munkatársunk is közreadhatja a véleményét.
Ha minden áron az "eredeti" jelentést keressük, akkor azt legbiztosabban az égben találhatjuk meg.
Egy valamire való nép őse az égből az égiek által születik közénk a Földre.
A népnévnek ezt kell tükröznie. Lehet találgatni!
Az enber vagy ember szó szintén elég nehezen magyarázható. (Fogarasi szerint az "en" az ént jelent, a "ber" pedig olyan, mint a "bar"=jár a barom szóban.)
Régen minden ember volt, az állatok is, sőt szerintem a növények is elváltoztatott embereknek tekinthetők.
Ennek fényében a barom és az ember szó ugyan az. A barom csak annyiban különbözik, hogy mély hangrendű és föl vannak cserélve a részei.
Bar-om, om-bar=ember.
A "bar" fényt is jelent keleten, de a magyarban a jár szó változata.
Ember legyen a talpán, aki eldönti, hogy akkor az enber=ön-járó, vagy fényes- (azaz élő) én.
Vagy akár, mivel az "em" az emletéssel (szoptatás) és az anyával (em-ese) is kapcsolatba hozható, anyaszülte-járó-kelőt jelent?
A ma-g-ar felbontás is lehetséges, mégpedig ahol a "g" az ug szó ék, eke értelmű."
Bármilyen felbontás, bármilyen magyarázat megállhatja a helyét, mert annak nincs semmilyen akadálya, hogy pár száz- vagy ezer év múlva teljesen más értelmet kapjon egy szimbólum. (Lásd szvasztika)
De jó dolog ismerni az eredeti állapotot/jelentést, mert általában abból érdemes kiindulni.
"Szerintem Pressing nagyot téved. Rosszul ítéli meg az anyag szerepét."
Nem ő ítéli meg rosszul, hanem a patriarchális szemlélet, amely valóban alantasnak tartja, s ezért cserélte meg a női-férfi szerepeket.
"Az ősvallásban az anyag nem alantas valami, hanem a teremtés lényege."
Tökéletesen igazad van, az ősvallás szerintem is egyenrangúságot hirdetett, ezért is ikrek általában/sokszor az Istenek, mert ők egyformák.
"Az Isten az anyagot női minőségében hozta létre,"
Ez már a későbbi változat, az eredetiben az anyag mindenütt férfi minőséget jelentett.
A szerepcsere bizonyíthatóan az Upanisadok-ban történt meg.
Sri Aurobindo korának talán legnagyobb indiai filozófusa is hasonló véleményt fogalmazott meg:
„Közbevetőlegesen figyelembe vehetjük azt is, hogy a férfi és nő közti kapcsolat indiai ideálját mindig is a Purusa és a Prakriti a világegyetem férfi és női isteni Princípiuma közti kapcsolat vezérelte. Sőt, bizonyos fokig gyakorlatilag is van egy összefüggés a női nem társadalmi rangja és e között az elképzelés között. A korai védikus időkben, amikor a szimbolikus kultuszban a női princípium bizonyos fajta egyenlő elbírálás alá esett a férfi princípiummal, bár az utóbbi egyfajta túlsúlyával, a nő ugyanúgy volt a párja a férfinak, mint a kiegészítője; a későbbi időkben, amikor az elképzelésben a Prakriti a Purusa alárendeltjévé válik, a nő is teljes mértékben függésbe kerül a férfitől, csak érte létezik,…”
"Az anyag nem maga az akarat, a szellemiség, hanem annak engedelmeskedő, befogadó minősége.
A női minőség lényege a befogadás és a testet adás.
Szó sincsem itt alá-fölé rendelésről! Minden ilyen filozófia késői elhajlás.
A világ a lélek vágyakozásából ered, ami női minőség, de a szellem ereje által válik akarattá, ami férfi minőség.
A szellem, a lélek női minőség Lásd Szentlélek.
E topikban off túl sokat foglalkozni e témával, legyen annyi elég, hogy ez pont fordítottja az eredetinek. Nézz utána az egyiptomi, hindu isteneknél, de akár az Újszöv + a keresztény apokrifek is bőséges információt szolgáltatnak e kérdéskörben.
Eredetileg nincs is különbség a két princípium "rangja" között, ez csak a patriarchális rend következményeként jelenik meg.
Hogy lehetne az anyag férfi minőségű? Mi az, ami formálja, mozgatja? Az anyag passzív, nem önmagától mozdul hanem a szellemiségtől ami rajta kívül kell, hogy létezzen!"
Ezért kellett Brahmanak feleségül vennie Szaraszvatit.
"A mah=mag jelentésű Mag az információ (tudás) hordozója, amit átörökít a következő nemzedékbe."
MAG (2)
elvont gyök, melyből magas, magasság, magasodik, magaszt, magasztal származékok erednek. Hangváltozattal legrokonabb hozzá az alapfogalomban megegyező nagy, honnan némelyek véleménye szerént nadúr, nádor, am. nagyúr. (V. ö. Nádor). Rokon továbbá a latin magnus, magis, major, majestas, hellén megaV, megaJoV stb. gyökei, melyek a nyelvészek szerént a szanszkrit mah gyökben alapszanak, honnan a szanszkrit mahat (nagy) stb. Ezen mag gyök hoszszan is eléfordul: mág, melyből eredt mágla, halomra, magasra rakott valami, pl. famágla, és Tihany vidékén Szalában szénamágla. Ide tartozik a balatonmelléki mágicsál, azaz valamit egymásra rak, felpúpoz, pl. a beteg feje alját felmágicsálni, am. a vánkosokat magasan egymás fölé rakni.
A sumérban is nagy, hatalmas a jelentése.
Ha a magyar szót akarjuk elemezni, akkor igencsak bajba kerülünk, mert a felbontás eredménye attól függ, hogy mit tekintek gyöknek és ragnak.
Mert lehet: ma-agy-ar = magas ég (egy) úr; magy-ar = mag ura; ma-agyar azaz agro = anya művelője tehát földművelő; magerő, mageresztő stb.
A ma jelenthet magasat, mozgást, anyát. Lehet választani.
A mag szó már összetett szó, a ma és a go gyökből áll. Tehát a magyar értelme nagyban függ attól, hogy szétszedem-e gyökökre, vagy a mag, magy szóból indulunk ki.
"„Minthogy a patriarchális társadalmak a magasabbrendűnek tartott szellemi pozíciót általában a férfi számára tartották fenn, a női princípium az anyagba szorult vissza (mater = anya, materia = anyag)”
Szerintem Pressing nagyot téved. Rosszul ítéli meg az anyag szerepét.
Az ősvallásban az anyag nem alantas valami, hanem a teremtés lényege.
A lét az anyag által nyilvánul meg. Maga a tartalom ami megtölti a formát.
Az Isten az anyagot női minőségében hozta létre, amely anyag szülőanyaként működve hozza létra a további létformákat.
Az anyag nem maga az akarat, a szellemiség, hanem annak engedelmeskedő, befogadó minősége.
A női minőség lényege a befogadás és a testet adás.
Szó sincsem itt alá-fölé rendelésről! Minden ilyen filozófia késői elhajlás.
A világ a lélek vágyakozásából ered, ami női minőség, de a szellem ereje által válik akarattá, ami férfi minőség.
Hogy lehetne az anyag férfi minőségű? Mi az, ami formálja, mozgatja? Az anyag passzív, nem önmagától mozdul hanem a szellemiségtől
"Ebből elég nyögvenyelősen jön ki az anya szavunk. az anyu meg sehogyan sem."
Nyögvenyelősen, mert hangzása alapján nehéz megmagyarázni.
Még az is megfontolandó, hogy azért az énnel van szoros kapcsolatban az anya, mama szó mert az anya-gyerek duálunió szakaszában
nem különül el az anya a gyerek énjétől. Annak csak kiterjesztett "végtagja". Az anya az én szerves része.
Az éghez és az égben lakó Istenhez a g, gy van közelebb, mert ezek a hajlatok, gömbölyűségek és az egység hangjai.
"G- és GY inybetű = milységben igenlegesség. p. o.
meleg, bolygatag v. balgatag, lengeteg, förgeteg stb. továbbá a milységbe határozás, határ, p. o. addig eddig, míg (miig), alig, mindig, vég, stb. a men nyiségben egyetömösség (67. §. 6-szor) p. o. egy (az egy is lehet szám, vagy többség mint egység 41. §. 2. jegy.), egész (a részek mint egy). kéreg, üreg » hézag, világ, sereg, jog (complexus boni), kög = külső gömbölyű egyben foglalva v. központ - centrum, ög = öszvehúzott egység, melynek semmi terjedése nincsen –pont; elegy, meg, még, leg (a lét - ro esse-in complexu); innen - ság -ség, quantitas v. qualitas (S) in complexu p. o. joság, bölcseség, kedvesség, kőltség, miveltség stb. Továbbá res e pluribus similibus una p. o. mag, tag, csillag, ág, bog, féreg, fölleg, dolog, virág stb. Mint ige (a' munkásság öszveköttetvén mennyisséggel) a munkássá got mennyisiti , sokszorozza , ezért jelent gyakorlást p. o. gyakorol, gyűl, gyűit, v. gyűjt, gyarapit, és a' természeti hangoknál bugy, bugyog, csöp, csöpög, dör, dörög, zör, zörög stb. Innét előfordúl az íge formák ban is, mint gyakorló képző p. o. ír, irogat, fejt, fej tőget, keres, keresget, áll, állogál stb."
"Az "a" mutató szó, az én meg névmás. Ha tehát firtatjuk, hogy mi az elsődleges jelentése, akkor az semmi képpen sem az ég vagy égi."
Ebből elég nyögvenyelősen jön ki az anya szavunk. az anyu meg sehogyan sem.
Nota bene az Azerbajdzsán, Baszk, Kazah, Kirgiz, Üzbég, Török, Héber nyelvekben is hasonlóm etimológiát kellene találni, ami kizárható.
"Lényegében anya-ter, tehát nincsen lényegi különbség az anya és a mater szó között, mindkettő magyar szó."
A latin sok magyar szót vett át, köztük lehet ez is, de a latinban már elveszett az eredeti jelentése, és anyagként értelmezett, s az európai nyelvekbe már nem az eredeti jelentéstartalommal, hanem anyagként került átvételre. Erre utal Lílávadzsra Dr.Pressing Lajos is:
„Minthogy a patriarchális társadalmak a magasabbrendűnek tartott szellemi pozíciót általában a férfi számára tartották fenn, a női princípium az anyagba szorult vissza (mater = anya, materia = anyag)”
"Ebben a térségben egyedül a magyar nyelv őrizte meg eredeti sumér és akkád ég/égi jelentésű formáját: Anya-Ana Anyu-Anu."
Az anya szó úgy tűnik, hogy az "a+én" vagy ön szavak összetétele.
Az "a" mutató szó, az én meg névmás. Ha tehát firtatjuk, hogy mi az elsődleges jelentése, akkor az semmi képpen sem az ég vagy égi.
A mater szó eleje ezek szerint, a ma=am=an=any az ént jelenti a ter gyök pedig teremtőt. V. Csaba a ter gyököt részletesen elemzi.
Lényegében anya-ter, tehát nincsen lényegi különbség az anya és a mater szó között, mindkettő magyar szó.
Az n, ny jelentése Fogarasi János szerint:
"N, NY. nyelvbetű, tartozik nokviszonyra, 's je lenti magát a gondolkozó nokot v. én - t (67. §.), mely re vitetve minden, objectum, tárgy (p. o. te, ő, do log, mény, világ stb.) innen a tárgyakat is subjecti visálja, másoktól külőnválasztja, függetleniti, p. o. te, ten, v. ten - magad, ő, ön, mi, min, ti, tin stb.; továbbá vány = önvaló, független való – substantia, mény = mi önmagában (Ding an sich) enber = animal (ber) substantiale , kény = önmunkálás, ön-akarat. Innen magyarázhatni ki ezt is: gond, gondol = együvé köti (g) az én (n) a dolgokat (d) „cogitare, úgy mond arro, a cogendo dictum, mens plura in unum cogit, unde deligere possit”."
„Brahma a teremtő. Tudás nélkül elképzelhetetlen a teremtés. Ezért vette feleségül a hindu mitológiában Brahma Szaraszvatít, a tudás istennőjét.”
Nem akarok tudálékoskodni, de pl. a Brahman vallást "eredetiség" szempontjából erősen kritikus szemmel kell vizsgálni, mint ahogy a többit is.
Ezt Ipolyi Arnold szemlélet módjára alapozom, amivel egyet értek. A Magyar Mythologia könyvében lépten nyomon erre figyelmeztet.
Ipolyi ebben a tekintetben szigorú és következetes. Szerinte ahol megjelenik a mitológia ott az eredeti teremtésmítosz már csorbát szenvedett.
Ezért továbbra is kétkedéssel tudom csak elfogadni azt, hogy mi is nőnemű vagy férfi az ősvallásban.
Igen itt Európában általában igaz: az anya is a matéria szóból származtatható: Mutter, mother, madre, stb.
Ebben a térségben egyedül a magyar nyelv őrizte meg eredeti sumér és akkád ég/égi jelentésű formáját: Anya-Ana Anyu-Anu.
Megjegyzem, az ég/égi is női princípium, a föld/földi ellentéteként, és mint a szellemi aspektus is.
Eredendően a férfi azonosítható a földdel, az anyaggal:
Geb a Föld, az anyagi világ istene, a királyság, a hatalom fogalmával igen szoros a kapcsolata; a fáraó az ő örököse. – felesége (Nut) az ég istennője.
Ozirisz is eleinte a föld és a növényzet uraként ismert, később lett az alvilág ura. Ízisz a hűség, a nőiség szimbóluma, Ő az Ég királynője, aki életet ad az égnek és a földnek,
Brahmaaz univerzum teremtője, felesége Szaraszvati a bölcsesség, a tudás, a művészetek, a zene, az irodalom, a beszéd, a tanítás istennője.
Síva a pusztítás istene, az anyagi világ ura, feleségét Párvati/Umá néven az Univerzum anyjaként tisztelik.
Sokszor a lélekkel az Atmával azonosított, ahol az Atma az isteni szikra, a tudat forrása, a tényleges önvalónk. A logosz megfelelője.
Kis kitérő után ahol még megőrződött az eredeti alak:
Azerbajdzsán: Ana,
Baszk Ama,
Kazah: Anam,
kirgiz: ene,
üzbég: ona,
Török: anne,
Héber: אמא (alef – m – alef) Ámá
"A meglévő dolgok elrendezése, a tudás, törvény, a szellemi dolgok a férfi feladata."
„Brahma a teremtő. Tudás nélkül elképzelhetetlen a teremtés. Ezért vette feleségül a hindu mitológiában Brahma Szaraszvatít, a tudás istennőjét.” https://hu.wikipedia.org/wiki/Brahma
Maat, a rend, igazság, a törvény a bölcsesség istennője.
Lásd még fent is.
A patriarchális társadalmak igényét kielégítendő fordult a kocka:
Az árják férfielvűsége tükröződik ebben a fordított állapotban,- az Ószövetséghez hasonlóan - ugyanis az Upanisdokban fordul elő először ez a változat. Amit a négy Védikus könyvhöz később csatoltak ötödikként - feltehetően az árja korban.
A purusa és a prakriti (a Védában /Upanisadokban/ a Nri és a Gná), a világegyetem férfi és női isteni princípiuma. A puruşa az, ami passzív, mozdulatlan, nem tevékeny, változatlan, szemlélődő szellem, a
prakŗti az aktív, cselekvő, a világ dolgaiba benne rejlő, belemerülő szellemiség. Jelentései: természet, anyag, előteremtő, minden létező alapja, teremtő potencialitás.
Itt a passzív purusa a maszkulin (férfi), míg a prakriti a feminin jellemzők hordozója, pont fordítva, mint az egyiptomi és az régebbi hindu hagyományban.Lásd fentebb: Brahma- Sarasvati…stb.
"Leget, hogy tévedek, mindenesetre a különböző kultúrák eltérően vélekedtek erről ez igaz."
Nem tévedtél, csak nem az eredeti jelentést ismered.
No, épp erre akartam a figyelmet felhívni: Egy korábbi (eredeti) jelentés a későbbiekben akár a fordítottja is lehet az eredetinek, s erre nagyon kell figyelni, mert nem mindegy, hogy mikor melyiket vesszük figyelembe. Továbbá ezek a jelentéstartalmak a társadalomról és kapcsolatairól is sokmindent elárulnak.
Ehhez legalább teljes betűnek lennének szükségesek, de ezek nagyon töredékes ábrák, amelyekből szinte semmi nem vehető ki azon túl, hogy valamilyen közlendője lehetett az ábrák megfestőjének.
"Nem tudom, hogy mennyire ismered Pap Gábor könyveit és előadásait?"
Néhányat ismerek, Molnár V. Józsefet nem.
"Amiket írtam, az jobbára tőlük származik. Igazolni szokták az állításaikat,"
Nem azt akartam korábbi hozzászólásaimmal mondani, hogy az általam is nagyon tisztelt Papp Gábor nem igazat szólt, hanem hogy a szimbólumok eredeti olvasata nem lehet különböző. Ahol kiterjedt(ebb) az értelmezési tartomány, minden bizonnyal későbbi jelentéstartalmakkal találkozunk.
Más szóval, azok is igazak, azok is kötődnek az adott szimbólumhoz, az is olvasata lehet annak a szimbólumnak. Viszont ilyenkor figyelembe kell venni azt a régiót, s azt a kort, amelyben ez az olvasat érvényes.
Mondok egy példát:
A férfi eredendően az anyag, a teremtés, stb. szimbóluma, a nő a törvény, tudás megszemélyesítője.
Igen ám, de az Upanisadokban ez pont az ellentéte lesz, s ellentéte minden sémi vallási területen is (asszír, zsidó), vagy ezek hatáskörzetében.
"De ez nem ötletelés kérdése, hanem szigorú szabályok által meghatározott (bizonyított) értelmezés kell, hogy legyen. A keroszt/köroszt nem bizonyítható."
Többfélét is jelenthet egy jel egy értelmezési körön belül.
Amit te emlegetsz az nem zárja ki a többit sem.
A körkereszt középpontja azt az ábrázolhatatlan pontot is meghatározza, ahol Isten belép a világunkba.
Ez a világtengely helye, a forgáspont. Ezt csak kereszttel ábrázolhatod, ponttal nem! Akkor most kizárólag ezt jelenti a kereszt?
Itt nincsenek egyértelműségek, túlpontosítások!
Olyan ez, mint a gyök, ami legtöbbször csak egy szófajilag meghatározhatatlan jellemzőjét adja meg a világnak,
egy értelmezési körét szabja meg. Ezeket csak kiegészítésekkel együtt lehet pontosítani. Adott esetben
más jelekkel együtt kap egyedi értelmet.
Ahogy a körkereszt földet is jelent, meg világmindenséget is.
Ahogy a benne lévő kereszttel együtt V. Géza szerint az Éden vidékét is jelenti a négy szent folyóval.
Mi csak azt tehetjük meg, hogy megpróbáljuk az értelmezés körét különféle adatok alapján meghatározni.
De nem létezik olyan, hogy egyetlen kizárólagos értelmezés. Általában nem.
A régmúlt felfogása többértékű logika alapján állt, nem olyan végletes egyértelműségekbe zárta magát, mint a mai gondolkodás.
"A sumér egy "fiatal" kultúra, nem biztos, hogy mindent abban az értelemben használt amiben az a jel megszületett."
Ez igaz, de az ékjel kiejtése, jelentése (más és pár) máig nem változott.
Labat nem tudott magyarul, ezért ő lefordította franciára, viszont visszatéve magyarra, a jelentése gyakorlatilag változatlan. Ugyan az, mint a kiejtése.
"De, nincs kizárva, hogy ők tudták miről beszélnek."
Nyilván tudhattak valamit, mert azóta is érvényesek az akkori szimbólumok és a világ másik oldalán is ugyan azzal a jelentéssel bírnak. Lásd 10521-ben a Borgia-kódex képeit.
Megj: A más és pár (férfi, nő) magában hordozza a dinamikát, a mozgást, mely az ellentétekből fakad, így kereszt olvasat sem lehet idegen az ékjeltől. (Nem tudok franciául, így lehet, hogy tévedek: az ékjel fordításában szereplő "abords" szó jelentése "körül", ami már közelít a kereszthez, mint köröz-höz)
"Ezzel az a baj, hogy a rag és képző az valójában egy másik szó, gyökszó."
Ok, eredetileg valóban így van, de az -eszt -aszt, stb esetében már határozottan képző.
Az -oszt viszont sehogyan sem lett képző, hanem egy, az egész feldarabolásának jelentésével bíró önálló szó maradt.
"Van egy másik lehetőség is a kereszt két tengelyére. Mi van akkor, ha egy folyamatábrát látunk?"
Szerintem mindig ilyenkor kezdődnek a problémák, mikor csupa jószándékból meg akarjuk magyarázni a miértet akkor is, ha az ősi olvasata létezik és bizonyított.
Az a baj, amikor nincs konszenzus egy szimbólum értelmezésében, s így annyi változat kering közkézen, ahány ötlet létezik. De ez nem ötletelés kérdése, hanem szigorú szabályok által meghatározott (bizonyított) értelmezés kell, hogy legyen. A keroszt/köroszt nem bizonyítható.
"Univerzum minden mozgása körmozgás, s ha az Univerzum=Isten, akkor érthető, hogy a mozgása is isteni, azaz körmozgás."
Ez könnyen belátható. Ha a körkereszt világmodell, akkor el is várható tőle a forgás.
"Tehát a kereszt isteni szimbólum, a dualitás (nő, férfi) megjelenítője.."
Lehet, bár itt is élnék egy kis ellenvetéssel. A minőségek megjelenése, tehát az Egy megkettőződésének
jele a teremtés folyamatában szerintem a két végén ellentétes irányba felcsavarodó spirál, ami pl. a jin-jang ősibb formája. A felső világ és az alsó világ, mint egymás tükörképe is lehetne.
Ezek V. Géza szerint talán a jó jelek is egyben.
"A kereszt a sumérban más és pár jelentéssel bír, erről már korábban írtam."
A sumér egy "fiatal" kultúra, nem biztos, hogy mindent abban az értelemben használt amiben az a jel megszületett.
Most nagyon hiperkritikus vagyok! De, nincs kizárva, hogy ők tudták miről beszélnek.
Vitázzunk tovább!
"A kör-oszt esetében ez azért nem lehetséges, mert az -oszt nem képző, hanem egy másik szó."
Ezzel az a baj, hogy a rag és képző az valójában egy másik szó, gyökszó.
A magánhangzó illeszkedés semmiképpen sem lehet kifogás, természete dolog, hogy a ragaszték szót legalább ennyiben megváltoztatja. Sokszor még jobban, annyira, hogy szinte föl sem lehet ismerni.
Van egy másik lehetőség is a kereszt két tengelyére. Mi van akkor, ha egy folyamatábrát látunk?
A forgás két legmeghatározóbb tengelyét. Ez volna a svasztika lényege. A forgás érzékeltetése, ahol a forgásirányt
a "lábak" iránya adja meg. A forgásirányt pl. Molnár V. József sokszor megállapította. Tudnillik, hogy téves az a felfogás,
hogy nem a lábak irányába, hanem azzal ellentétesen szokták meghatározni az irányát, mintha a lábak valami szélben
lebegve a forgásirány mögött lobognának. Ez nem Így van!
A kör-oszt azért sem jöhet számításba, mert a magánhangzók különböznek. Minden -eszt, -oszt, -aszt, stb. képző magánhangzója tökéletesen illeszkedik a szó gyökéhez. A kör-oszt esetében ez azért nem lehetséges, mert az -oszt nem képző, hanem egy másik szó.
A kereszt a sumérban más és pár jelentéssel bír, erről már korábban írtam.
Tehát a kereszt isteni szimbólum, a dualitás (nő, férfi) megjelenítője, én nem taglaló jelként gondolok rá. (bár ez is lehet egy olvasata)
A kelta kereszt ennek megfelelően pedig - a kereszt a körben - az isteni egységre, teljességre utalhat.
A kereszt szó forgó mozgására azonban nem tudok egyelőre kielégítő választ találni.
Nem tudom, miért kell egy isteni szimbólumnak forogni... Illetve egy magyarázatom van, de ezt mindenki elutasítaná: az Univerzum minden mozgása körmozgás, s ha az Univerzum=Isten, akkor érthető, hogy a mozgása is isteni, azaz körmozgás.
Nem akarok szőrszálhasogató lenni, de a kör-oszt(ó) szerintem nem jöhet szóba:
Ugyanis a képző (-eszt, -oszt, -aszt, stb) az előtag által meghatározott cselekvést fejezi ki: vál-aszt, tám-aszt, rag-aszt, ij-eszt, mély-eszt, stb. Esetünkben a köröz szinonimájaként. Tehát egy körmozgást kifejező szó.
A kör-öszt(ó) egy merőben más fogalmat jelöl, hiszen itt már darabolásról van szó, a kör feldarabolásáról. Ez sehogyan sem illik az előbb felsorolt szavak logikai egységébe. Remélem érted, mi a problémám...
Varga Csaba is hasonló véleményen van, Ő egy kicsit más úton jutott ugyan erre a következtetésre:
"Tehát e fogalomkörben mindenütt a forgásra akadunk. Így válik teljesen érthetővé, hogy a „kereszt" alapja a „köröz", vagy „körös" ige, és a -t végződés teszi főnévvé."
Szerintem a svasztika alapképlete a teremtő Isten munka közben.
Ez nincs ellentétben a négy szent folyó vagy a négy égtáj felfogásával, hiszen ezek mind az Isten "testének" kiterjesztései.
Valahol ez az atya jelének egy változata aki egy a világgal, ezért a V. Géza által megnevezett felülnézeti világmodellel is rokon.
Valószínűleg egy és ugyanazon képzet más-más változatban megjelenítve. Ezek a jelek egymásból következnek.
Először a Teremtő, (atya jele, de az istenszülő Anyaisten is hasonló) aztán a teremtett világ működés közben (napforgók) majd állapotszerűségében V. Géza után, mint felülnézeti világmodell (körkereszt).
A közös mindegyikben az emberszerűség átfordítása elvont jelekké. De, mindnek az ember feje, lába, karja és teste a minta.
