Egy gazdag ember megkért egy Zen mestert, hogy írjon le valamit, ami boldogságot és jólétet hoz a családjára a következő években. Valami olyan legyen, aminek a család generációkon keresztül örülhet. Egy nagy darab papírra a mester a következőket írta: "Az apa meghal, a fiú meghal, az unoka meghal."
Talán én a buddhizmushoz kicsit konkrétabban/tárgyiasultabban kötődő képekkel kísérném, de ha számodra egy-egy gondolat néha elvontabb képi asszociációt juttat eszedbe, az belefér a buddhizmus megengedőbb, a nyugati világ felé egyre nyitottabb életszemléletébe. Szerintem.:)
Senki sem tisztul meg attól, hogy tovább hempereg a sárban, és hosszasan kesereg jelenlegi vagy múltbéli gyengeségein. Ez a viselkedés egyrészt önmarcangoló magányhoz vezet, másrészt eltakarja előlünk az „itt és most” nagyszerű lehetőségeit."