gyöngyvirág: Nekem (is) az első virágos versed tetszett jobban. A másodikban van valami, ami szemet szúrt, de nem tudom megfogalmazni, hogy mi.
clairvoyance:ló
Talán
Rád nézek és TÉGED látlak,
ahogy különlegessé varázsló szemeim
beisszák tested körvonalát.
Talán meglátod visszatükröződő képed
elfogult szívem vázlatai között.
Talán meghallod lelkem új dalát
a megszokott köznapi zajok között.
Talán megtalálod Neked válogatott szavaim,
amik elbújtak az unalmas közhelyek között.
Talán rám nézel és ENGEM látsz.
De mit ér a kép, a dal, minden szó,
ha szemeidben fel nem olvadhatok!
Ez csak egy egyszerű kis novella lesz, mindenféle komoly tanulság és mély érzés, érzelemkifejező szándék nélkül.
SZÁZADVÉGI ROHANÁS
Alaposan mellévizeltem aznap reggel. Kezeim remegve jártak ide-ode, mint valami hasznavehetetlen ruhadarabok, gyomrom hirtelenjében felugrott a könyörtelenül kaparó torkomba, lábaim pedig cikk-cakk pályán kacsáztak a tegnap este földre dobált szennyesek között. Nem, nem voltam másnapos, csak jó szokásomhoz híven úgy tűnt, ma is elkések. Kávébarna bársonynadrágomat sietve kaptam hát magamra, fogason lógó kabátomat pedig egy sikertelen mozdulat következtében elszakítottam. Épp indulni készültem, mikor villámcsapásként ütött fásult agyamba a felismerés, hogy munkám lételemét - irataimat - a szekrényben felejtettem. Veszett állatként, vérvörös szemekkel ugrottam vissza a bejárati ajtóból és sietős mozdulattal nyúltam volna poros dossziém után, mire a szekrényből kipotyogó dobozok, bespájzolt díszek és második világháborús repülőmodellek gyermekes kacajjal tárták felém karjukat. Pajkos játékukat én jó előre kitervelt lázadásnak hittem. Nem maradt időm már se az illemhely felmosására, se egyetlen - eddig használható - kabátom megvarrására, se az előszoba padlóján heverő tárgyak visszarakosgatására. Egyetlen dologra maradt csupán időm: egy kiadós, teli torokból jövő, igazi, magyaros káromkodásra és régi megegyezésünket durván felrúgó ébresztőórám falhoz vágására, amiért reggel nem csörgött. Eztán - mint ki félig jól végezte dolgát - az utcára rohantam. És ekkor jutott csak eszembe, hogy felemás cipőt húztam a lábamra...
Vadászrepülőként viharzottam végig a mocskos járdán, jókora porfelhőt hagyva magam után. Egy utamat álló zebránál egy alaposan megroggyant öregasszony kért meg, hogy segítsem át, mire én lassan hömpölygő szóáradata közepén a szavába vágtam: "a többit majd az idősek klubjában, csókolom, néni" és már vágtattam is tovább. Az egyik kereszteződésnél ismét durva káromkodásba fogtam, miután fejemet egy arra járó madár céltáblának nézte. Zsebkendőm persze már jóval korábban elhagytam, így semmi esélyt nem láttam a további szégyenhullám elkerülésére. Kezdett úgy tűnni, hogy a csőstül rám szakadó bajoknak se vége, se hossza, mikor végre-valahára szakadtan, összetörten és megviselten, de mégiscsak megérkeztem a munkahelyemre. Felnéztem a világosodó égre, majd ásítottam egy hatalmasat. És ekkor jutott csak eszembe, hogy nincs is munkahelyem...
Yol látod, a marék hamu valóban egy konkrét dolog, amin kersztül tovább vezetem az olvasót. Bár ez így sosem fogalmazódott meg bennem, de ha vers születésének körülményeit nézem akkor ez a "helyes" megoldás.
Ezt még tudnám boncolgatni :)
Köszönöm a véleményt. (Egyébként a húgom szókimondóbb kritikusom, ő nyersen megfogalmazza, hogy nem elég művészi...:)(Persze lehetne, de akkor az már nem én lennék...talán...:)
Mumu: hadd védjem meg kicsit gyöngyvirágot: Honnan tudjuk, hogy aza világ, amiben mi élünk, az egyetlen? Miért ne lehetne az, hogy egy másvalami álmodik minket? Az ő nézőpontjából az ő világa ugyanúgy lehet valódi, amikor pedig álmodik, álmodhat akár minket is (lásd: Dzsuang Dszi álma). Az álmodott világ is lehet valóságos, és ha valakinek a tudatában létezik, akkor már nem lehet 'nemlét'. Akár föltehetném azt a kérdést is, hogy mit nevezhetünk valóságnak, de ez már nem igazán ehhez a topichoz tartozna, úgyhogy mintha nem is kérdeztem volna semmit.
Sziasztok, üdvözlök mindenkit! Nagyon jó, hogy ennyi versekkel foglalkozó topik van, ebből is látszik, hogy az embereket igenis érdekli az irodalom, és hogy legalább olyan szívesen művelik, mint fogyasztják. 3Xhurrá!
Mindenestre a topikbeli arányok is azt mutatják, hogy kevés jobb és hálásabb dolog van, mint a versírás, ugyanakkor kevés problémásabb akad, mint a verskritika. Jómagam mind a szerzői, mind a szerkesztői száraz kenyeret rágcsáltam már, s nehezen tudnám megmondani, melyik a nehezebb: kritizálni/dicsérni valakit, vagy elviselni a kritikát/ dicséretet. (Az plussz megbonyolítja a helyzetet, hogy 4szemközt könyebben nyelhetők le a békák, mint egy közösség előtt, még ha az, mégoly „virtuális” is.)
A dolog talán ott dől el, hogy mik a céljaink dédelgetett kedvenceinkkel, ill. hogy céljainkért hány métermázsa önkínzásra és mazóra vagyunk hajlandóak. Saját fiókunk pl. legtöbbször hihetetlen megbocsátó, és hódolhatunk az alkotás pucér örömének; szívünk választottja már közönség, de azért (ha kell) szép nagy adag hibát elnéz nekünk, a haverok valószínű jóindulatú kritkát gyakorolnak majd, szerkesztőkémék már szigorúbban húzzák össze a szemöldökük, hogy a dömpernyi kéziratból kihalásszák a jobbakat, egy jobb antológiához, már össze kell törni kezet-lábat és a jóistennek is készenlétbe kell állnia egy bazi nagy lapát szerencsével, az utókor meg egyszerűen egy szemét, hálátlan, lefizethetetlen bagázs, amelynek szinte semmi sem elég jó, és az ötösökből is csak a csilagosokat tartja meg.
Én úgy tartom, hogy minden vers fontos (valakinek) mert kísérlet a világról, másokról, magunkról való „minősített” beszédre, (épp úgy, ahogy minden kritika fontos, amely segít abban, hogy ezt a beszédet minél élvezhetőbbé és pontosabbá tegyük – nekem pl. szimpatikus, ahogy Mumu forgatja a fakanalát).
Az eddig beidézett versek sok tanulsággal szolgáltak számomra (saját klapanciáim makacs hibáira pl. legtöbbször mások verseit olvasva ismerek rá).
De hogy ne csak kerülgessem a konkrét véleménynyilvánítást, elmondom én is személyes benyomásaimat:
Mumun érződik, hogy nem tegnap kezdte a szakmát, tömör, összeszedett, kerekre zárt, nyelvi leleményekért sem megy a szomszédba (a „mindenember” nekem pl. nagyon tetszett). Ami számomra nem volt egyértelmű, az a központozás szeszélyes alkalmazása, van, amikor segíti a ritmust és jelentésképzést, s van hogy funkciótlannak tűnik az írásjelek megléte vagy hiánya.
Getomot, az öreg halat, más olvastam több helyen, nagy kár, hogy a jópofa kezdet után eltűnt (apró szépséghiba, hogy az első versszak utolsó sorában kicsit bice-bóca lett a ritmus).
Gyöngyvirág verseit is több topikban olvastam már, örömmel látom, hogy az érzékenysége nem kopott. (Gyöngyvirág, tényleg csak egy kósza, szenilis ötlet: egy-két becsempészett, karcosabb mondattal, képpel, konkrétummal talán még izgalmassabbá, kontrasztosabbá lehetne tenni ezeket az egyébként szépen, simán guruló verseket.)
Sallustius, gratulálok a Karácsony c. vershez, szerintem igen jól sikerült darab! Engem főként az eleje, az életképi szituáció fogott meg, az egyszerű, kis konkrétumok nagyon jól ülnek; utána egy kicsit elbizonytalanodik a vers, direktté válik a megfogalmazás (mintha kevesebb hely maradna az olvasónak).
Nem tudom, úgy látszik nekem most a Karácsonyok jönnek be, Clairvoyance-tól is a Karácsony c. vers tetszett leginkább: hihetetlenül zilált vers, szeszélyesen hullámzó improvizációkkal, félig megoldott, félig nyersen hagyott darabnak érzem, de van benne 3-4 olyan mondat, ami előtt le a kalappal (kedvencem: „A kilincs hát kézen fogott” - qrva jó!), Jól meg kéne szadizni, meghúzni, gatyába rázni kicsit a dikciót. Nemes Nagy Ágnes módszere volt, hogy leírt mindent, ami csak kifért a papírra, aztán csak húzott, tömörített, míg hihetetlen sűrű dinamitrudakká nem gyúrta a verseit – olyanok is, csak úgy robbannak.
Bocs, hogy hosszú voltam, kösz, hogy meghallgattatok, és hogy a dolog fair legyen, én is idepakolok egy saját verset, hogy rajtam is el lehessen verni a port. Sziasztok!
Ha utaznál mégis
ne bízz oly városban,
hol éjfélkor nincsenek az utcán,
hol nincsenek
húszéves szüzek,
hol a férfiak a nőkben
csak megtörlik kezüket,
hol nem dörög az ég,
az eső nem sistereg
– csak lepotyognak a felhők,
mint rohadt szilvák a kertbe –
ne bízz oly városban,
amelyre nem emlékszel,
– ha újra benne jársz,
mindent összevérzel –
hol nem veszekszenek a halállal
s más efféle bűnnel,
– te légy éber, kerüld el a pengét,
tested más testeken gyűrd el –
ne bízz oly városban,
amiben megbíznál,
nézd meg őket, s tépd el,
amit róluk írtál.
Kedves gyongyvirag,velemenyem szerint az elso versed KITUNO.
A masodikba egy gondolat zavar(azokat vadaszom a barataimnal es tegyetek Ti is velem mert ez egy alaptorveny hogy a vers tiszta legyen)
egy virag amit almodsz az nem veheti at nemleteben a lenyek jelleget ,tehat nem sejthet vagy sem valamit.
A virágodról jutott eszembe, nekem is van virágos versem...
Virág vagyok
Virág vagyok. Rajtam bimbó, s levél.
Ha kinyílok, szirmom elhordja a szél.
Ha senki nem segít, szomjazom, hervadok,
ha segít és letép, akkor is meghalok.
és egy másik:
Virágom...
Álmodtam egy virágot magamnak.
Éjjel-nappal óvom, ápolgatom.
Szépen viruló virágszálam
nem sejti, hogy őt csak álmodom.
Mumu: A versed nagyon tetszik. Úgy érzem, nagyon jól érzékeltetted benne a választ arra a kérdésre, ami már nagyon sok vitát szült a környezetemben. Méghozzá azt, hogy minek is ír valaki verseket. Ha legközelebb ezen vitázok valakivel, akkor (engedélyeddel:))) a Te verseddel fogok az illetőnek válaszolni.
Kedves Csaszar,Emporor,ezen nincs mit kritizaljak,szep hiba nelkul es kedves is.
A masik versrol meg:ha egy semleges harmadiknak is irod (plane egy igenyes olvasonak) akkor nem feltetelezheted hogy az elet szep-et ismeri..Es Te es mi nagyon igenyeseknek is akarunk tetszeni,ugyebar?
Kedves Lweea,ez egy szep es jo vers.Specialitasomban:kephiba,gondolatzavar,nem talaltam semmit semmi kritiozalni valot.
Es a vers osszinte is,bar az idea nem uj de orok.Olellek.
u.i.Nem kell erteni itt a versteoriajahoz.Ird meg egyszeruen milyenek talalod.Es mert ez egy onkepzokor,osszinte legyerl,az segit nekunk.
Mumu: Az első versre írt kommentárba 'kötnék bele', miszerint abban igazad van, hogy utalni kellene konkrétabban a lélekre, de úgy gondoltam, hogy elég könnyen lehet asszociálni a lélekre, ha az ember halál utáni fölmenetelt említ. Meg, amint írtam is, ha megnézi az ember hozzá 'Az élet szép'-et, akkor már nem fog 'vadidegennek' tűnni az a rakás kacskaringó a gondolatokban. De addig is, itt egy újabb (ami jóval régebben keletkezett) vers, hogy legyen mit kommentálni:)))
Nagy réten kis virág
Az látja, ki keresi,
azé lesz, ki felszedi,
annak nő, ki öntözi,
de csak annak szép,
aki tiszta szívből
SZERETI...
Mumu: Én biztosan nem foglak "kiátkozni", köszönöm, hogy foglalkoztál a versemmel, és leírtad a véleményedet. Igazad van, és köszönöm, hogy felhívtad a figyelmemet néhány hibára. (Azért is írtam ide, mert magamtól nem valószínű, hogy észrevettem volna a hibákat.) Most egy másik versemet írom, de már dolgozom a javításon:))))
Mit ér?
Mit ér az ember, ha
érzelmek nélkül él?
Mit ér a szó, ha
már senki sem beszél?
Mit ér a barátság, ha
a barátok nem törődnek veled?
Mit ér a szerelem, ha
érzelmed másról lepereg?
Mit ér az élet, ha
a végén úgyis a halál mesél?
A választ talán megtudom,
hisz élek, amíg hajt a remény!
Legközelebb megpróbálkozok a kommentálással is, bár én nem tudok annyira "szakszerű" hozzászólást írni, mint Te. Én a verseket aszerint nézem elsősorban, hogy mennyire ragad meg.
Most jöttem rá, a versed súgta meg, hogy mikor magam versre fakadtam, miért tehettem, miért volt olyan jó megírnom azokat. Sokan lehetünk még ezze így, nem gondolod? Nagyszerűen megfogtad az érzést. Szép a versed. Tetszik. Mostanában írtad?
Sallikam,sok versedet ismerem,tudod.
Ez a legjobb.
Osszinte,hangulata van.stimmel egyszeruen minden.Mondtam en,van tehetseged,csak dolgozno kjell,dolgozni kell,szomoruan neha el kell bucsuzni egy ket lelkeden melengetett szotol keptol amit Te ertesz de masok talan nem.De most minden a helyen van.Gratulalok.
Tanacs:ha ontod a verseket,nem baj.De az igenyt ne tedd alacsonyabbra.Megegyszer ,oruilok es gratulalok.
Mindenkinek:Nem en vagyok itt a forum.Ez ONKEPZO KOR.Kerek mindenkit szoljon hozza a versekhez,segitsuk egymast.
Ha akarod, elmondom mindkettő történetét, de addig itt egy másik, ami viszont a tegnap estémről szól. Csak a szokásos jó hangulat. A két történet majd este, most dolgoznom kell.
---
Karácsony
Olyan volt, mintha karácsony lenne,
Hajadból lakkszag áradt, én hirtelen,
Arra gondoltam, mi lenne, ha egyszer
Megint gyermek lennék, azt lesném
Hátulról a tükör mögött, ahogyan
Anyám a szemét festi, ez lényegtelen,
Mert ő nincs, és csak te vagy, mégis
Szeretlek, mert ilyen érzést adtál nekem,
Nem éreztem már több éve, hiába
Tudom, téged a szerelem nem érdekel,
Hiszen nem ezért vagyunk itt,
Nem ezért fizetek neked minden este,
Nem mondom ki, mert engem bántana,
Te már ezt ezerszer hallottad, a szokás
Erősebb a fülnél, ezt én is beláttam,
A pénz erősebb a szívnél, nem láttam
Mást még soha, talán nem is fogok,
Sem most, sem karácsonykor. Tudom.
Kedves illepetroso,jo lesz.Most meglepodnek az elobbi sorok kedves adreszantjai.Ez igy egyszeru es jo.Nem uzen csak egy hangulatot kozvetit.Modern az egyszerusegeben.
Egy kis baj lenne a barackmag izenek azzonositasaval a lekvareval(mert a mag kesernyes,arzenes,a barack meg...),de ugy is lehet mondani egyutt adjak az izet a lekvarnak.A mag hasonléitasa a kagylohoz szep ,a kagyloban levo gyongy mindig a kagylo fajdalmanak tanuja,hiszen egy idegen anayag betevedese miatt keletkezik a gyongy.
Mindenkinek:bocsanatot kerek hogy ilyen kegyetlenul kovettem a logikat,kritizalom egyes mondatokat.Sajat kezdeteimere emlekszem ,majdnem mindnyajunknal ez az elso lepes:lehuteni a lobogo fantaziat arra a mertekre amit az elet konexioi megengednek.Hogy mindnel tobbunknel ertheto maradjon,orome legyen benne olvasonak esa visszajelzesek utan a koltonek is.
Kedves clairvoyance,az elso egy monolit ,kesz vers,uzenet.Tetszik.Magyarazatod nelkul is igy ertettem.
A masodik nem tetszik bar nagyon igaz .De en egy oreg f...i vagyok,regen kovacsolt izlessel.A modernet nagyon szeretem de vajjon az a modermn mar ?
A fogalmazasod olyen eros ahogy a tema keri.Szavaid osszontek,hatasa van.Mint vers ,ha attol kersz egy bizinyos rendet akkor meg nem kesz.De ha csak annyira megyunk el ,hogy a vers csak egy emocio foltot kell hagyon olvasojaba akkor mar is jo:a zavart hozza,a sajnalatot,a szerelemben kuszalodert.Olellek.
Kedves Emperor,en ebbe a muhelybe csak azzal foglalkozok amihez hiszem hogy ertek:a vers ertelmesegevel,vonalbezetesevel.Biztos lesznek majd olyíanok akik a technikaval gazdagitjak topicunkat.
A ket vers kozul a masodik tetszett jobban.A gondolat ertheto,az ismetlesek megfelelnek a gondolatnak,a poenje (termeszetesen mar hasznalt) jo.
Az elso versben egy szilogizmus torest lattok:ugy halj meg hogy te kiserhesd ot fel.Sajnalom hogy ilyen jozan megjegyzest kell tennem,ha meghaltal nem kiserheted fel(esetleg a lelked,de arra utalni kell).
Persze ilyen kijozanito megallapitasok ellen azzonal fel lehet hozni hogy a koltoszabadsagaban nem kell adjon,sulyra,meretre,minosegi valtozasra,de ez csak akkor igaz ha maskep a vers tisztan ertheto egy vadidegennek(ha olvasonak irsz)Az olyan vers amiben tulsok ilyen kacskaringo van es azt mind-meg ha paszol az ideahoz-ki kell talalni az nem eri el egy beavatatlan erzeseit.
Jol van endi,igy megy.Persze talalnod kell olyan olvasot( csak ha erdekel a velemenye)aki mind ezt a prezentalasi modot es konvenciot megerti.
Ez egy masik problema:kinek is irunk tulajdonkepen?
Azt hiszem elsosorban magunknak...Ha latjuk hogy masnak tetszik(irtam mar valahol,minden poeta egy kicsit egy exhibicionista is) akkor boldogok vagyunk.
Csak egy bizonyos ido mulva es egy literaris eretseg eleresenel gondolunk a pori (mezei) olvasora,ha publikalni szeretnenk a verset.Akkor kell vigyaznunk a megertesere,megpedig ugy hogy ha lehet benne,az olvasoban is, azt az emociot keltse amit mi akarunk.
Most csak egy pillanatig vagyok hálóközelben, úgyhogy csak másolni lesz időm - 2 verset. Egyébként Mumu, kösz a logikai figyelmeztetésre (Karácsony - áram). A másik versben a "Régóta várta már összecsapott tenyerem e nap tompa bájait" vagy valami hasonló rész (fejből nem megy pontosan), annyit tesz, hogy vártam a nyarat, hogy egyedül lehessek (soha nem jutottam évközben egy pillanatnyi egyedülléthez sem, holott erre mindenkinek szüksége van) és amikor eljött (a nyári szünet első napja), akkor rájöttem, hogy milyen szörnyen unalmas is hosszútávon egyedül. (tompa báj)
Szóval a versek:
Ha mégis elkapom tekinteted...
(Igaz, rám se nézel), ha mégis elkapom
tekinteted, s közömbösen te az enyém,
cseppnyi sós víz csupán e pillanat
egy kiürült kulacsú vándornak a sivatag tüzében
és ripacs-kubista kép egy ásítozó klasszicistának.
Azt hiszem, ez érthető. Adott két figura (egy szerelmes fiú, és a lány, aki észre sem veszi őt), egyikükn elolvad, ha szemeik találkoznak, másikuknak ez semmit nem jelent, sőt!!!
A kilátástalan búsuló
Képtelenség üvegnek maradni,
a szíved egy tál háborgó kocsonya.
Az önsajnálat korszerű portékája
zavaros arcodon rémesen mutat.
A szerelem rossz tanácsadód.
Kancellár, új kulcsot a ládához!
Vagy új ládát a kulcsnak!
Vagy...
kezdek elveszteni mindent, ami józan, ami kézzelfogható,
ami nem félelmetes, ami nélkülözi a..
................................................
......ma is elmegyek töményet inni,
tönkretesz vagy javít, egyre megy.
Már csak azt akarom, hogy vége legyen.
Így várom a tavaszt!
................................................
És minden kapcsolót "off"-ra állítok.
(Minden mindegy: maszatos, határozatlan, érdektelen.)..
................................................................
..................................................................
.......És ahelyett, hogy szerelmet vallanék neked....
.................................................................
......A gyufásdoboz eltűnt a lóganéjban (ez önarckép?).
Úthengerekre vadászok!
Ez pedig egy teljesen felzaklatott lelkiállapotot ábrázol, a közérthetőség rovására. Ez szándékos, hisz' éppen ezt akartam megjeleníteni.
Próbálnék rezzenéstelen maradni, de a szerelem tönkretesz. Kapcsolható a másik vershez.
Rengeteg lekvárt ettem
a mindennapok szent tiszteletére
kibontott a barack vitaminja
a mag már csak nosztalgikus utóíz
egy kagyló tarsolyában
misztikum
Üdvözlök mindenkit, átkontárkodván kicsit ebbe a topicba is, és mindjárt ide is adok 2 verset, véleményezés céljából (ja, az elsőnek nincs címe):
Mentsd a lelket,
ahol vesznek a testek!
Mentsd az életet,
amikor vesznek, akik élnek!
Legyél Te a védőfal,
ahol a falak fullasztanak!
Légy ott az Anya,
ahol az anyák meghalnak!
Szeress úgy, hogy akár
megölhesd, ha kell,
és úgy halj meg,
hogy te kísérhesd Őt fel
oda, ahonnan a világ
csak LÁTSZAT,
és TŐLED FÜGG, HOGY
MINEK LÁTSZHAT.
Ehhez nézzétek meg 'Az élet szép'-et, aki még esetleg nem látta.
A másik vers:
Bizalom
Nem csukhatod be a szemed –
mert ottmaradsz
Nem alhatsz befordulva –
mert ottmaradsz
Nem nézhetsz félre sem –
mert ottmaradsz
Ha kapaszkodsz, teher vagy...
de ha egy pillanatra elengeded –
ottmaradsz
És ha épp nem vagy egyedül,
és bízol – mert merhetsz –
a következő pillanatban
OTTMARADSZ...
Jók ezek így valamire, vagy még igencsak gyerekcipőben járnak?
Kedves Mumu!
A versem címe ez volt: "Eztet mondja a korszellem".
Tehát nem én mondom. Hanem a korszellem. Ezért nincs logikai hiba a versemben.
A "verd a fejed jól a falba" pedig úgy tökéletes, ugyanis így elég bunkó hangzása van, és a végén direkt kell megtörni a ritmust, hogy ti.: "na ez a lényeg", és ezért itt figyelj! Vagy ilyesmi.