A Hetumoger szövetség egy vagy két résztvevőjéről (attól függően egy vagy kettő, hogy a türk elnevezés toposz-e vagy sem a bizánci szerzőknél). A var-khun örökös dunai Bulgáriát ők hódították meg egy nagyobb hadművelet keretében, ők verték meg a római császári címre pályázó Szümeónt három nagyobb csatában. Miért lenne a Hetumoger csúsztatás?
Óvatosabban bánnék a helyedben az olyan apátokkal, akik (1) más írók műveiből állították össze szövegük jelentékeny részét, (2) toposzokat alkalmaznak bizonyos terület eltartóképességének a megszűnéséről, a rajta élők éhezéséről és emiatt történő elvándorlásról, illetve elűzetésről, továbbá nagyon vigyáznék azokkal, (3) akikkel kapcsolatban felmerülhet a gyanú, hogy nem viseltetetnek túl szelíd érzelmekkel a sztyeppei eredetű harcosok iránt...
Számomra úgy tűnik, Harmattának van igaza, és az egész besenyő támadást csak a pátriárka hívei találták ki, hogy a bolgár vereség súlyát a közvélemény előtt enyhítsék. Müsztikosz pátriárka hívei egymás után több verziót is kidolgoztak erről az állítólagos besenyő támadásról, amely érdekes módon csak a bizánci forrásokban szerepel, a harcokat közömbösen szemlélő vidékek szerzőinél nem, mert náluk csak a Hetumoger szövetség győzelmeiről és a dunai Bulgária meghódításáról esik szó. Az igazság tehát nyilvánvalóan az (már többször idéztem Harmatta kitűnő tanulmányait erről), hogy Árpád és Kuszán hatalmas győzelmet arattak a "nándor" (onogundur) bolgárokon Bölcs Leó szövetségeseiként.
Az oszmánok elleni harcokban veszett oda egyébként az arszakida idők óta töretlenül működő nehézlovasság:
"A 16. század közepe fordulópontnak tekinthető a huszárság történetében. A mohácsi csata török ágyú- és puskatüzében gyakorlatilag megsemmisült a magyar nehézlovasság. A huszárság ezután vette át a nehézlovasság szerepét, s vált a legfontosabb fegyvernemmé. Tagjai elsősorban az ország részleges megszállása következtében elmenekült kisnemesség, valamint a hódoltsági lakosság soraiból kerültek ki, s e fegyvernem gyakorlatilag teljesen magyarrá vált."
(Kovács S. Tibor: Huszárok és fegyvereik a 16–17.században; in: Rubicon 1997/7)
"A szablyával nem lehetett leküzdeni a sodronyingből és az arra erősített fémlemezekből álló oszmán-török testpáncélt. Egy vékony hegyű, merev penge viszont könnyen áthatolhatott a láncszemek között. Ezért a huszárság a 16. század elején fegyverzetébe illesztette a hegyestőrt. Ezzel az egy méter hosszú, igen hegyes, keskeny és merev pengéjű kiegészítő fegyverrel kitűnően lehetett szúrni. Mivel szablyájukat a huszárok a bal oldalukon viselték, a hegyestőrt általában a nyereg jobb oldalára kötötték fel ... A hegyestőrök pengéi jórészt Dél-Németországban, kisebb részben Genovában készültek. A kard- és hegyestőrpengéket német és olasz kereskedők vitték Pettauba (ma Ptui, Szlovénia), ahonnan magyar partnereik szállították tovább a megrendelőknek, akik között törökök is akadtak. A hegyestőrökön a 16. század közepén megjelentek a penge felé hajló keresztvasszárak és a nyolcszög vagy kör alakú hárítólapok. A 17. század első harmadától pedig már a korabeli magyar szablya markolatával és keresztvasával készültek. A korábbi négyélű pengéket a könnyebb és rugalmasabb háromélű változattal cserélték fel, így lehetségessé vált, hogy a 17. század végén a hegyestőrök átlagos hosszúsága elérje a 1,3 métert. A hegyestőr a török uralom alóli felszabadító háborúk idején élte virágkorát. 1686-ban Ottlik György huszártiszt Buda ostromakor török hadilobogót zsákmányolt egy ellenséges lovas »meghegyestőrözése« után. Ottlik naplója a következőképpen örökíti meg az eseményt: »elszakasztván balszárnyárúl egynéhány törököt, azokban kettővel magam egyedül jól megpuskáztam, és egyet meghegyestőröztem: mellébe szegezvén hegyestőrömet, lapocka-csontjába adadott, kinek kezében volt egy török lobogó.« Miksa Emánuel bajor választófejedelem írásban dicsérte meg a vitéz huszárt jeles haditettéért."
Szempontunkból irrelleváns, hogy volt-e hosszú tőr a kazárok előtt.
Ugyanis – bár nem tudom, milyen hosszúságig tőr, és mikortól kard az ominózus szúró-vágó alkalmatosság – ha megnézed az arányokat a lovashoz viszonyítva, láthatod, hogy az ábrázolt fegyvernek 1 méter körül van a pengéje. Az pedig már simán kard, méghozzá nem is a rövidebbik fajtából :)
"Ez azonban csak jóval a kazárok után terjedt el."
Érintettük a kérdést Winkelmann és Dernovics tanulmányai kapcsán. Eszerint a 100 cm körüli ún. hosszúkard mellett a parthusok és az európai varkhoniták is használtak már hosszú tőröket. Honnan veszed, hogy csak a kazárok után terjedt el?
"amit itt a ... turcilingek nem germán, hanem ... türk stb. stb. eredetéről elővezetsz: KLINIKAI ESET."
Robert Gordon Latham: „The Huns, a Turk population, are already beginning to appear in Europe. Can these Turci-lingi be Turks? ... as already stated, the Turc-ilingi have the root Turk, as part of their evidently derivative name.”
(The Germania of Tacitus, with ethnological dissertations and notes; Taylor–Walton–Maberly, London, 1851, XCVI. és XCVIII. o.)
Dobrovits Aladár szerk.
Ignaz Aurel Fessler
Aurel Ignaz Fessler
Frédéric Guillaume Bergmann
IX. századi bolgár páncélos 
Kazár 
Szumír eš10 'víz'
