Ez nehéz téma, ehhez olvasni kellene német szakirodalmat. Úgy emlékszem a kereskedelmi kapcsolatokra a délről származó edényekből ( főleg görög borosamforák ) és görög mintájú erődépítésekből következtettek és néhány görög pénzt is találtak. Azután később a római korban sokféle római tárgyat és római pénzeket találtak Németországban.
A germán nyelvfejlődés szempontjából a bronzkor nagyjából a Pre-Proto-Germanic, a vaskor és a római kor pedig nagyjából a Proto-Germanic fázisnak felel meg.
Ha hihetünk a nyelvészek rekonstrukciós kísérleteinek, akkor a Pre-Proto-Germanic egy a mai germán nyelvektől még borzasztó távol álló, számunkra archaikusan és idegenül hangzó nyelv volt. Hangzásvilágát tekintve leginkább talán a szanszkritra, óperzsára, hettitára, valamint valamiféle nagyon archaikus görögre és latinra hasonlított.
A Proto-Germanic még mindig elég távol állt a mai modern germán nyelvektől, de azért már sokkal jobban hasonlított rá, mint a bronzkor nyelve.
Ezáltal valamivel közelebb áll a mai germán nyelvek beszélőinek ízlésvilágához is:-)
Azért érdekes téma, hogy milyen lehetett az élet a mai Németország területén a bronz- és a vaskorban. Hogyan fejlődött az élet alapját jelentő mezőgazdaság, ill. a kézműipar, mindenek előtt a fémművesség? Mennyire voltak rendszeresek és fejlettek a kereskedelmi kapcsolatok a fejlettebb Déllel, a mediterrán civilizációkkal?
Hogyan élték az emberek a mindennapjaikat? Hogyan vált egyre komplexebbé és fejlettebbé a társadalom, hogyan emelkedett ki egy harcias törzsi vezető réteg? Izgalmas kérdések.
A zsinegdíszesekre vagy más néven csatabárdosokra visszatérve:
ezt a kultúrát a speciális formájú, szépen csiszolt kőbaltái után a német és főleg a skandináv régészek hajóbaltás kultúrának is nevezik.
A hajó vagy csónak alakú kőbalták a régészek véleménye szerint nem valódi fegyverek vagy használati eszközök voltak, hanem egyfajta korabeli rangjelzők, státuszszimbólumok, valószínűleg a szabad jogállású felnőtt férfiak rangjelzői.
A hajóbaltás kultúra a leletek szerint a Baltikum délkeleti, keleti medencéjében alakult ki, onnan nyomultak be a mai Észak-Németország és Dél-Skandinávia területére.
Ez a népesség főként félnomád állattartó volt, főleg szarvasmarhát és juhot tartottak, de már ismerték a háziasított lovat is.
Lovaglásra utaló nyomokat ebben a kultúrában még nem igazán találtak a régészek, valószínű tehát hogy a lovakat főként málhás-, esetleg igásállatként használták teherhordásra és kordék vontatására.
Nem voltak tehát a klasszikus értelemben vett lovasnép.
Ismerték a földművelést is, főként búzát és árpát termesztettek, de az állattenyésztés jelentősége nagyobb volt.
Az emberiség története c. kötet foglalkozik a hajóbaltás sírokba temetkezett emberek antropológiai jellegeivel is, jóllehet a mai Nyugat-Európában nem PC ilyesmivel foglalkozni.
Korábbi antropológiai kutatások szerint a hajóbaltások többnyire dolicocephal (hosszúkás koponyaformájú), magas, atlétikus, jó megjelenésű emberek voltak. Antropológiai jelegeik sok tekintetben hasonlítanak a későbbi korok skandináv népességének jellegeihez.
Ez a népcsoport délről, a Jütland-félszigeten és a dán szigetvilágon át benyomult Dél-Svédországba, majd megjelentek az Oslofjord környékén, illetve onnan tovább észak felé további dél-norvégiai fjordok mentén.
A Skandináv-félszigeten élő kevés földművelő törzsre rátelepültek ezek a szarvasmarhatartó törzsek, a félsziget halászó-vadászó-gyűjtögető őslakossága - feltételezhetően a számi népek elődei - pedig kitértek az új jövevények elől és a félsziget belsejébe, ill észak felé húzódtak vissza.
Skandináv régészek és őstörténészek egy részének véleménye szerint a hajóbaltások beáramlása volt az utolsó jelentős bevándorlási hullám Skandinávia történetében, ill. a hajóbaltások és a későbbi korok skandináv népessége között egyfajta kontinuitás mutatható ki.
Tehát kvázi a hajóbaltások tekinthetők a mai északi germán népek távol, de egyenesági elődeinek.
közben megtaláltam: sárga - északi bronzkor, zöld - nyugat európai bronzkor, világoskék - Terramare kultúra, barna dunai kultúra, narancs - északi urnamezős kultúra, vörös- központi urnamezős kultúra, sötétkék Knoviz kultúra, lila Lusatian kultúra
Akkor a kései korra jól használható amit írtál, a bordó területen a Jastorf kultúra élt, a nyugati germánok ősei, a világoszöld a Przeworsk kultúra, itt éltek a vandálok, burgundok, lugik ősei, a Naumburg csoport Türingia területén.
A Billendorf kultúra, a Lausitz kultúra leszármazottja volt ( 1300 -500 ) az Elba és Odera közti területen. Később ezen a területen a Jastorf kultúra követte, majd a sueb semnonok éltek itt.
a térképen 1200 körül látható a Lausitz kultúra, lila szín, ez a Billendorf kultúra területe is
A germánok számára két korszak volt a vaskorban, a régi előrómai vaskor 750 és 480 közt, és az új 480 és 60 közt. A régiben három fő kultúra létezett, a háziurna kultúra, Billendorfi kultúra, a Türing kultúra. Az újban a Jastorf , a Naumburgi, Przeworsk kultúra.
A La-Tene kor egy svájci faluról kapta a nevét, ahol a kultúra első leleteit találták. Ez volt a kelta népek virágkora. Nyugaton eljutottak Spanyolországig, északon Angliáig, délen miután végigrabolták Görögországot, eljutottak egész a mai Törökország területéig, itt le is telepedtek, saját országot hoztak létre Galatia néven. Más csoportjaik Észak-Itáliába telepedtek le és kirabolták Rómát is. Keleten az egész Kárpát-medence területét elfoglalták. Ekkoriban három településtipusuk volt: kis falvak, megerősített kisvárosok ( oppidum ) , fejedelmi várak. Az oppidumokban a lakóházak közt műhelyek is voltak. Fejlett művészetük volt.
A kora vaskori kultúrák Skandináviában és Észak-Németországban:
a sötétzöld nagyjából az északi és északi-tengeri germánok őseinek területe volt, a bordó a Jastorf-kultúra, a nyugati germánok őseinek területe, míg a világoszöld a keleti germánok őseié.
A homokszínű a Nordwestblock népének területe lehetett, a narancssárga pedig a keltáké.
A Hallstatt kultúra az ausztriai Hallstatt városáról kapta nevét, itt annak idején a 19.század közepén 900 sírt találtak a korból. A kultúra az urnamezős kultúrából fejlődött ki. Ők használtak először tömegesen vasfegyvereket és eszközöket. Kereskedelmi kapcsolatban álltak a dél-franciaországi görög városokkal és az etruszkokkal. A kor arisztokratái hegyeken vagy meredek domboldalakon épült településeken, 8-10 méter magas faszerkezetű földsáncokkal megerősített várakban éltek. A halottakat kamrasírokba temették, a férfiak mellé vasfegyvereket, sokszor lovaikat és kocsijukat temettek.
A mellékelt térképen látható Heuneburg, egy kelta fejedelmi központ, ez ma Hundersingen része, ahonnan ősapám érkezett Vörösvárra :)
Ne felejtsd azért el, hogy a bronzkori és kora vaskori Németország területén nemcsak kelták és germánok éltek, hanem az északnyugati régiókban az ún. Nordwestblock népe is.
Az Elp-kultúrát érdekes nagycsaládos házszerkezet jellemezte: hatalmas méretű, háromhajós parasztházak, amely a családtagok és a szolgák lakhelyén kívül az istállót is magában foglalta.
Egy-egy ilyen ház egy nagycsaládnak és kb. 25-30 szarvasmarhának nyújtott otthont.
Ennek a népességnek a fő megélhetési forrása a marhatartás volt, de természetesen ismerték a földművelést is, főként búzát és árpát termesztettek.
Tengeri hajózásra utaló nyomokat egyenlőre nem nagyon találtak a régészek, pedig ennek a népnek az egy része a tengerpartokhoz közel élt.
A kultúra népességének etnikuma valószínűleg a Nordwestblock volt, egy ősi indoeurópai csoport, amely nem volt sem germán, sem kelta.
Ami az urnamezős időszakot illeti, én azt olvastam egy cikkben, hogy ebben a kultúrában és ebben a korszakban nagyon sokat fejlődött a mezőgazdaság termelékenysége, főleg a fejlettebb mezőgazdasági eszközöknek, pl. az ekéknek köszönhetően.
Ez nagyon erős népességnövekedést okozott Közép-Európában, valóságos korabeli népességrobbanást.
Az így kialakult népfölösleg egy része elvándorolt, főleg nyugat, délnyugat és dél felé.
Az urnamezős kultúra nyugati felének népe valószínűleg a proto-italo-kelta volt.
Az urnamezősök népvándorlása következtében ebben a korszakban jelentek meg az első indoeurópai nyelvű népek a Brit-szigeteken, a mai Franciaország nyugati partjainál, az Ibériai-félszigeten és az Itáliai-félszigeten.
A vaskort két időszakra lehet osztani Németországban, a Hallstatt időszak 800 és 450 közt, a La-Tene időszak 450 és 0 közt tartott. Két részre oszlott Németország, az északi germán és a déli kelta részre, először a keltákat ismertettem.
Az Elp az nagyjából a mai Északnyugat-Németországra és Észak-Hollandiára, a Hilversum pedig a mai Dél-Hollandiára és Belgiumra terjedt ki.
Ezek a kultúrák nagyjából a középső bronzkorban léteztek, kb. Kr.e. 1.800-tól Kr.e. 800-ig.
Ezeket a kultúrákat a késő bronzkori urnamezős kultúra váltotta fel, de nincs bizonyítva, hogy népességcsere történt, valószínűbb, hogy új anyagi és szellemi kultúra és egy új temetkezési szokás (urnamezős) terjedt el.
