Vitaindítónak vázolom Pál apostol lényegesebb eltéréseit Jézus tanításaihoz viszonyítva.
1. Hit általi önigazulás az igazság megismerése helyett
2. Test és lélek ellenségeskedése a sötétség leleplezése helyett
3. Krisztus váltsághalála vagy Isten megbocsátása
4. A törvény betöltése vagy Jézus tanítása
5. Egyházi elöljárók vezetése vagy Isten Lelkének vezetése
6. Kárhozattól való félelem vagy az Isten szeretete
Részletesebb magyarázatot találtok az alábbi linken:
http://jezusvagypal.andreanum.hu/
Más szavakkal: A Fiú felkent állapota nem más, mint a megtestesült állapota. A "felkent Jézus" kifejezés tehát a megtestesült fiúra utal, amiben a "felkent" szó a Fú megtestesült állapotára utal.
Mi történt a fiúval, hogy "felkent" lett, "felkent" minőségbe került? Mit kellett elszenvednie? Nos?
„Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen Isten által a halál kezére átadatott, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta:" (1Kor11:23)
"Aki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért átadta a szenvedésnek és a halálnak, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?" (Róma8:32)
"És haláltusában lévén, buzgóságosabban imádkozék; és az ő verítéke olyan vala, mint a nagy vércseppek, melyek a földre hullanak." (Luk22:44)
Rendben, tehát a "hús- és vér" "minőségben lévő Fiút nevezi Jézusnak. Szerintem is:-) Csakhogy a fiút, vagyis Isten a Fiát nem hús és vér, hanem a "bűnös hús(test) hasonlatosságában küldte el" (Róma8:3; Fil2:6-8). Igaz? A Fiú átment egy metamorfózison (fil2:6-8), mielőtt "hús és vérhez HASONLÓ állapotba" került. Igaz? Ezt mondja Pál.
Nade mikor testesül meg a fiú? Mikor válik "hús és vér részesévé"? És mit jelent ez a Fiú számára?
Igazad van, Pál nem titulusként használja a krisztus szót, hanem "minőségként". A krisztus szó, szó szerint azt jelenti, hogy "felkent". Ezért amikor Pál azt mondja, hogy "Jézus krisztus", akkor azt mondja, hogy "felkent Jézus", ahol a "felkent" szó nem a Fiú titulusát, hanem a Fiúnak egy minőségét jelöli. Egyetértek.
A kérdés az, hogy a "felkent Jézus" kifejezésben, milyen "minőségében" van a fiú Jézusnak nevezve? Uralkodói "minőségében" nem lehet, hiszen nem titlusként használja Pál. Akkor? Mire utalhat Pál? A "hústest hasonlatosságában lévő", (ahogy Isten elküldte vagyis szellemi), vagy hús vér minőségében nevezi a fiút Jézusnak? Nos?
"Így tehát becsületbeli dolognak tartottam hirdetni az evangéliumot, de nem ott, ahol a felkent neve már ismert volt, nehogy más által rakott alapra építsek," (Róma15:20).
„Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek neveznek.
A bűn tőlünk függetlenül nem létezik. Mi viszont létezünk. Nélkülünk a bűn sem létezne, ez kétségtelen. Most akkor mit csináljunk? Szűnjünk meg létezni? :P
Az igaz emberek létezésével eleve tagadja a bűnbeesést, az általános bűnösséget.
Lk 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
Milyen igaz emberek létezésével? Ez a szöveg épp azt mondja, hogy 99 igaz ember sem jelent akkora örömöt Istennek, mint egy bűnös, aki megtér. Durva, mi?
Milyen Atya? Az, akit a zsidók gyűlöltek, vagy nem ismertek?
Nincs itt semmiféle vagy, mert az ember, akit nem ismer, azt gyűlölni sem tudja. Valamilyen minimális, felszínes ismeret már a gyűlölni tudáshoz is szükséges. Másképp gyűlölni sem tudsz, ha nem ismersz semmit, amit gyűlölhetnél. Az Atya vonatkozásában pedig ez így van> minél jobban ismered, annál kevésbé gyűlölöd. Tehát a helyes, ha csak annyit mondunk: nem ismerték teljesen az Atyát. Miért? Mert megvoltak ugyan a Tőle kapott törvényeik, de önmagában az - azok ismerete és betartása - még nem tette lehetővé számukra az Atya spirituális ismeretét. Ahogy pl a kresz szabályainak ismerete és betartása sem tesz senkit önmagában való közlekedővé. Ahhoz már a tudatosság egy magasabb szintjére és fokozatára van szükség. Akkor és azáltal töltheted be - ahogyan Jézus tette - a Törvényt.
"Nem tudsz olyan igehelyet mutatni, ahol Jézus tagadná a bűnbeesést."
Dehogynem...!
Az igaz emberek létezésével eleve tagadja a bűnbeesést, az általános bűnösséget.
Lk 15,7 Mondom néktek, hogy ily módon nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilenczvenkilencz igaz emberen, a kinek nincs szüksége megtérésre.
Jézus nemcsak az eredendő bűnösséget tagadta, hanem a bűnt is:
1 Jn3:9 Senki sem cselekszik bűnt, a ki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született.
1Jn 5:18 „Tudjuk, hogy valaki Istentől született, nem vétkezik: hanem a ki Istentől született, megőrzi magát, és a gonosz nem illeti őt.
Ádám és Éva garantáltan Istentől születtek, így egészen biztos, hogy nem lehettek bűnösök.
De az ember azért sem lehet Jézus szerint bűnös, mert Isten lelke lakozik benne:
1Kor3:16-17 „Nem tudjátok-é, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke lakozik bennetek?
Jézus az első ter.történetet fogadta el, s nem a másodikat:
Mt 19:4 „Ő pedig felelvén, monda: Nem olvastátok-é, hogy a teremtő kezdettől fogva férfiúvá és asszonynyá teremté őket,”
Mária Magdolna Evangéliuma szintén a bűn tagadásáról ír.
4.26.) A Megváltó így szólt: „Nem létezik bűn, azonban ti vagytok azok, akik a bűnt megteremtik, amikor olyan dolgokat tesztek, mint a házasságtörés, melyet bűnnek neveznek.
A bűn ebben az esetben is az Isten felé irányul, s ezt tagadja Jézus. Tehát szerinte - helyesen - a bűn nem Isten ellen elkövetett valami, hanem emberi gyarlóság, amit egymás ellen, egymással szemben gyakorlunk, s amit egymás közt kell rendezni. (Mt5:24)
"És ne felejtsd el azt se, hogy nem ő volt az, aki bűnbe esett."
Senki nem esett bűnbe, ez az egész egy parasztvakítás, hogy félelemben tarthassa az embereket.
Jézus elveti a mózesi tanokat, Jahvét, a Törvényt, s mindent ami a zsidó vallás része.
Jézus ilyen értelemben nem vet el semmit. Te azt hiszed, ahogy a zsidók is azt hitték. Holott Jézus világosan megmondja> nem a törvényt eltörölni, hanem azt betölteni jött erre a világra.
Nem ahogy... mondja, hanem rosszul mondja. Pál nem hamisította meg Jézust, csak nem értette teljesen. Ahogy nem érti még ma sem, teljesen mindenki. Ez nem ugyanaz.
Nem tudsz olyan igehelyet mutatni, ahol Jézus tagadná a bűnbeesést. És ne felejtsd el azt se, hogy nem ő volt az, aki bűnbe esett. Ha bűnbe esett volna, akkor tagadhatná. Akkor volna mit tagadnia.
Ahhoz, hogy valaki megértse, meg kell látnia az összefüggéséket, ami nem is olyan egyszerű, mert eléggé el vannak rejtve a kapcsolódó dolgok. Pál leveleiben + ApCselben mindent meg lehet találni, akár Jézusi tanításokat, akár ortodox mózesi tanokat. Ha azonban sikerül az ocsút a búzától szétválogatni, akkor tárul föl előttünk az a kettősség és ellentmondás, ami mellett nem lehet szemlesütve elsétálni, hanem magyarázatot kell adni. S a történelmi-politikai hátteret is figyelembe véve az egyetlen esélyes magyarázat a mienk.
"Az Atya "csak" lehetőséget teremtett a hitre azáltal, hogy "elküldte" egy bizonyos állapotban (róma8:3; fil2:6-8), majd a halálra adta (1Kor11:23; Róma8:32) a fiút."
Itt Pál Jahvéra gondol, mert az Ő törvényei szólnak bűnről, azok megváltásáról, az áldozatiságról, stb.
De tudni kell, hogy ez nem Jézus Istene!!! Őt a zsidók gyűlölték, így Pál nem hivatkozhatott rá. Már azért sem mert ellentmondott volna a Jézus-Atya ideájának:
Az Atya senkit nem küldött el. Miért küldött volna el bárkit is? Az atya nem foglalkozott az emberi csínytevésekkel, azok rendezését illetőségből - nagyon helyesen - az emberek hatáskörébe helyezte.
Mt5:24. "Hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, elébb békélj meg a te atyádfiával,"
Mt6:14. "Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok."
Itt nem Jahvéról van szó, mert az Ő törvényei szerint nincs megbocsájtás!!!!
"...hiszen Jézus, azaz Krisztus volt az a felkent személy, aki Pál önazonosságát (is) helyreállította."
Dehogy állította helyre. Pált csak azért érdekelte Jézus, hogy megölését áldozatként próbálja eladni.
Pál önazonossága kimerült zsidóságában, amit soha nem adott föl, legkevésbé Jézusért, örök ellenségéért.
"hanem az által állította helyre, akire mutatott, azaz> az Atya... által."
Ugyan, ne viccelj már! Milyen Atya? Az, akit a zsidók gyűlöltek, vagy nem ismertek? Pál ízig-vérig farizeus volt (annek vallotta magát), semmi köze nem volt Jézus Atyjához.
Az talán elképzelhető, hogy az Atya Jahvéra utalt, mert az Ószövben előfordul az Atya megnevezés, ami inkább Él sajátossága, semmint Jahvéé. Él a "Napok Öregje", az "évek Atyja" az "örökkévalóság Atyja" címeket viselte.
Azonban az átmenet Él-Jahve között nem mindig egyértelmű, hiszen utólag írták meg a történetet, s nem lehet pontosan tudni, egy-egy jelzőt éppen kire alkalmaztak. Más szóval, volt egy átmeneti időszak, amikor Él és Jahve csak névben különült el egymástól, de minden másban még azonosak voltak. Jahve azonos volt Él-lel. Még a felesége is ugyan az az Aséra, mint Él-nek. Jahve csak nagyon későn válik külön Él-től, Asérától, Baáltól, amikor a fogságból hazatérők megalkotják az új vallást, megírják a Tórát, hozzákapcsolják-szerkesztik a kanonizált könyveket.
"Azonosságtudatunk persze van, csak hamis, nem jó, mert a "bűn" által meghatározott. Az evangélium - amennyiben megértjük - ezt állítja helyre, Jézus jó voltából :"
Csak az a baj, hogy ti nem értitek, mert nem mindegy, hogyan állítja vissza.
Ui. Jézus elveti a mózesi tanokat, Jahvét, a Törvényt, s mindent ami a zsidó vallás része.
Tehát tagadja az eredendő bűnt is, ami azt jelenti, hogy nem a bűnök megváltója, hanem tagadója!!! Nagyon nem mindegy!!!
A végeredményt tekintve mindegy... Az Atya "csak" lehetőséget teremtett a hitre azáltal, hogy "elküldte" egy bizonyos állapotban (róma8:3; fil2:6-8), majd a halálra adta (1Kor11:23; Róma8:32) a fiút. Pál nem nevezi Jézusnak a Fiút sehol... ez tény.
"Jézus, azaz Krisztus volt az a felkent személy, aki Pál önazonosságát (is) helyreállította..." tévedsz, mert ezek szerint mégsem érted Pált, a magyarázatomat pedig ezek szerint nem veszed figyelembe. Leírtam már, nem kezdem elölről.
Arról beszélsz, hogy Pál Krisztusban találta meg az önazonosságát? Persze. Mondhatjuk úgy is, de ebben semmi kivetnivaló nincsen, hiszen Jézus, azaz Krisztus volt az a felkent személy, aki Pál önazonosságát (is) helyreállította. Helyreállította, de - és ez is fontos -elsősorban nem önmaga révén, mint isteni sarj állította helyre, akire majd lehet hivatkozni mindenféle vallásos értelemben, számos félreértéseket generálva, hanem az által állította helyre, akire mutatott, azaz> az Atya... által.
