Varus 7 és 9 közt volt Germania helytartója, az Elbáig terjedt a provincia, öt légió volt alárendelve, a területen katonai táborok épültek és adót szedtek a germán törzsektől, ami nagy elégedetlenséget váltott ki a germánokból. Szervezkedés indult a római uralom ellen, vezetője a cherusk törzs királyának fia Arminius volt, aki tisztként szolgált a római hadseregben. Kihasználva Varus bizalmát egy kitalált felkelés hírével becsalta a helytartót és három légióját a nehezen járható Teutoburgi erdőbe, ahol a germán felkelők lemészárolták őket.
Drusus halála után Tiberius vette át a germán ügyeket. A rajnai határ védelme érdekében, hogy csökkentse a germán nyomást, Kr.e 9 és 7 közt 40 000 sugambri és sueb költözhetett át római területre a Rajna bal partjára. Kr.u 4 től újra Tiberius lett a fővezér a térségben, seregével a Weser folyóig nyomult előre, ott is telelt át seregével. Azután a langobard törzs ellen harcolt az Elba torkolatánál a római flottával együtt, a győzelem után végigvonult a Elba mentén a Semnon és Hermundur területen. Germania területén ekkor egyedül Marbod a markomann király volt független Rómától. Ellene készült seregével Tiberius Kr.u 6-ban amikor kitört a pannon felkelés és ellenük kellett bevetni a sereget, csak Kr.u 9-re tudták leverni a felkelést. Közben Arminius kirobbantott egy felkelést a római uralom alatt álló Germaniaban és legyőzte Varus helytartó három légióját. Kr.u 10 és 13 közt a rómaiak büntetőhadjáratokat vezettek Germania területére, de feladták a területet és független maradt.
Drusus Kr.e 12 és 9 közt intenzív harcokat folytatott Germania területén, célja az északi határ és a rajnai határ védelme volt a germánok ellen. Kr.e 12-ben az Északi-tenger partvidékén vonult csapataival egész a Weser folyó torkolatáig. Kr.e 11-ben a Rajna menti törzsek, főleg Sugambri törzs ellen harcolt, több katonai tábort épített az elfoglalt területen. Kr.e 10-ben a Chatten törzs ellen harcolt. Kr.e 9-ben a cherusk törzs elleni harc során az Elba folyóig nyomult, visszafele halt meg egy lovasbalesetben.
A térképen piros nyilak jelzik Drusus hadjáratait és sárga szín az általa elfoglalt területet.
A következő hódítás Augustus császár idején következett be, mostohafiai Tiberius és Drusus elfoglalták egész Németország területét egy időre. Az első lépés a kelta raet és vindelikus törzsek területének elfoglalása volt Kr.e 15-ben, Drusus és Tiberius együtt foglalta el, ezzel a Duna lett a Római birodalom északi határa.
Az első római- germán összeütközés Ariovistus sueb király nevéhez köthető. Ő Kr.e 71-ben vonult be Galliába 15 000 harcosával, a gall Sequani és Averni törzs kért katonai segítséget az Aedui törzs ellen, amelyik Róma szövetségese volt. Ariovistus legyőzte az Aedui törzset és saját germán államot hozott létre Galliában, 120 000 germán lakta, a következő törzsek éltek ott: Harud, Vangion, Triboker, Sedusi, Nemet és Markomann. Julius Caesar később az Aedui törzs kérésére háborút indított Ariovistus ellen és Kr.e 58-ban legyőzte a hét törzs hadseregét, Ariovistus visszamenekült Germania területére, ott halt meg 54-ben. A galliai germán törzsek római uralom alá kerültek.
A rózsaszínű területen az északi germánok éltek, a világoskék területen a északi-tengeri germánok, a szürke a rajnai és weseri germánok, a sötétkék az elbai germánok, a gótok, burgundok és vandálok keleti germánok voltak. Éltek germánok a római birodalom területén is ekkor Germania Inferior és Germania Superior területén.
Ez nehéz téma, ehhez olvasni kellene német szakirodalmat. Úgy emlékszem a kereskedelmi kapcsolatokra a délről származó edényekből ( főleg görög borosamforák ) és görög mintájú erődépítésekből következtettek és néhány görög pénzt is találtak. Azután később a római korban sokféle római tárgyat és római pénzeket találtak Németországban.
A germán nyelvfejlődés szempontjából a bronzkor nagyjából a Pre-Proto-Germanic, a vaskor és a római kor pedig nagyjából a Proto-Germanic fázisnak felel meg.
Ha hihetünk a nyelvészek rekonstrukciós kísérleteinek, akkor a Pre-Proto-Germanic egy a mai germán nyelvektől még borzasztó távol álló, számunkra archaikusan és idegenül hangzó nyelv volt. Hangzásvilágát tekintve leginkább talán a szanszkritra, óperzsára, hettitára, valamint valamiféle nagyon archaikus görögre és latinra hasonlított.
A Proto-Germanic még mindig elég távol állt a mai modern germán nyelvektől, de azért már sokkal jobban hasonlított rá, mint a bronzkor nyelve.
Ezáltal valamivel közelebb áll a mai germán nyelvek beszélőinek ízlésvilágához is:-)
Azért érdekes téma, hogy milyen lehetett az élet a mai Németország területén a bronz- és a vaskorban. Hogyan fejlődött az élet alapját jelentő mezőgazdaság, ill. a kézműipar, mindenek előtt a fémművesség? Mennyire voltak rendszeresek és fejlettek a kereskedelmi kapcsolatok a fejlettebb Déllel, a mediterrán civilizációkkal?
Hogyan élték az emberek a mindennapjaikat? Hogyan vált egyre komplexebbé és fejlettebbé a társadalom, hogyan emelkedett ki egy harcias törzsi vezető réteg? Izgalmas kérdések.
A zsinegdíszesekre vagy más néven csatabárdosokra visszatérve:
ezt a kultúrát a speciális formájú, szépen csiszolt kőbaltái után a német és főleg a skandináv régészek hajóbaltás kultúrának is nevezik.
A hajó vagy csónak alakú kőbalták a régészek véleménye szerint nem valódi fegyverek vagy használati eszközök voltak, hanem egyfajta korabeli rangjelzők, státuszszimbólumok, valószínűleg a szabad jogállású felnőtt férfiak rangjelzői.
A hajóbaltás kultúra a leletek szerint a Baltikum délkeleti, keleti medencéjében alakult ki, onnan nyomultak be a mai Észak-Németország és Dél-Skandinávia területére.
Ez a népesség főként félnomád állattartó volt, főleg szarvasmarhát és juhot tartottak, de már ismerték a háziasított lovat is.
Lovaglásra utaló nyomokat ebben a kultúrában még nem igazán találtak a régészek, valószínű tehát hogy a lovakat főként málhás-, esetleg igásállatként használták teherhordásra és kordék vontatására.
Nem voltak tehát a klasszikus értelemben vett lovasnép.
Ismerték a földművelést is, főként búzát és árpát termesztettek, de az állattenyésztés jelentősége nagyobb volt.
Az emberiség története c. kötet foglalkozik a hajóbaltás sírokba temetkezett emberek antropológiai jellegeivel is, jóllehet a mai Nyugat-Európában nem PC ilyesmivel foglalkozni.
Korábbi antropológiai kutatások szerint a hajóbaltások többnyire dolicocephal (hosszúkás koponyaformájú), magas, atlétikus, jó megjelenésű emberek voltak. Antropológiai jelegeik sok tekintetben hasonlítanak a későbbi korok skandináv népességének jellegeihez.
Ez a népcsoport délről, a Jütland-félszigeten és a dán szigetvilágon át benyomult Dél-Svédországba, majd megjelentek az Oslofjord környékén, illetve onnan tovább észak felé további dél-norvégiai fjordok mentén.
A Skandináv-félszigeten élő kevés földművelő törzsre rátelepültek ezek a szarvasmarhatartó törzsek, a félsziget halászó-vadászó-gyűjtögető őslakossága - feltételezhetően a számi népek elődei - pedig kitértek az új jövevények elől és a félsziget belsejébe, ill észak felé húzódtak vissza.
Skandináv régészek és őstörténészek egy részének véleménye szerint a hajóbaltások beáramlása volt az utolsó jelentős bevándorlási hullám Skandinávia történetében, ill. a hajóbaltások és a későbbi korok skandináv népessége között egyfajta kontinuitás mutatható ki.
Tehát kvázi a hajóbaltások tekinthetők a mai északi germán népek távol, de egyenesági elődeinek.
közben megtaláltam: sárga - északi bronzkor, zöld - nyugat európai bronzkor, világoskék - Terramare kultúra, barna dunai kultúra, narancs - északi urnamezős kultúra, vörös- központi urnamezős kultúra, sötétkék Knoviz kultúra, lila Lusatian kultúra
Akkor a kései korra jól használható amit írtál, a bordó területen a Jastorf kultúra élt, a nyugati germánok ősei, a világoszöld a Przeworsk kultúra, itt éltek a vandálok, burgundok, lugik ősei, a Naumburg csoport Türingia területén.
A Billendorf kultúra, a Lausitz kultúra leszármazottja volt ( 1300 -500 ) az Elba és Odera közti területen. Később ezen a területen a Jastorf kultúra követte, majd a sueb semnonok éltek itt.
a térképen 1200 körül látható a Lausitz kultúra, lila szín, ez a Billendorf kultúra területe is
A germánok számára két korszak volt a vaskorban, a régi előrómai vaskor 750 és 480 közt, és az új 480 és 60 közt. A régiben három fő kultúra létezett, a háziurna kultúra, Billendorfi kultúra, a Türing kultúra. Az újban a Jastorf , a Naumburgi, Przeworsk kultúra.
A La-Tene kor egy svájci faluról kapta a nevét, ahol a kultúra első leleteit találták. Ez volt a kelta népek virágkora. Nyugaton eljutottak Spanyolországig, északon Angliáig, délen miután végigrabolták Görögországot, eljutottak egész a mai Törökország területéig, itt le is telepedtek, saját országot hoztak létre Galatia néven. Más csoportjaik Észak-Itáliába telepedtek le és kirabolták Rómát is. Keleten az egész Kárpát-medence területét elfoglalták. Ekkoriban három településtipusuk volt: kis falvak, megerősített kisvárosok ( oppidum ) , fejedelmi várak. Az oppidumokban a lakóházak közt műhelyek is voltak. Fejlett művészetük volt.
