Keresés

Az biztos, hogy Gyöngyösön valamikor 83-84 táján már nyílt egy kifejezetten metálra szakosodott lemezbolt, nem emlékszem pontosan a dátumra. Én ugyan nem költöttem ott egy fillért se, én piszok csóró voltam, de a haverok kisebb vagyonokat hagytak ott (aztán folyton ott lógtam náluk, hogy hallhassam a zenéket). Úgy rémlik, a Ride The Lightning, a Sentence of Death EP, a Defenders Of The Faith vagy a Heavy Metal Breakdown friss megjelenésekként hamar ott voltak a boltban, úgyhogy valószínűbb a 84.

(De hátha satchy jobban emlékszik, ha egyáltalán erre jár mostanában...)

Azt mondod, csak 82-től voltak kaphatóak lemezek? Könnyen lehet hogy rosszul emlékszem, de úgy rémlik, a koncertfilm magyar bemutatásakor (82 nyara) már ismertünk dalokat, szerintem már keringtek akkor jugó nyomású lemezek az országban. Ugyanebben az évben már ismertem olyanokat, akik eléggé vágták a Pink Floyd albumokat, borítóstul. (És hát a Dark Side megvolt kazettára másolva már 75-76 körül, az persze valszeg csempészett lemezről lett felvéve.)

Maradok a top10-nél, de azért így jó sok minden kimaradt. Például az ELP Tarkus-a ami amúgy óriási kedvenc, a Yes, a másik Alice Cooper, a Jethro Tull, Lennon Imagine-je vagy Serge Gainsbourg és még Bartáék is kiadtak egy lemezt... 

Ok, amúgy tényleg szuper hiánypotló műsor volt a SZER mellé.

Na, de akkor következzen 1971.

1. Led Zeppelin - IV

2. David Bowie - Hunky Dory

3. Roy Harper - Stormcock

4. Alice Cooper - Love It to Death

5. Janis Joplin - Pearl

6. Black Sabbath - Master of Reality

7. Uriah Heep - Look at Yourself

8. Deep Purple - Fireball

9. Hawkind - In Search of Space

10. T. Rex - Electric Warrior  

Benne is van a cikkben, "3. műsor" volt a csatorna neve.

Aztán 82-től már volt Lemezbörze helyett is, talán a Bartók-on ami akkor még asszem valami más néven futott.

https://rattle.hu/index.php/2020/04/lemezborze-helyett/

"...hogy aki 1980-ban húsz éves AC/DC rajongó volt,..."

Na ilyen nagyon kevés volt, tekintve, hogy akkoriban még javában tombolt az Aczéli TTT.

És nemhogy hanglemez-, vagy kazettaboltban, de még a három darab rádióműsorban sem játszották.

Pontosabban akkoriban csak a Petőfi rádió volt, amelyik könnyűzenét játszott, de ACDC-re vagy bármi másra

nem emlékszem. Ha ilyen zenét akartunk hallgatni, akkor a "Szabad Európa Rádió," Cseke László

alias Ekecs Géza műsorát hallgattuk, ahol persze lehetett, mert nagyon komolyan zavarták az adót.

Budapesten például a mátyásföldi orosz laktanyában lévő zavaróállomásról.

Az első hard rock/heavy metal lemezzel én magam 1982-ben találkoztam egy gyáli barátomnál.

Uriah Heep - High and Mighty 1976-os albuma volt az. Illetve a Black Sabbath és Deep Purple,

valamint a Pink Floyd - Wish You Where Here albumát. Na meg Kiss, Blue Öyster Cult, Nazareth lemezeket.

Ezek a valamikori Jugoszláviából voltak csempészve.

Így szerintem az ACDC vagy bármelyik fenti banda zenéje nem nagy tömegekhez jutott el annak ellenére sem,

hogy viszont a SZER híreit szinte mindenki hallgatta.

Vajon ki beszélhette rá, hogy álljon össze Hetfield-ékkel? Meg minek?

Valszeg a szerek akkor már erősebbek voltak nála.

Jo lista ez, külön tetszik, hogy rajta van a Loaded, ami "név kötelez" módon ugyanúgy a VU legkönnyebben befogadhato lemeze, mint egy másik híres zenekar Load című albuma és ugyanúgy nem sok köze van a korai dolgaikhoz, mint Hetfieldék esetében. (Szegény Lou Reed renomejat nagyon megtepazta az a szerencsétlen Lulu. Méltatlan búcsú volt, pedig ő is nagy zseni volt egyébként. A Velvet életmű hibátlan, de sok jót csinált utána is.) 

Azért abba érdekes belegondolni, hogy aki 1980-ban húsz éves AC/DC rajongó volt, az nagypapa korban van már, magyarán lassacskán eljutunk oda, hogy a "tisztessegben megoszult" korosztalyok nem botrankoznak meg a vadabb zeneken, mert az volt az ő zenéjük is fiatalon. 

(Aztán vannak a kirívó esetek, mint a 71 éves apósom, aki Slayert meg Satyricont bomboltetve száguld kocsival vásárolni. :D) 

A 99 Red Balloons is metál tud lenni:

https://www.youtube.com/watch?v=nsoplRD4Mrs

Mondjuk a Running Wild primitívitásában is van valami plusz, amitől sokkal magasabb szintre lép.

Nehéz ezt megfogalmazni, hogy mitől lesz jó.

Az 1998-as lemezükön találtam egy egészen jó dalt:

https://www.youtube.com/watch?v=hzj18l8ebUM

Pedig Latzi mióta sulykolja már belénk, hogy ez az időszak az Ősforrás.

Az első Black Sabbath a világ legjobb lemeze.

A következő 3 a Black Sabbath 2-4.

Ha 5 lemezt vihetnék egy lakatlan szigetre, akkor az a Black Sabbath 1-4 lenne.

Az ötödik talán egy Beatles válogatás-album lenne.

Elnézegetem a '68-'70-es listáitokat, és kicsit irigykedem is, mert a prog rockon kívül alig ismerek behatóbban más zsánerek lemezeit. Azt hiszem, ennyi elfecsérelt év után itt az ideje a dolgok felülvizsgálatának, és az új tanulási folyamatoknak. :DDD

Én is 70-es vagyok, de még nem töltöttem be az 50-et.

Szia, évfolyamtársam!

Hát ez az, hogy az AIC sem kis banda, milliók ismerik, de ettől még pl. egy átlag esküvőn nem fogod hallani a Man In The Box-ot. Oké, idehaza a Highway To Hellt is sokkal ritkábban, mint a Republictól a Ha itt lennél velem-et, viszont az AC/DC-be azért néha bele lehet futni itt-ott. Nem azt mondom, hogy Bell Witch szóljon egy lagzin... bááár eskü, de megnéznék egy ilyet is, főleg a konzumszemét-zabáló kispolgárok és a tisztességben megőszült szülők-nagyszülők arckifejezését! :D

Ha már 1970:

1. The Stooges: Fun House (örök top 10)

2. Black Sabbath: Paranoid

3. Led Zeppelin: III

4. The Velvet Underground: Loaded

Lehet akadna még pár, ha nagyon törném a fejem, de ebben a trópusi időjárásban már ez is nagy eredmény...

Egyik este a Lövőház utca sétálórészén egy kocsmánál hárman csapatták akusztikusban, gitár, ütős, női ének. Amennyit hallottam belőlük, az Alice In Chains volt a legújabb zenekar a repertoárból (Yesterdayt és hasonlókat toltak). Még csettintettem is, hogy na, de korszerű, aztán rájöttem, hogy az is több mint 25 éves dal volt.

És elsőre egészen szimpatikus! Az a helyzet, ha megszólal ezeknek a 70-es évekbeli prog. rockoknak a zöme, és ahogyan szólnak, rögtön minimum 6 pontról indulnak nálam. Simogatják a fülemet.

Az Omegára egyszerű a magyarázatom, az a lemez kimaradt, csak jóval később, a 80-as évek második felében ismertem meg teljes egészében. A jó Omega-lemezeknek (nekem is az Arcig, ahogy Divcsynek) sok év előnyük van, jobban beépültek a DNS-embe. Meg mondjuk ez az 1970 olyan, hogy amúgy sincs fogalmam arról, hová tudnám besorolni.

1970

01. David Bowie – The Man Who Sold the World

02. Led Zeppelin – Led Zeppelin III

03. Van der Graaf Generator – H to He Who Am the Only One

04. Neil Young – After the Gold Rush

05. T2 – It’ll All Work Out in Boomland

06. Van der Graaf Generator – The Least We Can Do Is Wave to Each Other

07. Genesis – Trespass

08. The Velvet Underground – Loaded

09. King Crimson – Lizard

10. King Crimson – In the Wake of Poseidon

A HTH valóban egy remek nóta, de mikor érjük már meg azt, hogy egy max. 5-10 éves slágert fognak orrba-szájba nyomatni ilyen-olyan rendezvényeken, reklámokban, választási szignálként stb.? Tudom, mondjak egyet, ami felér a HTH-hez, a Smoke On The Waterhez vagy a Born To Be Wildhoz, és nem csupán 53 ember ismeri... ;)

Tegnap voltam ballagáson, ami a közismert helyzet miatt most került megrendezésre. Jópofa momentum volt a legvége, amikor véget ért a ceremónia, a hangosítók benyomták a zenét, első szám: Highway to Hell. Szebb útravalót nem is kaphattak volna diákok, hisz mi lehet szebb életcél, mint mostantól a pokolba tartani az országúton, és persze ezt az üzenetet egy 33 évesen a talpát feldobó megrögzött alkoholista közvetíti? :)

De mondjuk simán csak úgy is fel lehet fogni, hogy az élet, ami most következik, nem habostorta. Ez meg még igaz is.

A Black Metal kifejezésért vajon mikor jön el a fekete autó kaszás? 

Hát ja, de ugye itt másik népcsoportra is gondolhattak a szemetek! És a Nevermore csak nem azt akarta a nevével alig leplezve sugallani, hogy bárcsak ne lenne több cigány? Ezer szerencséjük, hogy feloszlottak!!

És a Faith No More is! 

Az is egy remek lemez. Igazából a 10000 lépéstől egészen az Arcig egyik Omega lemezzel sincs nagy problémám. A 10000 nekem azért emelgetett ki talán még jobban, mert az volt az első mely ennyire beütött.

Maximális respekt nekik a hetvenes évekért!

A tiéden meg Thor listáján is ott volt a Tízezer lépés, de a '70-esekre egyikőtöknél sem került fel az Éjszakai országút. Jó, nyilván voltak sokkal jobb külföldiek, meg a tizes lista korlátoz, de én azt a lemezt jobban bírom, mint a Tízezer-t. Kevésbé slágeres, de számomra jobbak a dalok.

Hallgatgatok bele a listáitokról ebbe-abba, ez a Czar nem rossz, de ahogy látom, még prog körökben is kvlt.

És persze most már annak is igencsak ideje lenne, hogy Jókai Mór jogutódjai tennének valamit, valamit Mór városa is intézkedjen záros határidőn belül!

Csak és kizárólag olyan lemezeket írok, amiket tényleg rendesen ismerek. Ezek is ilyen félkész listák, még bőven van rajtuk mit bővíteni. 

1969

1 King Crimson - In the Court of the Crimson King
2 Amon Düül II - Phallus Dei
3 Led Zeppelin - Led Zeppelin
4 Creedence Clearwater Revival - Willy and the Poor Boys
5 Led Zeppelin - Led Zeppelin II
6 Coven - Witchcraft Destroys Minds & Reaps Souls

1970

1 Black Sabbath - Black Sabbath
2 Black Sabbath - Paranoid
3 Amon Düül II - Yeti
4 T2 - It'll All Work Out in Boomland
5 Creedence Clearwater Revival Cosmo's Factory
6 Deep Purple - Deep Purple in Rock
7 Sir Lord Baltimore - Kingdom Come
8 Led Zeppelin - Led Zeppelin III
9 Exuma - Exuma
10 Black Widow - Sacrifice

Na, jó azért legyen egy egynemű lista is innen, tehát 1970 2.0

1. Led Zeppelin - III

2. Deep Purple - Deep Purple in Rock

3. Black Sabbath - Paranoid

4. David Bowie - The Man Who Sold the World

5. Emerson Lake and Palmer - Emerson Lake and Palmer

6. Golden Earring - Golden Earring

7. The Stooges - Fun House

8. MC5 - Back in the USA

9. Black Sabbath - Black Sabbath

10. Whisbone Ash -Whisbone Ash

Nyilván csak két szám és nevetséges ilyen legendás lemezek közé tenni, de nem lehet eléggé hangsúlyozni jelentőségüket itthon.

A fenébe, most látom már utaltál te is a KEX-re a listád után.:) 

1970

1. Led Zeppelin - III

2. Deep Purple - Deep Purple in Rock

3. Black Sabbath - Paranoid

4. David Bowie - The Man Who Sold the World

5. Emerson Lake and Palmer - Emerson Lake and Palmer

6. Kex - Elszállt egy hajó a szélben 

7. The Stooges - Fun House

8. MC5 - Back in the USA

9. Black Sabbath - Black Sabbath

10. Whisbone Ash -Whisbone Ash

1970

Jó év volt, megszülettem, ez eleve csodálatos dolog, és A Zenekar is kiadta az első lemezét, ami még annál is csodálatosabb, még ha akkoriban ezt nem is fogtam fel. Mindezek tiszteletére kivételesen egy 15-öst villantok.

1.   Deep Purple - In Rock

2.   Black Sabbath - I/Paranoid (tudom, csalás, de nem baj)

3.   Yes - Time And A Word

4.   Genesis - Trespass

5.   Pink Floyd - Atom Heart Mother

6.   Czar - s/t

7.   King Crimson - In The Wake Of Poseidon

8.   Black Widow - Sacrifice

9.   Led Zeppelin - III

10. Uriah Heep - …Very  'eavy …Very 'umble

11. King Crimson - Lizard

12. David Bowie - The Man Who Sold The World

13. Emerson Lake & Palmer - s/t

14. Van Der Graaf Generator - The Least We Can Do Is Wave To Each Other

15. Cressida - s/t

Valamint megjelent a Kex egyetlen hivatalos kislemeze is.

Jonathan Pie ezt a szánalmaskodást annyira frankón kielemezte, hogy ennél jobban nehéz is lenne.

Mi az, hogy nem biztos?? 100%, hogy folytatjuk. Ádámszkijnak lassan jönnie kell '94-gyel, ami kegyetlen erős év volt, én meg mindjárt küldöm a '70-et. Amúgy kitűnő a listád, most szó sem lesz másik dimenzióról.

Belefüleltem a holland Black Knight nevű csapat harmadik sor albumába.

https://www.youtube.com/watch?v=xnDc70jqrrw

Mondjuk az első kettőt életemben nem hallottam, de lehet, nem is maradtam le semmiről.

Mert attól eltekintve, hogy a zenei rész önmagában nagyon üt, bár van némi áthallás, de az énekes nyávogós/affektálós, és ez nagyon rontja az összképet. Szomorú vagyok, hogy nem értik meg a menedzserek, a zenében nagyon fontos az énekhang. Éves szinten vajon hány lemez/banda bukik/oszlik fel azért, mert a zene jó, de a hang nem.

Jó, hogy nem a White nevet szerették annyira...most nevezhetnék át 

(ezek a holland progosok valamiért nagyon szerették ezt a "Light" zenekarnevet, '72-ben is volt már náluk egy ilyen formáció)

Egy pillanatig sem félek attól, hogy ezek a skacok nem folytatják a listázást.

Annyira adta magát a dolog már egy ideje, hogy ez a két Hölgy - Anna von Hausswolff és Amalie 'Myrkur' Bruun - összefogjon, és lőn, meg is történt! (Egy teljes nagylemezt is édes kettesben valamikor majd, ha kérhetem!)

Nálam magasan a Crimson áll az első helyen (sőt, a Court-nak bérelt helye van Minden Idők Legnagyobb Kedvencei Top 20-asában!), de a Colosseum-album is óriási favorit! A '71-es Live akkora Muzikális Mennyország, hogy szavak nincsenek rá! És amikor - azt hiszem - '95 nyarán, nem éppen felnőtt fejjel láttam őket a BS-ben, az olyan csoda volt számomra, amire mindig emlékezni fogok. Ha már korábban nem volt szerencsém hozzájuk...

Nem biztos, hogy folytatjuk a listázást, de nálam így néz ki a következő év:

1970

Black Sabbath - ST - Paranoid (Ismét két album per év)
Uriah Heep - Very 'eavy... Very 'umble
Alice Cooper - Easy Action (szerintem ez jobb, mint a Love It to Death)
Chicago - Chicago II.
Deep Purple - In Rock
Skid Row - Skid
Credence Clearwater Revival - Cosmos Factory
Grand Funk Railroad - Closer to Home
Hawkind - ST
Them - ST
James Gang - Rides Again
Jimi Hendrix - Band of Gypsys
Status Quo - Ma Kelly's Greasy Spoon
Jeronimo Cosmic Blues
Lucifer's Friend - ST
Syd Barrett - The Medcap Laughs
UFO - ST
Spooky Tooth - The Last Puff
Warpig - ST
Wicked Lady - The Axeman Cometh

Meg amúgy Frank Sinatra :D Csak nem slágeres.

Nekem nem annyira Szécsi ugrik be, sokkal inkább Nat King Cole.

(tényleg kezdünk átcsúszni egy felfekvéses elfekvőbe :D)

De semmi köze a rockhoz, még távolról sem, szóval óvatosan.

Igen, ez tényleg a 3-as. Mestermű, csodálatos hanggal, jól mondja Akerfeldt. Mindig tudtam, hogy nagyon jó a zenei ízlése.

Ehh... tekerj 9:00-hoz.

Nem, Akerfeldt konkrétan ezért a lemezéért van oda meg vissza.

https://www.youtube.com/watch?v=xedYz1vZWsA&t=665s

A 3.-ért? Mert amúgy Scott Walker egy igazi ufó a zenetörténetben, teljesen különböző korszakai és lemezei vannak. Sikerült eljutnia a "lányok kedvence sármos srác a sztár fiúbandában" szereptől a Ceausescuról és Elvis Presley halva született ikertestvéréről szóló kísérleti dalokat összeművészkedő rejtélyes alakig. Gyanítom, Akerfeldt (meg David Bowie és sokan mások) nem a szólólemezeit istenítik, hanem az időskori agymenéseit. Amik egyébként szerintem a hallgathatatlanság határát súrolják (szellentés hangjaira operát énekelni az milyen?). A négy korai szólólemeze azokhoz képest nagyon konvencionális, kizártnak tartom, hogy megkedveld. Kb. Szécsi Pál dúsabb, szebb hangszerelésben, komolyabb szövegekkel.

Igen, az a Dave Edmunds.

Megvan a lemez, elég látványos, ha kihajtod a gatefold borítót:

Húbaz, tőled ez várható volt, de azért respect!

Akerfeldt is nagyon odavan a Scott Walker albumért, megfülelem most már.

A Love Sculpture-ben a Dave Edmunds az az I hear you knocking-os Edmunds?

Először nagyokat néztem és röhögtem, mikor meghallgattam a lemez végi rádiójátékot, de azóta már csak skippelgetem. Az igazi nóták viszont egészen fantasztikusak.  Egyébként először ebben a klipben találkoztam a Coven-lemezborítóval, 1:45-től.

Persze, hogy nem rossz, nem találomra listázgatom a lemezeket :)

Egyébként nekem valamiért úgy rémlett, hogy a God Of Darkness a Sabbath előtti első igazi doom-nóta, de most semmi különleges súlyt, doomságot nem érzek benne, azon kívül, hogy a riff egy picit Sabbathos. Most inkább a High Tide elején érzem a pre-Sabbathos súlyosságot, gonosz hangulatot, ördöngös gitárjátékot. 

A Nox topik egy igen sajátságos képződmény (most már inkább csak volt, múlt időben), ami csak az első 1-2 száz hsz-nél szólt tényleg a Nox-ról, aztán szép lassan áttranszformálódott egy ironizáló-cinikus-gecizős, egymásnak beszólogatós, de marha jó hangulatú vicces troll-csettopikká, amiben aztán az égvilágon mindenről volt szó, a néhai névadójáról a legkevésbé. Életemben nem röhögtem annyit, amíg oda is irkáltam aktívan. Napi több száz hsz is született a fénykorában, így aztán nem csoda a 2k. Mára ráunt minden egykori tag (mint ahogy más topikokra is, ugye...), meg "hála" egy-két igazi keménykötésű trollnak, elvesztette szórakoztató jellegét.

Gondolkodtam, mi legyen a Covennel. Ha a végére a negyedórás fekete mise helyére két-három rendes dalt celebráltak volna, nálam is listás lenne.

Itthon szerintem nem sokaknak, az biztos. De pl. a németeknél nagyon ment a maga idejében is.

Felhívom a figyelmedet, hogy a tavalyi éves listád teljes mértékben a mi megállapításunkat támasztja alá.

Aztán ha ez a mostani top 10-ed megköveteli, én leszek az első, aki boldogan mea culpázik!

Köszönöm az infót. Így már világos.

A Nox nevű formációról nekem igen markáns véleményem van, amit nem írnék le, mert örökös tiltást kapnék érte.

Hát, nem nekem való ezek a besorolósdik, de ha a Tangerine Dream, Kraftwerk, Eloy, Can vagy a Neu! is ezen kategória közelében mozgott, akkor azért lehetett velük találkozni.

Persze ettől még simán elképzelhető, hogy később lett igazán divat az irányzatból. 

Azóta ezt hallgatom, egyáltalán nem rossz.

A VHK korai lemezein eléggé erősen érezhető az Ash-Ra Tempel hatás. 

De nem volt nagy divat errefelé a jelek szerint, az biztos. 

Amúgy ez a lemez 1998-ban lett először kiadva, de a legtöbb forrás szerint 1970-es felvétel, legalábbis abban az évben lett befejezve. 

Hát ez jó változatosnak tűnik, szépen látszik a kutatásra fordított energia mennyisége.

Ez a Maiden, Harris 13 éves korában még egész máshogy szólt.:)

De, megvolt.

Ki lettek moderálva 

"Ez kizárt dolog, mert nem tudom." :)

Meg azt sem, hogy mi a tökömről lehet írni közel 200E (!) kommentet a NOX-topikban?! Biztos nem fogom végigolvasni, de miután egyik-másik itteni topiktárs is ólálkodott ott, csak megkérdem, nem szeretnék tudatlanul meghalni.

Rituális BALCK metal!!!

:D

Lenne egy off kérdésem.

A nagy oldalon 187572 a hozzászólások száma, viszont itt a topikon belül egy 192235.

Hol van majd 5000 komment?

A krautrock nem nagyon volt meg senkinek, aki 1980 előtt született, nem? Tipikusan utólag, az internetkorszakban felfedezett műfaj.

Szigorú voltam, mert hiába van minden idők legjobb popszáma Mama Cass második szólólemezén, azért elég sok azon az albumon resztli.

1969

1. Ten Wheel Drive with Genya Ravan - Construction #1

2. Coven - Witchcraft Destroys Minds & Reaps Souls
3. Renaissance - s/t
4. King Crimson – In the Court of the Crimson King
5. High Tide - Sea Shanties
6. Iron Maiden - Maiden Voyage
7. Led Zeppelin - I
8. Led Zeppelin - II
9. Andromeda - s/t
10. Colosseum - Valentyne Suite
11. David Bowie - Space Oddity
12. The Shiver - Walpurgis
13. Rare Bird - s/t
14. Utopia - s/t
15. Bliss - s/t
16. Pesky Gee - Exclamation Mark
17. The Allman Brothers - s/t
18. Audience - s/t
19. The Smubbs - This Is the End of the Night

20. Humble Pie - As Safe As Yesterday Is

Jó, hát velem sem kell egyetérteni, én is csak a véleményemet mondom, csak ha az nem egyezik a tiéddel, akkor rásütöd, hogy magas lóról kinyilatkoztatok. Most gondolom az volt a fő problémád, hogy a female vocale alfájának meg omegájának tartottam Mamaékat, mikor szerinted nem azok.

Még a felénél sincs ez az év, de nálam már 43 album versenyez a legjobb 30-as posztért.

A zárójelben lévő műfaj csak NEKEM fontos, nem tanítási/szakértői céllal van odaírva, mielőtt!

Alestorm - Curse of the Crystal Coconut (folk power metal)
Allen Olzon - Worlds Apart (sympho power metal)
Amberian Dawn - Looking For You (neoclassical power metal
Ancillotti - Hell on Earth
Axel Rudi Pell - Sign Of The Times (heavy metal)
Bitterness - Dead World Order (thrash metal)
Black Swan - Shake the World (hard rock)
Blind Revolution - Money, Love, Light (hard rock)
Confess - Burn 'em All (glam sleaze rock)
Crusher - Unleashed (thrash metal)
Darker Half - If You Only Knew (thrash metal)
Delain - Apocalypse & Chill (symphonic metal)
Dynazty - The Dark Delight (heavy power metal)
Everlore - Everlore (power metal)
Firewind - Firewind (heavy power metal)
FM - Synchronized (AOR)
Fraise - The Fifth Sun (power heavy metal)
Fraser Edwards - The Architect (power metal)
Freeways - True Bearings (hard rock)
Fury - The Grand Prize (heavy thrash metal)
Grave Digger - Fields of Blood
H.O.T.D. - Big Bones (hard rock)
Haunt - Flashback
Hazzerd - Delirium (thrash metal)
Highride - Excellence & Decadence (sleaze rock)
Hyperion - Into the Maelstrom
Ilium - Carcinogeist
Katatonia - City Burials (progresszív rock
Lady Beast - The Vulture's Amulet
Leather Witch - Leather Witch (power metal)
Magnus Karlsson's Free Fall - We Are the Night
Mindless Sinner - Poltergeist
Moonlight Haze - Lunaris
Mortal Peril - Digital Idol (thrash metal)
Nils Patrick Johansson - The Great Conspiracy
Oz - Forced Commandments
Serenity - The Last Knight
Stallion - Slaves of Time
Stargazery - Constellation
The Unity - Pride
Warbringer - Weapons of Tomorrow (thrash metal)
Warning Sign - Path to Destruction (thrash metal)
Wolfpakk - Nature Strikes Back

Az miért is szakértés, ha azt mondom, a kevesebb több lenne SZERINTEM, és túltolják a vokált? Ez egy vélemény. És nem is kell vele egyetérteni, hiszen ha mondjuk feleannyi vokált pakoltak volna bele, lehetséges, hogy nem is vitték volna sikerre a dolgot, úgyhogy innen nézve akár én vagyok tévedésben. A szakértés az lenne, ha ezt próbálnám ilyen-olyan szakmai-technikai aspektusból megvilágítani, vagy legalábbis megalapozni. De ilyen nem volt benne. Csak a sütis hasonlat, azzal pedig senki nem nyerne felvételt a Zeneakadémiára. :D

Amúgy meg ez ugyanolyan, mintha valaki a Reign In Bloodra azt mondja, hogy "jó, jó, hallatszik, hogy sok a kreatív ötlet, a dobos überzseni, de miért kell végigdarálni a 28 percet, igazán belepakolhattak volna egy-egy középtempós számot is". Stb. Én ezt is el tudom fogadni, tiszteletben tartani, mert ez így egy szubjektív vélemény. Persze aki vaskalapos Slayer-rajongó, az nyilván kiröhögi az ilyeneket, hogy "menj már a picsába, bástya, a Réninblááád pont attól olyan szutyok jó, hogy alig fél óra alatt ledózerolják a fejed!" :)))

Nem az Erővel van a gond, hanem a Figyelmeddel. A topikban már többször is elhangzott a közelmúltban Thorcsitól és Agymositól, hogy a retrónak leáldozott, kifújt, vége, kampó. Ezeket az elhamarkodott megállapításokat fogom megcáfolni egy idei retró top 10-es szubjektív listával, amit megkérdőjelezhetetlen tényként fogok beállítani egy jó kis megmondóemberkedéssel karöltve.

A szakértőzést arra értettem, hogy az ominózus Enigmáról nekem mindig a részeg kocsmai óbégatás jut eszembe, de nem tettem rá megjegyzést, mert minek. Szerinted viszont a korszak két istenasszonya (vigyázat: szubjektív megállapítás tényként való kinyilatkoztatása) túltolja a vokálokat, egy alapvetően vokálokra épülő zenében, ami saját bevallásod szerint is elég távol áll tőled. Erre mondtam azt, hogy én legalább nem állok neki "szakérteni" olyan zenékben, ami távol áll tőlem: Enigma, black metál, drone doom, funeral doom, stb.

Az enigmás lelkendezős kommentemben sok szakértőzés nem volt, konkrétan zéró, és a California Dreamin'-ről is csupán a saját véleményem írtam le, amiben egy szem "a female vocale alfája és omegája" (sic!) vagy ehhez hasonló SZAKÉRTŐZŐS KINYILATKOZTATÁS nem vót.

Az meg mennyivel bölcsebb hozzáállás, amikor megkérdőjelezhetetlen és megfellebbezhetetlen tényként jelentesz ki abszolút szubjektív dolgokat? (Pl. XY volt az utolsó jó metal lemez, a retró az igazi, semmi más és így tovább. Kereshetnék még bőven ilyen csacsiságokat, de nyilván nem fogom átnyálazni a kisregényeidet visszamenőleg 5 évre. :D)

Tudod, az a baj veled, hogy amikor már kezdesz jó arc lenni (mert lepattantál a magas paciról), akkor jössz valami zseniális elmebajjal - aka. megmondóemberkedés reload -, és rögtön visszarántod magad egy kis időre a Zárt Osztály Tagjai közé. Félig viccelek, nyugi, mielőtt...

"...de talán a lényeg, hogy most is vannak nagyon jó zenék, igaz ezek már  a topikban többször is eltemetett retróhoz és határterületeihez köthetők..."

Ezt hogy érted? Mert itt már megint komoly zavart érzek az Erőben.

1969

01. King Crimson – In the Court of the Crimson King

02. The Beatles – Abbey Road

03. Led Zeppelin – Led Zeppelin

04. Neil Young with Crazy Horse – Everybody Knows This Is Nowhere

05. Led Zeppelin – Led Zeppelin II

06. The Soft Machine – Volume Two

07. The Velvet Underground – The Velvet Underground

08. Can – Monster Movie

09. The Kinks – Arthur (Or the Decline and Fall of the British Empire)

10. Nick Drake – Five Leaves Left

Igen, én is jobban örültem volna, ha '68-ba vagy '72-be helyezhettem volna, de nem tehettem :)

Üdv: Precíz Pál

Aha, persze... Az 1980-as nagy magyar szürke közönybe behozni az amerikai rock and roll-életérzést, a citromsárga-hupilila vidámságot. Amekkora siker volt, ugyanakkora bukta is lehetett volna. Az első két (három?) jampis Hungária-lemez kurva nagy klasszikus, ez a helyzet.

Morricone ugyanezen klasszikusának nálam könnyebb dolga volt, 68-ban.:)

Nem teljesen így volt, legalábbis ebben a cikkben részletesen taglalják a sztorit:

https://recorder.blog.hu/2018/03/02/a_magyar_rock_and_roll_svindli_a_nagy_hungaria_indulasa

Duci Juci. Elképzelem ahogy ezek ülnek a kiadó irodájában, és kiötlik mi az a zene amiből milliókat lehetne eladni.

Ebben teljesen egyetértek.

https://index.hu/mindekozben/poszt/2020/06/26/a_rajongok_megszavaztak_minden_idok_legjobb_metallica-szamat/

Én meg nem akarok átmenni Hungária-propagandába, de két dal még talán idefér:

https://www.youtube.com/watch?v=9DAtyU8c-SU

https://www.youtube.com/watch?v=YkdJ8aFU16o

Engem konkrétan sokkolt, hogy a számomra a gagyi szinonimájával egyenló (Csókkirály, Duci Juci, meg egyéb fasságok, jézusom) Hungária valaha volt jó is. 

10 évvel a befutásuk előtt ott volt egy nagyon fasza zenekar ígérete, ami ez után a lemez után (Tűzveszélyes, de Hungária album címen is ismert) egyből szét is esett. 

Nem annyira rockos végig, mint ezek a dalok, de egy nagyon jó és változatos album -talán 2-3 gyengébb dallal-, tényleg megéri belehallgatni. 

Barta húzós rockot akart, Fenyő meg inkább azt a jampis szart, amit tíz évre rá, Szikorával és Dollyval meg hasonló ciki arcokkal meg is csinált. Rossz csere volt (bár az LGT aztán tarolt Bartával rendesen - igaz, ennyire hardos rock az LGT sose volt, mint ez a pár Hungária szám).

Továbbra sem fogok utánanézni a diszkográfiájuknak , de ez tényleg váratlan, úgy gondoltam ezek már a hatvanas években is azt a bújj a léc alá nótát énekelték.

Ne haragudj, hogy ma kétszer is felidegesítettelek Hülye Szavakkal :( El is vonulok zenét hallgatni.

1969

1.   King Crimson - In The Court Of The Crimson King

2.   Ennio Morricone - C'era una volta il West

3.   Omega – 10000 lépés

4.   Ten Wheel Drive - Construction #1

5.   Led Zeppelin - II

6.   Scott Walker - Scott 3

7.   Bee Gees - Odessa

8.   Love Sculpture - Forms And Feelings

9.   Led Zeppelin - I

10. David Bowie - Space Oddity

(az igényes mellett a könnyű- és komolyzene kifejezések feltalálóinak kellett volna egy alapos pofánbaszás, de ja, nincs nagyon a könnyűzene helyett másik)

A Vadnyugat tökéletes film, és természetesen a filmzene is tökéletes. Rengeteg emlék köt hozzá, nemcsak maga a filmnézés, hanem történetek és személyek, még ha nem is mind pozitív, de mind nagyon meghatározó. Viszont az első King Crimson zeneileg nyilván nagyobb teljesítmény, szerintem benne van a világ három legjobb könnyűzenei lemeze között, szóval a kérdést meg is válaszoltam. Kicsit kipofozom a '69-es listámat, aztán be is írom, hogy ne legyen restanciám.

Meg persze itt még Barta kente a riffeket, aki egy zseni volt, meg egy seggfej is, de a zseniknek ezt el kell nézni.

Köszi, egy is elég lett volna! :) Hallgatom közben a youtube-on, és szék nem maradt szárazon!

Na és akkor itt van még ez is, hogy retróból is az újat hallgatom szívesebben, lehet hogy tényleg beteg vagyok.

Olyan jó, hogy beszarsz, behugyozol!

Én innen szedtem:

https://en.metal-tracker.com/torrents/101610.html

De Youtube-on is fenn van: "black cowgirl full album". 

Na jó, adjatok most már egy működő linket ehhez. A muszkáknál nincs seeder. Bizonyos site-okon meg ha ilyen névre rákeresek, felad ezer pornólinket.

Köszi. :) 

Nagy kár, hogy nincs több lemezük, nagyon nekem való zene. 

Olyan szempontból mégis baj van az izlesemmel, hogy hiába vettem nagy lelkesen a Hammert évekig, mindig lesajnaloan, kardiganos-tarisznyas és hasonló jelzőkkel illették sok kedvenc zenémet... 

De azt jó látni, hogy a topik közössége sokkal nyitottabb, mint a nevadoja. :) 

(Egyébként a Black Cowgirl melletti másik nagy felfedezettem a Gold volt innen mostanában.) 

Belehallgattam a Liturgy-ba meg a Serpent Column-ba is. Nem túl sokáig, egyikbe se. Minősítés nélkül, ezeket valóban szerencsésebb lenne valami sosem járt utakat kereső kortárs művészetnek nevezni, csak sajnos az életem tragédiája, hogy bár a Kisképzőn végeztem, de kurvára nem értem a kortárs művészetet, de pláne nem is érdekel.

többnek érzem magamat tőle, mint ami volt előtte

Király! És végül is csak ez a lényeg.

Az első Editors, az nagyon fasza volt, igen. 

Egyébként érdekes dolog ez régi magyar zenékkel. Pl. a Hungária is alapból világ cikije, közben '71-ben ilyen dalokat (is) írtak: https://m.youtube.com/watch?v=FwxHJkRJSYI

Sőt, az egész 71-es lemezük változatos és nagyon jó (mégha itt-ott fel is tűnik a későbbi jampis borzadaly, amiről ismertté vált). 

Ki gondolná Fenyőről, hogy tudott ilyet is? 

Úgy értem, a frisset, hogy valami újat csinálnak. A Hail Spirit Noir nekem nem ilyen. Egy kis progrock hozzálöttyintve az Arcturus középső korszakához, jó zenészekkel, gyenge vokalistákkal. A többi felsoroltat nem ismerem, illetve a Dead Kosmonautot igen, de az sem újító. A tavalyi Liturgy, na az újszerű. Nem is bírtam háromnál többször meghallgatni.

Báááár. A tavalyi listámon szereplő Serpent Column talán valamennyire, egy picit vádolható ezzel, főleg az idei EP. Tetszik. De azért messze nem érzem sem jelentőségben azt, hogy hú ez valami forradalom, sem pedig késztetést nem érzek arra, hogy túl sokat hallgassam. Sokkal több izgalmat, számomra új ötletet és érdekességet és horderőt találok a régi zenékben, és sokkal kevesebb az erőlködés, nekik még természetesen ment az újítás, a mostaniak pedig vagy vért izzadnak, hogy valamit hozzátegyenek a sablonokhoz, vagy meg sem erőltetik magukat. Amikor megjelent az első Ghost, kb akkor jutottam el oda, hogy felesleges görcsölni azon, hogy újító legyen valami, bőven elég, ha van stílus. Deathcore, djentet és társait meg sem próbálok befogadni, alapvetően semmit, amiben van core, nem próbálok befogadni, a postrock skatulya is "keep away" matrica a szememben. 

Lehet könnyű dolog keresni egy '71-es klasszikust, de annak a felfedezésébe, megértésébe, kiismerésébe is kell rakni energiát, csak itt jóval nagyobb eséllyel kapod vissza a befektetést, mint a mostaniaknál. Tudok eleget, sőt túl sokat is a jelen irányzatairól, a régiekről meg ennél még mindig jóval kevesebbet. Meghallgattam tegnap az Easter Everywhere-t, és többnek érzem magamat tőle, mint ami volt előtte. Ilyen friss zenével nagyon ritkán fordul elő.

Haver, semmi gond a tarisznyás ízléseddel!! A Black Cowgirl egyetlen albuma az egyik legfaszább dolog ami a 2010-es években a zenével történhetett!!!

Jó, nem vagyunk egyformák. Én meg az Enigma óbégatós vokáljaival nem vagyok kibékülve. De nem is álltam neki szakérteni mondjuk :DD Egyébként pár napja leszedtem egy Enigmát a hetvenes évekből, az szerintem sokkal jobb.

"Én inkább mindig az éppen adott jelen zenéit szeretem hallgatni, meg inkább előrefelé nézek, nem annyira hátra, legalábbis zenei szempontból."

Nálam ez a kilencvenes években volt így, hogy csak a friss érdekelt. Ismertem pár számot, de különösebben nem hatott meg a hetvenes évek, aztán a Tombi-feldolgozás miatt kattantam rá a Sabbathra, de őket is csak azért, mert akkoriban volt egy igénytelen, 1 lapos Rock Classik CD-sorozat, ami csak egy ezres volt darabja és jobb híján apránként megeszegettem a Sabbathokat, de másra nem volt igényem még akkor sem, mikor a 98-ban a '78-as Nagylemez betalált, de úgy, hogy hetekig mást sem bírtam hallgatni. Aztán mikor a svéd melodeath utolsó jó lemezei kifutottak (Cloud Connected, Character, Stabbing the Drama) akkor fáradt meg számomra a kortárs metál minden szempontból. Jellemző, hogy ha a Shadows Fallt nem számítjuk, akkor az évtized legjobb, igazi vérengzős metálszólóit olyan alapvetően punkzenekarok tolták mint a Death By Stereo, vagy a Wilhelm Scream. Aztán jöttek az első retróbandák, amikkel úgy találkoztam, hogy olyasmi stoner zenéket kerestem, mint a Spiritual Beggars meg a Mushroom River Band, mert ezek olyan jól szóltak, meg olyan jó kis számaik voltak, és aztán észrevétlenül teljesen átállt a fülem erre a világra, a kortárs metál meg egyre inkább nem jelent már semmilyen szempontból semmit. Pár éve vetettem bele magam úgy igazából a hetvenes évekbe és egyszerűen nem tudom megunni, nem tudok vele leállni. Persze időközben már belekóstoltam, például a Lost miatt ismertem meg a Mamas & Papast, meg minden Bowie szám tetszett, amit ismertem valami sorozatból vagy feldolgozásból, de igazából csak pár éve kezdtem el hallgatni, mikor valami szar sci-fi a Space Oddityval kezdődött és teljesen leültem tőle, azelőtt Bowietól csak az az egy szám rémlett gyerekkoromból, amit Jaggerrel együtt énekelt, ami egyébként meg volt a Mamas and Papasnak is.

Már nem is tudom hova akartam kilyukadni, de talán a lényeg, hogy most is vannak nagyon jó zenék, igaz ezek már  a topikban többször is eltemetett retróhoz és határterületeihez köthetők, de ugyanilyen frissek és üdék a hetvenes évek ismeretlen és ismerős zenéi is számomra. És hogy a retró mennyire jó még most is, ezt pár nap múlva egy fél éves 10-es listával fogom bebizonyítani!

A Vadnyugattal kinél akarsz itt bevágódni? Többeknél is van esélyed! :)

Vajon Thorcsinál megosztott első helye lesz a Crimsonnak, vagy második helyre szorul? Izgalom a köbön!

Nahát nahát, ez tényleg remek.

Rászokhatnánk a nem pont aktuális lemezeket felhozásába is, tutira megsokszorozódhatna a találati arány.

Ami igazán érdemes újdonság az úgyse maradna ki.

Na ja. Ha már Netflix.

Én pár éve láttam egy spanyol - bakker! - sorozatot, az Internátust. Életemben nem láttam még ilyen izgalmasat.

Minden részben olyan csavar/fordulat  volt, hogy bármelyik mai sorozat megirigyelhetné. Hét évadot élt meg, tele rejtélyekkel, ötletes megoldásokkal, és még a legutolsó rész végén is ledöbbentem, mert a végkifejletre nem számítottam.

Nem mellesleg az Internet népe 96%-ra értékelte, ami azért nem semmi, mert nem amerikai a sorozat. 

Egyébként megfogadtam, a büdös életben nem fogok Netflix előfizetést igényelni, mert kurvára idegesít a nyomulásuk.

Lassan már a Holdra is felnyomnak a reklám spotot.

A megöregedésben, a taste freeze-ben az a jó, hogy friss új zenéket ugyan nem tudsz már befogadni

Hát, én még nem érzem magam elég öregnek. Az, hogy pl a metalcore-t vagy a djent-et nem tudom megszeretni, az ugyannnak az ízlésbeli dolognak a következménye, ami miatt annak idején pl. a Venom-ot vagy a Celtic Frost-ot elutasítottam. Azokkal is tettem egy vagy több próbát, nem tetszettek, ezekkel is ugyanígy vagyok, nem bonya ez, és ez nem gondolnám hogy a korom függvénye. Vagy mit értesz friss új zenék alatt? A Hail Spirit Noir, a Wilderun, a Disillusion, az In Mourning, vagy a Dead Kosmonaut (most direkt tavalyi meg idei albumokat mondtam, és tedd félre, hogy ezek amúgy neked szólnak-e) frissnek számítanak? Mert ezek igenis tetszenek, és hallgatom is őket sokat. Az persze más kérdés, hogy ezek esetleg nem "újak" abban az értelemben, hogy előfordulhat, hogy többé-kevésbé a múlt zenei paneljeiből vannak összeollózva.
Az, hogy esetleg konkrétan a múlt zenéihez fogok fordulni, az nem azért fog történni, mert ismerős a kódolása, hanem mert olyan, nekem tetsző albumok sem lesznek, mint amiket most felsoroltam, de amíg végképp el nem sivárosodik a jelenlegi és jövőbeli kínálat, próbálkozom, keresgélek, és azért mindig találok is hallgatnivalót.

És még a reménytelennek tűnő dolgokkal is futok egy kört, pl az új Protest The Hero, hátha. Sose tudhatom.

Én azt találtam izgalmasnak a rockzenében, hogy mindig lehetett várni, hogy mi fog történni, hogy egyes zenekarok mivel rukkolnak majd elő legközelebb, ha már az aktuális dolgaikat széthallgattuk, milyen új irányzatok jönnek létre, merre kanyarog ez az egész rockcirkusz, és mindig (na jó, nem mindig, de elég gyakran) történt is valami. Mindig volt ok előre nézegetni, és nem vissza a múltba. Mára viszont annyira lelassult a változás mértéke, hogy már-már állni látszik, ezért aztán egyre kevésbé érdekes.
Könnyű rákeresni egy klasszikusra '71-ből, de sokkal izgalmasabbnak találtam belegondolni abba, amikor megvettem egy új albumot, és beraktam a lejátszóba, hogy ez lesz-e annyira fasza, hogy néhány év múlva majd klasszikusként emlegessük?
Amúgy ha véletlenül belefutok egy olyan zenekarba, ami nem mai, de magával tud ragadni, nem vagyok rest orrvérzésig hallgatni, ilyen pl a The Tea Party a '90-es évekből, igazi kortalan rockzene, és nyilván hallani a Zep-et meg mittomén mit rajta, meg nem metál, de attól még faszagány.

Akár párhuzamot is lehet vonni a zene- és a filmművészet között, nem ismerem a netflix-et, de mind a mai napig készülnek jókis kísérletezős alternatív filmek,kis utánajárással letölthetőek. Sőt itt a városi művészmoziban 600 Ft egy jegy..szóval nem igazán számít hányadik zombis túlélő sorozatot akarják ránk erőltetni. Mondjuk engem már a zenék miatt is hülyének néznek, nemhogy ha ilyen rendezőket emlegetek, mint Antonioni. Mégekkora sznob balfaszt. Igaz, december óta egy filmet se láttam.

én már lassan a zenével is így vagyok. Monoton, jellegtelen hörgés? Már landol is a kukában jó eséllyel. 

Nagy találmány a stream, de bizonyos értelemben a zene halála is egyben. Analóg példa a Netflix, amin olyan szinten súlytalan, iparosmunka filmek vannak, hogy hihetetlen. Sőt, mostanra a sorozatok is egyre középszerűbbek. A minap néztem a Volt egyszer egy vadnyugat-ot, az első 5 perc kenterbekúrja az egész idei felhozatalt sajnos. 

1969

1. Led Zeppelin - II

2. King Crimson - In the Court of the Crimson King

3. Led Zeppelin I

4. Janis Joplin - I Got Dem Ol Kozmic Blues Again Mama

5. Ten Years After - Ssssh

6. Omega - 10000 lépés

7. The Stooges - The Stooges

8. David Bowie - Space Oddity

9. Santana - Santana

10. Neil Young with Crazy Horse - Everybody Knows This Is Nowhere

Kb öt éve bevezettem a Felületes Filmnéző Fogalmát magamhoz, pedig arról a másik klubról nem is tudtam. Fél órát adok egy filmnek, hogy eladja magát, ha nem sikerül, így járt. Rohadtul sajnálom az időt arra, hogy ne hasznosan töltsem el. Ha nem köt le, leves, lehet az bármilyen körülszopkodott közönségkedvenc. Nem gondoltam volna, hogy ide jutok, mindig végignéztem korábban az elkezdett filmet, de eljutottam ide.

Ákos művész úrral volt egy inti valamelyik gémer újságban, még a kétezres évek elején, ilyen lazább, tegeződős stílusban, valahogy így.

Gémer: - Az nyilvánvaló, hogy te nagyon igényes zenét készítesz...

Ákos: - Jaj, ne használd már ezt az igényes-t.

(...)

G: - És a zenésztársakat is igényesen válogattad össze...

Á: - Kértelek már, hogy ne igényesezz.

(...)

G: - A borító is nagyon igényes lett...

Á: - Ha még egyszer kiejted a szádon, hogy igényes, megfojtalak, azt garantálom.

Nos, itt mélyen egyetértettem a művész úrral!

Ezzel a felvétellel nincsen semmi gond. Nem az én zeném, de nem tudnék belekötni semmibe. Alapvetően valami szirupos tánczenére asszociáltam a nevéről, de igazából kevés fogalmam van a munkásságáról. Hozzáteszem, ez sem egy rádiósláger. 

Félreérted, az én 192167-es hsz-emben levő nevekről van itt szó, a Paper Lace-től az Elton John-ig, egy-két kivétellel.

Ez tipik hippi-nóta, drogozó virág-gyermekek egyik himnusza volt anno.

Mint pl. még ez is:

https://www.youtube.com/watch?v=7I0vkKy504U

"Nem rockzenék, legalábbis nem a topik fogalmai szerinti rockzenék (de nagyanyám valszeg annak tartotta volna őket) hanem pop-ok, vagy még azok se."

Ne tessen ilyet mondani nagys' uram!

Az én listámon csak is kizárólag valamilyen rock, hard rock és csecsemő koros metal van.

"TV-ben néha el lehetett csípni egy Metallica meg Rammstein klipet, ha közben végignéztél 50 Oasis és egy rakás még annál is rosszabb fos klipet. Ezzel együtt sem érzek nosztalgiát az Oasis meg az Eiffel 65, sem Blümchen, sem Moby, sem a Brooklyn Bounce iránt. (Ugyanazt a haragot érzem, mint akkor, azt, hogy elraboltak több tucat órát az életemből.)"

A különbség az, hogy te legalább már tudtad, tudhattad, mi jó, mi rossz, valamennyire volt mihez igazodnod. Mi semmiféle haragot nem érez(het)tünk Neotont, Fonográfot hallgatva, sőt nemhogy úgy gondoltuk, elraboltak sok órát az életünkből, hanem kifejezetten boldogság volt zenét hallani egyáltalán. És hát bizony ebből fakad a mi nosztalgiánk akár mai füllel értéktelennek vagy röhejesnek ítélt zenék iránt is. Hozzáteszem, az viszont szerencse, hogy a régi korok mainstream zenéje összehasonlíthatlanul igényesebb volt (brrr, tudom, utáljuk ezt a szót, de érted), mint a 90-es évek általad emlegetett valódi szörnyűségei. Ezt mai füllel is szépen meg lehet állapítani. Döbbenetes, hogy egy akármilyen tinglitangli Szécsi Pál-slágernek is milyen jó a hangszerelése, ahhoz képest a Blümchen-féle retkek tényleg minősíthetetlenek.

(Amúgy ez a haragérzés manapság nálam is megvan: ha valamilyen szar filmet nézek végig, kifejezetten bosszant, hogy elment két értékes óra az életemből. Érdekes, zenénél sosem érzem ezt, pedig sok mocskot végig kell hallgatni, de legalábbis belefülelni, hogy valami jóval is találkozzak.)

Egy régi read-only tag, aki ritkán szól hozzá és akkor se érdemben. :D

(Alapból az én ízlésem ide túl "tarisznyás", de pl. a Black Cowgirl nagy felfedezés volt nekem, általatok.)

Nem mondtam, hogy ezt kellett volna a rádióban játszani, azt mondtam, hogy hallgasd meg, mert jó, és érdemesebb ezt hallgatni. Én sem ismerem annyira régóta, de ettől még fantasztikus dal, és ha ad neki időt az ember, beépül az agyába. A megöregedésben, a taste freeze-ben az a jó, hogy friss új zenéket ugyan nem tudsz már befogadni, de régi zenéket, amiknek a zenei nyelvezete, kódolása ismerős a számodra, azt nagyon is be tudod fogadni. Pl. utazáshoz, kocsiba egész egyszerűen tökéletes akármelyik korai CCR album, úgy ahogy van, egészében. 

De ha már a rádióknál tartunk, a rádió feladata szerintem nem az lenne, hogy 2-3 perces slágerek folyamatos ismétlésével butítsa a népet. Én teljes mértékben elutasítom ezt az egész szélsőliberális szélsőkapitalista felfogást a kultúráról, ami Magyarországon a rendszerváltás óta honos. Az emberi lélek nem vethető ki prédául a szórakoztatóipar/tudatipar elé. Ez szervezett bűnözés. A rádió hullámhosszait egymással konkuráló kereskedelmi cégekre felosztani, ez egy kibaszott ostobaság és kártevés. Nem mellesleg, hamisnak is bizonyult az egész, ez kiderült akkor, amikor a Petőfi rádió sikeres lett. Igaz, ott sem volt totális szembemenés a slágerformátummal, de egész addig az volt a mantra, hogy azt adja a rádió, amire van igény, és ennyi, ezt kell szeretni. Aztán adtak valami egészen mást, és kiderült, hogy hoppá, erre is van igény. Nocsak, talán a kínálat is befolyásolja a keresletet? Erre hogy nem gondolt korábban senki? 

(Ja, amúgy én még az internet előtti időkből a szlovák rádióból is vettem fel zenéket, mert ott nem csak ez a szar eurodiszkó house fos ment, volt rockzene. Sőt, már volt internet bőven, és már rég nem vettem fel kazettákkal semmit, viszont az autóban hallgattam a szlovák rádiót, és egyszer csak megszólalt az Editors, az első lemezük, ami még nagyon is jó volt. Valahogy ott le lehetett játszani ilyeneket is.)

Ja, Thorcsi kérdezteti, hogy te ki a fasz is vagy? :D

Van ennek előnye is, meg hátránya is. Úgy értem, én éveken át magányosan hallgattam a zenét, a környezetemben egy-két embert (TCS-rajongók) tudtam beoltogatni a zenei felfedezéseimmel, és slussz. Úgy gondolom, évtizedekkel korábban volt egyfajta tömegbázisa ennek az egész rockzenésdinek a fiatalok között,  én meg a hülye outsider szerepére kényszerültem, rockzenét hallgató nőt kb. 20 évesen láttam először közelről. Ez egy alapvető attitűdbeli különbséget eredményez. Mindenesetre, azt a zenét ismertem meg kizárólag, amit megvásároltam magamnak, nem voltak cimbik, akik kazettákat másolgattak volna nekem (na jó, sikerült rávennem a fentieket olykor arra, hogy vegyenek meg olyanokat, amiket én akartam hallgatni, és átmásoltam magamnak, lol)

TV-ben néha el lehetett csípni egy Metallica meg Rammstein klipet, ha közben végignéztél 50 Oasis és egy rakás még annál is rosszabb fos klipet. Ezzel együtt sem érzek nosztalgiát az Oasis meg az Eiffel 65, sem Blümchen, sem Moby, sem a Brooklyn Bounce iránt. (Ugyanazt a haragot érzem, mint akkor, azt, hogy elraboltak több tucat órát az életemből.) A '90-es évek magyar rádiókultúrája meg egy okádék volt, ahogy most is az, szóra sem érdemes. Internet még sehol nem volt, én már akkor vásárolgattam magamnak 15-25-30 éves lemezeket, mert eleve úgy voltam vele, hogy a megismerésen kívül nem volt más célom az egésszel, szociálisan nem volt sok haszna számomra a zenehallgatásnak, nem kellett annyira up to date-nek lenni. Ráadásul pl. egy Laibach kazettát '98-ban elég nehéz volt beszerezni, szóval az ilyesmiket, amik a Metal Mind Records világán túlmutattak, gyakran CD-n kellett megvenni, ami akkor horrorisztikus kiadás volt. 

Aztán jött az internet, később, ja. 

Szerintem amúgy ha a krautrock-csodát elkezded hallgatni nagyon sokat, akkor 20 év múlva már lehet lesznek vele kapcsolatosan is nosztalgikus érzéseid. 

Ennek csak nálam nincs hangja? Mostanában szarakodik velem a youtube...

Na ezekből a nevekből a 70-80%-ot nem ismerem

Nem is kell hogy ismerd, mondtam, hogy OFF :) Nem rockzenék, legalábbis nem a topik fogalmai szerinti rockzenék (de nagyanyám valszeg annak tartotta volna őket) hanem pop-ok, vagy még azok se.

én pl a Ramble Tamble-t soha nem hallottam semmilyen rádióban, holott minden idők egyik legjobb rockdala. De lehet te hallottad.

Nem hallottam még, de most lepörgettem. Nem akarlak megsérteni, de nem lenne jó rádiós zenei szerkesztő belőled. Vagy te milyen rádióban tudnál lenyomni az átlagpógár torkán egy 7 perces, jórészt repetitív és ének nélküli dalt, nemcsak ma, de már akkor is? Koncerten biztos fasza lehetett bólogatni rá, de rádióba nem való. Max ilyen whitefülű rétegrádióba, amit 37-en hallgatnak országosan.

Amúgy ha valaki megkér, hogy kapásból vágjam rá a 60-70-es évek fordulójának A férfi énekesét, pillanatnyi habozás után Jim Morrison-t egyből John Fogerty követné.

Hozzáteszem, neked jóval könnyebb dolgod van, és előre szólok, most itt nem generációs ellentéteket akarok szítani, mert az marhaság, csak tényekről beszélek. Ha jól számolom, maximum a 90-es évek második felétől érdeklődhetsz komolyabban a zene iránt, akkorra a teljes 70-80-as évek már lezajlott, történelem lett, sőt némileg már értékelni is lehetett, mi volt jó, mi volt rossz. Te már láthatod térképként az egészet, és Amon Düül-özhetsz kedvedre, mi benne éltünk, és nekünk tényleg csak Kovács Kati volt, meg a Sweetnek örültünk, és hasonlóknak. Két rádió-, két tévécsatorna, és slussz.

Tizenvalahány év alapvetően nem nagy különbség, de ebben az esetben óriási, az internet segítségével te már arra kószálsz a térképen, amerre akarsz. Persze mi is, de nekünk ott vannak az alapkedvenceink, amiken felnőttünk, amik belénk ivódtak, és mivel azért eléggé meg is untuk azt a korszakot, meg esetleg egy csomó negatív élmény is rakódik a pozitívakhoz, meg számunkra nem annyira az izgalmas felfedezések világát jelenti, hanem az életünk egy korai szakaszát, amin sokan örülünk, hogy már túl vagyunk, vagy éppen annyi nosztalgikus érzés tapad hozzá az onnan való zenékkel együtt, hogy annyira nem is feltétlenül akaródzik felfedezni, amiről akkortájt lemaradtunk. És ha meg is tenném (most csak a magam nevében beszélek), pont arra utaltam tegnap, hogy képtelen lennék összemérni egy frissen felfedezett akármilyen 70-es évekbeli krautrockcsodát a kedvenc Omega-lemezeimmel. Baromi jó egy 20 perces pszichedelikus zenei kalandozás, de közben a Petróleumlámpát mégiscsak tízezerszer hallottam, ez viszonylag nagy előny :)

mondjuk Kovács Kati helyett

Távol álljon tőlem, hogy beleszóljak, de én amíg bele nem futottam ebbe, sose gondoltam volna, hogy Katalin ennyire szép és aranyos is tudott lenni és ennyire csodás hangja volt:

https://www.youtube.com/watch?v=TYR861EAVKo

Na ezekből a nevekből a 70-80%-ot nem ismerem. Volt elég sok heavy rock/metal már a korai hetvenes években is, én egyrészt ezeken a szálakon, másrészt a pszichedelikus irányzatokon keresztül fejtem vissza a fonalakat, ide sorolva a krautrockot is. A rocktörténeti idő számomra nem egy szalag, ami pörög előre, inkább egy térképen látom a dolgokat, egy nagy terepasztalon, ahol a keltezés dátuma egy részletinfó a sok egyéb közül. Egy Ash Ra Tempel vagy egy Amon Düül és egy Burzum ugyanúgy időtlen, társadalomtól, köznapi ügyektől független zene, függetlenül attól, hogy kommunákban élő vörös hippik, vagy egy militáns neonáci remete készítette őket. Az, hogy mi volt népszerű 1969-ben, meg mi szólt a rádióban, az nem érdekel túlzottan, kis adagokban még csak-csak, afféle történelmi érdekességként, de így egyben ez a válogatásod bizonyosan eléggé megfeküdné a gyomromat.

De ezt az egészet úgyis megfogalmazhatnám, hogy egy parkban a 200 éves fa nem kevésbé érdekes elem, mint a frissen ültetett virágágyás, sőt. Az igazi művészet pont így kortalan. Szerintem elég bizarr lenne, ha valaki mondjuk eljárna kortárs művészeti kiállításokra galériákba, meg múzeumokba, de mondjuk Hodlerre vagy Van Goghra azt mondaná, hogy nem érdekel, poros ósdiság és előre kell nézni.

(Közben meg épp a kortárs művészet, a posztmodern az, ami nem túlzottan érdekes, és objektíve, saját felfogása szerint sem is igazán művészet, inkább csak "művészet".)

Egyébként lehet jobban jártál volna pedig, ha mondjuk mégis meghallgatod a többi Creedence dalt is mondjuk Kovács Kati helyett, mert én pl a Ramble Tamble-t soha nem hallottam semmilyen rádióban, holott minden idők egyik legjobb rockdala. De lehet te hallottad.

Nem állíthatom, hogy soha életemben nem hallottam Linkin Parkot. Egy fél dal rémlik, de sose ment végig.

A nyolcvanas években ez elég benne lebegett a köztudatban és utána lehetett menni a témának és nem is volt olyan ódon, kopottas és avitt hatású mint a manapság.

Ezzel nem értek annyira egyet, erre írtam a minap a koleszos példát, ahol a szobatársak fikázták a 12-13 évvel korábbi Purple-t a '80-as évek közepén, és mi tagadás, magam is eléggé úgy éreztem akkor, ahogy ők. Hisz a Black Night meg '84 között ott terült el a diszkó, a punk, az új hullám, meg a metál is, annyi minden történt bő 10 év alatt, hogy az visszalökte a Purple-t az őskorba. Illetve hát, így éreztük akkoriban. És hogy milyen hülye-fura az idő, most sokkal közelebb érzem magamhoz a Purple-t, mint akkor '84-ben, pedig 3x annyi év telt el azóta. :)

Valszeg semmilyen kényszerítő körülmény vagy ráhatás sem teheti maradéktalanul elégedetté azt, aki önmagában nem érez némi rokonszenvet egy adott területen való elmélyüléshez. Ahányan vagyunk annyiféleképpen állunk a zenéhez is. Nyilván a számunkra ideálisnak látszó ösvényeken haladunk általában mindannyian, gondolom ettől érhetünk el valamiféle szubjetkív feel good állapotot.

Aztán mikor például nekem mutatnak egy hip-hop vagy egy rap számot, netán egy áriázós operát, értékeljem lehetőség szerint objektíven...elég nagy gondba kerülök és át is érzem az erőszakot magam ellen, aztán időnként mégis sikerül és létrejön a rezonancia. Szóval próbálok nyitott maradni mindenféle irányba, mert tényleg bármerre találhatok olyan megfejtéseket melyre akár fogékony is lehetek.

Számomra a 70-es évek a csodák tárháza, a gyerekkorban hallott zenék általában végigkisérik az embert és nálam ez biztosan igaz. Az ilyen Smokie, Sweet, Slade, Marc Bolan szerű rágógumi zenék akkoriban ömlettek a rádióból a nagy rock klasszikusokkal egy sorban és hát kezdetben nincs nagy rosta, max fülig érő vigyorgás a zenék legváltozatosabb körére. Mikor valaki először mutatta meg a Zepet(persze jóval később mint, na ttól kezdve kezdett el árnyalódni a kép, de igazán csak a 80-as évektől kezdtem tudatosan nekem tetsző zenéket hallgatni, választani, ugye a Maiden és a Killers volt az egyik legnagyobb reveláció.

Szóval a hetvenes éveket, meg a hatvanas évek végét kb újra fel kellett fedeznem, meg kellett ismerni zenei mélységeit, sokszinűségét. A nyolcvanas években ez elég benne lebegett a köztudatban és utána lehetett menni a témának és nem is volt olyan ódon, kopottas és avitt hatású mint a manapság. Tehát valszeg ezek generációs kérdések is, bár láttam olyan fiatalokat is szép számmal akik simán el tudnak merülnek és lubickolva falják a legendás idők zenéit, de azért nem ez a jellemző.

Összefoglalva ha viszonylag erőszakmenetesen is megvan a megfelelő hullámhossz tartomány, akkor mindenképpen érdemes, ha nincs akkor csak módjával javasolt.    

Nekem ez a dal olyan, mintha közel 3 perc alatt behabzsolnék pár mignont, krémest, marcipános sütit, és mindezt leöblíteném egy brutál tömény meggylikőrrel. A dallamok tényleg rendben vannak, ahogy a zene meg az énekhangok is, viszont émelyítően túltolják a vokálokat, feleannyi is sok lenne. Mondom én, aki imádja a dús kórusokat, csak hát más közegben és nem ilyen állandó jelleggel. Az is igaz, hogy ez a beates (?), folkos, sunshine-pop elég távol áll tőlem.

Nehéz megítélni, életemben nem hallottam Linkin Park-ot. És most jön mindjárt kloggcsi, hogy ő se (remélem). 

Na egy újabb okostojás blog.

https://fulelo.blog.hu/2020/06/25/frisselo_2020_15_farba_negra_sharon_malakian_es_a_lakatlan_sziget_fesztival#comment-form

Hogy asszongya, a Linkin Park volt az utolsó banda, amelyik a METALBAN újat alkotott.

Beszarok...

Ezzel nem vagy egyedül, bár szerintem az Astronomy Dominé és az Interstellar Overdrive nagyon jók, csak a többi számhoz, főleg mint a Gnome meg Bike, kéne valami nagyon fura cuccot beszedni, hogy működjön nálam. 

Na le is ment egy párszor már az Easter Everywhere, abszolút pozitív élmény, és közben észbekaptam, hogy a legjobb dalt már ismertem is a Madrugada feldolgozásában:
https://www.youtube.com/watch?v=C96J2DWkqkg

meglehetősen OFF
A '70-es évekhez hozzáfűznék egy adalékot, ami rockot és pláne metalt csak nyomokban tartalmaz, inkább csak nosztalgia-kirohanás lesz, de talán elfér. Néhány éve egy több hetes külföldi autós nyaraláshoz találtam ki, hogy az utazás közbeni playlist javarészt azokból a dalokból legyen összeállítva, amik meghatározták azt az évtizedet számomra. Nosza, fel a guglira, youtube-ra, és több hétig tartó vadászat kezdődött zenekarok, előadók, számok után. Nem volt könnyű dolgom, mert lehet hogy a dallam vagy dallamfoszlány eszembe jutott, de nevet vagy akár dalcímet sokszor nem tudtam párosítani mellé (és hát nekem nincs semmiféle nyilvántartásom, jórészt csak a memóriámra támaszkodhattam), úgyhogy jópár linken végig kellett száguldozni, míg nagyjából mindenre ráleltem, amit szerettem volna (plusz olyanokat is hozzácsaptam, amiket nem ismertem, de a youtube szörfölgetés közben szimpatikusnak tűntek, és a végén kikerekítettem 444 dalra - Uj Péternek nincs köze hozzá). De olyanokat találtam, hogy ihaj, szó szerint 40 éve nem hallott dalokkal szembesültem. Például egy nótáról, aminek a refrénje a fülemben volt eléggé ennyi év után is, csak annyit tudtam a szöveg alapján, hogy valami "kakaó" van benne. Aztán végül csak belefutottam a korai The Sweet-től a Coco-ba (sose gondoltam volna, hogy ezt a Ballroom Blitz-es csávók követték el), és amikor meghallottam, a fülemen túl is szaladt a szám sarka, mint amikor rábukkansz a padláson az utoljára hatéves korodban látott játékmackóra. De ugyanígy hökkentem egyet a Poppa Joe dalukon is. Vagy majdnem ugyanez a Slade-től a Far Far Away.
Előkerültek olyan ismert nevek (mármint az előadót nem feltétlenül vágtam, a dalokat annál inkább), mint Paper Lace, Pussycat, The Rubettes, Middle of the Road, Space, Pilot, Gerry Rafferty, Lynn Anderson, Golden Earring, Linda Ronstadt, Afric Simone, Mud, Osibisa, Dr Hook, Les Humphries Singers, stb stb.
Meg akiket nem ismertem: Peter Frampton, Gilbert O Sullivan, Jim Croce, Todd Rundgren, Sugarloaf, The Edgar Winter Group, Blackfoot, Edison Lighthouse meg még jó páran.
De volt igazi nyáladzás is, lásd Brotherhood of Man, Tony Orlando, Tony Christie, Daniel Boone, meg poéndalok: Mahna Mahna (amit a LEGELSŐ Muppet Show epizódban sütöttek el!), The Pipkins - Gimme Dat Ding, Sailor - Girls Girls Girls, addig általam csak tévészignálként ismert cuccok: Commodores - Machine Gun (ki nem néztem volna a fürtöske nyálgép Lionel Ritchie-ből), Vangelis - L'enfant, Rick Wakeman - Pedra da Gavea.
És persze magyarok is, Kovács Kati, Illés, Szörényi, Korál, Piramis, Generál, satöbbi, plusz még az egész hóbelevanc itt-ott megtűzdelve olyanokkal, akikkel évekkel később ismerkedtem meg: The Police, Thin Lizzy, Steve Miller Band, Eagles, ilyesmik.
(És persze volt nem kevés cucc, amik ugyanúgy részei voltak a gyerekkori mindennapoknak, de már akkor sem szerettem őket, vagy megcsömörlöttem tőlük, úgyhogy Máté, Korda és effélék szóba se jöhettek)
Bár már hallottam korábban, de attól még döbbenet volt, hogy mekkora állat feldolgozás a Creedence "Proud Mary"-je Ike & Tinától (talán alltime-top-cover?), az meg még nagyobb döbbenet, hogy a Goodbye Yellow Brick Road MEKKORA nóta már, ennek a szövegét is azonnal megtanultam, annyira tetszett.
Most kéne hogy következzen a tanulság, vagy az, amit ebből az egészből ki akartam hozni, de az igazából csak annyi, hogy mire a végére értem a kutatásnak, összerendezgettem az egészet, és lement szépen a nyaralás is, én el is teltem a hetvenes évekkel. Kellemesen, de jóllaktam. Hiába remek dal a Goodbye Yellow Brick Road, tudja a franc miért, de nem hallgattam meg az egész lemezt, hogy vajon a többi nóta is ugyanolyan remek-e. Valahogy mindig meg kell kicsit erőszakolni magam, hogy elindítsak egy Ziggy Stardustot. Vagy Uriah Heep-et. Vagy Blue Öyster Cult-ot. Én inkább mindig az éppen adott jelen zenéit szeretem hallgatni, meg inkább előrefelé nézek, nem annyira hátra, legalábbis zenei szempontból. (Ezért elkeserítő kissé látni, hogy mostanában kezd ellaposodni az egész rock-metal színtér, de az legalábbis biztos, hogy az innováció meglehetősen kiveszett belőle) És ezért jó annak (nektek), akinek ez nem probléma, a jó zene az neki jó zene, mindegy, mikor keletkezett.

De ígérem, azért erőszakolom magamat továbbra is néha. :)
elnézést a floodolásért :)

https://bellwitch.bandcamp.com/album/stygian-bough-volume-i

Elsőre olyan, mintha a Simon And Garfunkel monoton doom metalt játszana.

"De a Sabbath-okat se mind vágom ebből az évtizedből, "

Természetesen! A female vocale alfája és omegája! Ráadásul ezeket a hallhatatlan melódiákat nem valami korabeli Desmond Child pakolgatta össze, hanem a Phillips házaspár szerzeménye. Hmm, Michelle Phillips micsoda egy díva volt!

Ok, akkor 1967 2.0

1 The Velvet Underground & Nico - The Velvet Underground & Nico  (minden all time listám holtbiztos alapvetése)
2 The Jimi Hendrix Experience - Are You Experienced
3 The Yardbirds - Little Games
4 Cream - Disraeli Gears

5. The Kinks - Something Else by The Kinks

6. Pink Floyd - The Piper at the Gates of Down

7. Jefferson Airplane - Surrealistic Pillow

8. The Moody Blues - Days Of Future Passed

9.  The Byrds - Younger Than Yesterday
10. Miles Davis Quintet - Miles Smiles

Én egyszer megpróbáltam meghallgatni a The Piper at the Gates of Dawn albumot, de nem bírtam végig. Nálad viszont kétszer is fent van a listán :-)

A Piper... album akkora hatással volt rád, hogy egy nem volt belőle elég? :D

1968

1. Ennio Morricone - C"era una volte il West

2. Vanilla Fudge - Renaissance

3. Steppenwolf - Steppenwolf

4. Miles Davis - Nefertiti

5. Cream - Wheels of Fire

6. The Moody Blues - In Search of the Lost Chord

7. Rolling Stones - Beggars Banquet

8. Blue Cheer - Vincebus Eruptum

9. The Seeds - Raw and Alive

10. Canned Head - Living The Blues 

1967

1 The Velvet Underground & Nico - The Velvet Underground & Nico  (minden all time listám holtbiztos alapvetése)
2 The Jimi Hendrix Experience - Are You Experienced
3 Pink Floyd - The Piper at the Gates of Dawn
4 Cream - Disraeli Gears

5. The Kinks - Something Else by The Kinks

6. Pink Floyd - The Piper at the Gates of Down

7. Jefferson Airplane - Surrealistic Pillow

8. The Moody Blues - Days Of Future Passed

9.  The Byrds - Younger Than Yesterday
10. Miles Davis Quintet - Miles Smiles

Na az én korai listám a három évre nagyon gyenge eresztés.

Talán csak a Mythology és a Coven lehet érdekes. Előbbi a pre- Black Sabbath, az utóbbi pedig arról híresült el,

hogy a koncerten először villantottak metal villát. És nem, nem a Dio találta fel.

Szóval a lista:

1967

Pink Floyd - The Piper at the Gates Dawn



1968

Spooky Tooth - It's All About
Deep Purple - Shades of Deep Purple
Jeff Beck - Truth
Status Quo - Spare Parts
Steppenwolf - ST (Booooorm tooo beeee Wiiiild!)
Pink Floyd - A Sacerful of Secrets
Rolling Stones - Beggars Banquet


1969

Chicago - Chicago I. Transit Authority
Alice Cooper - Pretties for You - Nobody Likes (Hehe megint két lemez egy évben.)
Grand Funk Railroad - On Time
Ten Years After - Ssssh
The Who - Tommy
Coven - Witchcraft
Pink Floyd - Ummagumma
Mythology - Queens Hotel

Ugyan, ne szégyellősködj, tedd fel. :)

Igen!

(Veled kapcsolatban azonnal egy kérdés ötlött fel bennem, amit a NOX-topikban volt divatos feltenni egykoron, de inkább hagyom :D)

Most ha ez a negyed a Monday, Monday-t és a California Dreamin-t jelenti akkor adom.

A klotyók már csak ilyen balsorsúak voltak akkortájt,

ez is

így járt:

Amúgy bizonyos szempontból borzasztó egy társaság ez. Divaoni felveti a nyolcvanasokat, én viccelődök, hogy akkor legyen '67, hangsúlyozom is, hogy CSAK VICCELEK, te beírod, hogy de akkor egy évből csak egy kéne, aztán jön, hogy inkább három kéne, aztán jön, hogy inkább öt, aztán elkezdik szórni a tizes listákat, aztán meg már '66-nál járnak, és akkor el is férne ide a Ron Burgundy-s mém. Annyira imádnak listázni, hogy ha minden nap lenne új tematika, mindennap írnának újakat. :D

A Mamas And Papast nagyon adom. És mekkora már, hogy egy ilyen ártalmatlan popcsapat lemezének a borítójából balhé tudott kerekedni, utólag le kellett takarni rémisztő borítórészletet :)

Listát csak a Hammernek küldözgettem. Az IM teljesen kimaradt az életemből. A Pajtás még megvolt :D

Hát időben jóval közelebb, mint '67, az biztos.

De ez nem pár perc, hanem több évtized megfeszített munkájának, toldozgatásának-foltozgatásának az eredménye. Egyszer már leírtam, nem untatnék vele senkit újra.

http://forum.index.hu/Article/viewArticle?a=153461959&t=9009184

Hol van ez már?

Nem feltétlenül bölcsész, a 90-es évek vége fele volt jellemző ez a fajta kinyúlt kötött pólós, lógó tarisznyás, esetleg rasztahajú embertípus. Feltűnően sok volt köztük a bölcsész, az igaz. Általában Doors-t, PUF-ot és Janis Joplin-t hallgattak :DD

Szerintem csak arról van szó, hogy Gildenlöw túl sok képregényt olvasott mostanában.

Ezeket az időket már tényleg nem nagyon tudom évszámosítani, a rymről ugyan valahogy össze tudnék szedni pár lemezt, de az is egy nagyon fals rendszer, mikor olyan korszakos albumok mint az In the Realm of Asgærd a 649. a 72-esek között, az ... at this meg az ötszáz valahányadik egy évvel korábbról.

Majd lehet csinálok normális listát, amit így kapásból tudok

1966
Mamas and Papas - If You Can Believe Your Eyes and Ears
(Minden idők legjobb 10 popszámának legalább a negyede ezen a lemezen van)

1967

The Third Bardo - I'm Five Years Ahead Of My Time / Rainbow Life

('67-ben ez az egy single jelent meg tőlük, de az egész életművük sem sokkal hosszabb, kb 5+1 dal tizenöt percben. Viszont kibaszott súlyos, elborult, vadnyugati elnök-vezérigazgató muzsikát toltak. Egyébként 2000-ben jelent meg egy EP-n az összes daluk először, és rymen a 2000-es összlistán a 8. helyen állnak, gyakorlatilag a legelőkelőbb gitárzene!!! De most ezt ajánlgassam, ha Varázspaci leporosozta a Purple-t, akkor erre nem tudom, mit mondana. De egyébként tényleg nagyon ajánlom mindenkinek, hogy legalább ezt a 2 percet szánja rá mert hihetetlen kis hangulatos fanvideo, vagy klip, vagy nem is tudom mi ez, csak az biztos, hogy rázzák benne a rongyot a bukszák!!!)

The Masters Apprentices - s/t
(Ez még elég friss élmény, kb. egy hónapos, nem is tudtam még kellően bevizsgálni, mert a lemez kétharmada feldolgozás, mindössze négy saját dal)

1968

Procol Harum - Shine On Brightly
The Moody Blues - In Search of the Lost Chord
Creedence Clearwater Revival - s/t
Canned Heat - Living the Blues
Iron Butterfly - In-A-Gadda-Da-Vida
The Savage Rose - In the Plain
The Far Cry - s/t

Meg azt hiszem, hogy szeretném az ide vonatkozású Zombies-lemezt is, mert a Freedom egy évvel később feldolgozta a Time Of The Seasont és hát az óriási.
Egyébként a 69-72 közötti időszakra képtelenség a tízes lista, 71-72-ből egész biztosan százon felül van a zseniális lemezek száma, gyakorlatilag ebben a korszakban nem is találni köztük rosszat, csak az ember próbálja kibogarászni az első is ultra-giga-megazseniálisakat a mesterművek végtelenjéből.

Én arra akartam utalni vele, igen. Lehet, hogy sálat kellett volna írnom?

Mivel én nem vagyok az, ezért nem tudom, milyen kiegészítőtől lesz egy bölcsész igazán az...

Ez a tarisznyás kifejezés mire utal? Hogy bölcsész? Mert engem ez egy képregényre emlékeztet, ami nagyon nem bölcsész.

Az Ifjúsági Magazinnak nem küldtél kedvenc listákat? (írtad, hogy Hammernek igen...) Abban is kellett hogy legyen ilyen közönségkérdezés, pl az LGT-t is közönségszavazással verbuválták össze.

Hát a borítótól kiindulva ez kissé tarisznyás lett. :)

Csak 7? Akkor én elég ha elsüllyedek, vagy átvegyem Thorcsi-tól a rituális öngyilkosságot?

A 13th Floor Elevators Easter Everywhereje egyébként a banda első lemeze alapján biztosan befutó lesz ebből az évből hosszabb távon, el is kezdek ismerkedni vele. 

Ez nekem még egy ilyen formálódó, bővítendő lista, de pár biztos pont azért akad már rajta. Igazából nekem az első olyan lemez, amit elejétől a végéig mindenestől, bármikor, bárhol, bármennyiszer, az az első King Crimson két évvel későbbről, itt inkább csak lemezenként néhány dal, vagy jobb esetben a dalok többsége ilyen.

1 Love - Forever Changes
2 The Jimi Hendrix Experience - Are You Experienced
3 Pink Floyd - The Piper at the Gates of Dawn
4 Cream - Disraeli Gears
5 Leonard Cohen - Songs of Leonard Cohen
6 The Doors - The Doors
7 The Beatles - Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band
8 The Jimi Hendrix Experience - Axis: Bold as Love
9 Jefferson Airplane - Surrealistic Pillow
10 The Doors - Strange Days

Szégyen, de '67-ből csak 7 darab jó lemezt ismerek.

1967

01. The Beatles - Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band

02. The Beatles - Magical Mystery Tour

03. Love - Forever Changes

04. The Velvet Underground & Nico - The Velvet Underground & Nico 

05. The Kinks - Something Else by The Kinks

06. Pink Floyd - The Piper at the Gates of Down

07. The Doors - The Doors

1968

01. The Beatles - The Beatles

02. The Kinks - The Kinks Are the Village Green Preservation Society

03. The Zombies - Odessey and Oracle

04. The Soft Machine - The Soft Machine

05. Pink Floyd - A Saucerful of Secrets

06. The Pretty Things - S.F. Sorrow

07. Simon & Garfunkel - Bookends

08. The Velvet Underground - White Light/White Heat

09. Nico - The Marble Index

10. Silver Apples - Silver Apples

Kíváncsi is lennék, hányan dobálóznak tizes listákkal ezekből az évekből. Én '67-ből 1 Beatlest meg 2 Doors-t, 68-ból meg összvissz 1 Doors-t tudnék felmutatni kábé, az meg nem valami sok.

Igen, én is rácsodálkozom olykor, hogyan lehet pár perc alatt összeállítani egy 10-es, 20-as listát egy adott év terméséből (pláne egy évtizedéből), amikor sok albumra már alig emlékszik az ember, vagy akkor épp nem ugrik be neki. Én úgy szoktam mindezt roppant parasztos módon, hogy elkezdem leszűrni a Rate Your Music-on stílusok szerint az adott évet, de az bizony több órát vesz igénybe, hogy szelektáljam, ráadásul tetszési sorrendben.

A Pain Of Salvation-borító témájának margójára: érdekes dologgal állunk szemben, amikor egy olyan – jobb szó híján – művészember, mint Gildenlöw, szüntelenül új utak keresésére adja a fejét. Pro-kontra lehetne érveket felhozni e tárgykörben: a folyamatos megújulás és frissesség iránti szándék, a kreativitás előtörése nyilván dicséretes dolog, ám szerintem sok esetben lehet ennek az alapja egyfajta görcsös törekvés is, amikor a fene nagy alkotóvágyban és kitárulkozásban elvész az egyéni látásmód, a sajátos hang, mert ezt unos-untalan fel akarja áldozni a sablonokból való kitörés oltárán. Holott e sablonokat, ezeket a stílusjegyeket talán épp maga kreálta egykoron, amivel most annyira el akar hagyni, azaz kvázi szembemegy velük, miután az elvei mentén nem akar kétszer ugyanabba a folyóba lépni.

Ez a folyamatos megújulási vágy valahol mindenképp tiszteletreméltó, ugyanis ekként elkerülheti, hogy beleragadjon önnön kliséinek mocsarába, de esetleg megbújhat az „én mindent megtehetek, mert szabadon alkotó művész vagyok”-féle attitűdből fakadó megfelelési szándék is, ergo a „mindenáron másmilyen legyek, mint a többiek, és amilyen voltam tegnap” hozzáállása magában hordozhatja a „ráfeszülést”. A ráfeszülés pedig akár gátat is szabhat a kreatív alkotófolyamatok szabadon áramlásának, hisz máris a fenti generált szabályrendszer falai közé lett szorítva, és olyankor lép(het) elő az izzadságszagú öncélúság.

Nyilván nem minden esetre lehet ezt ráhúzni, ahogy a POS-nál sem feltétlenül erről van szó, ha azonban megnézzük a Daniel Gildenlöw Kft. fölöttébb eklektikus életművét, én azért élek a gyanúperrel, hogy ilyesmi is közrejátszhat, ott lapulhat a háttérben. Még akkor is, ha az alkotás ŐSZINTE mivolta vékony jég, ugyanis ki tud erre adekvát választ adni? Talán maga az Alkotó sem mindig...

Kedves vagy, de a listamániámnak semmi köze ehhez. Annak sokkal inkább, hogy már 10 évesen minden vasárnap felírtam egy papírcetlire az öt kedvenc dalomat az adott hétről, és ünnepélyes keretek közt egy rajzszöggel kitűztem a szobám falára. Ne kérdezd, miért, így éreztem helyesnek.

Nem erre gondoltam, hanem úgy tudom, hogy zenei újságban írt. Vagy rosszul tudom?

Egyébként, akárhogy nézem, ha a bekedvencelt lemezeimet berakom egy táblázatba (x: év / y: darabszám), kb. haranggörbét ír le a cucc, a csúcspont 2008-ban van és baloldalra kissé nyújtottabb. 

Mármint, szebb, irodalmibb stílusban írja a listát, mint mi?

Mondjuk Te előnyt élvezel minden tekintetben, ha listát kell összerakni tíz perc alatt, mert ugye mégis csak újságot írtál.

És - nem térdelek, csak szólok! - ráadásul egész jól. Szóval így könnyű.

Utánanéztem, Discogs a barátom. 1972 az amerikai és angol kiadás éve. A legkorábbi kiadást 1969-nek írja. Mivel maga a film '68. december végén került a mozikba, és azok még nem olyan idők voltak, hogy ugyanazon a napon máris háromféle verzióban meg lehetett venni hozzá a filmzenét a boltokban, szerintem 1969 a helyes megfejtés. Aminek szívből örülök, mert ha lemaradt volna a listámról, azon nyomban rituális öngyilkosságot követek el!

:DDDDDD touché

Látod, csak jó, hogy van 10 cím, válogathatsz, ha van kedved.

Akkor egyikünknek sincs igaza, de inkább csak poénkodtam, muszáj volt. :) Ha '68-hoz tudok kötni első blikkre valamit zeneileg, akkor az ez, függetlenül attól, mikor adták ki hivatalosan.

Nem rossz ötlet, de most így akkor Omegát kéne hallgatnom :(

Bocs, ez rossz helyre ment. Neked az megy, hogy a top 10-ből csak az elsőt vedd figyelembe, és máris célba értél :D

Hm, a Wiki szerint '72 az OST release date-je...

Ezért mondtam, hogy annak volna igazi tétje, ha 1 évből 1 darab lemezt dobna be mindenki. Mert azért lehajolna a kevésbé white fülű társaság is. De tizesével dobálni a lemezeket a queue-ba, ez már túlzás. 

NEBASSZFEL!!!! Kérlek szépen, a saját jegyzeteimben az '69 1. helyén van :(((((((

Ez tényleg érdekes, nem tudom megmagyarázni. Nem állítom, hogy rossz a Purple, de nem érzek késztetést, hogy különösebben elmélyüljek a zenéjükben. A Magnum esetében annyit tudok felhozni mentségül, hogy a frissebb zenékre mindig nyitottabb vagyok. 

Na de ha egyszer a mai zenék is érdekelnek? Bár egyre kevésbé, de azért még igen.

Azért az fura, hogy a Purple poros, az idei Magnumot meg simán bekajáltad. Pedig állítom, az In Rock, vagy épp a Fireball mai füllel is intenzívebb, izgalmasabb, fickósabb zene. Ez persze nem rosszindulatú megjegyzés, pont hogy érdekes, mennyire másképp láthatja-hallhatja két ember ugyanazt.

Szép és dicséretes kezdeményezés!

De azért menjetek most már a... :) A '90 listák miatt is folyamatosan szedem elő a harminc évvel ezelőtti cuccokat, kaptam egy csomó tippet a minap is innen más ügyben, az időm meg véges. Oszt még ezeknek is járjak utána?? :)

És hol van, kérdem én, HOL VAN a C'era una volta il West OST '68-ból??? Ne bassz fel!! :D

Igaz ami igaz, a trve prognak van egy ilyen Lenézős Elitista Felsőrendű Sznob odőrje.

Ok, ilyeneket még ma este majd megpróbálok összehozni, csak erre kell azért egy kicsit több idő.

Ajajj, a Teknősök is nagyon ott voltak valóban, a műfaj az tényleg mindegy is.:)  

Csak figyeld majd a '80-as listámat ;)

Az engem egyébként nagyon érdekel, hogy egy trve rocker/metálos, aki sosem hajlott el nagyon semerre sem, milyen 70-es évekbeli listákkal rukkolna elő. Vagy egy ma black/death metalos arc (agymosi pl.). A gyökerek mindig érdekesek.

Én is hasonlóan. A "nagyokat" meghallgattam, akarva-akaratlanul.

A Doors-féle kardigán-bölcsész rock pl. irritál.

A Floyd-nak vannak kurvajó számai, de összességében azért nehéz kibogarászni azt a néhányat a teljes életműből (már bocsánat). 

A Purple nagyon poros már nekem. 

A Yes, King Crimson, ELP meg egyéb trve prog pedig olyan magas nekem mint szamárnak a tyúklétra. Ezekről mindig a Spongyabob „Smoothe Jazz at Bikini Bottom” című epizódja jut eszembe, ahol is bemutatják nekünk az IGAZI jazzrajongók archetípusát. 

Szerintem annál izgalmasabb minél eklektikusabb, egyénibb listákat kapunk.

Meg kell mondjam az Ultravox Vienna című lemeze a vérembe ivódott. :)

Szerintem abszolút jó irányba indultál el.

Mindenkinek csak azt tudom javasolni, kövesse a példád, mert sokkal több örömre lelhetnek benne, mint a mai zenék vég nélküli átpörgetésében.  

Ráutaló magatartásként el is indítom a sorozatomat, legalább szépen meg lesz örökítve az utókornak (amíg nem jön a delete gomb). Akinek van kedve, csatlakozhat, legalább kapok-kapunk tippeket, miket érdemes felkutatni.

1967

1.   Ennio Morricone - The Good, The Bad And The Ugly OST

2.   Scott Walker - Scott

3.   Tim Buckley - Goodbye And Hello

4.   Pink Floyd - The Piper At The Gates Of Dawn

5.   The Doors - The Doors

6.   The Moody Blues - Days Of Future Passed

7.   The Doors - Strange Days

8.   Jefferson Airplane - Surrealistic Pillow

9.   Love - Forever Changes

10. Illés stb. - Ezek a fiatalok (filmzene)

1968

1.   Omega - Trombitás Frédi és a rettenetes emberek

2.   Scott Walker - Scott 2

3.   Pink Floyd - A Saucerful Of Secrets

4.   Deep Purple - The Book Of Taliesyn

5.   Deep Purple - Shades Of Deep Purple

6.   The Rolling Stones - Beggars Banquet

7.   Jefferson Airplane - Crown Of Creation

8.   Status Quo - Picturesque Matchstickable Messages From The Status Quo

9.   The Turtles - The Turtles Present The Battle Of The Bands

10. The Zombies - Odessey And Oracle

A már korábban leírtak miatt én készségszinten tudok pont '67-től top 10-et villantani minden évből, de azért én is csak a felszínt kapargatva. Azt gondolom, képtelenség lépést tartani az újdonságokkal, és emellett még a régi jóságokat is tömegével felfedezni, ennyi ideje talán még a lemezboltos Faternak sincs. És akkor arról még nem is beszéltem, hogy oké, egy kattintás, és ma már ármi szólhat azonnal, de azt megemészteni, majd összevetni olyan albumokkal, amiket kb. negyven éve ismerek-hallgatok, és ezek közt sorrendet felállítani... Szerintem mission impossible. Pedig én tényleg vénásan tolom a zenét, szenvedélybeteg vagyok. Ha egy napig csend van, megőrülök.

A magam részéről ígérem, '67-től beírok minimum egy top 5-öt minden évből, de az a helyzet, hogy az rock/metal szempontból nem feltétlenül lesz értékelhető. '70 és '80 között eleve nem jutottam hozzá ilyesmi zenékhez, csak ami a rádióban ment, annál inkább magyar lemezekhez, tehát abból az időből sok magyar lemez kedvenc a mai napig. Aztán a 80-as évek első felében inkább popper voltam, így pl. a '80-as listámon simán ott figyelhet a Black Sabbath és az Iron Maiden mellett az ABBA és az Ultravox. Sőt, még az is lehet, hogy előttük. Szóval a listáim sok derültségre adnak majd okot, ebben biztos vagyok, de miért ne.

Igen, az jobb dal, de alapvetően a Whitesnake sosem érte el az ingerküszöbömet.

Egy dalt végigszenvedtem, de azt is minek... Megint csak lehet bármilyen király zene, ha az ének hazavágja az egészet.

Ember nincs, Ló van, már bevallotta korábban is. :)

Amúgy őszintén szólva túl mélyen a '70-es éveket én se szántottam fel a kb. '80-'81-es rockzenei "megtérésem" után. Csak néhány kézenfekvőbbet: AC/DC, Zep, Purple, Doors, Floyd, ilyesmi, de ezektől azért dalokat persze ismertem korábbról is.

De a Sabbath-okat se mind vágom ebből az évtizedből, és pl az Aerosmith dolgai teljesen hiányoznak.

Nincs erre észszerű (és nem pedig ésszerű!) magyarázatom. Egy olyan epizód ugrik be, hogy '84-'85 körül a kollégiumban előkerült egy Purple válogatáskazetta, és hát a legnyilvánvalóbb dalokkal, amiket azért mindenki ismert, mentek eleget a rádióban is. Ment a bólogatás meg a léggitár rá, és közben (mert azért elég alter/punk/egyéb közeg volt az) ment a fitymálódás is, hogy milyen ócska régi cuccok ezek. És eltelt mondjuk a Highway Star óta mennyi, 12 év? Mintha most azt éreznénk egy 2008-as albumra, hogy nagyapáink zenéje. Olyan ütemben változott akkoriban a zene, hogy ekkora távból már elavultnak tűntek a dolgok, meg hát az ember életkorából is adódott ez. Szóval én is úgy voltam vele, hogy ezek már lejárt lemezek, nem kell azt az időszakot bolygatni, rég volt, elmúlt, hagyjuk. :)

(igen, LGT meg Omega az megvolt gyerekkoromban is a korai '70-esekből, külföldit viszont akkor egyáltalán nem hallottam album szinten)

Ami meg még érthetelenebb, előttem is, hogy miután rájöttem, hogy a progresszív rock tulajdonképpen tetszik, nem kezdtem el vadul letölteni a Yes-Genesis-egyéb ALAP zenekarok diszkográfiáit, azóta se. Majd talán ha nyugdíjas leszek. :DDD

De azért igyekszem, ahogy már korábban írtam, elkezdtem pl. a Scorpions diszkót!

Ha már Portnoy.

A BPMD nevű formációt megfülelted?

Négy neves és legendás zenész - köztük Portnoy - összedobott egy lemezt, ami nem volna rossz, ha jó volna.

De Bobby Blitz Ellsworth hangja ehhez az albumhoz furcsa. Sőt! kimondottan szar.

A 70-es évek sikeres bandinak kevésbé sikeres dalait dolgozták fel új köntösbe burkolva, de ez a köntös nem illik rá.

Viszont a zenei anyag az király!

Velvet Underground and Nico

Jimi Hendrix

Pink Floyd

Jefferson Airlplane

Cream

The Byrds

67-ből például és akkor jó sok nagy nevet még ki is hagytam.

Én nem tudom, tudnék-e mondani 3 darab 67-es lemezt, amit hallottam. Alapvetően befürödtem a nagy klasszikusokkal, kivéve egy párat. Teljesen érthetetlen, hogy megkajáltam mondjuk a Whitesnake régi dolgait, de mondjuk a Deep Purple rohadtul untat. 

De akkor már legyen legalább három, évenként.

Tőlem mehet akár 67-től is.

Rengeteg izgalmas zene volt az ősidőkben. 

Van még ember itt aki nem merült el azokban a legendás időkben? 

Érdekesebb volna olyan hogy minden évből egyet mondhatsz.  Na annak volna tétje 

Latzi meg a '70-esekhez tudna igencsak hozzászólni.

De akár elkezdhetnénk elölről az egészet, mondjuk '67-től. CSAK VICCELEK!! :D

Meg készültek már olyan összesítők lepaca kérésére, hogy gyakorlatilag bármire keresel vissza a topikban, azokba a több kilométeres listákba mindig belefutsz.

80-as éveket is lehetne évenként listázni éppen......lenne ott is bőséggel összeszedegetni való.

Meg abba én is be tudnék kapcsolódni.:)

Portnoy bátyó megértette velem a LoG ellenszenvemet: szerinte ők a jelenkor Panterája.

És akkor ezzel megint coming out-oltam egyet.

Nekem sem.

Tudom, egyszerű lélek vagyok, de nálam az Is This Love, ha már Whitesnake és 1987.

Na, ez nekem '87-ben sem tetszett, és azóta sem szerettem meg :DD

Ha velem aprólékoskodnak, olyankor mindig felrakok egy 'host albumot, attól lenyugszom!

Köszi szépen, 2007 végén miért nem szóltál, amikor listáztam???!!! :((

Amúgy: "Release date for Norway was 4th December 2006 (in the rest of the world in
2007)."

egyetemi vizsgáim hangulatát idézted meg most ezzel a szőrszálhasogatással, köszi!

De ez LookinG for love.

Lookin' For Love címmel valami country dalt dob fel elsőnek a gugli meg a youtube is.

Mert annyi tematikus lista van már, hogy ember legyen a talpán, aki fejben tudja tartani, mit hova írt. :)

Az orosz felirat mellett egyébként azért zseni ez a klip, mert ahogy a versszakok ismétlődnek, úgy ismétlődnek alatta a jelenetek :)