Szerencsére egyre többen fogadnak örökbe sintértelepről, menhelyről kutyákat.
Talán szükség lenne kezdő kutyásoknak ezzel kapcsolatos tanácsokra és tapasztaltabbaknak sem árt tapasztalatcsere. Főként ha felnőtt kutyát vesznek örökbe, akik a ki tudja milyen rossz múltjuk miatt problémásabbak, mint az ismert és kiegyensúlyozott környezetből vásárolt kölyökkutyák.
Hogy telt az ünnep? Nálunk békésen, jókat ettünk két-és négylábúak. Picúr általában minden játékát percek alatt szétrágja, de a mostani kifogott rajta. Jó nagy fonott kutyarágcsát kapott, öt nagy csomóval. Még ma is megvan neki. Pajti minden játékára vigyáz, pedig ő is szeret rágni. Picúr az új játékával:
Igazság szerint őt sem akartam. Láttam az utcán, de nem gondoltam, hogy egy ilyen szép kismacsnak nincs a közelben gazdija. Nem tudom, mennyire látszik a képen, de erőteljes perzsa beütése van Dorcikának. Miután a kutyáim rátámadtak hogy tehettem volna meg, hogy kiteszem? Nem szokásom.... Így került hozzánk szinte az összes kutya és cica. Mind meghálálta a maga módján a gondoskodást.
A hidegből kezd elegem lenni. Hivatásszerűen kint töltöm az időm nagy részét, legalábbis hétvégén, így egyáltalán nem mindegy, hogy milyen a hőmérséklet. Ma délelőtt a mínusz tizenfokot elég nehezen viseltem. És még hátravan a holnap délelőtt...
Engem nem fogadnál örökbe? ;-)))) Olyan vagy, mint a fiam (ő is hogy kitől örökölte???) belenéz egy állatka szemébe és el van veszve. :-)))
Ez az időjárás alaposan megvisel szerintem mindenkit. Most jön a kemény fagy, aztán pár nap után megint a melegedés. Két- és négylábuak meg szédelegnek tőle.
Nagyon várom a tavaszt, ünnepek után rögtön lehetne szerintem húsvét... A legjobb lenne egybe lezavarni, aztán hajrá jóidő és napsütés.
Az emberfalka teljesen befogadta, kezdi is belakni a lakást. Marci cica nem bántja, a többiek még nem találkoztak vele, nem merem kivinni, nagyon hideg van. Néhány nap, és ha minket már teljesen megszokott, jöhet az összeszoktatás rítusa. Az ünnekpek jól jönnek, többet leszek itthon, tudok velük is játszani meg beszélgetni egy kicsit. Addig is szegény sanyarú sorsú cica eltengődik a meleg lakásban, napi 8-10 étkezéssel, sok simivel. Igazi kisbaba, eszik, alszik, pisil, kakil, aztán kezdi előről.
Ez csak egy pici cicának való pici láda. Kb. 15X30 cm lehet. Nem tudom milyen gyümölcs lehetett benne, csak a formájából gondolom, hogy gyümis ládika. Egyébként amikor beletettem a cicát és simiztem, amíg lefeküdt, máris értette, hogy miről van szó. Nem tudom, hogy van-e gazdi, de már többször láttam őt a napokban a ház előtti tuja alatt. Ma, ahogy a kislányok kint voltak szánkózni ők is látták. Amikor bejöttek a kapun, utánuk mászott. Vagy a kerítésen, vagy nem tudom, de szegénykém máris a kutyák szájában landolt. Szerencsére olcsón megúszta a dolgot.
Ilyenkor (is) nagyon irigylem a kertes házat, a vidéket, mert a hó tényleg szép - még ha sok munka is van a söpréssel.
Le a kalappal előttetek, hogy a macsekot megmentettétek - és a kutyákkal is tudtok bánni. Sajnos nem egyszer olvasom, hogy visszavisznek menhelyre kutyát csak azért, mert hajszolja a család macskáját. Pedig lehet összeszoktatni őket idővel, csak akarni kell, csak szeretni kell az állatokat.
Megtartjátok a csöppséget? Vagy van gazdija, csak elkóborolt? Jobbulást neki és a kuttyok meg bármilyen vehemensek is, nem vérszomjasak. Ha azok lennének, a macsek nem élte volna túl. Mégegyszer gratula nektek is, meg az ebkéknek is!!! :-)
Nálunk szép fehér minden. Egész nap annyi havat söpörtem az üzlet előtt, hogy már szinte sok is volt.
Új lakó került az itthoni menhelyre. Kora este a kislányom és a szomszéd kislány velőtrázó sikítására szaladtunk ki. Ügyes és Bogi, mint két vérszomjas vadállat kétfelől tépett valami picikét. Hárman rontottunk a kutyákra, és egy pirinyó macskát szabadítottunk ki a foguk közül. Szerencsére semmi komoly baja nem lett, pedig alig bírtuk elvenni a kutyáktól. Most már jóllakva, békésen szundikál a konyhában egy kis gyümölcsös ládika védelmében. Íme Dorci (mint doromboló cica).
Hát, megint nemszeretem idő van. A hóval semmi bajom nem lenne, de városban nagyon rossz. Az utak agyonsózva, fehér hó nincs, csak piszkos latyak és sár és síkosság. Az ebkéknek megint zsírozni kell a lábukat. Ezt jobban szeretik, mint a cipőt (le is lehet nyalogatni :-))) és remekül védi rövid távon a sótól a lábukat. Egyébként imádnák a havat, csak pórázon és keskeny csíkban a járdaszélen nem az igazi. Meg aztán a sártól lehet csutakolni őket rendszeresen.
Hát, megjött a tél. Azonban talán nem tart sokáig. Nem tudom, a Dávid-naptárról hallottál? Dávid Mihály, autodidakta meteorológus évente rendszeresen szinte napra előre megmondja, hogy mi lesz. A tavalyi is remekül bejött, a december közepi hirtelen mínuszt is megmondta már tavaly ősszel. A mostani télre azt jósolja, hogy február 25-ig tart, utána jön a tavasz. Érdemes megvenni a naptárát, én is meg fogom venni: 520 forintba kerül. Postán is lehet megrendelni, ha érdekel megadom a telefonszámát. Bővebbet itt olvashatsz róla: klikk ide
Szia, megvagyunk! Pajti lába gyönyörűen rendbe jött, a gyógyszerre remekül reagált. Igen, egy-két napig külön voltak zárva, amit nagyon nehezen viselt mindkettő, illetve mindannyian. Bár szépen megy, sőt ugrál, azért még vigyázni kell rá egy-két hétig, nehogy visszaessen. Úgyhogy most nincs ligeti hancúr, csak nagyobb séták pórázon. A fogyókúrát viszont nehezen viselik. De azért megpróbálom nap közben némi nem hízlalásra való néhány falatkával kárpótolni őket.
Remélem ti is mind jól vagytok. Az ünnepi készülődés meg megvan.
Hahó! Merre jársz mostanában? Pajti lábával mi újság? Javul már? Mielőbbi teljes gyógyulást kívánok neki, nektek meg problémamentes karácsonyi készülődést.
Nagyon köszi, átadom a simiket. A képen csak a törpekecskék vannak, majdnem mind ráfért egy képre. Azt hiszem Jónás már tett a tavaszi szaporulat érdekében is lépéseket, meg is ígértem neki, hogy úgy homlokon vágom, hogy leszakad a töke.:)
A betegnek nagyon gyors javulást kívánok, és kitartást a fogyókúrához. (Nektek is.) Sok szeretettel gondolok Pajtira, remélem segít. Azt hogyan tudod megoldani, hogy ne játsszanak egymással? Elzárod őket egymástól ha nem vagytok otthon? Vagy állandó felügyeletet biztosítasz?
Szörnyen sajnálom az altatásra szánt kutyusokat, fáj a szívem mindig, ha ilyet olvasok.
Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem tudok több ebet befogadni. :-( Mást nem tehetek, minthogy hirdetem mindenhol, ahol csak lehet. Ma van csütörtök, vajon mi lett velük???
Nagyon aranyosak, szépek és mennyien vannak! Mindnek küldök szeretetsimit! :-)))
Pajtinak sajnos lerobbant a jobb mellső lába. Nem tudom, hogy rossz lépés (gyakran ugra-bugrálnak Picurral) vagy az idő, de ízületi gyulladása van. Tavaly is volt neki ilyen, de akkor a másik lábában. Nagyon biceg és a három lépcsőfokot a lépcsőházban (szerencsére földszinten lakunk) csak segítséggel tudja megtenni. Pedig egyébként átlagon felül bírja a fájdalmat. Igaz, kicsit többet szedett magára, mint kellene és meglehet a lábai nem bírják. Most kap gyulladáscsökkentőt és fájdalomcsillapítót - és sajnos drasztikus fogyókúrába kezdtünk testületileg. Pajtinak muszáj, Picurnak és nekünk meg nem árt megelőzésként. Az ebkék most sajna néhány hétig csak lightos (Acana) száraz tápot kapnak. Pajti nem rajong érte, de Picur nagyon szereti. És nem elég a kajadiéta, de még nem is engedjük egymással játszani őket. Remélem egy-két hét és visszaáll minden a normál kerékvágásba.
A bal sarokban a legfrissebb aprólék. tőle balra a mamája.
Anyák és babák: középen Bambi és babája, tőle jobbra Cuki, a jobb sarokban a kis szürke Cukié a fekete Emmáé. (Emma Bambitól balra, fej nélkül:)) A fehér fenék az apukáé.
Köszi. Annyival több a dolgunk, amennyivel az örömünk. Tündériek a picikék, és már elkezdtük szoktatni a fejéshez a törpe-mamikat. Egyelőre még jól elfáradunk, mire végzünk, de így legalább megszokják a dolgot, mire választós korba érnek a kicsik. Cunkival még nagyon nehéz a fejés, mert folyton leül, mint egy kutya. Tőgymosáson túl vagyunk, mire megtörlöm, lecsücsül. Megmarkolom a farán a bundát, felállítom. Tőgymosás újra, törlés. Mire alátolnám az edényt, megint ül, mintha parancsra tenné. Szóval fárasztó a csaj, de remélem majd hozzászokik.
Kérlek tisztelettel, tegnap reggelre megszületett az idei utolsó kiskecs. Most összesen hat pirinyó törpekecske futkos a négy mamával és egy apukával együtt az ólban. A három nagyobbacska már eszegeti a szénát és próbálkoznak a darával is. A három fiatalabb még sokat szopik és szundikál. Csoda aranyosak. Holnap megpróbálok róluk fényképet csinálni és feltenni.
Köszi, a jutalomsimit átadtam egy kis pocisimi forájában. :-) Picurnál igencsak értékes a sikerélmény. Ami az eddigi ebkéimnél természetes volt, az nála sikerélmény - dehát ez van. És már két kutyás is van, akinek hagyja magát megsimizni és további egy, akit már nem ugat meg, ha beszél hozzá. Talán töpke tizenöt év múlva szelíd bárányka lesz belőle. ;-)
Szégyenletes, hogy csak sintértelepeket tart fenn és annak a szabályozása is semmilyen. És még inkább az, hogy nincs összefogva elveszett kutyával, vagy állatkínzással kapcsolatos tennivaló. Azt hiszem, ha ezt a magatok fajta nem szorgalmazza, akkor sosem lesz ilyen. Az átlag ember csak annyit tud tenni, hogy az egyes esetekben megpróbálja kikilincselni az illetékest és valamilyen formában érvényt szerezni.
De nem hiszem, hogy ez a készülő törvény sokat segítene a menhelyeken, vagy az ott uralkodó állapotokon. Hiszen aki igyekszik jól tartani az állatokat, azokat rendszerint zaklatják a szomszéd kellemetlenkedései miatt. Aki meg gyalázatos módon tart állatot, arra rá se bagóznak. Nem tudom, meddig lesz ez még így nálunk... :-/
Gratula. Remek érzés, hogy elnyered a kutya bizalmát. Ha ez megvan, utánad megy a pokolba is. Sok szeretetet kapott már tőletek, lassan megérti, hogy nincs mitől tartania. Küldök neki egy jutalomsimit, légyszives add át neki.
